KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Legutóbbi témák
» Silhouette FRPG
Az erdei kis tó  Icon_minitimeby Vendég Szomb. Szept. 30, 2017 9:56 pm

» Colors of Seattle
Az erdei kis tó  Icon_minitimeby Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:31 pm

» A kikötő
Az erdei kis tó  Icon_minitimeby Orin Zemdus Szer. Jún. 21, 2017 12:13 pm

» Csupasz hegyek
Az erdei kis tó  Icon_minitimeby Varianna Wrynn Pént. Jún. 16, 2017 1:19 am

» Erdő széle
Az erdei kis tó  Icon_minitimeby Lysanthir Valhosta Csüt. Jún. 15, 2017 5:02 pm

Top posting users this month

Megosztás
 

 Az erdei kis tó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Admin
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeSzer. Május 21, 2014 9:46 pm






Az erdei kis tó


A hosszú, kimerítő kirándulás, vagy épp nyúlkergető vadászat után, sokan szívesen megpihennek a tó partján. Egyesek horgászhelynek használják, annak reményében, hogy az egyre gyarapodó halállományból kifognak néhány nagyobb példányt.





Vissza az elejére Go down
https://lordsofthesky.hungarianforum.com
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeCsüt. Május 22, 2014 1:09 pm

Narakhin

A délelőtt gyorsan elszállt a jól megszokott gyakorlatozás közepette. A mai nap melegebb mint az eddigiek, amitől csak jobban elememben érzem magam. Ahogy a nap melengeti a bőröm feltöltődöm energiával. Miután megebédelek és felkapok egy táskát Ryuu társaságában teszünk egy kis sétarepülést.  Az idő csodálatos, még a szél is meleg. Akaratom ellenére ugyan de halványan mosolygok. Ritkán érzem magam ilyen jól és a legérdekesebb hogy még csak azt sem tudom mitől. Az edzés a szokásos volt. Nem történt semmi kiemelkedő.  Amikor megpillantom magasból az erdőben megbúvó kis tavat megcsillan a szemem. Nem szeretek koszos lenni. És jelenleg por, fű, falevél és még ki tudja milyen kosz borítja a ruhámat és a bőrömet. Úgy tűnik jó ötlet volt elhozni a táskát. Tudomásom szerint ezt  a tavat igen ritkán látogatják. A vörös óriás könnyedén landol a ó melletti füves szakaszon én pedig könnyedén lecsusszanok a hátáról.
~Hívj ha kellenék.
Emlékeztet még egyszer. Nem szeret egyedül hagyni. Az aggódására egy szemfogratással felelek.
~ Nagylány vagyok, tudok magamra vigyázni.
Erre a reakcióra a sárkány csak felsóhajt. Tisztában van a képességeimmel. Tud rólam mindent. Bízik bennem. Mégis néha olyan atyáskodó tud lenni hogy a plafonra mászom tőle. Végül a hártyás szárny mégis kitárul, és a sárkány a levegőbe emelkedik. Pár pillanatig csak fölöttem repül.
~A közelben leszek.
Mondja végül mire én csak bólintok. Ryuu pedig a környék fölött repked egy darabig, de végül gyomorkorgásának köszönhetően kissé elbóklászik. Meglehetősen messze tőlem. Időközben én kiterítek egy pokrócot a földre olyan helyre ahová oda süt a nap. Kikészítek egy váltásruhát és egy fehér vásznat törülköző gyanánt. Körbepillantok a tisztáson majd levetem átizzadt és koszos ruháimat.  Mindent egy kupacba rakok a földre, majd meztelenül lépek be a patakba. Egyetlen fegyvert hagyok magamon, egy a lábszáramra erősített tőrt. Persze a kardom és a rejtett fegyvereim is a közelben vannak. Hátamon ahogy a szellő majd később a víz félrelibbenti a hajam jól látható a jobb oldalon az angyal a bal oldalon pedig az ördög vagy sárkányszárny. A jegyem. Más feltűnő heg nem található a testemen. Pár hajszálvékony már gyönyörűen begyógyult kard okozta vágást. Ilyen előkészületek mellett nyugodtan sétálok bele a kis tóba és veszek egy kellemes hideg fürdőt. Élvezem ahogy a víz simogatja a bőröm és megtisztítja a sok kosztól. Szíven szerint naponta többször fürödnék. Ryuu lassan megőrül a tisztaságmániámtól ugyanis legrosszabb esetben is két naponta fürdöm. Persze közbe a lavórból történő cicamosdás kihagyhatatlan. Először csak tisztálkodom majd lubickolok is a vízben. Hosszú fekete hajam szétterül a víz felszínén. Az ilyen pillanatokban úgy érzem minden rendben és a világ egy kerek egész.  Holott tudom ez nem így van. Amennyiben fürdőzésem békésen ér véget, nem zavar meg semmi és senki úgy körülbelül egy fél óra vagy inkább egy óra elteltével kijövök a vízből. Megtörölközöm a fehér vászonnal amit előkészítettem és kicsit kiheveredek a pokrócra hogy teljesen megszáradjak és a nap átmelegítsen. Ezek után felöltöm váltásruhámat.  Ami egy csizmából, sötét nadrágból és majdnem fehér laza rövid ujjú ingből áll ami lazán lóg rajtam mintha nem teljesen az én méretem lenne. Felcsatolom fegyvereimet és a két alkaromon hordott karvédőt. Végül visszaheveredek egy kicsit a pokrócra. Nem hívom Ryuut. Tudom hogy éhes és élvezi a vadászatot. A délelőttöt pedig jól kihasználtuk edzésre így engedélyezek magunknak egy kis pihenőt. Na meg az sem ártana ha a hajam megszáradna.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeCsüt. Május 22, 2014 5:42 pm

Quelan

- Rendben, akkor magyarázd meg nekem, hogy azon a bizonyos tegnap estén, amikor olyan türelmes voltál velem, miért végeztem mégis a tenger mélyén?
Három órája rójuk társammal a Kysppie-t határoló tiszta égboltot, én pedig másra sem vágyom, mint valami újdonságra, egy gyors mozdulattal berúgható ajtóra, amin kiléphetek a monoton napok egysíkú szobájából.
~ Nem végezted a tenger mélyén, csak hét, maximum nyolc méter magasságból belepottyantál a hideg vízbe, én pedig rövid kitérővel felkaptalak, miután magadhoz tértél. - Dwin jól ismert fanyar humoráról tett újfent tanúbizonyságot. Az, hogy péntek éjszaka is gyakoroltuk a komplikáltabbnál komplikáltabb légi trükköket, zuhanó technikákat, még nem jogosítja fel arra, hogy egy kimerültebb pillanatomban kihasználja a lehetőséget és levessen magáról, még ha csak viccnek is szánta.
~ Arra célzol talán, hogy több időt kellene az emberek között töltenem és kevesebbet a felhők fölött?
Kérdésemre mély sóhaj, majd három lusta szárnycsapás erejéig néma csend a válasz. Kedvenc pozitúrámban utazok Dwin-en, amiről az elmúlt hét évben sem sikerült leszoknom, pedig nem egyszer végeztem sárkányom szárnyaiban épp hogy kapaszkodva egy hirtelen kanyar után. Háttal fekszem társam gerincén, bal lábamat kényelmesen a jobb helyezve. A felhőtlen eget bámulom és a kellemesen meleg levegő hatására kis híján elalszom, mikor sárkányom mély hangján mégis reagál korábbi kérdésemre.
~ Arra célzok, hogy egyetlen percet sem töltesz az emberekkel. Tudom, hogy meg akarsz felelni mindenkinek, ezért is választottalak társamnak, de soha nem fogod elérni a célod, ha nem kommunikálsz másokkal.
Dwin legjobb és egyben legrosszabb tulajdonsága, hogy mindig rátapint a lényegre és mindig igaza van. Igaza van Amirra-val kapcsolatban és azzal is, hogy állandóan hajtjuk magunkat. Mégis... csak úgy lehetünk a legjobbak, ha minden percünket edzéssel és képességeink fejlesztésével töltjük. Váratlanul kitör belőlem lelkem legmélyebb gondolata:
~ Nem akarok még egy embert elveszíteni a naivitásom miatt. Hat éve, hogy Amirra elhagyta Kysppie-t, a többiek pedig mind elhelyezkedtek a városban. Tudod mit? - hirtelen, mintha villám csapott volna testembe, felugrok és átveszem az irányítást Dwin felett. - Tegnap reggel láttam egy tökéletes helyet, ahol gyakorolhatnám a szaltót és a bombát! Egy apró tó, ami elég mély ahhoz, hogy átszáguldj fölötte, én pedig ugranék egy fejest, így legalább egy-két óráig magadat is szórakoztathatod. Vélemény?
Mintha csak erre várt volna, a hatalmas leviatán megfeszíti robusztus izmait és percek alatt odaérünk az erdei tóhoz.

Ahogy megközelítjük a tavat, felállok sárkányom hátára és várom a megfelelő alkalmat, hogy tisztán rálássak a tükörsima tó vízére. Dwin villámgyorsan halad el a tó fölött, közepes méretű, tarajos hullámokat gerjesztve a víz felszínén.
~ Indulj!
További teketóriázás nélkül átugrok sárkányom jobb szárnyára, majd a felemelkedő végtagról elpattanva összehúzom testem és egy hatalmas csobbanással landolok a tóban. Nagyjából hat-hét métert zuhantam, amíg elértem a "végállomást" és meg kell hogy mondjam, sokkal intenzívebb és izgalmasabb élmény ébren csobbanni egyet, mint félálomban, legurulva az őrződről.

