HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Silhouette FRPG
by Vendég Szomb. Szept. 30, 2017 9:56 pm

» Colors of Seattle
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:31 pm

» A kikötő
by Orin Zemdus Szer. Jún. 21, 2017 12:13 pm

» Csupasz hegyek
by Varianna Wrynn Pént. Jún. 16, 2017 1:19 am

» Erdő széle
by Lysanthir Valhosta Csüt. Jún. 15, 2017 5:02 pm

Top posting users this month

Share | 
 

 Az erdei kis tó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
avatar
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


TémanyitásTárgy: Az erdei kis tó    Szer. Május 21, 2014 9:46 pm

First topic message reminder :






Az erdei kis tó


A hosszú, kimerítő kirándulás, vagy épp nyúlkergető vadászat után, sokan szívesen megpihennek a tó partján. Egyesek horgászhelynek használják, annak reményében, hogy az egyre gyarapodó halállományból kifognak néhány nagyobb példányt.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lordsofthesky.hungarianforum.com

SzerzőÜzenet
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Pént. Aug. 05, 2016 12:32 am

Engem nem hat már meg, hogy valaki itt haldoklik mellettem. Teljesen megszoktam ezt a látványt már, ami valahol elkeserítő. Nem kellett volna így történnie, de amilyen hitvány világban élünk, ahol a kapzsiság az úr, sokszor csak az tartja az embert ép eszénél, ha dolgok felett egyszerűen csak lehunyja a szemét. Nem tesz semmit, mint ha meg sem történne. Érzéketlenné válni lehet egy pillanat de évek is. A harcos már bőven lát annyit, ami mellett csak az menti meg a becsavarodástól, ha látja a szépet és a jót is. Én már nem igazán, inkább csak az örömöm keresem a világban. A pillanatnyit, mert minden múló.
Hümmögve reflektálok a válaszára. Várható volt, hogy nem bántotta őt még senki. Egy igazi elkényeztetett nő, aki idekint csak botladozik. Nem is értem mit keres idekint, ahol bárki vagy inkább bármi veszélyt jelenthet rá. Ráadásul ahogy látni lehet menten bele is sétált az első veszélybe.
- Miért nem megy egy ilyen kisasszony haza? Sokkal nagyobb biztonságban van, mint idekint egyedül. - már a nyerget szíjazom a lóra, amikor ezt kérdezem tőle. Hallani lehet még a fickó halálhörgését, majd azt is, ahogy végül elhallgat. Én a holmijaim felé fordulok, felveszem az inget, ami már talán megszáradt, noha nem sokat segített a foltjain a víz, de legalább verejtéktől mentes immár. Talán szereznem kellene már másikat, jó ideje ebben a holmiban vagyok.
- Zsoldos volnék. A magam ura. - pillantok rá féloldalt. Tudom, hogy ilyenek ezen a szigeten nem igazán vannak, csak azok a délceg harcosok, akik egy pikkelyhegy hátán ücsörögve hencegnek többnyire. Sokan ezt teszik, mikor a magam fajtát meglátják.
A nyereg alá illeszthető táskát csapom a vállamra, amikor megállok. Rossz ötlet volt, mert így a nő csak nekem csapódik.
- Megtenné, hogy leül egy pillanatra? Útban van, ha úgy szaladgál utánam, mint egy kiskutya. - nem rivallok rá, csak kifejezem a nemtetszésem. A kérdése hallatán pedig csak felnevetek. Ezt ugye nem gondolta komolyan? Hogy majd még velem is jön... így is elég felfordulást csinált itt nekem. Jó yízű nevetés hagyja el a torkom és nem is rejtem véka alá, mennyire jól szórakoztat a kérdése.
- Szóval nem. - nézek rá felvont szemöldökkel, kétkedő pillantással. Nem gondolja, hogy majd a nyakamba veszem mint egy koloncot.
- Felejtse el, menjen haza és éljen boldogan. - a táskát végül a nyereghez viszem és felszíjazom alá. Én már készen is állok, így felülök csak a lóra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Pént. Aug. 05, 2016 12:19 pm

Leanna & Dragomir

Hogy miért nem megyek haza? Biztos nem fogom egy vad idegennek kifejteni a szándékaimat, főleg nem mivel én sem tudom igazán mitől menekülök.
- Nem mehetek. - mondom egyszerűen. Talán önmagam elől menekülök, és ezért érzem hosszúnak az utazásomat. De ahogy észre vettem ez egyedül bizonyára nem fog menni. Gyenge vagyok, még elég gyenge, de szeretném magam túlélővé fejleszteni. Nem akarok az a bajbajutott védtelen , elkényeztetett  lány lenni, mint az imént is voltam. Nem tetszett, hogy segítséget kellett kérnem, és az sem, hogy miattam került bajba. Csupán a szerencsémnek köszönhetem, hogy jó harcost találtam, és nem ő maradt alul. Most ki tudja hol lennék. Kíváncsi vagyok mi lehet a férfi hivatása, hisz nagyon tehetségesen forgatta a kardot. Mikor kijelenti hogy zsoldos, elsőnek megijedek. A zsoldosokra nem hallottam sok jót, a saját anyukat is eladnák jó pénzért. Édesapám legalábbis ezt mesélte róluk. Szóval a lényeg nála a fizetség.
- Értem, nemes hivatás.. - válaszolom zavartan, miközben ide - oda ugrál, én pedig körülötte. Próbálom tartani a lépést, és a beszélgetésünk ütemét. Majd hirtelen neki csapódom, amiért eléggé zavarba jövök, ő természetesen cseppet se. Még idejében állok arrébb, majd engedelmesen leülök. Félve megérdeklődöm, hogy nincs e szüksége útitársa. Válasza elég hamar kiderül, hisz kinevet. Sértve nézek rá, majd felpattanok a helyemről. Nem tetszik a reakciója, oké nem akar még egy gondot magának, és úgy vélem én hatalmas gond lennék. Viszont szükségem van rá, legalább addig ameddig kitanít megvédeni magamat. Mély levegőt veszek, és mikor a lóra akarna felpattanni, gyorsan, már szinte kapkodva nyúlok bele utazó köpenyem belső zsebébe, ahonnan kiveszem az erszényem. Megrázom azt és a sok érmécske csilingelő hangot add ki.
- Maga zsoldos, úgy hiszem meg tudnánk egyezni. Tanítson ki megvédeni magam, közben egy ideig magával utazom. Nem okozok problémát , legalábbis igyekszem. Amint képes leszek megvédeni magam, mindenki mehet a maga dolgára. Nem zaklatom többé. Úgy hogy ... - közelebb lépek hozzá, és tartom az erszényt, ami igencsak kivan tömve. - ... kezdjük el minél hamarabb, annál hamarabb szabadulhat meg tőlem. Van még, nem ez az összes. - kedvesen elmosolyodom, a férfi igencsak le van döbbenve, és ezt győzelemnek tekintem. - Ki tudja lehet a végére jó barátokká vállunk jó uram.
 
 


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Vas. Aug. 07, 2016 3:12 am

Nem firtatom tovább, miért nem mehet haza. Biztos csinált valami olyat, ami miatt kitagadhatják, vagy egyszerűen csak nem szerethetett odahaza valamit. Talán nem fogadott el valamit, ki tudja. Fogalmam sincs, hogy ezen a szigeten miféle szokások vannak, mit kell egy asszonynak megtennie, hisz itt még a nők is katonák, ahogy láttam. De nem is érdekel igazából semmi sem, ami ehhez a helyhez köthető. A helyiek furcsák, a sárkányoktól pedig tartok. Igazából tényleg csak megpihenni vagyok itt, mielőtt tovább indulnék.
Vállat vonok csak a válaszára, arra koncentrálok inkább, hogy mindent elrakjak. Talán lehet legközelebb úgy kéne szétpakolnom, hogy ha valami baj beütne, elég legyen csak felpattanni a lóra. Ezek itt csak banditák voltak, hetedrangú lókötők. De ki tudja mikor futok bele igazi kardforgatókba, akikkel szemben lehet én már kevés lennék egyedül. Nem tetszik az, ahogy reflektál arra, hogy mi a hivatásom. Nem tudom eldönteni, hogy megvetéssel mondta-e mindezt vagy sem, ugyanis nem figyeltem az arcát. Mindenesetre különös számomra. Azt súgja valami, hogy ennek a nőnek amúgy be nem áll a szája, most pedig túlságosan is szűkszavú. De nem is érdekel sokáig, mert ahogy megszerzek mindent ami fontos és az enyém, már pattannék is a lóra. Megállok a mozdulatban, egyik lábam ugyan a kengyelen, de a másik visszahuppan a földre. Meglepetten pillantok rá. Mit ne mondjak, elszánt.
- Úgy hiszem valamit nem értett tisztán. Azt mondtam, hogy menjen haza és nem azt, hogy jöjjön velem. Felőlem lehet akármennyi pénze, akkor sem érdekel. Harcos vagyok és nem pedig nőkre vigyázok, mi nem jönnénk ki túlságosan jól. - pillantok rá. Akarja a halál, hogy koloncként a nyakamba vegyem. Ahogy azonban tovább beszél, csak még jobban elkomorul a tekintetem. Oké, nem viccel, sőt nagyon is komolyan azt akarja, hogy elvigyem. Jó, lássuk csak... ha itt hagyom, az tényleg felelőtlenség. Na és? Ő keverte saját magát bele, nem az én saram, ha baja esik. De ugyanakkor valahol motoszkál bennem, hogy ha most itt hagyom, nem fog sok idő eltelni, hogy megtalálják. Az a három fickó is visszajöhet még erősítéssel.
- Tudja mit? Elviszem egy darabon, ahonnét aztán hazajut. Igen, hazaviszem, hogy ne essen bántódása idekint egyedül. De semmi többet hallani nem akarok sem a fizetségről, sem pedig arról, hogy tanítsam. Még az a husáng is rosszul állt a kezében. Higgye el, magának egy csecsemő való a kezeibe, nem pedig fegyver. - és ezzel a lendülettel fel is ülök a lóra. Aztán hogy lássa, komolyan mondtam az iméntieket, lenyújtom a kezem felé, hogy ha elfogadja, felhúzom a lóra magam mögé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Vas. Aug. 07, 2016 8:49 am

