HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Silhouette FRPG
by Vendég Szomb. Szept. 30, 2017 9:56 pm

» Colors of Seattle
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:31 pm

» A kikötő
by Orin Zemdus Szer. Jún. 21, 2017 12:13 pm

» Csupasz hegyek
by Varianna Wrynn Pént. Jún. 16, 2017 1:19 am

» Erdő széle
by Lysanthir Valhosta Csüt. Jún. 15, 2017 5:02 pm

Top posting users this month

Share | 
 

 Sziklás tengerpart

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


TémanyitásTárgy: Sziklás tengerpart   Pént. Május 16, 2014 2:45 pm






Sziklás tengerpart

Aki homokos partra áhítozik, jobban teszi, ha más szigetre költözik, mert amit itt találhat, az csak hegyes, vagy épp tompa kavicsok szőnyegszerű rétege, köztük néhány kimagasló, néha vértől tocsogó, éles szikla.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lordsofthesky.hungarianforum.com
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Csüt. Május 22, 2014 4:37 pm

Szájá ^^

Amikor felmásztam vissza a hajó fedélzetére, megráztam már kicsit hosszabb hajam -igen, régen jártam borbélynál - aztán körbenéztem. Szerencsére nem láttam senkit a környéken. Reméltem, hogy nem is fogják felfedezni a hajónkat, mert akkor meg kell várnunk Morth-ot, amíg felépül. Egyrészt az még legalább 3-4 nap, amíg a szárnya rendbe nem jön annyira, hogy biztonságosan tudjon repülni, másrészt nem tudom hány embert fogunk kiszabadítani az este folyamán. Két embernél többet még nem vitt egyszerre és fogalmam sincs, mennyi a maximum, amennyit elbír. Főleg sebesült szárnnyal... necces azért ez a kis kiruccanásunk.
Elindultam a lakókabin bejárata felé és Saja éppen akkor lépett ki rajta. A hosszúnadrágom még rajtam volt, de csurom víz voltam tetőtől-talpig.
Láttam, hogy nem nagyon tud túltenni a kockás hasamon és izmos felsőtestemen - igen, fényezem magam egy picit -, de nem foglalkoztam ezzel, inkább csak belekezdtem az információátadásba.
-Jó reggelt! - mosolyogtam rá kedvesen - Találtam egy biztonságosnak tűnő búvóhelyet a parton. A hajón nem maradhatunk, mert a sziklák miatt necces lenne közelebb vinni a hegyoldalhoz és itt könnyebben kiszúrhatják. Viszont mi elbújunk a sziklák között és nyugodt körülmények között kivárhatjuk az estét. Tudsz úszni, ugye? -kérdeztem, és reménykedtem, hogy igen. Bár ha a válasza nem, akkor is megoldjuk, csak egyszerűbb és gyorsabb lenne, ha magától úszna ki a partra.
Megvártam válaszát, majd ha megkaptam, akkor körbeszaladtam a hajón, hogy leellenőrizzek mindent, aztán visszaléptem Saja mellé, majd kérdőn pillantottam rá, hogy mehetünk-e....



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Szomb. Május 24, 2014 3:44 pm




Saja & Rowen


Ahogy kiléptem a kabinból, azonnal Rowenbe futottam, de most szerencsére nem szó szerint. A látvány, amit nyújtott, azonnal elfojtotta a torkomba szökött szavakat, és éreztem, hogy a pír lassan felkúszik arcomra.
Nagyon reméltem, hogy nem túl feltűnően elemeztem felsőtestének minden pontját, és majdhogynem erőszakkal kellett levennem a tekintetem róla, hogy a szemébe nézhessek. Azonnal eszembe jutott az éjjel történtek mire, olyan szinten elszégyelltem magam, hogy inkább csak lehajtottam a fejem és a hajópadlót bámultam.
- Igen - sóhajtottam kérdésére. A többire nem reagáltam, megértettem. - Csak kérek egy pillanatot - mondtam, majd visszamentem a kabinba, ahol elkezdtem körbe-körbe forogni. Valamit ki kellett találnom, hiszen szoknyában nem úszhatok. Hamar belegabalyodna a lábam, és nem vagyok olyan jó úszó, hogy meg tudjam tartani magam, ha ez a rengeteg anyag magába szívja a vizet.
Lassan levettem a ruhámat, ami alatt ott volt az alsó ruha. Abban még tudok is úszni, de így is hosszú volt a szoknya része, de ha csak leszakítom, akkor a lábam...
Éreztem, hogy már megint égővörös leszek és kapkodva vettem a levegőt is. Oké, egy férfi teste mindennapos egy ilyen helyen, de a nők nem mutogatják csak úgy a lábukat, kivéve persze a bordélynál. De én nem vagyok OLYAN lány.
Végül belátva, hogy nem most van itt az ideje azon gondolkozni, hogy mit szól Rowen, hiszen biztosan sok női lábat látott már.
Egy kis szenvedés után a jobb lábamnál felszakítottam az anyagot, majd a balnál egy csomóba fogtam és átkötöttem, hogy úszás közbe ne zavarjon, de azért ha partot érünk, le tudjam engedni és azért takarjon valami. A köpenyemet a kezembe fogtam, majd kiléptem. Nem néztem Rowenre, nem akartam látni a tekintetét. Nagyon zavarba voltam, hiszen az oké, hogy sok nőnek láthatta és érinthette a lábát, de nem az enyémet.
Odasiettem a hajó széléhez, ott pedig letekintettem a vízre.
- Menjünk! - sietettem a férfit, hogy minél hamarabb a vízben lehessek már. Két nagy levegőt vettem, felkészültem az ugrásra, majd kicsit sem kecsesen elrugaszkodtam, hogy alig pár másodperc után, körbeöleljen a sós víz.

