Külső, belső leírás

Nyugodt jellemet kaptam a sorstól, megfontolt és derűs fűszerekkel vegyesen, még ha a sors meg is tépázott, ezen tulajdonságaimon nem volt képes változtatni, sőt, éppen ezek segítségével tudtam érett módon, bölcsen cselekedni. Kicsiny a világ, s mindenki ismer mindenkit, elég egy rossz szó, vagy tett és éveken át sem lehet jóvátenni a hibát. Ezekhez az erő, határozottság és biztos kéz ad biztonságot, nyugalmat azoknak, akik az életembe kerültek valamilyen módon.
Hűséges vagyok és kitartó, ám, ha valaki elárul, annak többé nem hiszek, s hagyom a maga útján haladni, tanuljon a hibáiból, hatással többé nem lesz rám.
Nem érdekel a hírnév, a szándékom annyi, hogy a legtökéletesebb légivadász legyek, mert egy-egy elhibázott cselekvés nem csak rám van hatással, hanem azokra is, akiket védelmezek.
Nem vagyok konzervatívnak sem mondható, az új dolgok megismerése sokkal több esélyt és lehetőséget ad a túlélésre, mások védelmére, magam józan eszének megtartására, ám oktondi és felelőtlen módon sosem cselekszem.
Anarkkal nagyon szoros a kapcsolatom, elszakíthatatlan, nagyon hasonló jellemvonásokkal rendelkezünk. Ezen kettő egysége a legyőzhetetlenség és egység érzetét adja, aki csak egyikünkkel is találkozik.