Leanna & Dragomir

Az ég már igencsak besötétedett, mióta eljöttem otthonról az időérzékem is kezd teljes mértékben cserben hagyni. Ha belegondolok azt se tudom milyen nap lehet. Azt hiszem vasárnap, de nem vagyok benne egészen biztos. Mély levegőt veszek, a férfi nem egy egyszerű esett. Kijelentette, hogy esze ágában sincs engem hordozni, és pesztrálni. Tulajdonképpen megértem, lehet a helyében én se akarnék koloncok a nyakamra. Viszont nem akarok haza menni, abban biztos vagyok.
- Van még, nem csak ennyim van...- szólalok már meg kétségbe esetten, majd leszáll a lóról. Látom némi hatást a pénzel elértem. Majd a szónoklatán meglepődve pislogok. Nem kell neki a pénz, viszont mindig haza akar engem vinni. Hát nem érti meg, hogy nem mehetek. Még is mivel fűzzem meg, mit mondjak neki, hogy elhiggye ?
- Nem kell haza vinnie, elég ha egy másik szigetre, vagy városba elvisz. Haza nem mehetek, és nyugodjon meg semmi olyan bűnt nem követtem el,ami az ön nyakára zúdulna. - sóhajtok. Bár van egy érzésem, hogy Thomas képes embereket felbérelni, vagy éppen pénzt kitűzni , jutalmat a haza vivőmnek. Remélem ez a hír nem fog idáig eljutni. Majd a mondata végére csípőre teszem a kezem, és bosszankodva nézek rá. - Ez maga még is hogy érti? - nézek rá majd végig mérem. - Jah értem, maga tipikusan az a férfi, aki azt hiszi nő csak kizárólag tenészkancának alkalmas, illetve hogy otthon legyen. Ki kell ábrándítanom mi felénk épp olyan szabadsága van a nőknek , mint a férfiaknak. Én pedig nem szöges ellentéte vagyok annak, mint amit elképzel. - nézek rá olyan harciasan, ahogy csak tőlem telik. - Szóval szépen elfogadja...- elkapom a karját, és a tenyerébe teszem az erszényt. - Ha nem kell a pénzem akkor többet nem is kap, de ezt fogadja el. Tudom hogy jól jön... - ismét végig mérek rajta, és a ruháin. Egy hideg fuvallattól össze húzom magam, a napokban nem volt hideg, így szerencsém volt. - Van egy sejtésem jön a vihar, szóval ideje lenne indulnunk, ha nincs más ... uram..
 
 


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Vas. Aug. 07, 2016 9:59 am

Látom nem jutott el a tudatáig az, hogy nem az érdekel mennyi a pénze, hanem hogy végre elmenjen. De nem, inkább már nem is mondok rá semmit. A nők néha kissé értetlenek, vagy csak nem akarják direkt megérteni, amit mondani akarok nekik. Mindegy, arra bármelyik jó, hogy magaménak tudhassam az élvezeteket. Nem véletlenül találkoztam még olyan asszonnyal, aki teljesen megfelelő lenne a számomra. Csak az ilyen kotnyeleskedő, magáról többet gondoló, kalandvágyó leányzókkal.
Hallgatom, amit mond, talán nem is új, hisz számtalan ilyennel találkoztam már utam során. Ha az ember nem egy helyben mozgolódik, akkor számos olyan személyt és történetet ismer meg, amelyek nem hétköznapiak. Sok nő nem tudja, hogy hol a helye, ki akar törni, világot akar látni, valaki akar lenni. Ahhoz már születni kell, hogy valaki legyen, vagy a férje mellett megcsinálja a szerencséjét. De az ilyen nők csak a bajt találják meg, semmi mást. De tudja mit? Legyen...
- Elviszem akkor egy városba, csak ne csacsogjon ennyit. - sóhajtok végül. Ha valamit irtózatosan gyűlölök, az az amikor valaki nagyon de nagyon sokat beszél a semmiről. Ő nekem annak tűnik, aki még a semmiről is képes lenne órákig beszélni.
Úgy fest nem igazán volt bölcs döntés felhozni neki a nézeteimet, mert most akkor kikéri magának. Látom a háborodást a szemében, hallom a hangjában és azt is érzem, hogy hosszú lesz ez az éjszaka.
- Ahonnét én jövök, ott ha tetszik, ha nem, ez a norma. Ez a természetes, hogy a nők nem lesznek lovagok, nem törnek hatalomra. Elérhetnek amit csak szeretnének, de csakis a saját térfelükön. A férfimunkát meg hagyják meg a férfiaknak. - mondom újfent el a véleményem. Én igen is így gondolom és nem rejtem egy pillanatra sem véka alá ezt az egészet. Megragadom a kezét és felhúzom magam mögé. Az erszényt csak szó nélkül elteszem, ha már egyszer úgy döntöttem, hogy nem hagyom itt.
- Azt ne maga állapítsa meg mikor mire van szükségem. Ami pedig a vihart illeti, az előbb vagy utóbb utol fog érni minket útközben. Nem hiszem, hogy lenne itt a környéken akár csak egy fogadó is, ahol megszállhatnánk. Különben is, magát itt igen könnyen felismerhetik, jól sejtem? - persze közben elindulok, a ló pedig engedelmesen indul meg előre egy kényelmesebb ügető tempóban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Vas. Aug. 07, 2016 11:15 am

Leanna & Dragomir

Győzelem ittas mosoly ül ki az arcomra, mikor bele megy abba, hogy elkísér. Legszívesebben ugrálnék örömömbe, mert úgy hiszem jó kezekbe fogok kerülni. Erős, és jó harcos, nem hiszem hogy túl sok gond érhetne. Bár kitudja, ilyen téren valóban elkényeztetett vagyok, hisz sosem járkáltam az erdőben. Mindig féltékenységgel néztem édesapámra és bátyáimra, mikor kilovagolt, tudni akartam mi van a városon túl. De ennek a veszélynek soha nem akart kitenni, és már meg is tudom érteni. A csacsogós részre, csak bájosan elmosolyodom, nem tudom megígérni, hisz annyi kérdésem van, annyi mindent megakarok tudni. Hátha inkább én fogom belőle kihozni a csacsogást. De persze próbálom a mondandómat beosztani, ne egyszerre zúdítsak rá mindent.
- Minden tőlem telhetőt megteszek. - mosolygok, próbálom kicsit jobb kedvedre deríteni, hisz úgy még is kellemesebb lenne az utazás, nemde? Viszont a nőkkel való szempontja, cseppet sem tetszik. Én pont ez ellen vagyok, amit ő természetesnek hisz. Nekem cseppet sem az az élet célom, hogy kölköket neveljek. Szeretem a gyerekeket, de én még nem gondolkodtam róla, hogy szeretnék is. Nekem a célom mindig is a sárkányok voltak. Sokkal inkább neveltem, és nőttem volna fel egy sárkánnyal, mint egy gyerekkel bármit. Tudom, bizonyára az átlag nők szégyene vagyok. Viszont úgy döntök ezt így nem fogom az "úriembernek" kifejteni.
- Nem tudom milyen maradi városból származik, de ideje lenne ott is fejlődni. - mondom neki szemrehányóan, persze közbe a pénzt is elfogadta, így nem kell benne csalódnom. - A lényeg most megtudhatja, hogy a szülésen kívül más is rejtőzik egy nőben. - vigyorodom el magam, miközben felkapom a táskámat, amit idő közben a nagy harcban ledobtam magamról, bár szerintem így vissza gondolva rossz ötlet volt. Minden vagyon benne van, és akár fel is vehették volna.
- Én csak feltételeztem mire van szüksége. -  a mosolyomat újra felöltöm majd elindulok. A megállapítására csalódottan nézek fel az égre, valóban a vihar lába egyre lejeb ér, és nem fogjuk elkerülni. A kapucnimat felveszem elővigyázatosságból. - És ilyen torz időben hol szokta meghúzni magát, ha nem talál fogadót ? - kérdezem, bár sejtem a választ, ami nem fog tetszeni. - Nem hiszem hogy annyian ismernének, csak a szűk baráti kőr, ők pedig a városból nem igazán mozdulnak ki. Eléggé, sznobok, ha igen akkor is hintóba ülnek, akkor sem vennének észre ha közvetlen mellettük sétálnánk el... - abba nem akarok belemerülni, hogy lehet kerestetni fognak...
 