Amíg a víz alatt voltam, olyan látvány tárult elém - természetesen elmosódottan -, amire egyáltalán nem voltam felkészülve. Máris pozitívumként könyveltem el magamban, hogy ezt a helyet választottam a csobbanásra, így máris egy gyönyörű női test körvonalait sikerült felmérnem a tiszta forrásban. Egy erőteljes rúgással feljövök a víz felszínére és tágra nyílt szemekkel bámulom a tőlem néhány méterre fürdőző lányt, aki most, hogy így felvertem az erdő csendjét, nem valószínű hogy tovább fogja folytatni pihentető időtöltését. Kaján vigyorral az arcomon szólítom meg.
- Már-már azt hittem, hogy nimfák fognak a víz alá rántani, most viszont nem tudom, hogy elmerüljek-e vagy fenntartsam magam a víz felszínén, olyan meggyőző a víznek mind a két oldala. - rávetítem meggyőző tekintetemet a lány ébenfekete hajára - Legelőször is szeretnék elnézést kérni a váratlan látogatás miatt, azt hittem, hogy errefelé csak turisták járnak. Barangolni...
Igen, turisták... Zseniális vagy, de legalább Dwin nincs itt, hogy lássa, milyen szerencsés flótás vagy. Még...
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeCsüt. Május 22, 2014 11:20 pm

Narakhin



A jégsárkány közeledtét nem lehet nem érzékelni. A levegő lehűl és az amúgy nyugodt tó felszínén hullámok jelennek meg. De ezzel még nincs is semmi gond azon kívül hogy kezdek kissé fázni. A problémák ott kezdődnek amikor valami, vagyis valószínűbb hogy valaki egy óriási csobbanással landol a vízben. Kezemmel azonnal a bokámra erősített tőrét nyúlok, előhúzva a finoman megmunkált, de annál élesebb darabot ami simán fekszik a tenyerembe. Gyorsan előnyösebb testhelyzetet veszek fel hogy adott helyzetben tudjak védekezni. Esetleg támadni. És el is felejtem hogy meztelen vagyok és milyen kép tárulhat a jövevény szeme elé a víz alatt. De remélhetőleg nem csak minden porcikámat látja hanem a kezemben lévő őr is, ami úgy tartok a víz alatt hogy ne csillanjon meg rajta a nap fénye.  Ahogy a szőke fej kibukkan a víz alól egy pillanatra elcsodálkozom. Ismerem. Vagyis nem. Ez nem pontos megfogalmazás. Már láttam. Még régebben.  Ezt a férfit nehezen tudnám elfelejteni annyi bizonyos. De nem tudok róla semmit. Csak annyit hogy már futólag találkoztunk. Vagy csak álmodtam? Ki tudja. Mindenesetre most beugrott egy fürdőzésre egy igen jóképű idegen akinek úgy tűnik humora is van állapítom meg ahogy felcsendül saját nevetésem. Azt hiszem ideje lenne zavarba jönnöm. De miért is? Nem jut eszembe.
-Ha turistákat szeretnél látni akkor eltévesztetted a szigetet. Az a következő lesz.
Mutatok a tőrt tartó kezemmel oldalra, hangomban pedig még mindig ott bujkál a nevetés. Arcomra pedig ráragadt a mosoly. Ekkor rápillantok a tőrre. Az arcomra a „Hoppá” kifejezés ül és gyorsan visszadugom a kezem a víz alá. Mosolyom kissé kínossá vált ám ekkor leesik hogy miért is volt a tőr a kezemben. Azért mert fürdök. Egyedül. Meztelenül. Lábamat felemelem és visszateszem a tőrt a tokba, majd karba fonom kezeimet. Amíg az új fürdőtársam feje a víz felszín felett van, addig ennyinek elégnek kell lennie. Igaz?  Szerencsére Ryuut annyira lefoglalja a vadászat hogy nem érzékeli hogy én egy kisebb zűrbe keveredtem. Pontosabban kínos helyzetbe. És teszek róla hogy ezt minél később tudja csak meg különben életem végéig csak gardedámmal fürödhetek. Az pedig nem lenne túl mulatságos.
-A bocsánatkérésedet elfogadom amennyiben hajlandó vagy hátat fordítani és nem leskelődni amíg kimegyek a partra és felöltözöm....
Valahogy máris lehetetlennek ítélem ezt a lehetőséget. A férfiak sose bírják ki egy két leskelődő pillantás nélkül. Tény hogy ez bizonyos szempontból hízelgő, de hosszútávon igen zavaró. Ezért próbáltam minél eldugottabb helyet keresni a kis fürdőzésemhez. Mindenesetre ha a lovas pozitív választ ad a kérésemre, lemerülök a víz alá megfordulok. Mikor feljövök hátra simítom a hajamat és szép kényelmes tempóban sétálok ki a vízből. A parton először kicsavarom a hajamból a vizet amitől ismét látható lesz a hátamon a két szárny. Ezek után egyszerűen magamra tekerem a fehét vásznat ekkor fordulok csak megint a víz felé.
-Neked nem kéne levenned a vizes ruháidat?
Kérdezem ártatlanul. Próbálva elrejteni hogy ez némiképp célzás is. Végül is úgy lenne fair. Nem igaz?  Nem bírom ki egy mosoly nélkül úgyhogy azt hiszem lebuktam. De ki ne akarna látni egy jó kiállású sárkánylovast ruha nélkül?
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimePént. Május 23, 2014 8:23 pm

Quelan

- Nem, köszönöm, ennél tökéletesebb szigetet nem is találhattam volna egy ilyen tikkasztó és forró kora nyári napon. - húzódik mosolyom még kajánabbra. Meglepetésemet nehezen palástolva a víz alól előbukkanó tőr láttán, először a szúróeszközre, majd az elsőre ártatlan, de második ránézésre trükkös és már-már előre felkészült lányra tekintek. Elnevetem magam, közben megpróbálom felidézni az arcát magam előtt. Biztos vagyok benne, hogy láttam már valahol; emlékeim között halványan élnek a Kysppie-n élő sárkánylovasok képei és a rám mosolygó lány - már csak szokatlanul hosszú fekete haja miatt is - intenzíven közöttük él.

Nem bánom, hogy nem hoztam magammal fegyvert. Bízom benne, hogy nem fogom átvágott torokkal a tó mélyén végezni, ahhoz túlságosan is meglepő tényező és úriember voltam, még úgy is, hogy nyolc méter magasról látogattam meg egy "ártatlanul" fürdőző, nálam talán egy évvel fiatalabb sárkánylovast.
- Távol álljon tőlem, hogy visszaéljek a kínálkozó lehetőségekkel.
Minden gondolatom Dwin körül forog. Nem, nem azért, mert hidegen hagy egy tökéletes női test látványa, sokkal inkább azért, mert jellemző rá, hogy a legváratlanabb pillanatban zavarja meg az enyhén szokatlan, de mégis kellemes ismerkedésünket az ifjú hölgyeménnyel. Fél méterrel közelebb úszva partneremhez, folytatnám...
- Ha megengeded, bemutatkoznék. A nevem Nara...
... és a lány el is tűnt.
Komoly lélekerővel kell a felszínen maradnom, pedig senkinek sem tűnne fel, ha néhány másodpercre a víz alá merülnék, így láthatnám beszélgetőpartnerem úszótechnikáját. Az egyetlen dolog, ami mégis visszatart, az az ígéretem, de ez nem gátol meg abban, hogy valamivel lassabb tempóban, a vízből kiemelt fejjel én is meginduljak a part felé.
Miután meglátom a vízből előtörő sötét hajkorona áradatot, hunyorítani kezdek és öt másodperccel később én is a partra lépek. Ázott macskára emlékeztető külsőm nem különösen zavar, köszönhetően sárkánylovas kolleginámmal megkötött egyezségünknek. Hajamat fülem mögé söpröm, majd feltűröm szürke ingem gallérjait, így jobb karomon láthatóvá válnak a zafírkékre színeződött erek és a felső hámot beborító égési sérülések egészen az ing gallérjának végéig. Sajnos nem mindenki olyan szerencsés, mint a most már kétséget kizáróan női sárkánylovas, akinek a hátán két szárny rajzolódik ki könnyen felismerhetően és mesteri precizitással. Elismerően bólintok, majd kihasználva a rendelkezésemre álló másodperceket, végigpásztázom a tó partját, tekintetemmel keresve a lovas társát. Nem lenne szerencsés, ha férfias buzgalmam egy idegen sárkány gyomrába vezetne. Nem én lennék az első eset; gyermekkoromból tisztán emlékszem anyámnak arra a meséjére, amely egy bizonyos Erû-ről szólt, aki határtalan szerelmet táplált egy Ilû nevű lány irányába, eredmény nélkül. A városlakó fiú nagy balszerencséjére kiszemeltje sárkánylovas volt, Erû pedig nem tudott megszabadulni szerelme gondolatától. Egy viharos éjjelen követte a lányt, egészen annak akkor pont agresszív sárkányához. A lány későn vette észre, hogy követője nem egy erőszaktevő, hanem a menthetetlenül szerelmes Erû. Hosszú történet röviden: a sárkány egy harapással elnyelte Erû-t, Ilû pedig örökre maga mögött hagyta Kysppie-t.

A mai napig reménykedem benne, hogy ez a mese tényleg csak mese volt és nem én leszek a következő szerencsétlenül járt fiú, aki egy sárkány gyomrában végzi pusztán a kellemes női társaság iránti vonzalmából. Úgy döntök, hogy nem veszem fel a kapcsolatot Dwin-nel, úgyis meg fog jelenni, ha úgy érzi, hogy megtalálta a megfelelő alkalmat arra, hogy láthasson szenvedni.
Miközben sárkánylovas társam magára teríti fehér vászon törölközőjét, én felhagyok a part és a tó fölött égbolt megfigyelésével. Dwin sehol, az ismeretlen sárkány szintén máshol jár.

Sárkánylovas társam kérdésére nonverbálisan válaszolok és elkezdem kigombolni ingem. A legtöbb ember elsőre elfordítja tekintetét megégett jobb karom láttán, én mégis bízom benne, hogy ez a szokatlanul nyugodt és kacér hölgyemény nem fog megütközni ilyesfajta sérülés láttán. Miközben vetkőzöm, folyamatosan próbálom a lány tekintetét az enyémmel összekapcsolni. Amint levetem magamról a vizes inget, láthatóvá válik szálkás felsőtestem és egyben teljes jobb karom, melyet egészen vállamig követ a kiválasztásból megörökölt hegsorozat.
Nem várva meg a reakcióját, váratlanul gombóccá gyúrom víztől nedves ingemet és gyengéden megdobom vele a lányt. Ha elkapja, akkor reményeim szerint a törölköző újra a földre esik és visszatérhetünk Ádám és Éva szerepünkbe, de erre az eshetőségre kevésbé számítok.
- Tehát... A nevem Narakhin Aldhard és leköteleznél vele, ha izgalmas beszélgetésünket az égben folytatnánk. Közelebbről is megismerhetnénk egymást, nem beszélve a sárkányainkról. Biztos vagyok benne, hogy kárpótolni tudlak váratlan érkezésem miatt.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeSzomb. Május 24, 2014 2:41 pm

