HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Silhouette FRPG
by Vendég Szomb. Szept. 30, 2017 9:56 pm

» Colors of Seattle
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:31 pm

» A kikötő
by Orin Zemdus Szer. Jún. 21, 2017 12:13 pm

» Csupasz hegyek
by Varianna Wrynn Pént. Jún. 16, 2017 1:19 am

» Erdő széle
by Lysanthir Valhosta Csüt. Jún. 15, 2017 5:02 pm

Top posting users this month

Share | 
 

 Tengerpart

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


TémanyitásTárgy: Tengerpart   Kedd Ápr. 22, 2014 11:22 pm






Tengerpart

A sziget széleit homokos és sziklás tengerpartok övezik, melyek váltakozva jelennek meg egymás után.
A Kysppie szigetről érkezők általában az egyik homokos tengerparttól nem messze kötnek ki, majd csónakkal beeveznek és itt könnyen partra szállhatnak.

A parttól úgy 500 méterre beljebb ritkásabb erdő kezdődik, majd egyre sűrűbben foglalja el a szigetet életteret adva ezzel sok érdekes állatfajnak.






Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lordsofthesky.hungarianforum.com
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Csüt. Május 22, 2014 9:56 pm

Tojásvadászat
Kezdés

Egy szép, új napra virradt a mai reggel, de ti már tudjátok miért különleges ez a nap, azt azonban nem is sejtitek hogy még mennyire lesz az később. Ez az a nap amikor a tanoncok elindulnak végre pár lovas és katona kísérő társaságában a szomszédos szigetre hogy megtalálják a tanoncok és a sárkánytojások egymást. Ennek jegyében készülődéssel telik az egész nap, ki- ki a maga módján és tempójában készül el, hiszen ez több napos kiruccanás lesz a szigetre, és ki tudja mi minden fog kelleni az útra. Az aggodalmas szülők összepakolnak mindenfélét és hasznos úti tanácsokkal látják el a csemetéiket, míg mások inkább lustálkodással töltik a napot. Amikor eljön az idő akkor mindenki a hajónál gyülekezik, ami elvisz titeket a szigetre, a lovasok természetesen a sárkányaik hátán mennek előre. Egy lovas elől kettő oldalt és egy hátul, rombusz alakú formációba mint mindig, hiszen sosem lehet az ember elég óvatos. A hajó lassan suhan, szeli a hullámokat és megpillanthattak a víz alatt rajokban úszó halakat, és néhol még a korallok teteje is éppen hogy kilátszik, de nem ér hozzá a hajóhoz hiszen a kormányos gyakorlott hajós jól ismeri már a vizeket és elkerül mindent zátony gyanús területet. A hajó és rajta ti is, gond nélkül köt ki a homokos sziklás partszakasz egyik enyhe szakaszán, és ti száraz lábbal jöttök le a hajóról. A parton a lovasok is leszállnak és Silas hívja maga köré a tanoncokat hogy megbeszéljék hogyan is fog ez a dolog lezajlani.

//Kérek mindenkit, írja le az ideérkezést, és hogy meghallgatta Silas magyarázatát. //
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Csüt. Május 22, 2014 11:42 pm

Mi vagyunk a rombusz vége. Megtiszteltetésnek veszem hogy én zárhatom a csapatot. De az is kellemes hogy így távolabb lehetünk a jégsárkányoktól. Még mindig nem szeretjük a hideget és Silas jégszörnyetege nem áraszt éppen meleget magából. Én harci öltözéket viselek. Bőrből készült minden ruhadarabom. Csizmám térdemig ér, a nadrágom szára pedig a csizmámba van bújtatva egy-két tőr társaságában. Felsőtestemet egy bőrfűző takarja ami ugyan nem véd sokat de kényelmesen lehet benne mozogni és előnyös is. A figyelem elterelés is egy taktika lehet. Esetleges támadásra készülve egy pajzsot is hoztam magammal, de Ryuu mellett ez csak amolyan vésztartalék. Alkarjaimon szokásos karvédőim találhatók. A szél ellen egy vastag sötét köpenybe bugyoláltam magam, hosszú kékesfekete hajamat pedig egy bőrszíjjal fogtam lófarokba. Kardom hátamra szíjazva pihen ahogy a többi fegyverem a rejtekhelyükön. A nyereghez van erősítve egy nagyobb táska aminek tartalmáról mások csak találgathatnak. Igyekeztem felkészülni én is a saját látogatásom emlékeire gondolva. A repülés a szigetre emlékeket idéz elő. Milyen volt amikor én utaztam azon a hajón és várakoztam. Aggódtam, féltem de rettenetesen izgultam is és reméltem. Elmosolyodok az emlékekre és tekintetemmel ismét a környezetet pásztázom majd megint a hajót és az utasait. Illetve a további kísérőket. Az út most sokkal gyorsabban véget ér mint 6 éve, amikor én tartottam a szigetre. Persze valószínű hogy az út pont olyan hosszú volt mint régen. De számomra ez nem fontos. Örülök hogy minden különösebb nehézség nélkül érkezünk a szigetre. Silastól és a többi jégsárkánytól kissé távolabb a parton szállunk le. Ryuu ha teheti nem is közelíti meg a vizet. Amit persze megértek de én kénytelen vagyok kicsivel közelebb menni hogy mindent halljak az eligazításból amit Silas tart. Ezek után visszasétálok sárkányomhoz, vagy esetleg szóba elegyedek valakivel a kísérők, tanoncok közül. Mindenesetre alaposan megnézem az egybegyűlteket. Kíváncsi vagyok kinek mit tartogat idén a sziget....
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Pént. Május 23, 2014 12:12 am

Ez a nap is eljött. Az utolsó két évemet azzal töltöttem hogy edzettem és tanultam. Minden izmom sajgott és a sok tanulástól gondolkodni is alig bírtam. De túléltem. Hihetetlen de elérkezett a nap. Nem tudom mit vigyek az utazásra. Igyekszem minden olyan dolgot összepakolni amire esetlegesen szükségem lehet. Szüleim és testvéreim inkább hátráltatnak ebben mint segítenek. A többségük időpazarlásnak tartotta minden erőfeszítésem és azt hiszik hogy esélyem sincs. Hogy én csak egy kislány vagyok aki nagyot álmodott. A legrosszabb az egészben talán az hogy nem tudom nevetve az arcukba mondani hogy „Majd én bebizonyítom!”. Ezt nem tehetem. Ugyanis nem rajtam múlik.  Az hogy egy tojás pontosabban a benne rejlő sárkány kiválaszt e engem egyenlőre rejtély. De reményeim szerint hamarosan kiderül. Feszült vagyok. Ideges vagyok. Izgulok. Izzad a tenyerem így állandóan a ruhámba törlöm. Gondoltam ehhez a kiránduláshoz nem illik a kedvenc lenge nyári ruhám így egy vászonnadrág, egy bőrcipő és egy világos blúz mellett döntöttem amire felveszem köpönyegem.  A cipő új. Minden más darab viszont kissé kopott, viseltes. Nem feltűnő de  már volt gazdájuk előttem.  Ugyan ez elmondható az utazótáskáról is amit egyik testvéremtől örököltem csak úgy mint minden mást.  Egy kardot és pár tőrt is hoztam magammal továbbá íjat és nyílvesszőket. Manapság nem veszélytelen tanoncnak állni.  Vagy egyáltalán csak sárkánypártinak lenni. Elsők között érkezem és szállok fel a hajóra. Táskámat az első alkalmas helyre leteszem ugyanis kényelmetlen cipelni. Nehéznek ugyan nem nehéz de gyanúm szerint senki sem szeret állandóan táskát cipelni. Sok mindent nem csomagoltam. Nem láttam értelmét. Víz van a szigeten. Vadászni tudok. Nem vagyok a legügyesebb de éhen nem halok. A biztonság kedvéért persze tettem el egy kis ételt. A kovaköveket sem felejtettem otthon bár tény hogy anyukám szólt rám hogy ne felejtsem el.  A táska egy-két apróságon kívül még két váltóruhát és egy cipő rejt. Máskor mindig én vagyok a társaság középpontja. De nem ma. Amikor megpillantom kísérőinket és sárkányaikat pár pillanat erejéig még el is tátom a szám. Persze nem olyan feltűnően de tagadhatatlanul. A sárkányok csodálatosak. Felülmúlják álmaimat és emlékeimet. Ám bármennyire is ámulok rajtuk nem tudják elvonni elég időre a figyelmemet. A hajó orrába megyek és a korlátnak támaszkodom. Kezeimet imára kulcsolva tartom a könyökömet pihentetve a korláton. A gondolataim nem állnak meg. A 2mi lesz ha….” kérdés annyiszor fut át az agyamon hogy össze se tudnám számolni. Lehetőség százai peregnek le előttem de többnyire a rossz végkimenetelről. Valamiért pesszimista lettem. Annyira rettegek hogy nem sikerül hogy még az előtt feladom hogy a lábam a szigetre tettem volna. Ám mikor megpillantom a partot valami megváltozik. Igenis nekem is sikerülhet. Miért ne?
Sikerül visszacsalogatnom a remény sugarait a lelkembe így valamivel pozitívabb hozzáállással szállok le a hajóról a homokos partra. Kényszerítenem kell magam hogy Silas magyarázatára figyeljek. Tekintetem rendszerint elkalandozik a sziget közepe felé, vagy a körülöttünk lévő sárkányokra és a lovasokra. Ahogy Silas a mondandója végére kis megnyugvást jelent hogy sikerült mindent felfognom és megjegyeznem. Legalábbis remélem. Ekkor kezdhetek végre a környezetemre fókuszálni. Még azt se igazán fogtam fel hogy kik vannak itt rajtam kívül olyannyira lekötöttek a gondolataim. Hát ideje megtudnom.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Demien Zeel
Hozzászólások száma :
49
Join date :
2014. May. 05.