♫ Music: Lullaby » Note: XD » Words: 276
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Szomb. Május 24, 2014 11:24 pm

A hajóra visszaérve végre találkoztam Sajával. Elmondtam neki, hogy mit csinálunk, mire ő csak bólintott, de előbb még visszarohant a kabinba. Én addig összeszedtem minden fontos dolgot meg elintéztem mindent, hogy rendben hagyjuk itt a hajót.
Amikor újra összefutottunk ő már alsóneműben volt. Bár láttam már 1-2 női lábat meg alsóneműt, de azért zavarba hozott a látvány. Nem tudtam nem ránézni, de azért igyekeztem ráerőltetni magam, hogy ne őt nézzem.
Mondta, hogy menjünk, én meg biccentettem. Ő ugrott, amit én még végigkísértem a tekintetemmel, majd én is a vízbe vezetettem magam.
Nem úsztam mellé, hanem mint valami őrző eb, mögötte haladtam egy-két méterrel. Amikor kiértünk a partra megráztam a fejem, hogy ne csöpögjön annyira a hajamból a víz, aztán rápillantottam Sajára, hogy minden rendben van-e.
Elé léptem és mutatva az utat elvezettem őt addig a kis rejtekhelyig, amit kinéztem magunknak. Egy kis barlangnak nem nevezhető bemélyedés volt a sziklák alá, de ami még jobb, hogy előtte ott sorakoztak a minket eltakaró hatalmas, masszív sziklák.
A barlangunk elég magas volt, hogy állva is elférjünk benne, de befelé csak pár méter volt.
Bemászva visszapillantottam a lányra, hogy kell-e segíteni neki, majd bementem legbelülre és leültem egy kőre.
-Ha nem haragszol, én most kicsit aludnék. Úgyis csak este mehetünk el innen. -felálltam és kerestem egy kis zugot, ahol elfekhetek, majd egy percig sem habozva, ledobtam magam. Hátamon feküdve, kezeimet a fejem alá téve hunytam le a szemem. Reméltem, hogy nem lesz semmi probléma, amíg Álomországban járok.



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Vas. Jún. 01, 2014 11:43 am




Saja & Rowen


A víz csípős hidege, azonnal remegésre ösztönözte a testem, de amint meghallottam, hogy Rowen is csobban, egyből tempózni kezdtem a vízben, hogy minél hamarabb partot érhessünk. Nem bántam, hogy Rowen nem úszott mellém, így aránylag nyugodtan tudtam az úszásra koncentrálni. Bár minduntalan vissza-visszaemlékeztem a múlt éjszakára, állandóan próbáltam ráerőltetni magam, hogy nem erre kellene gondolni ilyenkor.
A partra érve, azonnal leengedtem szoknyámat, majd a szintén vizes köpenyemet meg a vállamra dobtam, az legalább nem tapad úgy a testemre, mint egy második bőrréteg, plusz nem is átlátszó a víz miatt.
De a lényeg, hogy túléltem az úszást.
Csendben követtem Rowent egyenesen a barlangig. Könnyedén bejutottunk, de még akkor sem szólaltam meg, mikor Rowen elterült, hogy ő most bizony alszik.
Egy darabig ültem a magam szikláján és próbáltam kitalálni, mégis mit csináljak. Vizes ruháimnak köszönhetően eléggé fáztam is, de tüzet nem akartam gyújtani, hiszen idebent megfulladnánk tőle, odakint meg gyorsan felfedezhetnék a füstöt.
Végül halkan felálltam és kimentem a barlangból. Kerestem egy olyan zugot, ahol a nap élesen süt, majd oda leültem. Élveztem, hogyan melegít fel a homok és nap. Egy apró fadarabbal rajzolgatni kezdtem a homokba, közben gondolataim messze szálltak. Egészen anyám és öcsém közös cellájához. Féltem attól, amit odabent fogok látni, ha eljutunk odáig.
De gondolataimból sírás és nők, férfiak hangja hozott vissza  valóvilágba. Halkan, ahogy csak tudtam felálltam, és felmásztam a legközelebbi sziklára, amire rálapulva lestem, hogy mi is történik nem is olyan messze.
Három férfi vezetett négy nőt, akik nagyon menekülni akartak. Ijedség, harag és gyűlölet söpört rajtam végig. Hirtelen Rowen hajója felé pillantottam, ami pont takarásban volt, szerencsére, de ha ezek ilyen közel portyáznak, akkor bizony itt sem vagyunk száz százalékos biztonságban.
Egy pillanatra átfutott az a gondolat elmémen, hogy felébresztem Rowent és kiszabadítjuk a nőket, de aztán csak lassan lecsúsztam a sziklán és leülve meredtem magam elé. Próbáltam gyorsan összeszedni azokat, amik ez ellen szólnak és mi mellette.
Tanácstalan voltam.

♫ Music: Lullaby » Note: Bocs a késésért :/ Sajnos a csuklóm egyre rosszabb, ezt a reagot is majd másfél órámba telt megírni  » Words: 314
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Kedd Jún. 03, 2014 11:15 pm

Fáradt voltam, pihenésre volt szükségem, főleg, ha sikeres mentőakciót akarunk véghez vinni, ha beesteledett. Csak közöltem, hogy most alszok, majd bevackoltam magam az egyik kis zugba és percek múlva már aludtam is. Sejtettem, hogy Saja felébreszt, ha van valami, így nem aggódtam.
Álmomban Rhoantán jártam és végignéztem, amint ifjú önmagam rátalál Morth szürkés tojására. Képszakadás, majd a következő jelenet Kysppie csodálatos szigetén játszódott, megint főszerepben a gyermek Rowen.
A szirtről figyeltem a levegőben cikázó Morthot, ám a szívemben lévő boldogságot félelem és ijedtség váltotta fel, amikor megláttam, hogy Morth hirtelen zuhanni kezd. Amikor a hatalmas fekete sárkány belecsobbant a végtelen mélységű víztömegbe, én akkor riadtam fel.
Felültem és körbenéztem, majd amikor felfogtam, hogy csak álom volt, megdörzsöltem a szemeimet és megráztam a fejem, hogy némileg rendeződjön a hajam.
Felnéztem, s megláttam Saját, aki a barlangunk másik oldalában kucorgott.
-Minden rendben? - kérdeztem, majd feltápászkodtam. Kipillantottam, s láttam, hogy már sötétedik.
-Nem vagy éhes? - néztem rá újból, bár ahogy közeledett a pillanat, hogy elindulunk, én is egyre kevésbé voltam éhes. Ki tud enni ilyen akció előtt?
-Nem történt semmi érdekes amíg aludtam? Nem sokára indulhatunk... - pillantottam vissza a lányra immár a bejáratból.



