HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Silhouette FRPG
by Vendég Szomb. Szept. 30, 2017 9:56 pm

» Colors of Seattle
by Vendég Szomb. Szept. 16, 2017 5:31 pm

» A kikötő
by Orin Zemdus Szer. Jún. 21, 2017 12:13 pm

» Csupasz hegyek
by Varianna Wrynn Pént. Jún. 16, 2017 1:19 am

» Erdő széle
by Lysanthir Valhosta Csüt. Jún. 15, 2017 5:02 pm

Top posting users this month

Share | 
 

 Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
avatar
Helló, sweetheart! I am
Mesemondó
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2016. Jul. 21.


TémanyitásTárgy: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Csüt. Júl. 21, 2016 5:42 pm

First topic message reminder :

A sárkánylovasok ünnepe



Éppen 255 éve, hogy a sárkányok békét kötöttek a Kysppie-n élő városiakkal és megszülettek az első sárkány-ember barátságok. Talán sokak számára ez semmit nem jelent, de a szigeten élők többségének ez a nap minden évben egy, a tiszteletadásra és a mulatozásra szánt nap.
Bár a városlakók között sokan vetik meg a sárkányok iránti ekkora mértékű rajongást, ezen a csodás nyári napon még azok is kimerészkednek a négy fal közül.
Nem is csoda, hiszen ilyenkor összegyűlnek kicsik nagyok, sárkányok és emberek és zenével, közös ebéddel és vacsorával keretezve töltenek egy egész napot együtt. Kora délután a sárkánylovasok rövid bemutatót tartanak, majd bevonják az egész népet a sárkányháton való lovaglás és a kapcsolatuk rejtelmeibe. Egyes civilek fel is ülhetnek és repülhetnek pár kört a pikkelyesek hátán.
Jó páran ezen napon próbálnak megszabadulni megunt holmijaiktól vagy kézzel készített dolgaiktól, így hát kisebb vásár is várja a nézelődőket a város szélén.

A sárkánylovas bemutatón már épp túl vagyunk, lassan az asszonyok elkészülnek az ebéddel, ami sült disznó lesz, úgyhogy most erre vár a nép, s csorgatja a nyálát, ha épp nem a sárkányokat szemléli.

Az kétségtelen, hogy ilyen örömteli napokon minden bajról elfeledkeznek az emberek, de Rowen és a kapitányok folyton folyvást a veszély után kutakodnak, hiszen az ilyen pillanatokat szeretik kihasználni a száműzöttek. Reméljük ma nem akarnak a városiak levesébe köpni és elrontani a mulatságot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Szer. Aug. 24, 2016 11:19 pm

Fesztivál

Sokat ivott már és ez nagyon is látszik rajta. Most még több gondom lesz vele, azt se akarom hogy túl nagy feltűnést keltsen, mert ugyan most nem figyel fel rám senki, és nem ismernek fel... de kitudja ha túl nagy figyelmet kapunk mi lesz.
- El is rakhatod későbbre, tudod gyűjtögetheted is, és a végén még lehet otthonod is. Nem rossz dolog ám. - nézek rá felemelt szemöldökkel. De valóban, engem még is miért érdekel? Szórhatja felőlem nőkre is... , az az egy gondom van ha elfogy jobban észre fogja venni, hogy nem tudok többet adni. Akkor leszek igazán bajban. Valahogy meg kéne próbálnom kordában tartani, de még is hogyan csináljam?
- Nekem más a lazítás mint neked, mint az nyilvánvaló. - nézek végig rajta, majd sóhajtva, inkább megmutatom neki az ajándék inget, amivel már fenyegettem. Tudtam nem fogja boldogan elfogadni, de azért ez a reakció se tetszik igazán. Kineveti, pedig igyekszem tényleg a legegyszerűbbet kiválasztani. Ennek semmi nem jó...
Végül viszont megadja magát az alkohol mámornak köszönhetően ledobja magáról a régi rongyát, és mindenki előtt felkapja az ajándékot. Azért elmosolyodom, mert a célomat elértem. Majd a zsoldos, aki eddig is minket figyelt csak megszólított minket. Nem is reagálok arra, amit mondott, inkább lenyelem, és gondoltam elrabolom Dragot táncolni. Persze tudtam előre, hogy ő akkor is beszédbe fog elegyedni a férfival. Eléggé éles a nyelve, így még jobban. Csak összehúzott szemmel nézek rá, azt hiszem lesz itt szó váltás.
Mielőtt komolyabbra fordulna a helyzet megragadom a kezét, majd felrángatom. Nagyon meglepem ezzel, még a korsóját is magával hozza zavarába. Elnevetem magam, és mire felfogná mire is készülök, már a táncoló tömeg kellős közepén vagyunk.
- Azt mondtad lazítsak, hát én így lazítok. - próbál szabadulni, de a tömeg nem engedi, és én sem. A kezét továbbra is fogom, és várom mikor adja már fel a küzdelmet, és próbál ő is ellazulni.
- Tudom, hogy tudod a táncot...- hajolok közel hozzá  mosolyogva. Majd látom a tekintetén kezdi feladni, egy pillanatra féltem tőle, hogy előkapja a kardot, és utat tőr magának. Aztán meglepve tapasztalom, hogy elkezdi járni a táncot ő is, én elnevetem magam, nem kinevetem csak annyira fura így látni. De örülök neki, most olyan mint az összes többi ember. Nem is beszélek hozzá, nem akarom kizökkenteni, inkább táncolok vele tovább, és sodródom az árral.
 