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Pént. Május 23, 2014 10:06 am



Tojásvadászat



*Végre, eljött hát a nagy nap! A Nap első sugaraival pattantak ki az én szemeim is, és máris ébren feküdtem az ágyamon, de nem keltem fel. Nem, valahogy a testem nem engedelmeskedtek az agyamban kigondolt mozdulatokra. Először pánikba estem, hogy megbénultam, pont most, amikor sárkánylovas lehetnék? De hamar rájöttem, hogy csak a hatalmas érzelmi sokk az, ami miatt most mozdulatlanul fekszem az ágyon. A szobatársaim - két velem egykorú srác - már nem voltak ott, és ahogy láttam, 'random név' táskája sem. Ő is jön ma, hiszen ő is sárkánytanonc. Az érzelmi sokkot páni félelem vette át, hiszen ki tudja, hogy mennyi lehet az idő? Lehet, hogy már régen itt hagytak, és soha többet nem lesz lehetőséges sárkányt választani, mert egyszerűen elaludtam.*
~Nem, Rowen ezt nem hagyná! Ő maga jönne el értem és rángatna ki az ágyból!~*gondolom magamban és egy suta mosoly kúszik az arcomra, majd szép lassan átmozgatom az izmaimat és kikászálódok az ágyból. A szívem hevesen ver, és az asztalra pillantva látom meg a szülinapi tortám maradványait. Igen, tegnap volt a szülinapom, és még szerencse, hogy egy nappal a tojásvadászat előtt. Ha ma lenne, akkor talán csak Rowen befolyásának köszönhetően mehetnék el én is a többiekkel. (De lehet, hogy még úgy sem...) Kihúzom a hátizsákomat az ágyam alól, az ölembe veszem és átnézem: tettem el egy kis élelemet, kulacsot friss vízzel, néhány apróbb állat csapdát, kötelet, egy élesebb kést. A rövid kardom, melyet majd az övemre akasztok a párnám alatt van. Sóhajtok egyet, és az ágyam mellől egy álomcsapdát veszek le, és helyezem be a hátizsákom egyik rejtett zsebébe. Szerencsét fog hozni, biztosan tudom! Nincs sok időm, bekapok néhány szelet tortát, majd megmosakszom, és felöltöm a barna szövetnadrágomat, a csizmámat, egy fehér inget, rá pedig egy szintén barna mellényt húzok. Nem hiszem, hogy nagyon hideg lenne a mai nap, így mást nem is viszek. Az övemre csatlom a kardomat, hátamra kapom a hátizsákomat és gyors léptekkel hagyom ott a szobát, hogy csatlakozzak a kikötőben gyülekező emberekhez.
Látszik rajtam, hogy ideges vagyok, ám igyekszem ezt leplezni széles vigyorral,és pacsikkal, melyet a fiú társaimnak adok. A lányokat végigmérem, úgy tűnik, hogy ők is félnek. Rowent keresem a tekintetemmel, illetve a furcsa idegen sárkánylovast, akivel a parton találkoztam. Vajon ő is itt lesz végül? Hogyha megtalálom Rowen-t, akkor vigyorogva intek neki, majd felszállok a hajóra és tátott szájjal figyelem a felettünk repülő sárkányokat. A hajó korlátjának dőlve nézelődök, és élvezem a hajózást, majd mikor partot érünk, szinte az elsők között ugrok le róla és sietek bele a homokba, hogy aztán visszavéve izgalmamból, meghallgassam, hogy mit is kell tennem/tennünk.*



A hónap karaktere - '14. június
'14. augusztus
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Szomb. Május 24, 2014 9:39 am

*Daurco már korán felkelt, hogy felkészítse Stellát az útra. Két nappal az indulás előtt sikerült beszélni Rowennel. Hát nem volt egyszerű dolog, az biztos. Azután az eset után a férfi elég megbízhatatlannak és kiszámíthatatlannak tartja Daut. Illetve nem túl jó kapcsolatuk okához tartozik még az is, hogy olykor a lázadókkal is "szövetséget" kötött és dolgozott pár ügyükön Daurco. Meg persze az is szúrhatja Rowen szemét, hogy Dau otthagyta az iskolát, és inkább kívülálló lett. Az iskolában ezt sokan nem tudják elfogadni, de Daurco nem is várhatja el, hogy megértsék az emberek. Nem próbálja meggyőzni őket nézőpontjáról. Tudja, hogy felesleges lenne, úgysem értenék meg. Tehát beszélt Rowennel. Elég nehéz szülés volt, végül megegyeztek, hogy nagyon minimális juttatásért, de velük tarthat a sárkányok szigetére. Daurco mellett szólt az a komoly érv, hogy már elég sok dolgot látott, így harci tapasztalata még jól jöhet, ha esetleg problémák lépnének fel. Ennek köszönhetően, de elég nehezen, Rowen beleegyezett.
Daurcoban nincs semmi izgalom, hogy elmennek a Rhoanta szigetre. Járt már ott, amikor Stella kiválasztotta őt, azok az emlékek még mindig élénken élnek a férfiben. A sárkány is nyugodt, csendben tűri, ahogy Dau felnyergeli és ráaggatja a sok egyéb holmit. Stella fekszik, fejét egyenesen kinyújtva pihenteti a földön. Daurco olykor odamegy és átöleli, vagy ráfekszik kicsit a fejére. Ilyenkor fújtat egyet a sárkány, de csak azért, mert boldog és imádja lovasát. Legalább ez az egy örömük van ebben a káosszal teli életben. Dau szaporán dolgozik egyébként. A nyereg bal oldalához rögzíti a hosszúkardot, jobb oldalához pedig a tegezt, egy tucat nyílvesszővel. Annak bőven elégnek kell lennie. A férfi a szokásos fekete bőrnadrágot és fehér inget viseli. Köpenyét most a zöld színnel kifelé fordítva veszi fel. A táskába pakol egy kevés szárított húst, fenőkövet, tűzszerszámot és egy kulacsot vízzel. Ezt is felköti a nyeregre. Utolsó pillanatban még öt méter vékonyabb sodrású kötelet is feldob a nyereg elejére. Hosszú íját hátán keresztbe teszi, így fékezve majd egy kicsit a köpeny lobogását a szélben. Meg persze ha probléma adódik, akkor gyorsan kéznél legyen egy távolsági fegyver. Végül ő maga is felpattan a nyeregbe.*
- Mehetünk Stella? - *Simítja végig kezét a sárkánya nyakán.*
~ Induljunk. ~ *Hangzik a válasz, és feltápászkodik. Nem kis súlyt aggatott rá, szerencsére Stella ezt még viszonylag könnyedén elbírja. Bár azért nem lesz a legfürgébb. A sárkány lerázza magáról a faleveleket, amelyek hozzá tapadtak, és fellöki magát a levegőbe. A kikötő felé veszik az irányt.
Korán odaér, így tisztes távolból figyeli, hogy mikor kezdenek el gyülekezni. Amikor már láthatóan sokan vannak, és a lovasok is felsorakoztak a sárkányaikkal, Dau is megközelíti a kikötőt, de nem megy közel a többiekhez. Türelmesen vár Stella hátán. Mikor találkozik Rowen tekintetével, csak biccent felé egyet, aztán nem foglalkozik a további reakciókkal. Még egyszer megpillantja azt a gyereket, akitől az információt szerezte. Ő viszont nem veszi észre, feltételezhetően az izgalomtól.
Amikor elindulnak, ő nem repül alakzatban a többiekkel. A kíséret jobb oldalán közlekedik, feljebb repülve, mint a többiek. Onnan jobb a kilátás. Többször rápillant a kíséretre, és megnézi magának az embereket, de Rowenen kívül másnak nem tudja a nevét. Csak látásból "ismeri". Ráadásul néha érzi, hogy Rowen többször tartja rajta a szemét, mint a többieken. Nem neheztel érte, megérti.
A szigetre érve kicsit távolabb száll le, a tegezt leakasztja a nyeregről és oldalára köti. Nem közelít senkihez, ha esetleg valaki mégis szóba elegyedik vele, annak válaszol. Magától azonban nem kezdeményez. Amikor az egyik ember elkezd valamiféle eligazítást tartani, akkor közelebb megy, de nem vegyül a többiekkel.*
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Szomb. Május 24, 2014 11:48 am

