HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Silhouette FRPG
by Vendég Szomb. Szept. 30, 2017 9:56 pm

» Colors of Seattle
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:31 pm

» A kikötő
by Orin Zemdus Szer. Jún. 21, 2017 12:13 pm

» Csupasz hegyek
by Varianna Wrynn Pént. Jún. 16, 2017 1:19 am

» Erdő széle
by Lysanthir Valhosta Csüt. Jún. 15, 2017 5:02 pm

Top posting users this month

Share | 
 

 Dombos puszta

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
avatar
Helló, sweetheart! I am
Admin
Hozzászólások száma :
229
Join date :
2014. Apr. 17.


TémanyitásTárgy: Dombos puszta   Szer. Ápr. 23, 2014 7:20 pm

First topic message reminder :






Dombos puszta

A látóhatárig elterülő, zöld fűvel borított dombok, ahol csak itt-ott tűnik fel egy-egy fa.





Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://lordsofthesky.hungarianforum.com

SzerzőÜzenet
avatar
Helló, sweetheart! I am
Tyrell Feidlin
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2016. Jul. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Szomb. Szept. 10, 2016 11:06 pm

A fa alatt ugyan árnyékban vagyok, de még ez sem véd meg a melegtől. Kézfejemmel törlöm le homlokomról az izzadságot, miközben nagy levegőt veszek. Enyhe szellő fújdogál, ami valamivel elviselhetőbbé teszi a hőséget. Pár levél maradt csak a letört ágakon, amik most vígan táncolnak a szellő hatására. Unalmamban letörök egyet, és hagyom, hogy a szellő olyan messze repítse, amennyire csak tudja. Pár centivel mellettem ér földet a letépett levél.
~ Egyedül mennyivel unalmasabb.
Most kifejezetten hiányzik Cam gúnyolódása. Sokszor az őrületbe kerget vele, de most mégis szokatlan, hogy senkivel sem tudok beszélni. Nem hiszem, hogy azért hagyott volna itt, mert megsértődött, inkább csak bizonygatni akarja, hogy ő mennyivel jobb. Letépek még néhány levelet, s vagy szétszaggatom, vagy eldobom őket. Felemelem a fejem és néhány hosszú másodpercig belebámulok a napba. Miután más fele viszem a tekintetem többnyire csak egy fehér foltot látok, ami szinte az egész tájat kitakarja. Amikor becsukom a szemem továbbra is ott van a fehér kör, annyi különbséggel, hogy itt fekete a háttér. Percekbe telik, mire eltűnik a kör. Amikor ismét felnézek látok valamit az égen, de túl messze van ahhoz, hogy el tudjam dönteni, hogy az egy sárkány, vagy csak valami falevelet elfújt a szél. Kezemet szemem fölé helyezem, így próbálva egy kicsit elviselhetőbbé tenni az erős fényt, de nem érek el vele sokat. Nagy erőlködés árán sikerül kivennem, hogy az a valami nem a szél hátán lovagol. Ebből az következik, hogy az egy sárkány. Az is felötlik bennem, hogy a száműzöttek találtak ki valami őrült szerkezetet és most tesztelik, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnik ez a gondolat.
A sárkány egyre közelebb ér, s amikor leszállni készül izgatottan állok fel. Errefelé többnyire nem kószálnak csak úgy sárkányok, tehát kell lennie valakinek, akit magával hoz.
~ Bevált a kör.
Mondom magamban. Nem kis büszkeség ébred bennem, hogy ilyen zseniális dolgot találtam ki. Legbelül én se hittem, hogy működni fog, de most mégis úgy tűnik, hogy bevált. A sárkány és a lovasa aki már a földön áll csinál valamit, de nem tudom kivenni, hogy mit. Kis csalódottság ül ki az arcomra amikor a sárkány felszáll, amit igen erősen próbálok leplezni. A lovas viszont itt maradt és felém jön, amit nem tudok mire vélni. Az oké, hogy meleg van, de hogy pont ezt a fát szúrta ki ő is, azt nem értem. Közel s távol egyetlen fa sincs, ami okot ad arra, hogy itt szálljon le, de akkor a sárkánya miért hagyta itt? Egyszerre több kérdés is felötlik bennem, arra várva, hogy valaki választ adjon rájuk. Csöndben maradok arra várva, hogy a lovas közelebb jöjjön. Egyelőre még azt sem tudom, hogy lovasról van-e szó vagy tanoncról. Ha a nap nem sütne szembe velem talán már rájöttem volna, ám így sokkal nehezebb dolgom van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Lynessa Mertonhall
Hozzászólások száma :
47
Join date :
2016. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Hétf. Szept. 19, 2016 9:45 am

