HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Silhouette FRPG
by Vendég Szomb. Szept. 30, 2017 9:56 pm

» Colors of Seattle
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:31 pm

» A kikötő
by Orin Zemdus Szer. Jún. 21, 2017 12:13 pm

» Csupasz hegyek
by Varianna Wrynn Pént. Jún. 16, 2017 1:19 am

» Erdő széle
by Lysanthir Valhosta Csüt. Jún. 15, 2017 5:02 pm

Top posting users this month

Share | 
 

 Az erdei kis tó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
avatar
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


TémanyitásTárgy: Az erdei kis tó    Szer. Május 21, 2014 9:46 pm

First topic message reminder :






Az erdei kis tó


A hosszú, kimerítő kirándulás, vagy épp nyúlkergető vadászat után, sokan szívesen megpihennek a tó partján. Egyesek horgászhelynek használják, annak reményében, hogy az egyre gyarapodó halállományból kifognak néhány nagyobb példányt.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lordsofthesky.hungarianforum.com

SzerzőÜzenet
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Vas. Okt. 09, 2016 3:14 pm

Leanna & Dragomir

Tisztában vagyok vele, hogy túlzásba estem, de úgy vélem őt sem kellett félteni. Teljesen hülyének néz, és borzasztóan lekezel. Egyszerűen idegesít, hogy én lelkes vagyok, mindent bele akarok tenni, ő pedig egy buta kis semmire kellő elkényeztetett kislánynak néz. Igen az vagyok, de hogyan törjek ki belőle, hogy úgy kezel, és nem hagy hogy megváltozzak? Amint nyakon öntöttem a vízzel el is viharoztam. Inkább mentem segíteni a tulajdonos feleségének, még azt is jobb erősítésnek tartom, mint hogy az ő lovát csutakoljam le. Kedvesek itt velem, én pedig segítek amiben csak akarják. Majd ebédhez készen áll a fogadó, és Dragomir is megjelenik. Kicsit félek a reakciójától. Aztán megkönnyebbülök, mikor nem leüvölti a fejem hanem választási lehetőséget add. Majd felé fordulok, és kedvesen nézek rá.
- Tisztában vagyok vele, hogy két különböző világból jöttünk. Ezért kell szerintem közös nevezőre jutnunk és szabályokat hoznunk. - mondom magabiztosan. - A pénzt tedd el, ez az eddigiekért. - mondom, majd mély levegőt veszek. - Sajnálom.- nyögöm ki végül , valamelyikünknek el kell kezdenie valahol. - Szeretném ha te tanítanál, mert nagyon tehetségesnek tartalak, és ezzel ne bízd el magad. - nézek rá immár komolyan. Valóban komolyan gondolom, és valami azt súgja nem szabad megválnom ettől a férfitól, és a megérzéseim mindig helytállnak.
- Szóval mit szólsz ? Meg tudunk egyezni ? Mond el te a szabályaidat, aztán én. - itt elmosolyodom.
 




