KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Legutóbbi témák
» Silhouette FRPG
Őrtornyok         Icon_minitimeby Vendég Szomb. Szept. 30, 2017 9:56 pm

» Colors of Seattle
Őrtornyok         Icon_minitimeby Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:31 pm

» A kikötő
Őrtornyok         Icon_minitimeby Orin Zemdus Szer. Jún. 21, 2017 12:13 pm

» Csupasz hegyek
Őrtornyok         Icon_minitimeby Varianna Wrynn Pént. Jún. 16, 2017 1:19 am

» Erdő széle
Őrtornyok         Icon_minitimeby Lysanthir Valhosta Csüt. Jún. 15, 2017 5:02 pm

Top posting users this month

Megosztás
 

 Őrtornyok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Admin
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


Őrtornyok         Empty
TémanyitásTárgy: Őrtornyok    Őrtornyok         Icon_minitimeHétf. Május 12, 2014 7:34 pm






Őrtornyok  

Őrtornyok         OWNLcGv A hegy aljában, közvetlen a város tövében a kikötő két oldalán óriás őrtornyok állnak, melyekben 0-24 órában őrszemek vannak kihelyezve és bármi gyanúsat észlelnek az égen vagy a vízen éles hangú, szarvasmarha szarvából készült "trombitáikkal" jeleznek a városnak.





Vissza az elejére Go down
https://lordsofthesky.hungarianforum.com
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Őrtornyok         Empty
TémanyitásTárgy: Re: Őrtornyok   Őrtornyok         Icon_minitimeHétf. Május 19, 2014 10:23 am

Aweron & Athina


Hosszú időmbe telt, míg a csónaktól, melyet a két sziget között hagytam beúsztam a Lázadók szigetéig. Ilyen az, amikor a rám vigyázó szemek sokáig magamra hagynak, rögtön elkezdem keresni a bajt. Egy hatalmas, görcsös levegővétellel kapaszkodtam fel hirtelen a sziklára. Fogalmam sincs, mennyit kellett úsznom, de amennyire lehetett kimerültem tőle. Innen legalább egy óra lesz, mire szerzek annyi energiát, hogy elinduljak. A város pedig a sziget átellenes oldalán van, így talán nem szúrnak ki azonnal. Nem szeretem, ha nyílt tüzet nyitnak rám, mikor a sárkányom feltöltődni van egy teljesen másik szigetnél. Kapaszkodás közben hátrafordítottam a fejem és szinte láttam a vihar felhőit a mi szigetünk szélén. Annyira már nem volt közel, hogy Rhaegos alakját is lássam. De amiről nem tud, az nem fáj neki. Majd úgy is észreveszi, hogy eltűntem. És biztosan el is küld a francba.
Egy ideig még a kissé viharos vízben, a sziklába kapaszkodva próbáltam magamhoz térni. Végül csurom vizesen felmásztam addig, míg elég mélyedést találtam ahhoz, hogy leüljek és kicsavartam a lófarkamból a vizet, illetve megszabadultam a pulóveremtől, mert a hűvös levegő és a vastag, csuromvizes anyag nem volt jó páros. A lábamhoz kötött kis csomagot felhúztam a vízből és kiszedtem belőle a fegyvereimet, majd magamra szereltem. A tőrömet a bőrcsizmám szárába, az íjamat a hátamra, a nyilakat pedig egy a hátamra csatolható tokba, mely kissé laposabb volt és bőrből készült. Vettem két-három mély levegőt és elkezdtem felfelé mászni. Még magam sem tudtam pontosan, hogy mit tervezek, de az adrenalin csak úgy süvített az ereimben, a szívem a torkomban dobogott és emlékeim szerint nem volt még olyan pillanat az életemben, mikor a tiltott zónában való mászkálás ennyire felpezsdített volna.
Lassan haladtam a szigeten, fáról fára lendültem, ha az kellett, de nem adtam lehetőséget a lázadóknak arra, hogy észre vegyenek. Mire az őrtornyokhoz értem már megszáradt mindenem annyira, hogy a terveimet, melyeket útközben találtam ki, végre tudjam hajtani. A mosoly az arcomról eltüntethetetlenné vált. Az izgalom átjárta egész testemet és tagadni sem tudtam volna, hogy hosszú évek óta ez tart életben. Mióta nem a szüleimmel élek és semmilyen korlátozásban nincs részem, néha erősen elvetem a sulykot, már ami az erkölcsi és morális határokat illeti, de nincs mentségem: ez az életem.
Először a keleti oldalra másztam észrevétlenül, hogy tüzet tudjak gyújtani nem messze az őrtorony lábánál, ahol egy szikla nyújtott teljes fedést. Gyorsnak és precíznek kellett lennem. Útközben szedtem néhány gallyat, ezekbe pedig két kővel pattintottam szikrát. A tűz égni kezdett, nekem meg körülbelül 15 másodpercem volt rá, hogy visszamásszak a helyemre, vagy indul a nyílzáport és szőnyeg módjára feltűznek a szikla falára. Nem kellemes. Egy biztos pontról figyeltem, ahogyan a tűz irányába megindulnak az őrök, szabadon hagyva a sok torony közül az egyiket. Ismét szikrát pattintottam, ezúttal egy speciális nyíl végére. A biztos távolból lőttem ki a nyilat, ami megakadt a torony tetején és a fa, melyből készült a perem, lassan égni kezdett. És ahogy vártam pár másodpercem belül riadót fújtak.
A partszakasz zengett a kürttől és a hangoskodó, értetlen lázadók zajától. Mosolyogtam és legszívesebben közéjük rohantam volna, de dobogó szívem és vad vérem visszafojtván csak ültem egy biztos helyen, az egyik szikla mögött, megfelelő távolságban és vártam. Meg akartam várni, amíg megszüntetik a riadót, míg már nem hallom a kürtöket és a kiabálásokat. Utána pedig addig folytatom a játékot, amíg csak lehet, de legalább három tornyot akarok ma porig égetni.


