HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Silhouette FRPG
by Vendég Szomb. Szept. 30, 2017 9:56 pm

» Colors of Seattle
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:31 pm

» A kikötő
by Orin Zemdus Szer. Jún. 21, 2017 12:13 pm

» Csupasz hegyek
by Varianna Wrynn Pént. Jún. 16, 2017 1:19 am

» Erdő széle
by Lysanthir Valhosta Csüt. Jún. 15, 2017 5:02 pm

Top posting users this month

Share | 
 

 Dombos puszta

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
avatar
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


TémanyitásTárgy: Dombos puszta   Szer. Ápr. 23, 2014 7:20 pm






Dombos puszta

A látóhatárig elterülő, zöld fűvel borított dombok, ahol csak itt-ott tűnik fel egy-egy fa.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lordsofthesky.hungarianforum.com

Helló, sweetheart! I am
Aweron Garodin
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2014. May. 14.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Vas. Május 18, 2014 7:23 pm

Alacsonyan száll a kék égen a neveletlen hüllőm Azuregos. Hallom szárnyainak lusta csapkodását, miközben én a magas aljnövényzeten verekedem át magam a pusztán. Csizmám a puha talajba süpped minden lépésnél, de nem furakszanak át rajta az érdes szemcsék. Valami azonban mégis csak szúrja a talpamat. Már megint... Halkan felmorranok, s leülök az egyik legközelebbi mészkő sziklára, hogy lecsatoljam magamról.
Szeretek itt sétálni. Ha gondolkodni akarok akkor ez a legjobb, legcsendesebb hely.
Azuregos rondított bele ábrándozásomba, hirtelen kerül a látóterembe, s közvetlenül előttem állapodik meg, felverve a port széles szárnyaival. Mindezt egyenesen az arcomba, úgyhogy először köhögni, majd köpködni kezdek. Esküszöm, mintha mosolyogna, úgy tetszenek pikkelyes vonásai. Én is elvigyorodom, de persze azért még küszködök.*
- Mókásnak találod? * Kérdek csak ennyit, mire csak egy kelletlen morgás a válasz. Igen.. Azt hiszem ez az elégedettség jele. Megcsóválom a fejem, majd felállok, és felé szaladok, mintha el akarnám kapni. Azure szeret játszani. Egyből kapcsol is először a homokban előre futva, majd alacsonyan felrepülve próbál kitérni előlem.*
- Ez így nem nem fair. * Torpanok meg, de ő már messze jár. A felhők felé repül, hogy azoknak takarásában eltűnjön előlem. Bújócska a kedvenc játéka ennek a hatalmas bestiának, a mókás pedig az, hogy mindig ő a nyertes. A fogócskában én is jó vagyok, ha bátyám hálóvetőjét használom. El kell ismernem gyönyörű látvány ahogy látom óriás alakját elsuhanni magam felett. Ha nem vagyok a hátán egészen érdekes manőverekre képes. Féloldalas mosoly kúszik arcomra, aztán visszasétálok a mészkősziklához. Azure pár percig bizonyára távol lesz még. Talán vadászik, de soha nem megy tőlem nagyon messze. Egyre szófogadóbb. Na jó, hazudtam. Egy fikarcnyit sem engedelmesebb vagy alázatosabb irányomba, de azért dolgozom az ügyön. Olyan zabolátlan, mint én.
Majd vissza jön hozzám, ha kirepülte magát, én pedig addig nyugodtan kiszellőztethetem a fejem.
Valamivel ki kellene engesztelnem Ranwet. Nem csodálkoznék ha haragudna rám. Ha jól emlékszem legutóbb volt egy kis vitánk, de talán már elfelejtette. Mélyen felsóhajtok és két kézzel túrok bele göndör sörényembe. Nem baj.. ennek majd örülni fog.. Paskolom meg az oldalamon lógó fekete bőrszütyőt, s megdörzsölöm fekete szemeimet, mely még mindig fáj a belekerült port miatt. Hátamat a szikla érdes falának vetem. Engedem, hogy a nap érje fehér arcomat. Lehunyom szemeimel és hallgatom ahogy a szél fúj. Előttem tajtékos tengerré korbácsolja a magas fűszálakat.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Hétf. Május 19, 2014 5:37 pm




Ranwe & Aweron



A szél erősen kapott bele a hajamba, ahogy Frie a magasba lendült. Már jó ideje lovagolom sárkányomat, mégis elég furcsa még számomra a fel- és leszállás. Mindig érzem, ahogy a gyomrom felszökik majdnem a torkomba, majd ahogy immár a felhők közt szállunk, visszacsúszik. Nem kellemes, de annál élvezetesebb maga a repülés.
Az ember állandóan a szabadságot hajszolja, hát én ilyenkor érzem csak igazán szabadnak magam.
Lehunyt szemmel élvezem ahogyan az erős szél, szinte cibálja fehér hajam. Kitárt karokkal, hangos nevetéssel képzelem el, hogy én magam repülök, nem pedig egy hatalmas sárkány hátán ülök.
Frie ezen a gondolaton hangosan felmorrant, mire kinyitottam szemeimet, és végre kapaszkodni kezdtem a nyeregbe.
- Nyugi, barátom - kiabáltam túl a szél fülsiketítő zaját. -Tudod, hogy nélküled nem tenném meg.
- Persze, mert nem is tudod - morrant fel hangja gondolataimba, mire újra felnevettem, és megsimogattam erős nyakát. - Nézd csak!
Hirtelen váltott irányt a sárkány, mire kissé ijedten kapaszkodtam még erősebben a nyeregbe, majd mikor elhagytuk a felhőket, a puszta látványa fogadott, ahol is ott volt egy igen ismerős alak, egyedül.
- Vigyél le! - kértem Frie-t, aki kelletlenül, de azért megtette. Mit ne mondjak, nem nagyon kedvelte Aweront. Mindig úgy viselkedett vele mint egy féltékeny kölyök, de sosem próbált meg közénk állni.
Fekete-vörös sárkányom, finoman landolt nem messze a férfitól, majd azonnal lecsúsztam a nyeregből. Arcomon könnyed mosollyal mentem oda hozzá.
- Te meg mit csinálsz itt? - kérdeztem érdeklődve, majd körbe néztem, keresve sárkányát. Frie és Azuregos igen jó barátságban voltak, azt nem értettem, hogy a sárkányát kedvelte az enyém, de a lovast már nem annyira.  



note: Ígérem, lesz ennél jobb is Smile
Vissza az elejére Go down

Helló, sweetheart! I am
Aweron Garodin
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2014. May. 14.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Hétf. Május 19, 2014 7:30 pm

