Lustán közeledek az üresnek mondható asztal felé, ahol nem ül más csak egy ember egy nő, akit szegről végről ismerek is. Azt nem mondom hogy túlságosan jól, de legalább onnan hogy társam szokott lenni a gyakorlások alatt és párszor gyakoroltunk együtt, mindenféle beszélgetés, vagy ömlengés nélkül. És most leteszem magam az asztalhoz és rá könyöklök, ahogy leteszem a sörös kupámat magam elé.
- Nem szorongok, menekülök a pékné elől... - szusszanok fel visszanézve rá, hiszen nem vagyok többnyire rosszba senkivel, de a pékné valami okán egész álló nap engem hajkurászott, hogy cipekedjek neki valami hordókat vagy zsákokról beszélt? És nekem ma nem sok kedvem volt megszakadni a mázsás súly alatt, és a zsémbelését hallgatni. Ahhoz nincs sok kedvem, inkább követem Amirra pillantását és a pultnál balhézók felé pillantok, mint kb mindenki más a kocsmában és félig meddig arra is fordulok hogy premier plánban lássam ahogy elcsattan az első jobbos, és kitör a hangzavar és a verekedés. Szerencsére tőlünk messze vannak, és így nem fenyeget az a veszély hogy rázuhannak az asztalunkra, vagy elsodornak minket magukkal, vagy bármi bajuk esik.  Igazából csak a szokásos esti program ami azt illeti.
- Nem, mint látod... Kedvem támadt valami jó zajos helyhez, ennél jobbat keresve sem találnék - villantok egy halovány mosolyt rá, mert elismerem tetszik, persze kinek ne tetszenének a szőke fürtjei, vadmacska természete és a kékes szemei, talán még el is mennék vele egy-két alkalomra bár nem hiszem hogy jó néven venné a próbálkozást. Na majd a következő két sör után...
- És te? Balhét kerestél?

To: Amirra

Futólag figyelem a mosolyát, tulajdonképpen egészen kedvessé teszi az arcát ahogy mosolyog, de ritka vendég az arcán, mint az enyémen is. Bár én többnyire gúnyos mosollyal nézem a világot, mert ha tudnák milyen vihar dúl bennem, már régen kivetetettek volna innen is. És mi lesz az, akit még a száműzöttek is száműznek?
- Többek között azért is. Bár most valami zsákokat akart a nyakamba sózni hogy segítsek neki - sóhajtom lemondóan, ma már nem valószínű hogy itt felbukkanna az emlegetett nőszemély, de sosem lehet tudni, és végül is osontam már ki tőle hajnalok hajnalán párszor. Csinos, én meg férfiből vagyok, és teljes diszkréció övez de nem hiszem hogy Mira elújságolná mindenkinek, ahhoz nem elég beszédes, és valamilyen szintű hasonlóságot érzek benne. Figyelem közben a műsort ami a pult körül alakul ki, pár értetlen alak és a kocsmáros között.
- Szóval kényszerből randizol idegen lovasokkal csak hogy eltekerd a fejüket, bár nehéz dolgod nyilván nincs - közlöm burkoltan hogy jól néz ki, hiszen jó lenne ha összejönne egy kicsit, egy vagy két alkalomra, de azon sem akadok ki ha nem sikerül. Viszont a kellemes elfoglaltságot amit az jelent hogy őt nézem, és méregetem megzavarják a söröskupák, amik közül egy ijesztően közel húz el mellettünk és mérgesen nézek oda ki mer megdobálni minket, és visszadobom. Az sem érdekel ha eltalál valakit, ha balhé lesz hát max belekeveredek, amúgy is illene már, a végén még rám fogják hogy puhány vagyok, mert nem szoktam verekedni.
- Vagy balhéba kerülök vagy nem.... - morranok fel, ahogy visszaülök, és remélem nem rángatnak bele, nincs sok kedvem hozzá.
- Téged nem talált el, ugye? - érdeklődök közömbösen.

