Külső, belső leírás

Mit mondtál? Öreg vagyok? A te jó édesanyád öreg, de én nem vagyok az. Igaz fáj a hátam és néha becsípődik a derekam is, a térdemben a porcok sem az igaziak. Attól függetlenül nem vagyok öreg. Fiatal vagyok és az eszem még mindig vág, mint a borotva. A szemem meg még, mint a sasé, olyan éles. Nem vagyok öreg. A hajam ősz és már több a ránc van a homlokon, mint régen, de nem vagyok vén. Majd kapsz tőlem, ha megint le vén bolondozol.

Sokat változtam számos évtized alatt, ami mögöttem van sok mindent megéltem amit mások is még nem az én történetem. Ott kezdődik, hogy a legrosszabb környezetben megtaláltam  meg a jót. A világ sokat változott azóta, hogy én megszületem és sárkánylovas lettem és gyermekeim felnőttek és unokáim születtek. Sokféle halált tapasztaltam meg férj, gyerek, barát ismerős, sárkányok halálát, de megedződtem, apósom mondhatni jó munkát végzett rajtam. Mert én lettem a Valhosta família matriarchája.  A bölcs, zsémbes, sokat kívánó anya, mama, rólam legendák szólnak, mesék az ifjak körében, nem is egy, hanem száz és hogy lettem ilyen azt majd egyszer elregélem nem is kell olyan sokat várnotok.

Előtörténet

Valhosta vagyok férjem által lettem az. Érdekházasságnak mondják ezt, ahogy összekerültünk. A Valhosta és a mi családunk M’rtanel között. Akkor még volt ilyen ma már sokkal ritkább a szigeten.
Gazdag földműves családból származom és egy ilyen pénzhozó frigynek mindenki örült, ha pénz őrültek a szülei az embernek.
Én a harmadik gyerek voltam ma már nővérem és bátyám se él. Mondhatom, azt hogy túléltem őket. Amíg velük éltem, addig jó sorom volt, szerettem családomat, szüleimet és testvéreimet.  
Apósom figyelt fel rám tizenkét éves koromban. Kereste a tehetségeket, és persze a szemében én tehetség voltam. Véletlenül látta meg, ahogy egy fiú mellett elrepül a késem. Persze én nem akartam eltalálni és megölni. Csak ráijeszteni, hogy hagyja békén a kutyámat. Már, akkor elég határozott voltam és mindenféle veszélyes helyzetbe belekeveredtem.
Egy lehetőség voltam számára, nagy tehetségnek gondolt és a családjában akart tudni, ezért kereste meg apámat. Apám pedig eladott jó pénzért. Elkerültem otthonról egy olyan helyre, amit utáltam és szívből gyűlöltem első éveimbe.
A börtönömbe kerültem oda, ami ma már az otthonom. A Valhosta fészek. Birtok? Börtön? Egy fészek a magasban. A tengeren. Közel Kysppiehez magas falú nagyobb kiterjedésű szikla, amelyen trónol a ház, a kisebb méretű kastély, a tornyaival. Nincs szárazföldi megközelítése vagy a tengeren vagy hosszú függőhídon kelsz át illetve sárkányháton.
Utáltam a börtönöm. Íjászat, íjászat és és íjászat faragd és készítsd el a fegyvered, mert ha nem tudod meg csinálni egy senki vagy. Ledobtak a vadonba tizenhárom évesen három napra éld túl és te is mehetsz a sárkánylovas kiképzésre. Túléltem a három napot. Utáltam őket. Az apósom keményen fogott be akart törni és mikor nem engedelmeskedtem pofon vágott. Nem láttam apámékat sokat és együtt kellett lennem a jegyesemmel Regalus Valhostával. Mindennap beszélnem kellett vele. Jó volt hozzám kedvesen bánt velem, de én utáltam őt is, ahogy a családját.
Tizennégy évesen kaptam meg először két év után a szabadságot. Tanulhattam a sárkányokról másokkal együtt nem csak az utálatos fogva tartóimmal. Bár mindent meg tanítottak nekem, amit tudnom kell, de senki nem kérdezte meg hogy megy a tanulás. Elérkezett az idő, hogy elmenjek én is tizenhat voltam már négy hónapja és négy hónapja voltam férjezett asszony Regalusszal, kedveltem őt, de apósomat nem gyűlöltem, amiért az első két évben ütött és vert. Belém verte a jó modort, a harcászatot és a tudást.
Az utolsóként léptem a barlangrendszerbe. A tűzsárkányok barlangjánál jártam közel voltam. Nagy volt a hőség ideges voltam és feszült már hetek óta. Nem tudtam igazából, akkor hogy mi történt velem, de ott vetéltem el először. Féltem. Nem is tudtam róla, hogy várandós voltam. Sírtam. Kétségbe esett voltam. Már feladtam mindent. Nem lesz sárkányom és  nem vigyáztam magamra. Abban a pillanatban nem figyeltem magamra utáltam férjem családját és már csak egy esélyem volt a tűzsárkányok terme. Nem bíztam magamba elveszítettem egy olyan gyermeket, akiről nem is tudtam és most itt vagyok egyetlen egy eséllyel és újabb két évet kell várnom, hanem sikerül. Apósomtól való szabadságom csak ettől függött a sárkánytól. A hőség nagy volt és egyre melegebb volt az ájulás szélén voltam. Kevés volt az erőm. Nem tudom mennyi ideje voltam bent, de hangokat hallottam engem kerestek. A teremben voltam és csak fokozódott bennem a reménytelenség, hogy itt se lesz megfelelő társam. Beljebb és beljebb mentem ott találtam rá a legnagyobb kétségbe esésembe… Mandzsarion, a sárkányom sok-sok éve már.
A kivezető járatokban estem össze. Ott találtak meg engem a mesterek és onnan hoztak vissza csak évekkel később mertem elmondani férjemnek mi történt velem odabent.
Elhozta a szabadságot nekem tényleg Dzsarion felemésztette a tüze a haragom, nyugodttá váltam mellette.
Nem is tudom sok unalmas történetem, amit megoszthatok veletek, mesélhetek arról, hogy fogadtam el a Valhostákat, de bealudnál rajta az biztos. Mindenki tudja, miért kapta a Sólyom nevet, ha nem kérdez meg valakit, hisz regéket zengenek arról a történetről.
Talán arról kellene mesélnem mit csinálok mostanság, hisz sosem éltem a múltban. Mindig a jelenben éltem a jövő érdekébe.
A férjem volt Karyn Daia előtt a Légivadászok Kapitánya, de halála után 4 évvel ezelőtt meghalt.
Mivel a fiam az, aki a Valhosta család feje. Így várom, hogy hozza az unokákat számomra, de egyszerűen nem veszi rá a lélek, hogy megházasodjon, én pedig nála játszhatom a kerítőnőt. Sokan úgy gondolják Stephan az első szülött fiam, de nem az, már a sokadik gyermekem, de ő a legidősebb élő gyermekem.
Sok érdekes dolgot tanítok a fiatal tanoncoknak és vasszigorral fegyelemmel ülnek az óráimon a tanoncok, de azért a játék sosem marad el az óráimon, ahol sárkánynevelésről és sok életbölcsességre tanítom őket.