 


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Szomb. Aug. 13, 2016 12:49 pm

Hosszú út elé nézünk, hosszú és borzalmasan nehéz útnak. Hogy miért? Számítok rá, hogy egész úton idefelé be nem áll majd a szája, hogy majd izgalmasabbnál izgalmasabb és idegesítőbbnél idegesítőbb témákkal rukkoljon elő. Ő az a fajta, aki szeret cseverészni, nem is értem miért jött el egyedül otthonról. Talán neki is elmentek otthonról.
Azért tartsa is magát ahhoz, hogy majd megtesz minden tőle telhetőt azért, hogy ne kergessen az őrületbe a folyamatos beszélgetéssel. Ezért is nem nősültem meg, még egyelőre sokkal kiélvezhetőbb a magány, mint a cserfes nők társasága. A zsoldos lét sosem kecsegtetett semmiféle könnyed meggazdagodással, korai megállapodással. Sokan vannak olyanok, akik az előtt elesnének egy csatában, mielőtt valahol ott hagynák a kezük nyomát. Kicsit talán tartok ettől én is, de nem érzem sem azt, hogy hátrányban lennék, sem azt hogy kifutottam az időből. Jól van ez így.
- Az élvezet. A többit nem szeretném tudni. - ha már ő dorgál, attól még nem fogok másképp véleményezni.
-Én ezt tartom helyesnek, az asszony jó helyen van otthon, el van tartva, van fedél a feje fölött és nem bántják holmi banditák úton útfélen. - nem kicsit teszem a célzást az iménti incidensre. Szerintem teljesen fegyvertelenül kész öngyilkosság volt elindulnia. Én pedig csak véletlenül estem az útjába. De lehetett volna másképp is...
Ahogy felpattan mögém, mélázva pillantok fel az égre. Így is úgy is megáztam volna, kérdés, hogy tele hassal fák alatt kevésbé lenne zavaró, mint így éhesen, lovon ülve. És egy bosszantó nőszeméllyel a hátam mögött.
- Akkor bizony marad a végtelen égbolt alatt. Mondja csak, ázott már meg úgy, hogy sokáig nem volt lehetősége sem ruhát cserélni? - kérdezem kíváncsian, de sejtem, hogy szélsőséges időjárásnak még nem volt kitéve. Félő, ha megfázik, vihetem is haza. Bár az nekem cseppet sem előnytelen,e neki talán annál inkább.
- Akkor a kis barátaival nem kell foglalkozni. Ellenben kéne valahol fedél alá vonulni, hacsak nem szeretné, ha ledöntené a hidegben valami nyavalya.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Hétf. Aug. 15, 2016 12:04 am

Leanna & Dragomir

Ahogy a nőkről beszél teljességével felháborít, ha nem lenne szükségem a szolgálataira szerintem elküldeném melegebb éghajlatra, a nem éppen úriembert. Olyan mint egy ősember, borzasztó hogy vannak helyek, ahol még érvényesülnek az ilyesfajta maradi gondolkodások. Nem tetszik, és úgy hiszem lesznek még vitáink.
- Ebben jó uram nem értünk egyet. Ugyanis a nőknek is lehet álmaik, vágyaik, és mint emberi lényeknek jogukban áll ha képesek rá megvalósítani.
- nézek rá, de az utolsó mondata bennem akasztja kivételesen a szót. Némi elgyengülést véltem felfedezni a hangjába, de egy ilyen vademberben... lehetetlenségnek vélem. - Nolám, emberi érzések?  - nézek rá mosolyogva. Őszintén szólva ez tetszett, de véletlenül se adnék neki eleget. Úgy érzem utunk során sok ellentétet fogunk felfedezni, de a lelkesedésem mindig tart. Legalább nem fogunk egymás mellett unatkozni.
Lelkesen, és győzedelmes mosollyal az arcomon pattanok a lóra a férfi háta mögé, és óvatosan megfogom a derekát. Érzem, hogy megfeszül, de erre csak finoman megköszörülöm a torkomat.
- Szóval a szabad ég marad ? - nézek rá jelentőségteljesen azt hittem költői kérdést tett fel. - Természetesen nem,még úgy nem áztam el, hisz volt hol laknom, és tető felettem. Magának egyáltalán nincs otthona? - nézek rá, de már inkább sajnálkozó arc kifejezéssel.
- Valahol csak kellene lennie egy fogadónak. Nem hiszem el hogy csak városban találhatunk szállást. A testvéreim és édesapám sokat vonultak az erdőbe, és meséltek róla, hogy szálltak már meg az erdőben. - közbe meg is indultunk, hirtelen nem számítottam rá, így vissza kell egyensúlyoznom magam.
- Egyébként.. a nevem Leanna, de csak szólítson Lena-nak. - nyújtom a kezemet előre miután végre bemutatkozom neki, kíváncsi vagyok a nevére.  - Illetve a szerintem ha már ilyen jóba leszünk , eltekinthetünk a formaságoktól, nem gondolod ? - a mosolyom fülig ér, és csak azt sajnálom, hogy nem látja. Úgy érzem igencsak idegesítem.
 
 


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Szer. Aug. 24, 2016 10:09 am

Miért mire gondolt, majd baldachinos ágyban fog ébredni miután jól kipiheni magát? Nem is értem néha a nők képzelgéseit, magasan a levegőben röpködnek a csapongó gondolataikkal. Azért sem tartanak ott, ahol mi férfiak.
- Én nem egy herceg vagyok, aki minden jót megad magának, rossz lóra szállt akkor fel. - persze nem lassítok, csak tájékoztatom a tényekről, amikről talán nem is kellene normális esetben. Ha szerencsénk van, találunk fogadót, találunk egy olyan helyet, ahol nyugalomban, az időjárás viszontagságaitól távol is tudnánk meghúzni magunkat. Nekem sem minden vágyam odakint maradni, sőt bármit is gondoljon rólam, arra is igényes vagyok, hogy alkalomadtán lemosakodjak. Mennyire jól jött volna, ha már sikerült volna meggazdagodnom, lenne egy hatalmas házam, birtokom, egy asszony, cselédek... Nem kellene ennyi mindennek nekikezdenem még.
- A családja bizonyára ismeri ezt a környéket, jobban is mint én. De ha tud erre egy fogadót, akkor ne tartogassa magában. Járt már valaha is a városa falán kívül, távolabb a hozzátartozóitól? - kérdezem immár egykedvűen. Van egy sanda gyanúm, hogy nem igazán. Különben nem keverte volna magát sem bajba.
A bemutatkozására hátra sandítok, ahogy érzem a mocorgást. Egy hófehér kézfejjel találom szembe magam, amit csak tanácstalanul megrázok.
- Ha nem gond nem csókolok most kezet. Ne vegye faragatlanságnak, csak nem fogok megfordulni. - mondom ahogy el is eresztem a kezét. Nem is a gyeplővel lenne gond, de elég nehézkes minden felszereléssel együtt megfordulni.
- Dragomir vagyok a Falstrom családból. - bár nem hiszem, hogy mond ez valamit neki. Úgy vettem észre, hogy ezen a szigeten nem igazán ér valamit, ha valaki egy jó módú családból származik. Még én magam sem fejtettem meg igazán, hogy itt mi szerint lehet hírnevet, tisztességet szerezni, amivel elnyerik a lakók elismerését. Gondolataimból a spontán letegezése húz vissza, meg amit mond.
- Mi mióta lettünk ennyire jóban, kisasszony? - pillantok hátra a vállam fölött rá. Nem áll csak úgy a számra ez, a kurtizánokat szoktam csak így leszólítani, de nem a tisztességes nőket. Vagyis csak sejtem, hogy az és nem egy bűnöktől roskadozó nőszemélyt cipelek magammal.
Végül sikerült fogadót találni. Eleredt az eső, már kezdtünk bőrig ázni, amikor megpillantottam a lámpás pislákoló fényét. Nem volt kérdés, hogy megálljunk-e. Én is jobban érzem ilyenkor magam odabent. Hosszas elidőzés után megpróbáltam az inget is kimosni amennyire lehet. De az köztudott, hogy a vért nem igazán szedi ki semmi. Sebaj, legalább tiszta lett. Külön szobát kértem magamnak, addig is talán lesz egy kis nyugtom, ha már szereztem egy potyautast.
A vacsora már kész, csak ahhoz le kell menni a fogadóhoz. De frissnek érzem magam, tisztának, ráadásul nem is fázom. Kikérem a tál vacsorát, aztán egy üres asztalhoz viszem. Nincsenek sokan a fogadóban, de fél füllel hallom, hogy miről beszélnek. Semmi érdemleges, csak valami ünnep...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Csüt. Aug. 25, 2016 6:26 pm