Tojásvadászat

Családi birtokunk szokatlanul nagy kertjében nyergelem fel Dwin-t és szíjazom farkához a már jobb napokat is látott utazó hátizsákot. Aktív éveik alatt szüleimnek két sárkányt kellett elszállásolniuk a család kertjében, nekem pedig gyermekkoromtól kezdve leírhatatlan élményt jelentett a szemet gyönyörködtető látvány a mindig frissen nyírt gyeppel és a birtokot közvetlenül övező tengerparttal.

Rowen engedélyt adott rá, hogy ebben az évben is részt vehessünk kísérőként és testőrként a tanoncok tojásvadászatán, még akkor is, ha az első alkalommal nem hoztam a legjobb formámat. Akkor csak sárkányomnak köszönhettem, hogy nem végeztem a tanoncokat szállító hajón összezúzott bordákkal vagy a víz alatt mély álomba merülve.
Most, hogy visszatértünk Efenlior-ból, életemben először érzem magam teljesen frissnek és kipihentnek. Miután lemostam magamról az út porát, összepakoltam felszerelésemet (több napra elegendő élelmet, kovaköveket, váltó ruházatot) és felnyergeltem Dwin-t, kiválasztom a megfelelő öltözéket erre a neves eseményre. Úgy döntök, hogy legjobb minőségű szürke ingemet, hozzá pedig a ritkán viselt ezüst színű fűzőket öltöm fel. Ingemnél sötétebb bőrkabátomat, bézs színű nadrágot és a gyakorlóbakancsokat magamra kapva már csak fegyvereim szerepelnek a várólistán. Valamivel elegánsabbnak tűnők ebben a "nemesi" kosztümben, de miután kardomat és két tőrömet magamra csatolom, újra a réginek érzem magam és kilépek a kert tölgyfa ajtaján. A szintén útra kész Dwin leengedi hatalmas fejét, én pedig egy ugrással a nyakán termek. Ritkán használunk nyerget repülésnél, de be kell látnom, hogy hosszútávú remete életmódom után kellemes érzés a puha cserzett bőrön ülni. Ami nekem előny, az Dwin-nek hátrány... Halk fújtatásából könnyen rájövök, hogy nem kedveli a nyerget, mégis el kell viselnie, ha jó példával akarunk előállni a tanoncok előtt.
~ Nyugalom... Nem akarlak örökre befogni.
Szó nélkül rugaszkodik el a talajtól, majd erőteljes szárnycsapásaival a kikötő felé veszi az irányt.
A kikötőben kialakuló tömeg nosztalgikus emlékeket idéz fel lelki szemeim előtt saját tojásvadászatom első napjáról. Az első alkalomra, amikor megakartam csókolni Amirra-t. Az erőteljes hullámzással ritmusra dobogott a szívünk, a minket kísérő sárkánylovasok látványától pedig megszólalni sem tudtunk. Nehéz elhinni, hogy azóta ez a második utam kísérőként.

A tengeri karaván nyugati oldalán repülünk, tőlem észak-keletre Sirus hatalmas jégsárkánya, keletre egy méregsárkányon utazó lovas. Tőlünk délre, a karavánt zárva halad Quelan Dwin-nél pár évvel fiatalabb tűzsárkányán. Igen, Quelan-nal vannak közös, számomra kellemes emlékeink...
A hajó mellett haladva beleharapok egy zöld almába, közben figyelem a távoli horizontot, talán pont Mowor után kutatva távolba meredő tekintetemmel. Az út hátralevő része eseménytelenül zajlik, én pedig türelmetlenül várom, hogy megérkezzünk Rhoanta-ra.
Miután a hajó kiköt, utolsónak szállunk le a tágas partra, kellő távolságra a többi lovastól, még Quelan-tól is, akitől csak azt nem kérdeztem meg, hogy ez az első vagy a második kísérőútja. Dwin oldalának dőlve, összekulcsolt lábakkal várom Silas beszédét.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Szomb. Május 31, 2014 5:00 pm

Már napok csak rohangálok és szervezkedek, mert mindent nekem kell intézni. Tájékoztatni az összes tanoncot az indulás napjáról, összeszedni a kísérőket, beszélni Atmorral, rohangálni a hajó kapitánya után, hogy minden rendben legyen az indulás napjára. Szerencsére Silas azért segített és legalább a tanoncokat ő terelgette és pátyolgatta, így arra nem kellett időt szakítanom, hogy a részleteket elmondjam neki. Mit hozzanak, mit ne, stb...
Ki vagyok, mint a kutya napok óta, de megérte a szervezkedés. Persze még most jön csak a nagyja, most kell majd igazán odafigyelni, de azért örülök, hogy végre eljött a nagy nap.
~Találkozzunk az erdőszélén. ~ üzentem sárkányomnak rögtön azután, hogy felébredtem és felültem az ágyon. Megdörgöltem a szemem, egy hatalmasat ásítottam, majd felkaptam magamra a már tegnap összekészített ruhámat. Megmosakodtam, vállamra akasztottam az élelemmel teli táskámat, övembe szúrtam a késem, majd fogtam a kardom, az íjam, ezeket is a vállamra akasztottam, majd még kezembe vettem a nyerget és elindultam az erdőszélre. Morth már ott volt. Egy mosollyal üdvözöltem, majd ledobtam minden cuccot a fűbe. Feldobtam hátára a nyerget, amit ő tűrt, hiszen már megszokta és nagyon jól tudja, hogy ilyenkor ez kötelező. Sok lovas életét mentette már meg.
Rákötöttem a fegyvereket és az élelmes táskát, majd felkapaszkodva hátára felültem rá.
~Mehetünk. ~ ma nem voltam túl beszédes. Mogorva, mint általában, hiszen nagy út előtt állunk. Nagy és veszélyes, több gyerek élete függ tőlünk/tőlem, így nem lehet jópofiskodni meg komolytalankodni. A hangulatomat Morth is átvette, amit abból vettem észre, hogy semmire nem válaszolt, csak tette a dolgát. Ő is tudta, hogy nagy feladat a miénk. Bár a sárkányok hatalmasak és erősek, a kis csapatunkra minden oldalról, minden percben veszély fog leselkedni. Nem elég a ngyság és az erő, a figyelem és a komolyság elengedhetetlen.
Pár szárnycsapással már a levegőben is voltunk. Mi voltunk az utolsók, akik a kikötőbe értek, de nem véletlenül. Mielőtt leszálltunk volna, még tettünk pár kört a csapat felett, hogy ellenőrizzem őket, mindenki megvan-e.
Leszállás után mindenkit egy biccentéssel üdvözöltem, csak Demiennek dobtam egy félmosolyt. Aztán ahogy az 5 tanonc felszállt a hajóra, mi voltunk az elsők, akik a levegőbe emelkedtek.
Az úton a hajó előtt haladtam, s mutattam az utat a csoportnak, meg figyeltem mindent, minden apró mozzanatot, ami a tengeren vagy a levegőben történt. Néha hátrapillantottam a lovasokra, különösen Daura, aki pár napja keresett meg azzal, hogy ellenszolgáltatásért cserébe ő is jönne segíteni. Nem örültem neki, mert nem bíztam benne, de kevesen voltunk most, így kellett a segítség.
A hosszú út után végre megpillantottuk Rhoantát. Éreztem Morth szívét, ahogy elöntik az emlékek és persze ő is az enyémet, ahogy megremeg. Minden egyes alkalommal átélem a saját történetemet. De mióta kísérő vagyok egész más érzések öntenek el. Az én feladatom, hogy segítsek a tanoncoknak ugyanolyan örömteli pillanatot szerezni, mint amilyet én is átéltem és biztonságos "kirándulást" szervezni. Hiszen eddig még nem hagyhatták el Kysppiet, tudom milyen érzés nekik végre új területre lépni...
Leszálltunk és bevártuk a hajót, s végigpillantottam minden tanoncon, ahogy sorba leszálltak. Végighallgattuk Silas beszédét, hogy mi az útiterv és mire figyeljenek az újoncok, majd amikor befejezte, leugrottam Morth hátáról és a többi lovashoz léptem.
-Silas fogja vezetni a csapatot idelent. Két lovas... - végignéztem a jelenlévő sárkánylovasokon - Narakhin és Quelan fogják a csapatot a levegőben kísérni, az előttünk lévő területet felügyelni és minden rezzenést jelentenek, ami egy kicsit is gyanús. Én és Dauco pedig idelent követjük a tanoncokat. - hát nem is hagynám magára Daucot egy pillanatra sem. Nem kockáztatom meg, hogy valami olyat csináljon, amit nagyon nem kellene.
Még egyszer végigpillantottam a lovasokon, hátha van valami kérdés, majd még hozzátettem, persze ezt Quelannak és Narnak címezve. - Este a Kristály-tónál pihenünk meg, ott találkozunk - tudják hol van, hiszen minden egyes alkalommal ott pihenünk meg.
Aztán, ha nem kérdeztek vagy tettek hozzá semmit, akkor odaléptem Morth-hoz, levettem róla az íjam, a tegezt és a kardom, majd megpaskolva nyakát elindultunk felfelé Silas és a gyerekek után felfelé, közvetlen Dauco mellett.



