Homokos part

Tárgy: Homokos part Szer. Ápr. 23, 2014 7:17 pm

First topic message reminder :

Homokos part

A homokos parton bárki szívesen sütkérezik a szabadidejében.

Tárgy: Re: Homokos part Vas. Május 18, 2014 2:33 pm

Daurco

*A fák között futok, egyre hangosabban lihegve. Igyekszem nem kiköpni a tüdőmet, de a helyzet az, hogy a város óta futok, és csak néhány méterre álltam meg egy kicsit, úgyhogy most már eléggé kifáradtam, de a fák között már látom a fényt, úgyhogy közel van a tengerpart. Kicsit lassítok és kifújom magam, majd kilépek a homokos partra, ahol eléggé fúj a szél, de ez nem zavar. Úszni akarok egy kicsit, és azt hiszem, hogy annyira nem vészes a szél, hogy elsodorjon az áramlat. Persze majd kiderül, hogyha bent leszek a vízben, az is lehet, hogy egyszerűen túl hideg. Vagy hogy találkozok valakivel...
Ahogy kisétálok a fák közül, elpillantok a tengerparton mindkét irányba és meglátok egy férfit, ahogy sétálgat, és hangosan beszél. Kicsit összevonom a szemöldökömet, és lassan kocogva indulok meg felé. Az utolsó mondatát még éppen hallom, így elvigyorodok és a háta mögé sétálok.*
- Én tudom merre van az iskola, tanonc vagyok. Mit akarsz ott? *szólalok meg hangosan és határozottan, hogy a férfi biztosan észre vegyen. A fák közé sandítok, hallottam már hangosan beszélni lovasokat és sejtem, hogy a férfi is a sárkányához beszélt, aki azonban itt lehet a közelben. Gyanúsan pillantok hát a fák közé, majd vissza a férfire. Gyorsan végigmérem és megállapítom, hogy nem lehet olyan idős, mint Rowen, viszont van valami furcsa a tartásában, a tekintetében. Azt hiszem, jobb lesz vigyázni vele. Persze lehet, hogy egy egyszerű lovas, de akkor vajon mit keres itt és hol van a sárkánya?*

Helló, sweetheart! I am **Vendég**

Demien

*Amint befejezte monológját Stellához, egy váratlan zajforrás zökkenti ki hirtelen gondolatmenetéből. Megfordul és egy fújtató kisgyereket pillant meg közvetlen közelébe. Nyúlna kardjáért, de azonnal meg is állítja kezét. Nincs nála fegyver, nem számított társaságra. Ráadásul Stella is itt van, megvédi ha kell, így nincs mitől tartania. Vissza is engedi kezét. Meglepettségét is azonnal elrejti, és inkább megpróbál gyorsan túljutni a gyereken, mielőtt elkezdene ömleni belőle a szó és Dau agyára nem megy.*
- Nagyszerű. Adjak érte kocka cukrot?! - * Megjegyzése nyers, de nem foglalkozik vele. Ha a gyerek besértődik, akkor úgy járt. Legalább kevesebb nyűg fogja lefoglalni. A kérdésre először nem akar válaszolni, de valami miatt mégis úgy dönt, hogy nem lesz undok. Annyira.*
- Dolgom lesz ott. De mit érdekel az téged? És minek jöttél ilyen messze a várostól? Inkább menj vissza, mielőtt megenne valami vadállat. - * Elenged egy félmosolyt saját viccéért. Bár ha a gyerek tényleg nem vigyáz, komoly bajba kerülhet. Nem egy rablásról hallott már. Ráadásul tanonc is a fiú, szóval ideális célpont lenne. Bár nincs tojása. Apropó, tojás. Még az is lehet, hogy hasznot húzhat a gyerek fecsegéséből. És jobb felkészülten odaállítani egy feladatért.*
- Mikor mentek a tojásért? Vagy már egyáltalán akkora? - * Bár látszik a gyereken, hogy bőven megvan a kora, de sose lehet tudni. Közben elindul tovább a parton. Ha a fiú követi, akkor foglalkozik még vele, de nem akar túl sokat cseverészni. Fél, hogy világszemlélete kiölné a gyerekből az életkedvet. Az erdő fele tekint.*
~ Stella. Óvatosan közlekedj. Nem tudom mit akar a fiú, de ha megunom, akkor el kellene kergetni. ~ *Válasz nem érkezik, de a fák sem mozdulnak többet. Gyorsan begombolja ingét, eltakarva a számtalan kisebb és nagyobb sebet, amely testét borítja. Ha a fiú elkezd közben beszélni, akkor figyel rá, de nem mutat túl nagy érdeklődést. Ki tudja meddig tűri meg...*

Tárgy: Re: Homokos part Vas. Május 18, 2014 6:58 pm

Daurco

*Az erdőből kiérve kicsit megállok és kifújom magamat, lihegek egyet-kettőt, hogy kicsit megnyugodjon a szervezetem és a tüdőm is visszanyerje rendes állapotát. Ahogy körbenézek a tengerparton, meglátok egy sétáló embert, úgyhogy a kíváncsiságom miatt egyből megindulok felé, hogy megtudjam: ki is ő és mit is csinál itt. Lassan kocogva indulok oda hozzá és még hallom az utolsó mondatát, amit nem nagyon tudok hova tenni, így egyből meg is szólalok, kérdőre vonva a férfit. Figyelem, ahogy lassan megfordul és bizonyára végig is mér, a keze is megindul valamerre. Talán a kardját keresi? Elkapom a pillantását, és lassan felvonom a szemöldököm, szinte kérdőre vonva őt, bár nem ellenségesen. Nem akarok balhét, főleg, hogy azt az egy darab tőrömet, amit még Rowentől kaptam nem is hoztam magammal. Csak futni és úszni jöttem ki, az Istenért! Így hát nem is akarok semmilyen konfliktusba keveredni sem ezzel a férfivel, sem senki mással. A flegma válaszára ismét felvonom a szemöldökömet és lassan karba fonom a kezeimet a mellkasom előtt. Enyhén kirajzolódnak az izmaim, hiszen nincs rajtam felső ruha, ám ami megfélemlítheti a hasonló korú, vagy fiatalabb társaimat, az egy huszonéves felnőtt férfit nem valószínű... Kihúzom magamat és megcsóválom a fejemet.*
- Haha, nem kérek, kössz. Mégis ki vagy te? *vonom ismét kérdőre a férfit, aki csodák csodájára válaszol a kérdésemre, hogy mit is akar az iskolában.*
- Ó, csak érdeklődő típus vagyok *kúszik egy széles vigyor az ajkamra. A vadállatos megjegyzésre lazán felnevetek és az erdő felé nézek.*
- Ismerem az erdőt... Ott van bent a sárkányod is? *kíváncsiskodom és lassan közelebb sétálok a férfihez és az erdőhöz is. A kérdésre felvonom a szemöldökömet és visszafordulok a férfi felé, mélyen a szemébe nézve.*
- Jövő héten. Te is kísérő leszel? *csillan fel a szemem, hiszen hallottam, hogy már tanult sárkánylovasok fognak minket kísérni a szigetre. Milyen izgalmas lenne, hogyha ez a férfi is velünk jönne, már ismerném őt, meg Rowen-t, meg még néhány sárkánylovast.*

Helló, sweetheart! I am **Vendég**

Demien

* A gyerekbe nem kis önbizalom szorult. Többször is kérdően néz Daura. Néha a férfi úgy érzi, mintha ő tartozna a fiúnak magyarázkodással. Na ez az, ami biztos nem fog megtörténni. Nemcsak azért, mert annyira friss az ismeretségük, hogy még egymás nevét sem tudják, de Daurco értelmetlennek tartja ezt a fajta információt megosztani egy olyan emberrel, aki hasonlóan a világon élőkhöz, egyszer valami miatt úgyis megőrül. Éppen emiatt semmi ilyen megszólalásra nem reagál. Fapofával nézi a gyereket addig, amíg az meg nem unja ezeket az arcokat és nem vált át kulturált arckifejezésre.*
~ Arrogáns. ~ * Jut eszébe olykor ez a szó, amikor hasonló fejeket lát. Amikor kérdőre vonják, vagy szidják. Pedig közük nincs másoknak ahhoz, hogy Dau mit csinál és hogy csinálja. Az ilyeneken már nem is idegeskedik, csak elintézi magában ezzel a szóval az egészet. Ráadásul már akkora a csalódottsága az emberekben, hogy inkább szemet huny minden felett lassan. Pokoli érzés, ahogy emészti a lelkét ez a sok értelmetlenség. Na térjünk vissza a fiúhoz. A kérdésre, hogy "ki ő", nem válaszol. Nincs értelme, úgyis csak egy mulandó emlék ebben az őrült világban. Elengedi füle mellett, a következő pillanatban már nem is emlékszik, hogy a gyerek kérdezte. Aztán elindul a parton, a gyerek vele tart és tovább faggatja, miközben az erdő fele néz.*
- Miből gondolod, hogy van sárkányom? - * Ő nem néz az erdő felé, csak szeme sarkából figyeli a gyerek mozgolódását. Nem aggódik, Stellát nem fogja könnyen észrevenni. Egyrészt, mert beljebb sétál az erdőben, másrészt mert a zöld színe nagyjából elrejti a sűrűbb növényzetben. Ami viszont számára is értékes információ, az az, hogy majd mennek a tojásokért. Nem is olyan sokára. Pont kapóra jön, hogy körbenézzen a területen. Végül fel is veti a fiú az ötletet. Mintha gondolatolvasó lenne. Azonban Daurco nem árulta el, hogy van sárkánya, így a kérdésre a válasz elég korlátozott. Már csak azért sem akar erre normálisan válaszolni, mert még korán sem biztos, hogy elmehet velük. Pontosabban, elmenne, ha kell, ha nem, de kísérni csak ellenszolgáltatás fejébe tenné. Erről még beszélnie kell Rowennel. Ő áll "legközelebb" hozzá, és vele gyorsabban tud egyeztetni, de azzal majd foglalkozik később. A másik fontos indok, hogy nem biztos, hogy a szigetlakók örülnének egy kívülálló sárkánylovasnak. Így sem túl jó a híre, nem kellene ezt még tetőzni, és ha a gyerek elmondja... Most azonban megpróbál még információt szerezni.*
- És lehet tudni, hogy kik mennek még veletek? Mármint kísérők? - * Hangját próbálja úgy alakítani, hogy ne hallatszódjon ki belőle a kíváncsiság. Bár ha beszél majd Rowennel, akkor úgyis kiderülnek a dolgok. A szél ismét elkezd fújni a tenger felől. Meleg, sós és párás levegő. Kellemes, tisztítja a tüdőt.*
~ Éhes vagyok és szerintem ez nem lesz elég... ~ *Stella hangja mosolyt csal a férfi arcára. Nem akarja mutatni, így a tenger fele néz, hogy a fiú ne lássa meg.*
~ Nyugi, mindjárt megyünk. Amúgy se lenne jó ötlet megenni. Megszólnának érte... ~ *Eltünteti arcáról a mosolyt, és a félmeztelen gyerekre néz.*
- Na nem keresnek már téged? És minek vagy itt pucéran. Nem sok lány van erre... -
~ És remélem lassan megunsz engem is. Én is éhes vagyok. ~ *Figyeli a gyerek reakcióját.*

