HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Silhouette FRPG
by Vendég Szomb. Szept. 30, 2017 9:56 pm

» Colors of Seattle
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:31 pm

» A kikötő
by Orin Zemdus Szer. Jún. 21, 2017 12:13 pm

» Csupasz hegyek
by Varianna Wrynn Pént. Jún. 16, 2017 1:19 am

» Erdő széle
by Lysanthir Valhosta Csüt. Jún. 15, 2017 5:02 pm

Top posting users this month

Share | 
 

 Sziklaszírt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
avatar
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


TémanyitásTárgy: Sziklaszírt   Szer. Ápr. 23, 2014 7:19 pm

First topic message reminder :






Sziklaszírt

Magasra nyúló egyenesfalú partvonal a tenger felett, aminek alján hegyes sziklák merednek az ég felé. Bárki aki leesik innen, az biztosan nem éli túl.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lordsofthesky.hungarianforum.com

SzerzőÜzenet
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Hétf. Május 19, 2014 8:55 am




Saja & Rowen


Nem mondott semmit, ezért én sem akartam tovább feszegetni ezt a témát. Így is eléggé sokat mondtam már el. Nem értem miért van olyan érzésem Rowen mellett, hogy neki mindent elmondhatok, bármit. Nem akarom ezt érezni, mert megrémít. Soha nem viselkedtem így még egyetlen férfi mellett sem.
Mikor kimondta azokat a szavakat, hirtelen nem tudtam mire vélni. Úgy éreztem azon nyomban szárnyra kel a lelkem, amint az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy talán rám értette, hogy bizonyosan nekem címezi ezeket a szavakat.
De azonnal rémület költözött a szívembe, mikor tudatosult bennem, hogy ez lehetetlen. Áruló vagyok, egy olyan nő, aki rá, a sárkányára és mindenki másra is veszélyt hozok. Mit is akarhatna ő tőlem? Úgy éreztem, mennem kell. Nem tudtam tovább a szemébe nézni, csak menni akartam, menekülni.
Éreztem, hogy mondok valamit, de nem jutott el a tudatomig mit, csak mondtam, végül már azt vettem észre, hogy a kabinban vagyok, hátamat az ajtónak vetve, mélyeket lélegzek.
Lassan levetkőztem, majd bebújtam az ágyba.
Túl sok gondolat cikázott a fejemben, ahhoz, hogy nyugodtan elaludjak. Egyszerűen képtelen voltam lehunyni a szemeimet, csak az iménti jelent játszódott le bennem újra és újra.
Vágytam rá, hogy azok a szavak, amiket Rowen mondott, nekem szóljanak, de minduntalan úgyan oda lyukadtam ki. Mit is akarhatna egy árulótól, aki miatt megsérült a sárkánya?

Végül csak sikerült álomra hajtanom a fejem. Mikor felébredtem, semmi különöset nem hallottam, ezért felhúzva köpenyem, kiléptem a fedélzetre. Pont abban a pillanatban lépett a felszínre a csurom vizes Rowen fedetlen felsőtesttel.
Nem is tudtam pontosan, mit kellene mondanom, tennem, mert a látvány, túlságosan magával ragadott. Csak álltam és néztem fedetlen mivoltát, miközben a pír lassan vörösre festette az arcom.

♫ Music: Lullaby » Note: Szerintem most már mehetünk a másik szigetre írni, nem? » Words: 276
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Csüt. Május 22, 2014 4:44 pm



Játék lezárva!
Folytatás itt!

Szabad terület!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lordsofthesky.hungarianforum.com
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Hétf. Jún. 02, 2014 11:11 pm

Kora reggelre jár az idő egy magas szőke alak mégsem alszik már hanem sokkal inkább a sziklaszirtek körül kószál egyenlőre magában, de a sárkánya is valahol a környéken lehet hiszen innen lehet a legjobban meredek zuhanásba kezdeni és a víztükör felett siklani a szomszédos szigetek felé, noha nem éppen ez a célja, egyszerűen csak kell a gyakorlás és szívesen van Nesme hátán is, aki nem sokkal később nagy szárnysuhogásokkal megjelenik mögötte, és leszáll, kisebb porfelhőt kavarva a férfi pedig odasétálva megsimogatja a kemény szinte mindennél keményebb pikkelyeket.
~ Nesme szépségem...~
~ Silas, hiányoztál ~ - dorombolja vissza a sárkány és türelmetlenül toporogni kezd hogy kezdjenek már el gyakorolni, mikor a szőke lovas egy alakra lesz figyelmes nem messze tőlük, egy másik lovas az, Deneron. Ismeri bár csak látásból és csak pár buta pletykát hallott róla, de arra nem ad, ő csak a saját tapasztalatára. Lassú léptekkel közelíti meg a másik, szálas férfit.
- Deneron... téged mi szél fújt erre? - érdeklődik mély zengésű hangján, de azért a kellő óvatosság megvan benne, és nem lankad. Az ember sosem tudhatja kiben bízhat a saját sárkányán kívül.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Hétf. Aug. 18, 2014 11:38 pm




Játék lezárva!
Szabad terület!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lordsofthesky.hungarianforum.com
avatar
Helló, sweetheart! I am
Karyn Daia
Hozzászólások száma :
53
Join date :
2014. Sep. 25.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Kysppie Sziget


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Hétf. Júl. 11, 2016 11:28 pm