 


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Demien Zeel
Hozzászólások száma :
49
Join date :
2014. May. 05.


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Hétf. Aug. 29, 2016 12:39 pm



Való igaz, hogy furcsa ez az egész fesztivál. Nem olyan, mint az előző években megszokottak. Furcsa ez az ajándékozás, ám tinédzser szemmel annyira még nem látok bele a dolgok sűrűjébe. Egyelőre a feladatommal foglalkozok és a folytonos vigyorom jelzi, hogy baromira örülök annak, hogy ezt odafent, a levegőben kell megtennem. Lyn ennek annyira nem örül, de hát ő találta ki a játékot és botor dolog lenne átengedni neki a dolog mulatságos és élvezetesebb részét. Örülök, hogy ilyen jó fej párossal osztottak össze minket, és sejtem, hogy a két sárkány is megbeszéli a köszöntő részleteit. Persze Shreya sem tud sokkal többet, mint én, így inkább a másik sárkánytól várja az infókat. A készülődést egy katona zavarja meg és habár a dög megszólításra én nem reagálok, hallom a sárkányok morgolódását, és Lyn megjegyzését. Én egyelőre inkább nem szólok semmit, csak várok, hiszen a nő az idősebb és tapasztaltabb, valamint a rangidősebb is, így nem csoda, hogy tőle várom az utasításokat és valamilyen szinten azt is, hogy megoldja a helyzetet. Megérkezik Morth erőteljes hangja is és látom, hogy a sárkányok összenéznek, majd Shreya továbbítja nekem is az üzenetet. Artes is pontosan erre kért minket, így csak lazán biccentek a sárkánynak. Morth utolsó megjegyzésére igyekszem nem elhúzni a számat, de sárkányom erőteljesen rám szól.
~Nem akarja, hogy bajunk essen. És nem is fog, Demien!~jelenti ki határozottan a nőstény és tudom, hogyha valami baj lesz, Shreya nem fog a csata közelébe vinni. Ha valamit akarok tenni, azt a földön kell majd. Tudom, hogy Rowen jót akar nekünk, de hogy tanuljunk meg küzdeni, ha a lehetőség elől is csak elszaladunk? Kicsit puffogok magamban, erőteljesebben csapkodom a nyerget, majd Lynre pillantok. Éppen hallom a férfi megjegyzését, amire felvonom a szemöldökömet.
- Egy sárkánylovas mindig is büszke lesz erre a különleges kapcsolatra, amit a "normális" - nyomom meg a szót és enyhe lenézést érezhet benne a férfi, (ami persze jelen esetben csak neki jár, a városlakóknak soha nem fogalmaznék így és ilyen hangnemben)
- ...ember nem igazán érthet meg. - jelentem ki határozottan. Egy pár évvel idősebbnek nézek ki, ahogy kihúzom magam és talán a férfi nem is sejti, hogy csupán egy friss tanonc áll előtte. Legalábbis ezt próbálom elhitetni vele.
- Lyn, mi lenne, ha ti mennétek a levegőbe és őrködnétek felülről? - nézek a nő szemébe és jelzem neki, nem szívesen hagynám kettesben ezzel a férfival, pláne egy ilyen egyértelmű kétértelmű megjegyzés után...


A hónap karaktere - '14. június
'14. augusztus
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Elfleda L. Valhosta
Hozzászólások száma :
9
Join date :
2014. Dec. 21.
Tartózkodási hely :
OTTHON


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Hétf. Aug. 29, 2016 4:36 pm




Sárkányfüstös légkör



Mennyei étket késztettek a szigetlakó szakácsok nekünk az ünneplő vendégseregnek. Egy asztalnál ültem, ahol sok tanítványom üdvözölt. Egy központi helyen ültem, ahol Saelte a városvezető asztaltársaságát élvezhettem.
Unalmassá vált az a sok ünnepély, amin részt vettem számos év alatt és egyre monotonabbá váltak számomra. Hatalmas sárkányom otthon maradt a fészket őrizni. Lehet nekem is jó lett volna, ha nem mozdulok ki, de a tanítványok mind itt voltak. A tizenéves kis tanoncok, kik tojás nélkül vannak mind kezeim alatt cseperedtek fel, mindet ismeretem.
- Kyran , gyere csak ide. - szólok a csenevész tizennégy éves fiúnak. Meghunyászkodva jön elém, mintha valami rosszat tett volna, de egyáltalán nem tett semmi rosszat. Vagy ha igen én nem láttam azt.
Nekem volt egy csúnya előérzetem, ezért úgy döntöttem futárt csinálok belőle.
-Kérlek, keresd meg valamelyik fiamat és mond meg neki hogy jöjjön ide. - adtam ki az utasítást Kyrannak.
Szeretem egy kicsit nyüstölni őket, ahogy engem is ugráltattak az öregek annak idején.
Az első kupa borom kiürült és Atmor pont látta ezt. Szólt volna hogy töltsenek nekem.
-Nem, köszönöm pont elég volt, de mond csak Atmor, nem sokallod a thidiai bolondokat az ünnepélyen? - Mert én sokalltam és ép két tehetséges tanítványomra is rá akaszkodtak, amit rossz néven vettem. Ewát és Seannát vettem észre, akiket két érett felnőtt katona "szorongat meg", és láttam, hogy rosszul érzik magukat a társaságukban. A másik pillanatban Ventus kis szótlan pártfogoltja mellett is észrevettem egy katonát. Pentol és sárkánya mellett is ott volt kettő.  Sokan voltak és ez nagyon feltűnő volt. Láttam Rowent, hogy sokkal feszültebb és mozgolódik, mint egy csapdába ejtett vad. Ismertem kiskora óta és tudtam mikor, hogy viselkedik.
Elmosolyodtam, azon hogy mennyire ismerem. Bár mélyen szívemben aggódtam. A családom legtöbbje vagy őrködik vagy itt múlatja sárkányával az időt. Ilyenkor próbálom őket megkeresni, Egyik fiamat se látom és nem tudom, hol vannak, idegesítő tény ez Kyran remélem valamelyiket megtalálja. Felnőttek mindketten már, de számomra gyerekek mindketten, amíg házasságra nem adják a fejüket és családot nem alapítanak és nem adnak unokákat nekem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Lynessa Mertonhall
Hozzászólások száma :
47
Join date :
2016. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Kedd Aug. 30, 2016 4:53 pm

