HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Silhouette FRPG
by Vendég Szomb. Szept. 30, 2017 9:56 pm

» Colors of Seattle
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:31 pm

» A kikötő
by Orin Zemdus Szer. Jún. 21, 2017 12:13 pm

» Csupasz hegyek
by Varianna Wrynn Pént. Jún. 16, 2017 1:19 am

» Erdő széle
by Lysanthir Valhosta Csüt. Jún. 15, 2017 5:02 pm

Top posting users this month

Share | 
 

 Homokos part

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
avatar
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


TémanyitásTárgy: Homokos part   Szer. Ápr. 23, 2014 7:17 pm






Homokos part

A homokos parton bárki szívesen sütkérezik a szabadidejében.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lordsofthesky.hungarianforum.com
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Csüt. Ápr. 24, 2014 7:02 pm


Rowen
Smaug egyre nagyobb. Egyre kevésbé férünk el és már látom a tüzet a lelkében, látom benne a reményt, hogy az a 2 gyötrelmes év véget érhet. Benne volt az ígéret. Már csak a megfelelő alkalom kellett. Vacsora után, ami megint valami beazonosíthatatlan állat félig nyers húsából készült elcsendesedett a cellám környéke. Valahol a Föld mélyén lehettünk bekötötték a szememet amikor idehoztak, de Smaug mindent látott, így bízhattam benne. Már legalább egy órája csend volt és épp készültem felébreszteni Smaug-ot amikor lépteket hallottam. Ismerős, halk lépteket , így mozdulatlan maradtam.
-Lia..-azt hiszi, hogy alszok. Megemelem a fejemet. Den áll a rácsokhoz közel, arcán feszültség , sőt... talán félelem. Nem bukhattunk le. Nem szóltam egy szót sem.
-Lia! Keltsd fel! El kell mennetek!-hangja zaklatott kék szemei zaklatotta csillognak én pedig lábra ugrok , Samug pedig morogva tér magához, érzi a félelmem.
-Reggel akarnak érted jönni... meg fognak ölni érted? Repülnötök kell!-halkan nyitva a rácsot, eloldja Smaug láncait és feldob a hátára, a szárnyai elé. Rettegek. Nem tudom, hogy ezt hogyan kellene csinálnom.
-Fogd erősen és ne nézz hátra.-eláll az útból , felé nyúlok, de Smaug megindul mint egy faltörő kos és nem érem el Den ujjait. Alig látok valamit a könnyeimtől miközben Smaug a fél börtönt lebontja és végre kiérünk a lemenő nap fényeinek ölelésébe és Smaug betámaszt, majd életében először tözet okád. Felforrósodik a teste és amikor elégedett elrugja magát a földtől, hogy a levegőnek feszüljön. Nem tudom, hogy hova kellene kapaszkodnom, csak igyekszem túlélni életünk első repülését. Amikor hátranézek Den-t látom a többi lázadóval és a felhők elnyelnek minket. Fázom. Vékony kék ruhámat könnyen átfújja a magaslati szél. Smaug nyakára lapulok és várok a csodára, hogy odaérjünk a helyre , amit az emlékeim valószínüleg megszépítenek, ahol egy lány vár , akinek az arca a tükröm.
Smaug lejjebb ereszkedik. Nem tudja az utat az eget kémlelem. Hallom ahogyan hátsó lábaival súrolja a tenger hullámait. Még nem is repülhetett. Meglepően jól boldogul az áramlatokkal. A vérében van.
Hirtelen vált irányt, alig tudom követni a mozdulatát, majdnem elnyelnek a hullámok. Az ellenkező irányba pillantok , ahonnan egy másik sárkány közeledik. Félek. Rásimulok Smaug nyakára  amennyire csak lehet és amikor belátja , hogy nincs esélye a part felé veszi az irányt majd leszáll .
-Szállj le Lia! Fuss!-leugrok a hátáról, hogy ne akadályozzam, de eszemben sincs elfutni. Nem fogom magára hagyni őt. A hím mögé lapulva várom, hogy mi lesz a sorsunk.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Csüt. Ápr. 24, 2014 7:45 pm

Liaty

Este van, este van, ki-ki nyugalomban... de persze én nem, mert én általában ilyenkor éledek fel és szeretek önállósulni. Mióta Morth velem van, minden sokkal szebb és jobb, de nem lett nagyobb a baráti köröm most sem. Éppen ezért elég sűrűn járok egyedül őrjáratra, ahogyan ezt most is teszem.
Hatalmas sárkányom nyergében kényelmesen elhelyezkedve szeljük a felhőket.
Minden este más irányba indulunk, s mivel tegnap a kontinens felé jártunk, most a száműzöttek szigete felé vesszük az irányt. A víz felett köd van, a magasban pedig felhők uralják az eget, alig látni valamit.
Morth úgy dönt lejjebb ereszkedik, egészen a vízfelszín fölé, hogy a lába súrolja a vizet, így szárnyalunk tovább.
Minden este nyugis, sosem találok semmi érdekfeszítőt, így elmélyedve a gondolataimban csak álmodozok, gondolkodok, bambulok ki a fejemből.
Ezért is lep meg annyira, amikor Morth hirtelen irányt változtat.
-Egy sárkány van a közelben.... - szól hozzám miután éles kanyarodásával magamhoz térített. Körbepillantottam, de tisztában voltam vele, hogy ebben a ködben ő százszor jobban lát, mint én. De vajon mit keres itt egy sárkány éjnek idején?
-Ilyenkor? Épp eszű sárkány ilyenkor alszik.
-Ha-ha... - pillantott rám szemét forgatva, aztán előrefordítva fejét éreztem, hogy begyorsít és bár én nem láttam, tudtam, hogy a másik pikkelyest követjük.
-Jajj, tudod hogy értem... Látod őt? - kérdem, de addigra már megpillantottam én is az egyik lakatlan szigetet, s az arra leszálló fiatal sárkányt. Pillanatok múlva landoltunk mi is. Morth kihúzta magát, mutatva ezzel felsőbbrendűségét, hogy a nála láthatóan sokkal fiatalabb és kisebb szárnyas tudja, hogy hol a helye, még csak eszébe se jusson tüzet fújni. (Morth 10 éves)
Felmértem az úgy 2-3 évesnek tűnő négylábút, majd lepattantam a nyeregből és ekkor vettem észre a fekete hüllő mögé bújó lányt. Összeszűkített szemekkel próbáltam kivenni az arcát ebből a távolságból, de sötét volt, nem láttam túl sokat, a Hold fénye sem nagyon jutott át a ködön. Morth egy apró lángcsóvát köpött a köztünk lévő területre, ezzel világosságot teremtve körénk.
-Ranwe? Te mit kere.... - nem folytattam, mert akkor rápillantottam a sárkányra és lesett, hogy ez nem lehet Ranwe, ugyanis a sárkány biztosan nem Frie, nem is hasonlít.
-Liaty? Te jó ég! Te vagy az? - el sem hittem, amit láttam, úgyhogy azonnal léptem is párat közelebb, viszont tudtam, hogy Liaty nem ismer engem, így hát megálltam a két sárkány között. Nem féltem a fiataltól, Morth mögöttem van, megvéd.
-A nevem Owen! Én is a Kysppie szigeten élek, ismerem a testvéred, Ranwe-t és a szüleidet. - nem mertem tovább közeledni, meg akartam várni, hogy ő jöjjön közelebb.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Csüt. Ápr. 24, 2014 8:07 pm