Tárgy: Re: Homokos part Hétf. Május 19, 2014 9:28 pm

Daurco

*Valóban elég sok önbizalmam van, de azt hiszem, hogy egyelőre arrogánsnak még senki nem nevezett. Persze, ami késik, nem múlik, de aki kicsit jobban ismer, az tudja, hogy nem vagyok én beképzelt, egyszerűen csak jó a kedvem, imádom az életemet és tudom, hogy mire vagyok képes. Igyekszem beszélgetést kezdeményezni a számomra - még - ismeretlen férfivel, de a kérdéseimre nem nagyon válaszol, még azt sem árulja el, hogy ki ő. Felvonom a szemöldökömet és az arcát vizslatom, amin nem látszik semmi érzelem.*
~Remek... Egy fapofa. Öröm az ilyenekkel csevegni, de komolyan~*gondolom, majd észbe kapok és igyekszem korlátozni a gondolataimat. Mostanában gyakran gyakorlom ezt, hiszen ha majd lesz sárkányom, akkor tudnom kell azt, hogy mire gondoljak és mit osszak meg. Na meg ki tudja, hogy az itt lévő sárkány - már ha van itt egy - bele tud-e látni a fejembe. Minden esetre azért kitartóan próbálkozom és a férfi mellé állva határozottan szólalok meg:*
- Én Demien Zeel vagyok *mutatkozom be és a szemébe nézek, enyhe célzással vonom fel a szemöldökömet. "És te?" - üzenem a szememmel, bár valami azt súgja, hogy ha eddig nem árulta el a nevét, most sem fogja. Utálom az ilyet. Tudom, hogy a névnek hatalma van, de azért ennyire nem kellene titokzatoskodni... Természetesen rákérdezek a sárkányra is, amire a férfi nem válaszol. Oh, miért is tenné? Még a végén felelne egy kérdésemre, és azzal romlana a statisztika. Visszakérdez, persze, mi lenne egyszerűbb? Megcsóválom a fejemet, majd elvigyorodom:*
- Hát... Vagy hozzá beszéltél, vagy egyszerűen bolond vagy, amit kötve hiszek *nézek mélyen, kicsit talán pofátlanul vigyorogva a férfi szemébe. Büszke vagyok magamra, hogy kiszúrom az ilyeneket, de hát miért ne tenném? Végtére is én is lovas leszek! A gondolatra enyhén megremeg a szívem és egy pillanatra homályos lesz a tekintetem, ahogy az erdőbe nézek.*
~Már ha kiválasztanak...~*fut át a fél-gondolat az agyamon, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is hessegetem. Rowen megmondta, hogy nem lesz semmi gond, felesleges ezen agyalni! Lassan megindulunk a parton, nem maradok le a férfitől, hanem beszélni kezdek a tojásvadászatról, meg hogy vajon ő is kísérő lesz-e. Az eszembe sem jut, hogy talán kém lehet, vagy valaki rossz akaró. Naiv vagyok és azt hiszem, van még mit tanulnom az életről. Ironikus, hogy pont egy olyan emberrel hozott össze a sors, akinek már több, mint elég tapasztalata van ilyen téren. A tojásvadászathoz persze még több kérdés érkezik, és - sajnos - még ez sem gyanús nekem.*
- Hát... Rowen biztosan, meg talán Athina, Lucas és lehet, hogy Klaus (random nevek) *válaszolok
lelkesen és elképzelem, ahogy utazunk a hajón, a lovasok pedig a sárkányukkal repülnek körülöttünk. Kicsit megremeg a szívem, majd lassan megállok és ismét a férfire nézek.*
- Te is velünk jössz?*

Helló, sweetheart! I am **Vendég**

Demien

* Kemény dió a gyerek. Ő is hajlamos állni a tekinteteket. Ez egy kicsivel feljebb emeli Dau értékrendjében. Nem sokkal, de egy kicsit érezhető pukli ezen a sivár érzelemvilágon. A fiú gyorsan be is mutatkozik. A férfi agyának egy hátsó szegletében majdnem megkérdezte, hogy nem tanították-e meg a szülei bemutatkozni, de szerencsére háttérben is maradt. Sosem lehet tudni, hogy mi a helyzet a családdal, és nincs kizárva az sem, hogy hasonló sorssal került a fiú oda, ahol most van, mint Dau. Azt pedig Daurco nagyon is tudja, hogy milyen. Szóval Demiel Zeel. Ismerősen cseng valahonnan. Mindegy, nem számít. A fiú érdeklődve figyeli, hogy vajon Dau válaszol-e neki. Sajnos csalódnia kell Demiennek. Nem fog válaszolni. Így még könnyebb is, hogy a fiú nem kérdezte meg. Sosem szeret kitalálni indokokat, hogy miért nem válaszol. Így gyorsan túljut ezen is. *
~ Stella! Honnan ismerős a neve? Demien Zeel... ~ * A fiút figyeli, de inkább a sárkány válaszát várja. Kicsivel jobb a memóriája, mint neki, így Stella a naplója.*
~ Úgy emlékszem Rowenhez van köze. De nem tudom pontosan. Az utolsó találkozás rég volt, és amiatt az eset miatt nem is zárt akkor a szívébe. ~
~ Igaz is... ~ * Stellának igaza van. Régen beszélt Rowennel, azon a bizonyos utolsó alkalmon pedig majdnem összecsaptak egy sárkánylovassal. Így van oka a haragra. Bár régen volt már... A gyereknek amúgy jó szeme van, de nem indokolja a sárkány megléte azt, hogy néha nem beszélhet magában az ember.*
- Tudod néha egy értelmes emberrel is meg kell beszélni a dolgokat... - * Süt el egy újabb faviccet. Ezek olyan tapasztalatból szerzett viccek, amiknek olykor igen erős igazságtartalmuk van. Ezzel megint sikerült kikerülni egy normális válaszadást. A többi kérdésére is folyamatosan kapja a hallani kívánt dolgokat. Szerencsére jól sejtette Daurco, hogy a gyerek megfelelő információforrás lesz. Kapja is a neveket. Athina még ismerős neki, de a többi nem. Rowen persze alap. Közben ugye sétálnak a parton miközben fúj az enyhe szél. Demien megáll és felteszi a kérdést, amire Dau akkor se tudna válaszolni, ha akarna. Pontosabban menni fog az biztos, de az Rowenen múlik, hogy velük, mellettük, vagy ellenük. Pár lépéssel később ő is megáll és visszanéz.*
- Nincs kizárva. - *Beletúr rövid szőke hajába. Az erdőben egy picit nagyobb a mozgás az indokoltnál. A férfi csak egy pillanatra veti oda tekintetét, majd vissza a gyerekre.*
~ Stella, minden rendben? ~ * Hangjában van egy kicsi aggodalom.*
~ Persze, csak beakadtam. Sok az inda. ~ * Nyugtatja a sárkány. Kezdenek egy problémásabb szakaszra érni, de nem tart sokáig szerencsére. Daurco visszafordul és folytatja tovább a sétát. Megemeli hangerejét, hogy a mögötte lévő fiú is hallja, és egyben szeretné, ha tovább mozognának. Nem szeret egy helyben maradni.*
- És milyen sárkányt szeretnél? - *Teszi fel a nem másodlagos kérdést. Bár nyilván nem így történik a választás, de erősen közrejátszik benne ez is. A jellem sokat számít.*

Tárgy: Re: Homokos part Vas. Jún. 01, 2014 9:41 am

Daurco

*A helyzet az, hogy habár a férfi nem sok kérdésemre válaszol, titokzatos és szinte nem árul el magáról semmilyen információt, mégis valamilyen szinten vonzz, és kihívást jelent nekem. Szeretném megtudni, hogy valóban lovasról van-e szó és nagyon vágyom arra is, hogy lássam a sárkányát. Szinte 80%-ig biztos vagyok benne, hogy egy sárkánylovassal beszélgetek és furcsa, hogy eddig még nem láttam. Persze rengetegen vannak a szigeten és hogyha nem Rowen közelében dolgozik, munkálkodik, akkor elég nagy a valószínűsége, hogy még nem futottam össze vele. De egy ilyen ég kék színű szempárra, és a tejföl szőke hajra biztosan emlékeznék, hogyha már elment mellettem az utcán. Ezen kicsit elgondolkozom, majd az erdő felé nézek, és hallgatózni kezdek. Lassan megindulunk a parton, lassan sétálva és úgy tűnik, hogy a férfinek nincs ellenére az, hogy beszélgessen velem, habár nem vagyok hülye: tudom, hogy információkat vár tőlem. Ez már az eső kérdése után feltűnt. A helyzet az, hogy én sem tudok sokkal többet, mint a többi tanonc, Rowen ezt elég komolyan veszi, szóval tőlem hadi titkot biztos, hogy nem tud meg, ezért nem is aggódom. Kedélyesen elcseverészek vele, aztán vagy látom az utazáson, vagy nem. De biztos, hogy utána fogok kérdezni Rowen-nél, hogy ki ez a fazon. Már ha addig nem árulja el ő maga, de erre nem sok esélyt látok. Azért próbálkozni szabad, nemde? Így hát elég határozottan mutatkozom be, jelezve neki, hogy én is szeretném tudni az ő nevét. Mélyen a szemébe nézek, de egyelőre nem lép és nem válaszol. Lassan kifújom a levegőt és egy picit megcsóválom a fejemet.*
~Idióta~ *gondolom, és remélem, hogy lesz valami értelme ennek az egész beszélgetésnek. Természetesen a kíváncsiságom határtalan, így nem csoda, hogy rákérdezek a sárkányára is. Ő pedig visszakérdez, hát persze. Normális választ még nem kapok, de a poénjára hangosan felnevetek és lazán megütögetem a vállát.*
- Áhh, ez jó... Nagyon jó! *vihogok, majd veszek néhány mély levegőt. Azért igyekszik a férfi, azt meg kell hagyni. Az biztos, hogy ezt a poént elraktározom magamban, máskor még jól jöhet. Néhány nevet azért megosztok vele, és nagyon remélem, hogy ez nem titkos és nem csacsogok itt holmi hadi titkokról. Persze, hogyha ő is velünk jön, akkor elvileg tudnia kellene a kísérőkről. Rá is kérdezek, hogy vajon ő is velünk tart-e, amire végül is egy egészen pontos választ kapok - az eddigiekhez képest. Persze, már az is nagy szó, hogy kapok választ.*
- Akkor majd ott találkozunk! *mosolyodom el, majd ismét az erdő felé nézek. Meghallom én is a zajt, és látom a férfin,hogy aggodalom fut át az arcán.*
- Valami baj van? *nézek mélyen a szemébe, afféle bizalmat sugározva felé. Tényleg kíváncsi vagyok arra a sárkányra... Vagy bármire, ami az erdőben van. A kérdésére meghökkenek kicsit, majd elgondolkozom.*
- Nem hiszem, hogy van választási lehetőségem... De méreg,vagy jég sárkányt szeretnék. Ők nagyon különlegesek. A méregsárkányok gyönyörű színesek, a jégsárkányoknak pedig a képességük tetszik. De persze... Imádom a sárkányokat, szóval csak azért imádkozom, hogy kiválasszon valamelyik *válaszolok először elég lelkesen, majd az utolsó mondatra már enyhe félelem is költözik a hangomba és megvonom a vállamat. Elgondolkodva nézek a férfire, és nagyon remélem, hogy valamivel is elárulja magát, hogy vajon lovas-e, avagy sem.*