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Kedd Jún. 03, 2014 11:50 pm




Saja & Rowen


Nem tudom meddig ülhettem még ott pro és kontra gondolataim kuszaságában, mikor arra lettem figyelmes, hogy már nem hallom őket, hogy már biztosan messze járnak. Így már nem láttam értelmét szólni Rowennek.
Halkan visszamentem a barlangba és próbáltam valamivel elütni az időt, de sajnos csak a gondolataim voltak olyan érdekesek, hogy tompítsák az időérzékem. Végigfutottam életem eddigi pillanatait, amik közt volt jó és rossz is.
Gondolkoztam a sárkányokon, a lovasokon és... Rowenen.
Észre sem vettem, hogy pillantásom elég sokszor téved az alvó férfira és igen nehezen tudok elszakadni tőle. Bár kérdések tömkelege uralta elmém, amik mind róla, és körülötte forogtak, még sem akartam rájuk igazi választ. Még nem.
Egy kis időre én is elbóbiskolhattam, mert mikor magamhoz tértem, már jócskán lemenőben volt  a nap. Rowen is akkor kezdett ébredezni, így gyorsan összeszedtem magam.
Kérdéseire bólintottam, majd megráztam a fejem. Igaz, hogy már egy napja nem ettem, de nem ment volna le egyetlen falat sem a torkomon. Láttam azokat a nőket, hallottam, hogyan beszéltek hozzájuk a száműzöttek és attól tartottam, hogy talán az öcsémmel és az anyámmal is így bánhattak. Bár akkor sem volt tökéletes bánásmódban részünk, míg én is a fogjuk voltam, mégis a gondolat, hogy míg én ott voltam a másik szigeten, ők ezek a körülmények közt szenvedtek... Szörnyű.
- Ami azt illeti, itt nem messze hallottam nőket és férfiakat. Biztosan újabb zsákmányként hozták őket a szigetre - húztam el a szám nem tetszésemet kimutatva. - Szerintem indulhatunk, mert míg a börtönökhöz érünk, jócskán besötétedik.
Álltam fel, jelezve, hogy komolyan gondoltam, majd Rowen elé álltam.
- Milyen fegyverek vannak kéznél? Tudunk valamivel védekezni, ha megtámadnának? - kérdeztem, miközben kikerülve a férfit, kimentem a barlangból. Csuklómra kötött fekete szalaggal összefogtam a hajam, hogy ne zavarjon, majd a csukját ismét az arcomba húztam. Ha meg is látnának, nem lenne szerencsés, ha azonnal felismernének.
Végül, lassan csak elindultunk, amint sikerült mindent előkészíteni. a terv az maradhat az utolsó pillanatra.

♫ Music: Lullaby » Note: Lassan, de biztosan ez is meglett Very Happy  » Words: 314
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Csüt. Jún. 05, 2014 1:19 pm

-Nem segíthetünk mindenkin. Az a mi vesztünkbe kerülne. - aki túl sokat akar, az előbb vagy utóbb elesik. Nem kockáztathatunk. Most Saja családjáért jöttünk, illetve ha találunk még valakit, akit Kysppieről hurcoltak el, akkor őt is kiszabadítjuk, de nem fogunk minden foglyot szabadjára engedni, mert akkor biztos, hogy a végén mi maradnánk a rácsok mögött.
Örülne is nekem Carax, abban biztos vagyok. Csak ne lássam meg azt a randa ábrázatát, mert akkor tutira elönt a düh és nekiesek a torkának.
-Jól van. Csak várj még egy percet. - ott hagytam, majd Saja hallhatta, hogy csobbanok a vízben. Visszamásztam a hajóra, hogy megnézzem van-e még valami fegyver nálunk, amit használhatunk. Nálam össz-vissz két tőr volt. A nagy sietségben nem hoztunk semmi értelmes fegyvert, ráadásul fater is kipakolt a hajójáról halászat után.
Gyors tempóban visszaúsztam a partra és visszatértem Sajához.
-Sajnos csak két tőrünk van. Tudsz vele bánni? - kihúzom az egyiket az övemből és felé nyújtom. Nem szívesen adom az előkelő lányka kezébe, mert szerintem még csak nem is látott ilyet, de valami védekező fegyver neki is kell.
Ha elvette, ha nem, felvettem a dzsekim és nekiindultam a város irányába. Persze óvatosan, halkan és minden neszre odafigyelve. A sziklákon átmászáskor segítettem Sajának.
Nekem megvolt a tervem, amit egyelőre nem közöltem Sajával, de úgy sem akkora durranás, hogy azt előre meg kelljen beszélni. Az egyszer biztos, hogy nem hagyom, hogy leleplezze magát.
Közeledve a városhoz kicsit lassítottam. Itt már elvétve van egy-két házszerű építmény. Nem lenne szerencsés, ha észrevennének, így jobban meg kellett fontolnunk, hogy merre menjünk, mégpedig mindig a lehető legsötétebb útvonalon.
-Merre van a börtön? - kérdeztem amikor már olyan területre értünk, ahol már némi mozgás is megfigyelhető volt. Persze mi egy nagyobb szikla mögött bújtunk meg. A választ várva nem Saját figyeltem, hanem a környezetet, hogy nem-e közeledik valaki.



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Csüt. Jún. 05, 2014 2:08 pm




Saja & Rowen


Rowen szavai egy pillanatra ellenkezésre ösztönöztek, de be kellet látnom, hogy igaza van. Még inkább összeszorult erre a gyomrom. A tudat, hogy talán több fogoly lehet, de nem menthetjük meg mind, meghátrálásra késztetett. Így nem akartam már ezt az egészet, mégis az öcsém és anyám képe, ami felderengett előttem, löketet adott. Ha nem is most, de biztosan visszajövök a többiekért. Addig pedig tanulni fogok. Megtanulok bánni a kardokkal, tőrökkel, bármivel, hogy leszámolhassak ezzel a bandával. De most csak a családom a fontos.
Csak bólintottam, majd vázoltam, hogy mire lenne szükségünk. Igaz, fél éve nem jártam itt, mégis nagyon jól emlékszem a börtönökhöz vezető útra és tudom, hogy nem kevés őr áll ott. Ha fegyvertelenül megyünk, azonnal végeznek velünk.
Nem kellett sokat várnom Rowenre, de sajnos rossz hírekkel tért vissza, mégis kaptam egy tőrt.
- Nem lehet olyan nehéz - néztem rá egy biztató mosollyal, miközben eltettem a fegyvert a csizmám szárába. Nem igazán tudtam volna máshova rejteni.

Tényleg szépen besötétedett, mikor a városhoz értünk. A szívem egyre jobban zakatolt, a kezeim remegtek. Alig bírtam elhinni, hogy tényleg itt vagyok, hogy újra látom ezt a helyet. Düh és félelem kerekedett bennem, amit nem igen tudtam palástolni.
- Nem kellene előbb kieszelni valami tervet? - suttogtam Rowennek, akinek valószínűleg már volt használható terve, csak velem felejtette el közölni. - Nem mehetünk csak úgy oda.
De végül csak megmutattam az irányt, és reméltem, hogy nem egyből a vesztünkbe rohanunk, legalább a családomat tudjam biztonságba, utána felnégyelhetnek.

A sötétség jó barátként vont körbe minket, és így akadálytalanul jutottunk be a cellákhoz. De ugyebár, ott is állt két őr, akiket valahogy el kellett hallgattatni, különben nem jutottunk volna közelebb. Kérdőn néztem Rowenre, hátha van valami jó ötlete. Megszólalni nem akartam, mert akkor egyből lebukhatunk.

