KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Legutóbbi témák
» Silhouette FRPG
Orin Zemdus Icon_minitimeby Vendég Szomb. Szept. 30, 2017 9:56 pm

» Colors of Seattle
Orin Zemdus Icon_minitimeby Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:31 pm

» A kikötő
Orin Zemdus Icon_minitimeby Orin Zemdus Szer. Jún. 21, 2017 12:13 pm

» Csupasz hegyek
Orin Zemdus Icon_minitimeby Varianna Wrynn Pént. Jún. 16, 2017 1:19 am

» Erdő széle
Orin Zemdus Icon_minitimeby Lysanthir Valhosta Csüt. Jún. 15, 2017 5:02 pm

Top posting users this month

Megosztás
 

 Orin Zemdus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Orin Zemdus
Helló, sweetheart! I am
Orin Zemdus
Hozzászólások száma :
11
Join date :
2017. May. 07.


Orin Zemdus Empty
TémanyitásTárgy: Orin Zemdus   Orin Zemdus Icon_minitimeKedd Május 09, 2017 1:11 pm

Orin Zemdus





Név: Orin Zemdus

Becenév: Zem, Zemi

Kor: 25

Csoport: Vándor

Rang: Ex tanonc

Avatar:Stephen Amell


Külső, belső leírás


Orin egy átlagosnál jobban kinéző fiatal férfi. A szeme világos kékben pompázik. Haja rövid akár csak az arcszőrzete, és mind a kettő barna színű. Gazdag családból szármozik így megengedheti magának, hogy zöld szövetből és bőrből készült ruházatot hordhasson. Magassága 178 cm körüli, teste jól kidolgozott. Ő az a fajta ember aki mindenben benne van, bármilyen őrültség legyen is, és ezért rendkívül szeretik a társaságban. Rendkívül jó célzó képességgel rendelkezik, melyet taníttatása révén szerzett. A célzásán kívül a beszéde kiváló még, melyet több balhé elkerülése érdekében remekül használt már élete során. Az emberek már megismerték a nevét, a városban, ha valami bajos dolog történt, biztos, hogy Orin ott volt. Szereti fejleszteni magát, hogy minél jobb legyen. Imádja a sebességet és a harcot. Nagyszájú és mindig kiáll az igazáért, ha verekedés vagy harc törne ki az arca miatt abból sem hátrál ki. Nem szereti viszont a döntésképtelenséget és az ügyetlenséget.



Előtörténet


Orin a Zemdus család sarjaként jött a világra. Az apjának jól menő üzlete volt a városban. A legjobb termékekkel kereskedett, az emberek szerették őt, mindig kedves és segítőkész ember volt, ha valaki bajba jutott az volt az első, hogy segít neki ahogy tud. Az anyja szatócsként dolgozott, a férje boltjába készítette a ruhadarabokat. Ő az a tipikus jó anya aki mindent megtesz azért, hogy a gyerekének jó legyen. Zemi kisgyermek korában is folyamatosan kereste a kalandokat. Nem volt olyan hely ahova ne ment volna be, nem volt olyan fa amire ne mászott volna fel, hogy körül nézzen a magasból. Sokszor csak fölült egy magasabb helyre, és az eget nézte, hátha meglát egy újabb sárkányt. Istenként tekintett a lovasokra akik az eget szelik és segítik az embereket. Már akkor tudta, hogy egyszer ő is ott lesz majd. Ahogy idősödött elkezdték taníttatni, olvasni, írni, és íjjal lőni. Leginkább a lövészetet élvezte, amibe gyorsan bele is tanult, bár akkor még nem ment annyira jól neki. A tanulás közben apjának segített a boltban, ahol a szép beszédet tanulta meg. Szabad idejében a barátaival lopták a napot, és néha nem csak a napot hanem mást is, amiből rengeteg bajos ügye származott, mit apja simított el legtöbbször kapcsolatainak köszönhetően. Többször előfordult, hogy egy-egy csíny után meg kellett szöknie az őrök elől, ami sokszor csak azért sikerült, mert olyan helyekre fért be, ahova a felnőtt emberek nem, de mivel ismerték tudták, hogy hova kell menni, így mikorra hazaért ott várták és leteremtették miatta. Az apja azt szerette volna, ha a fia viszi tovább az üzletet, de kezdte belátni, hogy erre nem sok ráció van. Orint nem lehetett lekötni az üzlettel. Mindeközben született egy kishúga aminek személy szerint nem örült annyira. Jobb szerette volna, ha egy öccse születik és tudja tanítani arra amit ő már megtanult. Ahogy telt múlt az idő a kislány már 3 éves lett ő akkor töltötte a 12-t. Tudta, hogy már csak 2 évet kell várnia arra, hogy tanonc lehessen. Folyamatosan az járt a fejében. Olvasott a sárkányokról, már azt is tudta, hogy egy álomsárkányt vagy egy méregsárkányt szeretne. Közben az íjászat is egyre jobban ment neki, már néha eltalálta a céltábla közepét. Amikor nem gyakorolt a kishúgával játszott, és vigyázott rá. Esténként a vacsoránál folyamatosan arról beszélt, hogy ő nemsokára elmegy és sárkánylovas lesz. Szüleinek ez nem annyira tetszett. Azt szerették volna, ha az üzletet viszi tovább és nem sodorja magát életveszélybe. Gyorsan elrepült az a 2 év. Orin készen állt, hogy elmenjen a tanoncképzőbe. Össze is csomagolt már. Szülei könnyekkel küszködve engedték el egyetlen fiú gyermeküket. Az anyja átadott neki egy bőr karkötőt ajándékul, melyre a család tagjainak kezdőbetűje volt ráfestve, hogy tudja mindig várják vissza. Az iskolában a legjobb tanulók közt volt. Nagyon gyorsan elsajátította a sárkányok ismereteit. A harcban az egyik legügyesebb volt. A két év kiképzés után elhajóztak a sárkányok szigetére. Izgatottan lépett be a fészekbe. Ment sorba a tojások közt és szépen megérintette az összeset, de semmi reakció. Először a méregsárkányok tojásait simította végig, de semmi reakció. Kicsit elkeseredett, mert ezt fajtát szerette volna. Majd végigment a tűzsárkányok tojásain, a jégsárkányokén, majd energia, víz, de semmi. Lassan kivezették a fészekből. Könnyekkel küszködött. Nem akarta elhinni, hogy egy sárkány se választotta őt. Pedig ő annyira készült. Úgy gondolta valamit biztosan rosszul csinált és ezért nem választották ki. Ezért elhatározta, hogy még keményebben készült. Az iskolába vissza érve írt egy levelet a szüleinek.
„ Drága szüleim