A munka megkezdése cseppet sem olyan zökkenőmentes, mint reméltem, és ez egyáltalán nem a mi hibánk. Mivel egy thidiai katona csapódott hozzánk, így jobb moderálni magunkat, jobban mondva magamat. Szó nélkül egyébként sem lépnék le sehonnan, bár most az egyszer szívesen kivételt tettem volna. Kellemetlen.
~Rowen bajt szimatol.~ hallom közben Artes hangját fejemben.
Mély dörmögése megnyugtat. Szemeim egy pillanatra lehunyom, majd szelíden elmosolyodom, ez a mosoly azonban csakis neki szól, gondoljon bárki bármit.
~Azt nem csodálom. Tegyük, amit tennünk kell!~ felelem társamnak.
Hallgatom közben a két férfi beszédét. A katonáéra egyszerűen elhúzom a számat, mert bizony még mindig nem tetszik az, amiket mond. Pedig kezdtem azt hinni, hogy moderálja magát, de hogy jön ő ahhoz, hogy eldöntse, mi való nekem. Erre már Artes is fújtat egy hangosat, jelezve, szerinte mennyire nincs igaza a fickónak, még az előtt, hogy én is szavakba formálnám hasonló válaszom. Tényleg csak hasonlót. Közben Demienre pillantok. Látom rajta, mennyire nem akar itt hagyni az idegennel, annak ellenére, mennyire ment volna korábban. Arról viszont szó sem lehet, hogy engedjem, hogy lent maradjon. Én sem bővelkedem tapasztalatokban, hát még ő. A különbség köztünk mindössze annyi, hogy én már jóval több gyakorlaton túl vagyok és ott van Karyn, aki szigorúan felügyeli a kiképzésünket.
- Miről beszélsz? Mindketten megyünk - válaszoltam neki, mintha eleve így lett volna tervben.
Felkapaszkodom jégsárkányom hátára, hogy immáron a nyeregből nézhessek le a thidiaira. Még innen is kellemetlen alaknak tűnik, ami viszont jobban foglalkoztat, hogy miért pont hozzánk jött ide? Ahelyett, hogy elvegyült volna a többi ember között, épp idejött. Ha mániákusan azt kellene feltételeznem, hogy terveznek valamit, akkor figyelemelterelésnek vélném. Szétszórni a katonákat azok között, akiknél fegyvert látni. Lefoglalni semmi ürüggyel a sárkánylovasokat, hogy azok a földön maradjanak, ameddig lehetséges. Ez esetben azonban Demiennel is foglalkoznia kellett volna.
~Lyn!~ szól rám Artes, csak hogy kirángasson a kusza gondolatmenetből.
Igaza van, van jobb dolgom is. A megjegyzésre viszont még illik válaszolni.
~Szólj a többieknek, hogy szálljanak fel! Mi is mehetünk lassan.~ teszem még hozzá, mire morrant egyet és elrugaszkodik.
Közben az üzenetet átadja Shreyanak. Morth kérésének már rég eleget tett, akit csak elért, figyelmeztetett és hasonlóképp teszünk majd út közben is.
- Azt, hogy mi való nekem és mi nem, nekem kell eldöntenem, nem másnak, de... Értékelem az aggodalmát! - szólalok meg végül, ezúttal már tényleg a földhöz ragadt felé intézve szavaim.
Ha tehetjük, most már tényleg megyünk. Megvárjuk, hogy Shreya és Demien kellő magasságban legyenek, aztán társulunk hozzájuk, melléjük szegődve, meghagyva egy bizonyos távolságot. Szívesebben vagyok fent, az tény, és bár eleinte úgy akartam, hogy egyikünk lent legyen, a helyzet fokozott figyelmet igénylése miatt nem akartam azzal húzni az időt, hogy győzködöm a tanoncot, aki egyértelműen vonakodott engem ott hagyni. Mintha nem tudnék magamra vigyázni. Az sem lehetett, hogy ő maradjon. Nem csak azért, mert szerintem úgy ő került volna nagyobb veszélybe, de azért is, mert ha baj lesz, a levegőből sokkal könnyebb lesz nekik elszelelni, mint a földről.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Lysanthir Valhosta
Hozzászólások száma :
41
Join date :
2016. Aug. 12.
Tartózkodási hely :
Kysppie