A hozzászólást Athina Silanus összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 20, 2014 4:33 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Aweron Garodin
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2014. May. 14.


Őrtornyok         Empty
TémanyitásTárgy: Re: Őrtornyok    Őrtornyok         Icon_minitimeHétf. Május 19, 2014 2:59 pm

Sötét viharfellegek takarták el előlem a csillagtalan égboltot. A szél is feltámadt, de oly hideg mégsem volt azért, hogy fázni kezdjek. Az úszástól még mindig vizes ruhám az oldalamra tapadt. Gyors voltam és alapos, mint mindig. Ahogy felnéztem az előttem magasodó sziklafalra hirtelen parányinak éreztem magam. Mindig is szerettem a kihívásokat. Ha valaki azt mondta,hogy úgy sem tudod megcsinálni Aweron, vagy őrültség amit tervezek, akkor én addig próbálkoztam, amíg be nem bizonyítottam, az ellenkezőjét. Nem másnak... magamnak akartam bizonyítékot, hogy képes vagyok rá. Persze hazudnék ha azt mondanám nem csak azért csinálom ezt most, hogy jobb lehessek Rexarnál. Felkapaszkodtam hát a sziklára és mászni kezdtem. Már egész magason járhattam, mikor először lenéztem.
Ez hiba volt. Láttam az alant lehulló köveket amint egymásnak koccanva darabokra törnek. Másik fogást kellett találnom, hogy visszanyerjem az egyensúlyomat. Izmaim egyenetlen rángással válaszoltak az erőfeszítésekre. A fülembe süvített a szél. Egy rossz mozdulat és végem...
Túljutottam a nehezén, most már csak le kellett ereszkednem a másik oldalon, de jellemzően a cél előtt rontom el a dolgokat. Az eső ezt az időpontot választotta, hogy úgy isten igazából eleredjen. Mintha az égiek direkt rámborítanák az éjjeliedényt. A nedves kőről lecsúszott a csizmám talpa, én pedig zuhanni kezdtem. Alig két métert eshettem, amit meg is úsztam törés nélkül, ám a fejemet jócskán bevertem az egyik sziklába.
Elájultam...
Azt hittem ez lesz a vesztem. Megtalálnak a lázadók és magukkal visznek. Azuregost elfogják engem pedig jobb esetben előbb kihallgatnak de a vége úgy is az, hogy megölnek minket. Nem tudom meddig heverhettem a nedves avarban, mikor kültszót hallottam. Ez volt az ébresztőm. Mintha rémálomból ébrednék ültem fel rögtön, s a kardomért nyúltam. Az eső közben elállt. Hát mégsem kaptak el... Ezek ostobábbak, mint hittem. De ha nem miattam szólalt meg a kürt, akkor meg miért? A szemöldököm felszakadt, belőle vékony vérpatakocska talált utat lefelé az arcomon, de nem vettem még észre, azt hittem, hogy csak az eső az. Sajgó halántékkal szédelegve feltápászkodom. Az eget kémlelve Azuregost keresem, de eredménytelenül. Visszavonulót fújok. A sziklák mögött végigosonva hol a lármás partszakaszt az égő toronnyal, hol pedig az eget pásztázom, ám valami egészen mást találok neveletlen sárkányom helyett.
Hátulról közelítem meg az egyébként furcsán ismerős alakot, kardomat nesztelen kihúzva nyughelyéről és az idegen felé szegezem. Lehet, hogy észrevesz, mindenesetre az esőtől nedves avar nem árulja el lépteimet. Egyre közelebb kerülök hozzá
- Athina?! Szentségit, hát mit keresel itt? * Suttogni szeretnék, hogy le ne buktassam magunkat, de mégis hangosabbra sikerül kiejteni a nevét. Tán csak a szemem káprázik. Alaposan beverhettem a fejem a sziklafalba. Sajnos, vagy nem sajnos de tényleg ő az. Szépen összevesztünk, mikor utoljára láttam. Talán lesz is hozzáfűznivalója, ha innen leléptünk.
- Tűnjünk el innen. Várjunk csak... mégis mit csinálsz azzal a kezedben? * Mutatok a nyílra, mert sejtem már, hogy mit tervez vele. Nem is ő lenne.*
- Szóval a te műved az ott? * Mutatok az égő peremű őrtorony felé. Majd megcsóválom a fejem. Az idő épp nem alkalmas arra, hogy hegyibeszédet tartsak neki arról, hogy mennyire vakmerő és meggondolatlan, meg aztán amúgy sem értené meg. Megpróbálom megragadni a kezét és vele együtt elindulni visszafelé.*
- Azonnal távozunk. * Adom ki az ukázt, ám ezzel párhuzamban rá is jövök, hogy kivel beszélek. Athinát nem úgy ismertem meg, mint aki hallgatna rám, de én makacsabb vagyok.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Őrtornyok         Empty
TémanyitásTárgy: Re: Őrtornyok   Őrtornyok         Icon_minitimeHétf. Május 19, 2014 11:54 pm