YYL'AOLIS ASALYV & KARYN DAIA kapitány

Az út szélén sétáltam mellettem pedig Fulgur jött. Beszélgettünk a városból kifelé haladva mentünk, hogy hova, azt most mi se tudtuk, csak mentem előre.
~Miért nem? Na, de te is szereted, tudom hogy szereted. ~ győzködött Fulgur engem, az édeskés búgó hangján.  
~Nem, mert a kapitányuk vagyok. ~ mondom határozottan neki. Már évek óta nem táncoltam.
~De csak egy táncmulatság, a kapitányi kinevezésed alkalmára és csak légivadászoknak. ~ Győzködött tovább a társam, ahogy sétáltunk.
~Fulgurae, ugye tudod, hogy nem fogsz meggyőzni?~ Mondom neki már ezredjére a nemleges válaszomat.
~Egyszer úgyis igent fogsz mondani.~ fejeztük be a téma taglalását. Ezen csak elmosolyodtam rajta. Már régóta sétáltunk egymás mellett, miért nem repültünk, mert mindketten eldöntöttük, hogy  lassabb utat válasszuk az ismeretlen úti célunkhoz.
Valahogy a szikla szirteknél kötöttünk ki Fulguraevel a sziget magas partszakaszán. Gyönyörű kilátás nyílik a tengerre innen és csendes hely csak a morajló tengert lehetett hallani azt ahogy a hullámok pusztítják a falat. Megálltam és ránéztem, komoly tekintettel.
~Te végig ide akartál jönni.~ állapítottam meg egy kis ridegséggel. Ful odalépet hozzám és orrát a homlokomhoz érintette szelíden. Így kért tőlem bocsánatot.
Ez a csodálatos helyszín volt az első repülésünk helye, ami majd nem a halálunk is lehetett volna, de nem lett az, mert még mindig élünk. Ful az emlékeimmel akart nagyobb hatást gyakorolni rám, de nem tudott. Most is esélytelen volt számára az hogy meggyőzön a tánc mulatságról. Kapitányuk vagyok a légivadászoknak és nem egy jó tevőjük, bár mindig összehozza az ital és a mulatság az vadászok társaságát, amin én eddig sosem vettem részt.
~Ha már itt vagyunk repüljünk, kedvesem.~ vetettem fel az ötletet neki. Nem ellenezte ő sem az ötletemet. Felkapaszkodtam rá és elhelyezkedtem rajta.
Fulgurae pedig könnyeden alig érezhetően felszállt, hagytam hogy lefelé szálljon és az éles kövek felett félméterrel suhanjon tovább. Rábíztam magam. A hideg tengeri szél meg csapta az arcomat, de mégsem fáztam, mert ennél hidegebb helyekhez voltam szokva.
Egy jeges pöffentés, mert én így hívom csinált Ful, amitől hajam egy kissé deres lesz. Ez a kedvenc mókája, ha úgy gondolja, hogy megérdemlem és önfeledten játszhat velem.
Lassan lassított és hozzám szólt.
~Vendégeink vannak, Mordekai és társa. ~  nem kellett semmit se mondania. Tudta, hogy üdvözölni akarom őket, hisz az én birodalmamban vannak, ha nem is szó szerint.
Visszafordultunk a partfelé vettük az irányt és már én is észre vettem a kis termetű sárkányt, de még a lovasa alakja nem rajzolódott ki.
Úgy tudtam, hogy lábadozik az ispotályban, de ezek szerint már jobban van. Egyre közeledtünk a parthoz. Kevés démonsárkánnyal fut össze errefelé az ember és én és Fulgurae természetében is ott rejtőzik a kíváncsiság, másodsorban Rowen kiadta parancsba foglalkozzunk a beteg vendégünkkel és hát nincs is jobb alkalom, hogy most zaklassam őt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Kedd Júl. 12, 2016 9:55 am

KARYN DAIA kapitány & YYL'AOLIS ASALYV
~Erőtlennek tűnsz~Mordekai hangja morajlott, Yyl csak hümmögött. Az istenek óvják meg az embert az őszinte sárkányok szavaitól! Persze, a sárkánynak igaza volt. Sápadt volt. Megsoványodott. Az ispotályban töltött idő határozottan meggyengítette amellett, hogy megmentette az életét, de mert egész életében a saját szabadságának rabja volt, úgy érezte, mostanra a biztonságos falak kiszívják belőle az életet, a gyógykenőcsök szaga már a belsőjében csordogál, a borogatások megőrjítik, a kötések alatt pedig viszket mindene. Már elég jól volt ahhoz, hogy ne őrizzék mindig, félve attól, hogy rosszra fordul az állapota, és elég jól néhány kisebb "szökéshez", amik során Mordekaira támaszkodva felfedezheti a környéket, és egy kicsit lélegezhet. És persze, csapnivalóan nézett ki közben. A szemei karikása, az arca fakó, bele se bújt az ingébe, csak a hátára terítette, a mellkasát, hasát beborító fehér kötések amúgy is öltöztették.
~Elég okos gyógyítóid vannak. Elmondták, hogy mit csinálnak veled, szóval nem haraptam egyikbe se. Talán érdemes lenne rájuk hallgatni. Elég komisz szél fúj~a sárkány hangjában összekeveredett az aggodalom a vágyakozással. Az ilyen szeleket kifejezetten szárnyalásra teremtették, ám Yyl csak makacsul lépkedett tovább a szárnyának árnyékában, biztonságban naptól, széltől, és a kíváncsi szemektől. Lehet, hogy Mordekai kissárkány, de el tudta rejteni a lovasát, ha szükség volt erre.
Inkább hálásnak kéne lenned, hogy gyengélkedem, ha biztosan megmaradnék rajtad, már megszöknénk.~
~Reménytelen, bolond ember.~ rázta meg a fejét hevesen Mordekai, ami nála a fokozott ingerültség jele volt, és talán mást is fűzött volna az éretlen emberi viselkedésről való gondolataihoz, ha sárga szemét magához nem vonzza a kékesfehér sárkány kristályívű röpte.
~Fulgurae és a lovasa. Ide tartanak. Daia kapitányról úgy hallottam, kemény nő, légy résen, legyél udvarias, és ne provokáld.~
Ne félts engem, egy "kemény nő" aligha jelent kihívást~ Yyl sajátságos hangon horkantott, ám a hangja elveszett Mordekai szárnyainak suhogásában. A sárkány a két hátsó lábára emelkedett, borotvaéles szárnyainak élénk csapkodásával sajátságos, süvítő hangot keltett maga körül, és elsöpörte a sziklafal gyér homokját. Egyszerre fenyegetően és üdvözlően nyújtotta a nyakát a másik sárkány felé, a termetét jócskán nagyobbnak mutatva ezzel a produkcióval, mint amilyen valójában volt. Így persze láthatóvá tette végre a lovasát is a landoló páros számára. Yyl a maga részéről nyugodtan tűrte a magamutogatást, csak a szemét hunyorította össze, hogy védje, úgy tűnt, egyetlen pillanatig sem fél attól, hogy a sárkányszárnyak esetleg eltalálják. A kivagyi vetélkedő után elkapta a vékony "kantárszíjat", amit a sárkány büszke fején a szarvainál rögzített, és maga eszkábálta a lovak fejszerszámainak mintájára, és kilépett a sárkány elé.
- Szép, szeles nap, Daia kapitány, örvendek a szerencsének - nem beszélt túl hangosan, a hangja még rekedtnek, kásásnak hatott, fájt túlságosan megfeszíteni a mellkasát, tüdejét.
~Szívesen a névvel, örömömre szolgál, hogy használod a tudást~gúnyolódott Mordekai vidáman, de sárga szemei már rátapadtak a jeges küllemű nőstényre, a kíváncsiságának kézzelfoghatóbb megnyilatkozásától alighanem csak a vékony kantár fegyelme tartotta vissza.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Vas. Nov. 06, 2016 12:04 pm





Játék vége!
Szabad terület!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lordsofthesky.hungarianforum.com
avatar
Helló, sweetheart! I am
Atmor Syrus Saelte
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2016. Dec. 11.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Kedd Dec. 13, 2016 9:20 pm

Vannak a szigetnek olyan részei, ahol még soha nem jártam.
Most, hogy a városban nincs többé maradásom, a korán leszálló sötétség mintha minden nap egy másik országban érne utol: idekint, a víz közvetlen közelében metsző hideg van ugyan, mégis úgy érzem, mintha a hullámok változó ritmusú zaja megnyugtatna valamelyest. A homlokom egy kissé megfájdult a szüntelen, erős szélben, a hajamban és a borostám kusza szálain pedig megkapaszkodtak a tengeri párából kicsapódó só finom szemcséi.
Hunyorgok.
Odalent, a szirtfal tátott állkapcsában ezer meg ezer fekete tarajú zátonyfog sötétlik - mintha a sziget maga is sárkány volna, az óceán pedig az orra felett porladna el. A víztömeg lassú morajlása elárulja, hogy ha így van, alighanem mély és nyugodt az álma.
Lunah-nak tetszene.