Helló, sweetheart! I am **Vendég**

Demien

*Ha tetszik a fiúnak, ha nem, Dau akkor is hallgat a múltjáról. Nem akarja a gyereket már korán cinikussá tenni a világgal szembe. Bár lehet, hogy nem is lehetne. Vannak "javíthatatlan" emberek. De a viccen nevet. Erre a férfi is elmosolyodik. Nem a saját viccén nevet, hanem azon, ahogy Demien vihog. Azért nem száradt el benne minden érzelem, csak a háttérbe vannak szorítva. Pontosabban a csalódottság elnyomja elég erősen a többit.
A fiú elég optimistán látja a világot. Sajnos akkor sem Daurcon múlik az, hogy megy-e velük. Azt majd elintézi Rowennel. Remélhetőleg. Egy kicsit érdekli, hogy mi változott a szigeten. Párszor repült már a közelében, de nem akart odamenni. Nem kell a balhé a sárkányokkal. Van elég problémája mással is. Ekkor történik a botladozás, aminek forrása Stella. A gyerek észrevette, hogy Dau arca kissé megváltozott. Szóvá is teszi.*
~ Éles a szeme, azt meg kell hagyni.~
- Hát ez nem túl bizalomgerjesztő hely. Hallottál már olyat, hogy pár sárkány megvadul? Veszélyes...- *Vár egy kicsit, hogy a srác kutasson emlékeiben, bár szinte biztosra veszi, hogy keringenek pletykák és történetek ilyenekről. És mit szeret egy ilyen éves gyerek, mint Demien? Hát ezeket a történeteket.*
- Inkább forduljunk vissza. Visszakísérlek a városba, na mit szólsz? - *Érzi, hogy Demien nem fog egykönnyen elszakadni tőle, így inkább megfordul és megpróbálja visszavinni a városba. Megtehetné, hogy elküldi, de még lehet, hogy kap pár fontos információt. A város széle meg amúgy sincs olyan messze, azt csak kibírja valahogy. Vagy még mindig megijesztheti a sárkánnyal... Közben a fiú válaszol a kérdésére. Igaz az, hogy nem az egyén dönti el, hogy milyen sárkány választja. Azonban a jellem erősen befolyásolja, hogy melyik sárkány szimpatizál veled. Bár látott már olyan embert is, aki tökéletesen az ellenkező jellemet kapta. Elméletileg ők egymást tanítják, de a férfi szerint a folyamatosan meglevő erős ellentét szétszedi a teljes koncentrációt és összhangot. Azonban nem ért hozzá, így inkább nem is foglalkozik vele. Daurco nem is veszi észre, hogy Demien hangjába egy kicsi félelem is költözik. Inkább válaszol a gyereknek.*
- Én jégsárkányt szeretnék. - *Mondja határozottan, mély hangján. *
~ HÉ! ~ *Dörren a hang a fejében.*
~ Nyugi. Csak nem fecsegek magamról feleslegesen. ~ *Arcán nem lehet leolvasni semmit, majd folytatja.*
- Azok viccesek. És mond, Rowen még mindig sokat dolgozik? Gondolom nem egyszerű neki olyan sok dolgot csinálni. Vajon milyen új dolgokba kezdett még bele? - *Ezt az utolsó kérdést úgy tette fel, mintha az érdekelné, hogy milyen nehéz sorsa lehet Rowennek, és csak mellékesen foglalkoztatná, hogy mitől olyan nehéz. Remélhetőleg a fiú veszi a lapot.
Daurco tehát visszafelé megy a parton, és próbálja visszavinni a gyereket. Az enyhe szél még mindig fúj.*

Tárgy: Re: Homokos part Szer. Jún. 11, 2014 3:42 pm

Daurco

*A parton sétálva elég messzire eljutunk, de még mindig nem sok mindent tudok meg a férfiről. Azt már sejtem, hogy lovasról van szó, hiszen általában sárkánylovasok szokták kísérni a tanoncokat a szigetre, nagyon ritkán harcosok, és "szárazföldi emberek". Milyen furcsa belegondolni, hogyha nem választ ki engem egy sárkány sem, én is katona leszek, és legközelebb már úgy fogom a tanoncokat kísérni, mint katona, és nem mint sárkánylovas. A szívem fájdalmasan dobban meg erre a gondolatra, és igyekszem elhessegetni ezeket a rossz érzéseket. A férfi nem sok kérdésre válaszol, de úgy tűnik, hogy van hangulata beszélgetni, mert egy viccet is elnyom, amin jót röhögök. Szeretem a vicceket és biztos, hogyha a városban jár-kel, hallani fogja a saját viccét.
Ahogy a parton sétálunk, én is meghallom az erdőben a zajt, és felfigyelek arra is, hogy a férfi kissé aggodalmasan fordul erre. Szinte biztos vagyok benne, hogy a sárkánya követ minket odabent a fák között és rá is kérdezek erre. Furcsa reakciót kapok, és kicsit ijedten pislogok a fák sötét ágai közé.*
- Megvadult sárkányok? De... Azok mit keresnének a mi szigetünkön? *pislogok félve a férfira és enyhén megcsóválom a fejemet.*
- Amúgy meg ha lennének ilyeneket, a Lovasok biztosan lenyugtatnák őket és visszaterelnék őket a szigetükre, úgyhogy annyira nem félek. *vonom meg a vállamat és még egy mosollyal is megtoldom a kijelentésemet, hiszen tényleg így van. Bízom a sárkánylovasokban és remélem, hogy hamarosan már én is velük fogom vigyázni a sziget rendjét. Szóba kerül az is, hogy én milyen sárkányt szeretnék, mire a férfi is megjegyzi, hogy ő is jégsárkányt szeretne. Elgondolkozom, majd a fák közé bökök a fejemmel.*
- És milyen sárkányod van? *konkrétan kérdezek rá a dologra, és le nem veszem a tekintetem a férfi arcáról. Remélem, hogy most valahogy reagálni fog a dolgokra, és 100%-is biztos lehetek abban, hogy kivel is van dolgom. A Rowent érő kérdésre kicsit összevonom a szemöldökömet és értetlenül pislogok a férfire. Miért érdekli ennyire, hogy mi van Rowen-nel?*
- Ja... Gondolom *vonom meg a vállamat, és kicsit elgondolkozom, majd hozzáteszem:*
- Nem nagyon szokott bevonni a Lovas ügyeibe, de azt hiszem, ez érthető *nézek a férfi szemébe, aki hamarosan visszafordul és megindul a város felé.*
- Én úszni jöttem ki, úgyhogy még maradok. De ezek szerint akkor a szigeten találkozunk! *intek pát a férfinek, és hogyha nem szól többet és nem tart vissza, akkor a pólómat ledobva sietek a víz felé, hogy befejezzem az edzésemet, amit a furcsa idegen megzavart.*

Helló, sweetheart! I am **Vendég**

Demien

*A fiú elég nagy érdeklődést mutat Dau felé. Kezdi lassan elfogyasztani türelmének utolsó morzsáit is. Nem is érti egyébként a férfi, hogy miért ennyire érdeklődő a gyerek. A választ igazából pont most adta meg magának. Gyerek… Hát persze. Az komoly mozgatórugó. Így hát fenntartja az érdeklődését Demiennek. És sikerül is. Daurco úgy gondolja, hogy jobb, ha a gyerek tisztában van a valósággal.*
- Bizony. Megvadult sárkányok. Hihetetlen, hogy nem hallottál róluk. Nem is egy van belőlük… Nem tudom mennyire vagy jártas a városban, de a lakók között van olyan, akit már megtámadott egy ilyen sárkány. Csúnyán elbánt vele az a vad… - * Ismeri nagyjából a nőt, nem egyszer volt már nála mérgekért.
A fiú kérdése azonban jogos. Mit is keresnek itt? Hát annyit, amennyit a többi sárkány.*
- Nos, ha megvadulnak, akkor kiszámíthatatlanok. Nem igazán tudod lenyugtatni. Nem lovasé volt a sárkány. Egy szabad lény volt, aki bekattant. Elborult az elméje, teljes köd szállta meg az agyát. Ilyenkor nem is tudja, hogy hol van, csak hagyja vad énjét kiélni addig, amíg valami el nem pattan és be nem sötétedik teljesen. Ilyenkor nincs megállás. Az is lehet, hogy a sötétség nem amiatt van, mert elájul, hanem egyszerűen kiesik a tudatából. - * Szemei közben összeszűkülnek, hangja kicsit még jobban elmélyül, mint az eddigi beszélgetés alkalmával. Nem kerülgeti Dau az akadályokat, mindenen átgázol. Láthatóan annyira elmélyült a gondolatokban és mondandójában, hogy nem vesz most tudomást a külvilágról. Nagyon félelmetes. Vagy inkább ijesztő. Szerencsére visszapattan a világba, és kicsit feszülten pillant Demienre, majd enyhít arckifejezésén és folytatja.*
- Az ilyen sárkányokkal nem sokat lehet tenni. Vagy elkergeted, de akkor esélyes, hogy visszatér, vagy megölöd. Nem tudom mi lett azzal a sárkánnyal, de mindig légy résen. Nem egy ilyen esetet hallottam. - * Remélhetőleg nem rémítette meg annyira a gyereket, hogy elrohanjon. Mondjuk akkor nem lenne probléma vele. Eddig úgy néz ki, hogy marad, hiszen a sárkány felől érdeklődik. Még mindig nem érti teljesen, hogy a fiú miből gondolja, hogy van sárkánya. Próbál még hárítani egy kicsit.*
- Miből veszed, hogy van sárkányom? Nem lehetek egy sima katona? Vagy bármi más? Nagyon kíváncsi gyerek vagy te Demien. Mondták már? - * Figyel, hogy hangja ne legyen túl sértő, vagy számonkérő. Hiszen még szolgálhat infóval. Sajnos Rowenről nem ad több érdemi információt. Rowennek több esze van, komolyabb gondolatokat nem a gyerekekre fog bízni. Így érthető az ilyen jellegű hiányosság. Amint Daurco vinné vissza a fiút a városba, ő mégis maradna. Úszni jött, úszni is fog. Ha bevállalja ezután a vad sárkányos rémtörténet után, akkor egészségére. Mivel nem követi visszafelé, így hátrafordulva hallgatja a gyereket. Vállat von, jelezve, hogy azt csinál, amit akar. Nem fogja visszatartani.*
~ Éhes vagyok. ~ * Mondja Stella határozottan a csontketrecbe, ami Dau nyakán ül.*
~ Én is. De érdekes a gyerek. Hozz nekem is, rendben? ~
~ Két perc. ~
~ Stella! Menj beljebb, és onnan szállj fel. ~
~ Akkor három perc. ~ * Hangzik a válasz. Közben a fiú már levette a pólóját és a tenger felé siet. Daurco utána kiált.*
- Demien? Miért ilyen fontos, hogy van-e sárkányom, vagy sem? - * A kérdés jogos. Kíváncsi a férfi, hogy mi lehet az oka. Persze egyrészről az, hogy a gyerek is szeretne sárkánylovas lenni, az oké. Ha esetleg erősebb érvet is fel tud hozni, akkor mindenképp megvárja a parton, ha nem, akkor elindul vissza az erdő felé, de lehet, hogy inkább meggondolja magát, és mégsem megy messze.*