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Szer. Aug. 31, 2016 3:21 pm

-Kérem, hagy üljek fel rá egy kicsit. -ugrándozik előttem csillogó szemekkel egy szőke kis srác, Arzavur pedig fújtat egyet meglobogtatva annak aranyszínű tincseit. Ránézek a sárkányra, majd vissza az alig 10 éves gyerekre.
-Tűnés kölyök, Arzavur nem mászóka. -válaszolok neki, de ő úgy csinál, mintha meg sem hallotta volna és tovább könyörög, sőt meg is próbál közelebb jutni a jégsárkányhoz, viszont akkor hirtelen ott terem az anyja és kézen ragadja a neveletlen gyerkőcöt. Szeretnék valami csípős megjegyzést odaszólni a nőnek a gyerekéről, de Arz rám mordul, mielőtt még egy szó is elhagyta volna a számat.
Így aztán csak tovább ácsorgok a tömeg szélén figyelve az eseményeket. Nem vagyunk hivatalos őrszolgálatban, de Rowen kérte, hogy legyünk a közelben ma és már az új fejlemények is eljutottak hozzánk, így aztán nem is baj, hogy egész nap itt unatkoztunk. Pedig nem vagyok egy bulizós típus és Arzavur sem igazán kedveli a tömeget.
-Mit szólnál, ha körbenéznék felülről is? - kérdem társamat, majd válaszát meg sem várva odalépek a nyergéhez, hogy gyorsan leellenőrizzem. A sárkány válasza persze beleegyező, hiszen ő is inkább szárnyalna odafent, minthogy itt ücsörögjön a fejét egyre jobban elvesztő tömeg szélén.
Már éppen ülnék a nyeregbe, amikor újabb gyerekhang üti meg a fülem. -Uram! Lysanthir! Várjon!
Egy szimpla nemmel próbálom lerázni és felülök a kék szárnyas hátára.
-Elfleda néni kérte, hogy szóljak, hogy beszélni akar veled. - hangzik végül, hogy mit akar a srác, én meg csak elhúzom a számat. -Mindig megérzi, hogy mikor hívasson... - sóhajtva leugrok a földre, megsimítom a kék pikkelyes nyakat, aztán követem a fiút a tömeg közepe felé.
-Hívatott, Anyám? -csak reménykedek, hogy fontos. Már rég a levegőben lehetnénk Arzzal.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Elinor Guinevere Tempor
Hozzászólások száma :
88
Join date :
2014. Aug. 12.
Age :
20
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Szer. Aug. 31, 2016 3:47 pm


Fesztivál
Nem sokan ismerik az ízlésemet, mi tetszik és mi nem. Még én sem döntöttem el mi szeretek. Itt a szigeten sok új dologgal találkoztam.
Óvatos mosoly jelent meg az arcomon. Nem sejthette, hogy sok thidiai ünnepséget láttam, hisz a királyi palota várfal tövében volt a kis házikója szüleimnek
Zsoldos katonákat nem sokat láttam, de most megpróbáltam megfigyelni a ruházatát. Az a piszkos fehér ing volt a páncélja alatt. Koszos volt a ruha szegélye a vörösbortól. A katonák többsége sokat iszik, hisz hallottam mennyi bor fogy a konyhán egy-egy lakoma alatt.
Nem ittam sosem se bort, se sört. Martha szerint akkor a legtöbb ember veszélyes és én nem akartam senkire se veszélyt hozni. Az alma mustot szerettem, de hát gondolom, nem arra akart meghívni engem. Kicsit kellemetlenül éreztem magam az idősebb férfi társaságában. Nem értettem, miért mellettem van és miért nem egy bajtársával akar inni. Nem tudtam, hogy tudnám udvariasan elküldeni őt, így próbáltam egy nagyobb lépést jobbra tenni.
Csendben állt mellettem még mindig. Egy kicsit jobbra léptem megint tőle, hogy jobban végig pásztázzam az ünneplő tömeget.
Megláttam Ventus lovát kikötve, tudtam itt van ő is és megérkezett az útjáról, de őt magát nem láttam. Úgy gondoltam, hogy a lovához megyek, de a katona feltett nekem egy kérdést.
-Hát ez bonyolult, - sóhajtok egyet szomorúan, mert Demien és a többiek, akik akkor a szigeten voltak, mindenkinek kikelt már a társa. - mert van egy gyönyörű tojásom, aki még nem kelt ki.- fejezem be a mondatot a katonának.
Sokan úgy gondolják, nem is fog kikelni, mások pedig velem együtt reménykednek, hogy hamarosan kikel ő is. Akik szerint reménytelen az én esetem, azoknak én biztosan azt tudom állítani róla, hogy él. Lehet, hogy egy kicsit álom szuszék a tojásban rejlő sárkányom. Sokszor elmegyek a keltetőhöz és beszélek hozzá és énekelek, míg a többiek gyakorolnak a saját sárkányaikkal, amit én még nem tehetek meg.
Még egyet sóhajtok, majd megszólalok.
- Uram, meg kell keresnem egy ismerősömet. - Köszönök el a katonától, mert biztosra vettem, hogy ezzel lerázhatom magamról, a zsoldost.
Nem tudom merre lehet Ventus, de ha elenged a katona, akkor a lova felé indulok el és majd onnan keresem tovább őt.