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Vas. Okt. 09, 2016 10:05 pm

Van az az embertípus, amelyik ki tud borítani. Amikor az elkényeztetett jellem megmutatkozik, annál nincs gusztustalanabb. Ugyan beleszülettek, de tudnának mit kezdeni vele. Én egyszerű gyerekként korán megtanultam, hogy nem azok az igazi értékek, amit az ilyen családok képviselnek, hanem azok, amelyeket a saját erényünkké kovácsolunk. Nem vagyok egy egyszerű eset én magam sem, jól tudom. De nem mondtam sosem, hogy egy kellemes fickó vagyok. Ez van, ilyenné edzett az élet. Sosem kértem, hogy legyen egyszerűbb az út, de nem is tartottam igényt arra, hogy nehezebbé tegyem a magam számára.
Akkor sem állnék meg, ha azonnal válaszolna. Érzem azt, hogy most betelt az a pohár, ha valamit szeretne még, akkor visszavesz magából és megtanul alkalmazkodni. Azt hiszem ez elengedhetetlen lenne, legalábbis amíg velem jön. Bennem volt még pár perce, hogy ebéd nélkül elmegyek, de lecsillapodtam. Borítottam magamra még egy adag vizet - persze a ruhámat már nem eláztatva újra, ha megszáradt -, hogy a csutakolás után ne legyek annyira ló és izzadtságszagú. Ha sokszor nem is úgy tűnik, van igényem saját magamra és nincs igaza abban, amit mondott. Lehúzom a kupa vizet, tekintetemet pedig automatikusan rá szegezem, ahogy leül velem szemben. Nocsak, elég hamar eldöntötte, mit akar. Kíváncsiság csillan a szemeimben, miközben a kupát leteszem magam elé. Csöndben hallgatom a véleményét, olykor hümmögve. Érdekes egy megközelítés, és kellően ravasz hozzáállás, hogy megpróbál alkudozni. Okos, ezt eddig sem firtattam. Egyszerűen csak olyan egyéniségek vagyunk, akik nem férnek meg igazán egymással.
- Akkor azzal is tisztában vagy, hogy nem normális, ha szabályokat kell hozni. De az eddigiek alapján nem tudunk sem együtt dolgozni, sem megegyezni. - válaszolom rögvest az első megjegyzésére. Majd lepillantok az erszényre, ahogy azt szóvá teszi. Igen, a másik pont ami rettentően zavar. Úgy követelőzik, hogy csináljam ezt és azt, ha már kifizet, holott ezt nem előre kapom tőle. Nem nyúlok utána, a kezem nyugodtan állapodik meg az asztalon elfektetve magam előtt keresztben. A további mondandójára hezitálva figyelem a vonásait. Nem szólalok meg azonnal, csak miután szusszantok egyet.
- Az eszedet legalább használod. - nem, ezt cseppet sem gúnyosan mondom, szimplán megállapításképpen.
- Nem bízom el magam, tisztában vagyok a képességeimmel. Kellően sok év van magam mögött, hogy értsek a stratégiához és felmérjem a helyzetemet. Nem mondanám, hogy rosszul járnál. De... okos nő vagy, látom rajtad, hogy próbálsz kiskapukat fenntartani magadnak. Én viszont most nem engedek. Most én vagyok abban a helyzetben, hogy szabályokat hozzak, hallgass végig és ne szakíts félbe. - látom rajta, hogy nem tetszik neki, kinek tetszene egy ilyen kijelentés?
- Először is borzalmasan zavar, hogy folyamatosan a pénzzel zsarolsz, történjen bármi is. A pénz nem egy eszköz arra, hogy ugráltass, a pénz jutalom, már legalábbis az én értékrendem szerint. Szóval ha ezt így folytatod tovább, inkább ne keserítsük tovább egymás életét, nekem van megélhetőségem, feltalálom magam. Te viszont sokkal rosszabbul jársz, ha megválok tőled, ezt mindketten tudjuk. - keményen ütnek talán a szavaim, de csak az igazat mondom.
- Elviselhetetlen vagy néha, folyamatosan becsmérelsz, elégedetlenkedsz, mint egy rossz királykisasszony, aki az ideáljához mér engem. Nem egy a világunk, ezt nagyon jól látod. De mielőtt kinyitod a kicsi szád, próbáld átlátni az én helyzetemet, én ehhez szoktam hozzá. Szükséges rossz, ez van. A szavaid ellenben nem érdekelnek, csak olykor átlépsz egy határt, amikor kizökkentesz a béketűrésből. Ha változtatsz, én is máshogy állok hozzád. Tudod, te kérsz tőlem szívességet, akkor te tedd meg az első lépést. Amikor szükséges, úgyis megvédelek, az elején is megtettem, még akkor is ha annyira nem is te érdekeltél, hanem a vacsorám, amit tönkre tettek. Jelen esetben nem tartalak többnek annál, hogy csak gondolatban ábrándozz a vívásról. Ahhoz erő kell, ami nincs meg benned, így mégis hogy tanítsalak? Bottal? Hallgass rám és csináld azt amit épp kérek tőled, nem foglak mások előtt megalázni, nem vagyok olyan fajta. És most mindezt őszintén mondtam, becsüld meg. - vonom fel végül a szemöldökömet. És csak miután elmondom az álláspontomat, akkor nyúlok az erszényért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Hétf. Okt. 10, 2016 8:54 pm

Leanna & Dragomir

Kivételesen gyakorlom a hallgatást, és nem szólok közbe miközben elmondja az Ő nézőpontját, és elvárásait, szabályait. Néhol kicsit fészkelődök, valamikor felhúzom a szemöldökömet és hitetlenkedve nézek rá. Egész okos ahhoz képest, hogy úgy viselkedik és néz ki mint egy igazi vadember, és ez tetszik. Eléggé hamar szoktam ítélkezni, még mielőtt igazán megismerném az embereket. Ez rossz szokásom, és ezzel teljesen tisztában vagyok. Előítéleteim vannak, mert az esetek nagyobb százalékában mindig igazam van. De Dragomir még több meglepetést fog nekem okozni úgy érzem és ez tetszik. Nagyon belejött a feltétel szabásokba, ami nekem őszintén szólva nem ilyen kiterjedt.  De hagyom hogy kibontakozzon, főleg a víz leöntések után. Ennyi szabály mellett egy pillanatra elgondolkodom azon, hogy ha így akarnék élni inkább férjhez megyek. Aztán előttem lesz Thomas képe, ahogy terrorizál, és hogy megparancsolja mikor mit csináljak, illetve mikor kivel találkozhatok.. elkezdem tördelni a kezeimet, igencsak feszült leszek a gondolatra. Nem csak azért akarok megtanulni harcolni, hogy megálljak a lábamon, hanem ellenkezni tudjak, és megvédeni magam ha megtalál Thomas és az emberei. Tudom, hogy kerestet, tudom hogy akár díjat is kitűzne érte. És azt is tudom nagyon sok zsoldos van aki fittyet hányva rá ki vagyok, eljönne értem és akár erőszakkal is vissza vinne. Nem ezt nem fogom hagyni. Az én életem, és úgy akarom élni ahogy én szeretném! Ajkamba harapok, hisz azt se tudom eldönteni, hogy jó ötlet lenne e a valódi okomról beszélni Dragomirnek, de félek hogy ha utána jár és jó pénzt érez belőle, akkor ő maga visz vissza. Még nem mondhatom el, majd idővel ha jobban megismerem, és megbízom benne talán. Ez az életem nem hamarkodhatok el semmit, mindent át kell részletesen gondolnom, és terveznem.
- Szerintem semmi kivetni való nincs abba, ha tisztázzuk ki mit akar. EZ normális " kapcsolatban " is előfordul. Egyszerűen csak mi az elején letárgyaljuk, hogy a későbbiekben ne legyen félre értés. - mosolygok rá kedvesen, majd össze szedem magamba mindent amit kiszabott nekem.
- Először is, tudom hogy egy elkényeztetett hisztis kis fruskának nézel. Lehet ebben igazad is van, tisztában vagyok vele. De a továbbiakban ha kérhetem a lenéző stílust mellőzük. Én kirepültem az arany kalitkámból, és szeretnék a nagy világban is megélni. Ehhez kérem a nyilvánvalóan a segítségedet, amiben szerintem semmi kivetni való nincs. - bólintok. - Meg fogadom a tanácsaidat, ha az utóbbiakhoz tartod magad. Ami pedig a pénzt illeti én csak zsoldosok nyelvén kommunikáltam, nem tudhatom te melyik fajtájából származol, hisz a többség az édesanyját is eladná. Te nyilvánvalóan nem ilyen vagy, és ezt becsülöm benned. - igen azzal is tisztában vagyok, hogy mielőtt kardot rántanék erősítenem kell. Viszont kéne találnom egy kovácsot ahol az "új divat szerint" már könnyebb és nőiesebb kardot is készítenek. Minél hamarabb szeretném elsajátítani a kardvívást is.
- Tudom, hogy fizikailag is erősödnöm kell, de ezt is lehet finomabban tenni, és nem lenézően.- morgom az orrom alatt. - Illetve kéne egy kovács... - mondom végül, majd elkezdek egy kenyeret csipkedni, nem igazán vagyok éhes, annyira izgulok, és az utóbbi napokban amúgy is az éhezéstől össze szűkült a gyomrom.
 