Este van. A fakóbíbor fényű eget már átdöfték az első csillagok; az ünnepség előtti napon pontosan ekkor indultam el haza a városból, pedig tudtam, hogy nem fog örülni. Korábbra ígértem magam.
Mint már annyiszor.
Tudnom kellett volna, hogy nem lesz több este, amit elpazarolhatok. Ostoba, valószínűtlen módon valamiért különösen bánt ez az emlék, mintha minden szégyenem és hibám legszembeötlőbb példája volna. Mintha bármin is változtatna. Megvárt engem, pedig másnap korán kellett felkelnie; nem haragudott egy cseppet sem, pedig talán megérdemelném, hogy az utolsó emlékemként a neheztelését őrizhessem csak.
Ilyenkor fázom a legjobban. De még rosszabb reggelente.

Hanem ideje menni: most, hogy a horizont színpompás alkonyfényei közönséges, egybefüggő ólomszürkébe fordultak, számíthatok rá, hogy fenn, a sziget egén felbukkannak az első éjjeli járőrök.
Nincs kedvem hozzá, hogy megszólítsanak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Galatia Alastrin
Hozzászólások száma :
37
Join date :
2016. Nov. 12.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Csüt. Dec. 15, 2016 3:51 pm



Atmor & Galatia



A mai nap a végéhez közeleg, miközben békés nyugalmamban járom a sziget tájait. A napi teendőim mellett, szívesen fordítok időt a mondhatni ritkán látott környékek ismételt bejárására, hogy távollétemben könnyebb legyen visszaemlékezni, hol az utálat, hol pedig a honvágy kedvéért. Van ami egyikhez, van, ami pedig a másikhoz ad hozzá valamicskét. A szirt azon emlékeket idézi fel bennem, mikor sárkányommal együtt egyre biztosabban szeltük az eget, ezért is merészkedtünk innen elindulni, mit sem törődve az odalent felfelé ágaskodó, hegyes sziklákkal. Kellemes, ugyanakkor fájó emlék, mit egy olyan alak képe tör darabokra, akit nem szívesen látok.
Amióta visszajárok a szigetre, kerültem, hogy valaha találkozzak vele. Még magam sem tudtam, mihez folyamodnék, s most, hogy látom őt a perem közelében, akaratlan elfog egy olyasféle gondolat, mi letaszítását követeli tőlem. Talán annyira nem is akaratlan. Akarom, ó, de még mennyire. Végighallgatni halálsikolyának zenéjét, mi egy jókora puffanásban ér véget. Figyelni, miként kerül vére a sziklák valamelyikére, hogy aztán a tenger maga moshassa tisztára a szürke természeti jelenséget. A harag úgy áramlik szét bennem, mint kiöntött víz a padlón. Egyszerre elkezd terjedni mindenfelé, kiindulva szívem legmélyéről, hogy aztán mértékének határainál megállhasson. Közben én magam is teszek egy lépést Atmor felé, valóban készen arra, mi megfordul fejemben, de aztán megállok.
Eszembe jut az, amit mostanában át kellett élnie. Elmémben gunyoros nevetés csendül fel, miközben magabiztosan mosolyogva kihúzom magam, karjaim keresztbe fonva melleim alatt. Tehát ez volna a híres Syrus Saelte meggyötört képe? Letörhetett volna jobban is. Kimutathatná teljesen amit érez, vagy... Azt is kinézem belőle, hogy felesége elvesztése alig karcolta kőszívét, mellyel annak idején engem képes volt becsukatni, nehogy elégtételt vegyek sárkányom gyilkosának kivégzőin.

- Atmor Syrus Saelte... Észhez tértél és végre leveted magad? - pillantok mögé, hogy tudja, mire gondolok pontosan.
Tekintetemből árad a leplezetlen megvetés. Jó néhány éve már, hogy úgy gondolom, nem több egy idióta, hiszékeny vénembernél. Hinni egy olyan királyságnak, akivel a kapcsolat úgy alakul ki, hogy kihasználják a lovasokat? Megbocsátani azt, hogy leölik a sárkányainkat? Nem mintha ehhez most közük lett volna, de így, ahogy történtek az események, mindkét vétkes fél megsínylette, szemernyi sajnálatomat is mellőzve. Már ami a vezetőiket illeti. Egy-két lovason azért az én szívem is megesik, de csak azért, mert én sem vagyok képes felejteni. Az efféle látványtól újra és újra sajogni kezd lelkem megmaradt fele.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Atmor Syrus Saelte
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2016. Dec. 11.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Pént. Dec. 16, 2016 2:57 am

Elkéstem.
Nagyon hosszú ideje volt, hogy utoljára láttam, mégis azonnal ráismerek: Galatia Alastrin délceg alakját egy kissé lesoványította, de megkeményítette az önkéntes száműzetés. Büszke tartása most is egy bajnoké. Olyan ember ő, akinek egész természete az arcára van írva: heves, zabolátlan erő árad belőle, olyasféle nyerseség, amely rendesen inkább a sárkányokra jellemző.
Hallottam már legendákat arról, hogy amíg a pár egyik tagja él, a másik sem veszhet ki teljesen a világból. Most, hogy farkasszemet nézek a nővel, belém nyilall, hogy talán mégsem egyszerű dajkamese mind.
Vonásain fölényes mosolyt visel, rideget és rugalmatlant, akár az edzetlen acél. Csak a szeme mozdul fürgén. Végigmér tetőtől talpig.
Aztán a szélfútta sziklaperem felé tekint.
- Atmor Syrus Saelte... Észhez tértél és végre leveted magad?