Hónap karaktere:
2014. Aug., Szept.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Csüt. Szept. 01, 2016 11:25 am

Nők és az ő gondolkodásuk. Rossz lenne beismerni, hogy abban igaza van félretehetnék. De hova? Hazamegyek és majd építek egy házat, lesz takaros kis feleségem? Mert momentán mindenhez van kedvem, csak hazamenni, az életunt apám és a pökhendi bátyám arcát nézni nem. Felvitte az élet a dolgukat, a sok háborúból hasznot húztak, drágán adták az élelmiszert és meggazdagodtak. Én nem tudnék kereskedőként, vagy valami egyszerű mesterséget űzőként élni, belebolondulnék. Nem mondanám, hogy nem esne jól valahol letelepedni, de jelenleg nincsenek azok a körülmények hozzá. És különben sincs igaza ennek a némbernek, mert nincs.
- Nem fogod sosem megérteni, mit miért teszek. - és a téma ezennel továbbadva. Nem fogok ezen vitázni vele, sem megbeszélni. Különben is egy idegen nő, nem fogok majd pont neki beszélni a terveimről és hogy mit hogyan látok. Elviszem egy darabon aztán szépen elválnak útjaink. Addig pedig... kihasználom hogy adogatja a pénzt és tudok mit és mire elkölteni.
Vállat vonok a lazításra tett megjegyzésére. Ez eddig is tény és való volt, de nem lep meg, hisz teljesen másképp látunk mindent. Még a nők helyzetét is, így nem lep meg, ha sokkal idealistábban gondolkozik. Igen azt hiszem erre ez a legmegfelelőbb szó. Én túl pórias leszek mindig is ehhez az eszmefuttatáshoz. Nem szeretek hosszasan beszélgetni, az csak fecsegés, időpazarlás... persze a tettek na az más.
De legyen egy jó napja, átveszem a ruhát, egy szava sem lehet innentől fogva. Magamat ismerve perceken belül illatozni fog a sörtől, bortól, meg minden jótól. Nem mint ha én leönteném magam, mások viszont igen. Kezdenek egyre jobban bebódulni az emberek, de ezen nem lepődök meg. Végtére is mégis csak egy olyan helyen vagyunk, ahol ünnepelni, vigadni kell. Csak én nem érzem azt, hogy minden rendben van, valószínűleg csak elszoktam a helytől.
Mit ne mondjak szívesebben elbeszélgettem volna még azzal a fickóval, hátha valami használható információt ki tudok szedni belőle. Mi tagadás most is egy kis csihi-puhin jár az eszem, mint mindig. De én már csak ilyen vagyok, eleget láttam, hogy kellően óvatos legyek és akár egy egyszerű fogpiszkálóban is a fegyverlehetőséget lássam. Nem akarok feltűnést kelteni azzal, hogy Leannát visszarángatom a pulthoz, hogy márpedig leül és végighallgatja a beszélgetésünket a fickóval. Kénytelen leszek továbbállni és ha már berángat a tömegbe, akkor beolvadni. Kényszeredetten torpanok meg a nővel szemben és vágok egy "most ezt tényleg muszáj?" grimaszt.
- Tudom a frászt... - de azért emelem a kezem, hogy megfogjam az övét amikor kell és a derekát is elkapom, amikor kell. Igazából csak egy picit más az itteni tánc a miénkhez képest, de könnyen tudok alkalmazkodni ehhez is.
- Érdekes táncok vannak felétek... - jegyzem meg még mindig egykedvűen, aztán mikor megint közel van, akkor folytatom tovább. Érdekes táncolni és beszélgetni egyszerre.
- Nem szórakozni kellene, hanem szétnézni. Az előbb azért akartam beszélgetni a fickóval, mert nekem itt bűzlik valami. Szerintem kitör hamarosan a pánik is. - mormogom egykedvűen. Persze hogy nem a táncra figyelek, a lépések már jönnek maguktól. Ellenben jobb ötletnek tartottam megosztani a feltételezésemet vele. Minden egyes lépésnél azonban megcsörren a kard az oldalamon, ami némiképp megnyugtat. Nem vagyok fegyvertelen és bármikor kész vagyok kapcsolni, ha szükséges.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Karyn Daia
Hozzászólások száma :
53
Join date :
2014. Sep. 25.
Age :
32
Tartózkodási hely :
Kysppie Sziget


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Csüt. Szept. 01, 2016 12:20 pm

