Malthelm Ironshield

Olyan családba született, ami már régóta szolgálta a sziget lakosait. Nem mint, kovács, vagy pásztor, hanem mint katona. Szülessen fiú, vagy lány, de beállt a védők közé és becsülettel látta el a feladatát. Néha persze akadtak kivételek, de több generáció óta töretlen már eme vérvonal.  Apja is így tett, mielőtt elvette volna a fiatal lovas anyját. Azóta már őrkapitány és rendesen megőszült. Ami részben a család gyermekeinek köszönhető. Így Malthelm sosem tapasztalta meg, hogy milyen is a nélkülözés és éhezés.
A család második gyermekeként született meg, de mint az első fiú. Így apja sokat várt el tőle. Ettől függetlenül hagyta, hogy mint gyerek nevelkedjen. Az átlagos feladatokon kívül, játszhatott a többi gyerekkel együtt. Így telt el élete első tíz éve. Ezalatt cseperedett és növekedett, ahogy ez el is várható. Már ekkor látszott rajta, hogy nem lesz éppen apró felnőtt, hisz már ekkor is kimagaslott kortársai közül a termetével.
Ám tíz éves kora után az apja elővette. Eltökélte, hogy katonát és harcost nevel belőle. Aki fegyelmezetten megtudja állni a helyét a csatamezőn. Így minden reggel korán keltek, hogy gyakoroljanak és edzenek egy kicsit. Ennek mondani sem kell, de nem nagyon örült. Egy idő után viszont beleszokott. Talán még élvezni is kezdte. Egyre jobban is ment neki. Figyelmesebb lett. A reflexei és az izmai is sokat fejlődtek eme gyakorlások során. Már nem nagyon akadt olyan a korosztályában, aki felül tudott volna kerekedni rajta. Egyes ilyen edzések során elkísérte apját is a laktanyába. Itt pedig a többi katonával gyakorolt. Innen mindig mosolyogva, de kék-zöld foltokkal tele ért haza, anyja legnagyobb bosszúságára.
Már gyermekként is lenyűgözték a sárkányok. Eme fenséges teremtményeket nézte, ha éppen a fűben feküdt és gyakran álmodott velük. Ahogy egyre idősebb lett, egyre csak nőtt benne az eltökéltség, hogy belőle is lovas legyen. Vágyta, hogy felfedezhesse a repülés örömét, még ha segítséggel is. Apja nem nagyon ellenezte, de örült volna, ha inkább két lábon a földön maradt volna. De tudta, hogy gyermeke koponyája, akárcsak az övé kemény. Ha valamit eltökél, azt véghez is viszi. Így amint elég idős lett, jelentkezett is tanoncnak. Bizalom telve és mosolyogva vágott neki eme kalandnak.
Tudta, hogy a harccal nem igazán lesz gondja. Inkább az elméleti résztől ugrott görcsbe általában a gyomra. Sose tartotta magát valami nagy gondolkodónak. Ahogy azt sejtette is, a harcot könnyedén vette. Apja kemény leckéi megtették a magukét. Az elméleti részt, meg tanulta. Ha kellett bizony segítséget is kért. Hol a családjától, hol pedig kortársaitól. Nem akart lemaradni a többiektől. Így a két a év gyorsan elszállt. Tanult és edzett. Közben emberesedett, és nyúlni kezdett. Arcán is megjelentek az első szőrszálak.
Tudja, hogy már tudja, amit tudnia kell. Érzi, hogy ő már készen áll arra, hogy gondoskodjon egy másik életről. Már alig várja ama napot, hogy lábát a sárkányok szigetére tegye és kiválassza őt egy tojás. Alig bír már magával.

Üdv köztünk, Malthelm!
Karakterlapod igen érdekes olvasmány volt számomra, és nem utolsó sorban tetszett is az őszinteséged. Meg kell mondjam, örülök, hogy nem egy tökéletes ifjoncot kapunk, akinek minden a kisujjában van. Remélem, hamarosan sikerül szert tenned egy sárkányra, de addig is, jó szórakozást nálunk!
Karakterlapod elfogadva, már kezdheted is első játékodat!