Tárgy: Cserjés partszakasz Vas. Május 18, 2014 6:17 pm
Cserjés partszakasz
A part azon része, ahol puha homok helyett, főként bokros növényeken átgázolva jut az ember a vízhez.
Helló, sweetheart! I am Vendég
Tárgy: Re: Cserjés partszakasz Vas. Május 18, 2014 6:19 pm
To: Rosco
Kószálok a szigeten, jobbára céltalanul, nincs maradásom se itt se ott, de mégis mivel innen szöktem el, itt kevés az esélye hogy bárki is itt keresne, nem érzem magam veszélyben ahogy a homokos parton sétálok, és a lustán hullámzó tengert figyelem, ami elválaszt a mostani otthonomtól. A száműzöttek szigetéről jöttem, de már oda tartozom. Ott élem azt az életet, amit én választottam, és nem azt amit gyerekként rám erőszakoltak, hogy lovasként kell élnem, és a szigetet védelmeznem, dicső és hősies katonaként. Nem vagyok én az. Sem bátor, sem kiemelkedően jó semmiben, nem lettem volna közéjük való, és inkább csak az apámra hoztam szégyent, mintsem az egész szigetre. Mindenkinek jobb ez így, nekem is. Neki meg, nem tudom azóta mi van vele, talán elfelejtett, talán újabb fiút nemzett anyámnak, talán kiátkozott. Fogalmam sincs. Érdekel egyáltalán? Érdekel. Ch. Remek. Az egyik közeli fához sétálok a homokos part mentén, és letelepedek rá, nekidőlök a fa törzsének, és onnan bámulom tovább a nagy kék vizet. Gyönyörű látvány, az is ami alatta van, az a fél perc amit egy levegővel lent tudok tölteni gyönyörű. Elmerengek kissé, nem veszem észre hogy valaki közeledne, csak később eszmélek amikor már egészen közel jár, és biztos hogy észrevett. Nem baj, reményeim szerint halad tovább, és nem szólít meg, hiszen nem is ismer...
Helló, sweetheart! I am Vendég
Tárgy: Re: Cserjés partszakasz Szer. Május 21, 2014 9:38 pm
Imádtam lovas lenni többnyire. Imádtal Vorl-t többnyire. Sok olyan napunk van , amikor viszont leginkább csak egymás idegeinek a gyilkolásával foglalkozunk, csak mivel Ő az erősebb ez leginkább rajtam szokott csattanni. Fizikailag csak ritkán bántalmazzik egymást, mert az egy kicsit olyan, mintha saját magamat vágnám pofon és fordítva. Őrködtünk és én úgy döntöttem, hogy 10 perccel korábban is be lehet fejezni ezt az egészet Vorl viszont ragaszkodott hozzá és ennek az lett a vége, hogy rondábbnál rondább szitokszavak röpködtek köztünk gondolati síkon, miközben átszeltük az eget. A helyzet végül annyira eldurvult, hogy egyszerűen bevágott engem a cserjék erdejébe és Ő hazafelé vette az irányt. Majd számolunk ha hazajutok. Amikor kimásztam a bokrok közül elkezdtem sétálni a parton. Egy alakot fedeztem fel nem is olyan messze tőlem, így gyorsítottam a lépteimen, az idegen gondolatára viszont Vorl is irányt váltott és valahol a közelben maradt. Nem ismertem fel a fiút. -Üdv.. esetleg eltévedtél?-vonom fel szemöldökeimet. Nem értem mi dolga lehet valakinek ennyire messze a várostól főleg egyedül.
Miután elintéztem a dolgokat a városban, megbeszéltem Morth-al, hogy a parton találkozunk és elmegyünk őrjáratozni egyet. Hazarohantam, felkaptam a kardom és az íjam és már indultam is a tengerpart felé. Fütyörészve, dúdolgatva haladtam, közben reménykedtem, hogy senki nem vesz észre, ugyanis még senki nem látott így. Furán festene a szemükben, amint a mogorva Rowen dudorászva sétál a tengerparti csapáson. Ráadásul kezében fegyverekkel... A gondolatra, hogy azt hinnék megbolondultam abba is hagytam és csendben haladtam tovább. ~Hol vagy már, te tűzköpő? Sosem szoktál késni? ~A kölykök feltartottak, 10 perc és ott vagyok. ~ válaszolta a fejemben zengve a hatalmas, fekete szörnyeteg, majd elindult Rhoanta szigetéről pontosan az irányomba.
