186 cm magas, izmos felsőtesttel rendelkező férfi. Eme adottságát nem féli megmutatni. Rövid, feketés barna haja égnek meredő. Stílusára az egyszerűség jellemző. Barna szemeiben látszik a szenvedés, melyen éveken keresztül át kellett mennie. Erős, eltökélt személyiségű, kivel kikezdeni senki sem mer. Tudja, hogy hogyan hasson az emberekre, úgy, hogy azok bármit megtegyenek neki. Bármire képes céljai elérése érdekében.

"Fájdalmas múlt, Gyötrelmes jelen, Szebb jövő!"
Megint itt vagyok, a kemény ágyban, a koszos szobában, egyedül. Csend van, csend, nyugtató csend. Bár ez a csend az utóbbi időben inkább kegyetlen volt. És minden a tojásokkal kezdődött. Azokkal az átkozott tojásokkal...

Így belegondolva fiatalon elképesztően naiv voltam. Elhittem, hogy ha mindent megteszünk a cél érdekében, akkor bármit elérhetünk. Pedig nem! Piszkosul nem! De ezt akkoriban nem tudtam, és nem is akartam tudomásul venni. Akkoriban még reményekkel teli vártam a jövőt, és minden okom megvolt rá. A többieknél mindig tehetségesebb és intelligensebb voltam. Senki nem tudott a nyomomba érni. A legjobb harcos voltam mind közül! Mindent tudtam a sárkányokról, még a legjelentéktelenebb apróságokat is! A tanoncok éke, ezt mondták rám.. Talán én voltam mind közül a leglelkesebb, amikor a sárkányok szigetére mentünk. Majdnem rosszul lettem a nyomás alatt, De úgy gondoltam, hogy úgy is az én sárkányom lesz a leghatalmasabb mind közül. Mikor megérkeztünk a fészekhez azonnal az egyik tojáshoz siettem abban a reményben, hogy én leszek az első, kit kiválaszt egy, és ezzel is a legjobb lehetek. Kis félelemmel ugyan, de a tojáshoz értem. Vártam, hogy történjen valami, és...semmi. Semmi! Remegve léptem hátra, hogy ezzel megaláztam magam a többiek előtt, de úgy tűnt, hogy mindenki túlságosan elvan foglalva a maga dolgával, és fel sem figyeltek a dologra. Ezek után már rettegve jártam a tojások között, és reménykedtem, hogy majd egy kifog választani, de semmi...Megalázva kellett elhagynom a szigetet, mert egy rohadt tojás sem volt hajlandó arra az ésszerű tettre, hogy a legjobbat válassza!

Depresszióba zuhantam. A megalázottságtól és a félelemtől, hogy soha nem lehetek a közösség egy elfogadott tagja. Napokig csak az ágyamban feküdtem a sötét szobában, életjelet sem adva magamról a környezetemnek. A következő években a remény utolsó sugaraként újrapróbáltam a folyamatot, de semmi! Semmi! Soha semmi! Azok a balgák akik sikerrel jártak folyton lenéztek, jobbnak hitték magukat csak azért, mert egy repülő szörny kiválasztotta őket. Pedig a valóságban közel sem érnek annyit! Szívemben minden érzelem gyűlöletté csapott át a sárkányok, és az összes sárkánylovas iránt. 20 éves koromban ki is tiltottak a szigetről. De ez akkor már engem egy cseppet sem érdekelt. Egyetlen cél lebegett a szemem előtt, az összes sárkány elpusztítása. Egy este összehívtam a hozzám hasonlóakat, kikkel kiderült, hogy közös céljaink vannak. Hát elkezdtem szervezni egy csoportot, vagy inkább egy szövetséget, melynek én lettem a vezetője. Tudtam, hogy együtt képesek leszünk megdönteni a sárkánylovasok uralmát! Persze a szövetségünk nem maradt észrevétlen, az ostobák száműztek minket. Azóta Echwarda szigetén élünk. De hiszem, hogy egy napon legyőzzük az összes sárkányt, és egyenlőséget hozunk a földre!

Vihar van odakint. Dörög az ég, közel a vég.