Ez a két év oly gyorsan eltelt, hogy azt nem lehet szavakba leírni. Elutaztunk a sárkányok szigetére, és sajnálattal közlöm, hogy nem választottak ki. Először le voltam törve e miatt, de tudnotok kell, hogy nem adom fel. Keményebben küzdök azért, hogy elérjem célomat. Remélem jól vagytok. Minden nap gondolok rátok és a húgomra. Szeretlek titeket!

Orin az egyetlen fiatok”

Pár nappal később levele érkezett. A pecsét alapján látta, hogy a szüleitől érkezett. Izgatottan törte föl.
„ Kedves fiam

Nagyon örültünk mikor megláttuk a leveledet. Szomorúan halljuk a hírt, miszerint nem választottak ki. Viszont örülünk, hogy nem törtél össze. Kitartást kívánunk a továbbiakhoz. Ebben a levélben szeretnénk közölni veled, hogy már nem az egyetlen fiúnk vagy. Nemrég született meg az öcséd Robert. Életerős gyermek, ha engedik gyere haza, hogy láthasd.

Szerető családod”

A levél olvastával akkora mosoly került az arcára, hogy olyat még nem látott senki. Teljesen feltöltötte energiával a fiút. Viszont addig nem akart haza menni amíg nincs sárkánya. Folytatta hát a tanulást és a kiképzést. Eltelt az újabb 2 év. Ezúttal nem válogatott. Amelyik sárkány kiválasztja annak örül. Belépett a fészekbe és legelőször a jégsárkányok tojásaihoz ment. Lassan és óvatosan megérintette a tojást. Amikor az ujja hegye hozzá ért kirázta a hideg, és a tojás megmozdult. Lelke és teste megnyugodott. Boldogság töltötte el szívét. A felügyelő kivezetett immáron a tojás társaságában. Az akadémiára visszatérve a hideg keltetőbe vitte a tojást. Letette az egyik helyre és oda ült mellé. Csak nézte kék szemével és mosolygott. Legszívesebben ugrált volna örömében, de inkább nem mozdult el a tojása mellől. Vigyázott rá mint egy anya gyermekére. A három hónap amíg a keltetési időszak tartott, oly lassan telt el mint ha 100 év lett volna. Számolta vissza a napokat és szabadidejében a tojás mellett várt, hátha pont akkor kel ki mikor ott van. Alig bírta kivárni, hogy elteljen az a pár hónap. Az egyik nap órák után rohant a tojáshoz és meglátta, hogy a tojás helyén egy gyönyörű kék kis sárkány van ott. A szája tátva maradt úgy megcsodálta a kis lényt. A szobába nem az övé volt az egyetlen kölyök, de az övé volt a legszebb az összes közül. Berohant hozzá és rögtön hozzá szeretett volna érni, de akkora lendülettel akarta mind ezt csinálni, hogy a sárkány megijedt és megharapta őt. Zemi ujjai szerencsére megmaradtak, mivel a fogai még nem voltak annyira harcképesek, hogy leharapják azt. Nem is az fájt neki igazán, hanem a hirtelen hideg. Valósággal lefagyasztotta az ujja végét. A kezdés ellenére könnyedén összebarátkoztak. Miest megtanultak beszélni egymással, megbeszélték azt a kis ügyet. Eltelt az egy év és Krilah megtanult repülni. Orin már alig várta az első megülés napját. Félt tőle, mi lesz ha a magasban elveszti az egyensúlyát és lezúg. Soha nem láthatja öccsét se a család többi részét. Ugyanakkor tudta, hogy meg kell bíznia a társában. Elérkezett az idő Kril készen állt. A fiú kevésbé, de belevágott lesz ami lesz alapon. Fölült a sárkány hátára, elhelyezkedett. Szépen lassan távolodtak el a föld felszínétől. Nem hitt a szemének mikor meglátta föntről a világot. Elkezdett üvölteni örömében, olyan hangosan hogy még a föld alatt is meghallották azt. Krilah megindult előre szélsebesen. Cikázott a levegőben.
- Ne menj olyan gyorsan!- kiáltotta a fiú
- Hah mért ne? Nem azt mondtad, hogy szereted a gyorsaságot?- jött vissza a válasz.
- De ez már kezd túl gyors lenni! Már alig bírom magam tartani!
- Akkor kapaszkodj erősen.- majd még jobban rákapcsolt. Orin először megijedt, majd mikor hozzászokott ehhez a sebességhez félelme átalakult adrenalinná.
- Megy még gyorsabban?- kérdezte elszántan
- Próbáljuk meg.- Zemi megkapaszkodott pozíciót váltott és Kril rákapcsolt. Az egyik fordulóban nagyobb volt a lendület mint amit a fiú bírt, így lecsúszott a sárkány hátáról és elkezdett zuhanni a semmibe.