Rowen
A folyosókon olyan lendülettel ment végig, hogy csak elmosódott színeket láttam. Az őröket maga alá gyűrte, nem érdekelt , hogy mi az ára a kijutásunknak. Nem tévedt el, hiszen a friss levegő szagát követte  és én ugyan 2 év után semmire sem emlékeznék az útból, de ő úgy rohant a folyosókon, mintha tegnap érkeztünk volna. A szabadba érve pedig már csak annyi volt a dolga, hogy olyan gyorsan elvigyen innen ahogy csak tud mielőtt le tudnának lőni minket az égről. A pikkelyek simák voltak, nem lehetett jól megkapaszkodni ráadásul az egyensúlyérzékem sem volt a legkiválóbb formájában így meggyűlt a bajom a feladattal.
Amikor végre a hátunk mögött hagytuk a szigetet hihetetlen erővel tört rám a szabadság érzése majd a kétségbeesés. Nálunk sokkal nagyobbak repkednek az égen és ilyenkor sötétben nem fognak felismerni. Még talán világosban sem.
Figyeltem , ahogyan Smaug széttárnya szárnyait és ráfekszik a légáramlatokra. Nem bénázott , ösztönösen mozgott. A hallása, látása, szaglása milliószor jobb , mint az enyém és amikor még neki is menekülnie kell, akkor már igazán nagy lehet a baj. De még mekkora. Nem volt még elég nagy sem erős és a rabláncon töltött évek alatt ez cseppet sem javult. Nem volt választásunk a leszállás mellett döntöttük, de az a kis buta arra nem gondolt, ha neki baja esik, abba én is beleszakadok.
Smaug büszkén húzta ki magát a másik sárkány előtt. Hiába volt kisebb nem félt, mert engem kellett megvédenie és sajnos ezért saját testi épségét is hajlandó lett volna feláldozni. Amikor a sárkány tüzet köpött hátrébb terelt pár lépéssel. Nekem zakatoltak a gondolataim nála csend volt.
A húgom nevén szólít majd amikor felismeri Frie és Smaug közti különbségeket az én nevemet próbálgatja.  Amikor a fiú közelebb jött Smaug egészen lelapult sziszedő hörgéssel jelezte, hogy ezt nem igazán kellene és a fiú meg is állt, bár valószínüleg nem Smaug-tól ijedt meg. A családomat emlegeti. Nem kerülhetek börtönbe és bárki mondhatja, hogy ismeri a családomat. Átbújok a sárkányom nyaka alatt , de egy lépéssel sem megyek közelebb csak az arcát akarom látni hátha felismerem, de fogalmam sem volt az idegen személyéről, mármint azokon kívül amiket elmondott.
-Vigyázz...-szeszegi a fejembe Smaug , bár eszembe sincs közelebb menni egy idegenhez. Nem megyek vissza a lázadók közé. Elöbb megkínoznák a sárkányomat és együtt végeznének velünk. Néhány név pedig elég kevés bizonyíték a szabadságommal szemben.
-Tudod a nevemet és a húgomét. Miért kellene bíznom benned?-méregetem kételkedve az idegent , akiről még mindig nem tudok dönteni. Ha bántani meri Smaugot biztos hogy megölöm, még akkor is ha egy fél fejjel magasabb és a sárkánya 8 évvel idősebb. Éreztem , ahogy melegszik Smaug teste. Csiholja a belső tüzet. Nagyon lelkes annak ellenére , hogy alig fél órája okádott először.
-Nyugalom.-mondom egészen csendesen.
-Nem megyek veled sehova..-rémült voltam. Alig tapasztaltam meg az ég szabadságát máris fenyegetettnek érzem magamat és ha a sárkány nem bízok valakiben az nem ok nélkül történik.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Csüt. Ápr. 24, 2014 8:35 pm

A külseje, a hangja, a mozdulatai... másodpercek telnek el, de minden egyes pillanatban 10szer olyan biztos vagyok benne, hogy ki áll velem szemben. A sárkánya hűséges, bár kicsit gyengécske, de jó állapotban van és igazi társ, aki lovasát minden körülmények között védi. A lány pedig... mint a húga is, gyönyörű.
A fény csiholástól és attól, hogy közelebb merészkedtem, csak rontottunk a helyzeten, de egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy a tavaly halottnak nyilvánított lány most itt áll előttem, ráadásul a sárkányával együtt és épek, egészek. Hihetetlen.
-Csillapodj, Tökmag. - szólt fejben Morth a másik sárkányhoz, hiszen látta, na meg én is sejtettem, hogy már fújja fel magát, hogy támadhasson, ha kell.
-Gondolkodj! A te tüzed nem árt nekem, ha pedig a fiút megölöd, nagyon gyorsan végzek veled.- üzente egészen nyugodt hangon a másiknak. Értette ő az ifjonc viselkedését, csak épp nem tartotta ésszerűnek.
Én meg csak álltam és vártam. Liaty nem volt hajlandó engedni, amit persze teljesen megértettem. 2 évig távol a családjától, ki tudja milyen körülmények között. És én még azt nem is tudom, hogy most szöktek meg alig pár perce a száműzöttek szigetéről.
-Tudom, hogy nem ismersz és félsz, de nincs más választásod. - elgondolkodtam, hogy mivel tudnék minél hamarabb a bizalmába férkőzni, hiszen akármikor is jöttek el a szigetről, a száműzöttek biztosan keresik. Plusz, ha megszöktek, de itt vannak ezen a szigeten az két dolog miatt lehet. Vagy nem elég erős a sárkánya, hogy hazavigye, legyengült vagy ilyesmi, vagy pedig nem tudják a haza utat, ami szintén nem kizárt.
-Ranwe-val, az ikertestvéreddel együtt jelentkeztetek lovasnak, de téged elraboltak a sárkányoddal együtt.. pont 2 éve. A szigeten már halottnak hisznek. Velünk kell jönnötök... vagyis.... - újra elgondolkodtam. A lány csak a sárkányában bízik, az pedig senkiben Liatyn kívül. Egyszóval, erősködéssel nem megyek semmire. Stratégiát kell váltanunk.
Morth csak állt mögöttem és várt, meg persze éberen figyelt. Figyelte Smaugot, mert kölyök nagyon úgy érezte, hogy fejjel kell menni a falnak.
-Jól van. Tudod mit? A döntés a tietek. Én most hazamegyek, rajtatok áll, követtek-e.
Morth a tenger felé kapta a fejét. Fények villogtak rajta és emberek hangját hozta a víz. -Hajók közelednek. - jelzett nekem, én pedig a nyeregbe pattantam és a lány döntését vártam.
-Hajók közelednek. Nem tudom kik ők, de én nem várnám meg őket.
Bár azt mondtam az ő döntésük, ha nem követnek, akkor sem fogom itt hagyni őket. Ha erőszakkal kell hazavinni, akkor erőszakkal fogom. És már Morth-al is közöltem ezt, hogy tudja mire számítson. Sárkányom csapott kettőt a szárnyával, így a levegőbe emelkedtünk, de még vártunk...