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Szomb. Május 31, 2014 7:37 pm

Lassan útra keltek és nem sokkal később meg is érkeztek. Igaz órák telnek el amíg hajóztok, és a sárkánylovasok akik kísérnek benneteket szigorúan és éberen őrködnek, így minden gond nélkül érkeztek meg a szigetre, ahol alkalmas helyen ki is köt a hajó. Körbe gyakorlatilag a sziget maga és a végtelennek tűnő tenger látszódik. Miután mindenki leszállt és a lovasok is közelebb húzódtak Silas ismerteti a menetrendet.
- Nos ugye mindenki tudja miért vagyunk itt, mégis van pár fontos és tisztázandó kérdés. Minden tanonc egyszer mehet be, szóval senki ne maradjon le a közös belépőről. Elsétál a  tojások előtt, megérinti őket, és amelyik mocorogni kezd a keze alatt, azt felveszi, megvárja míg mindenki végez, és kimegyünk. A mocorgás egyértelmű szóval nincs olyan hogy "úgy éreztem hogy mozog de lehet hogy nem..". Ez mindig egy nagyon egyértelmű jelzés, ám akinek a keze alatt mégsem moccan egy sem az se keseredjen el, két év múlva is lesz egy év, amikor sikerrel járhat - magyarázza szigorú mély hangján, de már tudhatjátok hogy nem olyan véresen szigorú és kegyetlen mint amilyennek kinéz.  Ahogy Rowen is megszólal a szőke hajú lovas csak bólint felé, hiszen azért van itt hogy segítsen, mint minden évben eddig.
- Úgy van ahogy Rowen mondja, az itteni csapatot én fogom vezetni, és éjjelre megállunk majd pihenni így fokozottan kérek mindenkit, hogy ne kóboroljatok el mert együtt megyünk a barlangokhoz és mindenkire sor kerül majd  - egészíti ki a mondanivalóját de pillantása megakad egy szótlan vöröses barna hajú tanoncon aki eddig nem teljesített a legjobban és mindig nógatni kellett hogy bármit is csináljon. Darkon a neve, bár annak ellenére hogy tanonctársatok nem sok mindent tudtok róla, a szótlansága miatt. Silas végighordozza tekintetét a kis társaságon és nem csak a tanoncokon.
- Valakinek van kérdése vagy indulhatunk? - érdeklődik, és ha nincs kérdés, akkor indulást vezényel és elindul Nesmével a tanoncok előtt hogy mutassák az utat aztán mindenki és végül Rowen zárja a sort a másik lovassal, Daurco-val, és estére gond nélkül meg is érkezik a kis csapat a Kristály tóhoz.

//Kérlek írjatok két kört nélkülem hogy a kristály tóhoz érkeztek majd, de közben szabadon beszélgessetek, történjen némi interakció egymás közt és a két kört én fogom zárni a reaggal a kristály tónál majd. Köszöntem.//
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Szomb. Május 31, 2014 7:57 pm

Kérdésem nincs. Rowen és Silas szavaira csak bólintok mint egy jól képzett katona. Vagyis lovas. Elvégre az vagyok.  Visszatérek Ryuuhoz. Az hogy Narakhinnal vagyok beosztva nem igazán tudom eldönteni hogy jó e számomra vagy sem. A másik lovas igencsak belopta magát a szívembe és először azt hittem hogy ez kölcsönös, de már nem vagyok benne biztos. Így próbálom megtartani tőle a tisztes távolságot de van egy olyan érzésem hogy nem leszek rá képes.
~Ne aggódj. Majd vigyázok rád.
A gondoskodó, atyáskodó hangra egyszerűen csak megforgatom a szemem és vágok egy grimaszt ahogy odaérek hozzá.
~Köszi apu.
Nem akarom hogy Ryuunak kelljen rám vigyáznia. Elméletileg nagylány vagyok. Meg tudom oldani a gondjaimat egyedül is ám tartok attól hogy Nar jelenléte kissé zavaró tényező lesz ezen az úton. Minden estre remélem a koncentrációmat nem fogja zavarni. Ahogy sárkányom oldalához lépek hogy nyeregbe szálljak előtte még hosszan nézem a mellém beosztott lovast és jégsárkányát. Arcomról nem lehet leolvasni érzelmeket csak szemeim csillogásán látható a vágyódás és egy kevés megbántottság. Valószínű a tanulmányozott felek észreveszik hogy őket nézem így számomra túl gyorsan ám a reális időt tekintve minden bizonnyal hosszú idő után szakítom el róluk a tekintetem ami ezek uán sárkányom pikkelyei téved. Sóhajtok egyet és kezem az előbb említett pikkelyekre helyezem majd felemelem a fejem és felül a nyeregbe egyetlen elhatározással. Segíteni jöttem ide. Tanoncok élete függhet tőlem. Nagy a felelősség és én ehhez méltóvá akarok válni így eldöntöttem hogy nem hagyom elkalandozni a figyelmem, ami el kell ismernem nehezebb megtenni mint mondani. De megpróbálok úgy tenni mintha nem történt volna semmi annál a bizonyos erdei tónál. Ryuu közben a levegőbe emelkedik ahol ha Nar megelőzött csatlakozik a jégsárkányhoz, ha nem akkor bevárja a másik párost. Először rám tekintettel  próbál távolabb maradni a férfitól, ám feladatunk is van amihez elengedhetetlen hogy együtt tudjunk dolgozni így mint akinek a fogát húzzák, de közelebb repül a másik sárkányhoz.
-Sziasztok.
Préselek ki magamból egy üdvözlést de nem sikerül túl barátságosra. Úgy látom sokkal nehezebb lesz mint gondoltam. Erőt veszek magamon és Narakhinra pillantok de csak futólag.
-Hogy vagytok?
Na ez aztán a csodálatos próbálkozás a kommunikációra. De legalább kapok egy "Jól."-t válaszként és utána repülhetünk ismét csendben. Vagy nem? Nem tudom melyik lenne a jobb. Én minden estre a terepet kezdem pásztázni előttünk alattunk és még fölöttünk is, hiszen meglepetéstámadás bármikor érkezhet akár föntről is ha egy vadabb sárkánnyal találkozunk akinek nem tetszik a jelenlétünk. Közben tapogatózva ellenőrzöm fegyvereimet. Elsősorban a dobó tőröket hiszen íj nincs nálam. Tudom használni nem is vagyok reménytelen benne de a tőrökkel sokkal precízebben és jobban tudok bánni mint az íjjal. Szememet véletlenül sem veszem le a környezetemről óvatosságból és hogy ne kelljen Narakhinra és Dwinre pillantanom.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Szomb. Május 31, 2014 8:22 pm