Narakhin


A megjegyzésre csak mosolygok amitől a tőr miatti kínos vigyorom kissé oldódik. Örülök hogy Narakhin ilyen könnyedén veszi azt hogy egy tőrrel mutogatok. Mások valószínűleg nem vennék ennyire félvállról a dolgot. Bár ki tudja. Eddig még nem sűrűn kerültem ilyen helyzetbe ám ennek oka lehet az is hogy Ryuu többnyire nem szokott elkóborolni. Az idegen sárkánylovasnak egyenlőre nem kell semmilyen ártó szándéktól tartani. Kifejezetten szimpatikusnak találom még annak ellenére is hogy milyen időpontot választott a beugrásra. Lehet hogy a másik sárkánylovas úriembernek bizonyult, ám jelenlegi helyzetemben mondhatjuk hogy hidegen hagy az udvariasság. Nem túl kellemes ha egy társaságban egyedül vagy meztelen. Ha esetleg Narakhin is levetkőzne az persze teljesen más lenne. De mivel nem igazán kellene hagynom a gondolataimat elkalandozni ezért próbálom lekötni a figyelmem a törölközéssel. Ahogy megpillantom a másik lovas karját tudom hogy neki ilyen jegyet szánt a sors. Meg kell jegyeznem nekem kifejezetten tetszik. Mindig is vonzott ha egy férfinak eres volt a keze, de ez valahogy még annál is jobb. Szívesen odalépnék hozzá és finoman végigfuttatnám ujjaimat az elszíneződött ereken, ám valamiért úgy érzem ez nem feltétlenül lenne jó ötlet. Könyörgöm. Még csak nem is ismerem ezt az embert és már meg akarom érinteni. Ha Ryuu ezt tudná tőből leharapná a kezem hogy még csak lehetőségem se legyen ilyesmire. Vagy rögtön a fejem. Akkor a probléma forrását tudná egyből megszüntetni. Ami lehet jól jönne ugyanis amikor a férfi elkezd vetkőzni leplezetlen kíváncsisággal kísérem végig minden mozdulatát. Nem, cseppet sem vagyok zavarban. Ő megnézhetett engem csupasz valómban én pedig nem élvezhetem ki azt a látványt ami a szemem elé tárul? Ugyan kérlek, dehogynem. Tudom hogy egy jól nevelt leány elpirulna, lesütné a szempilláit és valószínűleg elfordulna miközben arcához emelné a kezét hogy lehűtse és megpróbálja megszüntetni a pirulást. De én nem ilyen vagyok. Leplezetlen érdeklődéssel szemlélem végig jó alaposan lovastársam testét így a szemkontaktus nem igazán jöhet neki össze, viszont láthatja arcomon a leplezetlen kíváncsiságot na meg persze azt a bizonyos kifejezést hogy igencsak tetszik amit látok. Az a bizonyos vizes ruhadarab, ami felém repül tökéletesen telibe kapja az arcomat és ott lóg a fejemen. Én először meg sem mozdulok. Nem reagálok.
-Szóval így akarsz játszani?
Hangszínem játékos. Kicsit megigazítom magamon a törölközőt és betűröm hogy ne kelljen fognom. Remélem elég tartós lesz. Majd a vizes inget leveszem a fejemről a másikkal pedig hátrasimítom a hajam és kissé megtörlöm az arcom.
-Hát legyen.
Mosolyodok el majd én is megpróbálom megdobni Narakhint. Kíváncsi vagyok eltalálom e. Na nem mintha olyan rossz dobó lennék de a szőke lovas nem tűnik butának, biztosan számít a támadásra. És azzal a lendülettel ahogy eldobtam a ruhadarabot, odébb szaladok, bokáig a vízbe. Na persze minden értelmes ember az erdő felé rohanna. Én se tudom miért a vizet választom de most már nem is számít. Jókedvűen kacagva várom a következő támadást. Az ötletre kissé elgondolkodom.
-Nem lenne ellenemre a dolog de az a vörös dög éppen a hasát tömi valahol nem éppen a közelben így most nem zavarnám meg. Ha csak nem szeretnél még pár égési sérülést....
Persze ha ennek ellenére Narakhin szeretne repülni ám legyen. Kicsit később semmi ellenvetésem a röpködés ellen de semmi kedvem Ryuu morgását hallgatni hogy megzavartam ebéd közben.
-Mellékesen Quelan vagyok. Örülök hogy megismerhetlek....
Pukedlizek bájosan. Ugyan én sem tudom hogy miért, de bokáig a vízben ácsorogva úgy hogy fél kézzel kissé oldalt elemelem a törülközőm mintha szoknya lenne olyan viccesnek tűnik hogy nem lehet kihagyni.
-Nara.
Zárom le a mondatot. Mindössze csak azért szólítom így mert így sikerült elsőre bemutatkoznia amikor egyszerűen otthagytam vízben.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeSzomb. Május 24, 2014 6:33 pm

Quelan

Olybá tűnik, hogy kacérkodás tekintetében Quelan-nal telibe találtam. Igen, szó szerint, hiszen ingem eltalálta, a célpont pedig legnagyobb sajnálatomra – nem meglepő módon – nem kapta el, így eredeti tervem, mely a lengén védő törölközőre irányult, kudarcba fulladt. Ne legyen a nevem Narakhin "Mindig pontos" Aldhard, ha ilyen gyorsan feladnám a harcot és kiegyeznénk egy gyenge döntetlenben. Ajkaim mosolyra húzódnak, mikor a vizes ing telibe találja a semleges arckifejezést vágó Quelan-t, de mosolyom akkor válik igazán fülig érővé, amikor később visszakapom a passzt. A szemkontaktust nem hogy megtartanom, de még felvennem sem sikerült, mégis enyhe megnyugvással tölt el, hogy Dwin "ajándékával" nem hoztam kellemetlen helyzetbe Quelan-t. Úgy érzem, hogy túl hamar kezdtem el az ártatlan vetkőzést; szívesen elnézegettem volna még a sárkánylovas társam egész hátát díszítő tetoválásra emlékeztető jeleket, de most, hogy pozitív szemlélődéssel osztályozza külsőmet, legalább nekem is lehetőségem nyílik arra, hogy megmutassam az edzések eredmé…
- Hé…!
A korábban említett passzt az utolsó pillanatban sikerül csak elkapnom. Meglepetésként ért, hogy Quelan ilyen játékos természetű leányzó, főleg ahhoz képest, ahogy ismerkedésünk kezdődött. A jövőben figyelnem kell arra, hogy ne tompítsa el a reflexeimet egy fiatal és gyönyörű nővel vérre menő rögtönzött kézilabda meccs. Talán ideje lenne túllépnem az úriember attitűdön és kitapasztalni, hogy hol van játékostársam tűréshatára.
- Igen, pontosan így akarok játszani!
Ahelyett, hogy visszadobnám a labdaként használt inget, inkább magamnál tartom és Quelan után futok. Ha arra számít, hogy belelököm a vízbe, akkor hatalmasat téved. Egyelőre...
Amint megfordul, máris ott vagyok a nyomában, majd lelassítom lépteimet és én is belépek a bokáig érő patak vízébe.
- Szóval tűzsárkány... Nem is tudnék más sárkánytípust elképzelni hozzád. - jegyzem meg vigyorogva.
Mielőtt megközelíthetném annyira, hogy ominózus lépéseket tegyek "lefegyverzésére" - no, nem az ártatlan lányok után leskelődő szatírok lefegyverzési technikájára gondolok, sokkal inkább a gyerekes vízben birkózós technikára -, megtörténik az, ami mindig a lehető "legjobbkor" szokott megtörténni.
Érzem, ahogy a levegő hőmérséklete hirtelen csökkenni kezd, majd az erdő fái fölött kitárulkozó sárkányszárnyak jelennek meg, tisztán tudtomra adva, hogy Dwin a mai napot sem bírja ki apai tanácsok átadása és a bosszantásom nélkül.

Quelan a patak széléről csak annyit láthat, hogy arcomról a mosoly fanyarrá alakul, miközben a monumentális, zafírkék test mögöttem leereszkedik a patak partjára. Még mindig háttal állok váratlanul betoppanó társamnak és csak hálámat tudom kifejezni neki, hogy ismét a legjobb pillanatban bukkant elő a semmiből.
~ Mindig kihagysz a legizgalmasabb helyzetekből...
Mély levegőt veszek és továbbra is Quelan-ra mosolyogva lépek fel a Dwin-nel közös mentális síkunkra.
~ Tűnj már el...
~ Most már úgyis mindegy... Legalább mutass be az új barátnődnek, ha már nekem köszönheted a gyors randevúdat.
Nagyszerű... A mai nap a kellemetlen szituációk napja, ahol most már nem én állok a tápláléklánc csúcsán. Dwin pontosan Quelan pukedlizése után jelenik meg és meleg ruhák hiányában már első szárnycsapásával számomra is kellemetlen, de a lány számára szerintem egyenesen kibírhatatlan hideget zúdít ránk, akaratán kívül vagy szánt szándékkal, az örökre rejtély marad.
- Quelan, a frissen megjelent sárkány - nem meglepő módon - a társam, Dwin. Sajnos nem tudom elüldözni, ahhoz túlságosan szereti elrontani a legjobb pillanatokat az életemben, de ha megengeded...
A tó vizétől valamivel melegebb ingemet, ha Quelan engedi, ráterítem a hátára, közben bocsánatkérő arckifejezéssel úgy teszek, mintha keresnék valamit nadrágon zsebében, de csak Dwin-nek mutatom be az univerzális ujjrendszer legismertebb jelét, lehetőleg úgy, hogy a lány ne vegye észre.
Nem tartom esélyesnek, hogy továbbra is társalogna egy olyan sárkánylovassal, aki még a saját sárkányának sem tudja megmondani, hogy mikor nem alkalmas annak érkezése, de ahogy az a bölcs mondás tartja: a remény hal meg utoljára.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeVas. Május 25, 2014 12:45 am