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Csüt. Ápr. 24, 2014 9:22 pm


Rowen
Egyikünk tanácstalanabb , mint a másik és ha valaki akkor Smaug keménykedéssel leplezi a félelmét, mint a legtöbb sárkány. Bizonytalan, akkor feszeng egy kicsit hátha bejön. Nem ez lenne az első alkalom , de a másik sárkánnyal szemben semmire sem mehetünk és a fiú egyre fenyegetőbb hangnemben beszél. A tökmagozásra csak még jobban felfújta magát.
-Nem az én életem számít..-farkasszemet néz a sárkánnyal. Hallom őt és boldoggá tesz, hogy képes lenne magát áldozni azért, hogy én egyben maradjak. De én vajon mennyit érnék nélküle? Megint csak egy ember lennék.
Halk nevetés hagy el.
-Az imént szöktem meg a szigetükről. Nagyon is van választásom.-hangom pillanatok alatt megkeményedik. Igyekszik fölöttem állónak mutatni magát, de ehhez például semmi joga sincs. Hátrálunk megint egy lépést. Biztos, hogy az én szigetemen élők ezzel jönnének? Hogy nincsen választásom?
-Hazudik..-Smaug szíve ezerrel dübörög a mellkasában. Ő sem tudja, hogy hogyan fogunk ebből kimászni.
-Tudod... a kedvenc fegyőröm ugyanezt mondta... az amelyik kétszer megvert az első napomon..-megint hátrálunk egy lépést. Szeretném, ha elnyelne minket a sötétség, hogy tovább kúszhassunk a tengerhez közel vagy megbújva valahol átvészelhessük az éjszakát. Egyedül.
Amint közölte, hogy az enyém a döntés Smaug már fel is segített a hátára és tovább hátráltunk a sötétség felé. Eszembe sem volt vele menni , nem lett volna értelme. Elöbb utóbb úgyis hazajutunk, ha viszont a szigetre visz vissza a lázadók közé, akkor az biztosan nem éljük túl. Maximum néhány napig keresgélünk, mielőtt hazajutnánk. Sima ügy. Elméletben.
-Ne aggódj , mi sem fogjuk..-biccentettem meg a fejemet és hátráltunk még néhány lépést. Megkapaszkodtam az egyik tüskébe mielőtt feltúgta volna magát a levegőbe. Valami azt súgta, hogy ezt nem fogjuk ennyire könnyen megúszni,
-Merre menjek...?-Smaug kétségbeesett. Nem akart rossz döntést hozni mert a lelkiismerete nem bírta volna el, hogy miatta bajba kerüljünk.
-Keress egy áramlatot... azt amelyik a leggyorsabban elvisz minket.- halkan beszélek. Úgyis hall engem és valószínüleg a másik sárkány is így jelzek Smaugnak , hogy szálljon le. Olyan halkan ér földet a parton, hogy még én is csodálkozom rajta. Rejtekhelyet kell keresnünk. Gyorsan. Nem szállok le a hátáról, így biztonságosabb Lelapult az egyik fa tövébe és leginkább csak a csodát vártunk mind a ketten. Csendben maradtunk, de nem láttam, hogy a nagy fekete merrefelé távozott. Ez pedig semmi jót nem jelentett.
-Szeretlek.-szinte csak az ajkaimmal formázom a betűket nem nagyon adok ki hangot.
-Megvédelek.-ennyit válaszol miközben minden erejével a környéket pásztázza és fülel hátha neszt hall.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Csüt. Ápr. 24, 2014 11:08 pm

Ahh, nők... Nem hiszem el. Csak egy kicsit gondolkodna! Istenem! Sárkányom van, a száműzöttek pedig gyűlölik a sárkányokat. Másrészt kedveskednék én itt vele, ha bántani akarnám? Főleg így, hogy fölényben vagyunk. És még 100 okot fel tudnék sorolni, amiért legalább egy picit bíznia kéne bennem, hiszen pont jókor érkeztem a segítségére. Egyedül ketten, egy olyan sárkánnyal, aki valószínűleg 2 évig nem mozgatta az izmait rendesen, nem élnék túl.
De nem fogom itt hagyni, akármi is lesz. Arra ne számítson. Nem érdekel, ha örök életre megutál, mert erőszakkal viszem el a szigetre, de elviszem, ha az életembe kerül is.
Morth figyelmeztetett, hogy emberek közelednek, valószínűleg Liatyt keresik a száműzöttek.
Megszökött... hihetetlen. És életben van. Még mindig alig tudom elhinni, hogy itt van és épségben látom. Éppen ezért nem fogom hagyni, hogy egyedül kóboroljon tovább.
Amikor felemelkedtünk pár métert a levegőbe, már tudtam, láttam a pároson, hogy nem fognak követni. Már előre figyelmeztettem Morthot, hogy számoljon ezzel.
-Várj még egy percet, amíg elindulnak. - üzentem fejben társamnak, közben pedig feljebb emelkedtünk, hogy ellepjen a köd.
Tudtam, hogy a kis akciómért el fognak ítélni, meg fognak ijedni, utálni fognak és talán Szmaug tüzét is érezni fogom a hátamon, ha elég gyors hozzá, de muszáj volt megtennem. Messze van innen a sziget, sosem fog egyedül hazatalálni. És ha nem bírja el olyan hosszú ideig a lányt? Meg is fulladhatnak. Ezt nem engedhetem.
Felszálltunk a ködbe, s csak vártunk. Aztán amikor megpillantottuk, vagyis előbb Morth látta meg őket és én rá is bíztam az akció oroszlánrészét, lecsaptunk rájuk.
A terv a következő volt. Morth felülről közelítette meg a párost, majd (remélhetőleg dulakodás nélkül) meg kellett ragadnia mellső lábaival a lányt (minél gyorsabban, de azért óvatosan) aztán minél gyorsabban elhúzni haza, úgy hogy Szmaug még tudjunk követni, de ne nagyon tudjon utolérni. Nincs rajtam a páncélom, necces lenne így találkozni a lángjával, még akkor is, ha gyakorlatlan...
Ennyi lenne. Egyszerűnek tűnik, úgyhogy uccu neki, lepjük meg őket!

//Nem akartam folytatni, hátha kitalálsz valami csavart! Very Happy Bár már hagyhatnád magad... XD //



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Pént. Ápr. 25, 2014 7:07 am


Rowen
Az égen nem győzhettünk, Smaug kicsi volt és ráadásul messze állt a 2 éves sárkányok fizikai erejétől. A rabláncon töltött évek egedül a lelkünket edzették mást és fájt látnom, hogy mennyire nem tud fejlődni a szigeten és nem tudtam neki segíteni.
Nem fog elengedni, de egy próbát megért ez az egész mert még megmenekülhetük, ha más nem akkor úgyis meghalunk.
Végre elnyelhetett minket a sötétség és talán egy rövid ideig láttam is valami reményfélét kettőnknek. Lelapult az avarra és ha más helyzetben kerültünk volna ide valószínüleg azonnal játszani kezdtünk volna, mert tudom, hogy mennyire szereti amikor felkavarhatja a lehullott leveleket és a levegőben égetheti szét őket. Kiskorában is ezzel játszott a legtöbbet, valamiért boldoggá tette a fene tudja , hogy miért. Megérintettem a fa törzsét. Jó érzés volt megint a természetben lenni.
Smaug két nagyot szippantott a levegőbe, zihálni kezdett , amitől felforrt a teste alattam miközben az eget kémlelte. Átöleltem a nyakát , így nem fogok leesni, ha gyorsabban vált irányt vagy indul meg. Smaug hirtelen csapta fel a fejét , úgy hogy lefejeltem a nyakát és az orromból azonnal elkezdett folyni a vér , így Smaugéból is , de Ő meg csak annyival tudott törődni, hogy minden szikrát kipréseljen magából, ami nem volt sok csak egy pillanatik ölelte át a sárkány testét a férfinak is maximum a szőrt perzselhette le a lábáról. A lángokon átnyúló hátsó végtagtól megijedve Smaug a fához közelített , aminek az lett a vége, hogy majdnem eltörte a lábamat, így óvatlanul visszalépett egyet és ekkor átfogta a testemet a sárkány, de mivel Smaugra lapultam így az ő nyakát is és körülbelül 1 másodpercébe került, hogy az összes levegőt kipréselje a tödőmből és Smaug torkából is. Egyszerre üvöltöttünk fel a sárkányommal , így enyhült a szorítás mielőtt csak rám átfogott. Olyan sebességgel rántott le róla, hogy mire egyet pislogtam már 100 méter magasból láttam tántorgó sárkányomat, aki valószínüleg az én szédülésem miatt nem sokat látott.
Üvöltött, hörgött, rikoltott miközben igyekezett szárnya kelni és közelebb kerülni hozzám.
Fájt látnom sárkányom vérét , ami az orrából csöpögött. Valahogy el kellett állítanom a sajátomat. Amikor ez sehogy sem akart sikerülni mert elég nagyot kaptam a nyakától mással próbálkoztam. Ütöttem , vertem , csapkodtam a fogvatartóm lábát, bár én sem gondoltam teljesen komolyan, hogy majd jól megverek egy sárkányt.
Rettegve pillantottam vissza Smaugra. Félt és fáradt is volt nem fogja bírni túl sokáig. Visszavisz a lázadók közé őt pedig nem hagyhatom meghalni.
-Semmi baj , kicsim. Semmi baj... engedj el...-Megnyugszom. Az egyetlen dolgom a sárkányom védelme és most ezt teszem. Fájdalmasan felüvölt és csap két nagyobbat, amolyan utolsó próbaként, de nem bírja és leszáll egy másik kis szigeten. Távolról láttam , ahogyan földet ér és mi távolodunk tőle. Ha túlélem úgyis megtalál. Ha pihent egy kicsit úgyis újra utánam indul, addig pedig gondolatban tartom vele a kapcsolatot, hogy tudja majd az utat. Ellazulok a sárkány ujjai között és csak a gondolataimra figyelek, nehogy eltévedjen majd ha túléljük ezt az egészet. Remélem emlékszik , hogy hogyan kell vadászni
A hangján kívül minden mást kizártam. Még sosem kellett nélkülem lennie, félt és meg kellett nyugtatnom. Nem akartam , hogy utánam jöjjön, de miutá segítettem neki 2 őzet levadászni egyből megindult. Még érezte a szagunkat, de tartottam vele a kapcsolatot még akkor is amikor éreztem, hogy a szorítás enyhül és letett valahol. A szemeim csukva maradtak, hogy ide tudjam vezetni.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Pént. Ápr. 25, 2014 9:10 am