♫ Music: Seven Devils » Note: - » Words: 285
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Szomb. Jún. 07, 2014 2:03 pm

-Biztosan menni fog? - kérdeztem kicsit aggódva, de hát nem hagyhattam, hogy fegyver nélkül jöjjön utánam. Bár az sem lenne jó, ha védekezés közben magában okozna kárt. Mindegy, egyelőre nála hagyom, majd meglátjuk mit ügyeskedik vele.
Egészen jól és biztosan haladunk a város felé. Semmi és senki nem áll az utunkba és szinte mindig tökéletesen rejtve maradunk a kíváncsi vagy épp a rosszakaró szemek elől. Egyelőre könnyebben megy, mint gondoltam.
Egy pillanatra megállunk a város szélénél, mert innen Saja tudja az utat a börtönökhöz. -Te csak vezess a börtönhöz. - válaszoltam a lánynak. A terv, amit kieszeltem, az volt épp biztató, így nem akartam az orrára kötni. Ez így is úgy is olyan, mintha rögtönöznénk.
Nem kaptam választ, viszont a lány elindult szépen lassan a város szíve felé, én pedig szótlanul követtem. Egy pillanatra átfutott egy hülye gondolat az agyamon, hogy miért is bízok én ebben a lányban? Lehet, hogy csak megjátssza ezt az egészet és most a száműzöttek markába vezet éppen. Aztán gyorsan megráztam a fejem és pillanatok alatt megszabadultam ettől a gondolattól. Rögtönözni fogok a börtönnél, ha pedig az előbbi gondolat igazzá válna, majd rögtönözni fogok akkor is. Megoldom, de egyelőre ne vezessem már félre magam, amíg nem muszáj.

Szerencse vagy nem, de a börtön bejáratánál nem őrködött senki, amikor odaértünk. Szép lassan és óvatosan bementünk. Bent fáklyák fénye vezetett minket. A folyosó elején nem voltak cellák, ám beljebb rengeteg volt. Rengeteg. A fáklyák csak a folyosón világítottak, csak a rácsokat láttuk, a cellák mélyén sötétség honolt.
Lekaptam egy fáklyát a falról és elkezdtem felkutatni a kis srácot. Nem tudtam hogy néz ki, nem tudtam hogy hívják, de úgy éreztem, ha meglátom, megismerem.
Mindeközben még azon is agyaltam, hogyha megtaláljuk, akkor hogyan nyitjuk ki az ajtót. Nem kellett sokat gondolkodnom ezen, ugyanis két őr kizökkentett az agyalásból, de ezzel együtt meg is adták a választ. Az egyiknek a kezében ott volt a nagy vaskarika tömve kulcsokkal.
-Kik vagytok? - kérdezte az egyik, a kardot pedig maga elé tartva kezdett megközelíteni minket.
-Bocs fiúk, de nincs időnk ismerkedni. - előhúztam a tőröm és határozott léptekkel elindultam a csávó felé. Az támadni kezdett, de volt olyan szerencsém, hogy béna srác volt, így el tudtam hajolni időben, kicsavartam a kezéből a fegyvert, majd mögé kerülve a torkának nyomtam a tőrt.
-Add oda a kulcsokat a lánynak. - szólítottam meg a másikat. - Vagy a társad meghal.



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Szomb. Jún. 07, 2014 3:12 pm




Saja & Rowen


Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen bejutunk a börtönbe. Odabent a jól ismert látvány fogadott, de még mielőtt elkapott volna a tényleges rettegés, azonnal keresni kezdtem az öcsémet, de persze nem olyan könnyű, mikor két őr is bekerül a képbe.
Csuklyám még mindig a fejemen volt, nem akartam, hogy felismerjenek, mert még mielőtt megtalálhatnánk a családomat, fel is használhatják ellenünk. Nem kockáztathattam.
Riadtan néztem Rowenre, de nem hiszem, hogy sokat láthatott volna az arcomból, ezért még inkább lejjebb hajtottam a fejem. Az őrök nem voltak ismerősek, talán újabb emberkék csatlakoztam a száműzöttekhez.
Rowen könnyűszerrel leszerelte az egyiket, mire majdhogynem tátott szájjal néztem rá, de csak sikerült, hogy nem most van itt az ideje a csodálásnak. A másik férfi vonakodva, de azért átadta kulcsokat, de amint elfordultam, hogy máris megyek megkeresni a családom, már ugrott is utánam. Soha nem tudtam, hogy jó reflexekkel rendelkeznék, ezért is lepett meg, hogy szinte ösztönösen fordultam meg és hajoltam el a kardja elől. Ám ezzel csak az volt a baj, hogy a lendület lesodorta a fejemről a csukját, és egyenesen a férfi szemébe nézhettem.
Nem ismert fel, de nem messze tőlünk egy ismerős hang elsuttogta a nevem. Oda akartam menni hozzá, megnézni, hogy van, kiengedni, de az az átkozott nem hagyott.
Gyorsan lehajoltam és kihúztam a Rowentől kapott tőrt a csizmám szárából és védekezően emeltem magam elé.
Látva az ő karját és az én kis tőrömet, nem kellett zseninek lenni, hogy tudjuk, nem sok esélyem van, vagyis inkább semmi, már ha a harctudásomat is nézzük.
Patthelyzet.
Megölni nem kellene őket, elég, ha csak egy időre elalszanak, ami pont elég, hogy eltűnjünk.
Gyorsan kalkuláltam, majd levettem a köpenyem. Bár még mindig idegesített, hogy egy szál alsóruhában vagyok immár három férfi előtt, de ez volt most a legkisebb gondom.
- Egy életem, egy halálom - sóhajtottam, majd előre hajolva, egy fél bukfenccel a férfi mellé kerültem, aki éppen le akart csapni. Ahogy felegyenesedtem a tőröm végével, egy óriási csaptam a tarkójára, mire megtántorodott és eldőlt.
Elkerekedett szemekkel meredtem a kiterült férfira, majd örömittasan néztem fel Rowenre, remélve, hogy mindent látott. Azért nem semmi ez egy udvarhölgytől.
Végül aztán, csak rájöttem, hogy nincs idő nagy arcoskodni, így fogtam ez elejtett kulcsokat és már mentem is ahhoz a cellához, ahol az előbb az öcsém hangját hallottam.
- Ó te jó ég! - nyögtem, amint kinyitottam a nyolcadik kulccsal, majd mind aki elvesztette lábai  felett az uralmat, beleborultam öcsém nyakába. Alig bírtam visszafogni a könnyeimet, csak szorítottam magamhoz. - Mennünk kell, vár ránk egy hajó. Anya merre van? Melyik cellában tartják?
Hirtelen engedtem el, majd sürgetően kifelé kezdtem húzni. Gyorsan el kell tűnnünk, még mielőtt jön az őrségváltás, vagy ezek magukhoz nem térnek.
De öcsém megragadta a karom, mire azonnal rákaptam a tekintetem. Nem szólt, de szemeiből áradó szomorúság, azonnal tudtomra adta a szörnyű igazságot.
- Nem - mondtam nagyon halkan. - Az nem lehet.
Éreztem, hogy lassan kezdenek gyűlni a könnyek a szemembe, de most nem foglalkozhattam ezzel. Mennünk kellett!
Ránéztem Rowenre, arcomról a fájdalom olyan szinten leolvasható volt, hogy tudtam, nincs értelme rejtegetnem. Gyűlölet, harag és fájdalom kelt életre bennem egy azon időben. Bosszúért kiáltott a lelkem. Most rögtön bosszút akartam állni anyámért.