Nem is tudom hogy jó ötlet-e ez vagy rossz, inkább tartom bolondságnak mind sem meg fontolt menetel, talán jobban kéne vigyáznom de a meg szokott szigetek egy nagyon jól ismert részén lépkedve inkább a rutinos, énem jött elő, mind ha semmi veszély nem lett volna csak mentem előre. Alig voltam talán az általam ismert út felén, még is sok régi emlék csapott meg hirtelen. Nem is tudom, talán nem ezen kéne gondolkoznom de hát mi máson járhatna a fejem? Talán bele futtok itt abba akibe a leginkább nem akarok, bár a régi szép idők, amikor még csak tanonc voltam repülni tanultam vele, és ide jártunk minden nap szinte. -Régi idők, szép emlékek, legalább ezt vissza tudja hozni ez a táj. Mormoltam el fogaim között miközben egy kisebb dombra értem, mély levegőt vettem és indultam tovább.
Fulgurae és én már egy ideje fent voltunk az égen és fentről pásztáztam a tengert. A csodás tengert amely a végtelen horizontba nyúlik. Gyakoroltunk. Mint ilyenkor minden este. Még az őrjáratunk előtt felkészülünk. Repkedünk és be melegítünk. Most is így tettünk. Rájött az öt perc játék Fulugaemre, amit gyakran én is élvezek, ha nem lát minket senki. Most is így volt engedtem hagy élvezze a repülést. Aztán hirtelen megéreztem a hideget, amit ki lehelt. ~Gurae, ne csináld ezt. Tiszta deres lesz az arcom és a hajam is~ ~ Bocs Karyn, de olyan jól essik kicsit játszani.~ ~Tudom, tudom~ Majd elmosolyodom ~Vissza megyünk a partra, de csak szépen lassan, ráérünk.~ A sárkányom egy gyors és éles 180 fokos fordulatot vett és a part felé repültünk. Kyppsie felé vettük az irányt.
Morth felfeküdve egy légáramlatra jóval magasabban szárnyalt, mint ahol Karynék játszadoztak. Elmélázott és velem társalgott, de szemei élesek, nem tudta elkerülni tekintetével Gurae-t a jégsárkányt és lovasát. Fogta hát magát és lejjebb ereszkedett melléjük. Morrantott egy hangosat, hogy jelezze hollétét és kilétét. ~Üdv, Gurae.~ köszöntötte a gyönyörű fehér sárkányt, majd kicsit előrébb húzott, ereszkedett és végül leszállt a parton.
Én mindeközben csak várakoztam a bokros szélén és figyeltem a vizet és a parton éjszakára búvóhelyet kereső madarakat. Hirtelen egy férfi hangja csapta meg a fülem, mire behúzódtam a bokrok közé. Hamarosan meg is pillantottam az illetőt, aki nem erre a szigetre való volt... ~Gyere, Morth. Itt egy száműzött. Talán többen is vannak. ~ üzentem sárkányomnak, aki átadta az információt Gurae-nak is...
Egy le szálló sárkányt láttam, abba biztos voltam hogy tűz sárkány, de hogy kié abban már kevésbé, leginkább csak tippelni tudtam volna gazdája kilétére. Közben felfelé néztem, s egy másik sárkányt vettem észre, még hozzá jég sárkányt. Hm, talán ha harcra kerül sor ebből még hasznom is lehet. Gondoltam magamba s inkább csak a tájban gyönyörködve mind ha nem is lennének itt a lovasok s sárkányaik tekintettem a messzeségbe, arcomat még jobban elfedtem fekete szőrme csuklyámmal, s le ültem a földre, szőrmém szét terült mögöttem.
Gurae a partfelé szállt majd megjelent Morth, aki amilyen nagy olyan gyorsan köszönt és repült el mellettünk ~Üdv Morth, Hogy hogy erre?~ Végül leereszkedett a tűzsárkány mellé Fulgurae is. ~ Karyn, itt egy száműzött lehet hogy többen is vannak a szigeten, Rowen egyébként itt van közelében.~ Amikor ezt meghallottam automatikusan vissza akartam pattanni Fulguraere, de helyette le csatoltam az íjamat és a kardomat róla ~Gyerünk kislány, nézzünk körül. Fel az égbe és fedezz mindenről tájékoztass. És szólj a többieknek is, ha tudsz riadóztasd őket.~ Elindultam vissza parton Fulgurae tájékoztatott hol találom Rowent. Reméltem, hogy Morth is szól lovasának az én érkezésemről.