Éppen mozdulni akartam, a hangok kezdtek elcsendesedni, a szívem lüktetése is alább hagyott így újabb dózisra volt szükségem. Aztán hirtelen egy alak jelent meg előttem és számon kérő hangon mondta ki a nevem, mint akit letaglóz a teljes meglepődés. Odakaptam a fejem a személy irányába és tágra nyíltak a szemeim.
- Te meg mit keresel itt?! - Kérdeztem hirtelen meglepődésből. Nem sokat teketóriázott, azonnal meg akarta mondani mit tegyek és hogyan - ez annyira Aweronra vallott. Nem jöttünk ki régebben sem, két túlságosan erős személyiség találkozása sosem szül jó vert. És mikor legutoljára láttam, nem a legszebben váltunk el egymástól. Két makacs öszvér voltunk mi egymás mellett.
Hamar rájött, hogy a kis felfordulást én okoztam és már vártam is tőle a szentbeszédet, amikor hirtelen megragadta a kezemet és elkezdett húzni, hogy minél hamarabb eltűnhessünk innen. Nem mintha bármi bajban lettem volna.
- Eressz el Aweron. - Mondtam neki nyugodtan, legalábbis próbáltam az maradni, de mindig hamar ki tudott hozni a sodromból. Miért kell egyáltalán bármibe beleszólnia? Vagy utasítgatnia? Manapság ezt már senkitől nem voltam hajlandó eltűrni. Ő pedig nem tartozott azok közé az emberek közé, akik előtt elszégyelltem magam, ha túlzásba estem bármivel is.
Épp szép szavakkal illettem volna arról, hogy így biztosan lebuktat minket, mikor valami koppant a hátunk mögött. Nem sokat láttam belőle, mert csak annyira volt időm, hogy perifériából rálessek, de az a valami égett. Nem sok robbanószerrel találkoztam eddig, de ha valamiből kanóc állt ki és az meg is volt gyújtva, az semmi jót nem jelentett.
- A büdös francba! - Hagyta el ajkaimat a még visszafogott káromkodás. - Fuss te marha! - Mondtam neki nem túl hangosan de elég erélyesen ahhoz, hogy tudja, ez mind az ő hibája. Nem törődve azzal, hogy követ vagy sem, elkezdtem rohanni, hogy mire felrobban az anyag biztos távolságba legyek. Pár másodpercen belül a talaj dobott rajtam és nagy valószínűséggel azon a félkegyelműn is egy nagyot és ugyan annyira erős nem volt, hogy nagyobb bajunk essen, én személy szerint az erdő szélén, a fák között landoltam, miután a lendület kétszer megpörgetett a levegőben.
Ki tudja mennyi idő múltán emeltem fel a fejem, de a por még mindig hatalmas volt, nehezen láttam át rajta. Feltápászkodtam egy közeli fa törzsének segítségével és azonnal az íjamért nyúltam, gyorsan megfeszítve nyilamat az idegen, hogy ha arról van szó, lőni tudjak. Körbenézve azt a félnótást kerestem.
- Aweron? - Kérdeztem a porfelhőtől áztatott levegőbe, hátha választ kapok. Közben lassan elkezdtem a robbanás irányába haladni, fürkészve minden mozdulatot és hangot, bár a fülem még mindig csengett valamennyire a robaj hangjától. Nem tudtam, hogy megsérültem-e, mert az adrenalin ismét dübörgött minden egyes porcikámban. Néhány kék-zöld foltot biztosan elkönyvelhetek, de ha valahol komolyabban meg is sérültem, egyelőre nem éreztem.
Szemből hangokat hallottam.
- Kapjátok el őket. Két tornyunk veszett miattuk. Nincsenek foglyok! - Ennél többre nem is volt szükségem, hátrálni kezdtem.
- Ha elkapnak minket, simán eléjük doblak aztán meglógok! Komolyan mondom! - Szóltam hátra Aweronnak, hátha időközben előkerül, de a porfelhőtől, ami a fülledt nyári levegőben nagyon nehézkesen akart alászállni, semmit sem láttam belőle.