Még most, távozása után is érzem sárkányom belém áramló érzelmeit. Nem szívesen hagyott itt, tudom, viszont ha én sétálni szeretnék, hát sétálok. Neki pedig éppen elég volt ebből a melegből, nem tagadhatja. Előlem nem tudja tagadni. Emiatt nagyon örülök annak, hogy így működik a kettőnk közt lévő kötelék. Bár én sem tudok előle eltitkolni dolgokat, ő sem. Az effélét pedig nem is lenne szabad. Tudnom kell, hogy mikor milyen állapotban van.
A korábban meglátott kör felé haladva, sikerül észre vennem, hogy van arra valaki. Ismerős az arca, de a nevét nem hiszem, hogy meg tudnám mondani. Amire emlékszem vele kapcsolatban, az az, hogy tanonc. Ebben biztos vagyok, lévén nem egyszer láttam már, amikor a gyakorlataikon jártam. Nem a fiatalabbak közül, bár ezt ránézésre is meg lehetne mondani, de tanonc. Úgy rémlik, kiket sárkánnyal rendelkezik, több azonban  nem jut róla eszembe. A kérdés már csak az, hogy mit csinál errefelé. Na meg az, hogy mi a neve.
- Szia! – köszönök neki, amint kellően közel sétáltam hozzá.
Felszerelését kezdem figyelni. Azt, hogy van-e nála fegyver, étel, vagy víz. Még ha az első kettő hanyagolható is, az utóbbi nem. A falu nincs éppen közel, víz is csak jóval odébb akad, a hőség pedig nagy. Ezt láthatóan ő is megérezte már.
- Mit keresel errefelé egyedül? – kérdem, miközben egy kendöt veszek elő.
A kendő mellett jéggel megtömött kulacsom is előkerül. A benne lévő jégdarabokból borítok néhányat a kendőre, majd csinálok belőle egy hűsítő csomagot, rendesen összekötve a sarkokat. Amint elkészül, a tanonc felé dobom, remélve, hogy észre veszi, hogy el kellene kapnia.
- Ezzel tudod hűteni magad egy kicsit. Láttam azt a furcsa kört, ezért indultam meg erre. Te csináltad? – teszek fel egy újabb kérdést.
Közben magamnak is csinálok egy csomagot, hogy ne kelljen mindig a kulaccsal bajlódni. Így folyamatosan kéznél lehet egy kisebb adag jég, ami ha olvadni kezd, folyadéknak is megteszi, még akkor is, ha javában csak cseppenként lesz fogyasztható.


A hozzászólást Lynessa Mertonhall összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Szept. 29, 2016 6:26 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Tyrell Feidlin
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2016. Jul. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Vas. Szept. 25, 2016 12:30 am