Morth csak morrantott válaszul a másik sárkánynak. Nem a beszédességéről volt híres, az biztos. Leszálltak a parton, majd Karyn felküldte Gurae-t a magasba, Morth viszont maradt a földön és gyalog indult el felém Amint megláttam őket kiléptem a bokrok közül. Valószínűleg a száműzött férfi is, ha tényleg száműzött persze, észrevette már a hatalmas sárkányt, és talán már minket is. -Szia Karyn. Nem tudom ki ez és mit keres itt, de remélem egyedül van. - még jó, hogy hoztam magammal a kardomat, különben most meg lennék lőve. Morthnak mondtam, hogy maradjon itt, majd Karynra pillantottam és az idegen felé kezdtem lépkedni. -Üdv idegen! Mi járatban errefelé? - úgy csináltam, mintha nem sejtenék semmit. Mondjuk az arcát nem láttam rendesen, de nagyon ismerős volt a fickó. ~Látsz valamit, Gurae? Többen is vannak? ~ kérdezte Morth felpillantva a felettünk elsuhanó jégsárkányra.
-Egy kis felfedezésben és régi emlékek felídézésében, Rowen. Válaszoltam egy hangúan meg sem mozdulva az ismerős hangra. -És te mi járatban erre? Kérdeztem vissza anélkül hogy bármi reagálási időd hagytam volna neki. Őr járat, vagy a sárkányod közölte hogy itt vagyok? Hangsúlyom át váltott gúnyosba, enyhe szánalommal fűszerezve.
Rowen köazönést figyelembe se vettem. a lényegi információkat hallgattam. Íjamat a kezembe markoltam. Folyamatos kapcsoltaban voltam Guraevel. Le adta forró dróton az infokat tiszta a terep. ~Rowen, tiszta a terep. Nincs senki rajta kívül.~Mondta izgatottan Fulgurae, ilyenkor mindig fel lelkesül, hogy van valami fontos feladata. Tovább körözve felettünk és jelentést tett mindenről nekem az én kis Guraem. Rowen után mentem, mint aki fedezné. Nem szólaltam meg a férfi láttán tudtam kivel van dolgom már. Felkészültem a támadásra. Mi a fenét keres ez itt? Merev arckifejezéssel néztem a férfit.
Morth a háttérben fedezett minket, de csak annyira volt messze tőlünk, hogy ugrással ott lehessen mellettem, ha szükség lenne rá. Egy pillanatra, alig észrevehetően megcsóváltam a fejem, hogy Karyn az üdvözlést még mindig nem tanulta meg, de most nem ez a legfontosabb, egyelőre az elsődleges az idegen lenne. Közelebb léptem hozzá és megszólítottam, amire ő válaszolt is. Nem kellett két szót se mondania, amikor rájöttem kivel is állok szemben. -Alistair... -mondtam ki a nevét mély, gyanakvó hangomon. -Én itt élek. Te viszont nem! Semmi keresnivalód ezen a szigeten! - ezzel egyértelműen felszólítottam a távozásra. -Nem kellett a sárkányom hozzá, hogy észrevegyelek. A rejtőzködésed még mindig csapnivaló. - vágtam vissza, hiszen nem hagyhattam, hogy akármelyikünket is gúnyolja.
-Itt élsz? Elmosolyodtam s Rowen felé fordúltam. -Azt mondod semmi keresni valóm itt. Miért ne lenne ott keresni valóm ahol születtem? Vontam meg a vállam, s fordultam felé, és eszméltem rá hogy talán a távozásomon kívül semmit nem tud arról az estéről. -De hogy őszinte legyek, nyomokat követve jöttem ide, talán meg lepő számodra, de talán tudod hogy kit keresek, szóval gondolom nem bánnod ha folytatom a keresésem, kettőnk közül te is tudod jól hogy ha ártani akarnék bárkinek is már meg tettem volna. Közben egy pillantást vettem a hölgyre, elsőre nem ismertem fel végül rájöttem hogy ki is ő. Karyn, és te is itt? Még hozzá földön? Hol van a sárkányod? Kérdeztem tőle halálos nyugodtsággal mind ha barátságos beszélgetést folytatnánk.
