Zhevon Ghuarn

   

   
   

   -Húzz már innen! - morgott oda a másik vele egy korú srácnak, aki megállás nélkül csak beszélt, beszélt és beszélt, ráadásul a gyakorlatozó pároson viccelődött. Zhevon nem tudott Rhodra koncentrálni, így amikor az élesen befordult a levegőben, a fiú lecsúszott hátáról - mert "minek a gyerek, ha én vagyok a faszagyerek?" - majd nagyot nyekkent. Rhod aggódva szállt le mellé, majd miután megállapította, hogy megmarad, a másik srác felé indult. Nyaka izzani kezdett, savköpésre készült. A srác szemei nagyra tágultak, majd futásnak eredt, de a nagy zöld szörny csak ment utána. Zhevon feltápászkodott, majd a jelenetet meglátva felröhögött. -Úgy kell neked!

Na valahogy így teltek a napjai az utolsó pár évben. De ki lenne az a másik srác? Oxelon, Zhevon legjobb barátja... volt, vagy talán még ma is azok, csak másképpen állnak egymáshoz.

Zhevon egykeként élte le gyerekorrát, de ez sosem hatotta meg túlságosan. Szülei idősek voltak már akkor is, amikor Zé végre megszületett, ugyanis bárhogy próbálkoztak, valahogy sosem jött össze nekik. Így Zhé nagy áldás volt a háznál, el is lett picit kényeztetve.
Ahogy már említettem Zhevont nem nagyon ejtette kétségbe, hogy egyedül kellett néha maradnia. Mindig feltalálta magát, sosem esett kétségbe. Valakinek mindig a nyakában lógott, ha unatkozott. Ha valahogy lerázták, akkor biztos, hogy tört és zúzott. Nem direkt, csak szerencsétlenkedett, ismerkedett a világgal, aminek általában rossz vége lett.
Ahogy nőtt egyre többet hagyta el a szülői házat. Az iskola és a barátok kicsábították a szülők szárnyai alól. Tudásszomja az volt, de nem nagyon szerette az iskolát, mert sok olyan dolgot is ráerőltettek, ami egyáltalán nem érdekelte. Az egyetlen dolog, amit mégis mindig, még az órák után is maradásra késztette, azok a barátai voltak. Közülük is legjobb haverja Oxelon. Egyre többet lógtak együtt, lassan szinte teljesen összenőttek, éjjel-nappal egymás társaságát keresték.
Bár a legtöbb srác a városlakókat boldogította a csínyeivel, ők inkább kijártak az erdőbe és mezőkre, illetve az edzőpályákra, hogy a sárkányokat figyelhessék. Imádták őket. Bár vágytak arra, hogy egyszer ők is az óriási lények hátán ülhessenek, mégsem vonzódtak annyira feléjük, mint ahogyan más gyerekek. Ők inkább természetes valójukban kedvelték ezeket a lényeket, nem olyan gyerekes birtoklási vággyal.
Azonban amikor 14 évesek lettek, mégis jelentkeztek lovastanoncnak, mert hát jó bulinak tűnt, meg mégis leginkább ezt a "munkát" érezték legközelebb magukhoz.
Teltek-múltak a hónapok és az ő eszük és izmaik csak úgy növekedtek, mígnem... elérkeztek ahhoz a naphoz, amikor elindulhattak a tojásokért. Nagy izgalommal vágtak neki a napnak, az útnak és a barlangok felfedezésének, de aztán valami egészen érdekes dolog történt.
A gyerekek, beleértve őket is, csak úgy habzsolták a tojásokat. Nem bírtak magukkal, nem tudták türtőztetni magukat. Így esett meg az, hogy a méregsárkányok fészkében Zhevon és Oxelon közel egyszerre érintettek meg egy tojást, ami megrezgett a kezük alatt. De vajon melyiküknek jelzett?
Tovább haladva mindketten próbálkoztak a többi tojással is, de több kis sárkány nem jelzett nekik, ami azt jelentette, hogy csak az egyikük érdemes egy sárkány felnevelésére. De vajon melyikük?
Izgalmakkal teli 3 hónap következett. Együtt gondozták a tojást, együtt csináltak mindent. Amikor elérkezett a kikelés napja, mindketten ott álltak a kis gyíkszerű lény felett. Az édesen rápislogott mindkettejükre, de végül Zhevon karján kúszott fel.
Nem mondhatni, hogy Oxelont nem falta fel az irigység, de az évek alatt kiheverte. Barátságuk ugyan átcsapott egy egymás vérét folyamatosan szívó, egymásnak állandóan keresztbe tevő kapcsolatba, de belül tudják, hogy mindketten számíthatnak a másikra, ha igazán bajba kerülnének.
Zhevon kitartóan gyakorolt Rhodroack-al, míg végre betöltve 20. életévét beléphetett a teljes jogú sárkánylovasok közé.
Oxelon ugyan sok bajt okozott a párosnak, mégsem borult ki annyira a kis sárkány választása miatt, hogy átlépjen a száműzöttek közé. Beállt katonának így fejlesztve tovább magát és így mégiscsak egy csapatban maradhatott barátjával...
Továbbra is jó barátok, csak épp... nem látszik rajtuk.
Zhevon igyekszik megfelelni az elvárásoknak és bár a maga útján, de mindent megtesz, hogy méltó lehessen a sárkánylovas címre.
   

Rhodroack

Üdv, Zé!
Nagyon kellemes karakterlapot olvashattam tőled. Hangulatos és sokatmondó. Minden elismerésem. Nem is rabolnám tovább az idődet, csak arra kérlek, foglald le arcodat! Jó játékot!