Nem valami kellemes a nappal szemben állni, főleg, mikor ilyen erősen süt. Szememmel hunyorgok, így próbálva segíteni magamon. Egy-egy másodpercre néha lepillantok, s a szinte üres ágakra nézek , hogy addig se kelljen a nap felé néznem. Mikor az idegen közelebb ér, meg tudom állapítani, hogy egy lányról van szó. Gyorsan letörlök néhány izzadságcseppet a homlokomról mielőtt elérnék szemem, nehogy könnybe lábadjon. A levegő mintha fokozatosan hűlne, de csak nagyon lassan. Amikor a lány megszólal felkapom fejem, mintha csak meglepett volna.
- Hello!
Köszönök vissza rögtön. Egy kicsit kellemetlenül érzem magam így a kör közepén, ezért idegesen összekulcsolom magam előtt kezeimet. Próbálom kissé takarni a szememet, hogy fel tudjam mérni a helyzetet, mert eddig mindössze annyit tudtam megállapítani hogy lányról van szó, amivel nem megyek sokra. Általában egyetlen pillantással végig tudom mérni azt aki velem szemben áll, most viszont sokkal lassabban megy. Próbálom úgy intézni, hogy ne legyek túl feltűnő, nehogy elkezdjen gyanakodni. Így elsőre nem látok rajta fegyvert, de ez nem jelenti azt, hogy tényleg nincs nála. Lehet, hogy csak én nem látom, vagy csak a rossz fényviszonyok hibája az egész. Mindenesetre felkészülök egy esetleges támadásra, habár a lány nem tűnik ellenségesnek. Az elhangzott kérdésre nem tudok szinte semmit se válaszolni.
~ Mit gondolhatna akkor, ha azt mondom, hogy a sárkányom csak úgy itt hagyott, hogy megszívasson?
Ez a mondat még a fejemben sem hangzik jól, hát még ha ki is mondanám...
- Hát öö izé...
Nem mondok egy értelmes szót se. Közben megvakarom tarkómat, és elhúzom számat, jelezve, hogy nem tudok mit mondani.
- Az megfelel, hogy a sárkányom szeret az idegeimmel játszani?
Kérdem tőle egy erőltetett mosoly kíséretében, reménykedve, hogy erről nem kérdez többet. Idegességemben elfelejtek visszakérdezni, pedig engem éppúgy érdekel, hogy ő miért van itt, mit amennyire őt érdekli, hogy én mért vagyok itt.
- Amúgy nem jössz be az árnyékba? A fa alatt kényelmesebb.
Mindezt úgy mondom, mintha már ezer éve ismernénk egymást. A lány elővesz egy kendőt és egy kulacsot, s valamit csinál velük. Nem látom jól, de mintha vizet öntene a kendőre. Én viszont nem várom meg, hogy mi lesz belőle, megfordulok és elindulok a fa törzse felé. Csak pár lépést teszek meg mikor hallok valami zörgést. Amikor hátranézek látom, hogy az a kendő repül felém, ami előbb még a lány kezében volt, ám cseppet sem úgy néz ki, mintha vízzel lenne leöntve; össze van kötve, és úgy néz ki, hogy van benne valami. Egyenesen felém repül, így vagy elkapom, vagy kitérek előle. Egyelőre még abban sem vagyok biztos, hogy egy oldalon állunk. Igaz, hogy nem mindennap lát az ember olyan számkivetettet aki sárkányháton érkezik, de soha nem lehet tudni, hogy mikor sikerül beidomítaniuk egyet, ha ez egyáltalán lehetséges. Gondolom nem véletlenül száműzték őket Kysppie-ről, nyilván nem volt egy tojás se, akinek kellettek volna, ez pedig nem valószínű, hogy jót tett volna nekik. Végül elkapom a kis csomagot, majd mikor megérintem érzem, hogy jó hideg. Kérdőn nézek a lányra, s szinte rögtön választ is kapok az el nem hangzott kérdésre, habár nem biztos, hogy észrevette kérdő tekintetem.
- Óh, köszönöm.
Hangomból lehet érezni a hálát. Rögtön homlokomhoz dörzsölöm az újonnan kapott kendőt, s a várt hatás nem marad el: a hűs kendő iszonyatosan jól esik ebben a melegben.
- Igen, még szép.
Büszkén kihúzom magam, mintha ez olyan nagy munka lett volna, holott csak pár percig tartott, és nem is volt olyan megerőltető. Ismét elindulok, hogy leüljek, s közben azon gondolkozom, hogy mit kérdezzek először.
- Honnan van a jég?
Kérdezem mohón, immár a fa alatt ülve. Pillanatnyilag számomra ez a legfontosabb kérdés a mellet, hogy tud-e még belőle szerezni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Lynessa Mertonhall
Hozzászólások száma :
47
Join date :
2016. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Csüt. Szept. 29, 2016 6:24 pm

