HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Silhouette FRPG
by Vendég Szomb. Szept. 30, 2017 9:56 pm

» Colors of Seattle
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:31 pm

» A kikötő
by Orin Zemdus Szer. Jún. 21, 2017 12:13 pm

» Csupasz hegyek
by Varianna Wrynn Pént. Jún. 16, 2017 1:19 am

» Erdő széle
by Lysanthir Valhosta Csüt. Jún. 15, 2017 5:02 pm

Top posting users this month

Share | 
 

 Athina Silanus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Athina Silanus   Csüt. Május 01, 2014 2:41 pm



Athina Silanus








Adatok


♦Teljes név♦
Athina Silanus

♦Becenév♦
Tina

♦Kor♦
23

♦Csoport♦
Sárkánylovasok

♦Play by♦
Elena Dementeva


Külsö és belsö

Első ránézésre egy ártalmatlan, fiatal lány és talán sok szituációban ez válik a legnagyobb erényévé. Hosszú, hátközépig érő, sötétbarna, már-már fekete hajat visel, mely általában egyenes, néha hullámos. Bőre kreolos, napbarnított egész évben, ezt génjeinek köszönheti, ahogyan sötétbarna, igéző szemeit is. Magassága átlagos, alkata nyúlánk, mozgása macskás és kecses, viszont fürgeségére és pontosságára bármikor hagyatkozhat. Arca bájos, gyakran dícsérik egész lényét egészen addig, amíg meg nem szólal. Ugyanis az első szó után szinte látható az alapvető jelleme. Határozott, szókimondó és őszinte. Ami a szívén, az általában azonnal a száján és mentora nem egyszer büntette már meg hasonló kirohanásai miatt. Emiatt sokszor lesz tapintatlan, talán személyeskedő idegenekkel szemben, ugyanis a jópofizás nem tartozik Tina erényei közé. Megmutatja azonnal, hogy ki is valójában, akinek ez tetszik, az maradhat, akinek pedig nem, mehet isten hírével. De kiismerni őt igazán nem lehet, talán egyedül mentorának sikerült. Ugyanis Athina olyan, akár az időjárás. Van, hogy süt a nap de még is fúj a szél és hűvös a levegő. Van, hogy vihar támad, ez pedig tarthat napokig, de ha csak "nyári zivatar", akkor hamar eláll az eső és lenyugszik a táj. Eszméletlen szeszélyes, végtelenül temperamentumos. Lelkében egy igazán tüzes, fiatal lány, aki él a kalandoknak és rendekezik olyan nagy szívvel, hogy ha tehetné, megváltaná a világot. Nem érdekli a hatalom vagy a pénz, ez neveltetésének köszönhető, de ebből kifolyólag nem is tűri az igazságtalanságot vagy a zsarnokságot. Szíve mélyén pedig, mit még talán csak szülei és mentora láttak belőle, olyan gyengédség és odaadás lakozik, ami nagyon kevés emberben van meg és még Athinának sincsen bátorsága ahhoz, hogy ezt megmutassa az embereknek. De minden máshoz természetesen van és sok energia kell a féken tartásához, mert mindenbe ami egy kicsit is izgalmas, legyen az bármennyire veszélyes, azonnal fejest ugrik. Emelett okos és inteligens, gyorsan vág az esze, sokat tanult. Rendkívüli tehetsége van a botanikához és a füvekkel, gyógynövényekkel való bánásmódhoz illetve az ezekkel való gyógyításhoz.