Ranwe & Someone



Arcomon széle mosoly bújt meg ahogy a távolodó alakot néztem, míg el nem tűnt a sötétben. Egy újabb együtt töltött kora este, még sem történik semmi.
Amint nem láttam alakját, máris sárkányom irányába fordultam, aki mint egy duzzogó óvodás, elfordult, összehúzta magát és igyekezett nem felém pillantani.
- Most direkt csinálod ezt? - kérdeztem még mindig mosolyogva. Bármilyen is legyen Frie, mikor találkozok VELE, nem fog arra sarkalni, hogy többet ne tegyem. - Egyébként sem kértem, hogy itt legyél, te erősködtél.
Na, erre már megmozdult, majd lassan felemelte nemes fejét, hogy rám nézhessen.
- Na, persze, azt hiszed ez a kétlábú bájgúnár majd megvéd, mi? - kérdezte morcosan, majd lassan lábra állt. Én továbbra csak vigyorogtam, majd odamentem hozzá, és egy szó nélkül megöleltem.
- Annyira szeretem, mikor ilyen vagy - mondtam cinikusan, de tovább öleltem a nyakát, amit alig értem át, hála hegyes tüskéinek. - De meg kell szoknod őt is, és a sárkányát is, akivel úgy tudom, elég jóban vagy.
- Na igen, az a sárkány - fújt egy nagyot.
Állandóan, ha VELE találkozom, Frie, mindig felfújja a dolgot, és mint egy féltékeny srác, harapós lesz nagyon. De tudom, hogy engem soha nem bántana, ezért sem félek a haragjától, amit tudom, hogy legszívesebben megadna nekem, de képtelen rá.
- Ideje lenne hazamenni,nagyfőnök - böktem meg vastag pikkelyes nyakát, amit valószínűleg észre sem vett. Erre a válasz egy morgás volt, majd lassan szétnyitotta szárnyait, mintha készülne felszállni.
Még utoljára felnéztem az égre, hátha látok ott valamit. Minden este kémlelem az eget, várva, hátha egyszer megjelenik nővérem, sárkánya hátán, hogy újra együtt lehessen immár széthullott családunk. De minden egyes este után egyre inkább halványulni kezd bennem a remény, hogy egyszer viszontláthatom őt.
- Ran, vigyázz! - Csak azt vettem észre, hogy Frie szárnya eltakarja tőlem az eget, majd hallok nehéz huppanásokat, végül meg ismét Frie szólal meg. - Itt van Morth és Rowen, van velük még valaki.
Gyorsan kibújtam a sárkányszárny alól, amit egy újabb nem tetsző morgás követett, majd elindultam az alig tíz méterre földet érő Morth irányába.
Rowen és én, már ismertük egymást, ahogy városunkban majdnem mindenki mindenkit, de nem túl sokat beszéltünk, csak ami épp fontos volt. Nem értettem miért kap el hirtelen izgatottság meglátva őt, de kezdeti lassú lépteim egyre gyorsabbak lettek, végül meg már futva értem oda.
- Rowen - szóltam igen furcsa, vékony hangon. - Minden rendben?
A sötétben nemigen láttam sok mindent, de észrevettem egy embernagyságú csomagot Morth lábainál. Majdnem felsikoltottam, mikor megláttam, hogy az mozog. - Te jó ég!
Gyorsan odarohantam, hogy segítsen annak a szerencsétlennek, nem is figyeltem Frie dühös, szinte már parancsnak tűnő kérésére.

//Szívesen leírtam volna még a nagy találkozást, de nem akarok előre sietni, plusz mennem is kell dolgozni XD



Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Pént. Ápr. 25, 2014 10:09 am

A leányrablás nem ment olyan simán, mint azt gondoltam, de szerencsére sikerrel jártunk. Biztos vagyok benne, hogy ezért nekem Liaty nem fog megbocsájtani, de mégis mit kellett volna tennem? Itt hagyni egyedül? Hülye lettem volna.
Smaug tüzének szerencsére csak a melegét éreztem, ugyanis Morth feltartotta szárnyait, így megvédett a támadástól. Sikerült megfognia a lányt, s másodperceken belül már a levegőben voltunk és suhantunk hazafelé.
-A kölyök lemaradt. - jelezte sárkányom. Hátranéztem és nem láttam sehol, de nem fordítottam vissza Morthot. Liaty kapcsolatban marad vele úgy is, aztán majd visszajövünk érte.
A lány eleinte küzdeni próbált, de rájöhetett, hogy semmi esélye, mert aztán perceken belül megnyugodott és nem mozdult.
Hosszú percek teltek el, melyek óráknak tűntek, de végre megérkeztünk Kysppie szigetére. Morth könnyedén, puhán landolt, s közben óvatosan letette a lányt a földre. Ranwet és Frie-t pillantottuk meg, de nem foglalkoztam most velük. Lepattantam Morthról, aztán a lányhoz léptem, hogy ráteríthessem vállára bőrből készült felsőmet. Ha nem is a hideg miatt, de a sokk miatt jól jön, én pedig amúgy sem vagyok fázós, meg hát nem én vagyok most a fontos.
-Menj vissza a sárkányáért. - utasítottam Morthnak, aki csak biccentett, majd elrúgva magát a földről, mint egy árny, már tova is szállt.
Ahogy a lányra néztem, hogy felvehessem és elvihessem a városba, Ranwe máris ott termett.
Sárkányom a levegőben talált rá a másikra, már nem is oly messze tőlünk. - Gyere utánam. - csak ennyit mondott neki a nagy fekete, aztán ha a másik nem rontott neki, akkor kicsit előtte, félig mellette repülve megindult visszafelé a szigetünkre....



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Pént. Ápr. 25, 2014 3:26 pm


Rowen
Egy sárkány markába lebegni nem a legegészségesebb érzés , így nagyon igyekeztem Smaug koponyájában maradni, hogy ne hányjam végig az utat.
Nem tudtam ott tartani a szigeten, nem érezte, úgy hogy nekem jogomban áll feláldozni magamat érte, pedig ez így van. Már messze jártunk, amikor Ő újra repülni tudott és szegény lelkem a szívét is beletette minden szárnycsapásába, hogy közelebb kerüljön hozzám . Amikor végre kemény talajt éreztem a testem alatt nem engedtem el Smaug tudatát mert féltem, hogy eltéved. Láttam a nagy sárkányt az ő szemén keresztül és először megijedtem mert azt hittem, hogy bántani fogja, de egy újjal sem ért hozzá.
Akkor tértem csak magamhoz amikor rámterítette a bőrből készült kabátját , amit azzal a lendülettel le is vettem magamról. Nem kívánok több részt a segítségéből. Smaug pedig követte a másik sárkányt mert tudta, hogy így rátalál, de látva a gondolatait még valaki bűnhődni fog ezért az egész rohanásért.
Lassan ért csak utól és egyből hozzám szállt le. Belekapaszkodva a fejébe felhúzott a földről mert a lábaim még mindig remegtek. Csak remélni tudom, hogy nem fogok emiatt örökre rettegni a repüléstől. Egy bosszús pillantást vetek a férfira és ekkor egy ismerős hang ütötte meg a fülemet. A húgomhoz tartozott még néhány éve egy hasonló hang és Smaug védelmező szárnyai alól kibújva a Ranwe-val találtam szemben magamat. Könnyek szöktek a szemembe miközben felé vettem az irányt és a húgomat két év után ismét magamhoz ölelhettem. Smaug értetlen horkantott egyet majd felismerve Frie-t Ő is közelebb merészkedett minden fenntartása ellenére.
Hazaértünk.
-Ranwe..-annyira jó érzés volt így kimondani a nevét. Koszos voltam és a fél arcomra vér száradt az összefejelésünk miatt, de abban a pillanatban valamiért nem érdekelt, hogy mennyire koszolom össze a húgomat.
-Gyönyörű vagy..-mondom neki még mindig könnyezve és Smaug is végre közelebb mer jönni, hogy megszagolja a húgomat.
-Emlékszel?-pillantok rá mosolyogva.
-Természetesen..-biccent egyet majd megint Frie-ra pillant.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Pént. Ápr. 25, 2014 5:09 pm