To: Amirra

Kis mosoly jelenik meg az ajkaimon ahogy elnyílik a szeme a tényre, hogy bizony velem csalja az urát a pékné, hiszen mindenki azt találgatja hogy ki lehet az, de vagyok olyan diszkrét hogy eddig minden hiába volt, és senki nem tudta meg, Amirra meg nem a fecsegéséről híres és nem hiszem hogy szét akarja kürtölni amikor megtarthatja magának is az információt. Okos nő, és az okos nők veszélyesek. Tetszik a mosolya és ahogy reagált erre a kis hírre, bár az sem jelentene kihívást ha a pékkel kéne összeverekednem emiatt, de hát az ő baja ha nem hűséges az asszonya nem az enyém. Egyetlen bűnöm hogy kb húsz évvel fiatalabb vagyok mint ő. Hát pech rá nézve de ez van. Hűvöskés arccal figyelem ahogy nem halad semerre a balhé, és végül szürkés pillantásom visszatér Amirra-ra. Vajon az ágyban is olyan vadmacska lehet mint amilyen a jelleme amúgy is?
- Az nem rossz, veszélyes de felettébb hasznos tevékenység - teszem hozzá, elismerve a képességeit hiszen nem vonom kétségbe hogy jó harcos, és nem csak jó nő, bár eleve nem szokásom lebecsülni senkit sem, nem akarok ráfaragni és nem akarok emlékezni sem. Nem akarom hogy megint Kysppie szigetén járjanak a gondolataim egy bizonyos sárkánynál, akiről csak Carax tud. És még élek, ez azért teljesítmény. Aztán lehúzom a fejem ahogy alacsonyan szállnak a korsók, de szerencsére nem talál el, így hát visszadobom, és nem is foglalkoznék vele, de úgy tűnik valaki nem akarja ennyiben hagyni és így inkább visszafordulok arra amerre Amirra néz, és végigmérem a közeledő alakot. Lehet hogy erős, de én sem vagyok gyenge és a lovaskodás azért megedzett igaz hogy nem repültem de a többi gyakorlat alól nem húzhattam ki magam. És azóta sem teszem ezt. Hátra tolom a széket hogy bekapcsolódhassak a balhéba és az idegen felé pillantok, a kiállásomtól nem futamodik meg, pedig szinte látom szemében a felismerést hogy ki vagyok. Felvonom a szemöldököm.
- Na? Teszel valamit vagy csak meg akarsz ijeszteni? - provokálom, hiszen egy kis verekedés ellen sosem volt semmi kifogásom. Egy pillantást vetek Amirrára, de úgy látom nem akar belefolyni, én meg kivárok, és ahogy az alak feldühödve nekem jön, már ütök is. Többször, gyorsan két felől, ügyesen elhajolva, csak az kellene hogy kék zöld legyek. Megtántorodik az ütésem után, eleve sem egészen józan hogy olyan stabilan álljon a lábán, de azért megpróbál visszaütni.

Nem szeretem a felesleges balhét és vérontást sem, de ha ez szükséges a céljaimhoz, amik nem éppen a legnagyobbak akkor megteszem, attól hogy nem szeretem nem vagyok még béna hozzá és a kiképzés évei miatt, na meg a mindennapos gyakorlásnak hála igen jó erőben vagyok és most sem térek ki a balhé elől, sikerül is ellátnom a baját, szerencsére az első két ütés el is veszik a kedvét, és a barátai jönnek oda, ronda pillantást vetve rám, ami engem nem érdekel, visszanézek rájuk, felhúzom az egyik szemöldököm, de ők nem akarnak tőlem semmit szerencsére, így mennek a maguk dolgára, én pedig visszatelepedek a székre Amirrával szembe és elhúzom a szám, a korsóm üres...
- Kösz, utálom ha belém kötni, főleg akik nem is bírják a piát... - rázom meg kicsit a sörényem és ahogy közelebb hajol, én is előre dőlök hogy ebben a káoszos hangzavarban is halljam mit akar mondani és a kérdésére enyhén meglepődöm, nem hittem volna hogy pont ő fogja felvetni, de ezek szerint nem vagyok nála esélytelen, és hát nincs semmi kötelezettségem, miért utasítanék el egy ilyen lehetőséget? Száműzött vagyok, nem totális idióta. Lassan kinyújtom a lábam az asztal alatt, és csizmás lábammal megbököm az ő csizmás lábait és ártatlanul elmosolyodom.
- Ha van valami jobb ötleted én benne vagyok - válaszolok, szememben látszik hogy vele kettesben szívesebben lennék, máshol mint itt, lehetőleg felette, de azt sem bánom ha ő kerül felülre. Persze ha eljutunk idáig, tervnek mindenesetre jó. Lassan felkelek hogy kifelé induljak és nem nézem meg követ-e, majd kint kiderül, mindenesetre átvágok a kocsmán, kikerülve a nagy zajt csapó alakokat, ilyenkor észrevétlen lehet távozni mindenki a balhézókra figyel, ha együtt mennénk ki, még a végén hírünk kelne, ami nem feltétlen lenne jó, bár annyira azért nem izgat. De nem akarom hogy tudják micsoda mázlis vagyok.