A hangja éppen olyan, amilyenre emlékeztem és ugyanúgy mélységes, izzó indulat fűti. Élénken emlékszem rá, hogyan tombolt, amikor a sárkányát megölték - dühöngött, akár a hegyi vihar, három férfi tudta csak megfékezni. Maga adta a tudtomra, hogy egyáltalán nincs megelégedve a gyilkos büntetésével. Ő akarta megölni, szentül hitte, hogy jogot nyert rá és biztos vagyok benne, hogy a mai napig teljes szívéből gyűlöl, amiért megfosztottam ettől az elégtételtől.
Megvetni engem - ehhez mindenkinek joga van, aki valaha itt élt. Ez alól Galatia, sőt, egyetlen száműzött sem kivétel; ha nem akkor, hát most elveszíthette volna a sárkányát, ahogyan elveszítette Rowen, talán Ranwe és még ki tudja, hányan. Meg is halhatott volna, és a vére az én lelkemet terhelné, ahogy mindenki másé.
Ahhoz a gyilkossághoz mégsem volt joga.
Állom a tekintetét, ahogy megrázom a fejem.
Akkor igazságot kaptál.
- Túl magas - felelem őszintén. - Nem lenne merszem.

Nem vagyok méltó ellenfele, akkor sem lennék, ha egyidősek volnánk; a lovasok edzett, erős harcosok egytől egyig, ő pedig a mai napig küzdelemből él. Látom rajta, hogy ő maga is tudatában van: akármilyen hosszú időnek is kellett eltelnie, végül mégis fordult a kocka. Nincsenek többé fegyveresek, akik a parancsomra bezárják.
- Ha gyászolni jöttél, sajnálom, hogy megzavartalak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Galatia Alastrin
Hozzászólások száma :
37
Join date :
2016. Nov. 12.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Hétf. Dec. 19, 2016 7:22 pm



Atmor & Galatia



Kíváncsian nézem fejrázását, elkönyvelve magamban szinte azonnal, hogy nem áll szándékában leugrani. Nem tudom eldönteni, hogy ennek örülök, vagy sem. Nyilvánvalóan nagyobb elégtétel lenne lelökni őt, csakhogy az nem tartana tovább néhány pillanatnál, magam is tudom. Évekig szenvedtem döntése miatt, erre ő ússza meg ilyen rövid idővel? Azt már nem. Élnie kell és kínlódni, miként azok is fognak, hosszú időkön át, kiket a csatában elhunytak hátrahagytak.
- Mindig is sejtettem, hogy csak az ostoba döntésekhez van merszed - jegyzem meg.
Beengedni egy sereget, hagyni, hogy egy másik ország ugráltasson minket, csak azért, mert nem vagyunk többek egy szigetnél... Vagyis ők nem többek annál. A száműzöttek bezzeg... egy egész királyságot ugráltatnak, csak azért, hogy elérjék céljukat. Nem rettennek meg tőlük, helyette tőlük rettegnek. Ilyen az élet furcsa fintora. Atmor mindig is távol állt a határozott vezetőktől és lám, a jónak mondott szíve juttatta oda, ahol most van. A gyászba és száműzetésbe.

- Gyászolni? Arra volt időm az elmúlt években, hála neked - jelentem ki epésen - Most inkább kárörvendek - vonom meg vállaim.
Nem lépek közelebb hozzá. Tartom a néha még így is kicsinek gondolt távolságot, mit sikeresen felvettem. Láthat és hallhat eléggé, miként én is őt. Minden egyes vonását elmémbe akarom égetni, hogy rosszabb pillanataimon felüdülhessek gyötört képének emlékétől. Jó párszor vissza fogok még emlékezni rá, miként a felgyújtott erdőre, vagy kikötői ösvényre. Ugyanezt teszem majd Thidiával, amint a sárkányok felperzselik földjeiket. Mert fel fogják. Nem fogják annyiban hagyni, abban biztos vagyok. Most már ezzel is megelégszem. Nem szükséges, hogy saját kezemmel hajtsam végre az ítéletet. Így sokkal nagyobb kárt szenvednek.

- Szóval? Milyen érzés saját bőrödön tapasztalni a veszteséget? - kérdem, majdhogynem vidáman.
Le sem tagadhatnám, mennyire élvezem ezt a pillanatot.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Atmor Syrus Saelte
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2016. Dec. 11.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Szer. Dec. 21, 2016 6:39 pm

Erősödik a szél.
Most, hogy lement a Nap, a levegő is sokkal hűvösebbé vált: még nem szoktam meg az otthonom hiányát eléggé ahhoz, hogy szürkületkor ne dideregjek egy kissé. Ez persze csak a kezdet.
Hajnalban sokkal hidegebb lesz.

- Most inkább kárörvendek.
Hiába a csontig hatoló szél, Galatia erőteljes vonásainál semmi nem fagyosabb: még mindig ugyanúgy áll előttem, a karját mozdulatlan összefonva, fölszegett állal, mintha csak ki akarna hívni párbajra. Magasabb, mint amilyenre emlékeztem: alig néhány hüvelyknyi lehet csak köztünk a különbség. Ilyen távolságból szinte semmi.
Lesütöm a szemem, aztán visszaemelem az arcára.
- Lunah megsiratta a sárkányodat.
Egyáltalán nem gondolom, hogy ez bármin is változtatna, mégis, hirtelen úgy érzem, az ifjú Alastrinnak több szüksége van az együttérzésre, mint nekem.
De ha ez nincs is így, az bizonyos, hogy jobban megérdemli.

- Szóval? Milyen érzés saját bőrödön tapasztalni a veszteséget?
A büszke, haragos arc megelevenedik, mintha csak éjszaka engedhetné meg magának, hogy bármiféle érzelem tükröződjön rajta. Leginkább mohónak látom. Mohónak és türelmetlennek - egy olyan ember arca, aki évek óta arra vár, hogy a gyötrő szomjúságát oltsa, és ma végre friss édesvízre bukkant.
Soha nem fogom megtudni, vajon kívülről látszik-e, ha elszorul az ember torka.
- Nem hiszem, hogy megértenéd... de a szívem szakad meg - szólok aztán csendesen, a tekintetemmel az övébe kapaszkodva. - Rowen próbált figyelmeztetni.
Neked itt vagyok én, hogy hibáztass és gyűlölj. Hogy a fájdalmad csillapítsd.
És az igazság az, hogy soha nem lenne szívem megfosztani téged ettől. Ahogy senkit a népem közül.
Az utolsó szóig igazatok van.