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Szomb. Okt. 15, 2016 3:41 am

Különösnek tartom ezt a beszélgetést, talán most először érzem azt, hogy tényleg kész végig is hallgatni és meghallgatni az esetleges érveimet. Nem zökkenek ki a beszédből, mindazonáltal én észreveszem, hogy egy pillanatra feszültté válik, tördelni kezdi a kezét, pedig látom a tekintetén, hogy figyel. Vajon ténylegesen is a szavaimra figyel, vagy valami eszébe jutott ami nyugtalanítja? Ezt már nem fogom én megfejteni, nem ismerem annyira. Viszont arra mérget vehet, hogy alaposan kifejtem a meglátásaimat és a véleményemet erről az egészről. Akkor is őszintén elmondom, ha esetleg megsértődne. De meg kell jegyezzem most azt sem csinálja. Mint ha tényleg ő is kellően komolynak érezné ezt a helyzetet, hogy ezzel belátja, tényleg túlment egy határon. De én magam sem fogok belevágni a mondandójába, ahogy ő sem tette. Az első megjegyzésére azért megeresztek egy kétkedő mosolyt.
- Én nem nevezném "kapcsolatnak" azt az állapotot, hogy rám akaszkodtál. - most gondoljon egy utolsó seggfejnek, tényleg így volt. Megtehettem volna, hogy ott hagyom, aztán kezdjen valamit az életével. Amit akar, bánom én. De nem így lett.
- Azt hozzátenném mielőtt egy utolsó bunkónak elkönyvelsz, hogy nem hagytalak ott, sőt egy jó ideje elviselem, amilyen vagy. Nem ütöttelek meg, sem azt nem mondtam, hogy menj el. - megint kortyolok a kupa vízből, de azonnal nem rakom le, elgondolkozva hallgatom tovább.
- Kivetnivaló abban van, amikor ténylegesen is megfeledkezel a kiszolgáltatott helyzetedről és idegesítő elkényeztetett fruskaként kezdesz viselkedni, mint ha én csak az egyik testőröd lennék. Leszögezem, nem vagyok a testőröd, sem a felvigyázód, sem senki olyanod, akinek kötelessége érted akár a kisujját is mozdítani. Persze jöhetsz itt a pénzzel, de vajon ki fog addig tartani, amíg én úgy látom, hogy megtanítanálak egy kis kardforgatásra? Ha hisztis vagy, igen is érzékeltetem veled, hogy mit hanyagolj. - ebben nem látok változtatnivalót. Talán idővel nem fogom leoltani, ha már levetkőzi ezt az idegesítő viselkedést, amit otthonról hozott magával. Persze nem a legtisztességesebb módszer, de velem sem bántak kesztyűs kézzel. Miért tennék én másképp? Mert nő? Akkor ne akarjon megtanulni kardot forgatni.
- Tudod sokszor az élet maga a legjobb tanítómester, én magamat eszköznek tekinteném abban, hogy megváltozz. Ahhoz pedig elengedhetetlen a kritika, még ha nehezen is viseled. Ez van. - azért tudatosítom benne is, hogy nem mondok ellent a változásnak és hogy abban az esetben letennék arról, hogy folyamatosan őt becsmérelem.
Felveti, hogy én nem az a fajta zsoldos vagyok, aki eladná még az anyját is. Miből vonta ezt le? Csak úgy ez alatt a röpke idő alatt levonta? Az anyámat momentán még el is adnám, de csak mert sosem állt ki mellettem, hogy én mást szeretnék, mint amire apám szánt. De egy jóízű nevetést kivált belőlem.
- Azért tanuld meg kiismerni az embert, mielőtt bármit megállapítasz. Velem talán szerencséd van, de ismétlem, csak talán. - nem adom meg neki a lehetőséget, hogy elbízza itt nekem magát, még a végén semmiben nem fog változtatni és minden az eddigiek szerint fog zajlani.
- Tudod mi történne akkor, ha finomkodnék? Nem változna semmi. Te ugyanúgy nem jutnál előre, én pedig nem tudnálak igazán a lényegre megtanítani. Mindent az alapoktól kell kezdeni és nincs kegyelem. Én is számos olyan cselekedeten estem át, ami talán megalázónak tűnt az adott helyzetben, de később már beláttam, hogy mi mire volt hasznos. Nem áll szándékomban téged eltaposni, egyszerűen csak nem bírod ha lekezelő szituációba kerülsz, azt pedig szokd meg, hogy én ilyen vagyok... nyers. - lepillantok a kenyérre, amit közben csipkedni kezd. Nekem is eszembe jut, hogy már idetették mellém a tányér vacsorámat, amit most magam elé húzok és tunkolni kezdem bele a hozzá járó kenyeret is.
- A kovácsot majd te elintézed magadnak, annál jobb fegyverszakértőt úgysem találsz. Én értek a fegyverhez, de csak ahhoz, ami nekem lett készítve, azt ismerem igazán. - nem leszek most úriember, félig tele szájjal kezdek el magyarázni neki arról, hogy ez az egész hogy működik, bár csak gyanítom, vagy remélem, hogy nem mondok ezzel újat. Már ha tényleg annyira ismeri a családja férfitagjainak szokásait.
- Mindenesetre nem fogsz sokáig kardot fogni, értelemszerűen a megélezett kést sem használod egészen addig, amíg meg nem tanulod a helyes használatát mondjuk egy tompán. Veszélyes.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Vas. Okt. 16, 2016 10:29 pm