Felnevetek a kapott válaszon. Vicces dolog ilyesmiről hallani, még akkor is, ha nem olyan ritkaság. Sokakkal megesik, hogy a sárkányaik szándékosan idegesítik őket. Én csak örülhetek, hogy Artes nem tartozik ebbe a csoportba, bár biztos vagyok benne, hogy akkor is legalább annyira kedvelném társamat, mint most.
- Többekkel megesik, mint hinnéd - jegyzem meg azért, hátha jobban érzi majd ettől magát - Köszönöm, de... Nincs szándékomban itt időzni. Időben akarok visszaérni a faluba.
A kis batyut nem tart sokáig összerakni. Mikor végzek és kulacsom is visszakerül helyére, már csak a többi felszerelésemet kell helyére igazítanom. Blúzom ujját feltűröm, így szellőztetve kicsit karjaimat. A hátamon lévő íjon húzok egyet, majd helyére igazítom a korábban elcsúszott tegezt is. Minden indulásra készen. Az apró batyu pedig láthatóan elérte a kellő hatást.
- Szívesen - biccentek mellé.
Nem került semmibe és tényleg szívesen segítettem. Ennyivel tudtam, nem többel. Figyelem, ahogy a fa árnyékába vonul. Tekintetem rövid időre felvándorol az égre, miközben kezem napellenzőként használom. Idő még, mire lehűl a levegő, ahogyan az is, hogy a nap lemenjen. Vajon meg akarja várni, hogy a sárkánya visszajöjjön? Ha én lennék ilyen helyzetben, biztos nem így döntenék. Elindulnék magam a falu felé, csak hogy tudja, képes vagyok visszajutni magamtól is. Persze ez ösztökélheti arra, hogy máskor is ott hagyjon valahol, de... Ha nagyobb önállóságot látna tőlem és tudná, hogy nem szorulok mindig rá, talán elkezdené moderálni magát.
- És mégis mit akartál ezzel a körrel elérni? Csak nem azért van, hogy a sárkányod megtaláljon? - kérdem kissé elmosolyodva.
A kérdés kicsit meglep, ugyanakkor nem esik nehezemre válaszolni.
- A társamtól kaptam. Artes egy jégsárkány - magyarázom el röviden a helyzetet.
A falu irányába tekintek. Ha nem indulok el hamarosan, tovább leszek távol, mint azt Artes tűrné anélkül, hogy elinduljon engem megkeresni. Tudom jól, hogy nem szívesen hagyott itt. Ennek eredménye pedig az, hogy a fejében már megszületett az az időpont, amikorra nekem ott kellene lennem. Egy kevés késés még belefér, de túl sok nemigazán. Amellett, ha szerencsém van, még egy váratlan járőrözés is várhat rám. Vagy egy plusz edzés. Attól függ, kapitányomnak ma milyen hangulata van.
- Te itt maradsz? - érdeklődöm a fa alatt ücsörgőtől, hátha úgy dönt, hogy mégiscsak sétálna.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Tyrell Feidlin
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2016. Jul. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Vas. Okt. 02, 2016 4:44 pm

