A kis vízesés

Pry & Tyr

Cam szépen lassan ereszkedik le, egy kisebb rést választ magának a fák között, mely közel van ahhoz, ahol Prythiáék leszálltak. Nem sokkal ez után Pry kijelenti, hogy fáradt, s mire végig gondolom, hogy ma szinte az egész napom csak edzésből és gyakorlatokból állt, szépen lassan kezdem megérezni izmaimban a fáradtságot. Miután földet érünk hátradőlök, s végigfekszek Cam hátán. Eszemben sincs leszállni a földre, mire ő hangosan felmordul, ezzel jelezve, hogy neki más tervei vannak, így nagy nehezen felülök, nyújtózom egyet, majd kipattanok a nyeregből.
~ Tegyél pár kört a sziget fölött.
Mondom neki, miközben megpaskolom a fejét. Elég sokat repültünk már így is, de a legkevésbé sem hiányzik, hogy itt szerencsétlenkedjen és zaklasson a gondjaival.
~ Kettesben hagylak titeket.
Miközben ezt hallom valamit felfedezek Cam arcán, amit leginkább egy mosolyhoz tudnék hasonlítani.  Belebokszolok az oldalába, ezzel jelezve, hogy ez nem vicces. Társam ez után széttárja szárnyait, s erős szárnycsapásokkal a levegőbe emeli magát. Egy ideig még utána nézek, majd mikor meghallom Pry hangját felé fordítom fejemet.
- Igen?
Kérdezek vissza, reménykedve, hogy valami fontosat akar nekem mondani. A vízesés, az, hogy kettesben vagyunk... Egyáltalán nem tudom, hogy mért pont ide jöttünk, többnyire a barátnőimet szoktam idehozni, de talán...
~ Jajj, hogy oda ne rohanjak.
Furakszik Cam gúnyos hangja a gondolataim közé. Nem válaszolok neki, nem hagyom, hogy felidegesítsen. Odasétálok Pryhez, s lassan leülök mellé.
- Valami baj van?
Kérdem tőle, mikor már kényelmesen elhelyezkedtem, s sikerült leolvasnom az arckifejezését.

Pry & Tyr

Kicsit hátradőlök, s kezemmel támasztom magam, így figyelem a vízesést, mely hangos robajjal csapódik a vízbe. Gyönyörű látvány, ebben szerintem mindenki egyet ért. Gondolataim eközben teljesen máshol járnak, a levegőben vagyok, s félelmetes sebességgel szeljük át az eget Camrothtal.
~ Akár lehetne valóság is...
Hallom fejemben társam gúnyos hangját. Ezzel arra akar célozni, hogy ahelyett, hogy Prythiával lógok, most fent kéne lennem az égben vele, persze tudja ő is, hogy mit érzek. Mikor Pry megszólal, ráemelem tekintetem, s mélyen a szemébe nézek, majd mikor találkozik a tekintetünk, borzongás fut végig a hátamon. Mindössze a madarak csicsergését és a vízesés robajlását lehet hallani. Számomra óráknak tűnnek azok a másodpercek, melyekben egymás szemébe nézünk. Elkapom tekintetem, figyelmem középpontjába ismét a vízesést helyezem. Arcomon enyhe zavart lehet felfedezni, bár próbálom leplezni, ez viszont most nem igazán sikerül. Amikor Pry ismét megszólal meredten bámulok magam elé, így hallgatva, hogy mit mond. Egyszerre sikerül magamra nyugalmat erőltetnem, habár az imént elhangzott mondat nem épp bátorító jellegű.
- Bánt valami?
Kérdem tőle, immár nyugodt hangon. Az előbb csak udvariasságból kérdeztem rá, hogy van-e valami baj, most viszont tényleg kezd érdekelni.
~ Mi lehet az, amit nekem se mond el?
~ Az, hogy kit szeret.
Vágja rá egyből Camroth, mély sebet ejtve lelkemen. Tudom, hogy számára ez csak egy vicc, és nem akar nekem rosszat, most viszont érzékeny pontra tapintott.
~ Takarodj innen!
Tör elő belőlem az indulat.
~ Nyugi van, Rómeó.
Hallom, s ezúttal mintha megbánást is hallanék hangjában. Ez új számomra, soha nem hallottam még semmiféle megbánást a hangjában. Pillanatok alatt lenyugszom, ez csak amolyan fellángolás volt, aki nem lát a fejembe, az pusztán annyit láthatott, hogy ülök  egy helyben. Pry kérdése teljesen meglep, nem hittem volna, hogy ez a kérdés valaha is el fog hangzani.
- Mire gondolsz?
Kérdezek vissza, hangomban hallani lehet az értetlenséget.

Pry & Tyr

Csöndben hallgatom, ahogy Pry a thidiaiakról kérdez.
- Még nem jártam arra.
Ezzel a válasszal majd' minden kérdésére válaszoltam, ám az utolsóval megfogott, így arra csak kis gondolkodás után tudok válaszolni.
- Engem nem vonz annyira a kontinens, semmi okom nincs odamenni.
Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a választ várta tőlem, elvégre ha itt akar maradni, akkor mért kérdezne erről, meg a thidiaiakról? Ráadásul mért pont róluk kérdez? Oly sok másik királyság van még. Először csak ezek a kérdések ötlenek fel bennem, majd ezeket követi még számtalan másik.
~ Mért pont tőlem kérdezi ezt?
Gondolataimból ezúttal Pry sóhajtása zökkent ki, felé fordulok, s kérdőn nézek rá. Egy pillanattal később beszélni kezd, s olyan gyorsan hadarja el mondandóját és olyan halkan, hogy először fel sem fogom azt. Beletelik néhány másodpercbe, mire sikerül értelmeznem a mondatot, de még akkor sem értem teljesen.
- Akkor mégis mi másért?
Kérdezek rá. Mielőtt Pry bármit is mondhatna, Cam ereszkedik alá az égből, nagy port kavarva ott, ahol leszáll.
- Mindjárt jövök.
Mondom, miközben feltápászkodom a földről. Odasétálok Camhez, majd mikor elérem a nyerget ami rajta van elkezdem kikötözni azt a madzagot, amivel odakötöttem a kulacsom. Mikor végzek lekapom a kulacsom tetejét, s jó nagyokat kortyolok a benne lévő friss vízből. Miután végeztem karommal megtörlöm a számat, majd visszateszem a kulacs tetejét, és visszakötözöm a nyergemhez.
~ Hány kört repültél?
Kérdezem társamtól, miközben a madzaggal szenvedek.
~ Nem számoltam.
Hangjából egyértelműen kitűnik, hogy felsőbbrendűnek érzi magát, lévén iszonyat gyorsan tud repülni.
~ Nézd, ahelyett, hogy engem zaklatsz, inkább menj el oda aludni.
Hagyom abba egy pillanatra a csomózást, és Rilla felé mutatok. Mielőtt sikerülne megkötnöm a csomót peckes tartással megindul a másik sárkány felé, ezzel válaszolva előbbi mondatomra. Visszasietek Pry mellé, s gyorsan lehuppanok a kőre.
~ Na, hallgatlak.
Mondom neki arra biztatva, hogy mondja el miért akar a kontinensre menni, s hangomból egyértelműen kitűnik a kíváncsiság.