Ranwe & Rowen & Liaty



Hihetetlen izgatottság lett úrrá rajtam, mikor megláttam Rowent és Morthot. Éreztem, hogy ez nem egy átlagos véletlen azt hittem baj van, azt, hogy valaki megtámadta őket, azért szálltak le itt a parton, nem mindjárt a városban.
Mire odaértem melléjük, Morth ismét a levegőbe röppent, Frie pedig kissé izgatottan fújtatva nézett utána. Aggodalmasan tekintettem a hatalmas sárkány után, majd újra Rowenre, és az ismeretlen alakra, ki leütötte magáról a kabátot.
Szívem egy pillanatra megállni látszott, mikor pár perc elteltével visszaért a sárkány, egy újabbal a nyomában. Fiatal volt, és valamiért oly' ismerős. Az ismeretlen ismerős azonnal védelmezni kezdte az alakot, én meg csak értetlenül néztem. Egész testemben megremegtem, de nem a parton játszadozó hús szellő miatt. Egyetlen pillanat leforgása alatt rájöttem, hogy ezt a valakit igenis ismerem, méghozzá nagyon jól. De ő nem lehet, ő meghalt...
- Liaty - motyogtam magam elé hitetlenkedve, miközben próbáltam igenis elhitetni magammal a tényeket. Ő a nővérem, az ikertestvérem, aki két éve eltűnt. Most itt van. Itt áll előttem, sír, ölel, de én nem tudok mozdulni. A fájdalom, a keserűség szorongatja a mellkasom, miközben csak nézem őt. Piszkos, sáros, és az arcát elcsúfítja az a mély sötét kösz, de még így is tudom ki ő, hiszen arca, akár az enyém.
Két keserves év elteltével, mikor már minden remény tovaszállt, feltűnik, sárkányával, a kis Smauggal, aki immár nagyra nőtt, akárcsak Frie. Azt hittem, ez is csak egy ostoba álom, mit az elmém generált minden éjjel.
A tokom kiszáradt, a levegő nehezen áramlott légcsövembe, csak néztem őt, majd lassan megemeltem a kezem, hogy arcához érhessek. Talán csak most kezdtem felfogni, hogy tényleg ő az, ez a valóság, és mégis él.
- Liaty - nyögtem újra, de mintha ezzel felszakadt volna könnyeim gátja. Azonnal sírni kezdtem, de immár a egyre erősödő boldogságtól. magamhoz húztam és öleltem, mintha soha többé nem akarnám elengedni. - Élsz. - mondtam mintegy megállapításként, magamnak.
Még mindig hihetetlennek éreztem mindezt.
Addig öleltem őt, míg könnyeim nem apadtak, majd elengedtem, és felváltva néztem nővéremre és a lovasra.
- Hogyan...? - alig találtam szavakat. - Honnan hoztad őt el? Hogy sikerült megszöknöd?  
Újra kezeim közé fogtam nővérem arcát, és jól megnéztem magamnak. Szó nélkül letéptem ruhám ujjából egy darabot, majd ellenkezést nem tűrve tisztogatni kezdtem az arcát. Nem láttam a sötétben, hogy mi is lehet az a kosz arcán, de elég könnyen lejött, legalább is nagyja.



Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Szomb. Ápr. 26, 2014 12:03 am

El sem hiszem, hogy földet értünk és mindenki épségben megúszta. Visszagondolva nem is volt olyan vészes a dolog, de az még mindig hihetetlen számomra, hogy ráleltünk a rég elveszett báránykára, ráadásul a sárkánya is megvan. Egyben.
Gondolatban hallottam mindent, ami Morth körül zajlott, így éreztem, hogy ők is közelednek, a dulakodást is kihagyták, így perceken belül megpillantottam őket, ahogy mellettünk landolnak. Ki-ki a saját lovasa mellé, illetve elé lépett, védelmezve ezzel társát.
Szorosan Morth mellé léptem és a nyakára helyeztem a tenyerem.
Érthető, hogy a lánynak nem kell ezek után a segítségem, ezért is hagytam a nyugtatás részét inkább a saját testvérére. Tudtam, hogy ő majd feledteti egy kis időre Liatyval a történteket.
Mosolyogva figyeltem őket, de egy szót sem szóltam addig, amíg könnyes szemekkel Ranwe rám nem pillantott és meg nem kérdezte, hogy hol találtam rájuk.
-Az egyik kis szigeten akadtam rájuk. - ennyit válaszoltam, hiszen tudtam, hogy most aztán őt igazából nem érdekli a hogyan vagy a miért, csak és kizárólag a jelen történések.
A fiatal sárkányok is össze-összepillantottak, de nem nagyon közeledtek egymáshoz, mindketten maradtak a biztos pontot nyújtó lovasuk mögött. Morth hamar megunta a meghitt pillanatot. Rám nézett, majd szárnyával kicsit megbökött.
Elmosolyodtam, majd megpaskoltam hátasom nyakát.
-Jól van lányok! Én nem szeretném megzavarni ezt a szép pillanatot, de be kellene vinni Liatyt a városba. Egy pokróc, egy forró tea és egy nyugodt alvás ráférne, illetve a sárkányának is biztosan jólesne egy kényelmes parázs-ágy. - pillantottam Smaugra. - Meg gondolom a szüleidet is üdvözölnéd... - néztem a lányra. Hihetetlen volt. A gyönyörű Ranwe-ből hirtelen kettő lett. Ha most ruhájuk egyforma lett volna, biztosan nem tudtam volna megkülönböztetni őket. Zavarba ejtő... mi lesz itt később?
-Sejtem, hogy a mi segítségünkből már nem fognak kérni. - üzent a fejemben Morth miközben a lány felé léptem.
-És akkor mit csináljak? Álljak tovább itt? Ne szórakozz....
-Jobb lenne, ha nem ülnél fel a sárkányod hátára, sok volt neki ez a repülés. Morth-al elviszünk a városig. Fáradt lehetsz, így hamarabb odaérünk. - Ha most nemet mond, akkor nem erőszakoskodok, de arra ne számítson, hogy itt is hagyom. Amíg biztonságban nem tudom, addig nem vakar le. Utána felőlem utálhat akár élete végéig is, csak tudjam, hogy biztos helyen van.
Morth közelebb lépett hozzánk és lejjebb engedte testét, hogy könnyebb legyen rá felszállni.



