Külső, belső leírás

Nincs olyan, aki igazán ismerne engem, és ez így van jól, nem is akarom hogy ilyenek legyenek, én tipikusan az a magányos típusú ember vagyok, aki akkor érzi a legjobban magát ha mindenki békén hagyja. Vannak ilyen emberek a világon. Nem vagyok egy szociális alkat és jó sem, nem az én tisztességem hogy mintapolgár legyek. Nem nevezném magam éppen mindennapi személynek. Kellően határozott vagyok, és kellően gátlástalan hogy megtegyek mindent, amit talán mások nem tennének. Nem riadok vissza senkitől, és nincs olyan ember aki elmondhatná hogy ragaszkodik hozzám, vagy a barátom lenne. A stílusom nem igazán segít rá hogy az emberek szeressenek, de nem érdekel, engem szinte senki nem kedvel, az éles nyelvem és morbid humorom miatt, mindig kimondom mire gondolok, és sosem tudhatod hogy kinek az oldalán állok, és mi válik nagyobb hasznomra, az életed vagy a halálod. Ha eldöntök valamit, abban senki nem ingathat meg és megvan a magam értékrendszere, ami alapján cselekszem, de nem várom el senkitől hogy ezt megértse. Az élet nem tündérmese. Szeszélyes vagyok, és a szemem nem egy lélektükör, sosem tudhatod mi van ott, és mire gondolok. Nemrég valaki azt mondta olyan vagyok mint egy megvert kutya akibe a kelleténél többször rúgtak bele és most nem enged közel magához senkit. Talán van benne igazság. A hűségem, jelenleg egy személyhez kötődik, még ha az illető nem is tudja, miért van ez így. Talán egyszer, majd elmesélem neki.

Semmi panaszom az alakomra, karcsú de formás vagyok, nem szanaszét gyúrt lufi izmokkal, hanem igaziakkal, és nem halok bele ha fel kell emelnem egy kicsivel nehezebb súlyt. Hosszú szőke hajamhoz metsző kék szempár társul, aminek kegyetlen fényétől sokan riadtak már vissza. Örökös gúnyolódás csillog benne és nihil. Leginkább feketében látni, és összességében nem mondhatom hogy túl bizalomgerjesztő benyomást keltenék. A szakáll az arcomon csak a hab a tortán.

Előtörténet

Nem vagyok jó ember, soha nem is voltam, ezt elismerem, és könnyű természetű sem, de hát nem vagyunk egyformák ugyebár? Éppen ebben rejlik a különlegességünk.
Abban azonban én sem vagyok különleges, hogy megszülettem, és volt két szülőm is akik viszonylagos gondoskodással neveltek, és apám sárkánylovas volt, remélte hogy én is az leszek egyszer majd, és tovább viszem ezt a dolgot. Nem ilyen hatalmas családi hagyomány, de apám szerette volna ha én is sárkányon száguldozok és a szigetet védem. Nem hibáztatom az öreget, csak büszke akart lenni rám.
Jó ideig nem érdekelt a dolog, nem is tudom mikorkezdtem el érdeklődni irántuk, és álltam tanoncnak hogy mindent megtudjak róluk, és aztán elmehessek tojást választani. Azaz, hogy a tojások válasszanak engem, de a barlangban nem találtam semmit ami mocorgott volna, és mint minden tanonca kit nem választ semmilyen tojás, elkeseredtem. Abban az évben nem választott tojás, de apámnak el kellett mennie egy időre, pár hónapra és vele tartottam. Utána szöktem, és mire észrevette hogy követem, egyszerűbb volt maga mellé vennie, mint visszavinnie. Szóval követtem, és a legnagyobb csodálkozásomra itt találtam rá a tojásra, ami kiválasztott engem.

Megmoccant ahogy közeledtem felé, de fogalmam sem volt hogy ez miféle tojás lehet, mindenesetre éreztem a hívását, így hát felvettem és elvittem magammal. Mint később kiderült démon sárkány tojásra bukkantam, és többen is mondták hogy ők nem vállalnék be. Nekem ennyi kellett. Ha azt mondják nem tudom megcsinálni, akkor meg fogom, és ez így is lett.

A sárkány és én hatással voltunk egymásra, biztosan sokat alakított a jellememen az, hogy Erion milyen és fordítva is igaz. A szüleim halála volt az a pont, amikor befelé fordultam kicsit a világ elől, és igazán rajta kívül nem igen kerestem a társaságot. Sokat gyakoroltunk együtt és javítottunk az összhangon, és egyre jobbak lettünk, míg végül kineveztek kapitánnyá. aligha nem az egyik legfiatalabb vagyok, de tudom mi a dolgom, és nem ijedek meg egy kis harctól sem. Voltak már kisebb összecsapásaim, amikben remekeltem, és jól szerveztem a csapatot, így hát nem érte szó a ház elejét. Apám büszke lenne rám, ha nem viszi el a betegség. Most egyedül élek, a sárkányommal, nem adtam senkinek a szívem pedig tudom hogy lenne rá jelentkező.