Rowen, aggódik, látom rajta, ahogy a hajókról beszélek és a számokról, hogy mennyien lehetnek a thidiai katonák.
Láttam, hogy egyre komolyabb az egész helyzet, hisz a tömegben észrevehetőek az idegenek.
- Fulguraeval két tanoncot megkértünk, hogy figyeljék a hajókat, míg távol vagyunk.- fejezem be az egyik mondatomat és hallgatom Rowent. Szavaiban több dolog is rosszallást keltet bennem egyik a szigetvezetője a másik az ajándék volt.
- Atmor bolond, hogy ha azt hiszi ajándék. Ennyi katonával már lerohanhatnának egy kisebb várost. Aedion nem említette ezt a nagy hajó hadat neked?- kérdeztem meg Rowent, egy kicsit azért, hogy a fiatal kapitány felelősségre vonhassam később. Nem tudom, túl nyers volt számomra a fiatal kapitánytársam stílusa és másabb, mint Ghaden vagy az enyém.
Már nem hallottam a válaszát Rowennek, mert oldalról az a fajankó Ventus lépett hozzám oda és erősen megmarkolva a kezemet, magához húzott.
- Nem vagyok szabad, Legati, ép beszélgettem. - Táncolni akart velem. Velem, aki évek óta egyszer se táncol egy nyilvános helyen se, maximum Fulgurae előtt pár lépést tettem, de semmi több nem volt, már évek óta.
- Legati, te részeg vagy. - állapítom meg és a szabad kezemmel arcon csapom, hogy elengedje a kezemet.
Hallom gondolataimban, ahogy kacag Fulgurae, aki az egész helyzetet viccesnek tartja.
~Hahaha~
Rowen, mikor kettőnkhöz szól, kitudom rántani Ventus kezéből a kezemet és két lépéssel eltávolodok a becsiccsentett lovastól.
- Rendben, Rowen, máris indulok. - mondom kissé feszülten, mert az előző néhány perc számomra elég megalázó volt. Odafordulok a Ventushoz és tőle is elköszönök, bár inkább üres fenyegetés volt felé.
- Ne kerülj még egyszer a szemeim elé egy jó darabig, mert megbánod. - mondom kissé dühösen a férfinak. Jó páran látták az esetet és emlékezni fognak erre az egészre. Egyenesen sárkányom, felé veszem az irányt néhányan elállnak az utamból, mert a tekintély parancsoló Daia láttára utat engednek nekem.
~ Ful, nem volt vicces egyáltalán. Induljunk és legyen minden elit készenlétben. ~ mondom társamat kissé leszidva. Közben a tömegben észreveszem Lynessát, ahogy egy tanonccal együtt katonák társaságában vannak.
~ És ők is mindenkit helyezzenek készen létbe. ~
~Arzavur, álljatok készen és riadoztasd a saját egységedet, ez Daia parancsa, Lysanthirnek is szólj, ha teheted, aki úgy látom az édesanyját pátyolgatja. Egyébként rosszkedvében van Karyn, hogy tudjatok róla.~
Fulgurae várt már rám és csendben tette a dolgát. A fejemben mindennek ki kellett tisztulnia és ezt a kikötő felé megtehettem.
~ Bolond, Ventus ~ mondom Fulnak mosolyogva, aki helyeslően megindul és gyorsabban kezd repülni tanoncokhoz. Közelebb kerülve, a fiatalokhoz üdvözli is már társait.
- Történt valami míg távol voltunk? -
kérdezem meg az őrszemeket, akik nemleges rázták a fejüket.  Én bólintottam egyet. Fulgur kiadta a sárkányoknak, hogy azonnal, ha veszélyt érzékelnek, vagy ő vagy én parancsba adjuk, akkor a menedékhelyre kell menniük.
A fedélzeten mozgolódást kezdtem tapasztalni, nem csak a matrózokat láttam, hanem már katonákat is.
Nem kellett semmit sem mondanom Fulnak, tudta mire gondolok és lassan ereszkedni kezdett a hajó fedélzeti része felé.
Leszálltam Fulguraeről fegyverestől, tegezem az övemen lenget, az íjam, pedig a kezembe volt.
A tanoncok és sárkányaik már tudták mit kell tenniük, ha én összetűzésbe keveredek velük. Társam állandóan kapcsolatban volt velük.
- Örvendek uraim a találkozásnak, megtudhatom mi szél hozta pompás szigetünkre a thidia flotta egy részét? - mondom a három katonának, aki közvetlenül előttem álltak körülbelül hat méterre tőlem, mögöttük távolabb még négy matróz állt. Talán a Ful, miatt nem jöttek annyira közel, mint a katonák.
Csak remélni, mertem, hogy a tanoncok nem tesznek semmi ostobaságot és lő távolságon kívül maradnak, ahogy Fulgurae is mondta.
Józan komoly katonáknak tűntek, akikből ki szedhetem az információkat és könnyen hazugságon tudom őket kapni.
~ Fulgurae, ~ nem kellett folyatnom, mert társam már közbe vágott, tudta mit szeretnék mondani. Tudta, mert már évek óta szavak nélkül is rájött arra, hogy mit kell tennie. Hálás voltam érte, hogy engem választott és nem mást.
~ Tudom, Ryn. ~
Éreztem, ahogy aggódik és szeret engem. Semmi bajunk nem lesz, ha mindkettőnknek egy rúgóra jár az agyunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Ventus Legati
Hozzászólások száma :
27
Join date :
2016. Apr. 10.
Tartózkodási hely :
A világot járom


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Csüt. Szept. 01, 2016 4:30 pm