A hozzászólást Athina Silanus összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 20, 2014 4:31 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Aweron Garodin
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2014. May. 14.


Őrtornyok         Empty
TémanyitásTárgy: Re: Őrtornyok    Őrtornyok         Icon_minitimeKedd Május 20, 2014 3:24 pm

Athina&Aweron

Egyszerre vonhatjuk kérdőre egymást, ám most nem alkalmas az idő a csevejre. Kár.. pedig volna egy pár kérdésem hozzá. Nem akartam húzni az időt, mihamarabb el kellett tűnnöm innen, persze a dacoló kisasszonnyal együtt. Ugyan nem a legszebb módon lett vége a kapcsolatunknak, sőt szinte gyűlölködve váltunk el egymástól, azért mégsem szívesen fordulnék el és hagynám itt őt egyedül. Tudván, hogy milyen kalandvágyó és heves még talán holnap is itt nézné a tűzijátékot. Egyikünk sem engedett a másiknak, s eszembe jutottak a régi "szép" idők. Az én forrófejűségem és az ő temperamentumos egyénisége mindig csak szította a lángot köztünk. Persze voltak kellemes időszakok is, hazudnék, ha azt mondanám nem, de annak már vége. Talán úgy érzi, hogy még nincs bajban, ám én határozottan úgy látom, hogy a kis akciója már alaposan belekevert minket a slamasztikába. Talán kicsit erősebben szorítottam meg a csuklóját, mint szerettem volna, s úgy húztam magam után, hogy minél távolabb kerüljünk innen.
- Nem. Sajnálom. De nem hagyom, hogy még nagyobb ostobaságot művelj.. Egyáltalán hogy jutott az eszedbe?!
Fordulok meg hirtelen, hogy a szemébe nézhessek, ám ekkor valami hirtelen koppant a hátunk mögött. Egyszerre fordulhatunk a hang irányába és konstatáljuk az ajándékcsomagot.
- Hogy az a ragyaverte..
Szentségelek halkan és köpök egyet, majd azonnal Athina után rohanok. A talaj majdhogynem a talpam alatt robbant, a szilánkosra tört kavicsokból pedig jó adagot kaptam a hátamba. Ezt csak akkor éreztem, amikor hanyatt gurultam. Tompán felnyögök a fájdalomtól, aztán lesöpröm magamról a robbanás földtörmelékeit. Kell pár másodperc amíg kitisztul a kép és nem csak homályos foltokat látok. Őrjítően sajgott a halántékom, mire csak a fogamat tudtam csikorgatni. Miután ténylegesen magamhoz térek egyből Athinát kezdem keresni, de eredménytelenül. Csak nem?!...
És ekkor meghallom a hangját. Megkönnyebbülve felsóhajtok és a hang irányába osonok. A füst csípte a szememet. Olyan sűrű volt egy helyen, hogy akár karddal vághattam volna. Direkt nem szólok vissza, mert, mintha a fák között két páncélos alakot láttam volna elsuhanni. Nem voltam ugyan biztos benne, de jobb az elővigyázatosság. Athina felé igyekeztek, kit én már rég kiszúrtam, hogy hol áll, s jellemzően még ilyenkor is engem illet kedves szavaival. Ez a nő... Erre már csak szem forgatva közelítem meg hátulról. Hogy elhallgattassam kesztyűs tenyeremet a szájához szorítottam és behúztam az egyik félreeső szikla mögé.
- Ssh... Csak én vagyok.
Suttogom, s miután beazonosított lassan elengedem.
- Jól vagy?
Kérdem tőle, kissé végigmérve, de ha már a kezében az íj, akkor talán nem esett komolyabb baja az eséstől. Előhúzom kardomat, de nem szándékozom használni, ha nem muszáj. Gondolom Athina majd tesz róla, hogy mégis kelljen, de eredetileg ez nem szerepelt a tervemben. Én csak kémkedni jöttem volna, nem pedig tornyokat égetni. Még az ötlet is banális, ráadásul egyedül. Már épp mondanám neki, hogy nagyon megváltozott, mióta utoljára találkoztunk, de ekkor egyre közeledő léptek zaját hallom, s hátamat a sziklának vetve próbálom összehúzni magam. Mindeközben persze azért fohászkodom, hogy Athina ne akarja majd rájuk vetni magát. Ez az arcomon is látszik. Átható tekintettel csóválom a fejemet óva-intve, hogy még csak az eszébe se jusson.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Őrtornyok         Empty
TémanyitásTárgy: Re: Őrtornyok   Őrtornyok         Icon_minitimeKedd Május 20, 2014 4:28 pm

