Broderick Siilars

"Olykor egyetlen őrült tett dönti el az egész életedet. Csak zuhansz lefelé, de már arra sem emlékszel, hogy honnan esel és hogy, miért."
Mit is mondhatnék magamról? Hm, ez nem érdekes, lapozzunk. Oh, ez már érdekes, ez kell nekem. Figyelsz akkor, vagy már el is kalandoztál? Egykeként születtem egy tanyán, apám nagyon örült nekem, mivel fiút várt, de azt nagyon. Boldog kis család voltunk, megvolt mindenünk, szegényeknek nem mondanám magunkat, de gazdagnak sem, valahol ott közép tájt. Apám nagy erejű munkás volt, tiszteltem őt. Akármennyire is fáradtan jött haza, én mindig nyúztam őt, nem zavarta a dolog, inkább játszott velem, minthogy lepihenjen. Koszos volt és büdös. Az meg engem nem zavart. Anyám olvasni és írni tanított, lassan ment ugyan, de tökéletes lett. Lassan de biztosan elértem azt, hogy minden sikerüljön. Sokat csavarogtam a közeli erdőben, néha unalmas volt otthon, meg a munka elől is menekülni kellett néha. 6 éves voltam, mikor először találkoztam egy Sárkánylovassal, illetve csak a sárkánnyal. Egyedül volt, evett, én az egyik fa mögül szájtátva figyeltem őt. Észrevett, felém fordult és rám ordított, nem menekültem el. Hogy miért? Nem tudom. Egyszerűen csak lenyűgözött. Miután hazaértem elmeséltem, mit láttam a kedvenc helyemen. Meg hogy nekem is kell egy sárkány, mert lovas akarok lenni. Ki tőrt a veszekedés, egyiküknek sem tetszett a kijelentésem. Két héttel később apám meghalt egy " véletlen balesetben" . Sokként ért a hír bennünket, teljesen visszahúzódó lettem, mindenért sírtam, féltem és menekültem. Ez öt hónapig volt így, aztán minden felfordult. Anyám összejött egy erőszakos férfivel, aki aztán a keményebb nevelésbe taszított bele. Úsztam az árral, szó szerint. Mikor sírtam vagy megijedtem megvert, hogy ne forduljon többé meg a fejemben a menekülés szó fogalma. Favágás, facipelés, sziklatörmelékek elvitele és egyéb más nehéz fizikai munka. Volt, hogy esőben is csináltam, néha besegített, de volt, hogy anyámmal volt. Mivel ezeket megcsináltam minden szó nélkül, meg már nem is voltam gyáva, ezért meg tanított még egy dologra. Kardvívásra. Hogy megvédjem magam és győztesként emelkedjek ki egy csatából. Ha meghalok, mindennek vége, ezért nem halhatok meg. A szememben ez a férfi egy démon volt, akit tiszteltem, jobban, mint apámat, aki már halott. Úgy gondoltam, apám gyáva volt, ezért is halt meg. Nem követem azt az utat, amin ő elindult. Elindultam egy ösvényen, ami nagy emberré tehet. Azt viszont megjegyeztem, az előttem lévő út még nincs kitaposva, ha erős akarok lenni, nekem kell először átmennem rajta, azt szánta nekem a sors. Eldöntöttem már magamban, Sárkánylovas leszek, ezt megemlítettem előttük is. Anyám még mindig nem örült a dolognak, viszont a férfi bólogatott. Ez eldöntetett. Sárkánylovas leszek. Az évek teltek, kemény évek voltak, edzettem és dolgoztam a "mesterem" mellett. Lelkileg is megváltoztam, olyan lettem, mint ő. Pontos mása. A vértől se rettentem meg, ez nagy változás volt számomra valóban.
Most itt vagyok 15 évesen, útra keltem, hogy Sárkány lovas legyen belőlem. De most ne haragudj, de mennem kell barátom, itt kell befejeznem a történetem. A végén még elkések...

Üdv köztünk, Broderick!
Karakterlapodban nem találtam hibát, csupán az az egyetlen rész piszkálja a szemem, amiben nem írtad le apád halálának körülményeit. Ha ez nincs befolyással a karaktered további történetére, vagy a a többi játékos történetére, akkor minden rendben. Ha viszont igen, akkor, kérlek írj nekem egy pm-et, amiben leírod azt a bizonyos halálesetet.
Foglalj avatart, aztán már mehetsz is játszani!