- Jaj Orin!- ekkor megindult a sárkány a zuhanó társa felé. Szerencsére gyorsabban repült mint ahogy a fiú zuhant így könnyedén elkapta.
- Hu ez meleg helyzet volt.
- Hirtelen azt hittem, hogy véged lesz. Legközelebb lassabban megyek.
- Hé… Nyugalom én mondtam, hogy menj gyorsabban. Nem a te hibád lett volna. Különben is… elkaptál szóval semmi baj.- mondta Orin társa megnyugtatása képen.
- Majd megszokom és akkor nem lesz baj.
Majd leszálltak a földre. A fiú megölelte társát.
- Gyere együnk valamit.- nevetett majd intett a sárkánynak
Húsz éves korában befejezték a kiképzést. Haza repült családjához. Késő este ért vissza a városba, minden csendes és nyugodt volt. Csak a kocsmából hallatszott ki néhány hangosabb szó vagy ének. Néhány kóbor kutya volt csak az úton akik valami elemózsiáért vadásztak a kidobott szemét közt. Odaértem a házunk elé. Egy halovány gyertyaláng pislákolt anyja dolgozószobájának ablakában. Körbejárta a házat, benézett minden ablakon. Csend és béke honolt mindenhol.
- Nem zavarom meg őket álmukban majd reggel vissza jövök.- gondolta magában.
Visszaballagott Krilhez nekitámaszkodott és lehunyta szemét. A reggeli napsugár erősen sütött világoskék szemébe. Óvatosan kinyitja szemét, nyújtózkodik egyet, majd végigsimítja társa nyakát.
- Nemsokára jövök. Szólj ha van valami.
- Vigyázz magadra.- jött a válasz a nagy testűtől.
Orin ismét elment a házhoz bekopogott. Kinyílt az ajtó és az anyja ott állt előtte tágra nyílt szemekkel. Egy pillanattal később könnyekkel teli szemmel ölelte magához fiát. Majd az anya szoknyája mögül előbújt egy kis kócos hajú fiú.
- Anya a bácsi kicsoda?- érdeklődött.
- Ő a bátyád.- szipogva válaszolt a gyereknek.
- Szia öcskös.- majd fölkapta a gyereket és magához ölelte. Nem is gondolta volna, hogy ilyen jó érzés lesz majd az öccsét magához ölelnie.
- És hol a húgom?- érdeklődött Orin.
- Az apáddal a boltban. Gyere menjünk el együtt.- invitálta meg az asszony.
A bolt pár perc sétára volt a háztól. Ez idő alatt elmesélte, hogy mi történt vele az évek során. Az apja éppen pakolászott mikor beléptek az ajtón.
- Jó napot, miben segíthetek?- szólt az apja meghallva a csengőt amely az ajtó fölött volt.
- Üdv az apámat keresem.- Szólt oda a férfivé érett fiú. Erre az megfordult odarohant és megölelte a fiát.
- Fiam úgy örülök, hogy látlak!- erre a mondatra a húga előszaladt a hátsó raktárból és az is odarohant. Együtt volt az egész család.
- Gyertek mutatnom kell valamit. (Kril tudnál jönni?)
- (Baj van?)
- (Nem… Nincs, csak gyere.) Kimentek az utcára ahol már ott volt a hatalmas kékség. A páncélja csillogott a napon.
- Ő itt Krilah… a társam. Kril ez itt a családom.- Majd a hatalmas sárkány meghajtotta fejét a család előtt, ezzel üdvözölve őket.
- Gyönyörű példány. A legszebb amit valaha láttam.- szólt az apa.
- És hogyan tovább? Belépsz a lovasok közé?
- Nem… Nem igazán szeretem a parancsokat így kínszenvedés lenne. Most jelenleg vándorolok és segítek akin tudok.
- Meddig maradsz?- kérdezte húga kicsit szomorkás hangon.
- Sajnos nem sokáig. Szedek össze némi készletet aztán megyek is tovább. Csak még látni akartalak titeket előtte.
- Fiam van itt neked valami.- Berohant a boltba majd egy perc után kijött egy íjjal meg egy halom nyíllal a kezében.
- Ezeket nemrég szereztem be. A legjobb minőség amit lehet kapni. Remélem hasznodra lesz.- és átnyújtotta.
- Köszönöm apám.- csillogó szemekkel vette át, majd próba gyanánt felhúzta célzott és lőtt. Volt a szembe lévő ház kertjében egy kis fehér virág, annak a szárán hasított keresztül a nyíl. Odasétált fölvette majd oda ment a sárkány mellé.
- Lennél szíves? - kinyújtotta a virágot és Kril egy apró lehelettel megfagyasztotta azt. Majd az anyjának adta.
- Majd még találkozunk!- körbecsókolta szüleit megölelte testvéreit, azután fölült Krilah hátára és elszárnyaltak újabb kalandok reményében.