Ünnepély Ventus módra

Az a pofon kissé megrázott. Hogy én részeg? Csak jól érzem magam és azt akartam, hogy ő is jól érezze magát, de úgy látszik a fagyos Ryn nem akar feloldódni. Miután kihúzza kezét a kezemből.
Én is Rowenre figyelek, ekkor vettem csak igazából észre, hogy itt volt és látott mindent. Üdvözlően rá mosolygok. Mai napom legcsúfosabb része az lesz, hogy Rowen elkap és megkéri, hogy számoljak be az utamról ezen az ünnepen és vele kell eltöltenem a napom egy részét.
Karyn fenyegetésszerű elköszönése után. Odaléptem Rowen mell.
- Szerinted, ki fogja megtörni az átkot Karyn felett? - bár nem vártam rá választ, de jól esett latolgatni, hogy melyik udvarlója töri meg őt, mert ha nem is látta volt, aki csapta a szelet neki. A jégkirálynő sok férfinek egy nagyszerű feleség trófea lenne. Nekem mindig is rideg volt, bár a kiállása igazán megnyerővolt számomra is.
Rowen megállapítása, meglepett, mert ahogy körül néztem észrevettem én is a katonákat, aki thidiainak tűntek. Talán tényleg felöntöttem a garatra, talán egy kicsivel ittam többet, mint szoktam.
-Nem tudom, rég voltam ott... - csuklottam és majdnem el mondtam, hogy "Otthon" így Rowennek kiderült volna, hogy Thidiaból hozott annak idején Icar. 1. szabály neved és hazád nincsen már.
- annyit említett, hogy az elmúlt öt év ért és valami hasonló nagy ajándékot kapunk, mint öt éve. -  mondtam a férfinak. Akkor táncosok érkeztek és szórakoztattak minket hoztak páncélnak és kardnak megmunkálható tiszta fémeket kaptunk Thidiából meg egy sárkány tojást, ami kincstárban díszelgett már évtizedek óta.  
- Szerinted nagy a baj? A király nem bántana minket. Az egyik legnagyobb szövetségese vagyunk. - csak rá tekintek és leolvasom róla az aggódást. Valahol engem is megriaszt és Elinorért riasztanák mindenkit, de még Rowen se tudja.
- Ha megtaláljuk a katonák vezérét én kitudom kérdezni. - mondom Rowennek. Egy zsoldos sereg egyik vezére általában egy thidiai nemes és én annak idején az összes nemes házat megtanultam fegyverhordózóként. 12. szabály aki a történelmet ismeri azt nagyra tartsák sok helyen.
Ahogy ismertem, Rowent, már rég az óvintézkedéseken törte a fejét és nekem is segítenem kellene, eddig semmi rossz nem történt, mégis Rowen bizalmatlan a katonákkal szemben
- Megkeresem a vezérüket, Rowen.- ajánlom fel a férfinek ezt a feladatott. Még mielőtt elmennék tőle, hozzá teszek egy kérést Rowen felé. - Kérlek, ha látja bárki közülünk Elinort, vigye magával és ne eresze el, vigyázatok rá, mindennél fontosabb ez Rowen nekünk. -
Sokan gondolják azt, hogy szerelmes vagyok a lányba, de nem igaz, amióta tudom róla az igazat, távolságtartó vagyok. Úgy kedvelem őt mit, ha a húgom lenne és úgy kellene vigyázni mindenkinek rá, mint a gyémántra.
Rowen, tudja, hogy fontos nekem, bár nem sejti, hogy miért az. Most már mindenkinek fontosnak kell, hogy legyen a szigeten ez a lány és hamarosan, mikor rá szánom magam mindenki tudni fogja ki ő.
Belevettem, a tömegbe magam, hogy megtalálja a legfényesebben csillogó páncélú embert.
~ Eyelinert, ha kipihented magad, vagy sem. Szükségem van rád. A katonákkal elvileg baj van.~
Fejemben egy csúf morgást hallok válaszul, így tudom, hogy felébresztettem az alvó sárkányomat. Nem vagyok ideges, hisz tudom, mit csinálok sokszor kerestem embereket nagy tömegben a földön és nem az égből letekintve.
~ A kardom pedig...~
~ a nyergemen van rajta.~
~ Pontosan, szükségem van rád Eyelinert~

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Tyrell Feidlin
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2016. Jul. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Csüt. Szept. 01, 2016 6:44 pm