Történetem

Egy rendkívül szegény családba születtem, mint legidősebb gyermek. Édesapám halász lévén közel laktunk az óceán partjához, bent az erdőben, a hegy lábánál. Édesanyám nevelt engem, a húgomat és az öcsémet, akik ikreknek születtek, emelett pedig agyadedényeket gyártott, mikor épp ideje engedte, hogy ne halljunk éhen. Ugyan apámnak remekül ment a halászat, a sziget hozzánk eső felén lévő nagyon gyakori viharok megnehezítették a dolgát. Pénzünk, erőnk vagy lehetőségünk nem akadt arra, hogy átköltözzünk a sziget másik felére és hiába éltünk egy jó emberek lakta falu közelében, ők sem engedhettek meg maguknak efféle luxust, próbálták a maguk életét a lehető legjobb módon, mindenből a legjobbat kihozva élni. Én viszont többre vágytam. Már egészen kicsiként hajtott a kalandvágy, mindig a saját fejem után mentem és minél jobban tiltottak valamit a szüleim, annál inkább vonzott a dolog. Persze a szegénységből kifolyólag mindig maximális tisztelettel öveztem őket és abban segítettem, amiben csak tudtam nekik. Én még járhattam iskolába, viszont mikor a két kistestvérem megszületett és még két éhes szájat kellett etetnünk, már tudtuk, hogy nekik nem lesznek ilyen kilátásaik. Egyetlen igazi szerencsénk az volt, hogy fogékony voltam, szinte szomjaztam a tudást és képes voltam őket megfelelő logikára, tudatosságra és ésszerűségre nevelni, emellett nagyon értettem a botanikához és a füvekkel való gyógyításhoz. Mindezt ahogy lehetett, átadtam nekik, együtt jártuk az erdőt, a tengerpartot, a réteket és védtem őket, ahogyan csak lehetett. Ám éjjel, mikor a család nyugovóra tért, én mindig kimásztam a kis faházunk ablakán és a bajt kerestem. Volt, hogy a faluig elsétáltam és fogadókba merészkedtem be. Szüleim óvtak a falutól, csak akkor mehettem volna oda, ha ők is velem tartottak, de soha nem engedtek látni belőle semmit. Nem voltak barátaim, az iskolában különcnek számítottam. Talán azért, mert én is annak éreztem magam, ők pedig csak annyit láthattak, amennyit én engedtem magamból. Sokkal többre vágytam a saját sorsomnál és ennek köze sem volt a pénzhez. Érdemileg vágytam ennél ezerszer többre. Ezt az érzést pedig egy sárkány keltette bennem. Minden éjjel, mikor a hegyoldalon keresztül vágtam az erdőt a partig, egy sárkány szelte az eget. Legtöbbször a vihar eget rengető zajától nem hallották a szüleim, ha meglógtam és a sárkány is csak akkor láttam, mikor a nyári meleg levegőn a hűvös front szele keresztülhasított és a felhők vakító villámokat szórtak az égből. Fogalmam sem volt, hogy miért van összefüggésben az efféle időjárás a sárkány vad szárnycsapásaival, de biztos voltam benne, hogy közük van egymáshoz. Gyakran figyeltem a partról, miközben a hullámok vadul csapdosták a lábamat, ahogyan a sárkány szinte hagyja, hogy a villámok belecsapjanak, bár sokszor elgondolkodtam, hogy talán maga a természet engedi a sárkánynak, hogy feltöltődjön. Csodával töltött el, mert maga a lény is csodálatos volt, a viharok pedig gyakoriak voltak nálunk és imádtam őket.