- Nem hallgattam rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Galatia Alastrin
Hozzászólások száma :
37
Join date :
2016. Nov. 12.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Szer. Dec. 21, 2016 8:16 pm



Atmor & Galatia



Ó, Lunah... Egy kicsit megenyhít a hír, hogy ő megsiratta sárkányomat. Sosem volt gondom a nővel, miként most sem örülök annak, hogy eltávozott. Bármi más megtette volna, amíg Atmort szenvedni látom. Megelégedtem volna azzal, ha levágják egyik karját, vagy valaki mást veszít el, olyat, akivel talán akadt is problémám, de a felesége...
- Kár volt rád pazarolnia az életét - jelentem ki szárazon.
Ezzel alighanem ő is egyetért. Az egyetlen dolog, miben egy véleményen lehetünk, azon kívül, mennyire rossz döntéseket hozott az utóbbi években. Amennyire úgy véltem, hogy kettőnknek nem kell találkoznia, most úgy érzem, egyre inkább hasznomra van. Végeláthatatlan dühöm nem csillapodik, elégedettségem azonban fokozódik. Minden egyes kiköpött szóval, vagy akár kérdéssel. Éppen úgy, mint következő kérdésemnél, mi tagadhatatlan ártó célzattal száll Atmor felé.
Válaszát hallva összeszorulnak fogaim, miközben dühöm engedem felszínre csapni. Nem értem meg? ÉN nem értem meg? Tényleg képes volt ezt mondani! Lábammal idegesen lépek egyet felé, leplezetlen haraggal tekintetemben. Ujjaim megszorulnak keresztbe font karjaimon, ahogy lenyelem a felfelé törő indulatot.

- Pont úgy, ahogy te sem értetted meg akkor, hogy mit éreztem? Ahogy most sem érted, mit éreznek a lovasok, akik miattad lettek félemberekké? - faggatom.
Nem lépek többet. Egyetlen lépésnyivel közeledtem csupán, mialatt sikerült elintéznem saját magam visszafogását. Ha a száműzöttek között él az ember, megtanulja türtőztetni magát. Megtudja állapítani, mikor jön el a cselekvésre alkalmas idő, miként azt is el tudja dönteni, azonnal kell-e lépni, vagy sem. A feleselések és parancsmegtagadások azonnali büntetést érdemelnek, míg... Van, amit lassan, apró lépésekben kell elintézni. Ezért vagyok képes nem lelökni őt. Ezért tudom azt, hogy sokkal jobb hosszan kiélvezni kínlódását. Végigkövetni mások rá vetülő pillantását és nekicsattanó haragját.

- Rowen volt az első, aki megtapasztalta legutóbbi ostobaságod gyümölcsét - közlöm vele a tényt, amivel maga is tisztában van.
Az ő sárkánya volt az újabb veszteség első darabja, mit egy bolond vénembernek köszönhet a sziget. Már rég le kellett volna váltani. El kellett volna küldeni azok után, amit velem tett, nem pedig támogatni őt, ahogyan mindenki tette. Egyetlen pikkelyes elvesztését még járulékként könyvelik el.





A hozzászólást Galatia Alastrin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 04, 2017 5:57 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Atmor Syrus Saelte
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2016. Dec. 11.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Pént. Dec. 23, 2016 2:50 am

Félreismer.
Mióta a kegyetlen büntetést kiszabtam rá, Galatia érzéketlennek tart engem - pontosan tudom, hogy a szokatlan hidegvérem és a hajlamom arra, hogy megőrizzem azt, amikor erre senki más nem képes, mindenben az ő véleménye mellett szól. A sárkánylovasok szilaj, forróvérű férfiak és nők, merészek és büszkék; mindig olyanok voltunk egymás mellett, mint tűz és víz. Nem kétlem, hogy az engem illető elképzeléseit többen osztják a szigeten, mint ahányan nem.
Mind tévednek.
A rajongásig szerelmes voltam a feleségembe, úgy, ahogyan csak őbelé lehetett szerelmesnek lenni. A haja gyenge cédrusillatába, amelyre minden nap ébredtem, a lehunyt szemű, engedékeny mosolyába, amellyel engedte, hogy csókot lopjak a halántékára néha, ha munkában elmerülve találtam. Thidiából való volt a gyűrű, amellyel megkértem a kezét - a legszebb ötvösmunka, amit valaha láttam, eleven lángszín tűzzománc. Vándor aranyműves munkája.
Soha nem vette le.
- Kár volt rád pazarolnia az életét.
Ha eddig hiába próbálkozott is, Alastrin most az elevenembe talál: pontosan tudom, hogy Lunah soha nem értene vele egyet, de az igazság az, hogy ő most is megbocsátana nekem. Bízott bennem, mióta csak megismert.
Én pedig cserébe hagytam, hogy elvegyék tőle a lányát. Aztán azt, hogy lerombolják az otthonát. Végül megölték őt is; mostanra talán Ranwe sem él. És a sárkánya...
Lehunyom a szemem, hogy uralkodni tudjak magamon. 'Kár volt'. Ezt akarom válaszolni, de mégsem jönnek a számra a szavak.

A mérge úgy csap meg, ahogy a felhevített acélból sütő forróság: felém moccan, talán hogy megüssön, mégis megtorpan hamar. Több az önfegyelme, mint régen. Egész testében megfeszül a haragtól - pillantásában a korábbi fölény sértetten izzó dühnek adta át a helyét.
- Pont úgy, ahogy te sem értetted meg akkor, hogy mit éreztem? - most hallok először valódi indulatot a hangjában. - Ahogy most sem érted, mit éreznek a lovasok, akik miattad lettek félemberekké? Rowen volt az első, aki megtapasztalta legutóbbi ostobaságod gyümölcsét.
Nem bírom tovább elviselni, hogy azzal vádoljon, nem érdekel a szenvedésük. Hosszú idő óta először haragosan viszonzom a vádló tekintetét.
- A fájdalmad még nem jogosít fel rá, hogy ölj! - csattanok föl, mintha egy makacs gyerekkel vitatkoznék. - A vérszomjad a tiéd, nem a sárkányodé. A vérontás Lesryt nem hozza vissza, és a gyászodat sem enyhíti.
Különös, de nehezebb a szívem annál is, mintha senkivel nem találkoztam volna ma este.
Lehet, hogy nincs igazam.
Mégis...
- Ha pedig enyhíti, akkor sohasem szabadott volna kiengednem téged.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Galatia Alastrin
Hozzászólások száma :
37
Join date :
2016. Nov. 12.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Szer. Jan. 04, 2017 6:12 pm



Atmor & Galatia



Hallgatását jókora beleegyezésnek vélem. Ajkaim akár mosolyra is görbülnének, ha nem pont Lunah halálán kellene örvendeznem. Máshol talán megtenném. Elmosolyodnék, kimutatva akár fogaim fehérjét is, csak hogy nyilvánosságra hozhassam túljátszott elégedettségemet. Hogy megmutassam kegyetlenségem egy cseppjét, elborzasztva, vagy épp mosolyra késztetve másokat. Ez azonban nem a száműzöttek szigete, s mivel így van, meg kell gondolnom, mit engedek magamnak és mit nem.
Indulatosságomon igyekszem úrrá lenni, ugyanakkor mikor hasonló hévvel válaszol megnyilvánulásomra, kétkedve emelem meg állam. Ez a fajta fájdalom igenis feljogosított arra, hogy öljek, vagy hogy legalábbis egyetlen személlyel végezzek. Csupán egyet akartam, de mégis... Ki ez az alak, hogy így kétségbe mer vonni? Ki ez, hogy cáfolni meri egykori sárkányommal való kapcsolatomat? Nem ismerte őt. Sokszor én magam is úgy véltem, hogy nem ismerem Lesryt, máskor viszont mintha egyek lennénk. Ugyanaz a harci kedv, ugyanaz a merészség és hevesség, s még ha belé hidegebb vér is szorult, mint belém, olykor elébe vágva ezzel vérmérsékletemnek, biztos vagyok valamiben. Fordított esetben olyan tombolásba kezdett volna, mi nem csak egy életet követel. Ez pedig csak az egész egyik fele.