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Szomb. Ápr. 26, 2014 8:22 am


Rowen
Testvérem olyan volt , mint régen. Nem finnyáskodott , sőt még saját ruhájából is leszakított egy darabot, hogy nekem emberi külsőt adhasson. Annyi kérdés, annyi válasz, 2 teljes évet kell pótolnunk, megbeszélnünk és újraélnünk valamilyen módon.
Nem lenne szabad dühösnek lennem a fiúra elvégre hazahozott, de bennem mégis fortyogtak az indulatok , főleg Smaug miatt, aki még tüzesebb lelkiállapotba hajszolta magát és egyre bosszúsabb lett. Egyenlőre viszont csak a húgommal akartam lenni.
-Segítettek... Az egyik lázadó kiengedett mert megöltek volna. Onnantól pedig Smaug vitt a szigetig.-pillantok a sárkányomra , majd vissza a húgomra. Örülök, hogy ithon lehetek és mostmár biztonságban, bár ez relatív , elvégre 2 éve ugyanerről a szigetről raboltak el minden különösebb erőfeszítés nélkül és évekig nem akadtak a nyomomra. Mennyire lehetek biztonságban egy ilyen helyen? Bár ez már lehet, hogy csak egy kis enyhe paranoia , amivel szemben állok és minden mozdulatomat kísérti.
Mindenesetre most nagyon szeretnék megfürdeni, és tiszta ruhát felvenni és a szüleimmel találkozni. A szüleink.
-Anya és apa? Ők ugya jól vannak?-kérdezem kicsit félve ismerve apám temperamentumát aggódom, hogy esetleg a keresésem során bajba sodorta saját magát.
Rowen-re pillantok és egy kicsit zavar a feltételezése, hogy én elöbb fogok ágyba kerülni, mint Smaug.
-Ha nem bír repülni mégis hogy jön majd utánam?-pillantok rá kicsit felhúzva a szemöldökömet. Nem fogom itthagyni a sammi közepén , ez egyszerűen képtelenség. 2 évig csak Ő vigyázott rám, meg persze Den , amennyire tőle tellett , de Smaug társaságához mindennél jobban ragaszkodtam és ez kölcsönösen működött, elvégre most se moccan mellőlem, amikor egy régi barátja, a gyerekkori társa áll alig néhány méterre tőle.
Smaug csöndesedik. Fáradt és kimerült a repülés miatt, ami lehetett volna kíméletesebb a szempontjából.
-Sétálni azért tudunk..-pillantok Rowen-re egy halvány mosollyal az arcomon. Valahogy muszáj leszek megköszönni neki mielőtt jól megverem az elrablásom miatt.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Szomb. Ápr. 26, 2014 11:31 am




Ranwe & Rowen & Liaty



Nehezen, nagyon nehezen tudtam elhinni, hogy Liaty tényleg él, de végül csak sikerült felfognom. Nem érdekelt engem most semmi, csak az, hogy újra láthatom őt, két keserves év után.
Frie zavartságát éreztem meg, hiszen ismerte Smaugot, de számára is olyan furcsa volt ilyen nagynak látni, mint nekem is. Egy fészekből valók voltak, mégsem testvérek, mint mi lovasaik.
- Az egyik kitaszított segített neked? - kérdeztem elképedve, majd egy pillanatra Rowenre, néztem, mintha tőle várnám a megerősítést. - Mégis miért? - kérdeztem ahogy egy lépést hátráltam tőle. Persze, csak rá kell nézni a nővéremre, és azonnal tudja mindenki választ. Bárki tekintetét képes vonzani, csupán a látványával, de kedvessége, és határtalan szeretete azonnal bele is bolondítja az ember fiát. Van amiben nem hasonlíthatunk...
- Édes, istenek, nem is tudom, kinek legyek hálás, amiért itt vagy - mondtam hihetetlenül nagy mosollyal. - Rowen, nem tudom, hogyan hálálhatnám meg neked és Morthnak. Ha ti nem vagytok... - Nem is értem miért kezdtem bele egy ceremónikus hálálkodásba, de úgy éreztem, ezért a boldogságért, ezért a felejthetetlen megkönnyebbülésért, és azért, hogy a nővérem él, bármire képes vagyok. Smaug felé fordítottam a tekintetem, hogy neki hálát mondhassak - Smaug, te egy igazi hős vagy! - Tudom, hogy érti a szavaimat és bár én nem hallom őt, de attól még igenis megköszönhetem neki. - Sokkal tartozom neked is, mint ahogy itt mindnyájatoknak.
- Ran, elég! - morrant fel a fejemben Frie hangja, mint aki mindjárt elröhögi magát, ha képes rá. Talán, picit túlzásba estem, nem tudom, de akkor is örülök, és boldog vagyok.
Bocsánatkérő pillantást vetettem rá, aztán újra nővéremmel foglalkoztam.
- Apa és anya majdhogynem összetörtek, mikor te eltűntél, de tudod milyen apa, neki a várossal is foglalkoznia kell, nem hagyhatta el magát. Csökönyösebb lett, zárkózottabb, de most, hogy újra itt vagy, minden a régi lesz, tudom.
Rowen szavai végre elértek hozzám, és beláttam, igaza van. Most már itt van, lesz időnk beszélgetni bőven.
- Induljunk, máris! - mondtam izgatottan és megragadtam Liaty kezét, hogy vezessem. Frie a hátam mögött megint morgott, de csak leintettem, majd el is indultam. - Rowen, kérlek, tarts velünk, apám biztosan hallani akarja a történetet még ma este.



Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Szomb. Ápr. 26, 2014 1:34 pm

Morth-al együtt igencsak elképedtünk, amikor Liaty azt mondta, hogy az egyik száműzött segített nekik. Nem emlékszik olyan tervre, miszerint kémet küldtek volna a száműzöttek közé. Ha pedig nincs a lovasok és sárkányaik ellen, akkor miért nem jön vissza? Vagy tényleg csak Liaty kivételes szépsége varázsolta el a srácot? Feltéve, ha srác volt...
-Igen. - helyeseltem, amikor Ranwe hálálkodni kezdett - Smaug tényleg egy hős. - a nekem szánt hálálkodásra nem szóltam semmit. Félmosolyra húztam a szám, de nem éreztem úgy, hogy nekem bármilyen hálával is tartozott volna valaki. Persze, lehet, hogyha nem vagyok akkor ott, akkor a száműzöttek újra elfogják őket, vagy az is lehet, hogy nem találtak volna haza nélkülem... de... valamiért nem éreztem hősnek magam. Morth meg... hát ő már ment volna dolgára. Szegénykém nem bírja a meghitt pillanatokat.
-Úgy értem, veled együtt nem tudna repülni. - javítom ki, amikor Liaty belém köt. Nők... hihetetlen. Még haza sem érkezett, már kötegszik. Lehet, hogy nem a legjobb módon segítettem, de azért a szurkálódást nem érdemlem meg. Legalábbis ma este nem. Én is fáradt vagyok már.
-Jól van, akkor sétáljunk, ha úgy jobbnak látjátok. - mindenféleképpen segíteni akartam, vagy legalábbis a közelükben maradni, hogy lássam amint belép a biztonságot rejtő Saelte házba. Morth-al egymásra néztünk, majd a hatalmas fekete sárkány mélyen meghajolt, elismerően Smaugra nézett, biccentett Frie-nak, majd ellökte magát a földtől és pillanatok alatt beleolvadt az éjszakába.
Ranwe megfogta nővére kezét, s én úgy gondoltam, csak csendes őrként követem őket, ám mielőtt elindultunk volna, a fiatalabbik lány felém fordult.
-Hogy én? - egy picit meglepődtem. Ranwe túlságosan hősként kezel, ezt a meghívást nem fogadhatom el, nem érdemlek akkora dicséretet, amekkorát az apjától fogok kapni. Márpedig nagy örömében biztosan ő is hasonlóan fog reagálni, mint Ranwe, pedig igazából én még csak jelen sem voltam a szökésnél... -Az csak természetes, hogy elkísérlek titeket a birtokig, de azt hiszem a meghívást nem fogadhatom el. Liaty csak Smaugnak köszönheti, hogy megmenekültek, én még csak ott sem voltam. - Milyen történetet meséljek az apjának? Hogy gyakorlatilag megtámadtam őket, hogy hazahozhassam, mert nem volt hajlandó felismerni, hogy barát vagyok? Meg aztán majd Liaty nem túl kedves hozzászólásait is állnom kell majd... lehet, hogy előbb aludnék rá egyet.
Attól tartok, nem lesz más választásom....