Majdhogynem iszom Rowen és Silas szavait. A többi lovast még csak látásból ismerem és nem is vagyok biztos a nevükben. Az egyértelmű hogy az egyetlen női lovas a kísérőink közül az lesz Quelan. Sárkánya ámulatba ejt. Teljesen vörös sárkányt még soha életemben nem láttam. Talán párszor láttam felvillanni az égen mikor úton voltak de ilyen közelről még sosem. Rowen és Silas sárkányaihoz már volt szerencsém de persze csak tisztes távolból így ők nem jelentenek akkora újdonságot mint a másik három. Daurco és Narakhin egészen addig nem tudom hogy melyik melyik amíg el nem indulunk de akkor megjegyzem hogy a méregsárkány társa Daurco a jégsárkányé pedig Narakhin. A felettünk repülő sárkányokat szemmel kísérni huzamosabb ideig igen fárasztó, így inkább néha hátra pislogok hogy lássan a fekete tűzsárkányt és a zöld méregsárkányt. Silas pedig előttünk halad így a jégsárkány a látó teremben marad. Ahogy elindulunk először csak a minket kísérő embereket és sárkányokat tanulmányozom de hamar elkalandozik tekintetem a környezetünkre és az útra. Annyira nézelődöm hogy már az út legelején sikerül megbotlanom és nekiesnem Demiennek. Valószínű elég nagyot lökhetek rajta ugyanis teljes testsúlyommal sikerül neki esnem ami ugyan nem olyan nagy, de ha balszerencsém van még fel is lököm. De ő mégiscsak fiú, és nagyobb mint én úgyhogy valószínűleg megtartja egyensúlyát. Irulva pirulva kelek fel a földről vagy egyenesedek vissza.
-Ne haragudj! Egy kissé elkalandozott a figyelmem.
Vallom be őszintén. Reményeim szerint nem lesz rám dühös se ő sem pedig a kísérőink. Tudom hogy ez nem az a hely ahol engedhetem lankadni a figyelmemet, de egyszerűen nem tehetek róla. Először hagytam el szülőföldem. Ráadásul nem is akárhol vagyok hanem a sárkányok szigetén. Ha ezért valaki elítél akkor úgy kell neki. Én ennyi engedményt teszek magamnak. Még mindig piruló orcával pillantok Demienre.
-Ugye nem sérültél meg?
Aggódom kissé. Azt viszont biztos nem bocsátanám meg hogyha tanonctársam miattam sérülne meg. Ugyan Demient nem sorolhatom a közeli barátaim közé, ugyanis nem ismerem még annyira de egy rendes srácnak tartottam eddig aki mellesleg helyes is. De ennél többet nem tudok róla.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Demien Zeel
Hozzászólások száma :
49
Join date :
2014. May. 05.


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Hétf. Jún. 02, 2014 2:41 pm



Tojásvadászat



*Meglepődöm, amikor megérkezve Rowent még nem látom sehol és valami furcsa félelmetes érzés kezdi el markolászni a szívemet és a torkomat. Jeges félelem ez, és elszégyellem magam, hogy úgy viselkedek, mint egy gyerek, aki fél, hogyha nem láthatja az apját. De nem sokáig kell elviselnem ezt a fájdalmas érzést, mert Rowen és Morth nem sokat késnek, és a félmosolytól, amit az amúgy komor férfi nekem küld, hirtelen eloszlik minden félelmem és az izgalom és a lelkesedés veszi át a helyét.
Elég hosszú volt az út - én legalábbis annak éreztem, de végre megfeneklik a hajó és lekászálódhatunk a fedélzetről. Szép lassan szállnak le a sárkányok is, és megállva a parton Rowen-re pillantok, aki beszélni kezd. Csak néhány szót kapok el, majd megpillantom a furcsa, szőke kinézetű férfit és gyönyörű sárkányát. Végig mérem a gyönyörű lényt, és hogyha a tekintetét felém fordítja, akkor néhány másodpercig állom azt, majd lesütöm a szememet és elfordulok. Igyekszem kerülni a férfi pillantását, de mikor megtudom, hogy hogy hívják, vetek rá ismét egy kíváncsi pillantást. Közben persze Silas beszélni kezd és a helyzet az, hogy baromira nem arra figyelek, mint amire kellene. Megint. Az egyik srác lök meg a kezével, így ismét Silas-ra fordítom a tekintetemet és igyekszem felfogni, hogy mit mond. "akinek a keze alatt mégsem moccan egy sem az se keseredjen el, két év múlva is lesz egy év, amikor sikerrel járhat" Ismét körbeleng az a furcsa, jeges félelem és érzem, hogy hatalmas gombóc nő a torkomba.*
~Sikerülni fog, Rowen is megmondta...~*suttogom magamban és megcsóválom a fejemet, vetek egy fél pillantást a lovasra, majd ismét Silas felé fordulok. Hamarosan véget ér a beszéd, mindenki megtudja, hogy mi a feladata és megindulunk. Egy kicsit lemaradok, remélem, hogy Rowen-nel tudok néhány szót váltani, de úgy tűnik, hogy most el van foglalva. Hátrafelé pislogva indulok meg, majd körbenézek a szigeten is és elakad a lélegzetem. Természetesen én sem voltam még máshol, csak a szigetünkön, így nekem is gyönyörűséges és izgalmasan érdekes ez a táj. A szívem hevesen kezd el dobogni, ám én a lábam elé nézek. Nem úgy, mint csinos szőke lovas tanonc társam, Aylen, aki valami bénaság folytán a karomba esik.*
- Woow! *kiáltok fel nem túl hangosan, majd támasztom meg az egyik kezemmel magunkat egy fánál, a másikkal pedig védelmezően szorítom magamhoz a lányt a derekánál fogva. Alacsonyabb mint én, így ha felnéz, akkor majdhogynem megpuszilhatná az államat. Lassan talpra állítom és én is visszanyerem az egyensúlyomat.*
- Óvatosan Kislány *mosolyodom el titokzatosan és pajkosan, majd nem véve el a kezemet a lány derekáról, lassan sétálni kezdek mellette, ezzel őt is arra biztatva, hogy jöjjön mellettem.*
- Aylen, ugye? *nézek rá és megint büszke vagyok rá, hogy mennyire jó a névmemóriám. Kicsit elkalandozik a figyelmem, lopva végigmérem a lányt, majd egy vigyorral hátranézek Rowen-re és kicsit közelebb húzom magamhoz a lányt.*
- Gyönyörű ez a sziget, de azért vigyázz magadra, oké?