- Mit tudsz te az emberek és sárkányok kapcsolatáról? Lesry nekem adta az életét onnantól kezdve, hogy megjelölt és akkor én is neki adtam az enyémet. Az ő fájdalma az enyém volt, az én haragom az övé... Semmit nem tudsz róla. És pont te mondod, hogy a vérontás nem old meg semmit? Te, aki személyesen küldte a lovasokat csatába, hogy mészároljanak Thidia óhajára? - váltok újra fagyos hangnemre.
Tekintetemben gunyoros fény csillan, gyűlölettel keverve, mit továbbra sem vagyok hajlandó elnyomni. Megérdemli lenéző pillantásaim minden egyes darabját.

- S lám, íme az eredmény. A múltbéli áldozatainknak hála a kedves barátaidnak maradt annyi ereje, hogy megtámadhassa a szigetet. Nincs jogod elítélni másokat azért, mert bosszút akarnak. Te mégis mit tennél, ha feleséged gyilkosával találnád szembe magad?
Gyors választ várok. Ha ezen valakinek gondolkodnia kell, akkor az nagy eséllyel hazudik. Mégis, ebből a vén kecskéből azt is kinézem, hogy pillanatok alatt köpi egyik hazugságot a másik után. Épp úgy, ahogyan mostanra én is képes vagyok erre sok esetben. Az élet jól megtanított a játékra, épp úgy, ahogy az önfegyelemre és a türelemre is.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Atmor Syrus Saelte
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2016. Dec. 11.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Hétf. Jan. 09, 2017 1:59 am

Régebben úgy képzeltem, a bukás mindenkit alázatra tanít.
Hogy az idő és a sors osztotta leckék bölcsességre nevelnek.
Most, hogy énrám került a sor, rá kell jönnöm, hogy tévedtem: az a jellegzetes, akaratos gőg, amely a vezéregyéniségek sajátja és amely hat évtizeden át fűtött, olyan vonásom, hogy tőle a világ minden szégyene sem volna képes megfosztani: az ifjú Alastrin megvetésére utóbb rászolgáltam, azt azonban, hogy minden döntésemmel szembeszegüljön, még most sem vagyok képes eltűrni.
Lenéző vádaskodása fölébreszti bennem a mélyre temetett büszkeséget.
- Én hibáztam, de ettől még neked nem lesz igazad - mérem végig szúrósan, s bár a hangom megtévesztően fegyelmezett, az állkapcsomat rögzítő inak merevsége elárulhatja, hogy korántsem hagyott hidegen a megjegyzése. - Önző vagy és vérszomjas, Galatia, semmi más nem érdekel, csak a te fájdalmad, a te sárkányod meg a te bosszúd! Mit bánod te, hogy mások is így jártak! Csak azért veszed a szádra őket, hogy úgy tűnjön, végig igazságod volt. Sőt: úgy érzed, megérdemlik, amiért akkor nem fogták a te pártodat. Vártad, mikor bűnhődnek meg az árulásukért.

A szemembe vágott, merész kérdése belém fojtja a szót egy pillanatra: hogy így fölszította bennem a lelkiismeretem és az igazságérzetem hangjait, már nem érzem úgy, hogy el kellene fordulnom. Összeharapom az állkapcsom. Mind a ketten tudjuk, hogy erre csak egyetlen válasz létezik.
- Ízekre tépném - jegyzem meg, egy csepp megvetéssel, mintha a becsületem nem engedné, hogy a szemébe hazudjak. - De hálás lennék, ha valaki bezárna, mielőtt ez megtörténne. Ez nem rólad szól, Alastrin kisasszony és nem is rólam!
Gondterhelten figyelem, mintha csak e percben lépett volna elém. Szusszanok - olyan ember gesztusa, aki hiába próbál mások lelkére beszélni.
- Carax esze forog így. Te beszélsz, én mégis őt hallom. A sértett gőgjét! Hogy a fájdalmát az egész világon akarja megtorolni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Galatia Alastrin
Hozzászólások száma :
37
Join date :
2016. Nov. 12.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Kedd Jan. 17, 2017 11:11 am



Atmor & Galatia



Úgy tűnik, a múltbéli eseményekkel kapcsolatban megmásíthatatlan véleménye. Szentül hiszi, hogy akkor bizony neki volt igaza ahelyett, hogy egy picit is elgondolkodna máson. Talán ha végig így kiáll magáért, még jó vezető is lehetett volna. Talán. Ahelyett, hogy más országoknak behódolva, szolgálatba bocsájtja embereit, kockáztatva azok elvesztését. A lovasok elsősorban azért vannak, hogy a szigetet védjék. Én így vélem. Nem azért, hogy mások politikai baklövését segítsenek elsimítani háborús terepen. S hiába csupán múltam része, jelenem szinte éppen annyira befolyásolja, mint akkori cselekedeteim.
- Nincs igazam? Talán a te dolgod eldönteni, hogy kinek van igaza? Akkora hatalommal rendelkezel, hogy ezt megtehesd? Semmid sincs - dörgölöm orra alá a tényt, mi kinyilvánítja, hogy mindent elvesztett.
Egy kicsit még jól is esik ezt kimondani. Amióta felügyelő lettem, bevallom, játszadoztam néha a gondolattal, hogy mi lenne, ha Atmort száműznék? Hogyan tengetné nyomorúságos életét? Hogy keseríthetném meg még jobban? Azzal biztosan nem, hogy bántom. Minden egyes ütést, minden egyes vágást, vagy rúgást megérdemelt büntetéseként könyvelné el, s talán még a halált is akként fogadná el. Az egyetlen dolog, ami marad, hogy rendszeresen emlékezteti valaki arra, mit tett és mit veszített saját ostobaságából. Idővel meglehet, hogy be kellene zárni őt is, csak azért, hogy ne tehessen kárt saját magában. Karjait és lábait megkötözve, miközben erőszakkal nyomják le torkán az ételt, hogy éljen. Minden nap regéket mesélve baklövéseiről, történetekkel traktálva a csatáiban elhullott sárkányokról és lovasokról, vagy éppenséggel fogságba esett lányáról.
Csupán elemzése az, mi kizökkent elgondolkodó tervezgetéseimből. Egy-két dologban igaza van, az összes jellemző egészén azonban nevetnem kell. Ami azt illeti, meg is teszem. Hangos nevetésben török ki, mi ugyan nem tart sokáig, éppen elég ahhoz, hogy kimutathassam szórakozásom.

