Megörülök, amikor a lány megszólal és bebizonyosodik, hogy tényleg ő az. Nem mintha nem hittem volna Rhodnak vagy a saját szememnek, de a hangját hallva már semmi kétség nem lehet afelől, hogy Aylen látogatott meg. Elmosolyodok, de egyelőre csak annyira lépek közelebb, hogy normálisan lássam őt.
-Értem. Hát jól elhúzódott. - válaszoltam kissé elhúzva a szám. Én biztosan nem hagytam volna így elmenni a lányomat. Akármilyen talpraesett is, sajnos nem veszélytelen a környék. A városban még csak-csak, de azon kívül nem csak a farkasok, hanem a száműzött mocskok is kiszemelhetnek maguknak. Nem játék ez, hiába tudja használni a kését, kardját, még nincs tapasztalata az ilyen helyzetekre.
-Emlékszem persze. - mosolyodok újra el - A legügyesebb kis tanonc, akit eddig láttam. - vigyorogtam rá, bár nem tudom mennyit látott belőle.
Félreálltam, hogy bejöhessen, ám ahogy elindult befelé megbotlott(?) és előrezuhant. Még szerencse, hogy ott voltam és a reflexeim is elég gyorsak, így el tudtam kapni őt. Sőt! Nemhogy csak elkaptam, hanem fogtam magam és fel is emeltem őt, hogy karjaimban szállíthassam el őt az egyik szimpatikus szénaboglyáig. Már amennyit láttam belőle. Ott aztán leültettem és magamat is lehelyeztem mellé.
-Minden rendben? Jól vagy? - kérdeztem és hangomon azt hiszem egyértelműen hallatszott, hogy aggódok érte.
-Ha kiment a bokád pihentetned kell. Jobb, ha ma estére itt maradsz. - tettem még hozzá mielőtt válaszolt volna. Féltettem őt, de valahol örültem neki, hogy itt marad velem ma estére. Ha itt marad. De kizárt, hogy hazaengedjem fájós lábbal az éjszaka közepén.
~Rhod, én ma itt éjszakázok azt hiszem.
~Hallottam. De akkor maradok én is. ~ hallottam a hangjában némi féltékenységet, de tudtam, hogy majd megszokja ezt is. A zöld sárkány farkával szép lassan behajtotta az ajtót, majd összegömbölyödött az épület mellett, így őrizve minket.