Ranwe&Aweron

Elnyomott az álom. Arra számítottam, hogy Azur fog felkelteni, ám őgyíksága még mindig nem találhatott fogára valót, hiszen akkor nem hagyná meg másnak az ébresztésem. Azur morgása helyett kellemes már jól ismert hangra nyílnak fel lassan a szemhéjaim. Ran az. Látom, hogy körbenéz, bizonyára Azurt keresi, én pedig ezalatt jól megnézem őt. Hófehér haját mindig is különlegesnek találtam. Ebben a fényben pedig egészen ezüstösnek tetszik. Kedvem támadt megérinteni, de ehelyett inkább visszacsuktam szemeimet, s úgy válaszoltam neki.
- Hisz tudod. Mindig ide jövök gondolkodni. Megnyugtat.
Ran hangja kedves, talán elfelejtette a legutóbbi kis vitánkat Liaty-ról. Ezen felbátorodva, lassan feltápászkodom az egyébként kemény fekhelyemről, s egészen közel sétálok hozzá, hogy átkarolhassam karcsú derekát. Talán nem hagyja, de általában mindig én nyerek, meg aztán erősebb is vagyok és ezt szeretem is kihasználni.
- Üdv Frie.
Biccentek Ran sárkányának, ki észrevehetően nem kedvel, de én azért mindig próbáltam megtalálni vele a közös nevezőt.
- Vigyáztál Ran-re? Helyes. Most vegyél ki pár perc szabadságot. Innen átveszem.
Na ez bizonyára nem fog tetszeni neki, talán Rannek-sem, de kettesben akartam maradni vele. Kesztyűs tenyeremet leveszem a derekáról és ha engedi megfogom a kezét. Ha így van akkor elkezdek sétálni finoman magam után húzva őt is. Ha Rannel vagyok sosem gondolok Liatyre. Ilyenkor minden kétely elbújik elmém valamely rejtett zugába. Sajnos azonban egyre többször kapom azon magam, a nővérére gondolok. Miután kissé távolabb sétáltunk egyszer csak megállok, s magam felé fordítom Rant.
- Hoztam neked valamit. Gyere!
Azt a valamit egyébként bocsánatkérésnek szántam,amiért legutóbb jó alaposan megnéztem Liatyt, de mentségemre szóljon, először azt hittem ő az. Biccentek a mellettünk lévő szikla felé, hogy nyugodtan dobja le rá csinosabbik felét, én pedig az oldalamon lógó bőrtáskámba nyúlok.
Azuregosnak persze megint most kell belerondítania a kis tervembe. Alacsonyan szállva, épp hogy csak nem érintve a fejem tetejét repül el felettünk, rám hozva ezzel a frászt.
- A szentségit. Miért vagy ilyen kotnyeles? Nem látod hogy éppen...
Nem tudom befejezni a mondatot, mert egy ajándékcsomagot hajít a lábam elé. Egy döglött nyúl? Vagy egy kisebb rágcsáló, ám felismerhetetlen halmazállapotban, mitől kissé felfordul a gyomrom, és egyúttal rájövök, hogy lőttek a romantikázásnak is. Azur máris kisajátítja magának Rant. Hatalmas fejét odanyomja a lány lábához, egyúttal végig is szimatolja. Csak ciccegni tudok, de haragudni igazából nem. Tudom, hogy jó az ízlésem a lányok terén, úgyhogy teljesen megértem, hogy ő is kedveli Rant. Azt is értem, hogy Frie miért nem szívlel engem...Talán azért mert én Liatyvel is szimpatizálok. Megkerülöm a félig megrágott tetemet, aztán pedig arrébb tolom a nagy dögöm fejét, hogy közéjük állhassak.
- Bocs haver. De már foglalt és egyébként meg zavarsz..
Azur szétnyitja hatalmas pofáját, megmutatva ezzel tűhegyes fogait is, hogy rám ijesszen, de jeges leheletéből most nem kapok. Tudom, hogy nem, mivel itt áll mellettem Ranwe is, de azért hátrébb lépek.
- Légy tisztelettudó és röppenj odébb.. Mondjuk egy erdővel.. Oké? No viszlát.
Elvigyorodom, ő pedig sértődött fagyos tekintetével lustán arrébb mászik. Frie-vel úgy is jól elszoktak szórakozni, majd lefoglalják egymást.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Kedd Május 20, 2014 8:58 am




Ranwe & Aweron



Jól emlékszem a minapi veszekedésünkre, de úgy gondoltam, megpróbálok békítőleg közeledni Aweron felé, ami úgy tűnik be is jött. Ő sem és én sem hoztuk fel mindjárt ezt a témát, ami megnyugtatott azonnal.
Majdnem felnevettem, mikor a férfi Frie-hez beszélt. Tudtam, nagyon is jól tudtam, hogy barátomnak nem tetszik ez a hangnem és legszívesebben megpörkölné picit azt a dús hajkoronát a feje tetején. Ám nekem mindig szót fogad, szóval most is egy elégedetlen morgást követően inkább odébb ballagott.
- Ugye tudod, hogy az életeddel játszol, mikor így beszélsz vele? - néztem Aweronra egy széles mosollyal. Persze, Frie sosem lenne képes bántani olyan embert, aki közel áll hozzám, de azért nekem is meg kell védenem legjobb barátom becsületét. Mégis csak egy sárkányról van szó.
Kíváncsian figyeltem, merre akar vezetni, és akaratlanul is görcsbe ugrott a gyomrom. Hiszen minap még a nővérem miatt veszekedtünk. Láttam, hogyan nézett rá. Persze, azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy kiköpött másom, hogy engem láthatott benne, mégis ért bennem a féltékenység, amit nem tudtam véka alá rejteni, és kitörtem. Most mondhatná az ember, hogy egy bocsánat a minimum, de nem akartam visszatérni arra a témára semmiféleképpen sem.
Leültem a felkínált helyre, miközben fürkészve néztem, mit is akar most Aweron, mikor is egy döglött valami zuhant egyenesen közénk, nem kis döbbenetet varázsolva az arcomra, aztán meg valami fintorfélét.
Végül, ahogy Azur a lábamnak nyomta a fejét, végigszaladt rajtam a hideg, de máris újra mosolyogtam és megsimogattam a sárkányt, tüskéi közt. Gyönyörűnek találtam minden egyes alakalomkor ezt a jégsárkányt annak ellenére, hogy csak úgy ontotta magából a hideget, pedig én a meleghez vagyok hozzászokva Frie miatt.
Az emlegetett sárkány is szépen, komótosan odacammogott hozzánk, csakhogy tudja mi a helyzet, végül mikor Aweron éppen a sárkánya fogaival nézett farkasszemet, kérlelőn ránéztem Frie-re, aki megragadta a jégsárkány farkát és picit megrántotta azt. Ezzel játékra hívva Azurt.
nem mentek messzire, de igen jól elvoltak. Sajnos ez az átkozott tűzsárkány nem szívesen hagy kettesben Aweronnal, de azért tisztes távolságba húzódik.

Az egész jelenet nevetést csalt ki belőlem. Mindig is megnevettetett ez a két jómadár. De pont ezért szerettem is őket.
Végül, ahogy nevetésem csillapodott, Awronra néztem, várva azt a valamit, amit nekem hozott.
- Szóval? - kérdeztem kíváncsian a férfit. - Most egy darabig nem fognak zavarni.


note: Nagyon tetszett az előző reagot Very Happy jót nevettem rajta
Vissza az elejére Go down

Helló, sweetheart! I am
Aweron Garodin
Hozzászólások száma :
22
Join date :
2014. May. 14.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Kedd Május 20, 2014 12:36 pm