Még csak most ültem le, de már most kezd kényelmetlen lenni, mert mindenfelé gyökerek állnak ki a földből.
~ Mit is vártam?
Teszem fel magamnak szemrehányóan a kérdést.
- Szörnyű a föld.
Jegyzem meg fanyalogva miközben leporolom ruhámat, bár nem úgy tűnik, mintha nagyon le akarna ülni. Nem sokkal azután, hogy befejezem mondatom ő is megszólal. Az első mondaton elmosolyodok, a második pedig alátámasztja azt a feltevésem, hogy nem akar itt időzni sokáig.
- Hát, te tudod, nekem egy kicsit még meleg van a sétához.
Válaszolok ezzel mondatára. Hátrálok pár lépést, hogy nekitámaszkodhassak a fa törzsének, ha már nem ülhetek. Jobb lábammal a fát támasztom, s összekulcsolom karomat mellkasom előtt, így várva mi történik. A kis csomag közben ott pihen a kezemben, hol az egyikben, hol a másikban, mert a hideg kis batyut nem bírom sokáig egy kézben tartani. Néha megdörzsölöm vele a homlokom és lenyalom róla azt a néhány cseppet, ami kifolyt rajta. Mindez elég érdekesen nézhet ki másoknak. Látom ahogy a velem szemben álló lány a felszerelését igazgatja. Így, hogy a nap már nem süt a szemembe már látom, hogy van egy íj a hátán.
~ Légivadász lenne?
Egy kicsit meglep a felfedezés, de nem hagyom, hogy ez kiüljön arcomra. Végül is a légivadászok rettentő jól bánnak az íjakkal, így nyilván ő is egy közölük, ha már egy íjjal rohangál. Nem foglalkozok vele egyelőre többet, nem tartom igazán fontosnak. Amikor biccent ismét megköszönöm a jeges csomagot egy biccentés formájában. Az ég felé nézek, már amennyire tudok a fa ágai alól. Valami sötétebb cuccot látok repülni az égen. Először abban reménykedek, hogy Cam visszajött, habár őt ismerve erre nincs sok esély. Miután kicsit megerőltetem szememet észreveszem, hogy csak egy falevél az, ráadásul nem fekete, hanem barnás színű, csak a fényjáték festette feketére szemem előtt. Amikor ismét megszólal a velem szemben álló lovas figyelmesen hallgatom mit mond, miközben agyam már dolgozik a válaszon. A mosolyból ami megjelenik arcán arra következtetek, hogy nem úgy gondol arra a körre mint valami jelzésre.
- Ez egy jelzés, hogy ha valaki erre jár, akkor megtaláljon. – Válaszolom olyan komolysággal, mintha most valami nagy okosságot mondtam volna. Eközben orromat gőgösen felhúzom, szememet pedig lehunyom, így úgy nézek ki, mint akit megsértettek.
- A sárkányomra hiába várnék.
Mondom, miközben próbálom visszatartani a röhögésem, arcomról semmi perc alatt eltűnik a komolyság, helyette valami önfeledt vidámságot lehet felfedezni. A kérdésemre kapott válasz ismét elgondolkodtat.
- Ez sok mindent megmagyaráz, de miért hagyott itt?
~ Na meg mit kerestek erre? - Teszem hozzá gondolatban. Amikor a falu felé néz akaratlanul én is arra nézek.
~ Vajon Cam most mit csinál?
Általában tudom, hogy mit csinál, hisz együtt vagyunk, most viszont gőzöm sincs, hogy merre lehet és hogy kivel szívózik éppen.
- Hát, ha lehet akkor maradnék, inkább megvárnám amíg hűl egy kicsit a levegő.
Egy kicsit sincs kedvem ilyen melegben sétálgatni, amikor a legközelebbi település is több kilométerre van.
- Szerintem egy-két óra múlva már hidegebb lesz, akkor pedig kellemesebb lesz a séta, addig pedig be tudunk húzódni a fa alá, ahol árnyék van. Itt sokkal kellemesebb az idő, mint a napon állva.
Próbálom meggyőzni amellett, hogy maradjon. Egyrészt azért, mert akkor lenne társaságom és nem egyedül kell itt ácsorognom, másrészt pedig senkinek nem kívánom, hogy ebben a hőségben túrázni induljon úgy, hogy mindössze csak egy kis jég van nála. Nyilván van még nála, máskülönben nem hiszem, hogy megosztotta volna velem, én legalábbis biztos nem adtam volna másnak, ha csak egy kevéske lenne belőle.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Lynessa Mertonhall
Hozzászólások száma :
47
Join date :
2016. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Szomb. Okt. 08, 2016 11:43 am