Tárgy: Re: Homokos part Pént. Jún. 20, 2014 11:25 am

Daurco

*Szóba kerülnek a megvadult sárkányok és a helyzet az, hogy habár hallottam már én is a vak nő történetét, nem tudom elhinni, hogy vannak még ilyen vad sárkányok. Hiszen akkora a béke és a rend a két sziget, a két faj között. Kicsit hitetlenkedve nézek a férfire és megvonom a vállamat.*
- De, ismerem Aireen-t. De nem hiszem, hogy manapság még vannak ilyen vad sárkányok. Te nem bízol bennük? *nézek mélyen a férfi szemébe. Szinte lerí róla az, hogy nem bízik a sárkányokban. Meg talán úgy senkiben...*
- Honnan tudod ilyen pontosan? Te láttál már ilyen sárkányt? *kérdezek rá kicsit félve a dologra. Örülök, hogy kezdi megosztani velem a dolgait a férfi, bár sejtem, hogy a kérdéseimnek megint a többségére nem fogok választ kapni. Kezdem megszokni. Habár igen, egy kicsit megrémültem, nem szeretnék jobban belegondolni ezekbe az őrült sárkánytámadásokba. Biztos, hogy meg fogom említeni Rowen-nek, és rákérdezek, hogy voltak-e ilyen estek. Talán Daurco csak túl sok pletykát hallgat.
Konkrétan rákérdezek, hogy milyen sárkánya van a férfink, aki megint tartózkodó lesz, és kíváncsi, honnan is sejtem.*
- Lovasok között nőttem fel, tudom milyen, amikor gondolatban kommunikálnak a sárkányaikkal. És elég jó vagyok vadonismeretből, hallom, hogy nem egy őz mozog a fák között *adok ésszerű magyarázatot a dologra és enyhén lenéző a hangom, mintha ez tök egyértelmű lenni. Pedig nem. Egy egyszerű ember nem biztos, hogy észreveszi a lopott pillantásokat az erdő felé, az enyhén homályos, elbambuló tekintetet, mikor gondolatot osztanak meg egymással lovas és sárkánya. Én azonban már egészen kicsi koromtól sárkánylovas akartam lenni, megismerkedtem Rowen-nel, és nagyon sokat voltam vele, a több lovassal és sárkányaikkal. Nem csoda hát, hogy észreveszem az apró jeleket.
A férfi visszaindul a városba, én azonban úszni jöttem ki és nem tántoríthat el semmi. Csak a kérdése. A felsőmet a kezembe tartva nézek a férfire.*
- Nem láttalak még a Lovasok között a városban. Ha van sárkányod, miért nem vagy közöttük? *szegezem neki a konkrét kérdést és várakozóan nézek rá. Vajon kapok valaha is gy értelmes választ ettől a férfitől? Minden estre lesz mit mesélnem Rowen-nek, az biztos.*

Helló, sweetheart! I am **Vendég**

Demien

*A vad sárkányok történetét a fiú elég hitetlenkedve fogadja. Pedig ismeri is a szóba forgó áldozatot, aki megismerhette a sárkányok erejét, akaratán kívül. És ennek ellenére nem hisz. Hát reménykedjen, hogy nem találkozik majd egy ilyennel. A kérdést feltéve Demien Dau szemébe néz, aki kicsit állja, de végül elkapja a tekintetét. Hihetetlen, hogy egy gyerek tekintetét se bírja megtartani. Kicsit kelletlenül válaszol, hiszen senkiben sem bízik Stellán kívül.*
- Nem. Nem bízok bennük. Kiszámíthatatlan, mint mindenki. - * Majd bevillan neki az a kép is, amikor találkozott egy ilyennel. Messze az emberek szigetétől, de találkozott már vad sárkánnyal. Kapott is tőle egy maradandó emléket. A kis tüzes megpörkölte a lábát. Aprócska heg, de megmaradt. És a fiú bele is talál. Mintha tényleg belelátna a fejébe. Erre most mit válaszoljon? Inkább nem ijeszti tovább a gyereket.*
- Nem találkoztam még ilyennel, de szinte biztosra veszem, hogy vannak még. Akár a közelben is. - * Néz az erdő felé, majd Demienre, hogy nyomatékosítsa szavait. A további beszélgetés eredménye, hogy a gyerek biztosra veszi, hogy Daurconak van sárkánya. Természetesen van, de ezt nem kell feltétlenül tudnia. Bár próbál érveket felhozni a fiú, Dau akkor se fog nyitott könyv lenni. Hiszen a Demien így is adott elég információt a városban zajló dolgokról, visszafelé is elsülhet a dolog. Azt meg senkinek nem kellene tudnia, hogy a férfi a kedvelt helyek egyikén tanyázik mostanában. Csak kérdően felemeli szemöldökét, és megpróbálja meggyőzni Demient az ellenkezőjéről.*
- Gondolatban? Én úgy emlékszem, előtted hangosan beszéltem magamnak. Ezt nem teheti meg senki? Csak gondolj bele, lehet, hogy egy őrült ember vagyok, aki szeret magához beszélni. Nincs kizárva! - * Pillanatra elmereng. Mi lenne, ha tényleg bolond lenne és a legjobb beszélgető társa önmaga lenne. Akkor tényleg itt lenne a vég.
A gyerek nem megy vissza Daurco-val a városba, inkább a tenger felé igyekszik. A férfi leadja a rendelést, majd kérdez még egy utolsót. A kapott válasz és a kérdés is jogos… lenne, ha Dau a város szolgálatában lenne. Azonban nincs ott. Senkinek nincs a szolgálatában. A saját ura, és talán ez a legjobb. Elereszt egy félmosolyt, majd válaszol.*
- Nem lehet mindenki a város lovasa és védője. - * És igazából nem győzte meg nagyon Demien, hogy maradjon. Hátat fordít, majd elindul az erdő felé. Stella ügyesen kijutott az erdőből, és nagy eséllyel már jön is visszafelé. A férfi megáll az erdő szélén és nézi a fiút, majd rájön, hogy nem fogalmazott elég ködösen. Ezt elszúrta. Többet árult el magáról, mint amennyit akart.*
~ Itt vagyok. Hol szálljak le? ~ * Hallja fejében a közeledő sárkányt. Daurco úgy van vele, hogy most már mindegy, hogy meglátja-e a fiú, vagy sem.*
~ Gyere a partra, de gyorsan megyünk is tovább. ~ * És néhány pillanat múlva a fák felett egy kicsivel elsuhan a fűzöld lény. A parttal párhuzamosan repült, hogy megtalálja társát. Amikor rábukkan, kis ívben megfordul az erdő felett, majd landol három lábon. A bal mellső lába összeszorítva. Odabiceg Dauhoz, majd széttárja karmos ujjait, ami egy zöld almát rejt. A férfi elveszi, majd elindul az erdőbe. Nem is foglalkozik azzal, hogy esetleg Demien figyel most, vagy éppen az úszással van elfoglalva. Stella hátrapillant, hogy megnézze a gyereket, de csak egy pillanatra, és követi társát. Gyorsan eltűnnek a fák között.*

Tárgy: Re: Homokos part Vas. Jún. 22, 2014 2:57 pm

Daurco

*A téma a vad sárkányokról igen megvisel és nem igazán akarom elhinni, hogy manapság ilyesmi még létezik. Bizonyára az az idióta lázadó miatt van ez. Ha ő nem lázadt volna fel és nem élne száműzöttként a többi társával, akkor a sárkányok sem félnének és totális béke és harmónia lenne a két faj között. A fogamat csikorgatva szorítom ökölbe a kezemet és igyekszem lenyelni a felgyülemlő haragot, ami kitörni készül belőlem. Megcsóválom a fejemet és néhány pillanatra lehunyom a szemem, hogy aztán lassan kifújjam az eddig bent tartott levegőt. A férfi kijelenti, hogy nem bízik senkiben, amin kicsit elgondolkozom. Elég elkeseredett lehet és valamiért szánni kezdem ezt az embert. El sem tudnám képzelni az életemet a bizalom nélkül, amit Rowen iránt érzek. Való igaz, hogy másban én sem bízom meg teljesen, de Rowen... Ő más. Érte az életemet is odaadnám egyetlen csettintésre.
Igyekszem kihúzni néhány információt a férfiből, de nagyon meddő próbálkozásnak hat, így csak hamar feladom. A helyzet az, hogy én is kezdem megunni ezt az örökös macska-egér játékot. Én kérdezek, ő nem válaszol, de kérdez. Szóval ez kicsit unalmas és nem túl fair, úgyhogy még egy utolsó magyarázatot adok arra a kérdésére, hogy honnan sejtem, hogy van sárkánya. A felvetésére, miszerint egyszerűen őrült ember, úgy nézek rá, mint a szellemi fogyatékosra: lenéző pillantással mérem végig.*
- Aha... Valószínű *válaszolok, majd elvigyorodom és megcsóválom a fejemet, ezzel jelezve, hogy igazából nekem halál mindegy, hogy mit árul el és mit nem. Ha lovas, és jön velünk a szigetre, úgyis megtudom. Utolsó kérdésemre természetesen most sem kapok normális választ, ám úgy érzem, hogy ezzel az utolsó válaszával enyhe segítséget ad nekem: van sárkánya, igen, lovas, ám nem áll a város szolgálatában. Elgondolkozom ezen és valami furcsa érzés kerít hatalmába: mi lenne, hogyha én és leendő sárkányom is csak úgy járnánk a világot. Hogyha nem maradnánk itt a szigeten, hanem egyszerűen elrepülnénk világot látni, nem hagynánk, hogy bárki irányítson minket, és... Csakhamar abbamarad a gondolatmenetem, ugyanis megjelenik Rowen magabiztos, határozott és szigorú arca a fejemben, és tudom, hogy maradnom kell. Maradnom kell, hiszen hálával tartozom neki és a lovasoknak, segítenem kell a várost és az ifjú tanoncokat (habár még magam is az vagyok). Megcsóválom a fejemet, vetek még egy hosszú pillantást a férfire, majd pát intve indulok a víz felé, határozott léptekkel gázolva bele a hideg vízbe. Kicsit megállok, megmosom magam, majd úszni kezdek, miközben figyelem a távolodó férfit. És a megjelenő gyönyörű szép, fűzöld sárkányt. Tátott szájjal taposom a vizet és pislogva figyelem a párost egészen addig, amíg egy hullám a víz alá nem mos. A sós vizet köpködve-köhögve lököm magam a felszínre, hogy egy újabb pillantást vessek a gyönyörű lényre, ám addigra már csak az üresen ásító partot látom...*