Ranwe&Aweron

Puhatolózok egy kicsit Frie-nél, hátha kettesben hagy Rannel. Persze sejtettem, hogy ilyenkor legszívesebben máglyarakást csinálna belőlem, de már kimondtam és nem is akarom visszavonni. Összefűzöm ujjaimat Rannel és finoman magam után vonva sétálunk kicsit távolabb a kíváncsi fülektől. Néha még hátra pillantok, hogy lássam a hüllő féltékeny pikkelyes képét. Csibészes mosolyra húzom ajkaim, mikor visszafordulok és a mellettem sétáló lányra pillantok.
- Hisz ismersz már. Szeretem a veszélyt. Mondhatni a lételemem
És emiatt sokszor bajba is kerültem, ám a szerencsémnek köszönhetően eddig mindig ép bőrrel megúsztam. Ran leül, s kíváncsian pillant rám. Arrébb tolom a mellkasomon átvetett bőrpántot és elővenném, amit még a városközpontban szereztem a minap. Büszke vagyok magamra, hiszen nem volt olyan könnyű ilyenhez hozzájutni, alaposan be kellett vetnem a beszélőkémet is, hogy lejjebb alkudjak az árából. Ran jókedvű és mosolyog. Szeretem ha mosolyog, az az én arcomra is rácsalja a vidám görbületet. Ha ő nem említi meg a tegnapot én sem fogom, nem akarom elrontani ezt a szépnek ígérkező napot. Helyettem azonban elrontja valaki más: Azur röppen a látóterembe. Megcsapott a hideg aurája, mitől égnek meredt a tarkómon minden szőrszál. Arcomon látszik is, hogy nem kedvemre való a jelenléte. Nem szoktam titkolni az érzelmeimet,azt természetellenes dolognak tartom. Fáradtan felsóhajtok, amint a lábam elé hajított tetemre pillantok.
- Igazán köszönöm, hogy ilyen figyelmes vagy barátom. Hát... ma sem hazudtoltad meg önmagad.
Mondok még csak ennyit, de látom, hogy már rég nem figyel rám. Szerencsére Frie lefoglalja a neveletlen sárkányomat, kit én eredménytelenül próbáltam rendre inteni. Azur mindig is vevő volt a játékra. Arrébb vánszorognak a puszta közepére és ott körbe-körbe repkednek. Talán egy újabb szerencsétlen áldozatot keresnek maguknak. Jó... ennek most igazán örülök, tudván, hogy ez el fog tartani egy darabig és most már tényleg nem kell velük foglalkoznom. Rannek bezzeg tetszik a dolog. Elmosolyodom, miközben ő nevet. Talán mégis megérte a kis produkció, ha ilyen jókedvet varázsolt a lánynak.
- Helyes.. Ajánlom is nekik, vagy beállok a lázadók közé.
Viccelődök természetesen, s egyúttal közelebb is sétálok ezüstfehér hajú kedvesemhez. Vágyom a közelségére, hiszen mióta felbukkant Liaty alig tudtunk kettesben maradni. Mindig dolga volt, lefoglalta a családja én pedig a háttérbe szorultam. Úgy érzem igazán kijár most nekem is a figyelem, bár valahol mélyen tudom, hogy azt is megérdemelném, hogy Frie elküldjön egy sokkal melegebb éghajlatra. Leülök mellé és végigcirógatok fedetlen fehér vállain.
- Remélem tetszeni fog
És most végre el is jutottam odáig, hogy elővettem a csillogó darabot. Egy hajtű, melyet egy éppen kanyarodó faragott bronz sárkány fog közre. Ugyan nem a legdrágább kovácsmunka, de olyan napokat élünk, hogy nehéz ilyesmihez hozzájutni. Egy apró, tengerkéken csillogó briliáns is díszíti az ékszert. Csinos kis darab, csak úgy, mint újdonsült gazdája, kinek valamilyen furcsa késztetés folytán az ajkaira pillantok.
- Gondoltam szépen mutatna a hajadban. Mit szólsz hozzá?
Nyújtom át neki, vagy ha kéri akkor a hajába is tűzöm szívesen. Azt hiszem elég kifinomult érzékekkel rendelkezem, úgyhogy jól választottam, és most nem csak az ékszerre gondolok.
- Ran... Sajnálom, ahogy viselkedtem.
Mondok csak ennyit, de tudom, hogy tudja mire gondolok. Ennyivel tartozom neki, hogy legalább bocsánatot kérek. Most én függesztem arcára kíváncsi tekintetemet, várva a reakcióját.

// Aranyos lett a reagod! Very Happy És jó a képünk ^^ //


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Szomb. Május 24, 2014 11:23 am




Ranwe & Aweron




Igazán kellemes hangulat keletkezett azzal, hogy Azur bepróbálkozott, így a zavart, kínos hangulatot felváltotta a könnyed, nevetős. Mert ugyebár részemről elég cikis ez az egész a múltkori balhé miatt.  De ez az egész jelenet képes volt velem feledtetni.
Kíváncsian figyeltem, mi lehet abban a bőrtáskában, amit nekem szánt Aweron, így mikor megláttam a gyönyörű hajtűt, elakadt még a szavam is.
Nem mertem hozzáérni a finom munkához, mert olyan törékenynek tűnt, azt hittem, ha csak megérintem remegő kezemmel szét hullik azon nyomban. Azonnal mutattam neki, hogy tűzze a hajamba, mivel beszélni aligha tudtam. Jóleső melegség fogta közre a mellkasomat amint éreztem a hideg fémet és óvatosan megérintettem, ahogy Aweron ellépett tőlem.
Szavaira nem is figyelve, azonnal átkaroltam a nyakát és finom csókot leheltem ajkaira.
- Nem kell semmit sem sajnálnod - nevettem önfeledten. - Ez az ajándék pedig csodálatos, köszönöm!
Úgy éreztem, képes lennék kiugrani a bőrömből abban a pillanatban, bár ez a bocsánatkérés picit, de csak egy nagyon picit lelombozott. Tudom, hogy sajnálja, én is sajnálom, de nem akartam erről beszélni se most, se később. A pillanat örömét szeretném kiélvezni, még mielőtt valaki megzavarná ezt a békés nyugodt percet.
Nem engedtem el Aweron, örültem a közelségének és abban a pillanatban semmi sem érdekelt.
Frie és Azur igen jól elvoltak, de azért éreztem rajtunk a tekintetüket párszor.
Ilyet sem mondhat el sokszor az ember:
Féltékeny sárkányok lesnek rá!
Még viccnek is rossz.



note: Tudom, elég rövid és pocsék lett, de sajnos nem tudtam újra írni az előzőt, így most csak ennyi tellett tőle. Kiengesztelésül kérhetsz tőlem bármit Wink
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Szer. Júl. 09, 2014 6:30 pm



Játék lezárva!
Szabad terület!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lordsofthesky.hungarianforum.com
avatar
Helló, sweetheart! I am
Demien Zeel
Hozzászólások száma :
49
Join date :
2014. May. 05.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Csüt. Aug. 07, 2014 4:59 pm

A mai napon itt kezdjük a gyakorlatokat, ahogy már számos másik nap. Szeretem ezeket a gyakorlásokat, hiszen itt végre értékes, veszélyes dolgokat gyakorolhatunk. Ahogy megérkezünk, már fel van állítva néhány céltábla, az egyik bokor mellett íjak és tegezek vannak elhelyezve, illetve néhány fa kardot is látok a levelek takarásában. Néhány lovas már ott van, akik tanítanak minket. Ahogy megérkezünk, köszöntenek, majd elmondják, hogy mit is fogunk ma csinálni. Többnyire ugyan azt, amit eddig: célba lövünk nyíllal és gyakoroljuk a kardos harcot. Előbbiben nem vagyok annyira jó, bár még mindig jobb, mint szegény Darkon, aki gyakran a céltáblát sem találja el. Nekem azért az megy,sőt többnyire a megfelelő vonalon belül vagyok. Remélem, hogy a vizsgán is hasonlóan jól fogok teljesíteni. Persze el sem tudom képzelni, hogy hogyan is tudnék célozni egy sárkány hátáról, de úgy tudom, hogy az akadémián van olyan szerkezet, ami tudja modellezni a sárkány mozgását. A repülést is azon fogjuk gyakorolni, hogyha elvégeztük a harcművészeti vizsgát. A mai nap tehát a harci gyakorlaté, így lelkesen fogok meg egy íjat és teszek egy tegezt a hátamra, hogy aztán megálljak a kijelölt vonalon. Megvárom, míg néhány társam szintén feláll, és hallom a fakardot ütközését is: valakik már elkezdték azt is gyakorolni. Szeretem az ilyen kültéri gyakorlatokat, mindig izgalmasak és tényleg sokat tanulunk. Megfeszítem az íjat, majd célzok és lövök. Mellé. Vetek egy tétova pillantást a lovasra, aki gyakorol velünk, az pedig megcsóválja a fejét és kicsit közelebb jön, hogy elmagyarázza mit rontottam el. Kínos, hogy van néhány hölgyemény, aki viszont totálisa tökéletesen céloz. Hozzájuk nem megy oda senki. Pech...