Leanna & Dragomir

Konkrétan betolakodom a férfi életébe, de valamiért nem bánom. Nem szoktam ilyen rámenős lenni, és erőszakos. De valamiért úgy érzem jól teszem, és a férfi meg tud védeni. A végén kitudja, lehet összebarátkozunk, és nagyobb segítséggel leszünk egymásnak , mint most merni reméljük.
- Nyugodjon meg az azonnal gondoltam, hogy nem egy herceggel van dolgom. - elmosolyodom, és próbálok minél több kedves gúnyt a szavaimba tenni. Ha ő így akkor én is, különben is hiába tagadom, szóval nem is fogom: élvezem a kis szó váltásainkat. Mivel a vihar lába lassan talajt ér, reménykedem, hogy nem kell a szabadban aludnunk. Napok óta ott kell álomra hajtanom a fejem, így nem mondanám, hogy elvagyok kényeztetve. Viszont azzal, hogy szakadó esőben kelljen, úgy hogy az erszényem teli van, igencsak zavaró lenne.
- Tudom, hogy egy elkényeztetett nőnek néz, nem is tagadja, sem tartja magában. Az vagyok bevallom, hisz jómódú családban nőttem fel, és nem nem éjszakáztam és mászkáltam egyedül az erdőben. A fivéreim és édesapám voltak vadászni, és kirándulgatni. Hiába könyörögtem nem hoztak magukkal. Szóval nem... - sóhajtok. - De északra haladtak ha jól emlékszem. Sok veszteni valónk nincs, ugyebár.  - kissé zavarba jövök, mikor elindulunk, és a derekát óvatosan megfogom, hogy tarthassam magam a lovon. Máshol nem tudok megkapaszkodni. Mikor bemutatkozásul a kezemet előre nyújtom, a válaszán elnevetem magam.
- Kéz rázás is bőven elég lesz. Fiús lány vagyok. - végre név is társul az archoz, fura név, de tetszik.. nem átlagos, ahogy ő maga se. Ezt az első pillanatban észre vettem. Sikerült zavarba is hoznom, mind a bemutatkozással, és azzal is hogy a magázódást hagyjuk el. Mindig is utáltam, mindig próbáltam minél hamarabb megszabadulni tőle. Udvariasságom sosem fakult meg tőle, csak közvetlenebbül beszélgetek, persze ezt csak is azoktól kértem akiket megkedveltem. Aki ismer már tudja ezzel kik számomra a kedves emberek, és kik azok akiket a hátam közepére se kívánnék. Ismét széles mosoly kerekedik ki az arcomon, jobb is hogy nem látja mennyire mulattat a vele való beszélgetés.
- Miért nem lettünk már jó barátok kedves Dragomir? Szerintem kényelmesebb, nem szeretem... - közbe elkezdek nézelődni, bár csak fákat látok, de élvezem ahogy a hűvös szellő a hajamba kapaszkodik és rántja magával. Egyre nagyobb a szél, sötét lesz egy pillanatok alatt, és a vihar el is kap minket..
Alig kellett egy órát lovagolni az esőben, mikor friss útitársam meglátta a fogadót. Győzelem ittas mosolyra húzódnak ajkaim , de az " én megmondtam "-ot kihagyom, nem szeretném magamra haragítani. Mikor megérkezünk a meleg rögtön átjár. Alig várom már hogy kapjak egy forró levest, és száraz ruhát...
A szobába végre napok óta először rendbe szedhetem magam. Borzalmasan nézhettem ki, bár a fél koszt az arcomról már lemosta az eső, még is úgy nézek ki mint egy nincstelen. Forró fürdőt kértem, és azonnal meg is kaptam, mikor meglátták a pár arany pénzt, és még egy ruhát is kaptam amíg mindegyiket kitettem megszáradni. A hajamat hosszú hullámokban hagytam, nincs kedvem vele foglalkozni, csak a forró ételre tudok gondolni. Mikor kész leszek belenézek a tükörbe és végre a régi önmagamat látom benne. Mély levegőt veszek, majd elindulok a fogadó étkezdéjéhez, és keresem újdonsült társamat. Kissé máshogy festek, mikor közeledek felé, látom a tekintetét elkapja. Elmegyek a vacsoráért.
- Üdv. - mosolyodom el, majd leülök vele szembe. - A fürdő csodákra képes, apró örömök az életben. - majd izgatottan lesem mi az étel, majd mint aki életébe nem evett neki kezdek...
 
 


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Pént. Szept. 02, 2016 4:53 am

Ez a nő mérhetetlenül pimasz és le merem fogadni, hogy pokolian élvezi is a beszélgetéseinket, ami igazából nem áll másból, mint hogy túllicitáljuk egymást. Ha külső szemlélő látná, bizonyára bolondnak nézne minket. De ez a nő borzasztóan idegesítő, pedig nem is olyan régóta van velem. Vagyis akaszkodott rám... Nekem nincs annyira szükségem az ő pénzére, mint neki rám és a segítségnyújtásomra. Zsoldos vagyok, nem hős lovag... De legalább beismeri, hogy valóban elkényeztetett és nem ide ki való. Vissza kellene vinnem az urához, mert a józan ész ezt diktálja. De ahogy látom a helyzetet, előbb dőlne a kardomba, mint hogy sikerrel járjak az út során. Meg azt sem tudom, hol keressem azt a férfit. Így szép lehetőségek elé nézek. Vagy lenyelem a megjegyzéseit és elviselem, vagy előbb vagy utóbb kénytelen leszek megütni ha már valami nagyon sok lesz tőle. Nem túl szép lehetőségek, de nem én kerestem fel, hogy csatlakozzon hozzám. Mindegy is, egy kellemes fürdő remekül eloszlatja mindazon borúlátó gondolatomat, amik legalább annyira körbelengenek, mint az esőfüggöny a fogadót.
Visszagondolva a közelmúltban történtekre, vagy az út hátralévő részére már kevésbé kapom fel a vizet. Nem tűnik annyira rossz társaságnak, ha nem hisztérika. És mikor nem hisztérika? Ha megkapja amit szeretne. Nehéz dilemma. De legalább az úton csöndben volt aztán és mikor utolért minket a felhőszakadás, nem nyavalygott percenként, hogy esetleg elázik. Egy kis eső mindenkinek jót tesz, tisztítja a bőrt a kosztól.
Nagyban kezdem belapátolni az ételt, amikor ő is megjelenik. Szembetűnően más az öltözete. Új ruhája van, míg én visszavettem azt, amiben eddig is voltam. Ugyan egy kissé vizes... de annyi baj legyen vele. A vacsora gyorsan fogy, látszik, hogy borzasztóan éhes voltam. Ez pedig lássuk be több lesz mint az a nyamvadt nyúl lett volna, ami fél fogamra talán elég. Elég is a nézelődésből, nem szemrevételezni jöttem ide, hanem enni. Le is pillantok az ételre, aminek már csak az alját kotrom ki a kenyér héjával. Jól esik, friss, laktató, látszik, hogy házias nő főzte.
- Üdv. - köszönök én is neki kissé halkan. Ez inkább a csalódottságomból fakad, hisz épp most fogyott el az étel. Az erszényre fogok, előveszek valamennyi pénztallért belőle és számolgatni kezdem.
- A fürdő a mellékes jó dolog. Odakint is fürödnénk most. - jegyzem meg, majd fel is kelek az asztaltól.
- De a legfontosabb a teli bendő. - ezzel pedig el is indulok az újabb tál ételért, amit jól megrakatok, hogy aztán azzal meg egy jókora fél kenyérrel a karom alatt visszatérjek az asztalhoz.
- Ennél csak rosszabb lesz az út. Meg mégis hová vigyelek? - kérdezem tétován. Nem akar még mindig ráállni a szám a tegezésre, de erőt veszek magamon. Tanácstalan viszont továbbra is vagyok, mert fogalmam sincs, hogy tudnám a legegyszerűbben lerázni őt. Arról azonban nem feledkezek meg, hogy ismételten nekilássak a vacsora elpusztításának.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Vas. Szept. 04, 2016 11:01 am

Leanna & Dragomir

Nagyon jól esett a fürdés, és a friss ropogós, tiszta ruha a bőrömön. Szinte elestem a lépcsőn ahogy siettem le a fogadóba. Nem is tudom, szerintem még otthon ettem normális ételt. Már a ropogó tűz hangja meghozta az étvágyamat, így gyorsan teli pakolom a tányéromat, és mikor meglátom az új barátomat felé igyekszem. Látom, hogy ő természetesen előbb végzett a tisztálkodással, meg egyébbel és az étkezéssel is végzett. Azért nagy vidáman lehuppanok mellé, remélhetőleg nem megyek teljesen az agyára... sajnos bátyáim szerint szokásom. Mikor üdvözlöm a reakcióján elmosolyodom.
- Igen de odakint nincs szappan, illetve eléggé hideg az esővíz. Azért egy forró fürdő még is csak kellemesebb. - már alig várom, hogy behabzsoljam mint egy vadember az egész ételt, de helyette mint egy úrinő fogom a kést és a villát, majd apránként kezdem enni a vacsorám. Miközben csócsálom a falatomat, csak annyit látok hogy felpattan és elmegy. Mély levegőt veszek... oké, hogy borzasztóan modortalan, de valamiért még is ... mindegy. Le kell nyugodnom, most ez a legfontosabb.
Mikor visszaér, olyan kérdést tesz fel amire nem igen készült válasszal. Még csak most találkoztunk, és amúgy se gondoltam végig még is hova akarok menni. Ezt így nem akarom elmondani neki, de más nem jut eszembe.
- Őszintén? Nem tudom... én csak.. látni akarom a világot. Ami körülöttünk van. Tudom elítélsz az miatt, mert én a négy fal között nőttem fel elkényeztetve, de hidd el... az se a legjobb. A lényeg, hogy szeretnék látni dolgokat, amit csak lehet és, és ... képzeni magam. Szeretném tudni megvédeni magam. Most leginkább ez a legfontosabb, hogy ne kelljen sokáig kísérned... nem akarlak feltartani csak ameddig szükséges. - válaszolok a kérdésére, de nem olyan határozottan, mint szerettem volna. A szavak szinte gondolkodás nélkül jöttek, és reménytelin.
 