Meleg van a sétához? Talán igaza van, de nem hiszem, hogy megengedhetem magamnak, hogy ilyesmi befolyásoljon. Hozzá kell szokni és túl kell vészelni, mint minden mást. A lovas viszont nem válogathat. Mennie kell akkor, amikor mondják, nem számít, milyen körülmények között.
Sértődöttségén kis híján elnevetem magam. Vicces ez az összkép, ugyanakkor nem értem, hogy mire fel a felhúzott orra. Mégis miből gondolhattam volna, hogy ez másoknak szól? Ha én csinálnék hasonlót, abból biztos, hogy célpont lenne egy-egy gyakorlás során. Persze, előfordulhatnak még más eshetőségek a jövőben, így végül is…
- Jól van, nem akartalak megsérteni – emelem fel kezeim védekezőn, hogy lenyugtassam.
Semmi szükségem arra, hogy itt hisztizzen nekem valaki, márpedig ami eddig lejött ebből a srácból, az az, hogy még képes is lenne rá. Következő megjegyzése együtt érző mosolyt vált ki belőlem. Még ha át nem is éltem, elképzelni el tudom, hogy milyen lehet az, ha a társa magára hagyja az embert kéretlenül. Az mondjuk más eset, mikor parancsba kapjuk. Akkor sincs sok kedvünk hozzá, de el kell fogadnunk a feletteseink utasításait. Nevetése hirtelen váltás számomra. Meglepetten pislogok egyet, majd fejem kezdem értetlenül vakarni. Talán megsütötte a nap.
- Őőő… Minden rendben? – kérdem zavartan.
Következő kérdésén nem kell gondolkodnom. A válasz újfent adott.
- Mert megkértem rá. Épp eleget repült ebben a hőségben. Bár tény, hogy nem sok kedve volt a távozáshoz – sóhajtom – Azóta már biztos hűsöl valahol. Ajánlom neki, hogy így legyen – nevetem el magam.
Az induláshoz elkészülök, de azért még megérdeklődöm, hogy velem tart-e. A válaszán elhúzom a szám. Jó annak, aki ennyire kedve szerint cselekedhet. Vagy rossz? Nem is tudom. Ő egy tanonc, aki hamarosan végez. Mi lesz vele, ha parancsokat kell teljesítenie? Leáll hűsölni, mert túl meleg van? Persze, neki nem kell sietnie és lehet, hogy csak én értem félre és tisztességes parancskövető. Sose lehet tudni.
- Innen néhány kilométer múlva kezdődik az erdő. Ott jóval hűvösebb lesz. Onnan még pár és van egy patak, ahol vizet is lehet szerezni. Persze, a te dolgod, hogy maradsz-e. Nekem illene visszaérnem, mielőtt Daia kapitány kitalálja, hogy este gyakorlatot tart – gondolkodom el hangosan.
Végül is, nem mintha zavarna, hogy egyedül kell visszasétálnom. Talán jobb is lesz így.
- Ja, igen… Az a kis jég nem fog kitartani egy óráig sem, úgyhogy jobban teszed, ha szerzel valahonnan vizet – adok neki még egy kis tanácsot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Tyrell Feidlin
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2016. Jul. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Vas. Okt. 16, 2016 12:19 am

Válasza halvány mosolyt csal arcomra. Látszik, hogy nem állt szándékában megsérteni, ha ez nem lenne egyértelmű, kezeit védekezően felemeli. Számomra továbbra sem világos viszont, hogy jelzésen kívül mégis mi más lehetne ez a kör, s egyelőre úgy tűnik, erre nem igen fogok fényt deríteni, legalábbis nem most rögtön.
- Tudom ám.
Válaszolom, miközben ujjammal úgy teszek, mintha leszidnám, ám ezúttal egy cinkos mosoly kíséretében. Ismét megdörzsölöm homlokomat a jeges csomaggal, mely kezd egyre könnyebb lenni, aminek nem igazán örülök, hisz akkor nyilván olvad. Kérdésére komolyan elgondolkodom, időérzékemet már teljesen elvesztettem, így lehet, hogy már órák óta itt vagyok, ami semmiképp nem lehet rám túl jó hatással. Lehet viszont, hogy Cam alig tíz perce hagyott itt. Akármelyik is legyen igaz, a melegtől sokkal lassabban jár agyam mint szokott, aminek nem igazán örülök, sőt már már kezdek aggódni, hogy még sokáig itt kell lennem.
- Igen, mért ne lenne?
Hangom mentes bármiféle aggodalomtól, se mozdulataim, se arcom egyetlen apró vonása nem árulja el, hogy fejemben mi játszódik le. Nem sokkal kérdése után megkapom válaszom kérdésemre, ami csak újabb kérdéseket vet fel, megannyi gondolattal karöltve. Nevetését nem nagyon tudom hova tenni, számomra nem volt ebben semmi vicces, bár ha saját sárkányomról beszélnék, akkor valószínűleg én is hasonlóan viselkednék. Viszont én most itt kívülálló vagyok, arcomra pedig kiül értetlenségem, most viszont nem küzdök ellene. Mikor beszélni kezd nem nagyon figyelek rá, egyszerűen nem tudok koncentrálni, ám mikor kiejti az erdő szór felkapom fejem, s onnantól érdeklődve figyelem, hogy mit mond. Az erdő igazán csábítóan hangzik a maga kis árnyékos zugaival, hát még a patak... Gondolataim teljesen lefoglalnak jelen pillanatban, már teljesen beleéltem magam abba, hogy aránylag nem is olyan messze van egy patak. Ekkora hőségben viszont elég kimerítő gyalogolni, így még nem győztem meg magam arról, hogy mindenképp útnak kéne indulnom. Szinte meg sem hallom amit a lány mond, nem is reagálok rá semmit, s csak percekkel később eszmélek rá, hogy hozzám szólt.
- Szóltál?
Kérdem ártatlan arccal.
- Mindegy, nem fontos.
Legyintek, mielőtt bármit is szólhatna. Ismét bezárkózom gondolataim közé. Végül arra jutok, hogy semmi értelme itt maradni, ezért felpattanok, a fáról, s rögtön mellette termek.
- Akár mehetünk is .- Jelentem ki
- Hölgyeké az elsőbbség.
Mutatok előre udvariasan, nem törődve azzal, hogy jó irányba mutatok-e. Akár előttem megy, akár mögöttem, lassan felzárkózom mellé.
- Bocsi, hogy is hívnak?
Kérdem meg tőle. Ez nem mondható éppen udvarias megszólalásnak, viszont úgy vélem, hogy egy darabig még együtt leszünk, így jó lenne megtudni, hogy mi is a neve.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Lynessa Mertonhall
Hozzászólások száma :
47
Join date :
2016. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   Pént. Nov. 04, 2016 11:08 am

