Külső, belső leírás

Walhir középmagas, harcedzett, enyhén már pocakosodó férfiú. Szakálla hossza igyekszik versenyt futni korával, de egyelőre vesztésre áll. Szemében egy már lassan kivénülő, sokat látott lovas ravaszsága ül a zsémbesség leple alatt.
Az idő lecsillapította szeleburdiságát, és felerősítette a fiatal kora óta őt kísérő tudásszomját és szeretetét a sárkányok felé.
Kedvenc időtöltései közé tartozik az utazás, rejtélyek felkutatása, kocsmatúrákon való részvétel, fiatalabb lovasok életbölcsességekkel elhalmozása és a zsörtölődés.

Előtörténet

Walhir egy sötét nyári éjjelen látta meg a napvilág helyett olyankor tündöklő holdfényt. Szülei a jómódúnak már mondható, de a gazdagok sorából még kilógó család egyik ágát képviselték. Másodszülött fiuknak a szokásokhoz híven értelmiségi életet szántak, így nem is voltak restek még 14 éves kora előtt kitaníttatni a betűvetés alapjaira, a történelem és az irodalom mikéntjére. Aztán jött a nagy bejelentés, miszerint a kis Walhirból érő legény sárkánylovas akar lenni, ezért pedig hajlandó minden követ megmozgatni, még akkor is, ha az óvó kezek visszahúzzák. A viszony megromlott ugyan, hiszen a sárkánylovasság ugyan nemes foglalkozás, nem éppen egy középszerű polgárszülő álma. Így végül Walhir megegyezett anyjával is, apjával is, bátyjával is. Egy kisebb összegért lemondott az örökség ráeső hányadáról, majd elindult kiképeztetni magát.
Az első két év nehezen ment. Bele kellett szoknia az élet keményebbik felébe. Persze sikerült neki, de a finom kezeknek kérgessé kellett érniük. Ezután jött a sárkányok kiválasztása. A tanoncok nagy hányada a három klasszikus nagyágyú tojásaira hajtott, Walhirnak azonban ismét kíváncsisága lett a veszte, ugyanis mikor rajta volt a sor, nem állhatta meg, hogy ne tegyen egy kitérőt egy magányosan árválkodó energiasárkány irányába. Nem értette, hogy miért van messze a többiektől, és a tojás is érdekes volt. Foltos, néhol zöldes árnyalatba ugrott át a megszokott sötétről. Egy lépés távolságban esett le neki a tantusz. Ez egy hibridsárkány tojása volt ugyanis, és mint olyan valószínűleg nem is él, vagy éli túl az első hónapot. De eddigre már késő volt. A tojás megrezzent, kapott az alkalmon, hogy a közelébe jött a lovas, és a kevert vérű fióka lovasává vált Walhir Rahom.
Kikeltekor biztossá vált a dolog. A kis fióka álomsárkány apától, és a szigeten fészkelő energiasárkány anyától származik. Nőstény, ugyanakkor gyermeke nem lehet. Nem sokkal később kiderült még egy hátulütője a kevert vérnek. A sárkányok legendás harapása ugyanis fogai híján mindenképpen elmaradó jelenség lesz az ifjú kevert élete során. A húst csak őkölnyi darabokra szelve eszi, melyet lovasa és karmai segítségével tud megvalósítani.
Minthogy a sárkány nem a legmasszívabb fajta volt, Walhir hősies törekvései kissé lelohadtak, ám kiképzőjük okos, ravasz ember. A felderítői pálya ugyanis tökéletesen passzolt, hiszen ott érdemesebb meglógni, mint harcba szállni.

Évek teltek el. Bevetések tucatjain estek át. Voilir pedig egyre ügyesebben és fürgébben szelte a levegőt, netán osont, rejtőzködött, rajta pedig Walhir is hozzászokott a repüléshez. Végül aztán jött ez a nyughatatlan Carax. Walhir meggyőződése volt már akkor is, hogy csak nem próbálkoztak a megfelelő módon, ám a szabály az szabály. Hiába sajnálta a tanoncot beleszólása, mint különc felderítő nem volt. Hát még mikor az egyik őrjáratáról visszatérve meghallotta a történteket. Pusztítás, sárkánygyilkosságok, borzalom. Akkor rájött, hogy minden sajnálata helytelen volt, ugyanis talán pont az ilyen hajlamai miatt nem választotta ki senki. Ezt a haragot tetézte be az is, hogy noha életében nem maradt meg eddig Voiliren kívül más nőnemű valaki, az utolsó, kivel szerelmes pillantásokat váltott, sárkányával együtt aznap meghalt. A harag és a bánat egyszerre öntötte el, magatehetetlenül üvöltött, és a gyülekező viharfelhők között cikázott a szintén fúriaként dühöngő Voilir társaságában. Hónapokkal később a gyászból lett gyűlölet beletörődésbe fordult, évek elteltével pedig már nem is gondolnak rá, a lázadók ténykedését ugyanakkor bármikor szívesen vetik vissza egy-két lépéssel, ilyenkor gondolva egy keveset Aldwerire és Ulopeára.

A következő nagy esemény 1254-ben történt. Ekkor ugyanis az egyik Walhir felügyelete alá tartozó tanonc komoly felfedezést tett. Noha ehhez Walhirnek csak annyi köze volt, hogy a többiek által gúnynévként is hangoztatott tekercseire felfirkantotta a döbbent tanonc szavait, egyike volt azoknak, akik először láttak vízsárkányt. Ez az esemény pedig forradalmat indított el benne legbelül. Mivel, ahogy azt akkori felettesének mondta "ötven felett nagyobb fegyver a bölcsesség, mint a kard", már kiöregedőben volt, különleges, élethosszig tartó küldetést kért. Így egyedül, netán ritkásan egy-két társsal, gyakran hazatérve kutakodásba kezdett , ahogy megbízásában is áll "mindenről, mi sárkánnyal kapcsolatos", legyenek azok hibridek, betegségek, mérgek, kiválasztottak, vagy akár új fajok első nyomai.