Külső, belső leírás

A külseje az egyetlen amire soha egy panasza sem lehetett. Kiskorától kezdve hallhatta, milyen különleges a szépsége. És mégsem szállt a fejébe, mert két fiú testvér mellett jobban érdekelte a fiús játékok, mint a külsejével foglalkozni. Hosszú holló fekete haja van, ami hullámosan omlik vállára, és semmi kincsért nem válna meg tőle. Egyik testvére egyszer "Játékból" levágta kiskorában a copfját, mire szó szerint a sárba tiporta. Hatalmas kék szemelyivel bárkit egy pillanat alatt az ujjai köré tudna csavarni ha akarná. De valamiért sosem érezte szükségét. Félszeg, és szégyenlős, és igencsak bátortalan... legalábbis ezt hiszi. Sok minden rejlik benne, amit elnyom, vagy nem tud a jelenlegi életében kibontakoztatni. Imádja a családját, értük bármit megtenne, bár nem érzi úgy hogy megértenék. Testvérei a legjobb barátaivá váltak, de még ők sem értik meg mit érez. Nem találja a helyét a nagy világban.  Szülei is arra jutottak a legjobb megoldás, ha egy tehetős férjet találnak inkább lányuknak... Elveszett léleknek hiszi magát, és mióta egy sárkány se választotta ki, még jobban nem tud mit kezdeni magával. Feleségnek meg még jobban nem érzi magát...

Előtörténet

Futok, még eddigi életem során soha nem futottam ennyire. Mit csinálok,mégis mit képzelek, mi lesz ennek a vége ? Fogalmam sincs, de meg kell ezt lépnem, különben soha nem lelek békére. A félelmem minden eddigieknél nagyobb, és úgy hiszem ez az erő tart még két lábon. Amúgy már elfáradtam, gyengének érzem magam, és minden porcikám sajog. A táskám pántjai már belemarták magukat a bőrömbe, és égető érzést hagynak maguk után. Menekülök, még is mitől ? Lássuk csak...
A szüleim igen tehetősek, így jó létben nőttem fel a két fivéremmel. Mindig mindenki a szépségemről áradozott, mikor látogatóba jöttek. Én soha nem tulajdonítottam neki túl nagy lehetőséget, viszont mindenki arról beszélt folyton körülöttem, hogy sokra fogom vinni felnőttként... Na igen egyikük sem volt jövendő mondó. Egyetlen egy álmom volt: egy sárkány. Mindig ámulva néztem az égen repkedő csoda lényeket. Sok játékomat is ők ihlették a szobámba. Mivel két fiú testvérem volt akikkel játszhattam, eléggé későn kezdtem el az úri nővé válásomat is. Nem féltem bepiszkolni a kezemet, és sárban verekedni. Mikor nagyobb lettem a bátyámnak könyörögtem, hogy tanítson kardot forgatni, de még is az íj lett az igaz szerelmem. A szüleim természetesen nem nézték jó szemmel, így megtiltották az ilyesfajta hobbit, és egy nevelőt fogadtak mellém, aki kitanít. Untam, utáltam... nem éreztem magam igazán annak, aminek kéne válnom. Tizennégy éves koromba, elmentem , sárkány lovas akartam lenni. A szüleim nem tudtak róla, bátyám vitt el. Viszont egy tojás sem választott ki, egyik sárkány fióka se akarta, hogy én legyek a lovasa. Csalódott voltam, annyira csalódott, hogy évekig igen kellemetlen lehettem a családomnak. Magam alatt voltam, ritkán nevettem, és ritkán mutatkoztam családom társaságában. Még a testvéreim se tudtak felvidítani. Pedig biztattak, hogy legalább még egyszer menjek el,biztosra veszik ez a végzetem, más nem is lehetnék. Mi leszek? Virág árus? Szakács? Zenész? Háziasszony? Semmi nem állt közel hozzám, semmihez nem értettem igazán, csak az íjakhoz, és a sárkányokhoz. Így 20 évesen ismét megpróbáltam, eddig is a szüleim békén hagytak, nem akarták az állapotomat rosszabbá tenni. Néha valóban besegítettem a helyi virág árusnál, ezzel is gondolták a szüleim ha valami hasznosat csinálok a depresszióm is elmúlik. De nem , sőt. Még tehetetlenebbnek éreztem magam, és az sem tetszett, mikor udvarlók ostoroztak. Tudom ezért egy nő sem panaszkodhat. Egy férfinak mondtam igen az udvarlásra. Úgy gondoltam így legalább ezzel is nyugton hagynak. A férfi szintén tehetős volt, és kedves. Évekig udvarolt, mindig elkerültem a házasság témát. Úgy is még egy próbát akartam tenni a sárkány tojásokkal. Jó kifogás ugyebár sosem árt. Mikor ismét próbált tettem, megint csak csalódás ért. Még jobban letört, hisz az utolsó reményem is szerte foszlott. Házasodnom kell, nem fogom tudni megúszni. Ha nem teszem meg, és dolgozni sem dolgozom, az apám minden bizonnyal ki fog tagadni. Az eljegyzésemet jó sokági kitudtam húzni, de ahogy betöltöttem a 26. évemet azonnal kijelölték az esküvő napját is. Nem húzhattam tovább, és rettegtem. A vőlegényemnél élek immár 3 éve, és mindennap egyre erőszakosabban kért ki magának, miért nem házasodok már vele össze. Egyre inkább kezdtem tőle félni,de még is mihez kezdjek már ilyen idősen? Nem vagyok semmire jó, és az álmaim is szerte foszlottak. Egy hét múlva lenne az esküvőm, én pedig fogtam magam, össze csomagoltam, és elindultam az éjszaka közepén. Nem akarom ezt a frigyet, nem akarok haza menni , még is mit tehetnék? Úgy döntöttem vándorolni fogok, és megpróbálom találni önmagamat.
A levegőt kapkodom, és fogalmam sincs hova futok. Patakokban folyik rólam a víz, és úgy érzem ennek az erdőnek sosem lesz vége. Megszöktem, és szégyent hoztam a családomra. A vőlegényem kerestetni fog, hisz tisztáztam nekem, hogy csak is engem akar a feleségének. Így minél messzebbre kell jutnom, futnom kell... amíg meg nem botlok. Szinte repülve esek hasra a nedves talajnak. Mikor nagy nehezen felállok, csak a sötétből kijövő nagy kék szempárt látok..