Külső, belső leírás

"Na ne mondd. Pontosan tudom, hogy mennyire koszos a ruhám, de őszintén, szerinted ha lenn jobb, akkor is ezt hordanám? Naná, hogy nem. Nem hobbiból hordom, tudod, nagy úr a nincsen. És most légy szíves, menj, és hagyd, hogy végre csináljak valamit ezzel a zárral, mert már órákkal ezelőtt végeznem kellett volna vele."
Fiatal, vékony kislány. A haja barna, vékony szálú és egyenes, a szeme szürke, nagy és kerek. Talán kicsit fiatalabbnak néz ki, mint amennyi. Mosdani csak akkor mosdik, ha alkalma van rá, ruhát cserélni szinte soha nem tud; általában az arca maszatos, a ruhája állandó jelleggel viseletes és szürke a kosztól.

Előtörténet

A kontinensen született egy mély szegénységben élő földműves család hatodik gyermekeként; egyébként az öt testvéréből csak kettő élt, amikor ő megszületett. Egyébként attól kellett félni, hogy ő sem éri meg az egy éves kort; vékony, gyenge, beteges gyerek volt. Aztán mégis megmaradt.
Életének korai éveiben még úgy nagyjából minden rendben ment. A család ugyan alacsony, de stabil életszínvonalon élt, és akkor még úgy volt, hogy Shee nem fog sokat földet művelni, hanem tanul, és talán kihúzza a családot a mély szegénységből, amiben addig éltek. Úgy volt, hogy kereskedőnek áll, hiszen az nagyon fiatal korától látszott, hogy az esze meglenne a számoláshoz illetve a kockázatbecsléshez. Ebbe persze neki nem nagyon volt beleszólása, de nem is várta el a világtól, hogy legyen; úgy nevelték, hogy ne akarjon ilyesmit. Egyébként mikor megtanult járni, rábízták a nővérére, aki azt a pár szerencsétlen libára vigyázott, amije a családnak volt; majd, mikor Shee négy éves lett és úgy gondolták, hogy egyedül is elbír a libákkal, egyedül hagyták, a nővére pedig a földművelésben segédkezett és piacra járt, amikor úgy hozta a szükség. A kislány még csak nem is nagyon unatkozott egyedül: fára mászott, hogy lopkodhasson róla gyümölcsöt, kisebb madarakat fogott, csak azért, mert azok olyan szépek, és összejárt a környékbeli gyerekekkel. Aztán a Sors kereke fordult: az apját behívták katonának. Az anya és a gyerekek egyedül maradtak otthon földet művelni; mivel kevesen voltak, bármilyen gyenge is volt Shee, szükség volt arra, hogy segédkezzen anyjának és testvéreinek. A lány iskoláztatása ugrott, még az előtt, hogy először átlépte volna egy iskola kapuját. Attól kezdve látástól vakulásig, hajnalhasadástól éjfélig talpon volt, és általában kinn a földeken. Majd egy idő után ebbe beleunt; lassan elkezdett elmaradozni az anyai háztól.
Shee tízévesen ráébredt, mennyivel könnyebb a kétes társaságba keveredve lopkodásból fenntartania magát, mint rabszolga módra földet túrni.
Persze, anyja hosszú ideig nem tudott a dologról; majd, amikor a lánya előhozakodott a tolvajlás-témával, először mélységes döbbenettel nézte a lányát – majd halálosan dühös lett rá, és, azzal, hogy ő egy tolvajjal nem él egy házban, kitagadta és elkergette. Sheenek pedig nem nagyon volt hova mennie; utcakölyök lett, és tolvajlásból tartotta fenn magát. Addig, amíg egyszer nem markolt túl sokat: egy túl erősen őrzött házba próbált betörni. Befelé sikerült ugyan neki, de ki már nem jutott: rajtakapták a lopott holmival. Ugyan sikerült kicsúsznia az őrök karmaiból, de másnapra már mindenki arról beszélt, hogy valaki szemérmetlenül be akart törni abba a házba, amit a város egyik leggazdagabb kereskedőcsaládja birtokolt; Shee tudta, hogy hamarosan lefülelik. Első rémületében fellopakodott egy kereskedőhajóra; nem tudta, hová megy, nem tudta, kik a személyzet, csak bizakodott.
Így jutott el Kysippe szigetére.