A hónap karaktere - '14. június
'14. augusztus
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Csüt. Aug. 07, 2014 10:53 pm

*Végre gyakorlat. Teljesen kivirulva, halvány mosollyal az arcomon jelenek meg a réten, jóval a meghirdetett időpont előtt. Jobb előbb, mint később. A lovasok már pakolnak, Megkérdezem miben segíthetek. Nem hagynám ki ezt az alkalmat sem, hogy közelebb kerüljek azokhoz, akiknek a fejében és szívében tudás van. Segítek elrendezni a dolgokat, hogy mire mindenki megérkezik zökkenőmentesen indulhasson a gyakorlás. Íjászkodással kezdünk. Egy kissé remegve veszem el a felszerelést. Már csináltam ilyet, de attól még az izgulás jogát fenntartom. Meghallgatjuk a szokásos mondókát mit hogyan és miért ne csináljunk... Már nagyon unom, de próbálok érdeklődést erőltetni az arcomra. Körülnézek és látom, hogy szépen elhelyezkedtünk a céltáblákkal szemben. Csak egy szerencsétlen téblábol a két lehetőség között. Végre elkezdhetjük. Felemelem az íjat, megfeszítem a húrt és lövök. A technikámnak jónak kell lennie, valami mégsem stimmel, mert épphogy eltalálom a tábla szélét. Még egyszer felidézem, hogy mutatták. Rászánok pár másodpercet, hogy az egész testem ráhangolódjon erre a képre és újra nekifutok. Az eredmény egy majdnem pontos találat. Elégedetten körbenézek, de a lovas, aki a gyakorlásunk segíti épp egy kölyökképű nyomit igazgat. Így jártam, ezúttal nem kapok buksisimit.*
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Elinor Guinevere Tempor
Hozzászólások száma :
88
Join date :
2014. Aug. 12.
Age :
20
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Gyakorlás   Kedd Aug. 12, 2014 7:47 pm

Egy kicsit késve jöttem már többen is voltak a gyakorló téren. Késtem már megint. Ne vegyenek észre, hogy késtem. Nem akarok megrovó pillantásokat kapni. Elsőként az egyik szélső céltábla felé igyekeztem. Saját felszereléssel íjammal a és egy tegeznyi nyílvesszővel, amit én faragtam ki az elmúlt hónapokban. A sajátjaimmal jobban szerettem lőni, mert azok az én kezem munkái. Ahogy meg érkeztem felálltam a vonal mögé és elővettem a tegezből egy vesszőt. Nyugalom. Ez semmiség. Nem néz senki téged. Ennél távolabbról is tudsz pontosan lőni. Elengedtem a húrt. Becsuktam a szememet egy pillanatra. Lassan ki nyitottam a szemem. Ökölbe szorítottam a kezemet. Szép volt. Pont a közepébe. Körbe néztem reméltem senki nem figyelte. Mit csináltam. Most ugyan ezt csak egy kicsit jobbra mellé kerül jön a következő nyílvesszőm. Határoztam el magamban. Amit eldöntöttem meg is valósítom. Újra összpontosítottam. A vessző pont oda ment ahova elterveztem. Semmi gondom nem volt ezzel a gyakorlattal. Igaz izgalmasabb lenne, ha egy repülő vagy mozgótárgyat kellene eltalálni.  Most kissé hátrább mentem. Mivel számomra a gyakorló távolság egy tíz méterrel hátrébb kezdődött, mint a többieké. Újabb vesszőt vettem a kezembe. Lőttem. Áh az első rontás a céltábla szélét találtam el. Meg ismételtem ugyan ezt, de mot egy kicsit összeszedettebben. Közelített a tábla közepe felé vessző, de mé mindig nem pontos. Harmadjára sikerülni fog. Gyönyörű lövés. Dicséretem meg magam. Megint ökölbe szorítottam a kezem. Így tovább. És ebből a távolságból küldtem a táblába a vesszőket. Kizártam a környezetembe lévők zaját. Most én voltam és a tábla.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Demien Zeel
Hozzászólások száma :
49
Join date :
2014. May. 05.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Szer. Aug. 13, 2014 4:36 pm


Nem szeretem a célbalövést. Főleg nem íjjal. Tényleg nem. És elég gáz, hogy körülöttem a hölgyek pedig olyan gyönyörűen lőnek, és olyan pontosan találnak célba, hogy úristen! Amikor nem sikerül az első lövésem, az egyik lovas odasétál hozzám és magyarázni kezd, hogyhogy tartsam a karomat, hogy mérjem fel a távolságot, én pedig elkapom Jannasa pillantását. Afféle lenéző, pofátlan pillantás, amitől felmegy bennem a pumpa. Na majd megmutatom én neki. Felfújom magam és szinte kikapom a lovas kezéből az íjat, amit talán a lelkesedésemnek tekint. Elvigyorodom, majd célzok és Janna céltáblájába állítok bele egy nyílvesszőt, pont akkor, amikor ő is lő, így az enyém beleáll a táblába, az övé viszont lepattan róla. Bűbájos, bocsánatkérő pillantással nézek a lány felé:
- Ne haragudj, kicsit jobbra húz az íjam! - csillogó, bűnbánó kiskutya szemek, majd elfordulok, mielőtt kiülne az arcomra a pofátlan vigyor.
- Demien... - kapok egy lesújtó pillantást az egyik lovastól, de látom, hogy ő sem állja meg vigyor nélkül. Lassan odasétál Elinorhoz és mond neki néhány szót a késésről, illetve arról, hogy ügyesen faragja a nyilakat, majd elküldi őt a kardozást gyakorolni, hiszen nyilván való, hogy a lövés már megy neki.
- Elinor, várj meg! - dobom el az íjakat, vetek egy futó pillantást Janna-ra, majd a lány után futok.
- Gyakorolsz velem? - mosolygok rá kérdőn, és felé nyújtok egy fa kardot, majd beállok védekező pózba. Ez a vívás elég jól megy nekem, úgyhogy remélem, hogy fel tudok vágni ezzel a lány előtt. Bár, hogyha vívásban is olyan profi, mint az íjakkal, akkor nem sok esélyem lesz.


