Külső, belső leírás

Szőke, dús, szinte már-már loboncos haja van, amit imád teletűzdelni tollakkal, virágokkal, levelekkel, tincsenként befonja, esetleg körbetekeri vékony indákkal, vagy ellopkodott madzagokkal. Vékony, ugyanakkor középtermetű fiatal nő, de ez ne legyen megtévesztő: Ugyan gyengének tűnik, a teste teljesen izmos és rugalmas, sokkal nagyobbakat üt mint egy vele egykorú átlagos nő. Ruhái általában összefércelt rongyokból, állatbőrökből, esetleg tollakból állnak, cipőt sosem hordott. Jellemre pedig csak annyit lehet rá mondani, hogy rettentően vad. Ugyan kiskorában is felkeltették a figyelmét az emberek, észrevette a hasonlóságokat, néha megfigyelte őket és tanult tőlük (így tanult meg varrni és sütni is, illetve alap szavakat), sosem merészkedett beljebb, így nem volt az életében sok érintkezés. A sárkányokhoz hasonlóan morog, vicsorog, sziszeg, karmol és harap ha úgy hozza a sors, ritkán ejt ki emberi szavakat. Sokkal jobban érzi magát állatok között, értelemszerűen főleg a sárkányok társaságában. Az emberektől tartózkodik még, kicsit félénk, bár a díszes ruhák, az ékszerek és a fegyverek nagyon érdeklik.

Előtörténet

Arranita 24 évvel ezelőtt született a kontinensen, egy meglehetősen tehetős kereskedőcsaládban. Kevesen tudták csak azonban, hogy Nita apja igen jól jövedelmező feketepiaci szálakat mozgatott, és bár a legális vállalkozásuk nem volt a legsikeresebb, senkinek sem tűnt fel a plusz bevétel. A fekete pénznek viszont ára van. Mikor Nita megfogant, az apja el akarta vágni a nemkívánatos kapcsolatokat – meglehetősen kevés sikerrel, és még több veszéllyel. Sorra kapta a fenyegetéseket. Az egész addig fajult, mígnem egy csapat verőember elkapta Nita anyját, és megverte a terhes nőt. Ennek köszönhetően Nita korábban született, mint kellett volna, apró volt és gyenge. Pár év múlva derült ki hogy Nitára maradandó hatással volt a verés: Nem beszélt, furcsán viselkedett társaságban, és rendkívül rosszul viselte az érintést, főleg emberektől. Az anyját és az apját engedte közel magához egyedül, de őket sem mindig. Nita anyja komoly depresszióba esett, beteg volt és egyre soványabb, pár hónap múlva véget vetett saját életének. A család helyzete egyre romlott, Nita apja bármit megtett volna a lányáért. Végül visszatért a feketepiachoz: Fülest kapott egy rendkívül sok pénzt jelentő szállítmányról. Sárkánytojások. A kikeletlen tojások kész vagyonokat érnek, ritkaságtól függően az áruk határa a csillagos ég. A rakomány kész volt, csak szállítani kellett volna a szigetek felé. Ugyan arrafele a sárkányokat védik, kedvelik, mindig akadt egy-két vevő, aki nem járt sikerrel a sárkánytojás-választással, de reménykedik egy új kezdetben. A hajó útnak indult, de a szigetekhez közel egy hatalmas vihar csapott le, ami szinte porrá zúzta a hajót, rakományát pedig a tenger széthordta. Nita apja valószínűleg az életét vesztette a hullámtornyok alatt, a mindössze öt éves kislány pedig egy nagyobb deszkadarabon rekedt, ájultan, átázva, rettegve. A vihar dúlt, a hullámok ide-oda sodorták a kis hajótöröttet, míg végül partra nem sodródott a deszka, pár a rakományból származó ládával együtt. Az egyik oldalára egy jelzés volt festve, nyilván valami értékes lehetett benne… Az oldala megsérült, így a kis Nita belemászott, hátha menedékre lelhet benne. A láda teli volt szalmával, benne pedig egyetlen egy sárkánytojás pihent, ami zöld volt, rajta pár vöröses árnyalattal, és egy nagy fehéres-rózsaszínes folttal.
Nitta szerencséjére a tojás két nap múlva kikelt, az addigra rettenetesen gyenge lány végre élelemhez juthatott a fióka segítségével. A sárkány eleinte smaragdzöld volt, fehér foltokkal, de ahogy telt-múlt az idő, teljesen kifehéredett. A kislány nagyrészt elfelejtette az emberi nyelvet, helyette viszont megtanulta a sárkányokét. Új nevet kapott, miután a sajátját nem tudta már felidézni. Sethra lett belőle, egy lány, ki egy sárkánnyal nőtt fel. Nem ember, nem is sárkány, valahol a kettő határán helyezkedik el, ügyes kezű, eszes, kreatív, de egyben harcias, erős és fürge a saját termetéhez képest. A kis sárkányfióka a lánnyal együtt egy izmos, kecses lénnyé fejlődött. Nem hasonlított a Rhoantán élő sárkányokra, nem volt képes tüzet okádni, és bár szeretett a vízben játszani, nem volt jó úszó mint egy vízsárkány, és nem rendelkezett az energiasárkányokhoz hasonló képességekkel sem. Fehér színe miatt sokan jégsárkánynak hihetnék, de azokkal ellentétben ő nem kedveli a hideget egy kicsit sem. Éneke viszont kellemesen nyugtató volt, egyenesen hipnotizáló, kábító, viszont az álomsárkányoktól eltérően nem nőttek rajta ágszerű kinövések, ugyanakkor a pikkelyei sok helyen levelekre emlékeztetnek. Mérget képes termelni, de nem akkora mértékben mint egy méregsárkány, csak annyira elég hogy a harapását mérgezővé tegye… Különc létük miatt mindketten kerülték a többi sárkány társaságát, sőt, sokszor más sárkányokkal meg kellett verekedniük a helyért, zsákmányért. Raksha – mert így hívták a sárkányt – ugyan gyönyörű és erős példány volt, színe viszont a rejtőzködést nagy mértékben megnehezítette, ráadásul nagyon erős napsütésben az árnyékok közé kellett húzódnia, mert fehér bőre a kevésbé vastag pikkelyű helyeken sebesre éghet, emiatt a páros jobban kedveli az éjszakai repülést.