A hónap karaktere - '14. június
'14. augusztus
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Kedd Jún. 03, 2014 9:41 am

*Az út viszonylag hosszú volt. Persze ennek oka az, hogy a hajót kísérték. Dau gyorsabban is megtette már ezt a távot, de most más a feladata. Az idő még kedvezőnek is mondható, jó a szélirány. Útközben semmi probléma nem lépett fel. A férfi nem is nagyon csodálkozik rajta. Hacsak nincs a vízben valami hatalmas, hajókat evő szörnyeteg, akkor nem sok dologtól kell tartani. A lázadók úgysem tudnak az égből támadni, szóval tényleg nem kell aggódni.
Rowen többször hátrapillant a kísérő csapatra, és talán kicsivel többször is Daurcora. Megérti a bizonytalanságot, de most hozzájuk szegődött az ellenszolgáltatásért cserébe, így nem kell aggódni miatta. Annyira. Ki tudja, hogy mi lesz majd később.
Végül, amikor megérkeznek, még meg kell várni a hajót és kis legénységét is. Eközben senki nem közeledik Dauhoz ismerkedési szándékkal, ezért marad Stella mellett. Felköti jobb oldalára a tegezt, de mást nem csinál. Csak sárkányával bíbelődik. Amikor a tanoncok megérkeznek és felsorakoznak, a férfi is közelebb lép a csapathoz, és keresztbe tett kézzel hallgatja Silas beszédét. Nem igazán figyel másra, így nem veszi észre Demien kíváncsi pillantásait. Persze figyelni fog rá, de igazából egyik tanonccal sem foglalkozik. „…egyértelmű jelzés…”. Erre elmosolyodik és hátrafordul Stella irányába.*
~ Egyértelmű. Igaz? ~ *Ennek hatására a sárkánya felemeli a fejét, jelezve, hogy egyet ért. Látni mindkettőjükön, hogy a legjobb dolgok egymás életében. Kacsint egyet Stella-ra, miközben Rowen átvette a staféta botot egy kis időre és elkezdte kiosztani, hogy ki, hogy és merre fogja kísérni a csapatot. Pont akkor fordul vissza, amikor nevét hallja. El is tűnik a mosoly az arcáról. Egy kis időre elégedetlenség ül ki rá, majd egy félmosolyt ereszt meg, és bólint. Kérdése sincs és nem fog akadékoskodni.*
~ Remek, a földön kutyagolhatunk… ~ *Jobban szeretett volna repülni, de nyilván Rowen nem bízik benne annyira, hogy csak úgy szabadon mászkálhasson. Elfogadja hát, hogy folyamatosan szemmel tartják. Amikor a másik két lovas a levegőbe emelkedik, a férfi hátrafordul a sárkányához.*
~ Stella! Gyere, lent maradunk. ~ * A sárkány pillanatok alatt ott terem. Daurco leszedi a kardot és bal oldalára köti, majd összehúzza zöld köpenyét, hogy rendesen takarjon. Az íjat a hátán keresztbe teszi, majd közelebb áll Rowenhez. Amikor elindulnak sereghajtóként, Dau szótlanul, legtöbbször a földet bámulva halad Rowen mellett. Nem szól egy darabig, csak összegyűjti gondolatait, miközben Stella ott baktat mellette. Kényelmetlen a nyereggel együtt sétálnia. Egy jó darabon nincsenek akadályozó tényezők, így tudnak egymás mellett haladni a lovasok és sárkányok. A férfi olykor megsimogatja sárkánya nyakát, illetve többször végignézi. Egy újabb sötétedő pikkelyt vesz észre.*
~ Van megint egy új méregzöld pikkelyed. ~ *jegyzi meg Stellának, aki azonnal hátrafordítja fejét és vizsgálódni kezd.*
~ Hol? Nem látom. ~ *Nem is láthatja, mert a nyakán van, ahova nem tudja elforgatni a fejét, de ameddig ő elvan a pikkely keresésével, a férfi Rowenhez fordul.*
- Még mindig mérges vagy rám, mert összecsaptam azzal a sárkánylovassal? Csak magamat védtem… - * Morogja mély hangján, halkan, hogy ha lehet, minél kevesebben hallják. És tényleg csak nézőpont kérdése, hogy önvédelem volt, vagy esetleg támadás. Ez nem mindig egyértelmű. Még néha Daurconak sem. Amíg a választ várja, egy fa közeledik. Mivel Stella még mindig azzal van elfoglalva, hogy az új méregzöld pikkelyt keresi, nem figyel az útra.*
~ Térj ki balra. ~ * A sárkány tesz pár lépést balra, elkerülve az akadályt, majd odafordul Dauhoz.*
~ Nem találom. Átvertél. ~ * Hangzik a férfi fejében az egyáltalán nem sértő kijelentés.*
~ Nem láthatod, a nyakadon van… ~ *Csap az újra közel lépő sárkány nyakára, miközben Rowen válaszát várja.*
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Hétf. Jún. 09, 2014 6:36 pm

Én is és Silas is befejeztük a mondandónkat, mire mindenki úgy tett, ahogy kértük. Quelan és Narakhin a levegőbe emelkedtek, mi pedig elindultunk gyalog a hegynek felfelé. Elöl Silas baktatott, mögötte a gyerekek és leghátul pedig én és Daurco.
Persze jobb társaságot is el tudtam képzelni magam mellé, mondjuk Quelant, de nem mert senkire se bízni a szőke srácot. Elárult, nem egyszer és nem is tudom miért mentem bele abba, hogy most velünk tartson. Gyerekek élete függ ettől a kis kiruccanástól, nem lehet kockáztatni. De már mindegy, itt van velünk és mivel én engedtem, hogy jöjjön, én is figyelek rá.
Morth közvetlen mögöttem lépkedett szorosan összezárt szárnyakkal és magasba emelt fejjel. Nem kommunikáltunk, mindketten a környezetünket figyeltük. Csak szótlanul követett, komolyan, tekintélyt parancsolón.
Néha tekintetem Demienre siklott, aki ahogy látom hamar megtalálta a társaságát. Nem is rossz társaság. Összeakadt a szemünk, amikor hátra vigyorgott rám, de én most csak egy apró, alig észrevehető félmosolyt engedtem megjelenni az arcomon. Igyekeztem egy pillanatra sem eltérni a feladatomtól. Minden érzékszervemmel ezerrel figyeltem.
Demien után Daurco vonta el a figyelmem az őrködéstől. Rápillantottam komoly tekintetemmel, aztán újra előre néztem és így válaszoltam neki.
-Ha sárkánylovas sárkánylovas ellen harcol, az nem helyes. - visszafordítottam rá szigorú pillantásom - Bármi is legyen az ok. - ennyit válaszoltam és nem kérdeztem vissza semmit, nem kezdtem új témába, a meglévőt sem kívántam folytatni. Sajnálom, ha unatkozik, de rám ne számítson. Nem békülni jöttünk ide, foglalkozzon a dolgával. Amiért Atmor fizetni fogja.
Morth mellém lép, majd rám pillant, de nem mond vagy tesz semmit. Érzi mindazt, ami bennem zajlik és ezzel akarja jelezni, hogy ő mindig mellettem lesz. Felnézek a nagy, fekete, pikkelyes lényre és ráhelyezem tenyerem a vállára, majd egy pár pillanat múlva leengedem a kezem, s haladok tovább szótlanul, minden neszre felfigyelve.

// Először is bocsi a késésért és amiért kicsit nyomi lett a hszem.
Másodszor pedig Quelan, bocsi, ha tudom, hogy Nar eltűnik, nem vele osztalak be. //



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Kedd Jún. 10, 2014 10:14 pm

Óvatosan pillantok megint Narakhinra de a jelek szerint Ő nem foglalkozik velem. Nem tudom miért. Lehet nem is hallotta amit mondtam? Előfordulhat. Talán túl halk voltam. Nem tudom. Mindenesetre nincs merszem még egyszer megpróbálni beszélgetni. Egyszerűen nem érzek magamban elég erőt még egy lebőgéshez. Kissé odébb repülünk és kényszerítem magamat hogy ne nézzek rá. Érzem a Ryuuban lévő dühöt és sajnálatot. Alig bírom elviselni. Kétségbeesetten pásztázom a környéket hogy történjen valami ami elvonja a figyelmem lovastársamról. Egy apró oda nem illő kis mozzanat vagy zaj jól jönne. Vagy egy frontális támadás. De még frontális se kell. Vagy csak gy kis rendzavarás. Bármi!
Az apróságokon kívül mint Aylen botlása és Rowen gyanakvó pillantásai nem elég nagy súlyúak ahhoz hogy rájuk tudjak összpontosítani. Attól tartok nem tudok eléggé koncentrálni. Pár pillanatra sárkánomra bízom az őrséget és lehunyom szemem. Veszek egy mély levegőt és kifújom. Ezt még elismétlem párszor majd újra kinyitom a szemem. Sokkal nyugodtabb vagyok. A legfontosabb most a küldetés. Hogy megvédjem a tanoncokat. Valahogy sikerül visszanyernem a hidegvérem és éberen figyelnem a környéket. Ám tekintetem továbbra is kerüli Nart. Méghozzá annyira hogy lehetőleg a perifériámba se kerüljenek. Ez persze nem száz százalékig működik mert ha valami gyanúsa vélek látni odakapom a fejem. De eddig egész jól bevált. Lassan elérjük az első állomásra.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Kedd Jún. 10, 2014 10:34 pm