Leanna & Dragomir

Őszintén szólva kezd elegem lenni. Én szépen reagáltam szerintem az előző beszédére, kioktatására. Felajánlottam egy alkut is, hogy meg tudunk egyezni szerintem. Úgy tűnik egy végképp fellelkesítette, mert második körbe is csak még inkább elismétli azt, hogy elkényeztetek vagyok és blabla. Komolyan marhára felsőbbrendűnek érzi magát, és nem fogom magam rosszul érzeni már csak azért sem mert kényelemes körülmények között nőttem fel. Nevetséges, hogy ezzel akarja a férfiasságát fitogtatni előttem. Próbálom türtőztetni magam, de folyton olyan érzésem van, mintha tesztelni akarná a tűrő képességemet. Így csak az államat támasztom, és próbálok úgy tenni mintha figyelnék, de egyben kikapcsolni az agyamat. Nem akarok még jobban össze veszni vele miután végre próbálunk dűlőre jutni. Végig hallgatom, maximum az arcom árul el.
- Tudod, most megleptél. - szólalok meg végül mikor elkezdem megunni. Egyszerűen hátra dőlök, és karba fonom a kezemet, mint ő. Nem érdekel hogy úrinők ilyet nem csinálnak itt jelenleg nem az vagyok.  Furcsa ez az érzés, hogy azt csinálhatok amit akarok, úgy viselkedhetek és beszélhetek ahogy ki tőr belőlem. - Sokat beszélsz. Ezt nem néztem volna ki belőled. Tekintve, hogy nekem általában be nem áll a szám, most az egyszer te nyertél. - mosolyodok el féloldalasan. Komolyan nem tudom mivel tudnám megpuhítani és elérni hogy a továbbiakban ne kezeljen le. Azt hiszem ezt majd szép lassan fogom tudni elérni nem egy nap alatt.
- Először is ahogy hallgattalak, úgy vélem egy csomó mindent félre értelmeztél, és magad ellen fordítottál. Mintha már magadba beszélnéd, hogy én parasztnak tartalak. De ebbe bele se merüljünk, mert szerintem felesleges. Marhára elkönyveltél egy elkényeztetett csitrinek, és úgy hiszem hiába védekeznék úgy is annak fogsz tartani, szóval nem is kelnék saját magam védelmébe. Csak szeretném veled tudatni hogy nem vagyok ostoba átlátok ezen, és szeretném hogy a lekicsinylő és féltékeny megjegyzéseket a közeljövőbe hanyagold.
 - emelem fel komolyan a fél szemöldökömet. Nagyon felbosszantott azokkal amiket mondott, de nem fogok minden sorába egyesével belemenni, szerintem az előző ténymegállapításommal csoportosan reagáltam minden mondandójára. A finomkodás részre viszont ki kell térnem.
- A finomkodást úgy értem, hogy azért annyi tiszteletet kérek csak amit egy férfiből telik egy nő felé,és lásd be hogy én annyit nem fogok bírni természetesen amennyit te. Felfogtam, hogy te kemény vagy nem kell ezt minden percedben bizonygatnod, majd az asszonynak akit elakarsz csábítani. - nézek rá jelentőségteljesen. Azt hiszem ezen kifog bukni de jelen helyzetbe az sem érdekel. Csak annyira ne húzzon fel megint, hogy itt fogom hagyni. Tényleg szükségem van rá, ez most nem játék, és ez miatt valamennyire ki kell jönnünk egymással. - Nyersséggel pedig nincs gond, én is szókimondó vagyok... - és szerintem pont itt van a gond, két ugyan olyan szókimondó ember hogy maradhatna meg ? - De ezt is lehet finomabban csinálni.
- mondom végül majd mély levegőt veszek. Kicsit azért reménykedtem benne, hogy segíteni fog a kováccsal én nem igazán értek hozzá. Így rosszallóan tekintek rá, és mikor elkezd teli szájjal beszélni, csak forgatom a szemem. - Komolyan te csak nyomatékosítod azt amit gondolok rólad. - nézek rá , de majd elmosolyodom, hisz tudom direkt csinálja. Én is elkapok egy szeletett, majd beletömöm a számba , utánozva őt kezdek beszélni.
- Köszönöm uram az udvarisságát, és a kedvességét, és a segítségét. Akkor elintézem én magam. Ugye tudja ha így beszél sok ételt veszít ? - lenyelem a falatot, majd gyorsan le is öblítem egy kupa vízzel.
 