Miért ne lenne rendben minden? Azt alighanem neki kellene kitalálni, nem nekem. Mindegy, ha szerinte nincs gond, akkor biztosan nincs probléma a fejével. Ha a nap megsütötte volna, azt biztosan érezné egy kis émelygéssel és hasonló dolgokkal. Minden bizonnyal magam is felfigyelnék rá, elvégre a rosszullét legtöbbször sápadtsággal jár.
Értetlenkedő ábrázatát nem tudom hova tenni, miután válaszolok kérdésére. Ennyire furcsa lenne, ha valaki pihenni küldi a sárkányát? Nem, ez szerintem teljesen megszokott. Mindegy, ezen kár törnöm a fejem. Éppen elég furcsaságot tapasztaltam már ahhoz az elmúlt néhány percben, hogy el tudjam ezt engedni ahelyett, hogy komolyabb fejfájást okozna. Látom rajta, hogy mondandóm felkelti érdeklődését. Nyugodtan folytatom tovább, idővel elnézve az említett farengeteg irányába, s nagyjából ekkor veszítem őt szem elől, észre sem véve, mikor marad le elgondolkodása miatt. Csak arra figyelek fel, hogy visszakérdez. Már épp közölném vele, hogy egészen eddig jártattam a számat, mikor újabb megjegyzést tesz. Szám egy pillanatra oldalra rándul az idegességtől. Mi a fenének kérdezi meg, ha utána legyint rá egy nagyot?
- Csak elmondtam, hogy miféle fenevadakra kell figyelni az erdőben, de biztosan fel vagy készülve az ilyenekre, ha ennyire nem foglalkoztat – jegyzem meg, enyhén epésen, magamban mégis mosolyogva.
Igaz, hogy mondandómnak köze sem volt ehhez, de hátha erre észhez tér kicsit. Arról nem is beszélve, hogy kíváncsi vagyok, erre hogyan fog reagálni. Elmondani pedig nem fogom a választ, még akkor sem, ha rákérdez. Aztán már csak arra leszek figyelmes, hogy felpattan. Pislogva figyelem, miként akar máris megindulni ilyen hirtelen. Ez aztán a gyors változás! Ha nem látnám, nem is hinném, hogy létezik ilyen. Vagy egészen idáig ezen törte a fejét, mialatt nem figyelt? Meglehet. Egy teljesen más irányba mutatok, mint amerre ő, aztán meg is indulok, nem várva arra, hogy felfogja, merre megyek. Majd utolér, ha lemarad. Újabb kérdése végett vállam felett lesek magam mögé.
- Lynessa Mertonhall. Téged? – kérdezek vissza, ha már így alakult.
Előbb, vagy utóbb úgyis megtudtam volna, ha máskor nem, hát a tanoncok következő gyakorlatán. Akkor meg már mindegy, hogy tőle, vagy mástól kérdezem meg. Ha pedig ő felvállalta, hogy nem tudja a nevem, úgy nekem sincs mit szégyellnem. Ilyenek vagyunk, mi, emberek. Könnyen elfelejtünk dolgokat, pikkelyes társainkkal ellentétben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Helló, sweetheart! I am
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Dombos puszta   

Vissza az elejére Go down
 

Dombos puszta

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Kysppie sziget :: Külterületek-