Narakhin


A megjegyzésre elmosolyodok. Valahogy teljesen megértem. A tűz nem csak a sárkányom eleme hanem az enyém is. Szinte érzem ahogy lobog bennem és átjár minden pillanatban. Illik hozzám. A hangulat egyenesen remekül alakul. Őszintén szólva remekül érzem magam mindaddig amíg nem tűnik fel a Narakhin arcáról lefagyó mosoly és a hőmérséklet hirtelen esése. A bőröm libabőrös lesz és bőröm színe szinte pillanatok alatt halványul el. szám és körömágyam lila lesz és reszketéshullámok söpörnek végig rajtam. Az én arcomról is lefagy a mosoly továbbá csukva kell tartanom a számat és összeszorítanom az állkapcsom hogy ne legyen hallható az érkezők számára fogam vacogása. Még mindig gyűlölöm a hideget. És csak nekem lehet ilyen szerencsém hogy állandóan mindenhol jégsárkányokba botlok. Ugyan lehet hogy már nem hallani összekoccanó fogaimat de a remegéshullámok amik között már szinte alig van szünet igencsak feltűnőek. Karommal próbálom átölelni magam és dörzsölni a bőrömet és csak hajszál választ el attól hogy a vízbe vessem magam és megpróbáljak minél messzebbre úszni, vagy elrohanjak a ruháimért. Akaraterőm igen nagy, így kibírom és egy feszült mosolyt is képes vagyok a számra erőltetni, amit el kell árulnom hogy nem egyszerű véghezvinni ha épp összeszorítod a fogaidat. Mindenesetre Próbálkozom ám belsőm sikít a menekülésért. Mindegy hogy hogyan vagy miért csak szűnjön meg ez a hideg. Kétségbeesett vagyok. Sikítani tudnék de nem teszem. Az elhangzottak kissé elterelik a figyelmem a kínos vacogásról és elcsodálkozom. Szóval ez is egy olyan pillanat? Ám az újra rám törő reszketés meggátol abban hogy bármit mondjak. Ahogy lovastársam a vállamra teríti a vizes anyagot reszkető kézzel ugyan de próbálom megérinteni jobb kezét és ha sikerül kissé megszorítani. "Ugyan, nincs gond." Valami ilyesmi ábrázatot próbálok felölteni de nem tudom hogy mennyire sikerül. A feszes mosoly ugyan megint felvillan ahogy Narakhin felé fordítom kissé a fejem. Közben próbálom mérlegelni melyik lenne a kellemesebb lehetőség. Elúszni a vízben vagy oda rohanni a ruháimért. Ahogy tekintetem átvándorol a tóról a ruhákra feltűnik az a bizonyos egyetemes kézjel nekem is és ha tudnám még el is nevetném magam. De nem tudom. Emelem a lábam hogy egyek egy aprócska lépést hátrafelé amikor meghallom sárkányom érkezését. De még nem érzem. Azt sem tudom miért tért vissza. Bár ez a "hidegtréning" valószínű elég nagy hatást gyakorolt rám ahhoz hogy Ryuu megérezze még akkor is ha nem akarom. Ahogy meglátom sárkányom kissé megkönnyebbülök. Ahogy közeledik egyre kevésbé érzem a mardosó hideget. Ám tisztában vagyok vele hogy ha netalán harcra kerül a sor esélyem sincsen. A jégsárkány nagyobb és idősebb. Tapasztaltabb, továbbá a terep is neki kedvez. Tény hogy szoktunk vizes tréingeket tartani és próbálom a vörös óriást ellenállóbbá tenni a víz ellen de sajnos ez eddig úgy tűnt nem sokat ér. Ahogy Ryuu mögöttem landol a sekély vízben valami felsikít bennem hogy "NE!". Tudom hogy Narakhin nem ellenség és ebből kifolyólag valószínűleg sárkánya sem az, és nem akart bántani, de ha sárkányomat víz éri mindig elfog a rettegés. Halk, de cseppet sem barátságos morgás hallatszik és a vörös szemek egy pillanatra sem tévesztik szem elől a jégsárkányt. A másik lovassal mintha Ryuu nem is akarna foglalkozni. A helyzetfelmérésből rájött hogy az egyetlen problémám a hideg volt és hogy valószínűleg senki sem akart bántani. A morgás abba marad.
~Még hogy tudsz magadra vigyázni....
Vándorol át rám sárkányom tekintete. Hála a hirtelen érkezett melegnek és hogy végre nem kell összeszorítanom az állkapcsom észre sem veszem de nem gondolati úton válaszolok neki. Nagy lendülettel fordulok meg hogy lássam Ryuut.
-Igen is tudok magamra vigyázni! Bocsáss meg hogy nem sarki éghajlathoz öltöztem egy nyári napon.
Vágok vissza cseppet sem kedvesen. Hangom zaklatott. Utálom ha valakinek a megmentésemre kell sietnie. Egy két remegés hullám még átfut rajtam de végre már nem lila a szám és a bőröm színe is kezd visszatérni.
~Meg tudtam volna oldani egyedül is.
Teszem hozzá morgolódva immár gondolati síkon és ahogy visszafordulok leesik hogy első kirohanásom igencsak hangosra sikerült így megköszörülöm a torkom.
-Az hiszem illene bemutatnom Ryuut. És szeretném megköszönni az inget. Vagyis inkább a gesztust.
Mosolyodok el hálásan. A gesztus jóleső volt még ha a ruhadarab nem is segített olyan sokat. Mivel úgy hiszem hogy nincs tökéletes kapcsolat sárkány és lovasa között nem zavar túlságosan hogy Dwint nem lehet elküldeni.
-Így, hogy végre nem fagyok ketté ki kell fejeznem elismerésemet. Dwin igen szép példány.
Állapítom meg miközben végigfuttatom tekintetem a jégsárkányon és az sem kerüli el a figyelmem hogy a levegő kicsit hűvösebb maradt mint általában ha Ryuuval vagyok.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeHétf. Május 26, 2014 4:59 pm

Quelan

Dwin mindkettőnknek kellemetlen perceket hozott. Quelan-nak főleg fizikait, nekem pedig lelkit. Mindig is sárkányom marad a legjobb barátom, de kétlem, hogy nyolc együtt töltött kalandos és veszélyes év után még képes lenne személyiségén változtatni. Ha jobban belegondolok, pont olyan, mint én, hiszen mindent egymástól tanultunk, így nem is tudok igazán haragudni rá, még jelen helyzetben sem. Az egyetlen dolog, ami aggaszt, az az, hogy Quelan-t sokkal jobban megviseli a hirtelen lecsökkent hőmérséklet, mint vártam. Felidézem magamban kiválasztásom napját; ahogy beléptünk a mindent átölelő fagy gigászi méreteket öltő termébe, ahol jégsárkány tojások pihentek egymás mellett az átható némaságban. Szívem mélyén mindig arra vágytam, hogy sárkányom eleme a jég lesz, köszönhetően annak az álmomnak, melyben a tenger megfagyott, Kysppie-t pedig ellepte a végtelen hóáradat. A Dwin-nel történő megismerkedésünk előtt soha nem láttam havat. Apám sokszor mesélt a Thidia-i fagyokról, amiket neki is volt szerencséje átélni, de én látatlanban soha nem tudtam elképzelni egy ilyen monumentális eseményt.
Ahogy reszkető kézzel megérinti bal vállán pihenő jobb kézfejemet és rám vetíti "ugyan, nincs gond" mosolyát, úgy döntök, hogy egy kicsit felmelegítem és megpróbálom magamhoz húzni Quelan-t. Rám nincs különösebb negatív hatással Dwin megjelenése. Testem hőmérséklete, ha fél fokot csökkent, már sokat mondtam, de sárkánylovas társam vacogó alakját elnézve, rá sokkal komolyabb hatással van sárkányom jelenléte. Remélem, hogy engedi és egy kicsit felmelegszik, amíg kárpótlásul el nem rohanok a parton hagyott ruháiért. Ahogy elengedem Quelan-t, kilépek a homokra, közben komoran sárkányomra nézek.
~ Dwin, kérlek szépen, fejezd be a nyújtózkodást. - miközben mellé érek, meglepve látom, hogy kérésem elsőre célba talált. A hatalmas bőrredők Dwin testéhez simulnak, ő pedig Quelan-t bámulva válaszol.
~ Rendben... Ha befejeztétek az információcserét, itt lenne az ideje, hogy elinduljunk Rowen-hez. Még nem jelentkeztél a kísérői posztra.
Kis híján el is felejtettem, hogy holnap lesz az utolsó határideje a tojásvadászatra történő jelentkezésnek. Elfutva sárkányom mellett, öklömmel enyhén megpaskolva az oldalát köszönöm meg az információt, majd közelebb érve Quelan ruháihoz, érzem, ahogy a hőmérséklet váratlanul emelkedni kezd. A megnövekedett hőskálát hangos csobbanás követi, én pedig futás közben megfordulok, majd elismerő mosolyt küldve az éppen megérkező sárkányra, felkapom Quelan száraz ruháit és kimért léptekkel Dwin mellé lépek. A tűzsárkány rám fittyet hányva figyeli Dwin-t, aki - jól ismerve az ehhez hasonló konfliktushelyzeteket - tapodtad sem mozdul nyugalmi állapotából és türelmesen kivárja, hogy a frissen érkező sárkány mérlegelje a lehetőségeit. Quelan sárkánya egy-két évvel lehet fiatalabb Dwin-nél, de korához képest szépen megtermett példány és így közelebbről nézve igazán szemet gyönyörködtetőek lángokra emlékeztető pikkelyei. Ha jobban belegondolok, soha nem láttam tűzsárkányt ilyen közelségből. Kihasználva az alkalmat, amíg Dwin-re összpontosítja minden figyelmét, megteszek három lassú lépést Quelan irányába. Meglepődöm a lány bíráló szavain, de meg is nyugszom, miután sárkánya felhagy dühödt morgásával. Miután Quelan bemutatja nekünk Ryuu-t, enyhén, de tiszteletteljesen meghajolok a sárkány előtt. Látva, hogy nem készül nekem rontani, gazdájához lépek és kezébe adom meleg és száraz ruháit. Ryuu-ra felnézve válaszolok Quelan megjegyzésére.
- Köszönöm, de Ryuu sem szerénykedhet. Mindig is szimpatizáltam a türelmes és realitást ismerő sárkányokkal és lovasaikkal. Minden oka meglett volna rá, hogy ellenségnek véljen minket.
Közelebbről megpillantva a Quelan éj fekete hajfonataiban elvegyülő kék tincseket, nehezen palástolom meglepődésemet, szóban pedig tetszésemet fejezem ki.
- Nagyon különleges hajszín. Tetszik. - egy lépéssel közelebb lépek hozzá. - Jól gondolom, hogy nem én vagyok az első, akinek elnyerte tetszését nem csak a hajszíned, de a közvetlenséged is? - utolsó kérdésemet nagyon halkan teszem fel és minden szóval egyre közelebb kerülök a lányhoz. Nem szeretném sárkánya előtt kellemetlen helyzetbe hozni, de már-már a magánszféráját ostromlom. - Nem beszélve a bátorságodról...

Dwin a kölcsönös interakciót megunva elhelyezkedik a homokban és fejével az apró tó redőit figyelve gondolataiba merül, melyek főleg Narakhin szokatlan viselkedésével kapcsolatosak. Egy váratlan pillanatban Ryuu-ra néz és biztos benne, hogy a tűzsárkánynak is az övéhez hasonló elképzelések körvonalazódnak a fejében.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeHétf. Május 26, 2014 7:07 pm