♫ Music: Into Darkness » Note: - » Words: 523
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Pént. Jún. 13, 2014 8:02 pm

Szerencsém volt. Illetve szerencsénk volt. Nem számította ilyen kis magánakciós mentésre, így nem fordítottak nagy gondot a börtön védelmére, átlagos estének gondolták. Ezek az őrök már csak ilyenek. Hanyagok. Mindegy is, szóval szerencsénk volt, hogy csak ketten jöttek és abban is, hogy az egyikük mindenképp csak egy beszari alak volt, aki talán csak helyettesíteni ugrott be. A lényeg, hogy könnyedén legyűrtem és egy pillanat alatt már mögötte is voltam és a tőrömet a torkához szorítottam. Felszólítottam a másikat, hogy adja át a kulcsot Sajának és ő habozás nélkül át is adta, de arra nem számítottam, hogy ő már lesz olyan tökös, hogy ne csak tétlenül nézze, ahogy kiszabadítjuk Saja családját.
Ahogy Sajára ugrott, én már vágtam is el a másik torkát, rezzenés és lelkiismeret furdalás nélkül tettem. Nem érdekelt az ő nyomorúságos élete. Viszont amint az a földre puffant és ahogy indultam volna a lány megmentésére, ő épp akkor vágta kupán a másikat. Jobb lett volna kinyírni, hiszen csak annyit kell mondania Caraxnak, hogy hogy néztek ki a támadók, ő máris tudni fogja, hogy én voltam. De mindegy is.
Büszkén néztem Sajára, és elismerőn, hiszen nem gondoltam volna, hogy képes lesz megvédeni magát. De sikerült neki és úgy néz ki sikeres úton haladunk.
Felkapta a kulcsot és rohant az egyik cellához, én pedig ott vártam, ahol eddig is álltam.
Végignéztem ahogy boldogan magához öleli a srácot és azt is, ahogy arcát elönti a bánat és a düh, amikor megtudja, hogy anyja halott. Szörnyű volt ezt látni, nem is bírtam állni a tekintetét, szomorúan elfordítottam a tekintetem, amikor rám nézett.
Viszont nem állhattunk itt tétlenül, még hosszú út van előttünk és a városból való kijutás is necces egyelőre.
-Mennünk kell. - mondtam halkan, miután odaléptem a páros mellé és Saja vállára tettem a kezem. Ha felállt, egy rövid pillanatra magamhoz öleltem. -Gyertek. - nem vártam tovább, elindultam kifelé a börtönből, de azért hátra-hátrapillantottam, hogy követnek-e.
A bejáratnál egy percre megálltam, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tiszta a levegő, s csak ezután indultam tovább. Csendben, mint az árnyak, s bár szívem igen gyorsan kalapált az adrenalinszintem pedig az egekben volt, azért igyekeztem nyugodt maradni. Amíg a hajón nem leszünk távol ettől a mocskos szigettől, addig nem vagyunk biztonságban és a figyelmem nem lankadhat.



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Kedd Jún. 17, 2014 7:36 pm




Saja & Rowen


Arcomról az öröm egy pillanatra eltűnt, mikor megláttam az elvágott torkú fickót és kissé elhűlve meredtem rá. De mint minden másnak, ennek sem volt itt az ideje, hiszen az öcsém, még mindig ketrecben volt. Nem is akartam tovább az ipsével foglalkozni, inkább rohantam, hogy nyissam a cellát.
Öröm, bánat, düh egyvelege telepedett mellkasomra, ami azonnali cselekvésre ösztönzött. Meg akartam bosszulni anyám gyilkosát, meg akartam bosszulni mindent, amit velem és a családommal tettek.
Rowen ölelése még inkább könnyeket csalt a szemembe, de nem tudtam ellökni magamtól. Jól esett, és úgy éreztem, ott is akarok maradni életem végéig. A biztonságos karok közt, ahol nem talál rám a fájdalom a gyűlölet, a szomorúság. Annyira jó lett volna megállítani az időt, hogy így maradhassunk, de a fájdalom a gyász érzése marcangolt, ami nem illett ebbe a képbe.

Szorosan fogva öcsém kezét, vezettem magam mellett. Látszott rajta, hogy fáradt. Lefogyott és sebek ékesítették a testét. Jól láttam ott, ahol nem a ruhája el volt szakadva. Rossz bőrben volt, és majd meghasadt a szívem látva őt így.
A szívem a torkomban dobogott és most csak az öcsém miatt nem mentem neki az első őrnek akit láttam. Mintha nem is azért fognám a kezét, hogy magam mellett tudjam, hanem azért, hogy kapaszkodhassak belé. Hogy ne tegyek ostobaságot.

Ügyesen kijutottunk a faluból, látszólag észrevétlenül, de nem lassíthattunk, hiszen nem sok kell, hogy az, akit én leütöttem magához térjen és értesítse a többieket. Már nagyon megbántam, hogy nem követtem Rowen példáját és nem vágtam el a torkát. Megérdemelte volna.
Hangtalanul haladtunk a partig, ahol immár az ismeretlen sziklák, furcsa körvonalban rajzolódtak ki a sötétben előttünk.
Ahogy a partra értünk, azonnal az öcsémhez fordultam.
- Jól vagy? - kérdeztem aggodalmasan. - Most úsznunk kell. Képes leszel rá? - kérdeztem és szememmel végignéztem rajta, bár nem sokat láttam a sötétben.
Csak hetykén bólogatott, mire nagyot sóhajtottam és Rowenre néztem.
- Minden rendben lesz, mehetünk, majd mellette úszom - mondtam és jeleztem, hogy menjen előre, mi biztosan lassabbak leszünk készítse elő a hajót.
Szerencsére, tényleg bírta az úszást, de többször meg kellett állnunk, pihenni. Sebeit csípte a sós víz, hallottam, hogy többször felszisszen. Ám, mikor a hajóra értünk, azonnal beküldtem a kabinba, hogy pihenjen le és mikor már biztonságban tudtam az ágyon, lassan becsuktam az ajtót és nagy sóhajjal a hajóorrba mentem, hogy ott leülhessek.

