Külsőm megnyerő. Termetem ugyan apró és sokan törékenynek gondolnak hiszen 160 cm körül van a magasságom de ezt ellensúlyozza nőies alakom. A férfiak gyakran kikezdenek velem vagy nem épp illendő megjegyzéssel illetnek de már hozzászoktam és megtanultam kezelni. Hajam kékesfekete ami hátam közepéig ér és hangulatomtól függően más más stílusban hordom. Személyiségem igen változó amin gyakran magam sem igazodom ki. De könnyen ismerkedem de a barátaimat nehezen tartom meg. Viszont ha valaki kitart mellettem annak egy életre jó barátja maradok.
A sárkányom által a bőrömbe égetett jegyet a bal csuklóm belső oldalán viselek közvetlen az ütőerek felett. Azért hogy e jelet elrejtsem a harchoz alkarvédőket hordok, civilben pedig egy vastag bőr karkötőt viselek melybe nonfiguratív mintát karcoltak.

A város szélén egy birokon születtem. Első és egyedüli gyermek vagyok és mostanra árva. Anyám és Apám egyaránt sárkánylovas volt. Két tűzsárkány és lovasaik társaságában cseperedtem. Ugyan szüleim megadták nekem a választás lehetőségé jövőmmel kapcsolatban de amennyire tudtak a sárkánylovasnak tereltek és tanítottak. Szüleimet a száműzöttek ármánykodásainak köszönhetően vesztettem el. Édesanyámat mindössze 9 éves koromban. Ezt követően a gyermekkorom éles változásokon ment át. Miután apám magához tért édesanyám elvesztését követő depresszió után a bosszúnak kezdett élni és engem is arra kezdett nevelni. Elkezdett oktatni gyerekek fülének nem való dolgokat mesélni. Sárkánya ugyan próbálta jobb belátásra bírni kissé megtébolyult apámat de nem járt sikerrel de engem sikerült némiképp leterelni apám útjáról. 13 éves koromban azonban atyám is eltávozott bosszúhadjárata közben így elárvultam. Mivel a sárkányok születésem óta az életem részét képezték ezért nem volt kérdéses hogy nekem is el kell majd mennem a szigetre tehát tanonccá kell válnom. A következő két évben pedig edzettem. Nem barátkoztam vagy lébecoltam. Minden energiámat az edzésbe és a tanulásba fektettem. Ugyanis a célom az volt hogy lovas legyek. De még magam sem tudtam miért. De egyszerűbb volt így ez a két év mintha állandóan a múltammal kapcsolatos kérdésekre kell válaszolnom vagy a szüleimről beszélnem. De ez a két év is eltel. Szerencsémnek vagy épp nem épp kellemes élettörténetemnek köszönhetem, de már az első alkalommal kiválasztott egy tojás. Már amikor besétáltam a tűzbarlangba éreztem hogy jó helyen járok. Szüleimnek is tűz sárkányai voltak. A fészek első pillantásra elvarázsolt. Furcsa volt a tudat hogy ezekben a tojásokban élek azok a lények, akik később hatalmas, félelmetes sárkányokká fejlődnek és egy életre a társaink lesznek. Már a szerencsésebbeknek. A tekintetemet nem tudtam elszakítani a sok tojásról ami a szemem előtt volt. Öntudatlanul emeltem a kezemet a tojásokhoz amik közül az egyik az első érintésemre megremegett és tudtam hogy az enyém. Hogy ezt a tojást nekem szánták. A három hónap keltetés pillanatok alatt elszállt és az éjszaka közepén egy teliholdas éjszakán ébredtem arra hogy a tojásban elkezdett mocorogni leendő társam. Mikor a tojás héja széttört és előbukkant a vörös fej rögön megigézett, ám amikor odajött hozzám és megérintettem hirtelen égő  fájdalmat éreztem a bal csuklóm belső felén és pár percig még eszméletemért küzdöttem ám utána elsötétült minden. Reggel arra ébredtem hogy a kis sárkány az oldalamhoz bújva, összegömbölyödve mélyen alszik. Amikor először kaptam képeket elképedtem, de ez össze se volt hasonlítható azzal az élménnyel amikor először megszólított . Ezek után együtt edzettünk tanultunk és váltunk társakká egy életre. Viszonylag elszigetelve a többiektől. Elbóklásztunk, veszélyeket keresünk és a kelleténél talán többször hágtuk át a szabályzatot. De éltünk. És élveztük. Ami még meglepő lehetett mindenki számára az az, hogy bizony mi a Közelharcosok akartunk lenni. Sárkányomat tekintve ez egyáltalán nem volt meglepő. Hiszen Ryuu élénk vörös színe lehetetlenné tette hogy a Felderítőkhöz csatlakozzunk. A Légivadászok és a Közelharcosok között ami azt illeti sokáig nem bírtunk dönteni. Mind a kettő igen közel áll hozzánk, mégis talán pont azért mert ez tűnt kivitelezhetetlenebbnek a Közelharcosok táborát akartuk erősíteni. Ryuunak ez nem jelentett gondot, ám nekem igen sokat kellett tanulnom, gyakorolnom és edzenem ahhoz hogy elérjem a célomat. Azóta pedig igen sokat hallottam azt a mondást hogy "Kicsi a bors de erős".

A vörös sárkány magáért beszél. A napfényben ahogy mozog mintha a tűz játszana pikkelyein. A testét sok helyen csontszínű és fekete tüskék borítják így igen félelmetes megjelenést kölcsönözve neki. Nekem majdhogynem az ellentétem. Szinte mindig nyugodt. Kiegyensúlyozott. Bármilyen helyzetben képes minden lehetőséget átgondolni. Midig nyugodt stílusával sok bajból kimentett már. Ryuu gyakran úgy viselkedik és beszél velem mintha az apám lenne. De máskor ő visz bele a mókába és a kisebb nagyobb kihágásokba. Mint egy testvér. Vele valahogy kerek egész vagyok.
A jegyem a bal csuklóm belső oldalán található. Harcban alkarlvédővel míg civilben egy vastag bőr karkötővel takarom melyeken nonfiguratív minták vannak.