A hónap karaktere - '14. június
'14. augusztus
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Elinor Guinevere Tempor
Hozzászólások száma :
88
Join date :
2014. Aug. 12.
Age :
20
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Gyakorlás   Szer. Aug. 13, 2014 5:22 pm

Nem úsztam meg a megrovó szavakat és pillantásokat. Kissé csalódott voltam, hogy vívásra küldött a lovas. Kissé csalódott voltam még szívesen lőttem volna még. A hátam mögül valaki megszólalt. A nevemet mondta automatikusan a hang felé fordultam. Hirtelen nem jutott eszembe a srác neve. Ja igen, Deniem. Megvártam míg mellém ért és együtt folytattuk a fakardok irányába az utat. Mikor a kezem felé nyújtotta a kardot és meg kérdezte tőlem gyakorolok-e vele, akkor elmosolyodtam. A földre pillantottam. Az egyik lábammal a földet megdobbantottam óvatosan alig észre vehetően. Egy kicsit nedves a talaj, ha jól kihasználom csúszik is. Állapítottam meg.
Végül beleegyezően bólintottam. Körbe néztem miből indulhatok ki. Terepi viszonyok. Elsőként nézd meg a terepet. Alig észre vehetően lejtett Demien irányába. Egy vastagabb faág jobbra pár méterre tőlem. Szükség esetén jól jön. Második. Figyeld meg, hogy küzd. Nem voltam jó kardforgató. Sosem állt a kezemre a kard. A tőr és az íj annál inkább. A fa kardok egy kicsivel könnyebbek súlyúak voltak, mint a rendes fémkardok, így sokkal kevesebb energiával is lehet velük vívni. Nem felejtem el a karddal nem csak szúrni tudok, de vágni lehet. Vágni is lehet. Nem csapkodunk vele. Megfontoltan kell vele támadni és reflexből védeni.
A fiú azt várta, hogy támadjak. Kissé bizonytalanul előre léptem aztán vissza a hátsó lábamra helyeztem a testsúlyomat. Nem én mégse támadok. Jó, de mégis. Most meg fog mindenki előtt alázni ronggyá fog verni engem. Nem, nem fog. Elinor, bíz magadban! Győzködtem magamat. Bólintottam egyet és támadtam. Egy gyors jobb felső erős vágással miután ez nem sikerült. Egy bal alsó ütés és szúrással zártam a próbálkozásaimat. Védekezz és védekezz. Figyeld meg hogyan mozog harc közben. Ha nem sikerül kivédnem a legjobb esetben is eltudok futni előle.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Csüt. Aug. 14, 2014 11:32 pm

Csak szárnyaltunk és szárnyaltunk a végtelen tenger és a gyönyörű kék ég között. Rhod ráfeküdt egy erősebb széláramlatra, majd behunyta szemeit és a többi érzékére bízva magát, csak pihent. Nyakán egy kötél, amire az íjam, a tegez és kardom hüvelye erősítve, ám többi felszerelésünk mind otthon pihent. Én meg? Rhod széles hátán elterülve, mint egy szőnyeg, szintén becsukott szemekkel relaxáltam. Már-már aludtam.
Valami hülye madár károgása húzott vissza a gondolataimból. Kettőt pislogtam, majd, mint valami veszett kutya pattantam fel sárkányom hátán.
-A fenébe! Elkéstünk! - hát igen. Már jócskán elkezdődött a tanoncok oktatása. Rowen megkért, hogy segítsek a többieknek, mert páran elmentek őrjáratra és nem lesznek elegen, akik segítenek majd az újoncoknak. Hát úgy néz ki velem nem lett kisegítve, legalábbis a gyakorlat elejét tekintve.
Nem oly messze gyakorlatozóktól a hatalmas és masszív, méregzöld szárnyas tompa puffanással ért földet. Még nem is érte a lába a talajt, nekem már a kezemben voltak a fegyvereim és már ugrottam is le a hátáról, hogy a többiekhez siessek. Rowen, aki a gyakorlópályák szélén állt és csendben figyelt... hát igencsak csúnyán nézett rám, amikor közelebb értem. Eleinte felé haladtam, hogy szóljak, hogy itt vagyok, de amint megláttam morcos pillantását inkább éles kanyarral a tanoncokhoz lépkedtem.
Rhod egy ideig figyelt, majd sok szerencsét kívánva elköszönt és gyors szárnycsapásokkal a levegőbe emelkedett, majd pár perc múlva eltűnt.
Én eközben az íjászokhoz mentem, s egyelőre csak figyeltem, kinek kell segítség. Néha-néha a kardokkal gyakorlókra is rátévedt a pillantásom, de egyelőre nem szóltam senkinek, csak figyeltem.
Szememmel kerestem Aylent, ám nem láttam sehol és ez igencsak elszomorított. Legalább nem vonja el a figyelmem...

// Remélem nem gond, hogy bekapcsolódtam Smile //
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Pént. Aug. 15, 2014 6:05 pm

*Egész jól megy ma az íjászat. Kár, hogy nem annyira, mint Elinornak. Valahogy túlélem, hogy ebben sem én vagyok a legjobb. Jól megnézem magamnak, hogy a kölyökképű mit bénázik. Csúnya tőlem, hogy így emlegetem, de egyszerűen nem tudok visszaemlékezni a nevére. Visszafordulok a céltábla felé és újból megpróbálom. Mikor ellövöm már érzem, hogy ez tökéletesen pontos lesz. Lenne. De egy eltévedt nyílvessző kiüti a helyéről. Körülnézek, először a nálam jobbak arcát figyelem. Keresem a tettest. Aztán észreveszem a nyomi képén azt az idegesítő vigyort. Szóval félrehúz... Elvörösödöm. Majd látványos nagy levegőt veszek, lesújtó pillantást vetek rá. Majd mintha az előbbi érzelmeimet eltörölték volna elmosolyodom.*
- Semmi gond. Majd belejössz. *teszem még hozzá a legkedvesebb hangomon, majd folytatom amit elkezdtem. Nem fogom hagyni, hogy bárki kihozzon a sodromból az ökörködésével. Egy kicsivel később szemem sarkából még látom, ahogy Elinorral elhagyják ezt a helyszínt és vívni mennek. Jobb is így. Időközben újabb segítségünk érkezik,  Zhevon személyében. Nem igazán ismerem még, de itt az ideje megismerni. Épphogy hagyom körülnézni már ott is állok mellette.*
- Zhevon, megkérhetlek egy szívességre? Megnéznéd mit rontok el? Valamiért nem pontosak a lövéseim. *kérem meg határozottan.*
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Demien Zeel
Hozzászólások száma :
49
Join date :
2014. May. 05.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Hétf. Aug. 18, 2014 11:43 am

Nem szeretem, ha kinevetnek. De hát ki szereti? Úgyhogy igenis idegesít a Szöszi vigyora és lenéző pillantása. Eszembe jut egy kisebb csel és nagyon remélem, hogy sikerülni fog. Legalább ez jöjjön össze, hogyha már nem tudok normálisan célba lőni. Persze ezt is - mint sok minden mást - gyakorolnom kell még. Akármennyire is szeretnék már profi sárkánylovas lenni, közel sem vagyok az. Közel sem... És még nem is leszek egy darabig,úgyhogy nem is értem, hogy miért vagyok ilyen nagy mellénnyel. Az a helyzet, hogy soha nem szerettem a harcot, nem is nagyon vagyok jó benne. Jobb szeretem logikával és ésszel megoldani a dolgokat, ezért is imádok csapdákat építeni. Visszatérve a Szöszihez, a lövésem pontos. Vagy legalábbis elég pontos ahhoz, hogy elüsse a lány vesszőjét, ami így a földön köt ki, ellentétben az enyémmel. Egy bocsánatkérő, pimasz vigyorral közlöm, hogy félre húz az íjam, mire a lány először mintha felrobbanna, majd rendezi vonásait és egyszerűen annyit mond, hogy majd belejövök. Tátott szájjal meredek rá, végül vékony vonallá préselem a számat, és egyszerűen ott hagyom. Micsoda egy beképzelt csaj! Dühös vagyok, de valamilyen szinten ez tetszik. Hmm...
Elinorhoz csatlakozom, felveszek egy fakardot, néhányszor megforgatom a kezemben, majd lelkesen vigyorogva várom, hogy támadjon. A lányka neki is ugrik, először jobbról vág a nyakam felé, így felrántom a kardomat, hogy elálljam támadásának útját, majd gyors mozdulattal fordul és balról s nekem üt. Hátrébb lépek néhány lépést, így a kardja nem ér el.
- Háh! - vigyorgok, majd most én támadok, a bal oldala felé vágom a fakardot, persze igyekszem nem olyan erősen csapdosni vele, mert azért ezzel is lehet kék-zöld foltokat szerezni és okozni a másiknak. Élvezem ezt a gyakorlatot, pörgök-forgok ahogy csak tudok, és elkapok Rowentől egy mosolyt is, amire széles vigyorral válaszolok.