Tárgy: Re: Homokos part Kedd Júl. 01, 2014 6:17 pm

Trannth

A tengerparton sétálgatok, kezemben fehér sétapálcám, amiről mindenki tudja, hogy vakok számára használatos bot. Nidalee a tengerparton a vízben ugrándozik, mint valami kis farkas. Nem szokott ennyire gyerekes lenni, de néha neki is ki kell engednie a gőzt, nem igaz? Hallom, hogyan morrant és ugatáshoz hasonlatos hangot ad ki, ahogy a sirályokat kergeti. Én pedig nevetek, tényleg igazán nevetek.Egy hosszú, fekete ruha van rajtam, a cipőm a kezemben, a karomon pedig egy kosár lóg, amibe mindenféle zöld növény található. Gyógynövényeket gyűjtöttünk az erdőbe, majd mivel még elég korán van, talán a délután derekán járhat az idő, úgy gondoltam, hogy jól esne farkasomnak, hogyha egy kicsit kiengedheti a gőzt itt a parton.
Élvezem a napsütés már nem túl erős melegét az arcomon, és ahogy a tenger felől jövő hullámok keltette szél lágyan játszadozik hosszú, fekete fürtjeimmel, melyet csak egy csinos fehér pánt fog le. Lazán sétálgatok a parton, miközben figyelem a hullámok zaját, és azt, ahogy Nidalee a vízben játszik. Kicsit kikapcsolok és pihenek. Érzem, hogy a farkas mindig követ engem a partvonalnál, ám nem jön ki a vízből. Néha nevetgélek egyet, mikor halkan csahol, sejtem, hogy a sirályokat ijesztgeti, hiszen a csaholás után egyből felhangzik a sirályok felismerhető hangja.
- Nidalee! - hívom oda magamhoz a farkast, aki egyből felkapja a fejét valami veszélyforrást keresve. Nem lát egyelőre semmit, de vígan odaüget hozzám, lágyan megnyalva a kezemet.
- Vigyél a vízhez! - mondom, megfogom puha, lágy szőrét és lassan a tenger felé lépdelek egészen addig, amíg meztelen lábamon meg nem érzem a sós, hűvös vizet. Elengedem a farkast, aki türelmesen vár mellettem. Ízlelgetem talpamon a hideg vizet, majd kicsit távolabb leülök a homokba úgy, hogy csak a lábamat nyaldossák a hullámok. A kosárkát az ölembe teszem, a botomat elérhető közelségbe fektetem a homokba a cipőm mellé és a messzeséget bámulom, magam elé idézve a gyönyörű és végtelen tengert.

Tárgy: Re: Homokos part Kedd Júl. 01, 2014 7:55 pm

Aireen

Magam után kissé felverve a homokot futok a tengerparton nyomomban egy igen morcos kereskedővel, hogy vissza tudja szerezni a hónom alatt lévő vászonba tekert csomagot.
- Add már fel!
Kiáltok hátra neki, amikor hátra nézek, és kicsit jobban az oldalamhoz szorítom az értékes zsákmányomat. Nem tudom megérteni, hogy mi olyan nagy szám abban, ha meglovasítok egy kis darab, még egészben lévő füstölt sonkát. Valamit nekem is ennem kell, és nem volt semmi kedvem költeni most az étkezésre.
~ Minek néznek ezek? Azt hiszik lopom én a pénzt? Na jó. Igen...
A nagy rohanás közben is hallom, ahogy szidalmazások áradatával próbál meg elárasztani, miközben lohol mögöttem. Nehéz is lenne nem hallani, hiszen, nagyjából fél méterre, ha előtte szaladok. Egész jól bírja a tempót az öreg. Nem hasonlít a katonákhoz. Talán, mert őt nem lassítja le a páncélzat annyira. Távolabbról már észrevettem, hogy van valami a tengerparton, de ahogy közeledek, egyre világosabbá válik számomra is, hogy nem valami, hanem valaki van a tengerparton. Méghozzá egy még ebből a távolságból is igen szemrevaló nő, meg egy kutya. Vagy talán egy farkas?! Nem mintha nagy jelentősége lenne számomra. Négy lába van, vonyít, és nem szeretem, ha megkóstol. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, ha már úgy sincs mára jobb dolgom egyenlőre, és, mert néha kell olyan társaság is, ami nem éppen a fejemet akarja lecsapni, amikor a lány mögé érek nagyjából. Legalábbis, abba a vonalba, bár a víztől jóval távolabb vagyok nála. Egyszerűen félre lépek egyet, és megtorpanok, hogy szabad kezemet felemelve, a könyökömmel orrba vághassam az üldözőmet. A hallható csattanás után, hátra fordítom a fejem, és egy gyors pillantást vetek a vérző orrú elájult emberre, aki elterült a földön, majd megvonom a vállam, és lassú léptekkel elindulok a nő felé. Amint elhúztam a szövetet az arcomról, és csuklyámat is hátra vetettem, oda is köszönök neki.
- Helló. Mit keres egy ilyen hölgy egyedül a tengerparton? Vagy, csak épp elvonult az udvarlója?
Kezdek is azonnal kérdezgetni kedves hangon, és megállok pár lépésnyire tőle, ügyelve a farkasra, hogy időben reagálhassak, ha nem lennék túlságosan szimpatikus a számára.

Tárgy: Re: Homokos part Kedd Júl. 01, 2014 8:06 pm

Trannth

Élvezem, ahogy a tenger sós, hideg vize ízlelgeti a lábamat, kicsit lehűt. Habár a Nap lassan közelít a horizont felé, még mindig egészen jó idő van, úgyhogy jól esik a hideg víz. Nidalee is hihetetlenül élvezi ezt az egész kikapcsolódást egészen addig, amíg lépteket nem hall a távolból. Megmerevedik, majd halkan morrant egyet, és mintha csak egyszerűen kikapcsolta volna játékos énjét, gyors léptekkel rohan oda hozzám és izmait megfeszítve, halkan nyüszítve áll meg mellettem. Lágyan rárakom puha szőrére a kezemet és belemarkolok, majd a botom után kutatok és fülelek.
- Ki az, Nidalee? - súgom a farkas fülébe a szavakat, mire az állat idegesen rázza meg a fejét. Vélhetőleg még nem ismerjük az illetőt. A kiáltásra felvonom a szemöldökömet, és erősebben szorítom a botomat, és Nidalee-t is kicsit közelebb húzom magamhoz. Most már én is hallom a hangokat, ahogy két ember fut a homokban, az egyik kiabál a másik meg liheg. Bizonyára messziről futottak ide. A farkas nyugtalanul morrant és érzem, hogy az illetők egyre közelebb érnek hozzánk, majd furcsa csattanást hallok, és egy test puffanását. Döbbenten meredek a hang irányába, majd pattanok fel, a cipőmet a homokban hagyva, a botomat előre tartva. A kosár tartalma kiborul, de ez most a legkevésbé sem érdekel. Fülelek, Nidalee pedig hangosan morogni kezd a felénk közeledő alakra. Vajon mi történt a másikkal? Elesett és elájult volna? Bizonyára, hiszen a tompa puffanás után nem érkezett mocorgó hang. Dermedten, határozott tekintettel fordulok a hang irányába. Elég laza, lihegős férfi hang szólít meg, én pedig összevonom a szemöldökömet. Üres, enyhén fehér hártyás, kék szememet a férfi felé fordítom, igyekezve felmérni és elképzelni, hogy milyen magas lehet és hogy milyen messze is van pontosan. Nidalee még mindig agresszíven morog és érzem rajta, hogy legszívesebben rávetné magát a férfire. Lágyan a nyakszőrébe túrok, nyugalomra intem.
- Egyedül vagyok, de a te társaddal mi lett? - bökök fejemmel az ájult test felé, majd ismét visszafordítom a tekintetemet a férfi felé. Bizonyára már észrevette a tekintetem ürességét és lehet, hogy hallott is már rólam. Nem sok (ilyen szép) vak nő van a városban.