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Kedd Nov. 01, 2016 7:47 pm

Megleptem? Mivel? Kíváncsian felvont szemöldökkel fürkészem a tekintetét. Nem mondok semmit, megvárom, amíg kényelmesen hátradől. Na, mivel leptem meg? Hogy ezeket gondolom? Ugyan, azzal nem lephettem meg, hisz minden mozdulatomban, a viselkedésemben és a szavaimban is benne van, miféleképpen tekintek rá. Végül csak értetlenül ráncolom össze a a szemöldökömet. Oké, mi? Nem nézte volna ki belőlem, hogy nem beszélek nagyon? Jó, értem én, hogy nem foglalkozok azzal, milyen az öltözetem és nem is igazán vagyok az aki betartja az illemet, de ebből ő tényleg azt vonta le, hogy olyan vagyok mint egy buta melák tulok, aki nem beszél, csak bunkó és udvariatlan? Akaratlanul is elfog a röhögőgörcs, de visszafogom. Oké, ez a nő a mai nap vicce.
- Nem terveztem lyukat beszélni a hasadba. De eddig is elég közlékeny voltam, ami azt illeti. Többet tudok annál, hogy csináld, kuss, én beszélek. - csóválom meg a fejem, miközben odébb tolom a tálat. Ezt már inkább leöblítem csak a korsó vízzel, ezzel pedig lenyelem a röhöghetnékemet is. Én komoly vagyok, tényleg, figyelek.
- Miért, nem tartasz parasztnak? Eddig nem rejtetted véka alá, hogy túl nyers és tahó vagyok. Minden bizonnyal van még ott más is a tarsolyodban. - nem vagyok egy lovag, viselkedésileg még inkább. De az nem azt jelenti, hogy a másik véglet lennék. Persze aztán ki tudja, lehet rosszul gondolom. Róla megvan a véleményem, ez ellen nem is szólok semmit. De azt, hogy féltékeny lennék, cseppet sem helytálló.
- Mire legyek féltékeny? Rád? Nézz magadra, megvédeni sem tudod magad. Akkor sem cserélnék senkivel, ha felajánlanák a királyi kincstárt érte. Kétkezi dolgos ember vagyok, aki nem vágyik semmilyen pompára. - bár nem ártana kezdeni magammal valamit, egy tisztes ház jól jönne asszonnyal.
Folytatja a magyarázását, amire már én is karba teszem a kezeimet. Csak figyelem, hogy kioszt, jobban mint eddig mindenféle próbálkozással. De hagyom neki. Egy ponton rájövök, hogy már nem is bosszant inkább, hanem szórakoztat. Pedig nem ittam semmit, hogy jó kedvem legyen. Nyitnám is a számat válaszra, de helyette nevetéstől dőlök egy kissé előre és mosolyodok inkább végül el.
- Tudod, ha folyamatosan udvariaskodok, akkor nem fogom egyáltalán komolyan venni, hogy téged tanítanom kéne. - el is képzeltem magam előtt a képet, ahogy felajánlom neki a kardot, egy "parancsoljon kisasszony" megjegyzéssel. Nem tudom mennyire lenne irreális az összkép, ha utána meg ott hadonászik, mint egy esetlen lányka.
- Nem leszek finomabb, amíg te is csak követelőzni tudsz. Egyszer majd csak hallgass egy napot és inkább figyelj mint szájalj. Ugyanis nem rosszat akarok neked, hanem hogy lásd, hogyan kell a világhoz állni ha kiszolgáltatott helyzetben vagy. Nem férnek bele a finomkodások és ezt szokd meg. - teszem hozzá teljesen gúnymentesen. Cseppet sem vagyok bántó, sem pedig elutasító. Csak a meglátásomat tettem közzé.
Megint enni kezdek persze, közben meg továbbra sem rejtem véka alá a véleményem. De hogy ő is ezt kezdi el csinálni és hozzá még jól ki is figurázza a helyzetet, azzal nem csak hogy magamra ismerek, de ezúttal már nem tudom visszatartani a röhögést. Csak figyelem minden egyes megmozdulását, végül az asztalra csapva elnevetem magam. Egy ideig nem is jutok levegőhöz. Aztán...
- Roppant szórakoztató a kisasszony, ha szabad ilyet mondani. - kezdem ugyanolyan alakoskodva, ahogy azt tette ő az imént tele szájjal. Majd egy kis mosollyal hátradőlök.
- Azt tudd, hogy nem, ennek ellenére sem fogom vissza magam. Ilyen vagyok. Tudom moderálni magam, de amennyire nem szükséges, nem teszem. Mégsem udvarolok neked és még csak lovag sem vagyok, hogy figyelembe vegyem az etikettet. Szokd meg, hogy van ilyen élet is. Kemény, dolgos, de sokat lehet tanulni. És én foglak is tanítani, ha eljött az ideje. Pénzen nem lehet megvenni a jó modort, azt ki kell érdemelni. Ez az én ajánlatom, élj vele, vagy sem. Ha pedig nem tetszik, keress más katonát magadnak, aki feleennyire megtanít. Vagy menj haza. - mondom mindezt kis mosollyal és már állok is fel, hogy menjek a dolgomra. Ha már itt vagyunk, mi sem jobb egy teli hassal való szundinál, nem igaz?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Galatia Alastrin
Hozzászólások száma :
37
Join date :
2016. Nov. 12.


