Zenei szösszenet...
Egy lépést előre teszek, de az út a lábaim alól eltűnik és zuhanok a mélybe.
A sötét mélység el fog engem nyelni és végem lesz, de valaki megfog és visszaránt fel a fellegekbe. Nem enged el. Soha nem enged el. Érzem örökké az övé leszek. Nem engedi, hogy tovább süllyedjek, harcol értem, bár nem ismerem. Tudom, értem harcol, hogy ne vesszek el a sötétségebe. Szemeim csukva csak, hallom ahogy, a szél táncol. Fázok, didergek, talán jobb lenne a mélyben lenni. Félek kinyitni szemem, hogy mivel találom szemebe magam. Így csak rá bízom életemet egy ismeretlenre, kiről mit sem tudok. Küzd értem, hogy ne vesszek a mélybe, érzem hogy szeret engem és ereje az én erőmet növeli, hogy újra és újra a fényben járjak vagyis repüljek vele, kit sosem ismerek meg, mert szemei zárva és keresem azt a pillanatot mikor kinyitva én is megszeretem, őt ki értem feláldozna mindent.

Drága Ismeretlen!
Már álmomban is mellettem vagy, nem csak az erdőben, ahol utamat állod haza felé menet.
Egy gyönyörű mezőn ültem, mikor te letelepedtél mellém és rám mosolyogtál én visszamosolyogtam, mire te valamiért felnevettél, nem tudtam mire vélni így kissé meglöktelek téged, hogy hagy békén és ne nevess ki. Hirtelen letámadva megcsókoltál.
Meglepődtem, mert miért is ne elakadt a szavam is, az első csókom volt és ez álomba történt. Talán szerelmes vagyok.
Az álmom utána kissé szürreálissá vált, mert te egy furcsa szivárvány színű sárkánnyá váltál, aki buborékokat fúj, tűz víz és jég helyet.
A buborékba ragadtam és a szél messzire el sodort tőled. Egy barlang bejárata elé, ahol egy felirat volt. Már nem emlékszem rá mit olvastam, de beléptem a barlangba és egyre beljebb és beljebb mentem míg teljes sötétségben voltam, akkor egy fénylő alak jelent meg. Te voltál ismét ott.
Majd csak annyit mondtál nekem: "Ne félj megmentelek." Felébredtem és a szobámba ébredtem. Kitől, mitől mentesz meg?  Szerinted jelent ez az álom valamit? Ajj, nem tudom, annyi mindent nem tudok, és annyira bizonytalan vagyok, veled kapcsolatban. Talán szerelmes vagyok beléd, és talán te is azért várod minden alkalommal azt, hogy rá kanyarodjak az erdei birtok ösvényre, hogy egyszer be valld azt, amire álmomban rájöttem, hogy én és te is érzel valamit. Ezt nem fogom elküldeni neked, hisz nem tudom hol laksz olyan érzések keringenek bennem, nem is tudom talán, mint maga az ősz. Elmúló és csak egy hirtelen nyári meleg szellő volt ez az álom veled az őszi hideg napon.
Elinor