Tárgy: Re: Homokos part Kedd Júl. 01, 2014 8:34 pm

Aireen

Miközben közeledünk a nő is észrevesz minket. Miután kiütöm a férfit, és picit közelebb merészkedek a lányhoz, jobban szemügyre tudom venni. A farkas kellemetlenül morog rám, ami nem éppen bizalomgerjesztő, de nem zavartatom annyira miatta magam. Ameddig nem próbálja meg rám vetni magát, addig nincs vele gond. Ahogy felmérem picit jobban a nőt, szembetűnik, hogy milyen különlegesek is a szemei. Nem lehet túl kellemes. Bár, fogalmam sincs, hogy így született-e, vagy később történt vele valami, aminek hála elvesztette szeme fényét. Ennek ellenére picit sajnálom, nem mintha, máskor gondot okozott volna becsületemnek, hogy olyantól lopjak aki vak. Sőt. Eddig egy ilyen embert sem tudtam megsajnálni. Nincsen rá okom. Ugyan úgy képesek élni, mint bárki más, és hát persze. Ami nincs, annak nem is tud ilyen gondolat gondot okozni. A nő kérdésére kissé felvonom egyik szemöldökömet, és az ájult fickóra tekintek, majd vissza a nőre.
- Vele? Az nem a társam...
Mutatok magam mögé reflexszerűen a férfire.
- Egyszerűen csak felkenődött a könyökömre. Egészen idáig üldözött.
Vigyorogva válaszolok a lánynak, ami hangomból is hallatszik. Nem is kívánom palástolni ezt. Lehet nem vagyok valami kedves, de szerintem akkor is megérdemelte a férfi. Legalább a kitartásáért is megérdemelte ezt a kis jutalmat, hogy ledőlhessen kicsit pihenni. Kissé megdöntöm a fejem, ahogy elnézek a nő mellett a homokban fekvő kosárra, és a kiborult tartalmára.
- Ahogy látom sikerült felborítanod a kosaradat.
Mutogatok közben neki, magam sem tudom, hogy miért, hiszen semmi értelme. Közben gondolataimban kutakodok, mert valahonnan ismerős a lány arca, de nem tudom pontosan, hogy honnan. Az biztos, hogy nem hallomásból. De, előfordulhat, hogy láttam már a városban. Csak a kérdés, hogy mikor. Van egy olyan sejtésem, hogy épp munka közben lehetett, mert különben, biztosan tisztán emlékeznék egy ilyen arcra.
- Hogy-hogy egyedül vagy itt? Félre értés ne essék. Nem a két szép szemed világa miatt kérdezem, hanem, úgy összesítve az összes többire való tekintettel. Azt hittem ilyen tájt, maximum szerelmes párokba lehet itt botlani...
Kezdem el fejtegetni a gondolataimat, de a végére halkabban folytatom, miután megakadok egy picit.
- ... vagy hozzám hasonlóakba...

Tárgy: Re: Homokos part Szer. Júl. 02, 2014 1:05 pm

A parton mozgás támad, és hallom, ahogy két személy közeledik a homokban. Az egyik futva, a másik medve. Haha. Nidalee természetesen jelez, és izmait megveszítve, halkan morogva rohan oda hozzám, én pedig riadtan állok fel, a kosaramat feldöntve, a cipőmet is a homokban hagyva. A hang irányába fordulok és hallom a test puffanását a homokba. A férfi közelebb jön, mire a farkas morogni kezd, és tudom, hogy pillanatok alatt az ismeretlenre vetné magát, ha csak egy picit is megmozdítanám a kezemet. De lágyan tartom őt magam mellett, kezemet a nyakszőrébe temetve. Tekintetemet a férfire szegezem és igyekszem bemérni őt, hogy hol van, milyen magas és egyáltalán hogy ki ő és mit csinált a másik emberrel. Rákérdez, hogy egyedül vagyok-e, én pedig rákérdezek, hogy mi történt a társával. A válaszára egy picit megmozdul a szám széle, de igyekszem elfojtani a kitörni készülő mosolyomat, és sikerült is. Egészen érdekes a férfi stílusa, ez tény. Azonban megacélozom a tekintetemet, és intek Nidalee-nek, aki kicsit lazít a tartásán, majd szép lassan megindul a test felé, én pedig lágyan tartva rajta a kezemet követem őt. Aprókat lépve haladok a homokban, amíg meg nem érzem a süppedést. Lassan lehajolok, kitapogatom a férfi karját és megnézem, hogy van-e pulzusa. Lehunyt szemmel, halkan engedem ki a levegőt, majd ismét felállok.
- Miért üldözött téged?- szólalok meg, háttal állva a férfinek, majd végül lassan megfordulok. Nidalee közben kicsit szorosabban áll meg mellettem, jégkék szemét nem veszi le a férfiről, figyeli minden mozdulatát.
A férfi megjegyzi, hogy kiborult a kosaram, mire ijedten vonom fel a szemöldökömet, és indulok meg visszafelé, kicsit elvétve az irányt,és hogyha a férfi nem mozdul, akkor lehet, hogy neki megyek.
- Pedig ezek érzékeny növények, van, amire nagyon kell vigyázni... - motyogom.
- Nidalee, kérlek! - nyújtom ki a kezemet, mire a farkas odasiet hozzám, és lassan a kosárka felé vezet. Leguggolok, majd le is ülök a homokba, és szedegetni kezdem a növényeket, vissza a kosárba. A kérdésre felvonom a szemöldökömet és a férfi felé nézek, majd ismét megpróbálok elfojtani egy mosolyt, több-kevesebb sikerrel.
- Növényeket szedtem, aztán kijöttünk érezni a naplementét - válaszolok egyszerűen. A megfogalmazás kicsit furcsa lehet a férfinek, hiszen a naplementét nézni szokták, de hát... A mellékelt ábra szerint én maximum érezni tudom.
- Hozzád hasonlókba? Miért, ki vagy te? - nézek ismét fel a férfire kíváncsian, titokzatos arckifejezéssel.

Tárgy: Re: Homokos part Szer. Júl. 02, 2014 1:42 pm

A nő kissé gyanúsnak tarthat, mert nem akarja elsőre elhinni, hogy csak elájult a fickó aki üldözött, ezért oda is megy megnézni, hogy életben van-e még. Miután megbizonyosodott róla, egy kérdést intéz felén, ami miatt kissé elhúzom a számat, de aztán vissza váltok a vigyorra.
- Nem szimpatizált azzal, hogy a munkámat végeztem.
És, ez valóban így igaz. Nem hazudok a lánynak, hiszen tényleg azért vett üldözőbe, mert úgy szereztem meg az ételt, ahogy dolgozni szoktam. Elvettem, aztán pedig futás. Amikor szólok neki a kosárról, és a tartalmáról, a lány láthatóan kissé megijed, és el is indul visszafelé, bár kezdetben kicsit elvétve az irányt, és felém közeledik. Nem túlzottan van kedvem arrébb lépni, így, ha nekem jönne nem zavartatom magam, csak kitárom szabad kezem, és a derekát átkarolva szólok neki, hogy rossz irány.
- Ha, gondolod segíthetek összeszedni.
Vonom meg közben a vállam, ahogy felajánlom a segítségemet, és, ha elfogadja, én is oda megyek a kosárhoz, és elkezdem visszapakolni bele a kiszóródott növényeket. Ha nem kéri a segítségem, akkor maradok a helyemen, és onnan figyelem az ügyködését. Következő kérdésem szemmel láthatólag kicsit megmosolyogtatja a lányt, bár látom azt is, hogy próbálja elfojtani, ezért nem is teszem szóvá az észrevételemet. A válasz amit kapok viszont érdekesen hangzik. Nem tudom, és nem is nagyon akarom megtudni, hogy milyen érzés is lehet így élvezni a naplementét, de ha neki jól esik. Nem hiszem, hogy nagyon bele kéne kötnöm a dologba. A következő kérdésére, megint elhúzom picit a számat, hiszen, ezzel nem nagyon szokás dicsekedni. Én is inkább hírhedt leszek, vagy már vagyok és nem híres az már biztos.
- Hát...
Kissé elgondolkozok a dolgon, hogy eláruljam-e neki. De, mivel úgy sem láthatja az arcomat, legfeljebb hang alapján tudná megmondani, hogy én vagyok az, szóval olyan túl nagy kockázattal csak nem járhat a dolog.
- Csak egy egyszerű éjszakai takarító. Ha valaki jómódú, és könnyen megél. Besegítek neki, és éjszaka kitakarítom a lakását, hogy én is meg tudjak élni. Az megint más dolog, hogy erről másnak reggelig általában nem tudnak, és nagyon nem örülnek neki...
Fejtegetem neki a dolgot, tartózkodva azért attól, hogy konkrét megnevezést adjak róla, hogy pontosan hogy is szokták hívni az olyan embereket, mint én. Miközben beszélek a növényeket figyelem, amik sorban a kosárba kerülnek. Tekintetem azonban megállapodik az egyiken amit a lány éppen a kosárba rak.
- Azt ismerem. Én is szoktam néha gyűjteni. Ha jól készíti el az ember, pár órára bárkit ki lehet vele ütni, csak be kell juttatni valahogy a szervezetébe.
Hm. Lehet azért ilyeneket nem kellene kimondanom, de túl nagy bajom csak nem származhat belőle.
- És én kit tisztelhetek benned? Azt leszámítva, hogy egy igen szemrevaló vak lányt.
Térek vissza kicsit az előző témához, ha már úgy is rákérdezett, hogy én kivagyok. Kár mondjuk, hogy nevet nem mondtam...

Tárgy: Re: Homokos part Szomb. Júl. 05, 2014 9:28 am

A férfi magyarázatára kicsit megdöbbenek és egyből a másik ájult férfi felé indulok - természetesen Nidalee segítségével. Megtapintom a pulzusát, és sóhajtok egyet. Nem azért, mert nem bízok a férfibe, egyszerűen tudni szerettem volna, hogy tényleg nem halt meg. Az orrából még szivárog egy kis vér is, de ezt nem láthatom és úgy tűnik, hogy Kruice sem foglalkozik vele. Természetesen izgat a dolog, hogy miért is került padlóra ez a szerencsétlen, és egy mosolygós választ kapok.
- Hmm. Mert milyen munkát is végzel pontosan? - kérdezősködöm tovább. Nem vagyok egy sokat beszélő, kíváncsiskodó nő, ám ez a férfi most felkeltette az érdeklődésemet és a helyzet az, hogy tudni akarom, kivel van dolgom. Lassan újra felé fordulok és közelebb sétálok hozzá, Nidalee-val szorosan magam mellett. Az irányt kicsit elvétem és hamarosan erős kezeket érzek a csípőmön, mire megtorpanok és lemerevedek. Lassan felemelem a kezemet és kinyújtom, a férfi mellkasára téve őket. Szép lassan végighúzom a mellkasán a kezemet, le a gyomráig, majd a két combján át, újra felfelé a derekán, az oldalán, majd a vállán. Nem, nem izgatni akarom őt, egyszerűen csak fel szeretném térképezni, hogy milyen testalkata van, mennyire magas, milyen erős és ilyesmi. Egy vaknak ezek a mozdulatok sokkal többet és mást jelentenek, mint egy "normális" embernek. A kezem a férfi bicepszén pihen meg, majd lassan arra fordulok, enyhén felemelve a fejemet, ahol az arcát sejtem. Furcsa lehet neki, milyen nyugodt mozdulatokkal dolgozok, milyen nyugodtan és lassan mozdulnak a kezeim. Hogyha nem lép el, akkor lassan felcsúsztatom a kezemet a nyakán, az arcára téve mindkét tenyeremet. Végighúzom az egyik kezemet az arcán, az ajkán, az állán, a másikkal pedig lágyan végigsimítok a fülén, a tarkóján, a haján. Sóhajtok egyet, egy aprócska mosoly fut végig az arcomon, majd lágyan biccentek egyet, és hátrébb lépek. Nidalee ezalatt enyhén idegesen, néha összerándulva figyeli a jelenetet. Megszokta már, hogy így "ismerkedem", csak azt nem,hogy egyedül vagyunk egy ájult ember mellett. Néhány másodpercig még a férfi arcára meredek, majd lassan hátrébb lépek, kinyújtva a kezemet, mire a farkasom egyből odasiet, hogy alám lépjen. Lágyan megsimítom a szőrét a nyakánál és hagyom, hogy visszavezessen a kosárhoz. Lágyan leereszkedem a homokba, és elkezdem szedegetni a növényeket, némelyiket lágyan megrázva, hogy lejöjjön róla a homok és visszapakolom a kosárba. A segítség felajánlására csak megrázom a fejemet. Aki nem ért hozzá, könnyedén tönkre teheti az érzékeny növényeket. Rákérdezek, hogy ki is ő és mit is dolgozik pontosan, amire elég kusza választ kapok. Nem tartom magam egy okos nőnek, csak ahhoz értek, amit gyakorlok, de valami furcsa fénysugár villan a fejemben az utolsó mondatánál. Felnézek a férfire és összevonom a szemöldökömet. Nem szólok semmit, hosszan nézem őt, majd kicsit oldalra biccentett fejjel folytatom tovább a növényeket. Érzem a jelenlétét, ahogy közelebb lép és az említett növényre néz. Megfogom, és lágyan megszagolom, megfogdosom.
- Igen, altató teát főznek belőle. Nagy mennyiségben elég erőteljes méreg is lehet... - jegyzem meg kicsit szórakozottan, elgondolkozva. De sárkányokhoz nem elég. Nekik több kell. Ezeket max.a lovasokra használnám. Igyekszem normális irányba terelni a gondolataimat és lassan körbetapogatok a homokban.
- Van még valahol? -nézek segélykérően a férfire, és várom, hogy válaszoljon, vagy a kezembe adjon még néhány elbújt növénydarabot. A bókra ismét elmosolyodom, majd lassan felállok, a kosárral a kezemben.
- Aireen vagyok, gyógynövény üzletem van és a kórházban segédkezem - mutatkozom be és lágyan pukedlizek egyet. Nem rejtegetem a nevemet, úgyis ha három embert megkérdez, kettő ismerni fog a "vak, gyógynövényes lány farkassal"leírásból.