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Hétf. Dec. 12, 2016 6:56 pm

Lezárt játék!
Szabad terület!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Galatia Alastrin
Hozzászólások száma :
37
Join date :
2016. Nov. 12.


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Hétf. Dec. 12, 2016 7:11 pm



Ghaden & Galatia



A sziget még mindig az utóbbi csata feldolgozásán ügyködik, miközben én azért vagyok itt, hogy felmérjem a tényleges károkat. Hány lovas veszett oda, hány sárkány, de még inkább, hogy mennyi a megmaradt harcképes ember a szigeten. A tanoncokat felenként szintén beleszámolom. Inkább felbecsüljük őket, mint le, csakhogy... Elgondolkodom ismét azon, rendben van-e az, ha kiadom a kapott információkat? Carax elől nem lenne menekülés, de vajon melyik lenne a jobb? Viselni az árulás következményeit, vagy viselni a szintén árulás miatti bűntudatot, mi folyton-folyvást rám tör. Hiába éreztem úgy egykoron, hogy elárultak, a hét év segített abban, hogy lehiggadjak valamelyest. Még mindig akadnak olyanok, akikkel nem találkoznék szívesen, többek között a húgommal se, kiről azóta se tudom, hogy mi van vele, de... Nem ő az egyetlen. Atmort sem akarom látni továbbra sem, több pedig hirtelen nem jut eszembe. Hogyan is juthatna, mikor egész nap azzal foglalkoztam, hogy a sziget megroncsolt darabjait látogattam meg, na meg a tömlöcbe zárt foglyokat, kik közül egynek különleges feladata van. Egyetlen, végső feladat, amit sejtésem szerint el fog végezni. Kétségem sincs felőle.
A sok rom után jó végre olyan tájat látni, amiben nem esett kár. A kialakulni készülő háború előszele nem érte el az erdei tavat, mi most is éppoly megnyugtató, mint máskor. Akárcsak hét, vagy akár nyolc évvel ezelőtt, vagy csupán kettővel, mikor először tettem vissza a szigetre a lábamat, öt évnyi távollét után. Örülök annak, hogy így jártak az itteni emberek? Egy részem igen. Szélesen vigyorogva kárörvend bensőmben, jól elrejtve a külvilág elől, miközben olykor állatias vihogás tör ki belőle egy-egy hír emlékétől. Atmort száműzték? Ezen tényleg nevetnem kell, ahogyan azon is, miként tapasztalta meg a veszteséget. Nem tudom milyen elveszíteni egy feleséget, de azt tudom, milyen elveszíteni egyik felünket. Fájdalmas, gyógyíthatatlan, mardosó üresség költözik be az ember szívébe, méghozzá örökre. Akármi történik, akármilyen jól is érzem magam, mindig ott lesz és emlékeztet a legboldogabb pillanatokban is, nem feledtetve velem azt, ami történt. Erőteljesebb bármilyen testi hegnél. A különbség azonban nagy. Feleséget találhat másikat, sárkánya azonban egy van egy embernek az életben.
Csizmáim lehúzom lábamról, úgy merítem meztelen talpaim a tó hideg vizébe. Kényelmesnek ugyan nem mondható a kő, amin ücsörgök, de még mindig el tudok képzelni rosszabbat is. Át is éltem rosszabbat a száműzöttek szigetén, mire elértem oda, ahol most vagyok. Szemeim lehunyva nyugtatom magam, egyre inkább csitítva a bennem tomboló kárörömöt, miközben próbálok másra gondolni. Azokra az emberekre, kik minden bizonnyal vissza akarnak majd vágni. A vérem is belepezsdül ennek gondolatába, de úgy érzem, nem érdemlik meg, hogy megtehessék. Éppen úgy, ahogy nekem sem adatott meg, tőlük is el akarom venni a bosszú eszközét és lehetőségét. Erről azonban részben már gondoskodtunk, mikor Thidiát belekevertük. A mi feladatunk egészen más volt ebben a történetben, az enyém pedig még másabb. Én nem folyhatok bele az ütközetekbe, csendben kell meghúzódnom és a háttérből informálódnom. Többnyire.
Kardom és tőröm is kezem ügyében van vész esetére. Nevezhető ez elővigyázatosságnak is. Ki tudja, mikor jár erre egy eddig jól rejtőzködő thidiai?



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Walhir Rahom
Hozzászólások száma :
10
Join date :
2017. May. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Szer. Május 17, 2017 4:37 pm

Orinnak


Jó sokat jöttünk, de ugyebár most pihenünk, mindez annyira nem számít. Nem sietünk sehova és holnap sem fog kelleni az erőnk feltétlenül, így nem sajnálom, ha  elfáradunk. A csontjaim már nem a régiek, fél óra futás után már kicsit sajognak a tagjaim, jó, hogy itt ez a tó.
~Na, elég futás volt?
Kérdezem, ahogyan a tisztásra érünk.
~Tudod, néha elgondolkodom azon, hogy ha ti emberek ilyen törékenyek vagytok, mi miért nem lettünk uralkodó faj már régen...
Kapom a választ, de azért az ő szuszogása is azt jelzi, hogy kellően bemozgatta magát. Így lépünk ki a part közelébe, az utolsó fák gyűrűjéből. Voilir egyből a vízhez siet. Szeret fürdeni így a tavasz derekán. Én pedig körbenézek, hátha meglátok valakit, vagy valakiket, akik érdekesnek tűnnek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Orin Zemdus
Hozzászólások száma :
11
Join date :
2017. May. 07.