~Nincs senki leszállhatok. Vagy szóljak valakinek?~ kérdezte meg tőlem. Tudtam aggódik értem ezt éreztem mikor így szólalt meg. ~Nem kell szólnod. Le szállhatsz mellém, elbánnunk Alistairral.~ Figyeltem a két férfi társalgását. Majd mikor nekem szegezte a kérdést rögtön elkezdett folyni a szó belőlem. -Takarodj innen el nem hallottad, Rowent. A földön is van életem. Nem csak a levegőből vadászok az olyanokra, mint te. Öt perced van eltűnni vagy a torokba vagy inkább a szemedbe fúródik ez a vessző.- Mondtam megvetően és halálos nyugalommal -Két perced van míg ide ér a sárkányom és három perc míg kordában tudom tartani, hogy ne bántson téged. Tudod ugye, hogy milyen az ellenségeimmel? Nem kell bemutatnom őt?-Mire bejeztem az utolsó szavakat már láttam is Fulguraet, ahogy felém közeledik.
-Szembefordultál a szülőföldeddel, így nincs helyed ezen a földön. - válaszoltam határozottan. Hiába is akarta volna Alistair megmagyarázni, hogy márpedig ő jogosan van itt, én nem most kerültem a sárkánylovasok közé és vezérnek is már jó rég választottak. Szóval van egy kevés rálátásom a dologra és gúnyos hangja sem fog elijeszteni. Persze gondoltam, hogy ez neki nem elég és igazam is lett. Elmondta miért érkezett Kysppiere, de ez engem annyira nem érdekel. Amíg nem látok hajlandóságot a megbánásra, addig nekem egyik száműzött se jöjjön ide vissza. -Nem tudom kit keresel itt, de nem engedhetem, hogy bárkinek is árts ezen a szigeten. Morth felmordulva közelebb lépett párat, amikor meghallotta Karyn kifakadását. -Ne Karyn! Mi nem vagyunk olyanok, mint ők. Ok nélkül nem rántunk fegyvert. - szóltam a nőhöz, majd visszafordultam Alistairhoz, s vártam mit tesz ezután.
Nem nagyon tudtam mihez kezdjek, be kell valljam életembe először vagyok így sarokba szorítva, de hát nem lennék az aki ha nem oldanám meg ezt is. -Szembefordultam a szülőföldemmel? Néztem Rowenre, s hangomon értetlenség volt felelhető. -Ezt te sem gondoltad komolyan Rowen, te is tudod nagyon jól hogy ha lett volna más lehetőségem azt választom. Közben már egy lehetséges csatán járt a fejem.kár hogy nincs meg mind a két kardom, ilyenkor jó lenne az a másik penge is.gondoltam magamba végül Karyn felé fordultam -Te pedig Karyn, mikor tanulsz már meg uralkodni magadon? -Olyan vagy mind egy gyerek akitől elvették a játékát.
Leeresztettem az íjamat Rowen, szavára és de pillanatok alatt meg tettem volna Alistairral, amit mondtam. Hallottam a pletykákat hogy a sárkányát keresi, de egy ilyen áruló nem érdemli meg, hogy vissza kapja a társát.Leszállt Fulgurae mellém. ~Itt vagyok Karyn. Meg védelek tőle, ha bármit is tesz.~ Mondta nekem. Majd Alistairra durván morrantot, hogy vigyázzon, mert meg bánja. - Rowen, rég megérdemli a halált sárkányokat öl meg és ha még egyet bántani mer megismeri a halált általam. Neked nem vagyok Karyn, te eltorzult senki.-mondtam még mindig hűvösen Alistair felé. Nem húztak fel, de mindketten közel jártak ahhoz. Az eszem és a szívem is azt diktálta meg kell halnia. ~ Nyugalom, Fulgurae!~
-Mindig van másik lehetőség. - összehúzott szemekkel meredtem rá, közben pedig már készültem előhúzni a kardom, mert úgy látszott Alistair nem szándékozik távozni innen. Valamelyest igaza van Karynnak és ez a férfi halált érdemelne, de mi nem dönthetünk mások életéről. Én azt vallom, és ezt már ezerszer minden sárkánylovasnak elmondtam, hogy nekünk nincs jogunk halált kiszabni mások életére, nem is ez a dolgunk. Csak akkor rántunk kardot, ha nincs más út, és csak akkor ölünk, ha a mi vagy társaink életét közvetlen fenyegeti az illető. -Ha nem akarsz eltűnni innen, akkor maradj. -intettem Morthnak, aki elindult felém, majd közvetlen mögöttem megállt. - Akkor a börtönben jól fogsz rostokolni. - még vártunk Morthal, hátha meggondolja magát. Bár kétség kívül jól mutatna egy cellában ez a mocsok.