♫ Music: Into Darkness » Note: - » Words: 381
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Vas. Jún. 29, 2014 6:41 pm

El sem hittem, hogy szerencsésen átvészeltük ezt a kis kiruccanást. Persze még mindig nem végeztünk, hiszen még mindig ránk találhatnak és akkor nekünk végünk, mert két kis tőrrel semmire sem fogunk menni. Hiába a harci tudás és Saja hirtelen ötletei, mint amikor fejbe kólintotta az őrt.
Mindegy, egyelőre jók vagyunk.
Szívesen segítettem volna úszni a kölyöknek, de Saja valószínűleg most hónapokig nem fogja elengedni a kezét, így csak bólintottam, majd beleugrottam egy egészen szép fejessel a vízbe. Ez picit könnyelműség volt, mert nem láttam a víz alá, hogy mennyire sziklás, de szerencsére nem lett bajom. Siettem és ezért nem gondoltam át, mit csinálok.
A hajóhoz érve felkapaszkodtam rá. Visszapillantottam, hogy hol tartanak Sajáék, de még viszonylag messze voltak, így nekiláttam a hajón a teendőknek, hogy azonnal indulhassunk, ha ideértek.
Mikor meghallottam a vízből jövő csobbanásokat odasiettem, hogy segítsek nekik felmászni a fedélzetre.
Sajának nem számított, hogy a srácban is valószínűleg jó adag adrenalin gyűlt össze, ő azonnal bevezette őt a kis kabinba és ágyba dugta.
Tekintetemmel végigkísértem a lányt, ahogy a hajóorrba lépked, de még nem mehettem oda hozzá, hiszen még mindig nagyon közel voltunk Echwardra szigetéhez.
Sok hosszú perc telt el, mire végre annyira eltávolodtunk, hogy biztosan nem tudnak már utánunk jönni.
A tenger közepén voltunk, a csillagokat bámultam, de gondolatban már otthon voltam sárkányom mellett. -Úton vagyunk visszafelé, kitartás. - suttogtam a semmibe, de közben gondolatban is továbbítottam ezt Morthnak.
~Jól vagyok, ne aggódj. De ti azért még vigyázzatok magatokra.
Amikor úgy láttam, hogy a kis hajónk már magától is hazafelé sodródik, akkor kiléptem a kormány elől és odaballagtam Sajához. Leültem mellé és ránéztem.
-Jól vagy? - kérdeztem halkan. Nem irigyeltem azért, ami vele történt, de most már talán elkezdhet megnyugodni, hisz az öccse biztonságban lesz. Az anyját pedig meggyászolhatja és akár egy tisztességes temetést is csinálhatunk neki, ha ettől esetleg jobban érzi magát Saja.



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Szer. Júl. 16, 2014 5:48 pm




Saja & Rowen


Végig öcsémen tartottam a tekintetem, ahogy lassan becsuktam az ajtót, majd egy nagy sóhajjal megfordultam és elindultam a hajó orrba. Nem erre számítottam, mikor elindultunk. Igazából magam sem tudom, igazán mire, de erre biztosan nem. Örülnöm kell, hogy Niel jól van, hogy él, bár ki tudja, milyen szörnyűségeken kellett túlmennie, míg én, a másik szigeten éltem. Furdalt a lelkiismeret, a szégyen, hogy nem lehettem vele, hogy nem vigyázhattam rá és anyára.
Anya...
Milyen régen is mondtam ki ezt a szót, és már nem is fogom, soha többé. Hihetetlen tud fájni, mikor elveszítesz valakit. Egy olyan személy, aki igazán közel állt hozzád, aki részese volt életed minden percének. Mintha egy darab vele halt volna belőled. Mintha lezárnál valamit magadban, ami eddig hozzá volt kapcsolható, ami ő maga volt. Fájdalmas, szomorú, és nehéz. Nagyon nehéz.

Észre sem vettem, hogy miközben az orrban ültem, még a könnyeim is eleredtek. Rowen hangja hozott vissza. Megtöröltem elázott arcom, szipogtam egy párat, és közben bólogattam.
- Igen - mondtam ki halkan, és egy vérszegény mosolyt is küldtem felé. - A fő, hogy ő él és már biztonságban van - néztem a kabin irányába, és újabb könnyeket töröltem le az arcomról. - Nem is tudom, hogyan köszönjem meg neked, Rowen - most a férfira néztem. - Egy áruló vagyok, de te mégis itt vagy, segítettél kimenekíteni az öcsém. Örökké hálás leszek neked. - Egyik kezemet az övére csúsztattam, és ha hagyta megszorítottam. Talán azért, hogy bizonyítsam, teljes mértékig megbízok benne, vagy talán azért, mert érezni akartam, hogy nem vagyok egyedül. Magam sem tudom, de akartam azt az érintést, még ha el is utasítja.

♫ Music: Piano » Note: Nagyon sokat késtem vele o.O Nehari!!!! » Words: 263
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Szomb. Aug. 23, 2014 12:32 am

Az akciónk végső soron elég jól sikerült, hiszen túléltük és kimenekítettük Saja öccsét. Arra persze egyikünk sem számított, hogy az édesanyja már nincs életben, de mit is várhatnánk a száműzött bandától. Mocskos férgek.
Szörnyű volt ilyen szomorúnak látni a lányt, tenni akartam valamit, hogy kicsit enyhítsek bánatán, de egyszerűen nem tudtam mit tehetnék. Erre nincsenek szavak. Elvesztette egyik szerettét, ezen már nem lehet változtatni, én sem tudom visszahozni őt, márpedig talán csak azzal tudnám őt igazán felvidítani. De persze nem hagyhattam annyiban a dolgot, így aztán odalépkedtem hozzá és leültem közvetlen mellé.
-Nem vagy áruló. - vágtam rá kijelentésére, persze csak halkan, hiszen Niel aludt, meg egyébként sem leteremteni akartam a leányzót, csak tudatni vele, hogy én nem gondolom róla ezt.
-Egyébként meg már meg is köszönted. Azzal, hogy itt vagy. - mondtam neki egy kis hatásszünet után. Hagytam, hogy megfogja a kezem, én pedig rögtön rá is helyeztem másik kezem az övére. Rápillantottam, de csak egy rövid időre, mert nem bírtam volna ki, hogy ne hajoljak egyre közelebb és ne csókoljam meg. A padlót bámultam, s közben néha-néha a gyönyörű sötétkék égre emeltem a tekintetem. Nem tudtam már mást mondani, így is azt éreztem, hogy kicsit sokat beszéltem. Csak arra tudtam gondolni, hogy Saja velem van és hogy vajon lesz-e még alkalmam vele lenni...

