Seryna Olworen

A nevem Seryna Olworen. Mindenkivel kedves, becsületes és odaadó lány vagyok. A Sors nekem mégis göröngyösebb utat szabott ki, mint amit vártam. Ez persze nem feltétlenül hátrány, hiszen minden akadályból csak tanulok, de abból a fájdalomból, hogy elveszítsem még egy szerettemet, nem kívánok többet.

Olandron szigetén nőttem fel. A tanítók szerint ez az egyik olyan sziget, ami a legtávolabb helyezkedik el a hatalmas kontinenstől.
Szerettem itt élni. Békés volt, nyugodt volt. Kevesen laktunk a szigeten, így szinte egy családként léteztünk ott. Mindenki szeretettel gondolt a másikra, segítőkészek és melegszívűek voltak.
A sárkányokról csak a legendákból hallottam. Titkon mindig csodáltam őket, de tudtam, nekem sosem lesz lehetőségem a magasban szárnyalni. Ez egyrészről elszomorított, de boldogított tudat, hogy itt jó helyem van és jó életem lesz.
Egykeként éltem le gyerekkorom legnagyobb részét, ám amikor 15 éves koromat betöltöttem, anyám újra teherbe esett. Nagyon nagy volt a boldogság, főleg, mert úgy hitték, neki nem lehet már több babája.
Az öröm azonban csak egy hónapig tartott, ugyanis ekkor a falunk életébe nagy fordulópont érkezett el.
Barbárok támadtak ránk, s bár sokáig a férfiak vissza tudták tartani őket, végül sajnos nem maradt más választásunk, minthogy menekülnünk kellett. Nem voltak nagy hajóink, sosem volt szükségünk rájuk, csak a kisebb, törékenyebb halászhajókra.
Ezekkel indultunk útnak, s bár szívünk tele volt reménnyel, isteneink nem segítettek rajtunk. Azt este folyamán vihar tört ki, hajóinkat könnyű szerrel felborította. Kétségbeesetten kapaszkodtam szüleimbe, de végül elszakadtam tőlük.
Elnyeltek a habok, az este további részére nem emlékszem.
A homokban ébredtem fel, egyedül. Soha többé nem láttam a szüleimet, de még ma sem adtam a fel reményt, hogy egyszer találkozok velük és édes kisöcsémmel....

A parton nehezen tudtam csak feltápászkodni, annyira ki voltam merülve. Az első dolgom volt a többiek keresése. Sajnos ráleltem két ismerősre, de már késő volt.... Tisztességesen eltemettem őket, hiszen majdhogynem ők is a családom része voltak. Mire végeztem már sötétedett.
Búvóhelyet kerestem magamnak, s találtam is egy szűk is barlangot.
Féltem, nagyon féltem, így aztán egyre mélyebbre és mélyebbre merészkedtem a folyosón, míg végül egy hatalmas nagy teremhez nem értem.
Egyszerűen nem hittem el, amit láttam.
Az alig-alig beszűrődő fény a jégszilánkokon keresztül felerősödött annyira, hogy beláttam majdnem az egész teret. Megdörzsöltem a szememet, hogy biztosan ébren vagyok-e, de igen. Ébren voltam. Tojások hevertek mindenütt, de nem ám akkorák, amekkorákat a szigetemen lévő fákon találtam. Tízszer nagyobbak minimum.
Nem hittem a szememnek, muszáj volt megérintenem az egyiket. Na de nem volt elég, hogy a látvány is elképesztett, a tojás, amihez hozzáértem, megremegett. Nem is kicsit, ám én nem igazán tudtam, hogy ez mit jelent. Azt gondoltam békén kell hagynom, mert zavarom. Ott is hagytam, s kerestem egy biztonságosnak tűnő kis "lyukat", hogy ott kipihenhessem magam.
Másnap újabb meglepetés ért. Emberek érkeztek a szigetre.
A fészeknél találtak rám, s először meggyanúsítottak, hogy a tojásokat akarom elrabolni vagy tönkre tenni, de aztán elmeséltem a történetem, így végül a hosszú huza-vona után úgy döntöttek, hogy velük tarthatok. Láttam, ahogyan a többiek is megérintenek egy-egy tojást, majd magukkal viszik. Féltem, de nem habozhattam, azt hittem mások elorozhatják előlem azt a kis kéket, amivel tegnap "megbarátkoztam".
Később elmagyarázták, mit jelent ez és kik ők és miért vannak itt. Felcsillant a szemem, tudtam, hogy egy álmom teljesül. Persze ez egyben el is szomorított, mert ehhez nagy fájdalmat kellett átélnem.

Immár két éve vagyok Kysppie szigetén, s bár nagy barátságokat nem sikerült kötnöm, azóta velem van Nyris, akire bármikor számíthatok.
Egy családnál lakok, s a szobáért cserébe vigyázok a gyerekekre és takarítok. Nem vetem meg a munkát, kedves, jólelkű kis család, nem bánnak velem cselédként, megértőek velem.

Nyrissel nap, mint nap tanulunk valami újat. Bár már elbír, még kölyök és én is nagyon fiatal vagyok még, gyenge a feladathoz, de már elterveztem, hogy egyszer körbejárom az összes szigetet, hogy megtaláljam kis családomat, hogy újra együtt lehessek velük....

Nyris

Köszöntelek téged, Seryna!
Karakterlapod nagyon szomorú, mégis aranyos lett. Remélem, hogy egyszer újra rátalálsz a családodra! Foglald le az avatarod és menj játszani!