Tárgy: Re: Homokos part Kedd Júl. 08, 2014 10:21 pm

A vak lány megvizsgálja a fickót, hogy valóban csak elájult, és nem halt meg. Engem különösebben nem foglalkoztat a dolog. Ha belehalna abba, ha egyszer megütik szerintem még meg is érdemelné.
Végigfigyelem a jelenetet, aztán azt is egy szó nélkül ahogy elindul visszafelé a lány, bár picit irányt tévesztve felém kezd el közeledni. Amikor nekem jönne, megfogom a csípőjét. A lány megmerevedik egy pár pillanatra, aztán számomra kissé meglepő módon, bár közben pár pillanatig eltart rájönnöm, hogy csak erről van szó. Elkezdi úgymond felmérni, hogy nagyjából hogyan is nézhetek ki. Nem zavartatom túlzottan magam, hiszen bár csak az lehet a célja, hogy tudja nagyjából milyen is vagyok, nem tagadhatom le, hogy egészen kellemes a dolog. Amikor az oldalamon simít végig kissé megrázkódok, és reflexszerűen egy pillanatra megpróbálok arrébb húzódni.
- Ott egy kicsit csiklandós vagyok.
Jegyzem meg a lánynak, hogy ne érezze kellemetlenül magát. Nem mintha ebben a helyzetben neki kéne úgy éreznie magát, de ez most nem fontos. Csenden figyelem a lassú, lágy mozdulatokat. Amikor viszont elkezd keze felfelé haladni a nyakamon széles vigyor jelenik meg az arcomon, mely szép lessen visszavált egy félmosolyba amikor az arcomon tapogat végig. Amikor végigfut egy mosoly a lány arcát kicsit elégedett vagyok, bár nem tudom, hogy miért. Figyelem ahogy visszaindul a kosárhoz, lassan én is teszek abba az irányba pár lépést, de nem tudok megállni egy megjegyzést sem.
- Azért, remélem, hogy legalább egy picit te is élvezted.
Hangomon továbbra is jól hallható, hogy egészen jó kedvem van. A lány kérdésére megpróbálok úgy válaszolni, hogy ne mondjam ki konkrétan a dolgokat, de még rá lehessen belőle jönni, hogy lényegében egyszerű tolvaj vagyok. Miközben pakolja el a növényeket, felismerem az egyiket amit én is szoktam használni, és ezt szóvá is teszem, mire a lány meg is erősíti a dolgot. Illetve, hozzá teszi, hogy nagy mennyiségben pedig erős méreg lehet.
-Azt hiszem maradnék a közepes dózisnál. Már durván kiüti, de még nem öli meg.
Tolvajnak tolvaj vagyok. Ezt nem is tagadom le. Viszont gyilkos nem. Ha nem muszáj, akkor nem ölök meg senkit, csak ha a saját életem múlik rajta. Szívesebben verek össze-vissza valakit, mint, hogy például egy tőrrel próbáljak segíteni rajta, ha kevés a vas a szervezetében. Egészen elmerülök a lány figyelésében ahogy a növényeket szedegeti. Nem mindegyiket ismerem fel, sőt a nagy részükről azt sem tudom, hogy mire jók, nem, hogy a nevüket. Amikor viszont Aireen megkérdezi, hogy van-e még valahol, nem tudok ellenállni annak a nézésnek, még annak ellenére sem, hogy szemei fakóbbak, és nem ragyognak úgy mint kellene. Vetek egy gyors pillantást a homokra, aztán egy picit közelebb megyek a lányhoz.
- Ha megengeded.
Puszta udvariasságból teszem hozzá ezt a pár szót, miközben óvatosan ismét megragadom a derekát, és kissé megemelem a lányt, hogy kénytelen legyen felemelni picit a térdét, majd jobbommal picit magamhoz ölelve megtartom, és gyorsan elsöpröm onnan a homokot, ahol eddig a térde volt bal kezemmel, hogy kihalászhassak alóla pár egyforma, számomra teljesen ismeretlen növényt, amiket én is csak azért vettem észre, mert kissé kilógtak a homok alól a levelek egy része. Miután Kiszedem a homokból, picit megrázom, és oda nyújtom a lánynak.
- Erre sikerült rátérdelned picit.
Amint elveszi, félre húzódok és felállok, hogy ne legyen túl kényelmetlen a számára, illetve, hogy a végén nehogy még nekem ugorjon a farkas. Én sem akarnék így elpatkolni, meg, a lány farkasát sem akarnám bántani. Nincs bajom az állatokkal, csak ne akarjanak ártani nekem. A bemutatkozás hallatán, és a pukedlizést követően én is úgy döntök, hogy bemutatkozok a lánynak.
- Kruice. Egyéni megbízásokat teljesítek, és szabad időmben saját zsebre dolgozok.
Próbálom előadni picit hivatalosabbnak tűnően, hogy mások kérésére bizonyos tárgyakat, meg saját magam számára egyszerűen csak lopok.
- Örülök, hogy megismerhettelek.
Mosolygok a lányra, bár gondolom úgy is értelmetlenül.

Tárgy: Re: Homokos part Szer. Júl. 09, 2014 5:12 pm

Kicsit aggódom az ájult férfi iránt, azonban úgy vélem, hogy talán nem kapott olyan nagy ütést, hogy valami baja legyen. Valószínű nem fog elvérezni és maximum egy pukli lesz a fején és enyhe fejfájást fog érezni, hogyha végre felébred. Nem tudom, hogy mikor fog magához térni, de az igazat megvallva viaskodik bennem a két érzés, hogy itt akarok-e lenni akkor, avagy sem. Kíváncsi lennék, hogy mit is mondana Kruice-nak, de valahogy nem is érdekel a két férfi viaskodása. Érdekes érzések keringenek bennem és furcsán megmosolyogtat a dolog. Nidalee még mindig kicsit ideges, bár érzi, hogy ez a férfi nem valószínű, hogy bántani fog engem. Mégiscsak nő vagyok, méghozzá vak. Persze azt nem tudom, hogy a férfit ez nem érdekli, simán kirabolna engem is, hogyha lenne nálam valami érték. A helyzet az, hogy a szoknyám belső zsebében van egy apró erszényem, amiben annyi pénz van, hogy egy napra elegendő élelmet tudjak venni belőle, de szerencsére a szoknyám redői igen jó védelmet és rejtekhelyet nyújtanak az apró erszénynek, nem valószínű az ügyes tolvaj szeme ki tudja szúrni és az sem, hogy a kezei oda érnének. A kosárhoz indulok, ám kicsit elvétem az irányt és beleütközöm a férfibe. Hallom, ahogy Nidalee megmorran kicsit és inkább érzem, mint hallom, hogy közelebb is jön hozzánk. Lágy mozdulatokkal fogdosom végig a férfit, aki az oldalánál kicsit elhúzódik és közli, hogy csiklandós. Egy halovány mosoly fut át az arcomon.
- Bocsánat. - dünnyögöm, de a szavaim abszolút nem arról tanúskodnak, hogy tényleg sajnálnám az érintést. Érzem, hogy a férfi is mosolyog, ám nem tudom miért.
~Ugyan Aireen, ne legyél ostoba! Bizonyára minden férfi élvezné, hogyha végigtapogatnád!~ szidom meg magam gondolatban és enyhén megcsóválom a fejemet, majd elfordulok a férfitől, hogy végre a kosárhoz menjek és összeszedegessem a kiborult növényeket. Az apró megjegyzésre felnézek a férfi irányába, és titokzatosan elmosolyodom.
- Szeretek ismerkedni, bár nem mindenki viseli el az én módszeremet. Köszönöm neked! - biccentek lágyan a férfi felé, majd folytatom a pakolászást. Valóban volt már olyan tapasztalatom, hogy az illető egyszerűen nem hagyta, hogy megérintsem és megtudjam ismerni, el tudjam képzelni, hogy ki is áll előttem. Természetesen kihallom az elégedettséget és a jó kedved a férfi hangjából és csak halkan, magamban kuncogok. Férfiak! Nidalee még mindig nem lazult el, mellettem áll és kék szemét le nem veszi Kruice-ról, de úgy tűnik, hogy nem fogja megtámadni a férfit. Addig, amíg nem ér hozzám és nem fenyeget engem. Felismer egy növényt, amihez egy megjegyzést fűzök, amit talán a férfi nem is nagyon tud hova tenni. Az ő megjegyzésére csak halkan hümmögök és kezdek rájönni, hogy ugyan mi is a"foglalkozása" a férfinek. Tapogatom egy picit magam körül, majd bátorkodom megkérdezni a férfitől, hogy van-e még valahol növény. Érzem, hogy kicsit közelebb lép, majd a szavára felvonom kérdőn a tekintetemet és máris megérzem kezeit a derekamon. Nidalee vicsorítani és morogni kezd, támadásra készen, de lágyan intek a farkas felé, szinte nem is foglalkozom vele. Érzem a férfi lehelletét az arcomnál és tudom, hogy az arca ott van tőlem néhány centiméterre. EZ valamiért izgalommal tölt el. Lágyan a karjára támaszkodom, ahogy felemel, majd enyhe csalódottsággal konstatálom, hogy milyen hamar enged el és áll fel. Bizonyára farkasom félemlítette meg. Elveszem a felém nyújtott növényt és belehelyezem a kosárba. Fucsán nyugodt leszek, mintha az előbbi izgatott érzés csak valami hiba lenne a rendszeremben. ÉS valóban, nem megszokott ez a heves érzés, talán még én is meglepődöm rajta.
- Köszönöm! - lassan felállok, és a férfi felé nézek, hangom kimért és üres, érzelemmentes. Bemutatkozom, és várom, hogy ő is megtegye, és meg is teszi.
- Én is örvendek a találkozásnak. - biccentek újonnan szerzett ismerősöm felé, miközben lágyan Nidalee nyakszőrébe túrok.
- Nidalee a botomat, kérlek. - szólalok meg és szabad kezemet a levegőbe emelem, mintha egy botot fognék. A farkas érti már a jeleimet, így a homokból fogával emeli ki fehér botomat, és adja a kezemben.
- Köszönöm Kedvesem! - mosolygok szeretetteljesen a farkasra, majd ismét a férfi felé nézek.
- Azt hiszem, ideje mennem. Mi lesz a... Társával? - mosolyodom el és direkt használom ezt a szót.