// Bocsi, hogy ilyen rövid és szar lett és hogy ennyit kellett rá várni... //



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Szer. Aug. 27, 2014 12:13 am

Hideg szél fújt, én még sem fáztam. Talán a kezemet melengető erős férfikéz volt az, ami melegséggel árasztott el. Nem tudom, de pillantásom nem tudott elszakadni arról a pontról, ahol összeértünk. Jól esett, hogy Rowen itt van velem, hogy mindent félre tett csak azért, hogy segítsen. Mondhat bármit, jól tudom, hogy mindezt képtelen lennék visszafizetni neki.
Fájt, hogy anya már nem lehet itt, hogy ő nem tudott megmenekülni ezektől az emberektől. Gyászoltam, mégis, így, hogy Rowen kiragadott belőle, egy súlyosabb probléma került előtérbe bennem. Féltem attól, mi lesz, ha visszatérünk. Felmerült bennem a kérdés, hogy jó ötlet-e az öcsémet arra a szigetre vinni? Hiszen elárultam őket. Milyen sorsa lehetne neki? Kitaszítottként élné le hátralevő részét, csak azért, mert én nem voltam elég bátor. A szüleinket már elvesztettem, őt nem akarom. Nem szánhatok neki ilyen sorsot.
Rowen szavai kedvesek voltak, még sem tudtak igazán megnyugtatni. Itt van az öcsém, vele kell igazán foglalkoznom, az ő életét kell előtérbe helyeznem, és nem akarom, hogy egy olyan helyen éljen tovább, ahol gyűlölnék azért, amit tettem.
- Mi lesz most? - kérdeztem óvatosan, halkan és Rowen arcát fürkésztem. - Ha visszatérünk Kysspie-re? Engem minden bizonnyal elfognak majd - sóhajtottam. - Kérlek, Rowen, bármi is történjék velem, segíts Neil-nek beilleszkedni - fordultam felé teljes testtel, és másik kezemet az övére tettem. Könyörögve néztem rá, és hangom megremegett. - Tudom, nincs jogom ilyet kérni tőled, de rajtad kívül már nincs senki, akiben megbízhatnék. Az öcsém az egyetlen aki életben van családomból. Neki muszáj boldognak lennie, kérlek!
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Kedd Szept. 16, 2014 9:33 am

Gyengéden megszorítottam a kezét, amikor felém fordult és aggódó pillantását az enyémbe fúrta. Megszakadt a szívem érte, annyira megható volt ahogyan a családjáról, illetve most már csak Neilről gondoskodott.
-Ne aggódj, kitalálunk valamit. - valahol igaza volt abban, hogy őt árulóként fogják kezelni, engem pedig igencsak meg fognak dorgálni a tetteimért, talán a vezéri posztomról is leváltanak, de én bíztam benne, hogy vagyunk annyira közeli viszonyban már Atmorral és a sárkánylovasokkal, hogy ennek ellenére ne veszítsék el a bizalmukat és Saját is elfogadják majd.
-Nem történik veled semmi! - vágtam szavaiba kicsit nyomatékosabban. Nem akartam ráförmedni, ezért visszafogtam magam, de azért igyekeztem éreztetni vele, hogy aggódom érte és mindent meg fogok tenni, hogy ne legyen baj ebből a kis kiruccanásból és őket is befogadják. Idegesített a gondolat, hogy talán neki lehet igaza, de kitartottam amellett, hogy nem lehet nagy baj. Végül is jól van, én is jól vagyok és Neil is hamarosan kiheveri a történteket. Ennél többet nem is kérhetnénk.
-Boldog lesz. Ahogyan te is. - válaszoltam halkan, a pillantásom pedig valósággal kapaszkodott az övébe. Nem tudtam elfordítani a tekintetem az arcáról, de főleg a szemeiről nem. Nem tudom mi vett rá a következőre, de ahogy néztem gyönyörű szemeit, egyszer csak azon kaptam magam, hogy az egyik kezem gyengéden az arcára simul, én pedig lassan, tekintetem az övén tartva közelebb hajolok, hogy végül ajkaink összeforrjanak.
Gyengéden, puhán, lassan csókoltam, ha ő is akarta. A gondolataim hirtelen megszűntek, mintha már nem lenne semmi gondunk és csak az járt a fejemben, hogy mennyire örülök, hogy Saja itt van mellettem....



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Szomb. Szept. 27, 2014 1:03 pm

Annyira jól esett, hogy Rowen így aggódik értem. Legszívesebben odabújtam volna hozzá, hogy érezhessem azt a biztonságot és nyugalmat, amit akkor ott, a börtönben. De nem mozdultam. Féltem az elutasítástól, az újabb fájdalomtól, amit ő okozhatna nekem.
Megremegtem és szégyenemben lehajtottam a fejem, ahogy kissé erélyesebben szólalt meg. Bíztam a szavaiban és el is akartam hinni neki, de még így is féltem. Képtelen voltam elhinni, hogy csak úgy szemet hunyjanak az árulásom felett. Igaz, hogy sosem tudtam olyan információval szolgálni, ami segítette volna a kitaszítottakat - talán ezért is ölték meg anyámat -, de attól még az vagyok ami.
- Köszönöm - néztem fel rá egy apró mosollyal. Nem tudtam elképzelni, hogyan is bírtam volna ezt végigvinni Rewen nélkül. Ha ő nem lenne, már biztosan holtan feküdnék valahol. Sokkal, nagyon sokkal tartoztam neki, és fogalmam sem volt, hogyan is viszonozhatnám mindezt neki.
De úgy tűnt, jelen pillanatban nem is kell ezen gondolkoznom, hiszen a gondolatok csak úgy szertefoszlottak elmémben, mikor megérintette arcom és közeledni kezdett felém. Éreztem, hogy szívem azonnal a torkomba ugrik, de mindennél jobban akartam ezt.
Picit félve csókoltam vissza, hiszen nem tudtam, hogyan működik ez, plusz nem értettem miért csinálja ezt.
~talán tényleg nekem szólt az az elejtett mondat tegnap este?~
Éreztem, hogy erre a gondolatra hatalmasat dobban a szívem, és elhúzódok Rowentől, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Egyik kezem felvándorolt az arcára és végigsimítottam rajta.
- Miért én? - suttogtam halkan, utalva arra a mondatra, de mindeközben szárnyalt a lelkem, boldog voltam a gyász mellett.  
Végül én hajoltam hozzá, hogy finoman ízlelgessem ajkait.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Hétf. Szept. 29, 2014 11:27 am