Nem mondanám magam túlzottan ijedősnek, még is nagyot ugrottam, mikor Aweron hirtelen megjelent a hátam mögött és befogta a számat. Ahogy kezdtem a robbanás után megnyugodni már jócskán alábbhagyott az adrenalinlöket amiben részem volt, így szembesülnöm kellett azzal, hogy megsérültem. Nem is akárhogy. A férfi hirtelen mozdulatától rögtön emeltem a könyököm, hogy védekezésképpen gyomorszájon tudjam vágni, ám az oldalam nem engedte nekem. Sokszor sérültem már meg, a fájdalom kezelése általában jól szokott menni, most viszont egy fájdalmasabb nyögés szabadult fel ajkaim közül, mikor Aweron elengedett. Bólintottam neki, miszerint jól vagyok. Túl makacs voltam és túlságosan nagy volt fölöslegesen a büszkeségem ahhoz, hogy elmondjam neki, hogy mi történt.
Egy Aweronnal szemközti sziklának támaszkodtam és egy nyilat feszesen tartottam az íjam idegén, hogy bármikor lőni tudjak. Egy ideig tudtam állva maradni. A fejemet is eléggé beverhettem, mert enyhe hányinger kerülgetett, valamennyire szédültem is. Lassan lecsúsztam a szikla mentén és a medencém felett lévő területre szorítottam a tenyeremet. A fekete anyagon, amit viseltem nem látszódott a sötétvörös vér színe, de a kezemen határozottan megtapadt. Forró volt és sűrű, amint szaga megcsapta az orromat felfordult tőle a gyomrom. Egyetlen szót sem szóltam róla. Aweron kedves volt nekem annak ellenére, ahogyan elváltunk. Többnyire az én bizalmatlanságom miatt nem működött a kapcsolat. Nem akartam közel kerülni bárkihez, évek óta ezt csinálom. Ezért viselkedek ennyire kezelhetetlenül. Nincs ember, aki ezt sokáig el tudná viselni. A szikla tövében isteneinkhez suttogtam halkan egy imát, hogy Deneronnak ez semmiképp ne jusson a fülébe, mert biztosan a fejemet veszi majd. Ahogyan Rhaegostól is számíthatok majd egy alapos fejmosásra. El kellett érnem, hogy a férfi mellettem ne jöjjön rá, hogy vérzek. Valami Athinásra volt szükségem, méghozzá gyorsan... Mit tennék egy ilyen helyzetben?
Oldalra pillantottam. Aweron biztosan meg akarja várni, míg elkerülnek minket a lázadók én viszont mérlegeltem a lehetőséget, hogy ha lebukunk, nem lesz lehetőségünk megvédeni magunkat. Hirtelen álltam fel a fájdalom ellenére a szikla tövéből és elindultam előre, nem törődve azzal, hogy a férfi mozdul vagy sem.
Rohanni kezdtem és biztos voltam benne, hogy kiszúrnak majd a lázadók. Ahogy elértem a második fát, a fejem mellett egy nyíl fúródott a fába és a lázadók engem kezdtek el követni. Reméltem, hogy Aweron meghúzódott annyira a sziklának a takarásában, hogy nem veszik őt észre és elkezdődik a hajtóvadászat utánam. Ha van egy kis esze, meglóg addig, amíg megszabadulok ettől a néhány amatőrtől. Utána meg majd még kitalálom, hogy mi is legyen.
Gyorsan tudtam haladni, mert ahogy az adrenalin ismét átjárta a testem kevésbé éreztem a fájdalmat. A fák és sziklák takarásában pedig egészen biztonságosan tudtam visszacélozni ahhoz, hogy leszedjem őket. Aweront nem láttam semerre, nem tudtam, hogy mi lehet vele.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Aweron Garodin
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2014. May. 14.