A hónap karaktere - '14. június
'14. augusztus
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Elinor Guinevere Tempor
Hozzászólások száma :
88
Join date :
2014. Aug. 12.
Age :
20
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Hétf. Aug. 18, 2014 7:55 pm

Az első csapását ép, hogy kivédtem. Néha nagyon gyenge csapásokat produkált Demien. Egyszer így jobbról egyszer úgy balról. Előttem pörög és forgatja a kardját. Csapkod és vagdos ide-oda. Nem láttam benne a logikát. A gyors és gyenge ütésekkel, támadással akar leteríteni. A volt olyan, amit ösztönösen vagy inkább reflexből ki védtem, de amit nem tudtam így kivédeni az el elől hátra léptem. Már pár métert hátráltam, amióta ő támadott. Kissé aggódva tekintettem magamra. Ha el fáradt, akkor én ledűlök támadásba vagy a legközelebbi gyenge ütés után támadok. De én nem is tudok támadni. Azt se tudom, hogy kell. Nem szeretek másokat bántani. Most se szeretném őt megütni. Ez csak játék vagyis, Elinor, ezzel nem bántod. Próbáltam támadásra győzködni magam. Volt itt valahol egy kis tenyér nagyságú gödörszerűség. Ha nem figyel, akkor könnyen bele léphet és orra bukhatna támadás közben és akkor én előnyre tehetnék szert. De merre is van. Még egy ütés elől elléptem. Egy lépést hátráltam. Hátraestem. Meg van a gödör, nem erre akartam használni. Nagy előnyhöz jutott így Demien. Elgurultam jobbra a csapása elől. Ott hagyva a fakardot a földön. Nincs semmi nálam védtelen vagyok. Vesztek ellene, ha nem teszek semmit. Valaki azt mondta nekem. A legjobb védekezés a támadás. Semmi bajom nem lehet belőle, ha most próbálkozok semmi nélkül. Felugrottam és karja mellett termettem. Megfogtam a csuklóját és meg próbáltam kicsavarni a kardot tőle. Így a kezembe kerülhet a kard. Ha vagyok annyira erős és a háta mögé leszorítom a karját. Megverhetem őt vagy még mindig fent áll az a lehetőség, hogy el futok előle. Szerintem jobb futó vagyok, mint ő.
Bár lehet, hogy ez nem szabályszerű a gyakorlás közben elvenni az ellenfél kardját. Miért kell kardforgatás tanulni. Nekem ezt az alapoktól kellene tanulnom a kis 14 évesekkel és nem Demiennel harcolva.




Hónap karaktere:
2014. Aug., Szept.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Kedd Aug. 19, 2014 9:16 pm

Nem sokat volt időm bámészkodni, mert pár perc múlva már mellettem is állt az egyik lányka és arra kért, segítsek megtalálni a hibáját, amit az íjjal lövés közben vét. Elmosolyodtam, majd intettem neki, hogy menjünk vissza a céltáblája elé. Amint megtettük azt a pár lépést, szembeálltam vele. A neve ugyan nem jutott eszembe, de ez különösebben nem zavart engem.
-Lőj egyet, meglesem mi lehet a baj. - mondtam neki, majd összefűztem karjaimat és megvártam, amíg elvégzi a lövést. Persze rögtön láttam mi lehet a probléma és így még volt időm a lány testét is végigméregetni. Szép alakú lány, meg kell hagyni. Szeretem a sárkánylovas hölgyeket, sokkal inkább, mint a városban bármelyik szép lányt. Harciasak, aktívak, tevékenyek és tuti jó alakjuk van.
Na de vissza kell, hogy térjek ezekből a gondolatokból, mert látom, hogy Jannasa elvégezte a lövést és kérdőn bambul rám, hogy na akkor mi a probléma.
-Húzd ki légy szíves az íjat, de ne engedd el, csak húzd ki! - utasítom, majd amint ezt megtette odaállok közvetlen mögé, de olyan közel, amitől általában a lányok zavarba jönnek. Kivételesen nem azért csinálom, hogy őt zavarba hozzam, hanem mert muszáj, ugyanis a tartásán kell igazítanom.
-Általában a pontatlanság a tartás pontatlanságából ered. - egy leheletnyit feljebb tolom a hátsó, ideget tartó kezét, illetve a könyökét, majd vállát megfogva picit kiegyenesítem a törzsét, mert beledőlt a húzásba.
-Ha a fix pontod rendben van, lőhetsz. - megvárom hogyan sikerül a lövés, majd odalépkedek elé.
-Apróságok, de ez már csak ilyen. Ha van egy jó lövésed, majd a következőt nem tökéletesen ugyanúgy végzed el, akkor már nem lesz ugyanolyan. Jó amit csinálsz, csak icipicit beledőlsz a húzásba. Nem fárad még a kezed? - kérdem végül.
Közben magam mögött hatalmas puffanást hallok. A fakarddal küzdők közül a lányka felbukott valamiben. Vannak rajtam kívül mások is, akik segíthetnek, de egyelőre nem avatkozik közben senki, mert kíváncsiak a mérkőzés folytatására.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Kedd Aug. 26, 2014 7:44 pm

*Odalépek a sárkánylovashoz és a segítségét kérem. Nem szeretek mások tudására támaszkodni, de a szakértelmet elismerem, Zhevon és a többi sárkánylovas pedig tényleg ért ahhoz, amit a mi fejünkbe is próbálnak beleverni. Elvégeztem a lövést és annak ellenére, hogy én kértem, hogy nézzen, mikor visszafordultam valami nem tetszett a tekintetében.*
- Na? Mit látsz? *kérdezem meg félve. Majd követem a további utasításokat. Kíhúzom az íjamat és a szemem sarkából figyelem mi következik. A pofátlan, bár minden kétséget kizáróan... karizmatikus férfi igazít a tartásomon. Kicsit megáll bennem a szusz. Tartás. Tartás. A tartásomra kell figyeljek. Kissé görcsösen de kilövöm a nyilat, ami még mindig nem egészen pontos.*
- Köszönöm a segítséged. Nem, nem fáradok. *tagadom le sajgó ujjaimat* Mindjárt megyek a közelharcra. Csak még párat lövök, hogy berögződjön a mozdulat. *hadarom lelkesen, majd az én tekintetem is a vívókra siklik. Innen úgy tűnik a Nyomi legalább ebben egész jó. Talán hajlandó lenne velem is gyakorolni....*
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Demien Zeel
Hozzászólások száma :
49
Join date :
2014. May. 05.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Szer. Aug. 27, 2014 4:42 pm