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Csüt. Május 18, 2017 3:44 pm

Walhirnak

~Érzed ezt Kril?~
~Mire gondolsz?~
~Víz van a közelben. Ilyen hőségben jól fog esni egy kis pihenés a tóparton.~
~Legalább én is lehűthetem magam picit.~
A tó partjához érve odarohantam, és arcomat a friss vízbe nyomtam. Krilah farkát finoman belelógatva hűtötte le testét. Nagyon jól esett. Nem is tudom pontosan mikor mosakodtam utoljára. Ezután hátradőlve lógattam a lábam, és élveztem a tó adta nyugalmat, és a pázsit kényelmét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Walhir Rahom
Hozzászólások száma :
10
Join date :
2017. May. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Csüt. Május 18, 2017 5:41 pm

Orinnak

Voilir kishíján már a tóban van, mikor megtorpan. Ez közelebbre pillantva egyértelművé válik. Pár lépésre balra ugyanis egy idegen lovas, mellette pedig sárkánya. Mindketten kényelmesen heverésznek, Voilir pedig éppen az ő mókájukat igyekezne elrontani.
~Szólj nekik!
Sárkányosan fellengzős a hangnem, mégis tudom, hogy ez egy kérés, mert ugyanezt megtehetné ő is, csak irtózik a kapcsolatoktól. Sóhajtok, mely inkább morranás, majd torkomat tisztítva lépek az elhevert lovasra, hogy fentről a képébe beszélhessek.
-Szép napot, Lovas!
Kezdem illendő megszólítással, hiszen ez a legalapabb tisztelet, melyet egy másik sárkány hátán repülőnek megadni illik, még ha ránézésre nem is egyidős.
-Voilir mindenképpen szeretne fürdeni, csak arra kérlek, ne ijedjetek meg, és egy pillanatra biztos, ami biztos húzódjatok ki a vízből!
Várok egy keveset a válaszra, majd leginkább a tettekre, hiszen egy meglett energiasárkány vízbe merészkedése nem várt dolgokat eredményezhet, fő a biztonság. Persze nem biztos, hogy ezzel a két pihenő is így van. Addig, míg várunk, legyen ez akár csak egy pillanat, vagy egy perc, kicsit áttanulmányozom a sárkányt és lovasát is, hátha valami jól irányzott első benyomás alapján megtudhatok valamit róluk, mert bár nem sok lovast ismerek erre úgy igazán. Sok az ifjonc, kinek csak arcát láttam, szavát nem hallottam, neki az arca sem a legismerősebb, noha mintha már láttam volna valahol.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Orin Zemdus
Hozzászólások száma :
11
Join date :
2017. May. 07.


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Pént. Május 19, 2017 1:16 pm

Walhirnak

Épphogy csendes pihenőmet elkezdtem, és végre kényelembe helyeztem magam, lépteket hallok, melyek egyre csak felém és jeges felé tartanak. Kivárom mi történik, kihasználva az alkalmat szemem és testem pihentetésére. Kezemet lassan az íjam felé nyújtom, mintha csak mély álomba szenderülve nyújtóznék. Már majdnem elértem mikor...
-Szép napot, Lovas!
Szemem óvatosan kinyitom, és egy öregember bámult egyenesen az arcomba. Hirtelen nem tudtam mihez kezdjek. A támadáson járt az eszem, de nem tudhatom, hogy ő milyen szándékkal jött.
-Magának is öreg!- nyögtem ki enyhén frusztráltan, ugyanis nem vagyok hozzászokva, hogy idegenek bámulnak az arcomba.
-Voilir mindenképpen szeretne fürdeni, csak arra kérlek, ne ijedjetek meg, és egy pillanatra biztos, ami biztos húzódjatok ki a vízből!
-Ki az a Voilir?
~A sárkánya Orin. Nem vetted még észre?
~Oh képzeld nem, mivel az öreg itt van az arcomban!~ mordultam rá teljesen oktalanul jegesre. ~Bocs nem akartam...
-Persze... csak nyugodtan... úgyis lassan indulni készültünk. - fordultam vissza az idegenhez. Midőn rájöttem, hogy nem támadó szándékkal érkezett, így már nyugodtan válaszoltam neki. Közben lassan végigmértem tetőtől talpig.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Walhir Rahom
Hozzászólások száma :
10
Join date :
2017. May. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Csüt. Május 25, 2017 7:32 am

Orinnak

No hát, ha már így összejöttünk, kapok is egy kellemes bókot.
~Öreg a nénikéd térde kalácsa.
Szóban persze csak morranok egyet rá.
-Nem olyan vén, mint hinnéd fiacskám.
Tudom le ennyivel, aztán fél szemmel Voilirre pislantok. Már majdnem belemászott a tóba, most még iszik csak cseppet.
-Nem elüldözni akartalak titeket, csak...
Szavaimat jól ismert zizegés és pár pillanatig tartó sistergés szakítja meg.
-Vigyáztam, elnézést!
Szól elmében mindenkihez a környéken Voilir mikor már csak smaragdszín feje látszik ki, az is távolodván.
-Szóval, egy energiasárkány izgatottan tud gondokat okozni a vízparton. De innentől már biztos a helyzet.
Kicsi szünetet tartok. Ha már vizslatnak, én is visszabámulok. Aztán meg ott a sárkány is. Nem túl ismerősek, de azért annyi beugrik, hogy az én időmben voltak tanoncok. Amíg Voilir úszik érdeklődhetek is felőle, azt úgyis szeretik a tojáshéjasok.
-Melyik osztagba kerültél be végül?
Kérdezem kezdésnek. Ránézésre légiek lehetnek, de persze az öreg szem is hazudhat, ahogy öregszem.
~Jó szóvicc Wal.
Ez azt jelenti, hogy a Fogatlan Zöldség társam már megint a fejemben ólálkodik vészhelyzeten kívül.
~Voilir... Hess, kifelé, szerezz inkább halakat.
Pár pillanat csenden kívül kintre igyekszem semmit sem mutatni belőle.
-Kevesen vannak itt. Emlékszem, a mi időnkben az összes tanonc ide járt pancsolni.
Hümmögök fel még a bemutatkozatlan Orinnak címezve szavaimat. De kezet nem én fogok nyújtani, a lovas illem a fiatalok bemutatkozásával kezdi ugyanis, még ha én is szólítottam meg, akkor is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Orin Zemdus
Hozzászólások száma :
11
Join date :
2017. May. 07.