Őrtornyok         Empty
TémanyitásTárgy: Re: Őrtornyok    Őrtornyok         Icon_minitimeKedd Május 20, 2014 5:25 pm

Athina & Aweron

Lélegzetvisszafojtva várakozok. Rászorítok kardom markolatára, nedves tenyeremmel, hogy biztos fogással tudjak előrerontani, ha a szükség úgy hozza. Athina velem szemben helyezkedik el. A kérdésemre nem válaszol, úgyhogy úgy sejtem minden rendben, ám arckifejezése, mintha másról árulkodna. Figyelem egy darabon, látom, hogy szédül, de ezzel még gond nincsen, én is így vagyok vele. Az én sérüléseim nem oly súlyosak, de otthon majd azért nemárt kiszedegetni a hátamba fúródott kőtörmelékeket, eléggé...fájnak. Csak most konstatálom, hogy a számat is alaposan elharaptam. Érzem a vér fémes ízét. Rám ez hat úgy, mint az adrenalin, s a fülemben érzem a dobolását. Mély levegőt veszek, s lecsukom a szememet egy másodpercre, hogy lenyugodjak. Mikor kinyitom azt látom, hogy Athina tenyere véres. Senki másé nem festhette meg, csak az övé, ráadásul nem csekélyke mértékben. Figyelmeztető pillantásom, melyet rá vetettem hiábavaló volt. Valamiért azt érzem, hogy ennek nem lesz jó vége és félholtan fogunk kivánszorogni a szigetről. Sokatmondóan felvonom a szemöldökömet, mikor látom, hogy megfeszíti az ideget.
- Athina. Megsérültél, be kell kötözni a...
Nem fejezem be a mondatot, mert látom, hogy már fel is áll. Tekintetemmel követem és bosszúsan belemarkolok a hamu áztatta talajba és elhajítom messzire.
- Meg akarsz ölni minket?
Jelentem ki szorosan mögötte haladva, bár nem tudom, hogy hallja-e. Elég elszántnak tűnik és ilyenkor általában nem figyel másra.
"Kibelezlek titeket, mint valami vastag bukszát" Kong mögöttem az egyik páncélos hangja ki utánunk iramodott. Az elhajított bomba maradék tüzétől csak a fekete felém közeledő sziluettjét láttam az alaknak, de akkorának tetszett, mint egy óriás. Jó magam sem tartozom az alacsonyabban kategóriájába a két méteremmel, de ez a férfi még rajtam is jócskán túltett és határozottan dühösnek látszott. Athina közben elsuhan mellettem, feje mellett közvetlenül egy nyíl fúródott a fába. Utána iramodtam igyekezvén lehagyni az óriást, ki a súlya és felszerelése miatt legalább lassan mozgott.
- Bocs a tornyokért öreg.
Kiáltottam még hátra, aztán követtem Athinát, ki közben jócskán lehagyott. Futtában, még láttam a férfi rusnya pofázmányát, amint elvigyorodik és meggyújt egy újabb kanócot, ám robbanást nem hallottam egy perc múlva sem... Érdekes. Egy sziklákkal tarkított részre futott be, ami jó rejtekhelynek tűnt, csakhogy a tüskés aljnövényzet alaposan akadályozott a haladásban. Prémbundámat ott is kellett hagynom, mert beleakadt az egyik magyalbokorba. Rácsikordítottam a fogamat a fejemet szurkáló tőrökre, szám pedig keskeny, vértelen vonallá változott, amint végre elkaptam Athina tekintetét. Számíthat ezek után egy elbeszélgetésre, s ezúttal nem fog ja megúszni. Szóra nyílnak ajkaim, hogy megosszam vele futtában kiötlött tervemet, ám ekkor közvetlenül mögötte előbukkan az óriás társa. Gyorsan cselekszem, kardom lapjával jó erős ütést mérek a sisakrostélyára, mi ha nem is halálok, de legalább hosszabb időre kivonja a forgalomból a fickót.
- Szép álmokat.
Rendre össze is rogy ájultan, pont a lábunk elé, kezéből pedig a földre gurul az egyik gyújtatlan kanócos bomba. Nem tagadom, megfordult a fejemben, hogy mi volna, ha magasztosabb célokért használatba vennénk. Le is hajolok érte, hogy felvegyem, ám lehet, hogy Athina megelőz.
Vissza az elejére Go down
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Őrtornyok         Empty
TémanyitásTárgy: Re: Őrtornyok    Őrtornyok         Icon_minitimeHétf. Május 26, 2014 12:00 am

