HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Silhouette FRPG
by Vendég Szomb. Szept. 30, 2017 9:56 pm

» Colors of Seattle
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:31 pm

» A kikötő
by Orin Zemdus Szer. Jún. 21, 2017 12:13 pm

» Csupasz hegyek
by Varianna Wrynn Pént. Jún. 16, 2017 1:19 am

» Erdő széle
by Lysanthir Valhosta Csüt. Jún. 15, 2017 5:02 pm

Top posting users this month

Share | 
 

 Nilin Ielradaiel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Helló, sweetheart! I am
Nilin Ielradaiel
Hozzászólások száma :
6
Join date :
2016. Dec. 21.


TémanyitásTárgy: Nilin Ielradaiel   Szer. Dec. 21, 2016 3:25 pm

Nilin Ielradaiel





Név: Nilin Ielradaiel

Becenév: Iel

Kor: 25

Csoport: Kiválasztottak

Rang: Szirén, Egykori vezér

Avatar: -


Külső, belső leírás

Kívülálló vagyok a kiválasztottak között. Egy kitaszított, ki ugyan nem veszítette szem elől legfőbb feladatát, azaz a sárkányok védelmét, egészen másként értelmezi azt, mint a legtöbben. Hogy miben más? Abban, hogy szerintem semmivel sem jobb az, aki saját akarata szerint irányít egy sárkányt, mint az, aki végez vele. A büszke és magasztos lény mivolta így is, úgy is elveszik. Nincs ellenemre, hogy a pikkelyes teremtmények az emberekkel közösködnek. Tegyék, ha ahhoz van kedvük. Ők választják ki társaikat, ők döntik el, hogy velük akarnak élni, akkor a kiválasztottak mi jogon szakítanák meg ezt a köteléket, teljes mértékben erőszakkal? Mert az, hogy igába hajtják a bestiákat, felér a kardok ragadásával. A testi fájdalom helyett azonban nagyobb sebet vagyunk képesek ejteni. A szív helyett a lélekbe mártjuk agyarainkat, arra fogva, hogy ez az ő érdekük. Erre én nem vagyok hajlandó, erre pedig maga Amirilae is rájött.
Nem mondom, hogy kerülöm az embereket, mert nem így van. Szeretném megérteni őket, azt, miként vélekednek védenceimről. Jobb szeretek a közelükben lenni, olyan helyen, hol magam is szemmel tarthatom cselekedeteiket, hogy esetenként időben közbe léphessek. Akár egy ember védelmében is, ha abban egy dühödt sárkány tenne kárt. Megértem ugyan a sárkányok haragját, s sokak helyett állnék én magam bosszút, ha az nem gátolna cselekedetemben. Mostanra megtanultam ettől elvonatkoztatni, s rendesen átgondolni mindent.
170 centim harcban edzett. Alkarjaimon és lábszáraimon, valamint gerincem vonalán megbúvó vöröses pikkelyeim ellenállnak a gyengébb pengéknek, miként a sárkányok páncélja is teszi. Ha ez nem lenne elég, hát ott vannak csonttüskéim, mik nem csupán hátamon vannak jelen, de alkaromon is. Vörös szarvaimhoz illő festék borítja arcom felső felét, egybeolvadva a szarvak csontjának színével. Öltözetem pedig hűségesen takarja legtöbb jellegzetességem, beleértve gyorsan vékonyodó, vérszín sárkányfarkam.