Egy éjjel, mikor talán tíz éves lehettem, nem szokásos vihar kerekedett, a szél sebesen száguldozott odakint és bár elég ijesztőek voltak a hangok, a család tagjait nem rázta fel. Kimerészkedtem a házból és elkezdtem a partszéli hegyoldalt megmászni. Tudtam, éreztem, hogy a sárkány az égen lesz és látni akartam, de ezúttal nem a partról, hanem magasabbról. Nem másztam fel a csúcsig, egy kis szirtnél, melyet benőttek a fenyők, megálltam és egy, a szirt szélébe gyökerezett fa törzsébe kapaszkodva figyeltem a sárkányt. Mikor egy villám belehasított, ezüst pikkelyein akár az elektromosság, kék erek futottak végig jól láthatóan, mígnem vékonyodni kezdtek és végül eltűntek. Fogalmam sem volt a sárkányokról, pedig a sziget hemzsegett tőlük, viszont a családi helyzetem és a szüleim túlzott féltése miatt sosem kerülhettem közel hozzájuk. Számomra csak álom lehetett, hogy valaha találkozom eggyel, vagy megérinthetek egyet. Persze a rengeteg dac a tiltások és korlátozások ellen meghozta a gyümölcsét. A szél hatására a fa, amibe kapaszkodtam kifordult gyökerestül a sziklából, engem pedig a zuhanás olyan meglepetéssel ért, hogy csak hosszú másodpercek múltán kezdtem el sikoltani. Szinte biztosan tudtam, hogy a vizet sem fogom elérni, a sziklák szilánkosra zúznak majd. A sokk ereje olyan erős lett, hogy eszméletemet vesztettem, de belül megbékéltem a tudattal, hogy nem nyitom ki többé a szememet. A vízparton, félig az óceánban, félig a vizes, sáros homokban tértem magamhoz. Fájt az fejem és mikor odanyúltam, hogy megnézzem, mitől, meleg vér tapadt az amúgy áthűlt kezemhez. Tetőtől talpig vizes voltam. Hangok zavartak meg a hátam mögül és mikor ráeszméltem, hogy a felüléshez gyenge vagyok, csak oldalra fordultam és felfelé emeltem a fejemet, hogy lássam, mi történik. Egy magas, nagydarab, izmos, sötétebb bőrű, de nem utolsó sorban jóképű férfi rakott éppen tüzet. Mikor sikerült neki és észrevette, hogy magamhoz tértem, odacipelt a tűzhöz és birkabőrbe bugyolált, hogy ne fagyjak meg. Lassan mesélni kezdett. Kiderült, hogy a sárkány, akit figyeltem az ő sárkánya volt, Cora, egy energiasárkány. A férfi Deneron néven mutatkozott be nekem. Elmondása szerint a sárkánya mentett meg zuhanás közben, végül pedig ő húzott ki a vízből. Cora pedig ott feküdt a fák között, mintha ez annyira természetes volna, de nekem, aki soha nem közelíthettem meg őket és csak az égből láttam őt, mennyország volt odamenni hozzá és megérinteni. Tudtam, hogy számomra lehetetlen, hogy a lovasok közé álljak, de Deneron nem mondott le rólam. Titokban éjszakánként, mikor amúgy is kiszöktem volna, gyakran találkoztunk. Felkészített mindenre, amit egy lovastanoncnak tudnia kell. Megtanított harcolni, rengeteget mesélt a sárkányokról, a régi rossz viszonyról, mindenről. Én pedig ittam a szavait, mint egy rajongó kislány. Idővel a szüleim is megismerték. Édesapám képtelen volt feldolgozni, hogy a kislánya tanoncnak akar állni, édesanyám menthetetlenül sírt, testvéreim pedig még túl kicsik voltak hozzá, hogy felfogják, mi is történik valójában. Minden tiltás ellenére jelentkeztem tanoncnak és az előzetes felkészítésnek hála hibátlanul teljesítettem az első két évet. Corával a kapcsolatunk annak ellenére, hogy nem tudtunk kommunikálni egymással a szavak segítségével, egyre szorosabb és szorosabb lett. Éppen akkor tette le a tojásait a szigeten, mikor mi ifjak áthajóztunk, hogy kiválasszon minket az egyik. Talán nem a véletlen műve, hogy engem Cora tojása választott, így egy energiasárkány tojással tértem haza. Azóta nem egy év telt el. Szüleimet kénytelen voltam hátra hagyni, hogy saját életet kezdjek, de a szigeten maradtam és ameddig csak tehetem támogatom majd a családomat. Már jó pár éve, hogy teljes jogú sárkánylovas vagyok. Deneron a mentorom és a legjobb barátom, csapatunkat pedig Cora és az én sárkányom, Rhaegos teszi teljessé.

Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Rhaegos   Szomb. Május 03, 2014 10:08 am



Rhaegos









Adatok

♦Teljes név♦
Rhaegos

♦Nem♦
Hím

♦Kor♦
7

♦Fajtája♦
Energiasárkány

♦Párja♦
-


Egyéb

Rhaegos egy viszonylag nagytermetű, meglehetősen izmos, erős felépítésű sárkány. Pikkelyei sötétek, majdnem feketék, de jellegén észrevehető, hogy a sárkány úgy egészében sötétkék színben pompázik, ez előnyére válik, mikor viharok idején feltöltődik, mert bele tud olvadni a környezetbe. Talán csak szemei mondhatóak átlagon felülinek, hisz levendula színben játszanak, ami szinte világít amúgy sötét pikkelyei mellett. Szárnyai szélesek, farka hosszú, feje pedig markáns, íves, tiszteletet parancsol. Az egész sárkány tartása, léptei, már ahogy repül, tükrözik természetét. Kimért és talán első találkozásra barátságtalannak tűnik. Már-már túlontúl védelmező a természete, két lépést nem tehetek nélküle és nem is hagyja nekem, hogy eltűnjek a szeme elől. Nem beszél sokat, kivéve, mikor kioktat az élet nagy dolgairól vagy mikor közli velem, mit hogyan kellene csinálnom. Hasonlít rám abban, hogy őszinte, bár sokkal nyersebb a stílusa, nem figyel arra, mit hogyan fogalmaz meg, egyszerűen csak kimondja. Viszont egy igazi zseni, vele mindenről lehet beszélgetni, sosem volt még ilyen jó hallgatóságom vagy ennyire frappáns vitapartnerem. Mások számára nem hajlandó megnyílni, de én láttam már gyengéd oldalát is. Ha bánatos vagyok, visszavesz az amúgy határozott, kimért stílusából és segít nekem átesni a nehéz időszakokon, de persze csak az után, hogy megmondja a magáét az adott szituációval kapcsolatban. Hálás vagyok neki, amiért ilyen, mert az én vadságomból és tüzemből rengeteget visszavesz, szinte kordában tart a jellemével. Felnézek rá és tisztelem őt, amiért annyi energiát fektet abba, hogy a földön tartson. Ha nem lenne mellettem, mentorom, Deneron kevés lenne ahhoz, hogy megvédjen a saját marhaságaimtól. A jel, amit tőle kaptam egy életre szóló tanulság. Legalábbis ő így fogalmazta meg nekem. Egy enyhén világító szó jelent meg a vállam vonalának mentén, türkiz színben, viszont a sárkányok nyelvén íródott, mely az emberek számára egy megfoghatatlan dolog, hisz írásban csak ilyen formában jelent még eddig meg, illetve az írásjelek is teljesen ismeretlenek benne. Rhaegos annyit árult el, hogy az életem egy bizonyos pontján majd meg tudom fejteni az ő segítsége nélkül is. Azt mondta a szó irányt ad majd az életemnek és olyan hatással lesz rám, hogy az örökké lázadó lelkem majd békére lel. Így egy egész élet vár rám, hogy megfejtsem a jelét és büszkén fogom viselni, jelentsen bármit is.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Athina Silanus   Szomb. Május 03, 2014 11:32 am


Kedves Athina!
Meg kell mondjam, teljesen elvarázsolt a történeted. Nagyon tetszik, ahogyan fogalmazol és külön öröm, hogy nem fukarkodsz a részletekben. Immár te is teljes jogú tagja lettél a játékosoknak. Foglald le az avatarod és akár bele is kezdhetsz a játékokba.
Vissza az elejére Go down

Helló, sweetheart! I am
Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Athina Silanus   

Vissza az elejére Go down
 

Athina Silanus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Szabadidő :: Archívum :: Karakterek :: Inaktív karakterek-