És igen. Demien sikeresen levesz a lábamról ami jelen esetben szó szerint is érthető. Ügyes, helyes, lovagias. Még a végén lehet hogy egy herceget is találok magamnak? Remény csillan fel bennem. Előfordulhat hogy egy tojással és egy vőlegénnyel térek haza? Jaj. Azt hiszem kissé elszaladt velem a ló. Ahogy újra biztos talajt érzek a lában alatt piros orcákkal emelem fel a fejem. A zavarom nem csak ügyetlenségemnek de gondolataimnak is köszönhető. Különben is. Lovas leszek. Illetve ez az elképzelés. Még további kemény kiképzéseken és edzéseken kell részt vettem hogy igazi Lovas lehessek. Kinek lenne ideje fiúkra? Ahogy felemelem a fejem és meglátom a mosolyát azért ismét meg kell állapítanom hogy helyes. Ám amikor megszólal azzal elront mindent. A mosolyom halványabb lesz. Az összetört álomképek hatására észre sem veszem hogy Demien nem enged el, egészen addig amíg hátra nem vigyorog Rowenre. Szívem szerint ráfognék a derekamon lévő kezére és miután kifordulnék a karjából az említett testrészt fájdalmasan csavarnám el hogy egy kis leckét kapjon. De persze nem vagyok ilyen ostoba. Kerülhetünk még bajba a szigeten és akkor jobb hasznát veszem a barátoknak mint az ellenségeknek így felöltöm egyik bűbájos kis mosolyom melyből külsőm épp olyan bájos lesz mint egy földreszállt angyalé. Legalábbis ezt szokták mondani. Nekem ez csak egy maszk a sok közül.
-Igen. Köszönöm hogy megmentettél.
Szándékosan nem az elkaptál vagy megtartottál vagy segítettél szavakat használom. Az esetlen kislány sokmindenkinek bejön. Bár magamat nem mondhatnám már kislánynak. De elesettnek sem. Pajkosan húzódik föl egyik szám sarka egy hamiskás mosollyal. Hangomat kissé lehalkítva szólalok meg.
-Amíg itt vagy addig nem kell tartanom semmitől.
Kis hatásszünet után pedig hozzáteszem.
-Na meg persze ez a pár sárkánylovas és sárkány is biztos vigyáz majd ránk.
Teszem hozzá csak úgy mellékes megjegyzésként címezve a mondatot de valahogy azért szeretném letörölni azt a számomra önelégült mosolyt a képéről úgy hogy abból később nekem ne legyen problémám. Ezért próbálok témát váltani.
-Te is ideges vagy?
Váltok kissé bizalmasabbra és kissé közelebb is lépek hozzá. Na tessék. Megint előjött. Ez a kihasználom az adódó helyzetet hozzáállásom. Lassan az őrületbe kerget. Nem tudom eldönteni hogy örüljek neki vagy sem. Sok pácból kihúzott már ez a viselkedés a pácból de jó párat ez is akasztott a nyakamba. Vajon ettől rossz ember vagyok? Hasonló gondolatok fordulnak meg a fejemben ahogy mosolygok tanonctársamra és lassan megérkezünk a tóhoz.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Demien Zeel
Hozzászólások száma :
49
Join date :
2014. May. 05.


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Szer. Jún. 11, 2014 3:31 pm



Tojásvadászat



*Megindulunk hát a szigeten, én pedig ide-oda kapkodom a fejemet, hiszen minden annyira gyönyörű, és habár nem más, mint otthon, mégis teljesen lenyűgöz. Mint a legtöbb tanonc, én is most először hagytam el a szigetünket, és kötöttem ki egy másikon, úgyhogy valóban hatalmas újdonság ez számomra. Azért kicsit sajnálom, hogy nem sétálhatok Rowen mellett és nem magyarázhat, és mesélhet a szigetről, és annak különlegességeiről. Ő már számtalanszor járt itt, hiszen mindig kíséri a legújabb tanoncokat. Remélem, hogy néhány év múlva állandó társa és jobb keze lehetek én is, ahogy Morth-nak az én leendő társam. Egy kicsit elgondolkozom ezen és egy kellemes mosoly, és melegség járja át a testemet. Hátranézve látom, hogy Rowen a furcsa szőke férfival sétál, így hát kissé szomorkásan, csalódottan indulok neki egyedül az útnak. Egyedül? Számos tanonc társam vesz körbe, de úgy tűnik, hogy mindenkit annyira leköt ez az egész séta és a sziget, hogy nem sokan szólnak egymáshoz. Nem sokat haladunk előre, amikor is az egyik hölgyemény nekem esik, és habár nem esünk el, nem sok kell hozzá. Elég ciki lett volna, hogyha most dobok egy hátast, de örültem, hogy sikerült megtartanom a lányt, aki bájos mosollyal, enyhe pírral az arcán kér bocsánatot azért, hogy majdnem letarolt. Fülig ér a szám, és furcsa vigyorral húzom lazán magamhoz őt, hogy így menjünk tovább. Hátrapillantok Rowen-re, aki habár vette a vigyoromat, nem nagyon reagál rá, csupán egy enyhe félmosolyt küld vissza nekem, amiből sejtem, hogy gond van. Talán a szőke férfivel, Daurcoval nem jönnek ki jól? Vagy egyszerűen csak ideges? Sejtem, hogy utóbbi lehet a gond, így enyhe lehervadt képpel fordulok vissza a lányhoz, és kezdek bele a beszélgetésbe, bár talán ő is érezheti rajtam, hogy egy pillanattal ezelőtt még jobb kedvem volt. Minden esetre a csodálkozás és az izgalom nem tűnik el a szememből, csak kicsit komolyabb leszek, felfogom, hogy nem szórakozni jöttünk ide: komoly veszélyek leshetnek ránk, és nem csak ránk, de a minket kísérő lovasokra is. Vetek ismét egy futó pillantást a mögöttem haladó kedvelt párosra, majd újra a lányra koncentrálok, aki bájos mosollyal sétál mellettem.
- Oh, hát igazán szívesen, én sem akartam elesni * jegyzem meg csak úgy mellékesen, hogy nem csak a lányt mentettem, de magamat is. Egy aprócska mosolyt küldök a szöszi felé, miközben körbenézek.*
- Nagyon remélem, hogy nem lesz semmi bonyodalom. Izgalmas lenne, meg minden, de azt hiszem gondok nélkül is elég ideges mindenki *csóválom meg a fejemet és körbenézek a társainkon. Nem sok hangos szó esik közöttünk, inkább csak suttogás, vagy még az sem.*
- Inkább izgatott *mosolyodom el és vonom meg a vállamat. Nem akarok nagyképű lenni, de tényleg inkább izgatott vagyok, mint ideges. Ugyan, mi bajunk történhetne?*
- Szerinted lesz valaki, akit nem választ ki egyik sárkány sem? *hajolok kicsit közelebb a lányhoz és suttogom a fülébe a szavakat, miközben tekintetem a kis, furcsa magányos fiúra vándorol, akit kedves KM az első hsz-ben említett.*

*



A hónap karaktere - '14. június
'14. augusztus
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Csüt. Jún. 12, 2014 4:16 pm

