Slade Relth

Két kupa között megpróbálom elmondani, hogy honnan jöttem. Először is leszögezem, nem biztos, hogy minden részlet tiszta lesz, még nekem sem. Szóval tizenegy évvel ezelőtt kezdődött, mikoris kijelentettem, hogy akár tetszik, akár nem, én sárkánylovas leszek. Azt tudni kell, hogy a szüleim nem igazán kedvelték a sárkányokat. Ismerték a történeteket, és voltak ismerőseink, akiknek volt egy-egy sárkánya, de mindig is ódzkodtak a hatalmas „gyíkoktól”. Így nevezték őket, már csak dacból is. Amikor a saját sarkamra álltam, és közöltem, hogy márpedig akkor is az leszek, szó szerint bezártak a szobámba, és nem is engedtek ki, hátha meggondolom magam. Már akkor is rafkós voltam, úgy döntöttem felhagyok ezzel az esztelenséggel, és megvallottam, hogy csak azért akartam sárkánylovas lenni, mert alájuk akartam tenni, csak azért is. Szóval azt mondtam, hogy nem leszek, de ahogy kiszabadultam, és egy pillanatra nem figyeltek, már meg is lógtam, és jelentkeztem sárkánylovasnak, tudtam, ha össze is rakják a képet, annyi ember előtt már nem igen tehetnek semmit. Mocsok módon viselkedtem, de hát ez van, kemény a világ. Az első évem nem volt valami felemelő. Csak vívás, íjászat, erőnlét, semmi extra, pedig nem épp ezt vártam volna, de azért teljesítettem mindent, persze. Úgy voltam vele, hogy mostmár csak azért is az leszek; bumm. A második évben kezdtünk el a sárkányok felé kacsintgatni, anatómia, testfelépítés, fiziológia és a többi, és a többi. Csupa száraz anyag. Mindig is gyakorlatias ember voltam – mint az apám, aki amúgy kovácsként kereste a kenyérre valót – szóval ez az elméleti hülyeség nálam nem működött, az ember úgyis mindent élesben tanul meg. Mielőtt még félre értés történne, nem, nem voltam tahó, nem szekáltam azokat, akik tudták az elméletet, és okostojások voltak. Egyszerűen csak ilyen voltam, kész. Amikor a Rhoanta-ra utaztunk, egyre izgatottabb lettem, hogy milyen sárkányom lesz a jövőben, milyen társat kapok. Mikor kiértünk, és megláttam a tojásokat, nem kapkodtam el, tudtam, hogy hogy működnek a dolgok. Nagyjából fél óra telhetett el, míg végigjártam a tojások között. Folyamatosan járattam rajtuk a szemem: „ez nem tetszik”; „nem, ez sem az”; „tovább…”, és hasonló gondolatokkal a fejemben, mígnem megláttam azt a szépséget. Kissé zöldes színű volt már maga a tojás is, és annyit azért felismertem, hogy egy méregsárkányé. Akkor az univerzum eldöntötte, hogy ő az enyém, én pedig az övé. Óvatosan felemeltem a tojást, és visszabaktattam a csoporthoz, és a csoportvezetőhöz, mondván, én megtaláltam, amit, akit kerestem, és már csak a többiekre várunk.
Nem telt bele sok idő, a sárkány tojás héja felrepedt, és kikelt a csöppség. Egy apró zöld pikkelyes sárkány(ka) bújt elő a tojásból, és rám nézve furcsa érzésem támadt. Nem a „meg akar enni” érzés, hanem az érzés, hogy mostantól mindig számíthatok rá, még ha egyelőre kicsi is. Meleg, jó érzés futott át rajtam. Nem tudom pontosan mit látott akkor rajtam, vagy bennem, de rögtön felmászott a vállamra, és azzal a lendülettel beleharapott. A nyoma azóta is ott van, és ez lett a jel, mely a kettőnk közötti kötelék kialakulását jelzi.
A szüleimmel évek óta nem beszéltem, Khaly minden időmet lefoglalta, de egyre nagyobb lett az idő múlásával, és hamarosan rá is tudtam ülni.
Mikor véget ért a képzésem, hazatértem – persze Khaly-val az oldalamon, már csak azért is – de ami fogadott, nos nem épp erre számítottam. Anyám elment már rég, apám pedig üvegek közt heverve töltötte a napjait. Nem dolgozott, nem járt társaságba. Magába fordult, és a borba, sörbe és egyéb alkoholba menekült. Mikor meglátott, kiátkozott, és nem is ellenkeztem vele. Még ha akartam volna, akkor sem tettem volna, egy sárkány volt az oldalamon, ez elég magyarázat mindenre. Csöndben elballagtam, és ismételten bizonyítva, hogy az ő vére vagyok felkerestem az első utamba eső tavernát, ahol rendesen felöntöttem én is a garatra. Azóta pedig még inkább erősödött a kapcsolat, és nincs problémánk egymással. Néha kiállhatatlan, mert hát mégiscsak nőstény, de ezt nem róvom fel neki. Túl jó társ ahhoz.

Sárkányod neve

Üdv köztünk, Slade!
Nagyon tetszik a karaktered, és örülök, hogy köztünk vagy! Sajnálom, ami a családoddal történt, és azt, hogy emiatt az italhoz fordultál. Nagyon remélem, azért a sárkányodnak sikerül majd kicsit jobb belátása bírnia.
Foglald le az arcod, aztán a sárkányod képét, nevét tedd be a sárkányfoglalóba, utána máris kezdheted a játékot! Jó szórakozást nálunk!