Annabelle Rawl

Mit mondhatnék, nem a szigeten születtem de, hogy mégis hol azt csak a jó ég tudja. Igen, a klasszikus amnézia kártya, mintha csak valami béna regény hősnője lennék. Magamhoz térek egy ismeretlen szigeten ahol ismeretlen emberek befogadnak, aztán beállok egy különleges csoportba akik a jó ügyért küzdenek mitikus lények segítségével mert rájönnek, hogy én közéjük születtem… hjaaaj… De ne szaladjunk annyira előre. Mint említettem nem  Kysppie szigetén láttam meg a fényt, hanem valahol máshol. Az utolsó emlékem magamról annyi, hogy egy hajón csücsülök, szépen, nyugodtan aztán puff, minden lángokban az emberek sikítoznak és mire feleszmélhettem volna már a tengerben hánykolódom. A víz szépen partra vet mint egy bálnát és egy idegen férfi vesz magához, Quar. Kedves volt, jó volt és csak reménykedtem, hogy nem valami pedofil állat, szerencsére nem. Haza vitt, ellátta a sebeim és szépen megvárta míg felébredek. Na jó ha őszinte akarok lenni, nem várta meg. Mikor magamhoz tértem, egy üres, idegen lakásban találtam magam, senki nem volt otthon, féltem és nem tudtam, hogyan is keveredtem ide. Kikászálódtam az ágyból és a kijárat felé botorkáltam, hogy valami képet kapjak arról, hol is vagyok. Na hát azt kaptam is. Mikor kinyitottam az ajtót egy hatalmas szárnyas dög nézett velem farkas szemet. Mondanom sem kell a frászt hozta rám. Rácsaptam az ajtót de az könnyűszerrel be is lökte és bepasszírozta magát az ajtón, én meg csak pislogtam és egy seprűvel akartam védekezni. Biztos sokat segített volna. Kis közjáték, kétségbe esett próbálkozás, hogy kizavarjam a lényt ami a nagy testének köszönhetően módszeresen elkezdte pusztítani a kunyhó berendezését. Aztán Quar is megjelent és felvilágosított, hogy az az izé egy sárkány. Sárkány! Ő pedig egy Sárkánylovas. Enyhén lesokkolt az egész de mint kiderült, ezen a szigeten ez tök természetes. Quar végül befogadott, új nevet kaptam tőle és a lányaként nevelt fel, nagyjából. Úgy értem, kb tizenkettő lehettem mikor rám talált, szóval az alapok már le voltak fektetve a nevelésemmel kapcsolatban. Azóta itt élek és mit mondhatnék, megszerettem az itteni életet, még a sárkányokat is… különösen a sárkányokat. Bár a helyzetem kicsit rendkívüli volt, mivel jóval később kezdtem meg a hivatalos kiképzésem mint mások, vagyis tizennégy helyett tizenhat éves koromban kezdtem el az alapokat tanulni amit Quar már alap elkezdett tanítani nekem. A kardforgatásra és íjászatra különösen fogékony voltam, talán ezért is intézte el, hogy még így idősebben is elkezdjem a képzést. Most pedig itt vagyok, készen arra, hogy saját sárkányom legyen.

Üdv köztünk, An!
Nagyon örülök, hogy újabb tanonccal bővült az oldal! Az előtörténeted aranyos lett, nekem tetszett és mivel mindent kijavítottál, amit kértem, el is fogadhatlak!
Foglald le az avatarod, aztán nyomás játszani! ^^
Rowen