 


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Hétf. Szept. 05, 2016 10:59 am

Sejtettem én, hogy nem fogom még egy jó ideig lerázni. A csípős megjegyzései, a hozzám viszonyulása, az elvárásai… mert bizony vannak. Elvárja, hogy vigyem, hogy kényelembe helyezzem, etessem meg, tartsak távol tőle mindent és mindenkit aki és ami ártalmas rá nézve. És akkor ne legyek amúgy kicsit sem háborgó, hogy a nyakamba kaptam egy koloncot. Megfizeti persze, de milyen áron? Egyszerűen úgy kellene tennem ahogy egy átlagos zsoldos teszi, feltételeket állít. Mondjuk nincs követelőzés, az van amit mondok. Természetesen a valóság egy picit más. Még bírom türelemmel, ő pedig szabadon garázdálkodik. Ha nem bánja itt hagyom amíg elmegyek egy tányér ételért. Igaz látom rajta, hogy húzza a száját. Hát nem tetszik neki.
- Egy magad fajtának biztosan nagyon fontos a kényelmi szempont, én már megszoktam, hogy vannak az életben lemondások. – nem rejtem véka alá, hogy mi az igazán nagy különbség közöttünk, ami kötve hiszem, hogy változni fog. De nem hibáztatom érte. Úrilánynak lett nevelve, az is marad. Én pedig már egész kölyökként hozzászoktam ehhez az életmódhoz. A dicsőség nagy lemondásokkal jár. Nagyban kanalazni is kezdem az ételt, ami gyorsabban kezd fogyni, mint szeretném. De annyira finom, jó ízű, egyszerűen csak jól esik és kész. Nem vagyok végtelenül barbár, hogy az ilyen apróságokat ki ne élvezzem, hisz tudom, hogy nem mostanság fog megint ilyen remek helyzet adódni. Vagy ki tudja.
Majdnem megakad a falat a torkomon, amikor elkezdi kifejteni, hogy ő mit szeretne. Kivörösödök, egy pillanatra levegő sem jut le, majd köhintek egyet, kettőt.  Most őszintén, tisztában van vele, hogy mire vállalkozik? Mert nem hinném. Úgy nyúlok a korsó sörömért, mint ha máskülönben itt lelne a halál és döntöm le az egészet a torkomon. Érzem, hogy a falat tovább indul útjára, én pedig enyhén szólva is megkönnyebbülök.
- Hogy micsoda? – kérdezem reflexszerűen, hitetlenül felvonva a szemöldökömet. Elég csak a szemeibe néznem ahhoz, hogy rájöjjek, sajnos nem viccelt az imént. Tényleg minden egyes szavát komolyan gondolta.
- Látni akarod a világot, útra kelni, micsoda gyermeteg vágyálmok. Tisztában vagy vele, hogy ez mivel jár? Egy nő ebben a világban bárhol máshol ezen a nyomorult szigeten kívül veszélyben van minden pillanatban, ha ilyenre adja a fejét. Szerinted hányan gondolják még nálam is sokkal drasztikusabban azt a szót, hogy a férfiaknak mindent szabad? A nőkkel bármit megtehetnek… bármit. Ha meg tudja magát védeni, ha nem, elég csak egy kisebb banda és máris megvan a baj. – nem tudom eljut-e hozzá ez amit mondok teljesen tisztán, vagy tovább makacskodik. Nekem erre nincs hosszú távon idegzetem.
- Arra pedig még csak ne is akarj rávenni, hogy megtanítsalak harcolni. A kardomat nem tudod felemelni vagy csak nagyon nehezen. Elfúj a szél, nézz magadra. Menj haza vagy keress másik biztonságos menedéket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Kedd Szept. 06, 2016 9:40 am

Leanna & Dragomir

Eddig is furának tartottam, de most annál inkább is viselkedik. Elsőnek mintha zavarban lenne, aztán vissza vedlene a kemény zsoldos álcában... hisz biztosra veszem, hogy csak egy maszk.
- Nem csak a kényelemről van szó, de ha van választási lehetőség, nyilván minden értelmes ember a ... szappant választja. - mosolygok rá kedvesen. Úgy érzem a származásom miatt igencsak megfogom kapni a fejmosásokat, de rólam biztosan lefognak peregni ezek. Nem fogom az miatt rosszul érezni magamat, mert kényelmes párnák között, és tanulva nőttem fel.  Ha ezért elítélendő vagyok .. ám legyen.
Én a vacsorám minden falatját élvezem miközben Drago társam már a második adagért megy el, na igen jó erőhöz kell is ennyi étel.
Majd a lényegre tér, természetesen tudni akarja még is mihez kell kezdenie velem. A válaszomra kicsit nagyobb felháborodást kapok, mint vártam. Nem is értem mire fel csak kérdő tekintettel, és döbbentek tekintek rá.
- Arra kértelek meg egyedül, hogy képezz ki. Én remekül bánok az íjjal, de tudnom kéne egy alap kardforgatást is. És nem kértelek meg, hogy a világ körüli utamon tarts velem. - majd felemelem fél szemöldököm, és muszáj vagyok elmosolyodni magam. - No lám csak nem aggódsz ? Csak vannak érzelmeid, ezt jó tudni. - a mosolyomat fizikai bántalmazással se tudná leszedni az arcomról.
 
 


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Pént. Szept. 09, 2016 1:19 am

Tudtam, hogy övé lesz az utolsó szó. Meg az utolsó utáni is, az már egyszer tuti. Szóval inkább nem firtatom. Mindig kezdem azt érezni, hogy ez a nő nem fog számomra újdonságokat mutatni és mégis sikerül. Csak tudnám hogy... Mindegy, nem akarom sem kiismerni, sem megismerni. Majd valamikor egyszer ketté válnak útjaink és megszűnik ezzel együtt a probléma is, ami vele jár csupán. Lassan kezdem el kanalazni az ételt, hisz nem akarom hogy elfogyjon. A beszélgetésünk mégis kezd olyan fordulatot venni, ami nekem nem tetszik. Nem akarom megtanítani. Nem és nem. Nem kicsit reflektálok rá egy leheletnyit hevesen, de mentségemre szóljon, hogy valóban teljesen hülyeségnek tartom, amit szeretne. Nem gondoltam, hogy majd végig velem lesz, sőt nagyon remélem, hogy a könnyes búcsú mihamarabb eljön. Most mégis ahogy végignézek rajta, hitetlenül rázom meg a fejem.
- Nem való neked a kard, mondtam már. Most őszintén, el tudnád bírni? Lőni tudsz, remek. De azon kívül, hogy megszerzed a vacsorádat, nem sok hasznát fogod venni. Közelharcban majdnem annyit ér, mint ha nádpálcával hadonásznál, aminek megfaragták a végét és átüti a bőrt. - mondom végül még egyszer megismételve önmagam. Hihetetlen, hogy milyen elképzelései vannak mindennel kapcsolatban és ennek tetejében én mindezzel asszisztáljak is mi? Már épp kezdeném folytatni a vacsorát, amikor a második falatnál megtorpanok. A kanalat visszasüllyesztem a tányérba és rá meredek.
- Csak mert katona vagyok, nem azt jelenti, hogy nincsenek érzéseim. Más, hogy teljesen fölöslegesek harc közben vagy épp olyan parttalan kommunikációnál, mint veled. Természetesen mert nő vagy, okkal mondok csupa olyan dolgot, amik inkább jó tanács, mint aggódás. Nem féltelek semmitől, mert tudom, hogy ha valamit a csöpp agyadba veszel, akkor úgyis belevágsz. Csak szólok, hogy nem jó, amit csinálsz. Az a kontinens pedig nem a te játszótered, ha ide valósi vagy. Egy sárkány sem lesz ott, ellenben lesznek vágyaktól fűtött pofátlan férfiak, akik a tisztességet még csak hallomásból sem ismerik. - ismét visszatérek az ételhez, lassan kimerek még egy falatot, miközben a hozzá kipécézett kenyérméretet tépem le, hogy aztán jóízűen elfogyaszthassam hozzá.
- És még egyszer mondom, a közelharcra tanítást pedig felejtsd el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Pént. Szept. 09, 2016 9:37 pm

Leanna & Dragomir

Valahol a elkezd zenélni és énekelgetni egy összecsődült banda. Csak mosolygok, nem az a részeg nőkről szóló dalt, hanem kedves dallam szól a háttérben. Olyan hangulat a hely, nem hittem volna, hogy a városon kívül van még ilyen igényes hely. Végig hallgatom Dragomir szentbeszédét, de csak forgatom a szemem. Nagyon édes, hogy ennyire védeni akar, de én nem akarok haza menni. Nem akarok összeházasodni Thomassal, és nem akarok feleség lenni. Én látni akarom a világot, mint ez a hely is... számomra nagy dolog.
- Van nőknek készült kardok is, és sokkal könnyebbek. A bátyáim hoztak egyet... - csak édes anyám eladta. - Azt majd szerzünk. Haladunk a korral drága barátom. És akár hiszed akár nem az íj nagyon is hasznos. Mondhatom hasznosabbnak is a kardnál. De igen a közel harc miatt szeretném megtanulni. - húzom fel a szemöldökömet, mintha misem lenne természetesebb.
 