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Szomb. Ápr. 26, 2014 8:18 pm


Rowen
Smaug dagadt a büszkeségtől. Hősnek érezte magát és ez így is volt rendjén, bár mindigis kedveltem az alázotosságot, most mégsem vártam el tőle ezt az apróságnak tűnő dolgot. Rowen hárította a dicséreteket magáról és ez volt talán az első szimpatikus jellemvonása , amivel találkoztam. Talán mégiscsak adnom kellene neki egy esélyt, hiszen jót akart még akkor is ha nem ez volt a legmegfelelőbb módja a hazajuttatásomnak.
Fájt ezt hallanom a szüleimről. Valószínüleg szép temetést rendeztek nekem , olyan , ami hozzám illett. Egyszer biztosan meglátogatom a síromat , aminek a második dátuma az előző évszám lesz. Mindenesetre furcsa lesz, de szeretném.
Az egész gondolatmenetet pedig egy mosolyba zsúfoltam miközben megtaláltuk egymás kezét és már el is indultunk a város felé, Smaug pedig fáradt léptekkel kullogott utánam.
-Mesélj magadról! Férjhez mentél? A kiképzéssel hogy állsz?-érdeklődtem. Nem tudom , hogy mennyi fontos eseményt hagytam ki és ez elég fájó dolog volt. Olyan volt, mintha egy idegennel lennék. Idegenné vált a testvérem és ez fájt. Hiába volt a kötelék köztünk, ha nem tudom, hogy milyen ember lett belőle.
-Nem csak neki..-jegyzem meg egészen halkan és ugyan Smaug horkant egyet a hátam mögött, de tudja , hogy mire értem.
Nem merném elmondani apámnak, hogy egy lázadó szabadított ki, mert nem hinne nekem és még dühös is lenne, hogy ilyeneket mondok.
-Gyere... kérlek.-pillantok Rowen-re. Apám hálás lesz neki, azt sosem fogadná el, hogy Den mentett meg és még nekik is indulna mert azt hinné, hogy ezt kényszerítették ki belőlem.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Vas. Ápr. 27, 2014 12:13 am




Ranwe & Rowen & Liaty



Úgy éreztem, soha többé nem tudom levakarni magamról azt a boldog mosolyt, ami az arcomra ragadt. Végig a kezeim közt akartam tudni a nővéremet, érezni fizikai valóját. Attól féltem, ha egy pillanatra is elengedem köddé válik. Eltűnik akár a hőségben képződő délibáb. Nem akartam újra elveszíteni.
- A kiképzésem, tökéletes mederben folyik. Én és Frie, igazi összhangban tudunk dolgozni... már amikor nem makacs mint egy öszvér - egy pillanatra visszanéztem a látszólag teljesen vérig sértett sárkányra.
- Ez rólad is elmondható - kaptam a néma választ, amin még inkább mosolyogtam.
Nem vettük fel egymás piszkálódását. Mindketten tudjuk, hogy ezek csak szavak. Igazából igenis jól megértjük egymást, és kiegészítjük egymást a csatatéren. Mindaz, ami belőlem hiányzik, az benne megvan.
Bocsánatkérő pillantást vetettem Rowenre, aki biztosan nem értette, de talán következő szavaim felvilágosították. - A másik dologról, meg majd inkább négy szem közt.
Volt egy sejtésem, hogy nem kíváncsi egy lányos csevejre a férfiakról. Igenis tiszteletben tartom a jelenlétét, és nem közösítem ki. No, és persze az is igaz, hogy nem előtte mesélném el, a párommal való kapcsolatomat.
Újabb, őszinte mosoly ragadt rám, ahogy Liaty és kérlelte a lovast. Alig pár perccel még biztosan a halálát kívánta volna, most pedig ragaszkodik, hogy a házunkban vendégül lássuk. Érdekes fordulat, és talán sokak számára érthetetlen is lenne.
- Nyugalom, ez nem azt jelenti, hogy az egész éjszakát nálunk kell töltened, csak pár perc - mondtam ránézve, vigyorogva. - Szerintem te is örülnél neki, ha gyorsan túl lehetnél az egészen.



Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Vas. Ápr. 27, 2014 12:37 am

Csak csendben haladtam mögöttük és hallgattam, ahogyan hadarva megpróbálnak bepótolni minden eddigi elmaradt beszélgetést. Persze első a kiképzés téma, aztán rögtön jöhetnek a pasik. Bár mindig is csodáltam Ranwe szépségét, tudtam, hogy barátja van, így igyekeztem elkerülni, mielőtt megismerném és elvarázsolna szépségével, intelligenciájával, gyönyörű hangjával és csilingelő nevetésével.
Liaty az ikerpárja szintén gyönyörű, de még csak most ért haza majdhogynem a halálból... pofátlanság lenne még csak gondolni is arra, hogy kikezdjek vele.

Nem szóltam bele semelyik témába se, hiszen én itt most mellékszereplő lennék. Jó, túlzok, de mégiscsak ez az ő estéjük. Nekik kell bepótolniuk az elmaradt két évet.
Figyeltem néha Smaugot is, nem-e akar viccből megpörkölni, de elég fáradt volt ahhoz, hogy ezzel csak később szórakozzon majd. Amennyire sikerült belopnom magam a páros szívébe, sejtem, hogy lesz még egy-két ilyen meccsem a sárkánnyal és a lovasával.

Tágra nyíltak a szemeim, amikor Liaty is megkért, hogy csatlakozzak. Ezt nem gondoltam volna, de persze így már nem kérdés, hogy velük tartok.
-Jól van, akkor megyek. - húztam félmosolyt az arcomra és így pillantottam vissza a megmentett szőkeségre.
Ranwe igencsak magas labdát dobott fel, hiszen persze, hogy szívesen töltenék náluk egy éjszakát, de nem volt most itt a viccelődés ideje, legalábbis az én részemről nem.
-Rendben, veletek tartok. - tisztáztam még egyszer Ranwe szavai után, aztán összefűztem karjaimat magam előtt, s ahogyan ők folytatták a csevejt, én csak némán kísértem őket...

// Szerintem folytathatjuk a birtokotok. Vagy zárjunk és kezdjünk újat úgy, hogy Liaty már itthon van pár napja? //



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Vas. Ápr. 27, 2014 3:36 pm


Rowen
Megkönyebbültem, hogy végre otthon lehet és szabadon járhatok arra amerre én akarok. Koponyám hátsó részében érzem Smaug bizalmatlanságát a világgal szemben. Nem tudom, hogy mennyi időbe fog kerülni, hogy mindketten kiheverjük majd ezeket az élménykeket amikkel ’gazdagabbak’ lettünk.
Jó volt hallani, hogy az élete jól ment tovább nélkülem is. Sokszor aggódtam, hogy magát hibáztatja a történtekért és nem fog belenyugodni, de úgy tűnik, bármennyire is fájó, hogy az életük gördülékenyen tudott továbbmenni nélkülem is. Ami persze jó, csak azért kicsit fájdalmas szembenézni azzal, hogy mennyire bele lehet törődni valakinek az elvesztésébe.
-Rendben.-megyek bele könnyedén. Azt hittem ők közel állnak egymáshoz, de megérzéseim ezek szerint csúnyán becsaptak ezúttal valószínüleg csak edzőtársak mintsem jó barátok.
Nem tudtam hogy hogyan mondjam meg Rowen-nek, hogy fedeznie kellene a lázadót, aki megmentett és hogy neki kellene elfogadnia azt a jutalmat ami a megmentésemért járni fog.
Kezdtem nagyon elfáradni és ezen Smaug gondolatai illetve érzései sem különösebben segítettek elvégre csak azzal volt elfoglalva, hogy mikor érünk már haza. Haza. Fogalmam sem volt. Nem tudom merre és mennyire messze van az a bizonyos otthon. Vajon a szobám egyáltalán megvan még? Vagy az a ház sem igazán az otthonom már , mint régen?
Egészen beleszédültem a gondolatmenetbe csak annyit vettem észre, hogy már a földön ülök a porban és Smaug fölöttem áll , mintha a többiek löktek volna fel , bár a sárkányom is tudta, hogy ez esélytelen.
Azt hiszem sok volt ez a nap. Átöleltem Smaug nyakát , aki felhúzott a földről.
-Nagyot estem?-pillantottam két utitársamra, mintha mindezt így terveztem volna.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Hétf. Ápr. 28, 2014 8:02 pm