Hm, lenéztem a földre s elgondolkoztam, amikor felnéztem Rowenre egy ötletem támadt. -Hát Rowen, nem sok választást hagytál, szerettem volna ezt pengék nélkül le tudni de hát ha erre nincs lehetőség. nyúltam hátra kardomért, s kivonva a föld felé tartottam élét. -Viszont, nem akarok vért ontani, így hát párbajozunk első vérig, ha győzöl akkor a sorsomról te dönthetsz, ha pedig én győzők békében hagytok s folytatom azt amit elkezdtem, áll az alku? Közben azon gondolkoztam hogy esélyes-e az egy az egy elleni küzdelem Rowennel vagy valaki közbe fog-e avatkozni.
Fulguraeből érzetem a dühét. ~Nem akarja őt látni, én tudom. Ne is keresse őt addig míg nem változik meg.~ Szólt hozzám Gurae. Én ezen a kijelentésen csodálkoztam. Mit tud Gurae? Nem szóltam semmit sem. Alistair, egy féreg, ő nem tud változni. Nem engedtem hogy a kardjához nyúljon. Egy vessző elsuhant mellette. - A következő a kezedbe fog fúródni.- és már ott volt a következő vessző a húron. Rowen ne kezdjen nekem itt párbajozni, mert utálom az ilyeneket. Miért akarják fitogtatni egymásnak a tudásukat? Úgyis bele szólnék az egészbe ezt Alistair is tudja. ~Gurae, mikor is találkoztál vele és miért nem tudok róla? Meg beszéltük rég hogy jelentesz mindenről. Ne mond azt, hogy ez nem jelentésre méltó dolog.~- mondtam megrovóan a sárkányomnak
-Nem vagyunk már gyerekek, hogy ilyesfajta játékokkal döntsünk. -válaszoltam magabiztosan, majd egy levegővételnyi szünet után folytattam is. - Elhagytad a szülőfölded és az árulókhoz csatlakoztál. Nincs itt maradásod. Nem fogok veled szembeszállni, Alistair. Te is tudod, hogy vesztenél. Végül intettem Morthnak, aki egy ugrással Alistai mögött termett, majd egy hangos morgás kíséretében leeresztette a fejét a férfi szintjére. -Várj még! Szóval Alistair... Eltűnsz vagy inkább a börtönt választod? - kérdeztem még meg utoljára. Közben egy elismerőt pillantottam Karynra, hogy szép lövés volt. Morth rám pillantott, s várt a jelzésemre, én pedig végig az árulóra koncentráltam.
Mély levegőt vettem, nem tudtam mitévő legyek. Tudtam ha meg mozdulok akkor Morth vagy Karyn egyik nyila végez velem, de ha meg adom magam azzal sem vagyok előrébb. -Nem keresem a bajt Rowen, inkább a börtön. Ezzel csatoltam le hátamról a kardom mi a földre hullt bőr tartójával együtt. -Viszont, csak utánatok. Bicendettem fejemmel a falu irányába.
Nem veszem be Alistair azt hiszi hogy utasítgathat minket nem és ezt pontosan tudta ő is többen voltunk és erősebbek. ~Az tudod úgy volt, hogy pár hete láttam őt mígte a tanoncokkal voltál és dühösen jöttél el az edzésről és szidtatt a felhozatalt. Én elakartam mondani.~ Hagytam hagy magyarázkodjon Gurae. Ezen mosolyogtam. Nem szóltam semmit még mindig Alistairon tartottam a íjamat és megsebzettem volna minden kép ha valami hirtelen és bár milyen rossz mozdulatot tesz főleg ha a kardjáért nyúl megint. ~Gurue, menj szólj valakinek, hogy készítsen elő egy cellát Alistair száműzött számára.~ kértem meg a jégsárkányomat, de ezt nem akarta teljesíteni egy hideg lehelet fújt rám. ~Nem én itt maradok veled.~ jelentette ki nekem. Ami most egy cseppet sem lepett meg, meg akart védeni, de én tudok magamra vigyázni.
Kezdőlap 
by Vendég Szomb. Szept. 30, 2017 9:56 pm
A part azon része, ahol puha homok helyett, főként bokros növényeken átgázolva jut az ember a vízhez.
