Sierra Tyrell

Az életem kűzdelem volt. Harc az elejétől. Az anyám, aki egy harcost akart szűlni kapott egy lányt, akire az apja még csak rá sem bírt nézni. Hiába a nagy barna őzike szemek, hiába a pirospozsgás arcocska , hogy ha csak a csalódást látják benned. Az apám az egyik legnagyobb ember volt a városban, mégis mikor a gyermeke holléte után érdeklődtek, mindenkinek csak annyit mondott, hogy nagy férfi lehettem volna de belehaltam a születésembe.
Egy egyszerű parasztasszony vett magűhoz, akinek végtelenül jó és tiszta volt a lelke minden megpróbltatás után, amin át kellett esnie. Egy kis kocsmát vezetett és amint elbírtam a korsót, nekem is be kellett állnom dolgozni és nem egyszer kellett kiszednie részeg katonák kezei közül és inkább a saját testét adta, mint az enyémet. Az ilyen éjjeli tivornyák után rendszeresen sírt. Nem tudta, hogy látom vagy éppen hallom őt , mindig ügyelt rá, hogy erősnek mutassa magát előttem. Aztán az egyik sárkánylovastól teherbe esett, akinek nagyszámú családján hatalmas szégyenfolt lett volna egy fattyú gyermek.
Aznap kilovagoltam a városi piacra, hogy vegyek 4 tyúkot, azok helyett amiket a farkasok elragadtak és csak a hatalmas füstnyúlványra lettem figyelmes, ami a felhőkig emelkedett. A szürke kanca nyakára simulva vágtattam haza , és imádkoztam az istenekhez, hogy ne vegyék el őt tőlem. A ház , a föld minden felégett. Láttam a romok alól kilógó kezét. Nem mertem elmozdítani semmit. Úgy akartam rá emlékezni, ahogyan élt és nem , ahogyan a súlyos gerendák szétroncsolták a testét.
Azon a napon elhagytam Kysppie szigetét és beálltam a lázadók közé és végre úgy éreztem , hogy érek valamit. Nem hagytam, hogy a férfiak hozzám érjenek. Szívós dögnek neveztek a hátam mögött a szemembe egyik tetű sem merte volna mondani. Kiképeztek és megedzettek, hogy hogyan kell sárkánylovast ölnöm.
Fájdalmas és kegyetlen módszereik voltak, de hatásosak és ez minden küzdelmet megért, amit a porban fekve töltöttem és ketten rugdostak. Dicső lett számomra az a nap, amikor már nem tudtak megverni. Amikor egyre kevesebb lila folt ékesítette a testemet, mert már én voltam az ügyesebb és a gyorsabb. Kiképzővé váltam, azokat bízták rám akik erősek voltak, nagyok, de lomhák. Én pedig fürge, vékony , de szívós. Rám volt bízva a Saelte lány megölése, de még az ítélet előtt meglépett , így most az én dolgom lesz utánamenni, így egyből hajóra is szálltam, vissza arra a szigetre, amit már 6 éve nem láttam.

Üdv, Sierra!
Csak annyit mondhatok, sajnálok mindent, ami az örökbefogadóddal történt. És csak most szólok, Liatyt, nem viszed sehova, megölni meg pláne nem fogod
Foglalj avatart, aztán irány, játszani!