Narakhin


Ahogy Narakhin magához húz meglepődök. Ami az igazat illeti nem is kicsit. Elvégre idegeneknek számítunk. De nem ellenkezem. Még hozzá is simulok amennyire csak tudok és próbálok minél jobban felmelegedni. Nem csak a sárkányom nem díjazza a hideget hanem én sem. Kellemetlen ez a helyzet, hogy fény derült egyik legnagyobb gyengeségemre de nem tudok mit tenni ellene. Sajnos azt hogy fázom sehogyan sem tudom elrejteni. A testem elárul. De jelen pillanatban kicsit talán még örülök is ennek a fordulatnak. Nar közelsége kellemes és jól is esik. Ahogy a férfi ellép mellőlem majdhogynem utána kapok. De végül mégsem teszem. A hideg újra rám tört. Megint vacogok lehet még jobban mint előtte. Ryuu érkezése kisebb port kavar ahogyan az én kirohanásom sem volt épp illedelmes de így alakultak most a dolgok. A vörös óriás is kissé lejjebb engedi fejét hogy megfelelően viszonozza a másik lovas köszöntését. Amikor pedig látja hogy nála vannak lovasa ruhái megfordul ugyan pár oda nem illő gondolat a fejében de látva a viselkedésemet rájön hogy éppen nekem szánja azokat a darabokat. Narakhin szavaira halványan elmosolyodok. Ugyanis első pillantásra sárkányom annak is gondolta őket. De a kelleténél jobban ismer és gyakran jobban képes felmérni az érzelmi állapotomat mint én magam. Továbbá a higgadt és türelmes állapotából is kizökkenthető. Tapasztaltam és hogy őszinte legyen próbálom minél sűrűbben kihozni őkelmét a sodrából.
-Még szerencse hogy nem olyan hirtelen és szeszélyes típus mint a lovasa.
Jegyzem meg még mindig mosolyogva. Ennek a ténynek sokszor nagyon tudok örülni ugyanis nem egyszer húzott már ki a pácból. A meleg ruhákat elveszem és mellkasomhoz szorítom. Ugyan engem nem zavarna ha a jelen társaság előtt kellene felöltöznöm, főleg hogy mindenki látott már csupasz valómban, de félek Ryuu jobban vigyáz a jó híremre min én magam és hajlamos lenne jelenetet rendezni így az öltözködéssel még várok kicsit. Ahogy Nar ott áll előttem egyszerűen képtelen vagyok elfordítani a szemem. Bókaitól pedig halványan el is pirulok. A félreérthető és otromba megjegyzésekhez, váratlan helyzetekhez már hozzá vagyok szokva, de a bókokhoz a legkevésbé sem. Zavaromban kissé beharapom alsó ajkaim később pedig észre sem veszem hogy enyhén szétnyílnak. Nem tudok válaszolni. Szeretnék de nem tudok mit. Az agyam egyszerűen leblokkolt.
Ryuu megmarad a csöndes szemlélő szerepében. Ha nem muszáj nem üti bele az orrát a dolgaimba ám néha előfordul hogy gondolati úton tesz pár megjegyzést ha valami olyat teszek ami neki nincs ínyére. De most ez is elmarad. Lehet hogy helyesli hogy vonzódom a jégsárkány lovasához? Na várjunk csak. Én vonzódom hozzá? Egy idegenhez? Nekem teljesen elment az eszem?
Úgy tűnik igen mivel tétován én is közelebb lépek kissé a másikhoz. Mintha nem is én lennék az a személy aki itt van. A szeme csillog, orcáin halvány pír, ajkai enyhén szétnyíltak. És mindezt pár bóktól és egy férfi közelségétől. Nem vagyok normális. Ennyire nem lehetek gyenge. Vagy mégis.
Dwin pedig nem téved. Ryuu még sosem látta ilyennek lovasát senki társaságában. Azért sem avatkozik közbe mert döbbenten áll a történtek előtt. A sárkány ahhoz van szokva hogy lovasa szívesen fosztja meg a férfiakat büszkeségüktől és esetleg pár végtagjuktól minthogy a közelükbe akarjon kerülni. Bár tény hogy eddig nem sűrűn találkozott úriemberekkel.
Vissza az elejére Go down
Admin
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeSzer. Júl. 09, 2014 6:32 pm



Játék lezárva!
Szabad terület!
Vissza az elejére Go down
https://lordsofthesky.hungarianforum.com
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeKedd Júl. 29, 2014 8:31 pm

Gen & Sin



Már megint csinál. Már megint valami szépet, és én nem tudok betelni a látvánnyal. Valahogy mindig jobban szerettem nézni, hogy lesz a vasból, kiváló fegyver William keze által, mint Charlotte kis előadásait hallgatni különböző gyógynövényekről. Persze ez nem az ő hibája, Charlotte-t is szeretem, még ha nem is hangoztatom túl sokszor.
- Ki akarod próbálni? - kérdezi nevelőapám kedvesen, mire nekem felcsillan a szemem. Nem mintha abba tudnám hagyni a szikrák pattogásának bámulását, de az a nyíl...
- De nem itt, tudod, hogy milyen rosszul célzok - mosolygok, majd kikapom a kezéből a most készülő fegyverek egyikét, majd el is viharzok.

Az erdő széléig hallom a nevetését, de ez nem ösztökél megállásra, tisztában vagyunk vele mindketten, hogy mennyire fel tudok pörögni, ha rám vár a feladat, hogy valami újdonságot tesztelhessek, elvégre, ki, ha nem én. A tónál azért csak lelassítok, majd a fától pár méterre, le is cövekelek. Kifeszítem az íjat, majd professzionálisan helyezem el a vesszőt. Igen, ez így eddig rendben is van, a fekete leves csak most jön, mert nem hazudtam, mikor arra utaltam, marha bénán célzok. Remélem, elég hangosan trappoltam ahhoz, hogy az összes közelben lévő állat, elszeleljen. Én komolyan a fára célzok, de a nyílvessző olyan szépen elsüvít mellette, hogy azt öröm nézni.
- Ajj már - sóhajtok fel, majd a keresésére is indulok. Nem baj, másodszorra össze fog ez jönni, tudom, érzem a zsigereimben. Már ha meg is találom a szerencsétlent. Igen, mert Sinéadnak nem jutott volna eszébe hozni még egyet, meg amúgy is... ez passzol ehhez a szépséghez.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeKedd Júl. 29, 2014 10:15 pm



Sin&Gen


- Mi a szent szar? - fejezte ki magát szókratészi eleganciával, miközben a földbe fúródott nyílvesszőt nézte. Mi ez, valami elcseszett száműzött-akció? Mert ebben az esetben szörnyen rosszul választották meg a célpontot - tekintve, hogy a tanoda fele valószínűleg örömében megveregetné a merénylő vállát, amiért eltették láb alól a legrenitensebb, legkevésbé kezelhető diákot, tragikus elhalálozása valószínűleg nem kavarna túl nagy port.
No meg meglehetősen valószínűtlen, hogy csak azért előmásszanak a kopár fennsík mögül, hogy az ő egyenruhájába eszközöljenek még néhány lyukat.
Nem elhanyagolható tény, hogy volt már benne elég segítség nélkül is, és Gennek sürgősen meg kellene tanulnia varrni, ha továbbra is ilyen ütemben kívánja szitává avanzsáltatni egyenruháját, mert lassan kénytelen lesz ádámkosztümben gyakorolni a kardforgatást.
Lehajolt, hogy közelebbről is szemügyre vegye a nyilat, de semmi különös jellegzetességet nem talált rajta. Szerencséje volt, hogy az erdő most viszonylag csendes arcát mutatta - ellenkező esetben nem hallotta volna meg a jellegzetes pendülést, amellyel a vessző útjára indul, és végképp nem lett volna lélekjelenléte hasra vetni magát, mielőtt szószerinti nyárspolgárrá avatják. Persze, ha igazi földöntúli tehetség volna, fogaival kapta volna el a nyilat két hátraszaltóval keretezve a mozdulatot, de sajnos a hülyeségen kívül mindennek vannak határai.
Magához vette az elkószált eszközt, majd betűzte a karján pihenő táska egyik - nem előgyártott - szakadásába és megindult arrafelé, amerre a gazdáját sejtette a vessző reptéből következtetve. Kicsit meglepve látta meg a fegyverkovács lányát, noha tudta, ki ő; közel minden eszközt, amit a tanodában használnak, az apja gyártott, s mivel Gen gyakran volt büntetésben különböző akciói miatt, nem egyszer menesztették azért, hogy elhozza az elkészült fegyvereket.
- Hát, remélem, a kalapács jobban áll a kezedben, mint az íj - jegyezte meg, bár a becsmérlő szavak ellenére hangja nem árulkodott felsőbbrendűségi érzésekről. Nem gondolta, hogy az íjászat alapműveltség lenne, amit minden áldott léleknek ismernie kell, mindössze javallottnak tartotta. Erőteljesen, kétségtelenül javallottnak.
- Igényt tartasz rá? - lengette meg a mutató- és középső ujja között tartott vesszőt, mely - ha jobban megnézi az ember, és a Gennek keresztelt példány ezt meg is tette - meglehetősen igényes, szép munka volt. Igaz, nem is kellett volna mást várnia, de össze se lehetett hasonlítani a gyakorlásra használt, sokat megélt, csorba tollú darabokkal, amelyekkel az esetek túlnyomó többségében találkozni volt kénytelen.





Vissza az elejére Go down
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeSzer. Júl. 30, 2014 8:43 pm






Sin & Gen






Nem baj, egyszer úgyis meg fogok tanulni, normálisan bánni ezzel is. Még sose tört semmibe a bicskám, amibe belekezedtem, és még a tudat is nyugtat, hogy legalább kárt nem tettem semmiben. Meg is inudolok megkeresni a vesszőt, mert William nem lenne boldog, ha úgy mennék haza, hogy elhagytam.
Ha én nem tudom, mennyi munkája van annak kifaragásában, hát senki. Ráadásul olyan aprólékosan végzi, hogy gyakran csodálom, hogy neki van türelme erre.
Ezért is megy jól az üzlet, mert nem sajnálja rá az időt, sem az energiát, én meg mindig segítek neki ott, ahol tudok. Persze olykor nekem is kijár a gyereknap, ez is egy ilyen. Ilyenkor mindig kiszökök, szemet hunyva a tény felett, hogy apámnak egy halom megrendelése van.
Mi a szent szar? Ugyan csak távolról hallom meg, mégis arra késztet, felvonjam a szemöldököm. Tehát nem vagyok egyedül. Az viszont emgnyugtató, hogy a hang tukajdonosának se esett komolyabb baja, ha így lett volna, nem ilyen hangok ütnék meg a fülem. Viszont, meg is indulok a hang irányába, nem kell Sherlocknak lennem ahhoz, hogy tudjam, a vessző is azon a környéken lehet.
Kis vártatva már látom is a srácot, nem eéőször. Sokszor járt a műhelyben, persze mindig csak tisztes távolságból figyeltem, mert felfogtam a tényt, sokkal inkább apámhoz, mint hozzám jött. Ez mondjuk engem zavar a legkevésbé, csak anyunak jött elő az "igazán találhatnál már valakit magad mellé" bónája. Apuval ezen mmindig mosolygunk, Will nem erőlteti, én meg úgy gondolom, még mindig marhára ráérek ezzel.
- Mit számít, hogy áll, ha lehet vele nagyot ütni? - teszem fel akérdést, csak enyhén provokáló éllel, de mentségemre legyen mondva, ő sem épp dícsérgetett az előbb. Jó, mindketten tudjuk, hogy béna vagyok, ettől függetlenül, még nem kellene fejemhez vágni a nyilvánvalót, mert sérti a büszkeségem. Annál rosszabb meg nem igen van.
- Inkább az apám, majdnem fél napjába telt megcsinálni - nyújtom ki a kezem, jelezve, hogy akár most rögtön meg is válhat tőle. Szemeim persze le nem veszem róla, mert bár nem az a fajta vagyok, aki mindenkiben a lehetséges férjet látja, azért szemem nekem is van. A srác meg tényleg jól néz ki, még ha a modora hagy is némi kivetni valót maga után. Persze, tudom, hoogy botorság két mondat után ilyet elkönyvelni, de erről nem igazán tehetek, elvégre, én is az emberi faj egyik díszpéldánya vagyok.
- Neked nem valami tojáson kéne ücsörögnöd? Esetleg suli? - vonom fel a szemöldököm, ugyanis nem sok tanonccal hoz össze a sors - ő meg ránézésre annak tűnik -, sőt azok, akiket ismerek, folyton az időhiány miatt panaszkodnak.


