Külső, belső leírás

Bár Yris régen, emberként egy igazán cserfes és játékos lány volt, mióta a Sors kiválasztotta őt egy nemes feladatra, teljesen megváltozott. Kimért, szótlan és céltudatos. Mindig megvannak előre a tervei, amiket követhet. Szereti a szabályszerűséget, emiatt nehezen oldódik fel. Nem barátkozós típus, a lelke kissé megfásult, túlságosan is komolyan veszi a feladatát, ami persze nem csoda, hiszen hatalmas dolog, hogy ő lett a kiválasztottak vezére.
Bár régebben vágyott a sárkányok hátára, most irtózik a gondolattól is, csodálja ezeket a lényeket és úgy hiszi, az a legjobb nekik, ha távol maradnak a zűrös emberektől, így aztán próbálja is beteljesíteni feladatát.
Szeretteit is maga mögött hagyta, szerinte az, ha kötődik valakihez hátráltatja a feladata betöltésében. Gyermeket azért szeretne a későbbiekben, de csak és kizárólag, hogy kiválasztottaknak újabb nemzedékét szaporítsa.
Bár nehezen szokott hozzá a hatalmas szarvhoz a fején és a folyamatosan fejében suttogó sárkányhangokhoz, azért szép lassan megtanulja új énjét irányítani.
Ha feladatáról van szó vakmerő és kitartó, de máskor visszahúzódó és szótlan.

Yris nagyjából 165-166 centiméter magas, amire a szarvai még rátesznek vagy 10 centit. Kecses, elegáns testét erős izmok tartják, de azért nem az a harcos testalkat. Inkább csak a kitartását képviseli, valószínűleg nem tudna erőben lekörözni egy jó erőben lévő férfi embert, de persze neki nem is ez a feladata.
Hosszú, göndör haja háta közepét súrolja, mely barna színben tündököl. Szemei mogyoróbarnák, melyek mélyen elrejtenek minden érzelmet. Pikkelyek kevés helyen díszítik testét, csak combjait, lapockáját és hátának egy részét fedik. Hatalmas szarvai tekintélyt parancsolnak, mely hideg tekintetével együtt kissé ijesztőnek hat.

Előtörténet

-Mit akarsz tőlem? Mondtam, hogy tűnj el az életemből! Nincs már semmi keresnivalód a közelemben! - nem kiabálok, csak éppen hogy mondom, kimérten, minden érzelem nélkül, közömbös arccal.
-De Yris! Szeretlek! - Dartan mindig ezzel jön és nem érti, hogy így csak hátráltat a küldetésemben. Én már nem szeretem. Az én szívem azoké a csodálatos lényeké, akiknek szükségük van rám, még ha ezt nem is tudják még.
Egyszerű életem volt, mint akármelyik másik lánynak. A helyi lókereskedő egyetlen lányaként születtem. Argalion, atyám az egyik legjobb lószakértő volt a szigeten, s a legjobb lovakat lehetett tőle venni. Legalábbis ő mindig ezt mondta és én el is hittem neki. Anyám, Mazel nem dolgozott, de kitűnően értett a gyógynövényekhez és ezt nem is titkolta. Szívesen segített bárki problémáján, s néha ebből még neki is volt haszna. A pénzünk inkább apa munkájából jött, ő tartotta el kis családunkat. Mindemellett neki köszönhetem, hogy már kicsi korom óta biztosan ülök a lovon.
Az életem átlagos volt, már ha átlagos, hogy egy sárkányokkal belepett szigeten élek. Mindig is csodáltam ezeket a lényeket, de sosem volt merszem megpróbálkozni a sárkánylovassággal, anyám pedig nem is engedett volna el. A szívem mélyén úgy éreztem, hogy túlságosan nemes lények ahhoz, hogy bárki is rájuk üljön.
Az évek teltek, múltak. Barátok jöttek, mentek. Az egyik legjobb barátom, aki pici gyerekkorunk óta az átváltozásomig sosem hagyott cserben, Akron volt. Akron sárkánylovasnak állt, amikor eljött az ideje, apja is az volt és még ki tudja hány nemzedék óta minden férfi családtag az volt. Mindig mondta, hogy üljek sárkánya hátára, de sosem tettem, mindig csak messziről csodáltam a szárnyas lényt.
Akronnal sosem mondtuk ki, de azt hiszem a kapcsolatunk több volt, mint egyszerű barátság. Mielőtt bármelyikünk is elmondhatta volna érzéseit a másikunknak, apám elígérte a kezem a kocsmáros fiának. Szüleim kedvében kellett járnom, nem volt más választásom és végül is Dartan nem volt olyan rossz választás, csak épp nem voltam belé szerelmes.
Hozzámentem 24 évesen. Két évig éltünk egymás mellett viszonylag békésen, miközben én egész szívemmel húztam Akron felé.
26 évesen ért el az átváltozás. Éppen vízért mentem az esti hold fényében a folyóhoz, amikor szörnyű fájdalom és kín tört rám. Összeestem és eszméletemet vesztettem. Álmomban furcsa helyeken jártam és hihetetlen dolgokat láttam, mégis tudtam, hogy ez mind-mind igaz. Órákig lehettem eszméletlen, mert már kelt fel a nap, amikor magamhoz tértem.
Nem haboztam sokáig, bár a szédülés még hosszú ideig kínzott az ébredés után. Rögtön megértettem, hogy mit kell tennem, így visszasiettem a házunkhoz, összepakoltam és rá sem nézve az alvó férjemre ott hagytam eddigi életemet.
Az erdőben kerestem menedéket, ahol átgondolhatom, hogy mi lesz velem ezután és hogyan teljesítsem mindazt, amit Amirilae kért tőlem az álmomban.
Dartan egy hét múlva rám talált és az új külsőm ellenére is megpróbált rávenni, hogy visszamenjek a városba. Azt állítja szeret, de engem már nem érdekel. Megeskedtem, hogy ne árulja el senkinek, hogy hol vagyok, főleg Akronnak ne.
Most egyelőre várok, hogy a többi kiválasztott is felbukkanjon, hogy elkezdhessem összeállítani a csapatunkat....