*Egy darabig szótlanul mennek egymás mellett Rowennel. Nem kell túlzottan sok mindenre figyelni, mert az elején a fák elég ritkásak, így mindent belátni. Ezért is érzi úgy Dau, hogy esetleg megpróbál egy kicsit enyhíteni a feszült csöndön. Néha azért menet közben odapillant a férfire vagy sárkányára, de mindketten elég komoran és szigorú tekintettel vizslatják a területet. Tehát nem olyan vészes a környezet, megpróbálkozik a beszélgetéssel, miközben Stella elszórakoztatja magát. Válaszként először csak egy pillantást kap, majd kettő mondatot. Az egyiket csak úgy a levegőbe, a másikat az arcába. Se többet, se kevesebbet. Nem folytatja tovább a beszélgetést Rowen.*
- Hmm. - * Csak ennyit válaszol Daurco, már ha ezt válasznak lehet nevezni. Visszafordítja tekintetét az út irányába és elkezd mélázni azon, amit Rowen mondott. Érdekes. Ha valóban úgy gondolja a férfi, akkor nem érti teljesen, hogy a másik lovas iránt miért volt sokkal elnézőbb. Persze gyorsan rá lehet jönni, hogy azért, mert az a lovas közéjük való, de akkor is… Dau bűne mitől nagyobb, most a másiké? Csak azért, mert már akkor is kívülállóként volt jelen abban a társaságban? Komolyan ennyire elítélően viselkednek az emberek, ha nem közülük való valaki? A gondolatmenet nem elméje zárt részében folyik, így elég sokat hall Stella is belőle. Már amikor nem a figyeléssel van elfoglalva. Szárnyával megböki Daurcót.*
~ Ne is foglalkozz vele… ~ * Vigasztalja. Nem is kell vigasztalni a férfit, csak hirtelen ismét felerősítették benne azokat az érzéseket, amik miatt lett olyan, amilyen.*
~ Nyugi, nem fogok balhét csapni emiatt. Az ő döntése, nem ítélem el. Csak remélem most már kezded érteni kicsit mélyebben is a problémámat a világgal. ~ * Néz fel a fűzöld lényre. Az szelíden rápillant, majd inkább az eléjük terülő terepet vizslatja.
Most úgy tűnhet, hogy Stella komolyabban veszi a rájuk bízott munkát, mint Dau, de ez persze nem így van. Logikusan hagyja a férfi lankadni kicsit figyelmét. Felettük repülnek. Elöl is van, aki figyel, hátul még többen. Sárkánya elég gyors, így ha valamit meglát, akkor úgyis jelezni fog. Neki kifinomultabban az érzékszervei.*
~ Amúgy tudod, hogy Demien többször hátranézett, ameddig Te Rowennel „beszéltél”?! ~ * Daurco felkapja a fejét. Lehet, hogy abban a pillanatban félreérthetőre sikeredett a hirtelen reakciója, de természetesen nincs vész. Ez a megmozdulás is gyorsan eltűnik és visszavált az eredeti állapotba.*
~ Nem figyeltem. De ahogy nézem, most jól elvan. ~ * Húzódik mosolyra a szája, és nézi, ahogy az előttük haladó gyerekek kezdenek összemelegedni. Legalábbis így kívülről az látszik. Aztán felpillant a sárkányára.*
~ Kislány! Te meg ne tereld a témát! ~ * A gondolatüzenet határozott volt. Stella kicsit leereszti fejét és elfordítja a férfitől. Szégyelli magát, mert lebukott. Dau kiszúrja ezt, nem kell játszania magát Stellának.*
~ Ezt a gondolatmenetet már végigviszem. Szóval érted, hogy miért nem érzem ezt a világot normálisnak? Nagyon érdekesen működnek benne a dolgok. Próbálhatod elmagyarázni másoknak, de kevés fogja fel, és még kevesebb fogadja el ezt az álláspontot. Na jó, nem terhellek. Látom nem vagy most olyan hangulatban. Inkább figyeljünk. ~ * Stella a férfire néz, majd bólint és felemeli fejét, hogy többet lásson. Daurco is többször tekint körbe a területen, néha átfedve Rowenét. Ha esetleg Demien hátrapillant, akkor neki mosollyal válaszol, illetve intőn, de viccesen mozgatja ujját, hogy látja ám, hogy mit csinál, és inkább foglalkozzon a feladatával, mint a nőkkel. Majd később ráér velük is foglalkozni.
Nem is tudja pontosan, hogy ezt miért csinálná meg. Talán lát lehetőséget a gyerekben. Tudja, hogy Rowen szárnyai alatt van, mégis lehet, hogy a fiú fogékony lesz az ő gondolkodásmódjára. Még vár azért vele, nem akarja elsietni a dolgot, de lehet, hogy többet is megoszt vele, mint az eddigi emberekkel. A továbbiakban zárja elméjét, és az esetleges egyéb gondolatok bent maradnak. Még. Lassan megérkeznek a pihenőhelyhez.*
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Pént. Jún. 13, 2014 7:19 pm

Alapvetően nem ítélem el azt, ha valaki más, mint mi, ám Daurco közülünk került ki és bár most mellettünk harcol, már nem egyszer elárult és a száműzöttek szolgálatába. Nem is értem, hogy egy sárkánylovas, aki ráadásul teljesen rendben van a sárkányával, hogyan képes más sárkányok ellen fordulni? Ne is vegyük az embereket, csak ezeket a tiszta és intelligens lényeket. Én legalábbis sosem lennék képes bántani egy sárkányt, inkább az életemet adnám. Egy lovast szintúgy nem tudnék, hiszen azzal a sárkány szívét és lelkét törném darabokra. Ezért sem lennék képes egy csatában Daurcot végleg eltenni láb alól. Stella miatt. Na meg végül is nem is csinált eddig olyan dolgot, amiért halált érdemelne és nagyon remélem, hogy nem is fog. Azt viszont ne várja, hogy teljes jogú sárkánylovasként kezeljem, ahogy a többieket, mégiscsak szembe fordult az enyémekkel. Nem érdekel, hogy ki kezdte és ki volt az, aki csak védekezett.
~Biztosan megvan az oka ennek is.~ szólt hozzám Morth hosszú idő után. Viszont úgy látszik hallgatózott, annak ellenére, hogy igen erősen úgy csinált, mint aki csak a munkára figyel.
~Az meglehet. De akkor sem helyes, amit csinál.~ válaszoltam sárkányomnak, majd megigazítottam az oldalamon lógó kardhüvelyt, mert úgy éreztem, mintha elkezdett volna lecsúszni.
Demienre pillantottam és gondolataim most körülötte kezdtek szárnyalni. Még egy halvány mosolyt is csalt az arcomra, amikor végre teljesen kizökkentem az előbbi gondolatmenetemből és egy kicsit tudtam rá koncentrálni és láttam, hogy milyen jól elvan a kis szőkével.
Végigfuttattam párszor a tanoncokon a pillantásom. Demien és Aylen teljesen jól elvoltak, bár kicsit körültekintőbbek is lehetnének, nem itt kellene ismerkedni. Nem gyerekek már, hanem újonc lovasok. Mindegy. Annabelle és a másik barna srác is, akinek hirtelen nem jut eszembe a neve, ők is elbeszélgetnek, de picit aggódom az ötödik tanoncért. A kiképzés alatt sem volt túl beszédes és igazság szerint nem tűnik egy tökös srácnak. Kíváncsi vagyok mi lesz vele.
Gondolataimból Morth zökkentett ki, ahogy szárnyával megbökött, ugyanis végre megérkeztünk a Kristály-tóhoz.
Gyönyörű volt. Mindig lenyűgözött. A hegyek szorosan körbevették ezt a szinte teljesen átlátszó vizű tavat, de a Nap sugarai még így találtak utat, hogy a víztükör tetején csillogó táncot járjanak mielőtt végleg lenyugszik az izzó égitest.
Imádtam ezt a helyet.
~Engem tudod hol találsz. ~ szólt pár perc csend után sárkányom, én biccentettem és ő már a levegőben is volt, hogy megkeresse a jól bevált megfigyelő helyet, ami az egyik hegy oldalában lévő kiemelkedő szikla volt, mely bár nem kissé messze található, az ő éles szemei jól ellátnak idáig, még éjszaka is. Na meg persze nem ő lesz az egyetlen őrszem.
-Felváltva őrködünk éjszaka. Én kezdek. - fordultam a lovasokhoz. Nem volt több mondanivalóm. Vártam egy percet, hátha valaki akar valamit kérdezni.

// Folyt. köv. a tónál //



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Szomb. Jún. 14, 2014 3:07 pm

Mesélői hsz: >>ITT OLVASHATÓ<<
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   Vas. Jún. 26, 2016 3:08 pm




A játék lezárva!
Szabad terület!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lordsofthesky.hungarianforum.com

Helló, sweetheart! I am
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Tengerpart   

Vissza az elejére Go down
 

Tengerpart

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Rhoanta sziget-