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Csüt. Május 25, 2017 9:08 am

-Persze... persze értem, az energiasárkány veszélyes vízközelbe. Egyébként örvendek a szerencsének, a nevem Orin.- nyújtottam kezem felé, megmutatva jó szándékom.
-Ő pedig itt a barátom Krilah.- Kril egy óvatos fejbiccentéssel üdvözli az öregembert.
-Én nem vagyok katona. Miután végeztem külön vonultam, és azóta vándorlok össze-vissza, és próbálok minél több embernek segíteni. Majd ha megkeresnek akkor talán elgondolkodok rajta.
Kicsit jobban felzaklatott ez a kérdés, mint gondoltam volna. Nem vagyok a beszélgetéshez hozzászokva mióta nem vagyok otthon, csak Krillel szoktam, de vele valahogy mégis más.
-Megmondaná, hogy egy magafajta ember mit keres itt a tónál?
Kérdezősködtem hátha kihúzok belőle valami információt ami még jól jöhet nekem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Walhir Rahom
Hozzászólások száma :
10
Join date :
2017. May. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Csüt. Május 25, 2017 9:27 am

A válaszára jobb szemöldököm lassan, önkéntelenül felhúzódik. Kevesen lesznek lovasok úgy, hogy aztán elhagyják a köteléket. Ő pedig itt egy a sok közül. Kezet adok neki azért én is.
-Walhir Rahom. Kérdésedre válaszolva pedig pihenünk itt egy keveset. Nagy utat tettünk meg. Azt meg mégis hogy értetted, hogy magam fajta? Az ember már békésen meg se öregedhet anélkül, hogy kinézzék?!
Most, hogy túl vagyok a bemutatkozáson érdemes rákérdeznem nekem is további dolgokra. Előtte viszont jobb, ha erről Voilir is tud.
~Lehet, hogy kitaszítottak Voilir, gyere ki lassan.
~Záptojásból keltek volna ki? Akkor miért mond olyat, hogy "barát"?
~Lehet, hogy csak álca, láttunk már rosszabbat is, nézd végig azt a másik sárkányt rendesen.
Ideje is utánajárni.
-És mi volt az oka, hogy nem maradtál a sziget lovasai között? Csupán a katonaság gondolata ilyen riasztó?
Kezdek a barátságos kihallgatásba. Az ember soha nem lehet eléggé résen.
-Megtaláltátok a helyeteket a világban?
Aztán jön a számomra legérdekesebb kérdés.
-A megkeresésük pedig szinte biztos vagyok benne, hogy megvolt még annak idején, vagy tévednék?
Kivételek persze mindig vannak. Ezt pont én és Voilir tudhatjuk a legjobban, de azért mégis, olyan fura lenne pont itt és pont most.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Orin Zemdus
Hozzászólások száma :
11
Join date :
2017. May. 07.


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Csüt. Május 25, 2017 10:45 am

-Bocsánat... nem úgy érettem, csak érdekes, hogy maga nem valami katonai rend legtetején irányítja a dolgokat. Pedig a tapasztalatai és a kora alapján eléggé ezt képzelné az ember, és ehelyett itt pihen a természet lágy ölében a sárkányával.
Záporoztak rám a kérdések, és hirtelen nem tudtam melyikre válaszoljak.
-Igazából nem tudom miért nem maradtam. Akkor úgy éreztem, hogy a családommal kell bepótolnom a kihagyott éveket, viszont mikor láttam őket, és észrevettem, hogy szeretnek, de már megszokták hiányomat, így eljöttem.
Kezdtem el a kis monológomat, egyben tudtam, hogy ennyi mindent nem kellene elmondanom magamról. Láttam Walhiron a meglepődés jeleit.
-A katonasággal annyi bajom van, hogy nem szeretem ha valaki olyan akar ugráltatni, aki semmit nem tett le az asztalra. Plusz van egy olyan problémám, hogy én nem szeretek parancsokat teljesíteni. Már gyermek koromban se fogadtam szót, és nem leszek valami hatalmi háborúnak a bábja.
Fakadtam ki magamból egyszerűen elmondva a tényeket.
-Viszont már kezdünk Krillel unatkozni, így cselekszünk és várunk, hogy felfigyeljenek.
Magyaráztam tovább és tovább amíg, a hasam mordult egyet.
-Maga nem éhes? Gyújtsunk tüzet aztán süssünk egy kis halat mit szól?
Tettem fel az ajánlatot neki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Helló, sweetheart! I am
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    

Vissza az elejére Go down
 

Az erdei kis tó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

 Similar topics

-
» Enzo & Heléna (erdei ház)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Kysppie sziget :: Külterületek-