Előtörténet

Szüleim Kysppie szigetének fővárosában éltek, egyszerű emberekként, kik félték a sárkányokat. Engem is úgy neveltek, hogy tartsak tőlük, s mivel a gyerek általában felmenőitől tanul, az ő rettegésük belém is belém ivódott. Egészen addig, amíg Carax meg nem mutatta az embereknek, hogy lehet ezt másként is. Hogy nem kell tartanunk tőlük. Hogy ellen lehet szegülni. Ugyan anyámék nem voltak túl nagy harcosok, de mikor a lázadás véget ért, elhagyták a szigetet a száműzöttekkel együtt. Nem akartak tovább egy sárkányokkal tömött környezetben élni, engem pedig vittek magukkal.
Akkor kezdődött elölről neveltetésem. Felnéztem a bátrakra, s magam is le akartam gyűrni a rám erőszakolt félelmet. Sikerült. Ugyan évekbe telt, de miután Hercegnőnk visszatért elvonulásából és átgondolta helyzetünket, példát mutatott nekem és még sokunknak. Fel akartam érni hozzá annyira, hogy végül mellette lehessek. Sikerült. Ott voltam neki, miként ő is ott volt számomra, hogy vezessen, előttem járva. Nem mondom, hogy barátok voltunk, végtére is, neki nem voltak barátai. Nem olyanok, mint másoknak. Sokkal inkább alattvalókkal bírt, kiknek hűségét erővel szerezte meg.
Alig néhány éve, egészen pontosan négy, jelen voltam akkor. Abban a pillanatban, mikor a száműzöttek kegyetlenül lemészároltak egy ifjú sárkányt. Akkor nem éreztem semmit ezzel kapcsolatban. Helyesnek éreztem a történteket, elnyomott valómban, úszva Kaylen imádatában, mikor megkezdődött átalakulásom. Kínkeserves fájdalom lett úrrá rajtam. Földre rogytam, miként vérem saját testemből kezdett ömleni, akár valami méreg, vagy kegyetlen betegség áldozatából. Próbáltam ellenállni, segítséget kérni, de magamra maradtam. Senki nem jött közelebb, csak bámultak rám, mígnem megelégelve kínlódásom, magamra hagytak. Egymagam köszöntöttem a sötétséget, mi később furcsa álomba kalauzolt, megmutatva igaz valómat.
Fájdalommal, elkeseredéssel és félelemmel telve köszöntöttem újra a napot, alig néhány órával összeesésem után. Hamar túlestem az átalakuláson, minek következményei letaglóztak. Nem a külső elváltozások rémítettek meg, sokkal inkább saját magam. Egykori önmagam, hogy pontos legyek. Az, hogy képes voltam azt tenni, amit. Végignézni egy gyermek halálát, kinek teste hiányzott mellőlem. Elvitték, akár egy trófeát, de hát az is volt. Elkeseredésem mellett harag szállt meg, akár egy bosszúszomjas szellem. Vissza akartam őt szerezni, hogy legalább az őt megillető helyen nyugodhasson, ha már ily keserves sorsra jutott, csakhogy még lábra állni is képtelen voltam.
Ahelyett, hogy tobzódtam volna a kapott kiváltságban, mely a kiválasztottak egyik vezetőjének sorsára juttatott, nem tudtam másra gondolni, csak a kis sárkány elhullására, mit nem akadályoztam meg. Nem is lett volna rá esélyem, miként maradványainak visszaszerzésére sem. Helyette azzal foglalkoztam, amit megtehettem. Embereket kerestem, sárkányokat hajtottam igába, hogy olyan helyre vezessem őket, hol feltételezhetően nem talál rájuk ember. Eközben jöttem rá, hogy az, mivel célom elkezdtem elérni, szemernyit sem jobb, mint a kitaszítottak tettei. Apránként formálódott át véleményem, mígnem engedni kezdtem, hogy az eget szelő szépségek maguk döntsenek sorsukról. Ha emberekkel akarnak élni, ám legyen. Ha szabadon a vadonban, legyen úgy. Az én dolgom az, hogy megvédjem őket, nem az, hogy irányítsam az akaratukat. Ez a véleménybeli átalakulás azonban ahhoz vezetett, hogy Amirilae új vezért választott helyettem, megfosztva addigi feladataim egy részétől, szerteágazóvá téve addig hatalmasnak vélt szarvamat.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Elinor Guinevere Tempor
Hozzászólások száma :
88
Join date :
2014. Aug. 12.
Age :
20
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Nilin Ielradaiel   Szer. Dec. 21, 2016 4:28 pm


Drága, Nilin
Csodás nőt és kiválasztott hoztál az oldalra.
A történeted magával ragadott engem, és az hogy hogyan vélekedsz a kiválasztottságról megint csak  érdekes és gyönyörűen lett megfogalmazva.  Smile
Várom milyen fordulatokban és milyen kalandokban vesz részt ez az igazán egyedi karakter.
Rád rá bíznám a sárkányom nevelését és hogy védd meg őt, mert tudom te rendesen viselnéd gondját.
Örülök, hogy megérkeztél közénk.
Ezennel elfogadlak. Nilin a szirén.




Hónap karaktere:
2014. Aug., Szept.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Nilin Ielradaiel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakter :: Elfogadott karakterek :: Kiválasztottak-