A mai napom kifejezetten szerencsés volt, mindent sikerült megszereznem és nem sokkal sötétedés után már kifejezett tervem volt a hazaútra. Cora valahol a szigettől tisztes távolságban időzött és várta a hívásomat. Úgy terveztem, ha elég sötét lesz már, a sziget egy elhagyatottabb részére hívom és egyszerűen elrepülök. Nem mondanám, hogy sokszor csináltam már ezt a kis mutatványt, de a száműzöttek néha csak azt látták meg, amit látni akartak. Mint a legtöbb ember.
A tervem azonban akkor ment tönkre, mikor nem messze tőlem, a parton, robbanás történt az egyik őrtoronynál. Ösztönösen lapulok le a földre. El akartam kerülni a balhét, a zsebemben lapuló füvek túl értékesek voltak ahhoz, hogy egy kis csetepaté kedvéért kockára tegyem őket. Épp fordultam volna meg, hogy egy másik útvonalat keressek, mikor zörgés támadt a bozótosban előttem, és két ember rontott ki belőle. A Hold még nem bújt el teljesen a felhők mögött, így tisztán látom, amint Athina és egy másik sárkánylovas átbukdácsolnak a sziklás talajon, hogy eltűnjenek az erdőben.
- Hát ezt nem hiszem el! Miért nem tud egyszer a fenekén maradni! – szisszenek fel dühösen, majd az őket üldöző katonák után vetem magam.
Cora, gyere közelebb, lehet, hogy sürgős segítségre lesz itt szükség - üzenem gondolatban a sárkányomnak és máris érkezik a válasz. Valahol tudat alatt érezem, hogy a lomha körözést abbahagyva célirányosan a sziget felé indul a felhők felett rejtőzködve.
Nem sokára odaérek, maradj életben!
Nem magam miatt aggódom, hanem Athináért, itt van a szigeten
- felelem ingerültem, majd befejezem a társalgást, mivel igencsak le vagyok maradva a menekülők mögött. A katonák előttem járnak, így csak nagyjából sejtem a céljukat. Túl sokan eredtek a nyomukba…
Kissé aggódva konstatálom, hogy a fél parti őrség őket üldözi, így minden elvem feladva egy kis időre, az éppen utolért katonát egy gyors ütéssel a földre terítem, de arra figyeltem, hogy ne haljon meg. Nem ártott nekem semmit, de nem engedhetem, hogy utolérjék őket…
Még öt másik őrt sikerül ártalmatlanná tennem, mikor előttem nem sokkal látom, hogy az egyikük épp egy bombát gyújt meg. A felvillanó apró láng hívja fel rá a figyelmemet és ez okozta a vesztét is. Előkapom a tőrt a csizmámból és egy jól irányzott mozdulattal az őr nyakába repítem, mire összeesik és bomba kiesik a kezéből és a kanóc a földet érés pillanatában kialudt. Mély, nyugtató lélegzetet veszek, majd a tőrt visszaszerezve újra Athináék után vetem magam. Előttünk folytatódik egy ösvény, meg egy szúrós bozóttal benőtt sziklás rész terül el. Egy pillanatig elgondolkozok, de az egyik bokron fennakadva egy prémbundát találok, így gondolkodás nélkül a sziklák felé indulok.
Az egyik páncélt viselő őr jár előttem, látom megcsillanni a fényt a vérten. Mutatja az utat és egyben megkönnyíti a haladásom, de egyszercsak megtorpan, majd a csillogás eltűnik. Bingó.
Közelebb óvatoskodok és meglátom a két jómadarat, akik épp egy bombával vannak elfoglalva. Amint felnéznek könnyedén kiszúrhatnak, az előtt leütött katona mögött állok, majd meg is szólalok, szavaimat elsősorban Athinának címezve. Tudom, hogy ismerem a másik lovast is, de még kutatok a neve után az emlékezetemben.
- Látom, megint egy megfontolt és bölcs döntést hoztál. Ezúttal, mi volt rá az okod? – kérdezem kissé csípősen. Mérges vagyok, hogy ekkora veszélybe sodorta magát. Végigmérem, sérülések után kutatok rajta.
Vissza az elejére Go down
Admin
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


