Régebben csak felszálltam esténként Morth hátára és lazításként köröztünk párat a sziget felett. Ez volt akkor a járőrözés. Mostanában viszont mindig történik valami. És ennek általában köze van a száműzöttekhez.
A ma esti rövid, kis kalandunkat nem akartam a lázadókhoz kötni. Elegem volt belőlük, gondolni sem akartam arra a mocsok tömegre.
Sierra aranyos lánynak tűnt. Persze ez nem azt jelenti, hogy feltétel nélkül megbízok benne. A házamban nem volt semmiféle érték, amit féltettem volna tőle. Morth és a családom, akiket féltek.
Ahogy hazaértünk, nem várakoztattam egy percet se, beinvitáltam. A gyertyák már égtek. Morth még mielőtt elindultunk gondoskodott erről.
-Köszönöm. Ja és bocsi a rendetlenségért. - nem volt olyan nagy kosz, de azért ráfért a lakásra a takarítás. A kérdése, amit feltett, egy picit meglepett.
-Hát... ha nem volt sok neked mára, ami a malomnál történt, akkor elfogadom. - elég kis talpraesett lánynak tűnik és háziasnak. Nagyon jó dolgom lesz, úgy érzem. Ledobtam a felsőm az egyik székre. Elég meleg volt bent, na meg nem gondoltam, hogy zavarná a lányt. Ha együtt fogunk lakni, úgyis látni fog még párszor így.
-Ja.. de udvariatlan vagyok. A te szobád ott lesz. - odaléptem az egyik ajtóhoz és benyitottam. Egy picinyke szoba volt, melyben épp kényelmesen elfért egy ágy és egy szekrény.
-Én ott szoktam úgy is aludni, szóval nyugodtan rendezkedj be ide. - mondatom elején a nappalinak egy kis kieső része felé mutattam, ahol egy kanapé és egy kis éjjeli szekrény helyezkedett el, illetve egy asztal. A szobának azon részét egy függönnyel lehetett elrejteni, ám az most félre volt kötve. -Remélem nem fogod kényelmetlenül érezni magad nálam... - tettem még hozzá.

Egyenlőre úgy tűnt, hogy jól megleszünk majd egymással ebben a rövid időszakban , amit majd itt töltök, elévgre nem hagyhatom cserben a társaimat akik repesve várják Liaty halálhírét , amíg elvileg ekem kell közvetítenem. Azt viszont nem közölték velem, hogy erre mennyi idő áll rendelkezésemre mielőtt valakit utánam valakit pedig a lány után küldenének.
A ház barátságosan festett. Kicsit rendbehozom és rendben leszünk , szerintem egy pár nap alatt úgyis megszokjuk egymás jelenlétét.
-Fölösleges bocsánatot kérned. Ezért van szükséged rám.-nevetek halkan miután körbenéztem. A gyertyák fénye még otthonosabbá varázsolta az egészet. Valószínüleg egy hasonlóba költöztem volna, ha normális sorsot szánnak az égiek nekem a mostani helyett.
-Amikor zaklatott vagyok akkor főzök a legjobban.-vonom meg a vállamat. Egy pillanatra lefagyok, amikor leveszi a felsőjét. Nőből vagyok az Isten szerelmére. Nem legeltetem túl sokáig a szemeimet mert nem akarok tapintatlannak tűnni és egyébként is megmutatja a szobát amit nekem szánt. Lerakom az ágyra a köpenyemet és követem a nappaliba.
-Minden tökéletes.-állapítom meg a rövid körbevezetés után. Tudom mi a dolgom. A konyhájába gyújtok mé pár gyertyát. Nem terveztem nagy főzést mert gondolom éhes és mindketten fáradtak vagyunk , így hamar ágyba szeretnénk kerülni. Találtam nem túl régi kenyeret , amit hagytam a gyertyák melegében puhulni egy kicsit , szeleteltem húst és kerestem néhány zöldséget, amíg a tűz fölött megfőtt néhány tojás. Egyenlőre nem tudom, hogy miket szeret, így mindenből kerestem egy keveset , amolyan próbaként, hogy kitapsztaljam mi esik jól neki vacsorára. Röpke 15 perc alatt már várt minket a terített asztal.

Még mindig meg voltam győződve róla, hogy rendes lányt hoztam házhoz és a története is hihető volt. Egy picit sem gyanakodtam rá, de már csak azért sem, mert úgy is nagyon sokat fogom látni. Ha vaj van a füle mögött, észre fogom venni előbb vagy utóbb.
Elmosolyodva pillantottam rá, amikor azt mondta, nem kell bocsánatot kérnem, majd mosolyom még szélesebb lett következő mondatára, miszerint zaklatott állapotban főz a legjobban.
Intettem neki, hogy hát akkor rajta, majd odaléptem a kandallóhoz, hogy addig begyújtom azt. Úgy sem lesz olyan túlzott meleg éjszaka, nem árt egy kicsit bemelegíteni a lakást.
Rápakoltam egy pár előre begyűjtött rönköt, majd egy gyertyával, kis kínlódás után meggyújtottam. Mire végeztem, már Sierra is elkészült a vacsorával. Asztalhoz ültünk, s ahogy végignéztem a terített asztalon elismerően pillantottam a lányra.
-Szuper. Hát akkor jó étvágyat! - pillantottam rá, aztán nem várva tovább belekezdtem a vacsorába. Evés közben nem szóltam semmit, fáradt voltam, éhes voltam és nem is jutott eszembe semmi olyan, amit most feltétlenül meg kellett volna kérdeznem. Szabályokat meg nem akartam kikötni, mégis mit?
Amikor befejeztem a vacsorát, megköszöntem, majd a tányérokat visszavittem a konyhapultra.
-Holnap korán el kell mennem, de délután visszajövök. Ja és... -az ágyam melletti kis szekrényhez siettem, majd kihúzva a fiókot, egy kulcsot vettem elő.
-Ezt odaadom, ha elmennél körülnézni a városba, zárj be. - mondtam, s már csak a választ vártam, aztán pedig hogy végre menjünk aludni, gondolom ő is fáradt már, nem fogja húzni az időt.

Az egészet elég gyorsan lezavartuk elvégre mindketten elfáradtunk. Hosszú utat tettem meg, neki pedig még munkát is csináltam éjszakára.
-Jó étvágyat!-illedelmesség. Nagyon oda kellett figyelnem minden apró mozdulatra nehogy árulkodó legyen bármi. A vacsora további része csendesen zajlott egyikünknek sem akadt egyenlőre több mondenivalója a másik számára. Ez peig nyugtató volt, nem pedig nyomasztó.
-Rendben. Akkor ebéddel várlak haza.-bólintottam rá. Magamhoz vettem a kulcsot .
-Elugrok majd néhány dologért, de még előtted itt leszek. Bőven.-biccentem meg a fejemet. Gyorsan elpakoltam. Az edények tisztítását reggelre hagytam, nem akartam tovább feltartani a férfit.
-Nos akkor jó éjszakát.-mondtam mosolyogva. Látszott rajta, hogy fáradt és én is el akartam vonulni egy kicsit. Még egyszer rápillantottam majd egy gyertyával elvonultam a nekem szánt szobába. Levettem néhány fölösleges ruhadarabot és lefeküdtem pihenni. Néhány percig még figyeltem a vékony lángcsóvát. Valamit ki kell találnom, hogy minél gyorsabban hazamehessek majd és ne vegyék a fejemet. Nem túl türelmes népség. Vettem egy mély lélegzetet és elfújtam a gyertyát.