 - közbe befejezem én is az étkezést, majd hátra dőlök, és nézem ahogy a férfiak énekelnek. Majd drago gondolom közbe újabb levegőt vett, és folytatja a kioktatását. Csak sóhajtva hallgatom, látszik hogy abszolúte nem ismer engem. De ami késik nem múlik drága barátom. Csal rásandítok mikor befejezte.
- Végeztél ? - kérdezem , majd elmosolyodom. - Figyelj, az hogy velem mi lesz téged ne zavarjon. Gondolom amint megtanultam amit megtudtam tanulni az útjaink elválnak. Én pedig mint mondtam megfogom fizetni a fáradozásodat. De tudod mit ? Annyit engedek, ha látod nagyon nem megy nekem, és csak kinyíratnám magam, akkor abba hagyjuk , és keresek mást. Ezt vedd kihívásnak drága barátom. - kacsintok rá, majd kapunk egy korsó sört, amit persze dragomir kap, én pedig egy kupa bort.
- Elnézést, én is sört kérnék... - mintha körülöttem megállt volna a levegő. Majd elkezdenek ujjongani a férfiak. Én csak zavaromba elnevetem magam.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Szomb. Szept. 17, 2016 7:35 pm

Nem igazán fűlik a megtanításához fogam, még akkor sem ha amúgy remek érveket hoz fel. Döntse el, megvédjem, vagy megtanítsam? Én legszívesebben megtehetném hogy egyiket sem választom. Sőt megtehetném, hogy másnap reggel amilyen korán csak lehet felébredek és lelépek. Ezzel úgy hiszem ő maga is remekül tisztában van. Vagy legalábbis gondolom...
Mondandóm után mégis meglepetten veszem tudomásul, hogy ezek alapján nincs tisztában vele. Természetesen jól jön a pénz, de nem vagyok rá szorulva. Ellenben ő annál is inkább rám. Szóval inkább csak be kéne fognia és meghúznia magát, jobb esetben.
- Nem érzem kihívásnak, de annál is inkább badarságszaga van. - pillantok rá komoran. Nincs kedvem immár tele hassal vitázni vele, mert ahogy látom elég eltökéltnek tűnik.
- De azt megmondom neked, hogy itt a környéken közel és távol ennyire jó kardforgatót ritkán fogsz találni. Vedd csak baráti jó tanácsnak, ha már ennyire a barátod lettem. - teszem hozzá. Engem kifejezetten zavar, nem vagyunk semmilyen meghitt sem bizalmi viszonyban ahhoz, hogy így beszélgessünk. Nincs tán fél napja sem, hogy megismertem és rám erőltette magát. Azért a sör említésére egy félmosolyt meg is eresztek.
- Aztán bírd is a piát, mert ettől bizony aludni fogsz, mint a tej. - én már kortyolok is bele hosszasan az italomba, hogy alaposan a korsó fenekére nézzek. Ha van alkohol, én bizony élek a lehetőséggel, hogy ihatok bőségesen. ki tudja mikor jön el a pillanat egy újabb arany nedű elfogyasztására. Más kérdés persze, hogy akármelyik parasztházat meglátogathatnám, úgy hírlik itt a szigetlakóknak nagyon felvitték a dolgukat.
- Mondok még valamit. Lehet, hogy hasznos dolog lőni, de közel sem olyan hatékony, mint egy kard. Ételt szerezhetsz magadnak, lesből lelőhetsz valakit. De vajon élesben menne? Ha épp pár lépésre vannak, rád támadnak és nincs másod, mit teszel?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Vas. Szept. 18, 2016 10:34 pm

Leanna & Dragomir

Kómásan kelek fel. Fura, hisz úgy aludtam éjszaka mint egy bébi. Konkrétan beájultam az ágyamba, hisz napok óta a szabadban aludtam, és nem volt ínyemre. Igen, tudom borzasztóan elkényeztetett vagyok, de ez van a pihe puha ágynál nincs jobb. Ezért átkozhatnak is. De hiába aludtam az agyam megállíthatatlanul pörgött. Dragomir felbosszantott, még ha nem akartam magamra venni a szavai. Borzasztóan mogorva, és faragatlan... ember. Nem bízik bennem, nem hiszi el hogy egy nő megtudhatja védeni magát. Most még talán igaza van, de én úgy terveztem, hogy a jövőben nem fog kelleni férfi segítsége, hogy boldogan éljek. Na jó kelleni fog, de nem testőrnek.
Összeszedem magam a régi ruhám már haszontalanná vállt számomra, így oda adtam a szoba lánynak, hogy kidobhatja de ha kell neki vagy egy nincstelennek, akkor nyugodtan tartsa meg vagy ajándékozza el. Megmosakszom majd lemegyek az étkezdében. Megbeszéltük, hogy itt maradunk egy két napot, mire feltöltjük készleteinket, és mind a ketten teljesen ki nem pihenjük magunkat. Pár nem múlva lesz a Sárkány lovas fesztivál is, remélem oda is ellátogatunk majd. Mikor leérek és meglátom izgatottan ülök le vele szembe.
- Jó reggel jó uram. - köszöntöm gúnyosan, mert láttam rajta tegnap, hogy nem tetszett neki, hogy túl közvetlenül beszélek hozzá. - Beszéltem a tulajjal, megengedte, hogy hátul az istálló mellett lehet gyakorolni, bármit. Azt mondta bármit, de nem tudom ez pontosan miket takarhat. A lényeg, hogy ott nem zavarnánk senkit.  - mondom neki mosolyogva, majd kihozzák nekem a reggelit, én pedig mosolyogva megköszönöm. - Olyan kedvesek itt. Nem is értem, miért olyan rosszat hallani a városon kívüli életről. - kortyolok bele a friss tejembe, majd neki látok a tojásoknak.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Kedd Szept. 20, 2016 2:33 am

Még a nap fel sem kelt, én már ébren vagyok. Általában nem szoktam sokáig húzni a lóbőrt, nem szeretem eltétlenkedni a napomat. Az ember nem gondolná, hogy mennyi dolgot kell sokszor megcsinálni. Márpedig ez így van. Elterveztem, hogy ha már itt ragadtunk a kisasszony jóvoltából, akkor szétnézek a környéken. Még mindig egy belső hang azt mondogatja, hogy hagyjam itt a fenébe, csak akadékoskodik. De nem vagyok én olyan fajta, aki csak úgy odébb áll. Ez az egyetlen szerencséje. Tegnap alaposan összebalhéztunk, pontosabban ő megsértődött, én pedig felkaptam ezen a vizet. Persze a kis hercegnő még mindig úgy hiszi, hogy minden úgy lesz, ahogy ő azt elképzelte. Nem vagyok sem a szolgálója, sem a talpnyalója, hogy mindenben a kedvére tegyek. Örüljön, hogy arra nagy nehezen rábólintottam, hogy jó, maradok. Bizisten majdnem eljött az a pont, amikor úgy döntöttem, hogy jobb lesz, ha lelépek. Végtére is, mi tart vissza? Nem kötődök hozzá, semmi közöm hozzá...
Áh... hagyjuk inkább, nem tipródok rajta. Ledobom a lábaimat a földre és nyújtózkodok egyet az ágyon ülve. Azért kényelmes volt, kicsit el is szoktam az ilyen puha fekvőhelytől. A földön aludni nyilván sokkal kényelmetlenebb, próbáljak bármilyen pozícióban feküdni is. De nem sír a szám miatta, én választottam ezt az életmódot. A hivatásom... magamra kapom a tegnap frissen felvett ruhát, a nadrágomra felcsatolom az övet és már indulok is le. A hajammal nem foglalkozok, széna így is, meg úgy is. Talán már vágnom kéne a hosszából, hisz kellően megnőtt és meleg. Majd valamikor arra is sort kerítek. Odalent még senki nem lézeng, csak a tulaj pakolja bőszen a székeket. Talán felmoshatott az imént. A fogadóban csönd van, még valószínűleg senki nem érkezett meg. Leülök az egyik asztalhoz és a fogadóssal kezdek beszélgetni az épület körüli teendőkről. Néha eltűnődök, hogy mennyire egyszerű életet is élhetnék, de nem tudnék egyszerűen csak hozzászokni, feleségül venni egy falusi parasztlányt... nem az én asztalom. Közben elkészül a reggeli, amit frissen, gőzölögve rakok le magam elé. Az emberek odafentről lassan szállingózni kezdenek és már javában reggelizek, amikor Leanna is megérkezik. A reggeli is megsavanyodik a számban, ahogy belegondolok, hogy megint kezdődik a nyaggatás. Nem baj, tartom magam a teendőkhöz.
- Neked is jó reggelt. - pillantok rá, miközben egy újabb adag kását lapátolok a számba. Egy fogadóban nem is várok jobb reggelit, laktató ez. Némi kenyérrel még egészen el is megy.
- Nagyszerű, én is így gondolom. - mindjárt jobb kedvem lesz már csak a gondolattól is, hogy ugyanazon helyre gondoltunk. Bár azt kétlem, hogy ugyanarra a cselekedetre is. Sebaj, majd megbékél. Újabb falatot lapátolok a számba, miközben az asztalra könyökölök.
- Mert most épp nincs tele züllött alakokkal. Bizonyára a közelgő esemény miatt fokozták az őrjáratokat, ilyenkor nem tűrik meg sehol sem a kétes alakokat. - hozom tudtára mi lehet a dolog mögött. Ez is ugyanolyan fogadó mint a többi, ha nem rosszabb. Ő pedig nagyon álomvilágban él, ha úgy gondolja, hogy a végtelen kedvesség határtalan ideig tart.
- Na és hogy aludtál puha párnák között? - kérdezem tőle én is egy leheletnyi gúnnyal megfűszerezve, ha már ő direkt így kezdte a beszélgetést.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Kedd Szept. 20, 2016 10:15 pm