Szemrevaló, még nekem is, bár persze hallottam már szóbeszédeket meg ilyesmiket hogy kemény dió, meg ilyesmi, és nem éri meg a fáradtságot, de nem igen érdekel a sok idióta vélemény, szeretem a magam bőrén megtapasztalni hogy mikor meddig mehetek el és meddig nem. Jelen esetben mondjuk Amirra sem igen érdekelne, ha nem mutatna ő is némi együttműködési készséget, hogy tetszem neki, vagy legalábbis nem rúgdalna le magáról ha rámásznék. Ami komoly előny nekem másokkal szemben, és miután a kupám amúgy is kiürült, és semmi dolgom nincs, akár miért is ne tennénk egymást próbára ilyesféleképpen? Főleg ha mindketten akarjuk, és én semmi jónak nem vagyok az elrontója.
El is indulok kifelé, feltűnésmentesen osonok ki a helységből, semmi kedvem hogy hírbehozzanak Amirrával, éppen elég nekem hogy a kilétem találgatják hogy a pékné szeretője vagyok. Szép nő na, és könnyű megkapni, miért ne élnék vissza ezzel? Fiatal vagyok, és amíg rá nem jönnek... Egyszer élek, aligha lenne még egy ilyen alkalmam, ki kell használnom hát amíg lehet. Főleg hogy Carax nyíltan meg akar ölni szerintem azzal hogy kémnek akar visszaküldeni a szigetre. A sárkányomhoz. Ami egy elég elborult ötlet a részéről, ugyanakkor jogos is, és nem szegülhetek ellen a parancsának, de csöppet sem vonz a dolog hogy ilyen nyíltan játsszak a fejemmel és az életemmel. Ugyanakkor mégis csak a vezérem, akire felesküdtem, és nem véletlen hogy itt vagyok, bár kifejezetten gonosz sem. Csendben teszem a dolgom, és csak az ő parancsai kötnek, semmi más. Elég nagy szabadság ez nekem ahhoz, hogy megérje itt maradnom, és visszanézek az elém toppanó szőke vadmacskára.
- Remek ötlet, szívesen úsznék egyet veled - válaszolok, és szavaimnak eleget téve el is indulok a nem messze lévő part szakasz felé, hamarosan máshol fogok így megmártózni és nem vagyok benne biztos hogy az nekem olyan jó lesz. Apám ki fog akadni ha még él ugyan... Felsóhajtok ahogy átvágunk egy kis bokros szakaszon, és bele akad egy ág a ruhámba, de szerencsére nem szakad el, a karcolásokat meg már fel sem veszem.
A partra érve megállok, elnézem a vizet és a távoli sziget felé pillantok, alig látszik, apró pont mindössze, de mégis. A szülőföldem, amit elárultam és elhagytam.
- Vissza fogsz menni valaha is Kysppie-re? - kérdezem ahogy elindulok a vízhez közel, hogy belemerítsem a kezem.