Előtörténet

Elgondolkodva rágcsálom a fűszálat, miközben Anark kedélyesen landol mellettem. Lélekben össze vagyunk nőve, ám sosem tekintettünk egymásra úgy, mint a másik tulajdona, vagy felettese. Anark különálló lény, ugyanakkor olyan erős kötelék van közöttünk, olyan módon, ami nagyon ritka, még a sárkánylovasok között is.
Gyerekkoromban már álmodtam Anarkkal, s a frászt hoztam a kísérőkre, amikor határozott léptekkel vettem irányt az egyik tojás felé, s tettem rá a kezem nyugalommal, mintha a legjobb baráttal fognék kezet. Az egyetlen mulatságos jelenet, hogy a hajam összes szála abban a pillanatban égnek meredt, és én vigyorogni kezdtem, dacára a fájdalomnak, ahogy a jel fokozatosan megjelent a bőrömön, a bal lapockám felett. Elvégre, ez azt jelenti, hogy kiválasztott, nem igaz?
~ Délután esni fog.
Anark hangja mindig, mint friss fuvallat, vagy nyári záporesőként csorog az elmémbe. Megnyugtat és tovább szilárdítja erőmet, mint ahogy tudom, az én jelenlétem, s szavaim ugyanezt teszik benne.
- Ezt mondd úgy egy hónap múlva is. Legalább valami jó is lesz aznap. – félig elmosolyodom, szomorúan.
Atyám nem várt tovább a párválasztásommal. Ha valaki, akkor ő elmondhatja, hogy nagyon próbálkozik a családalapítással, hiszen régi és elismert sárkánylovas családvonalat képviselünk, amit tovább kell örökíteni.
Anyámat korán elvette, mindketten nagyon fiatalok voltak, igazi szerelem dúlt közöttük a javából. Hamar meg is érkeztem, és mintha ez katalizátorként működött volna, anyám fél évre rá határozottan kijelentette, hogy sárkánylovas akar lenni. Atyám támogatta ebben, hogy aztán nyolc év múlva átkozódjon magában, amikor az özvegyi ruhát vette fel. Anyám jó harcos volt, de voltak nála jobbak is és alulmaradt az egyik csatában. Három év múlva azonban már az újabb családtagot ringatta a kezében, újraházasodott, nekem pedig megérkezett a húgom, akit édestestvérként szerettem és a bánatom ellenére elfogadtam atyám döntését addigra, hogy új nő került a házhoz. Atyám bánatára azonban Oliana húgom mindig irtózott attól a gondolattól, hogy sárkány hátára üljön, habár nagyon szeretett mindig is Anarkkal lenni, az első pillanattól kezdve, mint ahogy a többi sárkánnyal is.
Igazi családdá alakultunk, a szüleim gyerekhadsereggé nyitották a házukat.
Sokszor kaptam meg tőlük, hogy ugyan miért is csavargok annyit Yrissal. Yris fontos ponttá alakult életemben, nem volt olyan élménye az életeim szakaszának, amit ne akartam volna vele megosztani és bár nem mutattam és el is fogadtam, nagyon fájt, hogy nem akart Anark hátán velem lovagolni a szélben, hogy megosszam vele azt az élményt, amiért elsősorban, vagy sokadsorban, lovassá váltam. Szerettem volna megosztani énem lényegi részét vele, s nehéz volt elfogadni, hogy nem akarja, ugyanakkor soha egy szóval, egy utalással nem mutattam ezt felé, tiszteletben tartottam a kívánságát.
A legcsodálatosabb pillanatokban osztoztunk, összecsiszolódtunk, Anark pedig nem győzte a fejét csóválni rajtunk. Szerettem volna Yrisnek biztonságos életet nyújtani, örömet adni.
Éppen ezért vágott mellbe az esküvője, amire muszáj voltam elmenni, az emberek azonnal megszóltak volna bennünket. Életemben akkor ittam magam először úgy a sárga földig, hogy inkább bölcsen hallgatok azóta is a másnapról.
Nem akartam eltávolodni Yristől, a támogatásom és a barátságom továbbra is az övé maradt. Anark sokat támogatott ebben, ha ő nincs, talán nem tudom ennyire éretten és józanul átvészelni az időszakot és kevésbé lett volna bölcs döntés a végén.
Közben tartanom kellett magamat atyám miatt is, mert egy napon a mostohaanyám és húgom is eltűnt. Anarkkal kerestük, amerre csak lehetett, ám nyomukat nem leltük, eredmények és hírek nélkül tértünk vissza. Atyám józan megfontolású lévén, a gyászidőszak letelte után újra házasodott, s mára már egy kétéves, ordítozó öcs jelzi akaratát. Atyám erős és nem fogja feladni, hogy családja, utódja legyen. Éppen ezért csak kevéssé tartotta tiszteletben és hagyott békén, amikor Yris is eltűnt. Magyarázatul azt hozta fel, hogy talán ez éppen jelzés volt, hogy ideje családot alapítanom és már beszélt is az egyik sárkánylovas családdal, s beleegyezését kapta a nászba. Jövő hónapban lesz az esküvőm, míg én még mindig Yrist keresem. Érzem, hogy nem halt meg, anyámnál nagyon is átéltem, milyen is az, hogy milyen elveszíteni valakit. És nem éreztem ezt az első mostohaanyámnál és féltestvérem eltűnésekor sem. Vagy talán most az érzeteim becsapnak és ideje szembenéznem azzal a ténnyel, hogy Yris valóban meghalt, s csak önnönmagamat hitetgetem.
Ha lehet, még jobban a hivatásomba vetettem magam.

Egy percet sem haboztam abban, hogy melyik csoportba kerülök, ha sárkánylovas leszek. Ám a kapitányváltással nem voltam túlzottan elégedett, mégsem mutattam ki. Nem érdekelnek a hatalmi harcok, a sárkánylovasság az első ezen a téren nálam, s a nyugodt természetemről lepergett minden, amire mások felhorgadtak és lázadoztak. Mint ahogy az új főnök rikoltozása, parancsolgatása sem vet hullámokat szilárd, magabiztos és nyugodt jellememen. Végezze a dolgát, én meg a magamét, nem pusziból lesz valaki kapitány, megszolgált érte.
Gúnynévként, aztán pedig elismerésként kaptam a Pajzs nevet, mert nemcsak a szóbeli nyilak és sértegetések peregnek le rólam, hanem mert egyszerűen nem jut át az ellenség, ha rólam van szó. Villámgyorsan felismerem a gyenge pontokat az ellenfél vonalában és pörölyként csapok oda, vagy állok bele, időt és védelmet adva ezzel a többieknek, soha egy pillanatra sem öntött el harc közben a bizonytalanság vagy a kétely, a megoldások felé sodrom a helyzetet, magabiztos kezekkel és szárnyakkal.