Leanna & Dragomir

Elég nehéz volt a tegnapi nap és eseményekben gazdag. Szereztem egy " új barátot " is , bár az idegeimre megy. Tegnap este is úgy felhúzott, hogy se szó se beszéd nélkül inkább elköszöntem, és jöttem lefeküdni. Eléggé kiborító személyiség a férfi, bár tudom én se vagyok éppen a legkönnyebb esett attól tartok. Így úgy hiszem az együtt töltött percek igenis izgalmasak lesznek. Amint leballagok az étkezőbe, már látom is. A tegnapi haragom pillanatok alatt elszáll, és leülve hozzá felvázolom a tényeket, hogy hol gyakorolhatunk stb. Közbe a reggelimet is megkapom, és miután neki kezdek szinte új előre kapok azonnal. A mosolyom immár természetessé válik.
- Igen én magam is hallottam a fesztiválról. Annyira elvoltam foglalva a szökésemmel, hogy ki is ment a fejemből. Szerintem remek ötlet lenne meglátogatni. Vehetnénk pár új ruhát. Nekem is kéne úti köpeny, meg szerintem ... magánnak, neked se ártana valami új ing. Ami kevésbé megviselt... - mondom barátságosan, és minél kedvesebben, hogy ne húzzam fel azzal, hogy a tényt közlöm vele. Mikor érdeklődik hogy aludtam elsőnek meglepetés fut át az arcomon, majd elmosolyodom.
- Nagyon jól, és ne tagadd hogy te is élvezted. Azért így egészen más, mint a hűvös kemény földön... bogarak között. - húzom el a számat miközben bekapom az utolsó falatott. - Nos ha végeztél, szerintem neki is kezdhetnénk. Ne vesztegessük el a napot. - ezzel is fel is pattanok , és elindulok az istálló felé, és csak reménykedni merek benne, hogy utánam jön. Ha nem akkor megint lesz egy kis összetűzésünk...
 




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Kedd Szept. 20, 2016 11:24 pm

Nos úgy fest mint aki kialudta a dühét. Nagyon helyes, nincs kedvem ma vitát folytatni egyáltalán vele. Márpedig továbbra sem vagyok olyan kedvemben, hogy nekiálljak kardforgatásra tanítani. A jelenlegi helyzet vázolása közepette nem tudja elkerülni a figyelmemet, mennyire hamar termeli be azt a reggelit. Szinte pillanatok alatt eltünteti, hozzá képest én elég lassan eszek.
- Az ingemmel nincs semmi probléma. Még mindig nem az urad vagyok sem más hozzátartozód, hogy emiatt fájjon a fejed. Miért ilyen fontos neked ez az esemény? - nem válaszolok undok módon, ez még tőlem a kimért, egy picit talán szórakozott válasz így reggel. Teljesen nyugodt vagyok a helyzethez képest a célozgatásai ellenére. Tegnap már feltehetőleg felkaptam volna a vizet, mára ezt persze kipihentem alaposan. Meg hát... csak kíváncsi vagyok, mégis mi vonzza annyira egy ilyen helyen, ahol mást sem csinálnak, csak vigadnak.
- Jobban élveztem volna egy nő társaságát is, ha már kaptam egy puha ágyat. - nem kertelek, férfiből vagyok és vannak szükségleteim, amik néha éreztetik hatásukat. Ha pedig ez neki olyan téma, amiről nem igazán beszél vagy tabu téma, akkor így járt. Nem fogok csak az ő kedvéért szép szavakba belecsempészni mint valami szégyenlős kamaszfiú. Voltam én is olyan még nagyon régen, de az az időszak már régestelen rég elmúlt.
Egy picit meglepetten konstatálom, hogy amint megeszi a reggelit, már pattan is fel. Tényleg kimegy az istállóhoz. Ahogy elhagyja az asztalt, sóhajjal veszem tudomásul, hogy ma csak még jobban pörög, mint az elmúlt időszakban bármikor. Megeszem a maradék reggelit, lehúzom hozzá a kupa bort, majd fogom a padnak támasztott kardomat és kimegyek. Igen... ki az istállók felé. Nekem alapvetően is tervem volt itt tevékenykedni, kapóra jön talán, hogy ő is kijött.
- Hát akkor nosza, ne vesztegessük az időt. - letámasztom a kardot az egyik baknak, én pedig a lovamhoz lépek. A fogadós alaposan kitett azért a pár aranytallérért amit kapott tőlem azért, hogy megetesse a lovat. Még most is bőségesen van előtte. De most ne egyen, eddig megtehette. Megfogom a szárat és eloldozom a gerendától. Aztán csak kivezetem az állatot a féltetősen fedett rész alól. Megáll az, ott is, amíg visszaindulok némi csutakoló eszközért, addig ő vígan legelészni kezd egy helyben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Szer. Szept. 21, 2016 2:27 pm

Leanna & Dragomir

Felemelt szemöldökkel pillantok rá, mikor meghallom, hogy úgy véli a véres , koszos ingével márpedig semmi probléma nincs. Csak nézek rá pislogva, ilyenkor úgy tapasztaltam a férfiaknál, hogy szó nélkül kell hagyni a dolgot. Fiú testvére mellett lett némi tapasztalatom, és tudom nem egyszerű, de vannak olyan helyzetek mikor csak rájuk kell hagyni. Úgy is venni fogok valamit, mert nem szeretnék feltűnést kelteni, és ez a ... mocskos ruhadarab igencsak feltűnő. Sóhajtok csak, majd mosolyogva bólintok.
- Hogyne, teljesen divatos. Mint mondtam remek alkalom a vásárlásra, és amúgy is szeretem az ilyen fesztiválokat. És sok sárkány lesz. - a mosolyom még szélesebb lesz a sárkányokra, de látom Dragomirnak eltorzul inkább a feje. Csak mély levegőt veszek, ennek semmi nem jó .
- Szerintem tudtál volna itt felszedni, este akadt pár jelentkező. - közelebb hajolok. - Pár nő izgalmasnak találja a rossz férfiakat. - kacsintok, bár mint cinkosként, mint hogy kikezdenék vele. Természetesen az teljesen kizárt. - Ha kevesebbet morogtál volna még feltudtál volna csalni magaddal valakit. -  majd fogom magam miután befejezem a reggelim, és elindulok hátra az istállókhoz. Miután megtaláltam a helyet azzal foglalatoskodom, hogy felkössem a szoknyámat. Sajnos női nadrággal nem tudtak szolgálni, így a fesztiválon azt is vennem kell majd. Anyám mániája volt a szoknyám, és mikor vettem nadrágot az volt az első, hogy kidobta. Nagyon sokat veszekedtünk ez miatt, szerinte a " fiús " lányoktól egy jóravaló férfi sem akar majd utódot. Nem akartam mondani neki, hogy én amúgy sem. Szegény anyám szívrohamot is kapott volna.
- Ne is. - motyogom miután készen állok. Még az hiányzik, hogy elpárologjon a lelkesedése. - És mivel kezdünk ? - kérdezem miközben rápillantok a kardjára. Eléggé nagynak és nehéznek néz ki, kicsit alább hagy a bátorságom, de ha azt feltudom majd emelni a női könnyebb kard miután szereztünk egyet már semmi nem lesz nekem.
 