- Önző vagyok, igen, akárcsak az összes ember, viszont sokkal kevésbé vérszomjas, mint hinnéd. A bosszúra akkor még képes lettem volna, most azonban... egymagam túl kevés lennék hozzá. És valljuk be, nem tudom, kin kellene mostanra bosszút állnom. Ezt sikeresen elintézted - komorodom el - Ezen a megmaradt ürességen semmi nem képes változtatni. Nem kívánom senkinek társa elvesztését és azt, ami azzal jár, viszont irigykedem. Őket most nem állítja meg senki, ahogyan a csata napján sem tették. Elpusztították a teljes támadó sereget. Még ha nem is személyesen bosszulták meg szeretteiket, olyasvalaki tette meg, aki egyazon véleményen volt velük - merengek el, megfeledkezve önmagamról, engedve, hogy magányos gyötrődésem megmutatkozzon szemeimen át.
Akkor és ott, senki nem osztotta a véleményem. Mindenki azon volt, hogy megállítson, ahelyett, hogy segítettek volna. Én bezzeg fordított esetben kész lettem volna társam mellé állni, akár szembefordulva egy sereggel is, ha szükséges. És tudom, hogy ezt pikkelyes sárkányom is megtette volna. Egyezett volna a véleményünk. Borzalmasan naivak voltunk.

- Ó, persze, hogy hálás lennél érte! Könnyű ezt mondani, amíg nem szembesülsz vele valójában - horkanok fel.
Volt egy érzésem, hogy ezt fogja kinyögni, vagy valami hasonlót. Én azonban tudom, hogy nem így lenne. Hogy akárcsak én, úgy ő sem viselné nyugton annak lehetőségét, hogy a gyilkos talán megússza. A látványt és érzést, mikor saját társainak karja fogják őt béklyóba, miközben a tettes a szeme láttára fut el.

- Ne gyere nekem azzal az idiótával! Ő nem volt több egy sértett kölyöknél, amikor fellázadt! És már mondtam... Egymagam kevés vagyok. Az egész világ pedig nem érdekel!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Atmor Syrus Saelte
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2016. Dec. 11.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Hétf. Jan. 23, 2017 1:34 pm

Makacs, mint egy öszvér.
Nem kellene meglepődnöm: Galatia világéletében szilaj, kemény ember volt, olyasvalaki, aki a tettrekész harciasságáról híres. Nem kell sok ész, hogy rájöhessek, fikarcnyit sem változott - nem vagyok abban a helyzetben, hogy a lelkére beszéljek, és azt hiszem, ez soha nem is volt másképp. Tulajdonképpen meglep, hogy egyáltalán szóba állt velem.
Miért tette?
- Ez igaz - hagyom rá szelíden, karba fonva a kezem a mellkasom előtt. A szél egy kissé fölerősödött, és az én vérem már nem elég forró, hogy átmelegítsen. Alastrin még fiatal. Lesz-e hatvankét éves? - Az most már Nairen dolga. Reméljük, hogy több esze van, mint amennyi nekem jutott.

Nem figyel rám, és én őszinte kíváncsisággal hallgatom, ahogy az érzelmeibe feledkezik egy kissé: most úgy tűnik, mintha egyetlen nap sem telt volna el a sárkánya halála óta. Ettől a fájdalomtól vadultál el? Csakhogy hiába hiszed, hogy ha megölöd a gyilkost, az segített volna.
De ki vagyok én, hogy elvitassam, amibe kapaszkodik? Úgy tűnik, a haragja az egyetlen, amely képes elvonni a figyelmét a veszteségről és most, mintha egyszerre gondoltunk volna erre, új indulat fénye gyúl föl a szemében.

- Ó, persze, hogy hálás lennél érte! Könnyű ezt mondani, amíg nem szembesülsz vele valójában.
Úgy vitatkozik velem, mintha bármit is jelentene a véleményem a számára: valamiért sarokba szorítva érzem magam, a szavai olyanok, mintha kardot fogott volna rám.
- Ne gyere nekem azzal az idiótával! - fortyan föl. - Ő nem volt több egy sértett kölyöknél, amikor fellázadt! És már mondtam... Egymagam kevés vagyok. Az egész világ pedig nem érdekel!
- Mit számít neked, hazudok-e vagy sem? - vágok vissza őszinte csodálkozással. - Higgy nekem vagy ne higgy: te is tudod, hogy mindegyikőtökért felelősséget éreztem, és ezen a gorombaságod sem fog változtatni. A fájdalmad az én kudarcom is és ha valaha tehettem volna érted valamit, megtettem volna! Tőlem ennyi telt, Galatia - mutatok körbe, mintha a sziklameredély sólepte fűrészfogai lennének az egyetlenek, amelyek nem változtak semmit. - Nézz végig a szigeten. Ugyanúgy összetartoztok, mint régen. Az én szabályaim pedig már nem számítanak.
Sóhajtva dörzsölöm meg a szemem. Fáradt vagyok. Fáradt vagyok és öreg, és olyan elveszett, mint uszadékfa a nyílt tengeren.
- De nem miattam jöttél ide. Igaz? Csak a sziget miatt. Nekem itt nincs keresnivalóm. Ez a sárkánylovasok sziklaorma. Mindig az volt.
Egy-két szívdobbanásnyi idő, amíg eltépem a tekintetem a tengeri párától fényes gránitszegélyről: ideje menni. Az út őmellette vezet el.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Galatia Alastrin
Hozzászólások száma :
37
Join date :
2016. Nov. 12.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Pént. Feb. 03, 2017 9:47 am



Atmor & Galatia



- Reméljük, hogy így van - jegyzem meg Nairennel kapcsolatban.
Ha ő is olyan ostoba, akkor a szigetet már most el lehet süllyeszteni. Egy részem erősen támogatná ezt. Az a részem, ami elfelejtett megbánást tanúsítani, a száműzött, a felügyelő, akinek megannyi ember vére szárad kezén, ahogyan sárkányoké is. A másik felem viszont még mindig aggódik az itteniekért. Nincs gondom a viszállyal, ugyanakkor egyik fél megsemmisülését sem vágyom teljesen. Saját magamat fogom az őrületbe kergetni. Tudom, hogy valamelyik felem le kellene ölnöm, akárcsak másokat, de képtelen vagyok rá. Félek attól, hogy akkor végleg elveszítem önmagamat. A megmaradt részemet. A száműzöttet pedig nem végezhetem ki. Ha ellenük szegülök, én lennék a következő, akire vadásznának, akkor pedig mi értelme? Erre biztosan van jobb mód.