Őrtornyok         Empty
TémanyitásTárgy: Re: Őrtornyok    Őrtornyok         Icon_minitimeHétf. Aug. 18, 2014 11:45 pm




Játék lezárva!
Szabad terület!
Vissza az elejére Go down
https://lordsofthesky.hungarianforum.com
Anonymous
Helló, sweetheart! I am
Vendég


Őrtornyok         Empty
TémanyitásTárgy: Re: Őrtornyok    Őrtornyok         Icon_minitimeKedd Nov. 11, 2014 1:37 pm

~ Trust me, I'm not a liar, maybe
Farkas vezér és a száműzött
Borongós hajnalra ébredünk, mert mostanában kénytelen vagyok a magánéletem osztozni egy farkasféle fenevaddal, aki meglehetősen intelligens, de elég sunyi jószág. Nagyon oda kell figyelnem, mindenre ha élni akarod és megtartani ezt a pozíciót, aminek hála nem sok ellenségem mer nyíltan belém kötni, hátulsó támadófelületet pedig igyekszem nem hagyni, nem adom meg senkinek azt az örömöt. A korai óra ellenére már az őrtorony felé igyekszem hogy egy kisebb csoportot eligazítsak és a gyakorlatozást felügyeljem. Egyszerű, dísztelen ruhában vagyok, amiből ugye nincs túl nagy választék, és egy bőrből készült kabát takar és melegít leginkább a csípős hajnalon. Később jobb idő lesz ugyan de most még tart a hajnali csípősség és nem akarok fázni. Mellettem a farkas lépdel, kéretlen társ, de semmiképpen sem háziállat bár azt kell mondjam néha hajlamos úgy viselkedni ha lusta éppen. Akkor elvárja hogy adjak neki valami kaját, noha simán elindulhatna vadászni is, az ő képességeivel.... Hát az érzékei élességét irigylem tőle. Nagyon is. Az őrtorony hideg kövének dőlök ahogy várom hogy nekikezdjenek a gyakorlásnak, amit itt igazán szigorúan vesz mindenki, és magam is napi több órát töltök edzéssel, és gyakorlással, hiszen az hogy felügyelő vagyok még nem mentesít és a harcban nekem is ugyanúgy helyt kell állnom mint a "hivatásos katonáknak". Ez a szabály, és be kell tartanom és tartatnom. Megdörzsölöm az arcom és leengedem a kezem, a mellettem lévő farkas szőrére, mire felmorog.
- Jól van, nem direkt volt... - sóhajtok fel, mert ha nem osonna olyan istentelenül halkan esetleg hallottam volna ha mellém telepedett. Korán van még, én is később szoktam ébredni, de ha dolog van akkor dolog van. Aludni a sírban is ráérek majd.

Vissza az elejére Go down
Admin
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


Őrtornyok         Empty
TémanyitásTárgy: Re: Őrtornyok    Őrtornyok         Icon_minitimeVas. Jún. 26, 2016 3:07 pm




A játék lezárva!
Szabad terület!
Vissza az elejére Go down
https://lordsofthesky.hungarianforum.com

Helló, sweetheart! I am
Ajánlott tartalom


Őrtornyok         Empty
TémanyitásTárgy: Re: Őrtornyok    Őrtornyok         Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Őrtornyok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Echwardra sziget :: Város széle-