Krilah








Adatok



♦Teljes név♦
Krilah

♦Nem♦
hím

♦Kor♦
7 éves

♦Fajtája♦
Jégsárkány

♦Párja♦
nincs



Egyéb



A sárkány jele Orin jobb alkarján jelent meg. Krilah egy barátságos és jó humorú teremtmény. Szeret pihenni és lustálkodni. Nem szereti a meleget ami egy jégsárkánynál nem meglepő. Világoskék színű, goromba tekintettel rendelkező sárkány. Különböző méretű tüskék találhatóak a gerincén.



A hozzászólást Orin Zemdus összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Május 17, 2017 10:12 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Galatia Alastrin
Helló, sweetheart! I am
Galatia Alastrin
Hozzászólások száma :
37
Join date :
2016. Nov. 12.


Orin Zemdus Empty
TémanyitásTárgy: Re: Orin Zemdus   Orin Zemdus Icon_minitimeKedd Május 09, 2017 8:40 pm


Orin Zemdus Ni3vrwubnq280ippz5
Kedves Orin!
Bevallom, miután megírtam neked az első levelet és törölted az előtörténeted, kicsit megijedtem. Örülök hogy feleslegesen rémüldöztem és ahelyett hogy meggondoltad volna magad, új előtörténettel álltál elő!
A választott pofid nagyszerűen illik a számára megalkotott háttérbe. Egy igencsak kitartó személyiséget köszönthetünk általad, aki szerencsére (Tia szerint kevésbé) nem kötött ki a száműzöttek között, egyes visszautasított lovastanoncokkal ellentétben.
A szavakat nem is szaporítanám tovább. Üdvözöllek az oldalon! Az arcod foglalását máris intézem, úgyhogy már csak a sárkányodról kell gondoskodnod, aztán irány a játéktér!
Vissza az elejére Go down
 

Orin Zemdus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Karakter :: Elfogadott karakterek :: Vándorok-