- Tehettél volna. Ha valaki, akkor te tehettél volna, most már azonban mindegy. Ahogy mondtad, tőled ennyi telt.
Körbenézek a szigeten, bár nem tudom, hogy miért. Miért teszem most azt, amit mond, ahelyett, hogy tovább ellenkeznék? Talán mert az én tüzem is enyhül, erőt gyűjt. Még számomra is lehet elég. Rá kell jönnöm, hogy bár valamennyivel jobban érzem magam most, hogy ismét dühönghettem egy keveset, nem segít. Egyáltalán nem. Továbbra is tehetetlennek érzem magam, akárcsak akkor.
- A szabályok csak addig számítanak, amíg a többség elfogadja őket. Ez mindig is így volt - állapítom meg.
Kérdésén elgondolkodom. Miért vagyok itt? Már nem emlékszem. Egyszerűen csak a szigetet jártam, figyelve imádott sárkányaik pusztításának maradványait. "a sárkánylovasok sziklaorma" Akárcsak ő, úgy én sem tartozok ide. Szeretnék? Nem tudom. A történtek után, ha itt állna velem szemben egykori társam, talán a szemébe sem tudnék nézni. Megpróbálnék előle elzárkózni, eltitkolni az egymástól távol töltött időt. Tartanék attól, hogy elborzasztaná az, amit láthatna és önnön akaratából hagyna ezúttal magamra. Ugyanakkor szörnyen jól esne, ha láthatnám. Az sem érdekelne, ha elhagy, amíg érzem, hogy életben van.

- Már én sem tartozom ide - közlöm ridegre vált hangon - Hamarosan a Kontinensre megyek, hogy megpróbáljam kideríteni, mi van a foglyokkal. Gondoltam, ha már találkoztunk, legalább egyvalaki tudjon róla - sétálok felé, majd egyenesen elmegyek mellette.
Felőlem távozhat, én még maradok. A helyen, hol idegennek érzem magam. Egészen a sziklaperem széléig lépkedem, hogy onnan meredhessek a semmibe.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Atmor Syrus Saelte
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2016. Dec. 11.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Csüt. Feb. 16, 2017 1:55 am

'Tehettél volna. Ha valaki, akkor te tehettél volna.'
Most az egyszer tombolás helyett csendben mond ellent és ez jobban bánt, mintha őrjöngene; soha nem akartam őt elárulni és - talán egyetlenként - nem azért, mert a haragjától tartok, noha a dühe félelmetes.
Én szeretem ezeket az embereket. Soha nem akartam volna gyászt és nyomorúságot hozni a fejükre. Nem akartam őket keserűvé és elveszetté tenni. Nem akartam őket magányossá és bosszúszomjassá tenni.
Én nem akartam ezt!, akarok rákiabálni, teli tüdőből, mintha minden rossz csakis ártó szándékból származhatna. Mint egy gyerek, aki abban reménykedik, hogy elég bevallania, hogy hibázott, és akkor majd egy atyai pofon emlékénél nem lesz soha több az egészből. Hogy csak egy lecke volt alázatból.
Azt akarom, hogy Lunah végigcirógasson a szemöldökömön, ahogy annyiszor korábban; arcán a feleségek - és az uralkodónők - ősi, elfogódott mosolya.
'Igazam volt?'
'Mindig igazad van.'


Talán ez a baj velem; talán sohasem nőttem fel a feladathoz egészen.
Nem is fogok.
- Már én sem tartozom ide.
A hangja rideg, akár a nyers vas. Az arca is.
- Hamarosan a Kontinensre megyek, hogy megpróbáljam kideríteni, mi van a foglyokkal - lép el mellettem. A vállunk nem ér össze, noha arra számítottam, hogy félretaszít majd. - Gondoltam, ha már találkoztunk, legalább egyvalaki tudjon róla.
Figyelem, ahogyan a mélybe tekint, látható félelem nélkül. Tíz, tizenkét szívdobbanásnyi ideig csak a tengeri szél süvölt. Megnyalom az ajkam; sós.
Tizenhárom. Tizennégy.
A hangom mély. Olyan mély, mint a szél hangja.
- Ranwe - szólítom meg a hátát, és különös módon cseppet sem kell erőlködnöm, hogy hallatszódjam. - Tudod, ugye? Magukkal vitték.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Galatia Alastrin
Hozzászólások száma :
37
Join date :
2016. Nov. 12.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   Szer. Ápr. 12, 2017 9:37 am



Atmor & Galatia



Most már tisztában van szándékaimmal. Csendesen tekintek le a mélybe, elveszve annak sűrűsödő sötétségében. A köd gomolygó fehérségként áll egyre összébb, eltakarva a képzelt zuhanás legmélyét. Számtalanszor ugrottam már le innen. Ifjúkoromban, mikor sárkányom még velem volt, s bizton tudtam, el fog kapni. Ugyanez igaz más magaslatokra is, de ez... Ez különleges volt. Itt tette meg első elszabadult szárnycsapásait, épp úgy szabadon, mint velem a hátán.
Kezdtem azt hinni, hogy Atmor már meg sem szólal. Elmerengtem az ürességen, méghozzá annyira, hogy egyetlen, vagy talán néhány pillanatra megfeledkeztem róla. Róla és minden gondról, amíg az emlékek arcom vonásait lágyítva uralkodtak elmémen. Ennek mostanra vége. Egyetlen másodperc múlva épp úgy állok ott, mint előtte. Határozottan, megkeményedve, mindvégig hátam mutatva a férfinak, de azért biccentek egyet.

- Tudok róla. Megpróbálok róla információkat szerezni, ahogy mindenki másról is - közlöm közömbösen.
Csupán azért mert az apja hibát vétett, nem sújtanám gyermekét örök börtönnel, vagy hasonlóval. Egyébként is csak adatokat gyűjtök, semmi mást. A többit majd azok elintézik, akiknek kell. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyenesen ennek a vénembernek fogom elmondani mindazt, amit megtudok. Mire végzek valószínűleg úgyis ott tombolnak majd a lovasok. Elég lesz őket tájékoztatni, aztán menni tovább arra, amerre ténylegesen kell. A lényegesebb hírekkel egyenesen a száműzöttek vezéréhez.
Felé fordulok, de csak azért, mert véget vetek a semmibe meredésnek. Szívesen leugranék újra erről a szirtről, csakhogy nem lehetséges, hacsak nem akarom a halálba vetni magam, márpedig eszemben sincs. Újfent megindítom lépteim, hogy ismételten elhaladjak mellette. Ennyi társalgás éppen elég volt, úgyhogy ha nem állít meg, egyszerűen elmegyek, az erdőig meg sem állva, hogy eltűnhessek egy kicsit annak növényei között.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Helló, sweetheart! I am
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Sziklaszírt   

Vissza az elejére Go down
 

Sziklaszírt

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Kysppie sziget :: Külterületek-