Ááááá, lesz ez még jobb is, ígérem, azért <3




Vissza az elejére Go down
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeCsüt. Júl. 31, 2014 2:42 pm



Sin&Gen


Megvonta a vállát, amennyire ő értett a kovácsmesterséghez, a lány akár a homlokával is kalapálhatta volna a fémet, neki az se tűnt volna kifejezetten irreálisnak.
- Akkor majd továbbítom neki - biccentett, táskájába süllyesztve a nyilat, vigyázva, hogy ne törje össze a növényeket, amelyek már benne tanyáztak. Egyébként is beszélni akart vele, mármint a lány apjával - csináltatni akart egy kardot, és le akarta dolgozni az árát. William elég jószívű embernek tűnt ahhoz, hogy ez egy működőképes egyezség legyen.
Úgy tűnt, a lány is felismerte, vagy legalábbis sikerült beazonosítania Gent, mint tanoncot (bár ez akkor sem volt túlzottan nehéz, ha történetesen nem emlékezett rá), és rögtön számon is kérte, miért nem nebulovaskodik inkább nyílbegyűjtés helyett.
- Áh, megkértem egy-két struccot, hogy ücsörögjön rajta, amíg én távol vagyok - válaszolta, szájszegletében bujkáló vigyorral. - De sietek is vissza, mert még a végén tévedésből tollakat növeszt, mire kikel... - tette még hozzá. Viccet félretéve valóban igyekezett vissza, noha bőven volt még hátralévő idő ahhoz, hogy a tojás kikeljen, de akkor sem szívesen hagyta magára. Nem azért, mert féltett tulajdonként kezelte, de felelős volt érte, és az emberek iránti bizalma mindig hagyott némi kívánnivalót maga után.
- A suli meg áll nélkülem is. Bár tény, nem ugyanolyan, ha sokrétű tehetségem távozik a falak közül - bizonygatta. Valóban, nehezen is lennének meg, ha nem lenne valaki, aki szánt szándékkal megakadályozza, hogy rendben menjenek a dolgok. Micsoda rend és fegyelem volna...! Gusztustalan.
- Növényeket gyűjtök apám óráihoz - magyarázta. Keiran, a sziget tanítójaként fontosnak tartotta, hogy a csemeték megismerkedjenek a vadvilággal, de az erdő túl veszélyes volt egy csapat gyerek számára; nemcsak azért, mert pillanatok alatt elcsatangolnának és feltehetően soha nem találnának haza, de tele volt ragadozókkal és olyan állatokkal, amelyekkel találkozni véresen izgalmas volna. Így hát ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegyet kell valahogy elhúzni Mohamedhez...azért a többszáz éves tölgyek elszállítását nem vállalta magára. Feltehetően arról egyébként is tudja mindenki, aki marginálisan is okosabb, mint egy trágyázólapát, hogy nem mérgező.
- Elkísérhetnél. Cserébe megmutatnám, hogy kell ezt a műremeket használni - bökött az íj felé, amit a lány tartott. Semmi kedve nem volt órákig járkálni még az erdőben; a panaszkodóknak igaza volt, egy tanonc sem volt eleresztve szabadidővel, egy olyan példány pedig, aki állandó büntetőmunkára volt ítélve, végképp nem, viszont azok után, amit a nevelőapja tett érte, eszébe se jutott volna nemet mondani a kérésére. Gen nem igazán akart belegondolni, hol tartana pillanatnyilag nélküle. Ellenben az is igaz volt, hogy semmit nem készült még hadtörténetből holnapra, és azt sosem hagyta, hogy tudásában lyukak legyenek, akármeddig kellett fennmaradnia az éjszaka közepén, hogy bemagolja a rengeteg nevet és évszámot. Lehet, hogy irritáló mitugrásznak tartotta a többség, de az sosem volt kérdéses, hogy elkötelezett.



Vissza az elejére Go down
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeCsüt. Júl. 31, 2014 6:18 pm






Sin & Gen






- A-aaaa, passzold csak vissza szépen -
kérem tőle, elég határozottan ahhoz, hogy megérezze a késztetést, jobb, ha gyorsan kiveszi a táskájából, és visszajuttatja nekem. Elég jól néz, nem szívesen rondítanám el az összképet. De amúgy szemtelen, de még mennyire az, hát neki senki nem tanította meg, hogy nem szabad más cuccát elvenni? Hát ejnye.
- Az tragédia lenne - még együttérző is a hangom, de egy apró mosoly csak elárulja, hogy épp az agyát húzom. Oké, én nem vagyok tanonc, nem is értem, miért, viszont a lényeg, hogy fogalmam sincs, miről szól ez a mizéria, és bőven elég nekem más problémáit hallgatnom ahhoz, hogy tudjam, nem is akarok túlzottan belemrerülni annak az életnek a mélységébe.
- Eléggé egosista vagy - nyugtázom a tényt egy biccentéssel kísérve, mert naná, hogy nem veszem fel a poént. Az nem mindig sikerül. Ennek ellenére, remélem, hogy nem gázolok bele a társaságom lelkébe, a kósza kijelentésemmel, mert ez egyáltalán nem áll szándékomba. Szoktam viccelődni másokkal, csak néha nehéz megtalálnom azt a bizonyos határvonalat. De... még egyszer se mostak be, szóval átlépni még nem léptem, ez azért bizalomgerjesztő tud lenni.
- Ahha azokat én is szoktam, de nem a kedvnec időtöltésem. Anyám gyógyító, de sokkal jbban szeretek Willel lenni a műhelyben, mint bogyókat szedegetni, meg szétcsípetni magam a csalánnal - panaszolom el neki, nehogy azt higgye, ez az élet nem nehéz. Igenis az, főleg ez a növénygyűjtős része veri ki nálam a biztosítékot. Szegény anya, hiába magyarázza el minden alkalommal, mi mire jó, én azt már rá két perccel elfeljtem.
- Hmmmm - töprengek el látványosan, végiggondolva minden apró tényezőt, aztán bólintok, és meg is indulnék, ha tudnám ő merre szeretne nekikezdeni a gyűjtésnek.
- Csak, hogy tisztázzuk, ha bármi tisztességtelen dolog is forog a fejedben velem kapcsolatban, jobb, ha kivered, különben én fogom - egy angyali mosollyal spékelem meg mindezt, mert ezt azért mégis csak jobb tisztázni már az elején. Hiába szimpatikus a srác, lehet attól még valójában egy nagy görény, nem? Én már azon se lepődnék meg.

Ááááá, lesz ez még jobb is, ígérem, azért <3




Vissza az elejére Go down
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeCsüt. Júl. 31, 2014 8:25 pm



Sin&Gen

- Miért tenném? Nem nekem szántad? -kérdezte őszintének tűnő csodálkozással. Elvégre mi másért lőtték volna meg, minthogy rejtve ajándékozzanak egy nyílvesszőt neki? Vagy talán...a lány mellé lőtt volna? Fájdalmas volna utóbbit bevallani, nemde?
Sürgősen le kellene szoknia arról, hogy játszadozik az emberekkel, mert egy rosszabb pillanatban igen fájdalmas következményei lehetnek a dolognak, de a fegyverkovács lányától nem tartott különösebben...bár ha teljesen őszinték akarunk lenni, másoktól se nagyon. Nem azért, mert annyira bátor lett volna, vagy mert kikezdhetetlennek tartotta saját képességeit, inkább csak abban bízott, hogy bármilyen helyzet áll elő, valahogy mindenképpen meg lehet oldani, ebben pedig különösen kreatív volt.
A feltételezésre, miszerint nem bővelkedik a szerénység áldásában, egy meghajlással felel, további hozzáfűznivalója azonban nincs a dolgokhoz. Személyiségében valóban voltak hiányos foltok, de mentségére szóljon, sosem volt büszkébb, mint amennyire az megalapozott lett volna, és sosem becsülte túl a képességeit.
- Meg lehet szokni - vonta meg a vállát. Még ha unalmas is volt a sok gaz között kóborolni, legalább nem volt haszontalan. - Te viszed majd tovább a boltot? - kérdezte; nem emlékezett, hogy látott volna a kovácsnál más tanoncokat, vagy a lány testvéreit, úgyhogy a feltételezés nem volt alaptalan. Igaz, nem annyira figyelt oda az ilyesmire látogatásaikor, általában lekötötte, hogy megtalálja a módját, hogyan cipeljen el a tanodáig ennyi kardot anélkül, hogy a fele az árokban kötne ki.
Elég volt hümmögnie, Gen látta a lányon, hogy beleegyezett a munkamegosztásba, úgyhogy el is indította a megfelelő irányba, ne álldogáljanak tovább.
- Arra - mutatta az utat a lánynak a rengeteg belseje felé. - Keress kicsi, sárga, ötszirmú virágot. A fák tövénél kell nézni - adta ki az utasítást, megjelölve a kezében lévő papírdarabon az orbáncfüvet.
Némiképp meglepte a célzás, amit ezután érzékelt a sorok mögött olvasva - oké, tényleg nem volt arcra túl tisztességes, és a valóság sem tért el nagyban a kinézettől (legfeljebb negatívban), de ez a feltételezés azért némiképp piszkálta a büszkeségét. Tényleg olyan benyomást kelt, mint aki erőszakra szorul ahhoz, hogy egy lánnyal közelebbi kapcsolatba kerüljön? És tényleg olyan benyomást kelt, mint aki rá is venné magát ilyesmire?
- Ne sértegess - mondta üresen, mindenféle fenyegető él nélkül; nem volt szüksége célozgatásra ahhoz, hogy eljuttassa az üzenetét. Nem volt különösebben veszélyes, vagy verhetetlen kardforgató, de nagyon, nagyon kellemetlen ellenfél tudott lenni, ha megbántották.
Hajlamos volt gerinctelen mennyiségben kiegyenlíteni a számlát.