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Vas. Szept. 25, 2016 4:38 am

Mi mást tennék, mint figyelmen kívül hagyom a véleményét? Már kezdek rájönni, hogy az lenne a legjobb, ha nem is reflektálok az élcelődő megjegyzésére. De majd ha humoros kedvemben leszek, talán kap néhány gúnyos visszavágást is. Csak lazán, ja, nekem meg nincs idegzetem folyamatosan hercegnőket pesztrálgatni. Mert ő itt annak számít, egy elkényeztetett kislánynak.
Nem is baj, hogy rögtön a lóval kezdek el foglalkozni. Kivezetem, kap egy kis simogatást, gondosan végigmérem, hogy mire lenne szüksége egészen a füle hegyétől a hátsó fertályáig, majd a paták állapotát is egyesével meglesem. Ugyanis nekem elég kellemetlen dolog, ha már sántít. Megelőzni sokkal költségmentesebb, mint aztán eladni, vagy vonszolni ne adj isten épp egy teljesen elhagyatott helyen, aminek több mérföldes körzetében sincs egy áldott kovács sem. Sokkal nyugtatóbb ezzel foglalkozni, mint holmi ünnepekkel, sárkányokkal, és mindenféle népségekkel. Mondtam már, hogy gyűlölöm az ilyen népcsődületeket? Mindig van valami baj, vagy épp én magam csöppenek bele egy slamasztika kellős közepébe. Túl unalmas is lenne enélkül egy ünnepség, nemdebár?
Vetek rá egy pillantást, látom, hogy szemez a kardommal... persze, ne is álmodjon arról, hogy megtanítom majd pont azzal a nemes fegyverrel kardot forgatni. Cöhh, hogy is mondta, ha kevesebbet morgok talán összeszedek valakit innen? És még neki vannak kívánságai. De semmi baj, majd most én fogom lelohasztani azt a lelkesedést az arcáról. Határozott de nyugodt lendülettel indulok meg a közeli kúthoz, hogy a vödörbe teli friss vizet engedjek. Csak erővel meglódítom a kereket, had csobbanjon a vödör. Majd ahogy hallom, hogy csattan és halk bugyborékolás közepette elnyeli a sötétben megcsillanó víz, már húzom is fel. Aztán leemelem a lánc végéről és elindulok vissza a ló felé, mégis teszek egy kis kitérőt Leanna felé.
- Mondjuk ezzel itt. - adom is a kezébe a vödröt, ahogy felteszi a kérdést. Látom rajta, hogy nem vágja egyből mit szeretnék, így aztán csak elmosolyodok.
- Én magam is inas voltam a kezdetek kezdetén, a kardforgatást ki kell érdemelni. - huncut mosollyal, fürkésző tekintettel pillantok rá, majd el is lépek tőle, hogy a felszerelést felnyaláboljam. Vagy alkalmazkodik és beletörődik a dologba, de felőlem meg is sértődhet, el is dobhatja a vödröt. Legfeljebb húzok fel ismét vizet, nem nagy ügy.
- Szóval? - pillantok rá kérdőn, segít-e végül, vagy sem, én előszedem a csutakoló eszközöket.
- Legalább a ló miatt nem kell aggódnod, ő bizony csillogni és villogni fog az ünnepségre. - na nem mint ha oda beviszem, majd valahol a környéken kikötözöm. De ha játszani akar, akkor játsszunk a szavakkal. Nem vagyok az az egyszerű ember, aki az ilyet csak úgy kihagyja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Hétf. Szept. 26, 2016 11:01 am

Leanna & Dragomir

Izgatottan vártam a kiképzésemet, és őszintén szólva nem lepődtem meg hogy ki fog játszani. Azon viszont igenis fel vagyok háborodva, hogy mit akar rám bízni, és az önelégült képén. Pillanatok alatt ilyen mértékben felhúz, hogy szerintem az életemben nem voltam ennyire dühös. Viszont az arcom teljes mértékben kifürkészhetetlen. Csak fogom désza vizet, és enyhe mosollyal nézem miközben szerinte én a lovát lefogom csutakolni. Nem áll messze tőlem, hogy bepiszkoljam a kezemet, otthon is én gondoztam a szolgálókkal a lovakat, én is mosdattam már meg őket, és egyéb dolgokban segédkeztem. Engem az bosszant, hogy azt hittem komolyan gyakorolni fogunk, és komolyan tanítani dog. De csalódnom kell benne. Csak édesen oda megyek lassan közé és a paci közé. A lovat egyik kezemmel megsimítom, majd Dragomirhoz fordulok.
- Tudod ez a ló még egész tiszta, de találtam egy koszosabb állatot, szerintem neki nagyobb szüksége van a vízre. - mondom csupa természetesen hangnembe, majd megemelem a vödör vizet és szép lassan ráöntöm az egészet. Majd felveszem a földről a kefét, és a kezébe nyomom. - Szerintem erősen dörzsöld mert mire ez a sok paraszt modor lejön róla ... egész nap itt fogsz állni. - mosolyom folyamatosan bájos. Szeretném ha ezzel is tisztáznám a helyzetet : én komolyan gondoltam, és nem egy kis csitri vagyok akivel szórakozhat. Határozott célom van, és felvettem egy munkára. Pénzt kap tőlem , úgy hogy dolgozzon meg a fizetségért úgy ahogy azt kértem.
- Délután újra megpróbáljuk. - nézek rá oldalra billentett fejjel, majd méltóságteljesen elvonulok. Inkább besegítek a fogadóban , mint hogy 10 percet még vele töltsek el jelenleg.
 




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Vas. Okt. 09, 2016 10:05 am

Azt az utóbbi napokban sikerült levonnom, hogy Leanna az átlag nőknél sokkal de sokkal vehemensebb. Nem tudom, hogy megnevelni nem sikerült-e vagy egyszerűen ilyen, de ha valakit fél perc alatt ki lehet borítani a béketűrésből, akkor az ő. Amikor felvázolom neki a helyzetet, hogy miképp képzelem el én azt a gyakorlást, a szemeiben már meg is látom azokat a szikrákat. Dacos, makacs nő, aki cseppet sem hagyja, hogy szórakozzanak vele. Számomra valóban szórakoztató lett volna a csutakolást nézni, de tényleg csak azt akartam alkalmazni, amin én magam is átmentem. Ki kellett azt a kardot érdemelnem, nem volt mese. Máskülönben egy lóval való foglalkozás megerősít, hisz azért olykor vissza kell tartani, a vödör pedig annak aki gyenge, nem könnyű. Figyelem, ahogy elindul, furcsa érzésem támad. Nem, ez így túl simán megy, nem ellenkezik, nem visszakozik, mosolyog... gyanús, hogy erre csak úgy mosolyog, olyan túl negédes, én az előbb láttam valamit a szemében... de ahogy felém fordul, már érzem, hogy valami történni fog.
Sok mindenre számítok, de arra nem, hogy majd a vizet a nyakamba önti. Hirtelen lep meg, a víz hideg és hirtelen nyitom ki a számat, mint ha levegő után akarnék kapni, majd ahogy a ruhám alá csordogál, megborzongok. Nem esik jól, de még nagyobb a döbbenet, ami kiül az arcomra. Ezzel tény, teljesen meglep. De mégis mit képzel magáról? Nem vagyunk sem olyan viszonyban, hogy ezt csak úgy megtehesse, sem pedig hogy ilyen formában alázzon meg. Mert ez az, megalázó. Ezek után még komolyan azt várja hogy majd megtanítom? Nem jutok szóhoz pár pillanatig, aztán faképnél hagy. Hitetlenkedve figyelem, ahogy elvonul. Most igazán ráfért volna egy istenes pofon, hogy tudja, hogy ezzel most túlment egy határon. De nem, majd kap mást. Fogom inkább csak a vödröt és megint megtöltöm. Jobb lesz mindkettőnknek - főleg neki - hogy most ne szívjunk egy közös levegőt. Így aztán csak lecsutakolom a lovat, ahogy azt az elején is terveztem. Telik az idő, én egy kissé sokáig is foglalkozok az állattal, de szívesebben vagyok most itt. Kezdek elhatározásra jutni, miszerint vagy megmondom neki, hogy mit merre, meddig, vagy pedig szépen elválnak útjaink. Nem érdekel, hogy fizet, ha fizet, azért fizessen, mert azzal elvállalja azt is, hogy tanítsam. Meg sem érdemli, komolyan. Tény, hogy én is elég pofátlan voltam, de nem aláztam meg teljes valójában, ő pedig megtette ezt velem, mint ha a kutyája lennék. Nem, ezt én nem tűröm el, főleg nem egy nőtől.
Amint visszaérek a fogadóba, már javában kész az ebéd. Amint belépek, az étel mennyei illata lengi be a helyet, amire a gyomrom nagyot kordul. De most ez nem érdekel. Fogom az erszényét, amit kaptam tőle, miközben tekintetemmel őt keresem. Szándékomban áll visszaadni neki, nem vagyok rászorulva. Őt a fogadós felesége mellett találom meg, így határozott léptekkel indulok meg felé, majd ahogy odaérek a pulthoz, az erszényt már ejtem is le az asztalra.
- Nem kérek sem a pénzedből, sem a rátarti viselkedésedből. És döntsd el, hogy mit szeretnél, elfogadod a szabályaimat és talán később valamikor megtanítalak az alapokra, vagy fel is út, le is út, tanítson az aki akar. - tisztában vagyok vele, hogy könnyebb a másodikat választani, de ha van egy csepp esze, akkor nem keres egy nyikhajt, aki ki tudja mennyire vív jól. Én tisztában vagyok a saját képességeimmel, ahogy azzal is, hogy át tudom adni az ismereteimet. Nem várom meg a választ, gondolkozzon rajta csak nyugodtan. De láthatta rajtam, hogy nem viccelek, a vonásaim komorak. Az egyik asztalhoz lépek, leülök oda és a tőlem nem messzi lerakott kancsóból töltök ki egy kupába vizet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Helló, sweetheart! I am
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    

Vissza az elejére Go down
 

Az erdei kis tó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Enzo & Heléna (erdei ház)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Kysppie sziget :: Külterületek-