Külső, belső leírás

Fekete hajával nem túl feltűnő jelenség, de ez és vékony alkata tökéletessé teszi a lopakodásra még nappali terepen is. Szemeiből nehéz kiolvasni akár egyetlen gondolatot is, egyénisége sokak számára rejtély. Ruházata általában könnyű anyagból készült viselet, ami hangtalanná és gyorssá teszi minden helyzetben.

Bár lázadó jellemű és meggondolatlannak tűnik néhány cselekedete, mindent előre megtervez rövid idő alatt. Szívesen dolgozik csapatmunkában, de a magánakciókat sem veti meg. Mások véleményével általában nem törődik, de ha az egy társ életén múlik, inkább nem kockáztat. Szeret harcolni, de komolyan csak akkor veszi, ha az ellenfelét igazán fenyegetőnek érzi. Hajlamos az ellenfél hergelésére, hogy annak bosszúszomját kihasználva újabb és váratlan trükköket vethessen be. Jó emberismerő, nehéz átverni. Könnyen felismeri azokat, akikben feltétel nélkül megbízhat és értük bármit megtenne.

Előtörténet

Thioss története egy kis faluban kezdődött, Kysppie szigetén, ahol egy régi rablóbandából kivált harcos nevelte fel. A dulakodásban Thioss szülei életüket vesztették. A harcos nevét csak ő tudja, mivel az megtiltotta neki, hogy bárkinek is szót ejtsen a személyéről. A kapcsolat a harcos és Thioss között akkor alakult ki, amikor a rablóbanda kifosztotta a falu egy részét, nem kímélve senkit, aki az útjukba állt. Amikor ez a Nofrath nevű harcos meglátta Thioss-t, nem volt szíve végezni vele. Ezt a banda nem nézte jó szemmel, elüldözték őt azzal a mondattal, hogy egy nap majd elveszik az életét. Nofrath,  karjában az akkor hét éves gyermekkel elmenekült és évekkel később, 10 éves korában tanítványaként elkezdte kiképezni a táv- és közelharc különböző módszereire. Bár eleinte Thioss neheztelt a harcosra, megtudta tőle, hogy akkoriban még csak újoncnak számított a bandában és a vérengzést átélve belátta, hogy a harc nem erre való. Így hát Thioss-nak olyan mozdulatokat tanított meg, amik tökéletesek a különböző dobófegyverek, íjak és kisebb pengék használatára, melyeket a túléléshez képes volt használni. Annak ellenére, hogy Nofrath megtiltotta neki, rendszeresen elszökött a vidéken több faluba is, gondolván, őt senki nem ismeri és ő se ismer senkit. Mivel azonban vagyona nem igazán volt, több helyen is munkát vállalt, ahol éppen hiány volt dolgos kezekből. A szülei nem hagytak rá semmit, minden más tulajdont a banda rabolt el. Egy napon este azonban szörnyű látványra ért haza abból a boldogságból, ami a pénzt jelentette: mesterét, a mindig erős és határozott Nofrath-ot álmában érte a vég, eljött érte volt bandája. Tőle nagyon profi szinten kitanulta azokat a praktikákat, amikkel egymaga képes volt helytállni különböző helyzetekben. Thioss így magára maradt, nem volt senki, aki tovább oktatta volna. Nofrath remek tanítója volt, már nem tudott mit okítani neki, ennek ellenére vágyott még a tudásra. Maga mögött hagyva a kuckót, ahol évekig élt, elindult, hogy szállást keressen magának. Fiatal kora ellenére rákényszerült a vándorlásra, el kellett hagynia Rhoanta-t, mert kalandvágyó szíve mindig másfelé húzta. Namira-ék fogadták be Kysppie szigetén egy hajóút után, azért cserébe, hogy segít nekik a munkában. Ez kétkezi munkából, földművelésből állt. 14 éves korában úgy határozott, hogy tanoncnak áll és sárkánylovassá válik. 16 életévet leélve tért vissza Rhoanta-ra, hogy felkutassa a sárkánylovasok leghűségesebb társát, de előtte még visszalátogatott előző otthonához, mestere búvóhelyéhez. Távolléte alatt a kuckót feldúlták, alig maradt benne némi ingóság. Ami megmaradt, néhány értéktelen rongy és felesleges kacat volt, legalábbis Thioss így gondolta, amíg valami furcsát észre nem vett. Valamilyen rejtélyes okból egy tojás került a kunyhóba. Mestere nem hagyhatta rá, hiszen annak már több éve, hogy meghalt. Valószínűleg valaki el akarta rejteni, de az álca a szélfútta kis épületben könnyedén lekerült a sárkánytojásról. Thioss kissé furcsállta, hogy ilyen gyenge védelemre bízta a titokzatos idegen az értékes jövevényt, mintha csak neki szánta volna a sárkányt. Csodálkozása ellenére magához vette azt és ezzel együtt furcsa érzés költözött a szívébe: mintha a kis sárkány suttogna neki. Szerencsésnek érezte magát, mert tudta, hogy a fióka kiválasztja őt, így már ráadásul kutatnia sem kell társa után. A sárkány kikelése után a Mavregar nevet kapta. A jég hatalmát birtokolta és gazdájához mindig úgy ragaszkodott, mintha ő találta volna meg Thioss-t és nem pedig fordítva. Az évek során rengeteg izgalomban volt részük, nem egyszer kellett egymást kimenteniük a bajból kalandvágyó természetük miatt. Sárkány és sárkánylovas együtt küzdött bármi és bárki ellen. Egy kimerítő csata után visszatértek Namira-ékhoz és a rég nem látott arcokat barátként üdvözölve örömmel beszélgettek egymással, miután a lánynak sikerült elmagyarázni, hogy ki is ő és miért is ment vissza.