Vissza az elejére Go down
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeCsüt. Júl. 31, 2014 9:19 pm






Sin & Gen




- Gratula Sherlock - forgatom meg a szemem, még az sem zavar, hogy burkoltan bár, de elismertem a bénaságom, hát Istenem, én se érthetek mindenhez. Oké, és akkor lehet arra gondolni, mert igazából akonyhában a helyem, de én marhára nem látom így. Nem csak az a dolga egy nőnek, sőt, ha rajtam múlna és lenne családom, éhen halnának, mert bármennyire is kell, utálok főzni.
Persze, gondolhatná azt az ember, hogy ezért vagyok keveset otthon, mert meg akarom úszni, részben igaz is, de ha nagyon muszáj, beállok segíteni, ennél többel is tartozok nekik.
Elmosolyodok, mikor csak lazán meghajol, legalább nem akarja tagadni a nyílvánvalót, nem mintha megtudná cáfolni eme kijelentésem, azért örülök, hogy vitatkozni se áll neki.
- Kétlem, hogy én megbírnám. Nem nekem való, túl.... nyugodt - én meg alapjáraton mindennek mondhatom magam, csak épp annak nem, bár... ezt általában csak a szüleim tudják alátámasztani, mivel annyira sok időt sneki mással nem töltök. Hát na, nem én vagyok a szocializálódás mintaképe.
- Nem, apa a leendő férjemre szeretné hagyni. Kicsit furcsán nézne ki, ha én gyártanám a fegyvereket, nem? - vigyorgok rá, palástolva, mennyire kellemetlen is nekem ez a téma, mert bár ők otthon süregetnek azért, hogy találjak magam mellé valakit, én még nem érzem a késztetést. Viszont Willnek se akarok fájdlamat okozni, hisz annyi mindent köszönhetek neki, majd csak kitalálok valamit.
- Te meg ne nyúlj semmi lilához, ami a bokrok között van, ha nem akarsz holnap kelésekkel ébredni - valamit valamiért alapon osztom meg ezt vele, egya önelégült vigyorral, mert ez az egyetlen dolog, mai megmaradt bennem az utóbbi kirándulásom óta, azt persze már elhallgatom, hogy sokkal inkább tapasztalat, mint tudás bújik meg e szavak mögött, mert azok a kelések bizony nem voltak szépek, de hát... Charlotte nem figyelmzetett időben, én meg szeretek minden szépet megtapogatni. Na, ezért is utálok én növényeket keresgélni. Ennek ellenére mégis bevetem magam, csak az két szó ösztökél arra, hogy megálljak, és pördülve egyet a tengelyem körül, Gen szemébe nézzek.
- Nem ismerlek, ki tudja, mit forgatsz a fejedben. Nem sértegetésnek szántam, hanem baráti jó tanácsnak - közlöm vele, mellőzve minden érzelmet a hangomból. Nos, igen... ő még szerencsés lehet, hogy előre szóltam, ki tudja, mit tennék most, több tudás birtokában, ha megint lejátszódna az.... Megrázom a fejem, és haladok tovább, elvégre az a növény nem találódik meg magától.


Ááááá, lesz ez még jobb is, ígérem, azért <3




Vissza az elejére Go down
Admin
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeVas. Jún. 26, 2016 3:05 pm




A játék lezárva!
Szabad terület!
Vissza az elejére Go down
https://lordsofthesky.hungarianforum.com
Dragomir Falstrom
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeSzer. Aug. 03, 2016 1:39 am

Leanna & Dragomir


Vörösen festi meg az eget, ahogy a nap nyugovóra tér. A tűz ugyanilyen vörösen pattan meg, amelyet nem is olyan rég raktam, hogy hozzálássak a vacsorámhoz. Nyugalom van most, az éjszaka pedig fülledt és meleg lesz. Nem kell aggódnom amiatt, hogy hol húzzam meg magam, bár már álltam ki sokkal rosszabbakat is. Harcolni a nyakig sárban, majdnem elmerülni egy jókora dagonyában. A lovam kikötve békésen legelészik. Nem olyan békés az én pillanatom. Ahogy az este közeleg, ezernyi tücsök zendít rá idegesítő cirregésébe. Mint mennyei muzsika elsőre, de amint rájön az ember, hogy ez a zene egész éjszakába nyúlik, már csak fanyalogni tud rá. Elhallgathatnának.
Bosszúsan horkantva fordítok egyet a zsírtól csöpögő húson, hogy a másik fele is jobban piruljon. Nem szeretem a zsíros kajákat, bár finnyás nem vagyok. Ettem már penészes kenyeret is, amikor más nem volt. Ilyen ez a zsoldos élet. De ez a sziget bőven rejteget értékes kincseket magában. Talán átmenetileg maradhatnék is. Nem ismer senki, én sem leltem még ismerős arcra. Csak azok a sárkányok ne idegesítenének. Ha hármat nem láttam minden nap elrepülni a fejem felett, akkor egyet sem. Nyugtalanít, számomra annyira idegen lények, mint ha nem is evilágiak lennének. Hatalmas bestiák, melyeknek megvan a lehetőségük, hogy ennek a földkerekségnek a csúcsragadozói legyenek. Találkoztam már korábban is példányokkal, lovassal a hátukon épp csatában. Nem volt egy kellemes élmény, elpusztítani szinte lehetetlen őket, hacsak nem tudja valaki a gyenge pontjukat. De én nem erre lettem képezve. Az én ellenfeleim két lábon járnak a földön.
Ahogy hallom is, hogy zörren a majdnem derékig érő fű. Itt valaki bizony jár. Majd ismét megzörren, én pedig a kardom után nyúlok. Csak a tokra szorítok, hosszasan hegyezve a fülem. Ahogy neszelek, egyre jobban felélesednek a zajok. Valaki szuszog, mint ha sietne, vagy futna. És a növényzet ismét megzörren, ezúttal mint ha nagyobb test csapódna hozzá. Léptek zaja, nem egy, nem is kettő... és egyre hangosabb. Nincs okom sem félni, sem tartani tőlük. De nem szívesen osztom meg senkivel sem a vacsorámat.
Vissza az elejére Go down
Leanna Amell
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeSzer. Aug. 03, 2016 11:15 am

Leanna & Dragomir

Vissza fojtott lélegzettel, majd annál többet kapkodva rohanok az erdőn keresztül. Rossz ötlet volt, oh de még mennyire egyedül elszöknöm. Sőt, lehet elszöknöm volt teljesen meggondolatlan cselekedett. Még csak fegyverem sincs, hogy megvédjem magam. Mi volt a hibám? Éhezek, és mikor megéreztem a sült hús csábító illatát, oda mertem menni egy tucat férfihoz, hátha megszánnak. Nos nem hogy adakozni nem volt kedvük, de úgy gondolták az én holmimtól is szívesen megszabadítanának. Erre őszinte leszek, én naiv kislány nem is számítottam. Főképpen a kimerülés miatt, és a korgó gyomrom miatt. Mind az amit elhoztam két nap alatt elfogyott. Próbáltam kijutni az erdőből, találni egy másik várost, vagy olyan emberi csoportot akik útba tudnak igazgatni. De senkivel nem találkoztam. Tulajdonképpen napok óta egyedül bolyongok az erdőben. Már arra az elhatározásra jutottam, hogy haza megyek, és feladom. Még is mi a fészkes fenét csinálok? Mit várok el ettől a kirándulásomtól? Komolya olyan vagyok mint a könyveim egyikében szereplő hercegnő, aki a tökéletes életével ellenében, sincs  megelégedve semmivel, és csak a bajt keresi. Nos én nem a bajt, csupán önmagamat. Tudom, hogy nekem a sárkány lovaglás az életem, arra teremtettem... de akkor miért nem választott ki egy sem? Ennek semmi értelme...  Csobogó vízesés hangját hallom, így automatikusan arra rohanok. Talán ott lesz valami, amiért letudom rázni őket, vagy épp segítségem. Nem lehet tudni, különben is van más lehetőségem? A tüdőm már szinte sípol, a torkomat marja a kiszáradt, hideg levegő. Az oldalam szúr, és miközben oda kapok már látom a fák utáni pusztát, és a tavat is mögötte. Mély levegőt veszek, bár az oldalamba akkor még jobban bele nyíllal a fájdalom.  Miközben rohanok a tó felé , hirtelen oldalról elém egy férfi. Neki ütközöm, majd azzal a lendülettel hátra lépek pár lépést, és felemelt kezekkel nézek rá. Még csak megszólalni sem tudok, de már a banditák is kiértek.
- Kérem segítsen. - nézek rá a férfira. Bár nem hiszem, hogy küzdő harcban el tudná azt a fél tucat embert intézni akik a nyomomba eredtek. Túlerőben vannak, de hátha a férfi valamit kitud találni, vagy beszél velük. - Könyörgöm... - egyenlőre a könyörgésnél, és a nagy szemeknél többet nem tudok ajánlani a férfinak. Reménykedem benne, hogy neki ez is elég lesz.. egyenlőre.
 
 


Vissza az elejére Go down
Dragomir Falstrom
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeSzer. Aug. 03, 2016 6:34 pm

A léptek és a nesz is egyre csak erősödik, én pedig felállok, hogy lássak is valamit. Ekkora sás körül elég nehéz, a másik oldalon pedig már a tiszta vizű tó van, amely elállja az utat tovább. Szinte biztos, hogy már meglátják a tüzet, hisz egyre sötétebb lesz. Kénytelen leszek várni az érkezetteket, mielőtt még én részesülök kellemetlen meglepetésben. Nem szeretném, hogy kifosszanak csak mert nem kedvező a felállás.
Nem is kell olyan sokat várni, hogy az első alany - egy nő - oldalról nekem szaladjon, majd hátráljon is. Mint ha tartana valamitől, ami nem hiszem, hogy az érintésem volna. Még mindig hallok közeledő lépteket, amire csak a kardom markolatára fogok. Csigavér, mi van ha épp szöktetnek? Vagy épp ő szökik előlük? A nőt vizslatom, ahogy megszólal, még a tekintetével is könyörög, nem csak a szavaival. Több férfi alakja tűnik fel a növényzet takarásából kiérkezve, mire rájuk szegezem a tekintetem.
- A hölgy velünk van. - kezdi az egyik, egy magas, de szikár sötét hajú férfi. A társai közül egy ránéz, egy pedig bőszen bólogatni kezd.
- Bolond szegény, ne hallgass rá, bármit is mondott. Elszökött otthonról, haza kell vinnünk, hogy ne essen bántódása. Nem tud magára vigyázni idekint. - kontrázik a másik. Én csak a nőre pillantok ismét. Most vagy valami családi viszálykodásba csöppentem, vagy pedig bántani akarják. Nem tűnik zavarodott elméjűnek, még akkor sem ha elég szétszórtnak tűnik, mint ha... keresné a helyét. Nem fűlik fogam sem családi viszálykodásba belecsöppenni, sem pedig védelemre kelni.
- Nekem nem tűnik elég elmeháborodottnak. - válaszolok végül nekik, visszaülve a helyemre. Nem fogok én semmit sem tenni, nem szándékom összetűzésbe sem keveredni.
- De ajánlom, hogy csak forduljanak meg és menjenek el, nem szívesen látott vendég egyikük sem itt vacsorára.
- Látod azt a kardot az oldalán? Egy vagyont ér. - sustorogja a harmadik a társának, amiből pár szót én is elcsípek. Gyanúsak ezek a fickók nekem. - Biztos jól megfizetik.
- Jó uram, nem akarunk mi bajt keverni, csak a jussunkért jöttünk. - az egyik megragadja a nő karját, ami kissé magára vonja a figyelmet. Észre sem veszem, hogy a másik kettő bősz sugdolózásba kezd. Majd az egyik odasétál a tűzhöz és a húst a parázsba tapossa. Na ez már nem tetszik nekem. Ahogy megmozdulok, valamennyiük a saját fegyveréhez nyúl. Nem leszek rest előrántani a kardot.
- Uraim, nem akartam balhét... kértem magukat... de most már bizony éhes is maradok. - azt a fickót veszem célba, amelyik a vacsorámat tette egyenlővé a parázzsal. Kirúgom a lábát és ugyanazzal a lendülettel ragadom meg a tarkóját és fejeltetem bele ugyanoda, ahol imént az ételnek lett hűlt helye. Ordítva pattan fel, de nincs időm vele foglalkozni, hallom ahogy a kard éles acélos hanggal kicsúszik a hüvelyéből és lendül. Az enyémnek csattan, amint azt magam elé emelem. Ennek már a fele sem játék, mert a másik is megindul. Foglalkoznak is ezek már a nővel...
Vissza az elejére Go down
Leanna Amell
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeSzer. Aug. 03, 2016 11:21 pm

