Külső, belső leírás

Ő a jóságos, kedves és segítőkész javasasszony, aki a sárkányok csodatevője. Bár nem apró gyerekkora óta tanulja a gyógyszerek készítését, miután belevetette magát a sárkánygyógyászatba ez lett az élete.
Hatalmas tudása van ezen a téren, amit csak jóra használ. Még a leggonoszabb ember sem tudná feltételezni róla, hogy bárkit is bántana, talán még egy legyet sem ütött le soha.  Párja sosem lett, pedig igazán szép nő volt, ám életét a sárkányok gyógyítására tette fel, s így minden udvarlót elzavart a környékéről, mondván, hogy csak hátráltatják a munkájában. A szigetet sosem hagyta el hosszú időre, csak Rhoantára utazott el párszor, hogy még többet tudjon meg a sárkányokról és az ottani növényekről.
Igen beszédes, de általában nem fölösleges dolgokról fecseg, hanem saját bölcs gondolataival tölti a nép agyát, vagy pedig a növényekről és gyógyhatásaikról beszél. Egyébként hallgatni sem igazán szereti a magánéleti panaszkodásokat, ezeket mindig  félbeszakítja valamivel. Jó indulatú és állandóan a mások segítésén jár az esze, s éppen ezért, ha úgy érzi mellékútra került egy beszélgetés vagy egy tevékenység, akkor azt határozottan az ő általa helyes irányba tereli.
50 fölött van már, s ugyan meglátszik rajta a kor, de épp csak annyira, amennyire egy 50 éves illetőn látszódhat. Haját rövidre vágta, mert folyamatosan zavarta a munkában, meg sok időt vett el a gondozása. Ezüstösre őszült hajánál csak a lelkekig hatoló jóságos tekintete a feltűnőbb. Vékony és nem túl erős alkatú, de elképesztően kitartó és ki sem nézné belőle az ember, de nagyon szívós. Gyógynövény begyűjtéseken sokkal jobban bírja az iramot, mint a tanítványai.
Magassága átlagos, olyan 166 centi körül van, nagyjából a körüli, mint a többi szigetlakó nő. Néha panaszkodik emiatt, amikor nem éri fel a sárkány sérült részeit, de többnyire csak mosolyog ezen.

Előtörténet

Történetem ugyanúgy kezdődik, ahogyan a szigetlakók nagyrészének. Itt születtem, s nőttem fel Kysppie szigetén. Anyám, s atyám is jó emberek voltak, szeretetben neveltek. Hatalmas öröm voltam a háznál, sőt a fél városban is, mert anyámnak csak hosszú idő és sok próbálkozás után sikerült teherbe esnie. Nem is próbálkoztak többször, így egykeként nevelkedtem.
Édesanyám az egyik helyi vendéglőben dolgozott, apám pedig sárkánylovas volt. Nem volt különösen magas pozícióban, de ahogy mindig mondta, nem is ez a lényeg. Abban viszont mindennél jobban bízott, hogy egyszer belőlem is sárkánylovas lesz. Na persze rám volt bízva a döntés, de amikor csak tudta, éreztette, hogy neki ez a nagy vágya.
Imádtam a sárkányokat, ahogyan a kölykök legnagyobb százaléka. Miért ne imádtam volna? Olyan hatalmasak, misztikusak, erősek és repülnek, különleges képességeik vannak. Nem volt kérdés, hogy én is beálltam 14 évesen a tanoncok közé. Akkor találkoztam először Serolthával, az akkori füves boszorkányunkkal, aki a sárkányok bölcs gyógyítója volt. Engem ugyan nem nagyon érdekeltek a füvek, de ő láthatott bennem valamit, mert mindig engem szekírozott. Ráadásul gyengén látott és ha büntetésben voltam (mert volt ilyen) akkor tuti, hogy engem kért ki a kis segédjének a szabadnapjaimon.
A lényeg, hogy lement a két év és kiutaztunk a többiekkel Rhoantára, ahol a csapatunkból egyetlen tanoncot választott sárkány társul és az nem én voltam.
Iszonyú csalódott voltam és dühös. Ugyan továbbra is tiszteltem és szerettem a sárkányokat, de nem éreztem igazságosnak a döntést. Pár nappal a sárkánysziget látogatás után érdekes dolog történt. Az erdőben sétálgatva próbáltam átgondolni, hogy mi lehet az oka annak, hogy nem választott ki egy sárkány sem, amikor egészen véletlenül belebotlottam egy eszméletlenül fekvő méregsárkányra és kétségbeesett lovasára, aki alig volt idősebb nálam.
-Ne! Mit csinálsz? - kiáltok a fiúra, aki épp egy farkasvirággyökeret dörzsölt össze a kezében. Igen, azt tanultuk, hogy az a fehér virágú növény gyógyhatású a tűzsárkányokra, de mérgező a méregsárkányoknak. Azonban van egy másik fehér virágú növény, ami viszont a méregsárkányoknál hat pozitívan, valószínűleg ezzel keverte a a srác.
Elmesélte mi történt, hogyan zuhantak a fák közé és megmutatta hol sérült meg a társa. Elküldtem segítségért, s mire visszatértek én elláttam a sebeket és aranylevelű rózsa szirmaiból kifacsart levet csepegtettem a sárkány szájába, ami nem reagál a mérgével és fájdalomcsillapító hatású.
Akkor még nem gondoltam, hogy ez az eset mekkora hatással lesz az életem további részére, de hamar minden megváltozott. A tanonc nagyon hálás volt nekem és a felnőttek is agyon dicsértek. Innentől kezdve az összes tanonc hozzám járt, ha valami baja volt a sárkányának.
Ettől kezdve nem volt megállás, már tudtam mi a dolgom, s nem is jelentkeztem újra a rhoantai "kirándulásra". Egyre jobban belevetettem magam a növénytanba és egyre több időt töltöttem önszántamból Serolthánál. Ő sajnos pár év múlva elhunyt, viszont így én léphettem a helyébe, ami eleinte nehéz feladat volt, de hamar beletanultam. Sőt! Kisérletezgettem új gyógyszerekkel, kenőcsökkel, porokkal és teákkal, így Serolhta régi receptkönyve gyorsan bővült a saját ötleteimmel...
Ennek már sok-sok éve. Mára már én vagyok teljesen olyan, mint annó Seroltha volt. Riogatom a tanoncokat a növények tanával, viszont nap, mint nap ellátom a lovasokat sárkányt gyógyító szerekkel, aminek köszönhetően nagy tiszteletet kapok, mégha nem is követelem meg. Én csak teszem a dolgom. Állandó segítőm Rhantum, a fekete, zöld szemű cica. Sajnos az idegenekkel nagyon agresszívan bánik, de ha bizonytalan vagyok egy növénnyel kapcsolatban, akkor az ő szaglására és érzékeire hagyatkozva döntök és eddig még sosem csalódtam benne.