Mindig is jobban szerettem vívni és kardozni, mint nyilakat lövöldözni. Ez meg is látszik, hiszen a vívásban jó vagyok, vagy legalábbis jobb, mint a lövésben. Már gyerek koromban fakardokkal rohangáltam Rowen után, így hát nem csoda, hogy a kard nőtt hozzám jobban. Szinte táncolok a harctéren, lágy mozdulatokkal hárítom el az ütéseket és most meg sem kell erőltetnem magam, hiszen habár Elinor igen ügyes, van még mit fejlődnie. Látom, hogy folyamatosan méri fel a helyzetet, hogy mivel is tudna elkapni. Én közben pörgök-forgok és mindig úgy helyezkedek, hogy távolabb legyek a lánytól, csak támadáskor lendítem a kardomat felé. Persze nem akarom megütni, vagy fájdalmat okozni neki, ezért kicsit kevésbé erősen ütök, de nem fogom vissza magam. Meg kell tanulnia vívni, és azt nem lehet úgy, hogyha elnézőek vagyunk vele szemben. Néha hagyom, hogy ő is támadjon, ügyelek arra, hogy a kardja merre lendül, hova érkezik és hogy lehetőleg az én kardom állja útját, mielőtt még a testemhez érne. Amikor Elinor hátrál, én kezdek el támadni és ügyesen használom ki a helyzetet, és a teret, ami a rendelkezésünkre áll. Elég sokáig harcolunk, nem is olyan béna ez a lány, mint ahogy elsőnek tűnt.
Az előny nálam, ugyanis Elinor egy gödörbe lépve esik hátra. Gyors mozdulattal lépek mellé és tartom a nyakához a kardot.
- Háh! Nyertem! - vigyorodom el, majd elveszem a kardot, arrébb lépek és a kezemet nyújtva segítek felállni a lánynak.
- Túl sokat gondolkodsz - nézek rá és jegyzem meg a gondolatomat és észrevételemet.
- Csak táncolj! - kacsintok vigyorogva a lányra, majd megforgatom a kardomat, és a táskámhoz megyek, hogy igyak néhány kortyot, miközben Rowenre vetek egy önelégült vigyort, aki csak megcsóválja a fejét és elfojt egy mosolyt, majd körútra indul a tanoncok között.


A hónap karaktere - '14. június
'14. augusztus
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Elinor Guinevere Tempor
Hozzászólások száma :
88
Join date :
2014. Aug. 12.
Age :
20
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Szer. Aug. 27, 2014 7:47 pm

Én bizony nem kérek a segítségéből. Bár rendes volt tőle. Hiába nyújtotta a kezét barátilag. Legszívesebben lehúztam volna a földre és otthagytam volna, ezért inkább egyedül a segítsége nélkül álltam fel. ~Túl sokat gondolkodsz!~ visszhangzott és csengettek a  füleimbe a szavai. ~Ez van nem vagyok olyan, mint ő.~ Próbáltam csitítgatni magamat. Egy kicsit rosszul esett, hogy vesztettem. Aztán jött a másik megjegyzése. ~Csak táncolj! Csak táncolj!~ ez is ugyanúgy visszhangzott a fejembe, mint az előbbi megjegyzése. ~Nem tudok táncolni és soha nem táncoltam. Soha nem engedtek táncolni a szüleim.~  Persze ezt Demien nem tudhatja, mivel nem ismer. Felvettem a fakardot s földről, ahol elhagytam. Egy kicsit felgyülemlett bennem valami régi érzés, amit nem tudtam meg fogni. Rosszul esett, amit mondott emiatt majdhogy nem elkezdettem sírni. Könnyek gyűltek a szemembe. Ránéztem Demienre, aki ép visszavonulót fújt és a kulacsából ivott. ~Belőle csak dől a büszkeség, hogy letudott győzni egy rossz vívót.~ Nevetségesnek találtam ezt. Megálltam. Lecsuktam a szemeim engedtem, hogy az a pár csepp végig guruljon az arcomon. Kinyitottam a szemem az ég felé néztem és elmosolyodtam. ~Majd jobb leszek idővel.~ Tudtam, hogy ez még nem a közel jövőben lesz. Nem volt kedvem már vívást gyakorolni főleg nem Demiennel. Bár meg vallva egész vicces fiúnak gondoltam. Tetszett ez a vidám kedélyűsége. Elindultam a íjam és a tegezem után, ahol lettem őket. Pont ellenkező irányba voltak, mint Dem. Közben fel szedtem egykét nagyobb kavicsot a földről amit a tarisznyámba tettem. Gondolom a szomjátoltó Demien is rájött, hogy nem vagyok hajlandó most vele tovább gyakorolni keressen valaki más társat magának. ~Jobb nekem itt a céltáblánál gyakorolni, mint ütögetni a másikat~ Bár tudtam, hogy rám fog valamelyik lovas szólni, hogy irány a vívást gyakorolni, ezért is marad nálam a fakard. Újból lőni kezdtem a gyakorló távolságomból. Most is hasonló és jó eredményeket elérve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Pént. Aug. 29, 2014 6:29 pm

Csak elmondtam, amit én jónak láttam és azt hiszem jobb is lett a lövése a csajszinak. Bár úgy gondolom nem igazán a lövéssel van a baj, nem az a probléma, hogy nem tudja mit és hogyan kell csinálni, hanem inkább csak többet kell még gyakorolnia és idővel nem lesznek jobb vagy rosszabb napjai e tekintetben, hanem csak kiáll, céloz és eltalálja a cél közepét.
-Rendben. Csak ügyesen. - mosolygok rá, majd párat arrébb lépkedek, hogy ne zavarjam a gyakorlásban. Mondjuk nem hatódott meg eddig sem a közelségemtől, de azért inkább hátrébb húzom hatalmas csábító aurám, mielőtt belém esne és nem tudna koncentrálni a gyakorlásra.
Egy percig figyelem a többieket, majd mivel úgy ítélem épp nincs semmi segíteni való, felkapom én is az íjam és kifeszítem. Megcélzom a velem szemben lévő éppen kihasználatlan céltáblát és gond nélkül el is találom a közepét. Nem ma kezdtem, ráadásul imádom csinálni. A közelharc is izgalmas, de az íjászat... nem is itt az igazán érdekes, hanem a sárkányom hátáról.... No mindegy. Lőttem párat egymás utána, majd újra körbenéztem. Láttam, hogy az előbb vívó lányka most inkább visszatérne az íjászathoz, így hátrébb húzódtam. - Gyere, ez a céltábla szabad.- szóltam neki, közben fejemmel a vesszőimmel díszített tábla felé böktem.
Vissza az elejére Go down
avatar
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Vas. Jún. 26, 2016 3:05 pm




A játék lezárva!
Szabad terület!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lordsofthesky.hungarianforum.com
avatar
Helló, sweetheart! I am
Tyrell Feidlin
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2016. Jul. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Pént. Szept. 09, 2016 5:57 pm