Leanna & Dragomir

Mikor a férfinak neki megyek a szívem majd kiugrik a helyéről ijedtemben. Látom igencsak megleptem, lehet már eleve a banditákra számított, és nem egy segítséget kérő nőre. Látszik rajta, hogy nem az a "Kedvesen, hősiesen megmentem a nőt " fajta. Bár ha be kell vallanom magamnak, a könyveim alapján így képzelnék el egy hős lovagot. De azt is be kell látnom, hogy nem egy könyv főszereplője vagyok, csak legfeljebb egy mellék szereplő. Próbálok könyörgő tekintettel nézni a férfira, hátha meghatja legalább a nézésem, miközben segítséget kérek tőle. Semmi választ nem kapok csak érthetetlenül néz rám. Majd megjönnek az üldözőim, én pedig riadtan a férfi mögé lépek. Csak nem hagyja, hogy megtámadjanak. Eléggé edzetnek, és izmosnak tűnik, ( főleg, hogy inget nem visel, amit csak most vettem észre ... )  illetve kard is van nála. Csak ért valamihez...
- Hazugság! - tör ki belőlem. - Segítséget akartam tőlük kérni, majd rájöttek, hogy bizonyára vagyonos vagyok, és kiakartak fosztani... meg egyéb illetlen dolgokat hoztak szóba... - mondom a végét már halkabban, és reménykedve pislogok a férfira. Aztán a reménykedő pislantásaim átváltanak meglepettre, hisz a férfi csak vissza ül a tűzhöz ahol épp a vacsoráját sütögette. - Mi..... -tök ki belőlem meglepetten. Aztán a bolondok sugdolózni kezdenek a férfi kardjáról. A kapzsik, már rögtön azt nézik ebben a helyzetben is mit tudnának megemelni. A férfi csak néz rájuk,nem úgy néz ki mint aki megijedne tőlük és ez tetszik. Majd hirtelen az egyik megragadja a karomat, mikor a másikra figyeltem.
- Eresszen el de tüstént! - próbálom kicibálni a karomat, az övéből, de nagyon erősen markolja. Hirtelen felgyorsulnak az események. Az egyik oda megy kekeckedni a férfihoz, vagyis az ételét tönkre tette. Erre felbőszül, és a kardjáért nyúl. Neki kezdődik a csata. Én is próbálom kirántani még mindig magamat a férfi szorításából, ráadásul borzasztóan bűzlik, így az orromat is csavarja, nem csak az idegeimet. Végül, mikor meglepő módon sikerül kiszabadítanom magamat elkezdek futni előre, és tekintetemmel valami fegyvert keresek. Egy nagyobbacska farönköt pillantok meg, nehezen felemelem, majd elkezdek azzal hadonászni. A férfi csak kinevet, én pedig bosszúsan nézek rá. Konkrétan elkezdünk kergetőzni egy fa körül, mire sikerül nagy nehezen kicseleznem, és hátulról egy nagyon rásózni a fejére. Döbbentek állok az ájult férfi felett.
- Istenekre... - nézek rá , nagyon remélem azért nem öltem meg... én nem... még soha. Majd elkezdem keresni a férfit, és meglátom hogy küzd a maradék gaztevőre. Döbbentem nézem, miközben egymaga sorban rendezi le őket... eléggé... megbabonáz a látvány. Majd még levegőt véve magamhoz térek, és a rönkömmel együtt oda igyekszem. Épp az egyik akarná hátulról leszúrni, míg a másikkal karddal védi ki a támadását. Mindegyik a férfira koncentrál, így észre se veszik miközben a hátsó támadót szintén leütöm azzal a fa rönkkel. Istenemre mondom nagyon hasznos eszköz! Majd olyan hirtelen borzasztó fájdalmat érzek az arcomon, annyira hogy az egyensúlyomat is elveszítem, és neki esek a talajnak. Az arcom a vizet is éri, ami jól esik az égő fájdalomra. Úgy vélem a többit a férfira hagyom, így kicsit megtámaszkodva megvárom amíg vége lesz, és ha kellek még a rönkömmel tudjak segíteni... de a fél arcom zsibbadt, és nem érzem magam a legjobban jelen pillanatban.
 
 


Vissza az elejére Go down
Dragomir Falstrom
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeCsüt. Aug. 04, 2016 12:40 am

Egy vándor legyen felkészülve mindenre. Ez az, amit elsőnek megtanultam, ahogy zsoldosnak álltam. Sosem sikerült úgy letáboroznom valahol, hogy ne történt volna valami felfordulás. Tolvajok már sokszor próbálkoztak, eddig nem sok sikerrel. Megvallom, olykor igen csak megleckéztettem őket. Volt már olyan, akinek levágtam az ujját, csak mert nagyon ellenkezett, vagy csak mert olyan kedvem volt. Nem szép dolgok ezek, de olykor szórakoztatóak. Máshol ezért az egész kezét levágják.
Most inkább csak az érdekelt, hogy elkotródjanak végre. Nem sokáig fogom tolerálni ezt a dulakodást, semmi kihívást nem érzek benne. Volt már rosszabb is, amikor edzett katonák estek nekem. Szereztem is sebeket, itt nem fogok, ebben biztos vagyok. Egészen addig csattognak a pengék egymásnak, amíg meg nem elégelem a viaskodást. Az egyiket amint hárítom, már rúgom is el magamtól, míg a másik gyomrába állítom a kardom élét. A hasához kapva rozs össze, ahogy kihúzom a pengét. Pirosló vér folyik végig rajta, csöppen a fűre, én pedig a fickóra, majd a társára nézek, aki épp az imént indult nagy lendülettel nekem. De a kezében megremeg a kardja és csak hátrál. A harmadik már eltűnt, a negyedik pedig valahol itt heverhet a közelben. A sérülést kapott fickó már a földön kínlódik, tudja, hogy sok esélye már nincs innét eliszkolni. Még talán elszenved pár percig magában, de mit is érdekel az engem. Kellett a bajt keresni. Nem is szánok több percet rá.
- Na mi lesz? - rivallok a társára, mire az csak elrohan. Elégedetten pillantok utána, majd a haldoklóba törlöm a pengét. Meg sem érdemelték, hogy előrántsam. De az ő döntésük volt. Elteszem végül a kardot és a nőre pillantok. Nem úgy fest, mint aki a legjobban van. Az arca egy ponton csúnyán piroslik.
- Minden rendben? - kérdezem, de választ nem várva csak leguggolok a víz partjára és egy rongydarabot vizezek be, azt illesztem az arcára. Ez majd kicsit hűsíti.
- Nem ütöttek meg még, igaz? - pillanatnyilag nem is figyelek már arra, hogy így szólítom meg. Csak körbenézek a tábornál, idegesen vakarom meg a fejem.
- Itt már nem igazán célszerű maradni. - gyors megállapítás után már egyenesedek is fel, hogy összeszedjem a cókmókokat. A lóra kezdek mindent pakolni, odébb verek tábort. A nő meg menjen, amerre csak lát. Én el is indulok a szárat megragadva.
Vissza az elejére Go down
Leanna Amell
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitimeCsüt. Aug. 04, 2016 10:26 am

Leanna & Dragomir

Az arcul csapás nem esett valami jól. A fél arcom sajog, de így is készenlétben állok, ha segítenem kéne a férfinak. Természetesen nem hagynám magára, főleg hogy épp engem is véd ezzel, bár nem hiszem az lenne a fő célja. A lényeg, hogy szeretném majd kifejezni hálámat. Gyorsan el is intézi a maradék útonállót, még csak időm sincs igazán fel kelni. Kicsit megijedek, amilyen hevesen felém lép, csak megszeppent kislányként tekintek fel rá, és a szemmel tartom. Nem hinném, hogy bántani fog , de tény, hogy ijesztő látványt nyújtott. Érdeklődik hogylétem felől, én csak meglepődve hebegek-habogok. A történtek igencsak megviseltek, és még csak próbálok feldolgozni az imént átéltetek. Nem könnyű, még ilyenben soha nem volt részesem. Ez a való világ, és tényleg meg is halhattam volna, vagy rosszabb. Mire feleszmélek gondolat menetemből, már rakja is az arcomhoz a hideg vizes borogatást. Annyira megijedek a hirtelen jött kedves gesztustól, hogy elsőnek elhúzom a fejemet. Majd látom a tekintetében, hogy csak segíteni próbál, így próbálok lazítani magamon.
- Köszönöm... -  mondom végül, majd átveszem tőle, és nyomom az arcomhoz. Valóban kellemes érzés az égő arcomra, bele se merek gondolni hogy nézhetek ki. - Nem , nem igazán. - sóhajtok miközben lassan felállok. Igaz Thomas volt már erőszakos velem, lökött már arrébb, húzott már magához erőszakkal, és a karomat is szorította már meg , de soha nem ütött meg az tény. Mire felkecmergek már a férfi a tábora hűlt helyét nézi, igencsak szét lett szedve.
- Sajnálom , nem akartam belekeverni. - próbálom kifejezni őszinte sajnálatomat, amíg  fel alá járkál és pakolászik, én pedig rohangálok utána, mint kutya a gazdája után. - Nagyon jól harcol. Talán katona? - ennyi emberrel elbírt egyes egyedül, úgy vélem a harc valahogy a szakmájához tartozik. Kicsit reménykedem benne, hogy egy sárkány lovassal találkoztam, de hiába a sárkányt sehol nem látom. Úgy hogy kíváncsian várom a válaszait a sorozatos kérdéseimre. - Hova igyekszik? Nem vágyik úti társra ? - kérdezem végül reménykedve, mikor már mindent összepakolt, és felpakolt a ruhájára. Olyan hirtelen áll meg a járkálással, hogy neki csapódok a mellkasának, a két kezemet hirtelen rátéve. Elsőnek megdöbbenve, tekintek fel rá, azt hiszem elég illetlen időt töltötte ott a tenyereim, ahol nem szabadna. Gyorsan elkapom, majd hátrálok pár lépést. - Szóval... ? - a tekintetem mindig más fele jár, próbálom elkerülni, miközben végre ( nem végre ) felvesz valamit a felső testére.
 
 


Vissza az elejére Go down

Helló, sweetheart! I am
Ajánlott tartalom


Az erdei kis tó  Empty
TémanyitásTárgy: Re: Az erdei kis tó    Az erdei kis tó  Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Az erdei kis tó

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

 Similar topics

-
» Erdei birtok

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Kysppie sziget :: Külterületek-