-Mert te vagy a legcsodálatosabb nő, akivel valaha találkoztam. - válaszoltam suttogva a lányhoz még mindig közel hajolva. Meglepett, de örültem, hogy nem hajtott el vagy pofozott fel, ráadásul ő is akarta a csók folytatását. Nem is várattam őt, hiszen én is vágytam rá. Újra odahajoltam ajkaihoz és puhán megcsókoltam, lassan, érzékien. Egyik kezem még mindig a nyakán pihent, a másikat viszont csak most csúsztattam a lány combjára. Persze bármennyire akartam őt megállítottam a kezem és uralkodtam magamon, mert nem akartam máris leteperni.
Pedig már nem is tudom mikor voltam utoljára nővel, ráadásul végre megtaláltam azt, aki életem társa lehet. Talán. Nagyon reménykedek benne.
Nem tudom pontosan meddig lehettünk összegabalyodva, de már oly mértékben felizgatott a helyzet és a gondolat is, hogy én meg ő, hogy inkább lezártam a csókot és elhúzódtam tőle. Hátradőltem, a hajó falának támasztva hátamat és vettem egy mély levegőt. Egy percig próbáltam elvonatkoztatni az előbbiektől, s csak utána fordultam vissza hozzá.
-Ne haragudj, irányba kell állítanom a hajót. - azzal felálltam és ott hagytam. Beléptem a kormányfülkébe és igyekeztem a csillagokra koncentrálni, hogy be tudjam tájolni hol vagyunk és merre kell tovább mennünk.
Szerencsére ezalatt az idő alatt sikerült valamennyire lenyugodnom, így amikor befejeztem vissza tudtam menni Sajához.
-Mindjárt hazaérünk. - mosolyogtam rá, majd adtam egy puszit a homlokára. - Ne félj! Semmi baj nem lesz. - tettem még hozzá, aztán magamhoz húztam, hogy megölelhessem.



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Hétf. Szept. 29, 2014 1:13 pm

Még magamat is megleptem azzal, amit tettem. Rowen megcsókolt és én viszonoztam, pedig... Álmaimban sem mertem elképzelni, hogy talán egyszer ide lyukadunk ki. Nem is olyan rég, még csak a távolból figyeltem, hogyan játszik a gyerekekkel, milyen fenségesen üli meg sárkánya hátát. Most pedig itt vagyunk, ezen a hajón, és ő engem csókol.
Csodálatos és zavarba ejtő élmény. De talán túl gyors, túl hamar tettük. Hiszen, hamarosan visszaérünk a szigetre és akkor... mindennek vége.
Keze, ahogy combomhoz ért, megremegtem, és rájöttem, hogy még mindig alsóruhában vagyok. Nem volt hideg, nem fáztam, valami más, ismeretlen, kellemes érzés burjánzott bennem.
Zavartan lehajtottam a fejem, ahogy eltávolodott tőlem, majd mikor mondta, hogy irányba kell állítani a hajót, bólintottam.
Amíg ő elment a kormányhoz, addig én is besompolyogtam a kabinba, hogy felöltözhessek. A tekintetem egy pillanatra alvó öcsémre vándorolt, és gyomrom görcsösen összerándult. Még csak most kaptam vissza és nem sokára újra el fogom veszíteni. Finom csókot leheltem homlokára, majd visszatértem a hajóorrba.
Gondolatok ezrei cikáztak fejemben és egyik sem volt túl kellemes. Itt az öcsém, az árulásom, és most már Rowen. Hogyan fogom én ezt kibírni anélkül, hogy beleőrülnék.
Ahogy a férfi visszatért, azonnal karjaiba estem volna, de visszafogtam magam, főleg, mikor kijelentette, hogy nemsokára otthon vagyunk. Az aggodalmam és a félelmem még magasabb fokra ugrott, és képtelen voltam visszafogni érzéseimet.
- Mi van, ha mégis? - bújtam végül hozzá, mert ezt, bármennyire nem akartam elmélyíteni jobban a kapcsolatunkat addig, amíg nem tudjuk, mi vár ránk, mégis ezt nagyon akartam. - Félek, hogy talán nem könyörülnek meg, hogy száműznek, vagy örökre bebörtönöznek. Mi értelme lenne így ennek az egésznek?
Fáradtan felsóhajtottam.
- Most már téged sem akarlak elveszíteni - néztem fel rá vöröslő arccal.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Pént. Okt. 03, 2014 2:25 pm

Szorosan magamhoz ölelve tartottam Saját még hosszú-hosszú percekig. Nem nagyon válaszoltam már neki, hiszen én sem tudhattam mi lesz. Bár reméltem, hogy nem lesz baj és úgy sejtettem meg tudom beszélni Atmorral, mégis féltem attól, hogy esetleg elveszíthetem Saját, vagy börtönben kell látnom őt.
Ugyan már a fejemben volt a párbeszéd, amelyet vezetőnkkel lejátszok majd, tartottam attól, hogy esetleg nem jön be a tervem és a lányt, testvérével együtt tömlöcbe vetik, vagy száműzik.
Szívem már erősen hozzájuk húz, de ha száműzik őket, a sárkánylovasokat sem hagyhatnám el. Demient... Quelant... és többieket mind túlságosan szeretem ahhoz, hogy itt hagyjam őket. De lehet, hogy a Saja utáni vágyam és szerelmem el tudna szakítani Kysppie-ről. Nem tudom...
Összebújva a lánnyal hunytam le szemeimet és aludtam el pár hosszú percre. Csak akkor pillantottam fel újra, amikor már pirkadt, s hajónkat a kikötő előtt nem messze ringatta a víz.
Akkor elhúzódva a lánytól felálltam és beirányítottam a kis halászhajót a kikötőbe, majd álmosan bár, de viszonylag gyors mozdulatokkal rögzítettem azt.
Felébresztve a többieket elhagytuk a hajót, s besétáltunk a városba. Mindenki fáradt volt és mind Saja, mind az én szememen látszott az aggódás, a félelem, hogy mi lesz holnap.
Most azonban még az egész város aludt, s ránk is ránk fért a pihenés. Hazakísértem őket, s ha Saja nem bánta, ott maradtam náluk. Nem tudtam volna egyedül hagyni őt... és reméltem, hogy most már mindig vele lehetek majd....

// Köszöntem! Jó volt! ^^ Remélem folyt.köv. lesz! Smile //



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   Pént. Okt. 03, 2014 2:26 pm



Szabad terület!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lordsofthesky.hungarianforum.com

Helló, sweetheart! I am
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Sziklás tengerpart   

Vissza az elejére Go down
 

Sziklás tengerpart

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Echwardra sziget :: Külterületek-