~ I see you, behind your wall's

In the shadows

A labirintus csendes volt, ahogy a vastag, sövényfal kellemes félhomályba burkolózott, és a nap utolsó fénysugarai baljós, már-már ijesztő fénybe vonták a hatalmas teret. A táj néma volt, mindössze egy messzi dallam hallatszott, egy zongora billentyűinek zaja, ahogy egy kéz játszik egy furcsa dallamot. Tétován állok a labirintus előtt, nem tudván eldönteni belépjek-e, és ha igen mégis mi várna ott rám? Eszembe jut az összes rémköltemény amit olvastam, Aliceről, és a szívkirálynő labirintusáról, az útvesztőről, ahol egykor egy félelmetes szörny élt. Hogyan hihetném hogy ez mind csak kitaláció? Mégis belépek, a zene... megbabonáz, vonz magához. Baljós, minden porcikám sikolt, hogy ne menjek tovább, forduljak itt és hagyjak mindent. De nem tehetem. Vonz és taszít egyszerre ez baljós, és mégis oly gyönyörű dallam. Elindulok. Merészen, egyik lábam a másik után, a labirintus kinyílik előttem, a sövényfal életre kel, indák százait, ezreit látom, ahogy végtelen kusza formában nyúlnak, kúsznak az ég felé. Madarakat látok és színes ezernyi lepkét. Talpam alatt a zöld fűszálak susognak és csiklandoznak minden lépénél, és egyre csak megyek. Egy jobbra fordulás után két bal, és látok egy különös alakot, áttetsző mint a levegő, mégis gyönyörű... Könnyed ruha lebben után ahogy eltűnik.
Tovább kell mennem, a dallam... az az édes-melankólikus, a lelkemig hatoló hív. Közeledek, hangosabb a dallam, és kiveszem hogy ez egy zongora... valaki a közepén játszik egy réges régi zongorán. Már csak egy kanyar és egy fal választ el. Megtorpanok, biztosan ezt akarom? Érzem hogy valami más lesz ha kilépek a sövények takarásából. Kilépek a rejtekből, és megpillantom a fekete zongorát, olyan háromszög alakú mint a zongorák többsége, de sehol nem látok senkit. Közelebb lépkedek, és végül észreveszem. A levegő is bennakad, a hang fennszakad. Egy kézpár zongorázik, test és fej nélkül. Kísérteties jelenés. Mélabússá válik a dallam, és ahogy a dal véget ér, a kezek tapsolnak egyet, és végül eltűnnek. Az egész eltűnik, a rét amin állok, már nincs többé körülöttem zongora, és magas sövényfalak. A varázslat, a látomás, amit a kéz teremtett eltűnt, és az erdő szélén állok, tanácstalanul. Miféle látomás volt ez? És mégis hol vagyok?