Erősen kapaszkodok a nyeregbe, minden izmomat megfeszítve. Camroth kegyetlen gyorsan száguld a föld fölött. Amint van egy másodpercem, lenézek a földre, ám csak az elmosódott zöld tájat látom. Iszonyat meleg van idekint, a Nap olybá tűnik, mintha egyre közelebb jönne a Földhöz, hogy megsüsse az embereket. Arcomon gyöngyözik az izzadság, tükörként verve vissza a rávetődő napsugarakat.
~ Na most akkor azt a bukfencet amit az előbb mondtál.
Emlékeztetem arra amit mondott.
~ Nem vagyunk egy kicsit alacsonyan? Még a végén megsérülsz.
Csendül fel fejemben Cam hangja, erős gúnnyal fűszerezve. Keserű mosoly szökik arcomra a mondat hallatán és ahogy látom neki is valami hasonló ült ki pofájára. Mielőtt bármi megfogalmazódhatna elmémben belekezd a bukfencebe, mire olyan erősen kezdem szorítani a nyerget, hogy kezem elfehéredik. Csak egy másodpercig vagyok fejjel lefele, de a vér a fejembe szökik és kicsit elszédülök.
~ Pihenni kéne már kicsit.
Hallom a fejemben a szavakat, amikbe ezúttal semmi gúny nem került. Kis idő múlva a világ már nem forog velem, így tudok koncentrálni. Azt veszem észre, hogy elég sokat vesztettünk a sebességünkből, így viszont már ki tudom venni, hogy mi van alattam.
~ Szálljunk le oda.
Mutatok egy fára, ami alattunk növesztgeti apró ágait. Nem értek a növényekhez, de én is látom, hogy nem egy idős fa, viszont épp elég árnyékot nyújt ahhoz, hogy kicsit megpihenjünk alatta.
~ Nem olyan sok az..
Ezzel arra akar utalni, hogy az a kis árnyék csak egy valakinek elég.
~ Megverekszünk érte?
Kérdezem játékosan. Én is tudom persze, hogy Cam tök könnyen legyőz. Ha kinyitja a száját, akkor csak úgy dől belőle a bűz, úgyhogy harc nélkül is ő győzne.
~ Mintha te kevésbé lennél büdös.
Ezúttal nem szól semmit, ami kissé megijeszt, mert biztos, hogy forral valamit, ami nem fog tetszeni. Fokozatosan lassulunk azzal, hogy Cam a fa felett köröz, miközben szépen lassan közeledik a föld felé. Amikor végre elég közel vagyunk a földhöz levetem magam a nyeregből. Azt a két métert már nem bírtam kivárni. Az esés lendületét egy bukfenccel kigurulom, utána rögtön az apró fa felé veszem az irányt, hogy minél előbb védve legyek a nap melegétől.
~ Lassú vagy.
Nyújtom ki rá a nyelvem. Miközben az árnyék felé sietek észre se veszem, hogy Cam egyre följebb repül.
~ Jó sétálást.
Hangzik fel fejemben a mondat. Rögtön hátrapillantok, s először a földön keresem, majd a levegőbe nézek. Mintha csak erre várt volna megindul előre. Hamar elvesztem szem elől, leginkább azért, mert a fa eltakarja előlem. Szitkozódva ülök le az árnyékba, miközben azon töröm a fejem, hogy hogyan jutok vissza a városba. Reménykedek benne, hogy valaki erre téved és ha csak a város határáig is visz el rettentő hálás leszek.  Egyelőre abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán bárki észrevesz. Lehullik elém egy falevél ami teljesen elüt a fű zöldjétől, mire eszembe jut valami. Gyorsan letépkedek néhány ágat, s megpróbálok kirakni egy kört belőle. Nem vagyok valami művész, nem is lett tökéletes, de ezzel több esély van arra, hogy valaki észrevesz. Visszaülök az árnyékba és reménykedek benne, hogy valaki majd észrevesz. Ahogy körbepillantok nem is látok más fát a közelben, így elég feltűnő lehet a kör a levegőből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Lynessa Mertonhall
Hozzászólások száma :
47
Join date :
2016. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Szomb. Szept. 10, 2016 11:38 am

A nagy hőségre való tekintettel, Artes nem volt ma velem edzés közben. Helyette valami hűvösebb helyen pihent, legalábbis nagyon remélem, hogy így tett. Nem is számítottam a jelenlétére. Úgy voltam vele, hogy majd megkeresem és meglátogatom, ehelyett amint véget ért a gyakorlás, megjelent előttem. Két kör a sziget körül. Ennyit még én is megengedhetek neki, főleg, ha ő maga tart rá igényt. Jóformán csukott szemmel élveztem a testemnek ütköző, hűsítő légáramlatokat. Meleg volt, még nekem is, hát még neki, ennek ellenére bevállalta ezt a két fordulót, magam sem tudom, hogy miért.
~Remélem, nem repkedtél egész délelőtt!~ mondom neki gondolatainkkal folytatott társalgásunkban.
~Pihentem, ahogy azt megbeszéltük~ feleli a maga mély dörmögésével.
Elégedettséggel tölt el a válasza. Elég sokat edzettünk mostanság együtt, így nem árt neki a pihenés, amire különösen alkalmas ez a nagy meleg. Ilyenkor még ő sem szívesen jár idekint. Ezért is volt szokatlan, hogy elém jött.
~Nem árt szoknom a meleget~ szólal meg, mintha csak kitalálta volna kérdésemet.
Nem kellett nagyon találgatnia, hiszen belém lát. Ott van a fejemben és nemigen tudom kizárni onnan, ami néha idegesítő, néha pedig... jó, hogy van valaki, aki ennyire képes átérezni azt, amit én. Szemeim kinyitom, hogy alaposan körül nézhessek. Hamarosan a pusztaság fölött találjuk magunkat, én pedig ereszkedésre ösztökélem partnerem.
- Ideje leszállni. Ennyi elég lesz, menj vissza a hűvösre. Innen visszasétálok - mondom immáron hangosan.
Artes vonakodva ugyan, de leszáll. Alig néhány méterre vagyunk a földtől, mikor szemem sarkából kiszúrok valamit egy fa tövében. Furcsa, szokatlan jelenség, amit szándékomban áll majd közelebbről is megfigyelni.
~Biztos vagy benne?~
- Teljesen. Este találkozunk - simítok végig jégsárkányom orrán.
Homlokomat megtörlöm ugyanazon kezemmel, végigvezetve rajta a pikkelyekről átvett enyhe hűvösséget. Kellemes érzés, s legszívesebben a homlokomat nyomnám hozzá sárkányomhoz, de ezt kétlem, hogy elviselné. Egy ideig nem élvezhetem ezt a hűvöset. Úgy néhány óráig, amíg visszaérek, igaz, akad egy-két patak út közben, ahol lehűthetem magam és vizet is szerezhetek, amiből egyelőre kifogytam.
Társam úgy tűnik, erről is gondoskodik. Nem sokkal mellém egy, az átlagosnál kisebb jégdarabot köp. Mármint az ő méreteiben értve. Farkával rácsap a darabra, apróbbakra törve azt, aztán már közli is, hogy mit kellene vele tennem. Mintha nem tudnám. Kulacsomat elkezdem tölteni a darabokkal. Kellemesen hűteni fog, és még vizem is lesz, ahogy olvadni kezdenek az aprócska darabok. Ilyenkor még inkább örülök, hogy Artes volt az, aki annak idején kiválasztott engem.
- Most már tényleg menj! Köszönöm, Artes! - köszönök el tőle sajátos módomon, ő pedig emelkedni kezd, egy apróbb biccentés után.
Így már tényleg magam vagyok. Itt az ideje megnézni azt a furcsa kört, na meg annak közepét. Jó néhány métert sétálok addig, mire észreveszem, hogy mi, vagyis ki van ott. Azt viszont tényleg nem értem, hogy mire fel a kör. Feleslegesen tördelte le a gallyakat, bár ha alaposabban átgondolom. Tökéletes célpont lett volna egy sárkánnyal végrehajtandó támadásnak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Helló, sweetheart! I am
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   

Vissza az elejére Go down
 

Dombos puszta

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Kysppie sziget :: Külterületek-