Tárgy: Re: Homokos part Csüt. Júl. 24, 2014 12:27 am

Vigyorogva tűröm végig ahogy felmér sajátos, igen csak khm. mondjuk azt, hogy érdekes módszerével.
- Semmi gond.
Válaszolok neki, miután bocsánatot kér, mert megtalálta a csiklandós pontomat. Az ismerkedésével kapcsolatos megjegyzést egyik szemöldököm felvonása mellett hallgatom végig. Nem tudok elképzelni olyat, akit zavarhatna ez, ha csak nem egy olyan bizonyos személy, aki jobban vonzódik a férfiakhoz, mint a nőkhöz. Ahogy tovább halad, követem tekintettel, végig nézem ahogy elkezdi összeszedni a növényeket, aztán szóba elegyedek vele az egyikkel kapcsolatban, és kissé el is magyarázom, hogy mivel is foglalkozok lényegében. Amikor megkérdezi, hogy maradt-e még valahol növény, kissé közelebb kerülök hozzá, hogy magamhoz ölelve megemeljem, és a homokból kiszedhessek még egyet onnan, ahol a térde volt még az előbb. Utána viszont elengedem, és átnyújtom neki a növényt. Közben viszont sikerül kiszúrnom egy apró rezzenést az arcán, miután elengedem, mintha nem örülne túlzottan a dolognak. Bár, nem vagyok biztos a dologban, hogy tényleg jól láttam-e, vagy csak képzelődtem. De, bízom magamban. Jó szemem van, könnyen ki tudok szúrni mindent, aminek értéke lehet, és néha egy ilyen mozzanatnak is lehet értéke.
- Nincs mit.
Mosolygok tovább a lányra, de azt még mindig nem tudom, hogy bánjam-e, hogy ő ezt nem láthatja. Nem hiszem, hogy zavarná a folytonos vigyorgásom, mert, ez a hangomból is hallatszik, és most sem tűnik úgy, mintha zavarná. A bemutatkozást követően viszont szól a farkasának, hogy adja oda neki a botját, és utána szóvá teszi, hogy lassan ideje lenne indulnia. Kissé szomorú a dolog, mivel egész kellemesen el tudtam beszélgetni vele, és miután megtudta, hogy mivel foglalkozom sem nézett rám rossz szemmel. Na jó. Ez így kissé hülyén hangzik, de nem számít.
- A társammal?
Tekintek az ájult férfi felé, miközben megvakarom a tarkómat. És ez pedig egy igen szerencsés mozzanat volt, mert a fickó épp elkezd mocorogni, és kezét már épp fejéhez kezdi el emelni.
- Öhm azt hiszem nekem is sietnem kéne miatta, mert már ébredezik...
Fordulok közben vissza a lány felé.
- Majd még látjuk... érezzük... ööö... majd még találkozunk.
Próbálok elköszönni tőle, de kissé bele kavarodok ebbe a vakság dologba.
- Óh. Jó hely az erszénynek, de onnan is meg lehet szerezni.
Jegyzem meg viccelődve, aztán megindítom a lépteimet. Viszont pár lépés után meg is torpanok, és vissza sietve, a lány kezébe nyomom a szövetdarabot amiben a hús van.
- Hátha ízleni fog a farkasodnak.
Ezután nyomok egy csókot a lány ajkaira.
- Ha mást nem is, legalább egy csókot lopok.
Viccelődök kicsit, aztán, várok pár pillanatot, időd hagyva, hogy, ha akar akkor például felpofozhasson. Ha megteszi, ha nem. A pár pillanat letelte után vissza húzom a maszkomat, és csuklyámat a fejemre, majd futásnak eredek, kanyarodva egyet, szépen átgázolok az épp felkelni készülő fickó gyomrán, hogy maradjon csak még egy picit nyugton, aztán már célba is veszem a várost, nem kis sebességgel.

//Bocsi a késésért, és, hogy ilyen rövid lett még így is a végére :/ Smile

//

Tárgy: Re: Homokos part Pént. Aug. 01, 2014 11:52 am

A növényeket szép lassan összeszedegetem a földről és a férfi is segít, hogy ne maradjanak árva növények a homokban. Azért ilyenkor jól jön a segítség, bár tény, hogy vélhetőleg Nidalee is értette volna, hogy mit akarok. Minden esetre kicsit zavarban érzem magam, hogy olyan közel kerülünk egymáshoz, de nem tart néhány másodpercnél tovább, úgyhogy nincs min gondolkoznom. A furcsa, heves érzés ahogy jött, úgy el is múlik, tényleg nem érdemel több gondolatot részemről. Hallom és érzem, hogy a férfi folyamatosan vigyorog, és habár engem nem zavar, nem tölt el kellemes érzéssel, nincs nekem is vigyoroghatnékom. régen kioltottam már magamból ezeket a furcsa érzéseket, maximum néhány apróbb mosolyra futja. Menni készülök és felállva a botomat kérem farkasomtól, aki lelkesen, megszokott módon adja a kezembe, bár még mindig eléggé feszült a férfi miatt. Lágyan beletúrok szőrzetébe, és szeretetteljes hangon köszönöm meg segítségét. Kruice érezheti, hogy mennyire kötődök a farkashoz érzelmileg, és a halk, furcsa morgásból azt is érezheti, hogy ez viszont is így lehet. Nem is igazán tudom elképzelni, hogy mi lenne velem, hogyha nem lenne Nidalee. Rákérdezek a földön elterülő férfire, és direkt azt a bizonyos "társ" szót használom, ami egy aprócska mosolyt varázsol az arcomra, de nem sokáig marad ott. Érzem, ahogy a farkasom megfeszül, majd hozzám is eljutnak a hangok: a földön fekvő férfi mocorogni kezd. A furcsa búcsúzásra ismét egy lopott mosolyt küldök a férfinek, és lassan bólintok.
- Igen, ebben biztos vagyok és nagyon remélem, hogy nem a munkája kapcsán! - jegyzem meg határozott hangon, ezzel szinte megfenyegetve a férfit, hogy ne próbáljon hozzám betörni és ellopni bármimet is, mert Nidalee-vel gyűlik meg a baja. Azért a végén ismét picit elmosolyodom, majd a földön fekvő férfi felé fordulok, aki hangosan nyög néhányat. Összevonom a szemöldökömet és igyekszem érzékelni, hogy Kruice elindult-e már. Most itt hagy ezzel a férfivel? Tényleg?! Mégis mit csináljak vele? Érzem, ahogy a férfi megáll előttem, majd valamit a kezembe nyom. Valami szövet, és az illatából érezve hús van benne. Vajon ezt nyúlta le a férfitől? Nagyszerű, mert akkor bűntárs leszek... Ezen gondolkozom, amikor ajkát az ajkamon érzem, és döbbenten pislogok néhányat. Nem csókolok vissza, hiszen minden olyan gyorsan történik, csak igyekszem úrrá lenni hevesen dobogó szívemet, és döbbent tekintetemmel keresem a férfit. Kinyújtom a kezemet, és érzem, hogy még ott van, így lágyan végigsimítok a vállán, majd az arcára helyezem a kezemet. Csak néhány pillanat, csak néhány érintés és már el is múlt az érzés.
- Menj! - szólalok meg határozottan, majd a földön fekvő felé fordulok. A szövetben lévő húst a kosaramba teszem a növények alá, hogy ne látszódjon, majd le is takarom.
- Mi történt? Hol... Hol vagyok? - nyöszörög a férfi, mire Nidalee lassan odaoson hozzá, én pedig követem őt.
- Ki az? - szólalok meg, mintha csak most tudatosulna bennem, hogy nem vagyok egyedül. Hallom, ahogy a férfi lassan feltápászkodik.
- Aireen Kedves, hát maga az? Mit keres itt egyedül? Nem látott egy... -elharapja a mondatot, majd érzem érdes kezét a kezemen. Elönt az undor és eszembe jut, hogy Kruice-nak mennyivel lágyabb volt az érintése. A furcsa érzést megint hamar elhessegetem, és Nidalee morgására a férfi el is enged.
- Ne haragudjon Kedvesem. Egy tolvajt üldöztem errefelé, és... Azt hiszem leütött. Nem tudom mennyi ideje fetrenghetek itt... - porolja le magáról a férfi a homokot.
- Sajnos fogalmam sincs Issdor, de megkérhetem, hogy kísérjen vissza a városba? Hátha útközben belebotlik a tolvajba... - lépek közelebb a férfihez, majd néhány apró tapogatózás után belekarolok a nagy darab férfibe, aki szinte odavan a gyönyörtől. Lassan vezetni kezd, miközben Nidalee jön mellettem, én pedig beszélgetésbe elegyedek a férfivel, miközben fülelek. Vajon Kruice eltűnt már? ...

//Köszi a játékot, nagyon élveztem! //

Tárgy: Re: Homokos part Hétf. Aug. 18, 2014 11:38 pm

Játék lezárva!
Szabad terület!

Helló, sweetheart! I am **Ajánlott tartalom**