Ranwe & Rowen & Liaty



A boldogság, ami nővérem felbukkanása okozott, szinte vakká tett. Nem láttam, nem hallottam meg a a fontos dolgokat, csak őt láttam, hogy él, és semmi baja.
Az úton könnyedén beszélgettünk, szinte mindent el akartam neki mesélni. Már alig vártam, hogy otthon legyünk, nem is figyeltem, hogy szinte magam után húzom szerencsétlent.
Látni akartam a szüleink arcát, mikor meglátják, együtt akartam örülni velük, és együtt hallgatni mindazt, amit nővérem mesélhet.
De azt nem láttam, hogy le van gyengülve, hogy fáradt, hogy ez a séta, sok lehet neki. Hirtelen csak a rántást éreztem, majd Smaug be állt a képbe.
- Liaty - szóltam ijedten, majd azonnal odamentem hozzá, hogy segítsek, de ő hamarabb felállt, a sárkánya segítségével. - Minden rendben? - kérdeztem aggodalmasan, majd Frie-re néztem. - Megengeded, hogy felüljön rád? Nem tudom, Smaug, hogy bírná, ha most még őt is vinnie kell. - kérdeztem hangosan a sárkányomtól. Tudtam, hogy Smaug is fáradt és még csak az kellene, ha ő is összedőlne, egy idő után, míg a városba igyekszünk. Repülni nem repülhetünk, hiszen nem bírná.
Frie nem szólalt meg, csak lehajtotta a fejét, jelezve, hogy benne van, majd Smaug-ra nézett.
- Tudom, hogy bármit megtennél érte, de most ez tűnik a legjobb megoldásnak, elnézve az állapotokat. - mondta a másik sárkánynak, megelőzve azt, hátha Smaug még felháborodik. - Sétálva jóval tovább tart az út, és nem biztos, hogy bírnád a plusz súllyal, még ha... - itt Liaty-ra nézett. - ... nem is olyan nehéz.
Ha a sárkány beadta a derekát, akkor segítettm Liaty-nak Frie-hez menni majd, Rowenre néztem.
- Segítenél? - kérdeztem kérlelőn. Bár Frie nem volt olyan hú de magas és még le is feküdt, de én nem tudnám rásegíteni Liaty-t, plusz, rajta még nyereg is volt, aminek hála, ott kényelmesebben elhelyezkedhet és bármi is történik, nem tud leesni.



Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Hétf. Ápr. 28, 2014 10:23 pm

Szép lassan közeledtünk a városhoz, már nem volt olyan sok hátra. Persze biztosan nagyon fáradt volt a szépsége Liaty, ám annyira elmerültek a csacsogásba, hogyha nem tudnám, hogy mi történt ma vele, el sem hinném.
Egyrészről vártam, hogy végre otthon legyünk és lassanként minden visszaálljon a régi kerékvágásba, azt viszont kifejezetten nem akartam, hogy a szülők körülrajongjanak. Na majd ezt is túlélem valahogy.
-Liaty! - szóltam ijedten, amikor a lány elesett, de Smaug sokkal gyorsabban állt fölé, mint ahogy én odaléphettem volna segíteni neki. Liaty és sárkánya közt iszonyú erős a kötelék, látszik, hogy az előző két évben csak ők voltak egymásnak és ez sokat erősített a kapcsolatukon. Jó érzés ezt látni, amikor lovas és hátasa ennyire jól kiegészítik egymást.
-Nagyon elgondolkodtál valamin, de nem, nem estél nagyot. - válaszoltam a kérdésére, majd Ranwe kitalálta, hogy nővérkéjének sokkal jobb lenne Frie hátán utaznia. Csak egyet biccentve helyeseltem, hiszen ezt mondtam már az elején is, hogy fárasztó lesz neki ez a gyaloglás most.
-Persze. - vágtam rá a segítségkérésre a választ, majd oda is léptem rögtön az ikrek közé, hogy felsegíthessem Liatyt.
-Szabad, Hölgyem? - kérdeztem, mielőtt leordított volna, hogy hozzá se érjek azok után, ami ma történt.



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Hétf. Május 05, 2014 10:38 am


Rowen
Végülis úgy tűnik nem estem nagyot csak puffantam egy kisebbet. Szerencsére elég hamar tisztul minden és a következő pillanatban már ketten is voltak körülöttem segítségnek.
Smaug-ra pillantottam, akinél most csend, volt de tudtam, hogy csak azért mert nem akar rosszat mondani és csak ezért hallgat. Megengedett magából egy apró biccentést, hogy csináljuk én pedig ekkor bólintottam Rowen-nek, hogy segíthett. Felemelt és felrakott a nyeregbe. Így megjegyzem sokkal kényelmesebb sárkányon ülni mint minden nélkül, főleg ha nem nagyon van mibe belakapaszkodni.
-Köszönöm.-mondom Rowen-nek miután már biztosan ülök húgom sárkányán és folytathatjuk az utunkat.
5 perc múlva pesig kirajzolódott az ismerős birtok, az otthonom, ha még annak lehet nevezni.

// sajnálom a késést és hogy csak ennyit írtam :/ a következővel mehetünk a birtokra nem? //

Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Hétf. Május 05, 2014 6:55 pm

A játék itt folytatódik.

SZABAD TERÜLET!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lordsofthesky.hungarianforum.com
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   Vas. Május 18, 2014 1:47 pm

Demien

*Dau a parton sétál, közel az erdőhöz. Felhős az idő, csak néha bukik át a nap sugara a sötétebb pamacsokon. A part első ránézésre üres. Legalábbis a férfi úgy gondolja. Inkább reméli. Éppen apály van, a tenger nem jut közel a férfi lábához. Lassan halad, fejét leszegi, olykor nagyot sóhajt. Az erdő olykor megmozdul, madarak szállnak fel, majd pár méterrel arrébb visszatelepednek a fára.*
~ Nem kellene megnézni a mostani tanoncokat? Lassan mennek a tojásokért... ~ * Visszhangzik a gondolat Daurco fejében. Kellemesen csengő női hang. Szelíd és nyugtató, most biztos az. Azonban ez nem változat semmit a nézőponton.
Dau ránt egyet vállán, dacosan felemeli fejét és a tenger felé néz.*
- Ugyan Stella. Kit érdekelnek a kicsik. Az egyik fele úgyis szürke egér, a másik fele pedig megőrül a hatalomtól és vakmerőségében úgyis meghal. - * Hangját nem folytja vissza a férfi, ugyan ki hallaná meg. A sétát tovább folytatja, fejét ismét leszegi, de nem érkezik újabb mondat. Sem hangosan, sem a fejében. Pár lépés után megáll, és az erdőre néz. Arcán kicsi szomorúság és megbánás jegyei ülnek ki.*
~ Ne haragudj. Nem akartalak megbántani. De Te is tudod, hogy a világ nem fog megváltozni egykönnyen. ~ * Szája nem mozdul, az egyik fa azonban igen. Daurco arcáról eltűnik az előbbi bánatos kép. Egy félmosolyt megereszt, majd visszatér a sétáló pózba. Enyhe, meleg szellő éri el a tenger felől előbb a férfit, majd a fákat. A fehér ing most ki van gombolva, amivel a szellő így tud játszani egy kicsit. A falevelek zizegése kellemes háttérzajt ad a tenger morajlásának. *
- Na jó, majd beugrunk a városba és megnézem az iskolát. De csak később. Még van egy kis tartalék, az kitart... - * Jobban szeret hangosan társalogni sárkányához. Persze csak akkor, amikor kettesben vannak. A szellő hirtelen elhal, a fák susogása abba marad és a tenger teljesen megnyugszik.*


A hozzászólást Daurco Terrius összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 18, 2014 3:54 pm-kor.
Vissza az elejére Go down

Helló, sweetheart! I am
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Homokos part   

Vissza az elejére Go down
 

Homokos part

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Kysppie sziget :: Külterületek-