Camrothtal villámgyorsan száguldunk az égen, egyre közelebb érve a fesztiválhoz. Minden izmomat megfeszítem, nehogy kiessek a nyeregből, miközben Cam néha jót röhög rajtam. A hajam nem bírta sokáig, az első percek egyikében megadta magát, így most az a kicsi is ami van össze-vissza lobog.
~ Kértelek, hogy most ne menj gyorsan! Most jól  kell kinéznem!
Ö is tisztában van vele, hogy igen is kényes vagyok a kinézetemre, főleg, ha sokan vannak körülöttem, de nem járok csilivili göncökben, sokkal nagyobb előnyben részesítem az olyan ruhákat, amikben könnyen mozoghatok. Cam arcán gúnyos mosoly jelenik meg, ami azt jelenti, hogy készül valamire. Elég magasan repülünk, de még így is jól látni az alattunk hömpölygő tömeget. Nem tudom, hogy mit akar, de sejtem, hogy nem fogok neki örülni.
~ Meg ne próbáld!
Szólok rá, mielőtt bármit is csinálhatna, ám ez most nem tartozik azon ritka pillanatok közé amikor hallgat is rám. Az egyik pillanatban hirtelen lebukik, tovább növelve az amúgy is villámgyors sebességünket. Ha tehettem volna összekulcsolt kézzel imádkoztam volna istenhez, hogy időben megálljon, ami eddig úgy tűnt, hogy nem fog teljesülni. Nem szoktam félni az ilyen mutatványoknál, de most tényleg elfogott a félelem, hogy nem áll meg időben, talán azért, mert most mások is veszélyben voltak, nem csak én.
~ Beképzelt.
Hallatszik fejemben dörmögő hangja, amit azért kapok, hogy az ő életére nem is gondoltam. Pár méterrel a föld fölött állunk meg, de nem élvezhetem sokáig a nyugalmat. Ha eddig még nem keltette volna fel az emberek figyelmét, akkor most biztosan fel fogja. Erős szárnycsapásokkal szökken ismét a levegőbe, nem foglalkozva az alatta állókkal, akik majdnem elesnek. Ha ez nem lenne elég még rengeteg port is felver, ami sokaknak megy bele a szájába, vagy a szemébe. Miközben egyre feljebb tör többször is megpördül, hogy addig is szórakoztassa valamivel a népet. Amikor eléri a kellő magasságot egy szaltóval áll meg.
~ Nem szóltak róla, hogy a légi bemutatónak már vége?!
Most semmi kedvem sincs az ilyen kis mutatványokhoz. Elég sokáig igazgattam a hajamat, amit most egyetlen kis szaltóval tönkre is tett. Cam hallva gondolataimat tettetett sértettséggel száll le, ismét rengeteg port felkavarva, ám most időben elhúzódtak előle az emberek. Mielőtt megint eszébe jutna valami gyorsan leugrok a nyeregből, hogy engem már ne tudjon magával vinni. Most, hogy már mindenki tudja, hogy itt van kihúzza magát, mintha csak azért jött volna mindenki, hogy őt lássa. Peckesen jár mögöttem, most nem a nyeregből élvezem a kilátást. Amíg a levegőben voltam nem volt túl sok időm nézelődni, de az azért feltűnt, hogy annyira sokan nincsenek a levegőben, ami nem jelenthet sok jót egy ilyen ünnepségen, de lehet, hogy csak én nem láttam meg őket. Mindenesetre egy kicsit feszültebb vagyok e miatt, s folyamatosan a tömeget figyelem. Próbálok valaki olyat keresni, akit ismerek, így nem kéne egyedül járkálnom.
~ Néha rám is gondolhatnál.
Hallom felcsendülni Camroth hangját, miközben elhúzza száját, mintha sírni készülne, s lehunyja szemeit.
~ Ha lenne valami színjátszó kör sárkányoknak tuti te lennél ott a legjobb.
Jegyzem meg, arra utalva, ahogy most színészkedik. Senkit semmi látok akit ismernék, igaz, nincs egyszerű dolgom, hiszen elég nagy a tömeg, így elég nehéz bárkit is megtalálni. Pár pillanatra meglátok valakit az emberek között, de rögtön el is veszítem szem elől. Elindulok arra, amerre láttam az ismerős arcot, hátha sikerül megtalálnom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Csüt. Szept. 01, 2016 10:14 pm

Fesztivál

Nagy győzelemnek könyvelem el, hogy sikerült Dragomirt a táncparkett csábítani, az pedig még nagyobb siker, hogy táncra is perdül. Persze nem a legnagyobb táncos, így eléggé szórakoztató, de a világért se nevetném ki, hisz akkor azt hiszem a kardja is előkerülne.
Hangosan felnevetek mikor még a dicséretemen is kiakad.
- Nyugi, jól csinálod. Meglepően jól. - vigyorodom el. - Érdekes ? Miért nálatok mit csináltok ? Csak fát vágtok? - Természetesen viccnek teszem fel a kérdést, a napokban igenis megszokhatta tőlem. - Nem hinném, hogy annyira más lenne, mert jól csinálod.  - dicsérem még egyszer már fennhangon. Majd ismét morogni kezd , amire már csak a szememet forgatom.
- Nem tudod kicsit jól érezni magad, és ellazulni ?- kérdezem számat elhúzva. - Soha nem szokott ilyen ünnepségeket probléma lenni. Fokozott védelem van, és még is ki merne bármit is csinálni, mikor ennyi sárkány itt? - a zene hirtelen abba marad, és természetesen egy páros tánc kezdődik el. Ránézek, majd hirtelen elkapom a tekintetemet róla, és csak lesétálok vele a parkettról. - Köszönöm a táncot. - az arcomon kedves mosoly húzódik, és a szavaim őszinte köszönetet mondtak, hisz tényleg nem hittem volna, hogy nem hagy cserben. Ez most kivételesen kedves cselekedett volt tőle. Még sem teljesen tuskó.
- Nyugodtan menj körbe nézni, ha ettől jobban érzed magad. Én kicsit meghúznám magam...
 


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Pént. Szept. 02, 2016 4:46 pm

Karyn felháborodásán és Ventus megalázottságán önkéntelenül is elmosolyodom. Nem ő az első, aki Karynnál próbálkozik és mindig ugyanez a vége. Én hiszem, hogy a kapitány számára is van a világban valaki, aki boldoggá fogja tenni, de az a valaki nem egy fesztiváli tánccal vagy egy csokor virággal fog közel férkőzni hozzá.És nem is most, ugyanis most egészen más dolgunk van.
El is tűnik a mosolyom másodpercek alatt és újra rendbe szedem a gondolataimat. A kapitánynak talán mondanom sem kellene semmit, mindig tudja mi a dolga, így csak biccentek neki, ő pedig már ül is a sárkányára, hogy figyelje a hajókat. Csak remélhetjük, hogy a hajók nem rejtenek több katonát. De ostobaság lenne ebben a hitben ringatózni és jobb lesz a legrosszabbra felkészülni.
Ventus a nővel kapcsolatos költői kérdésére nem válaszolok, mert őszintén szólva most ez annyira nem érdekel. Majd talán egy nyugodt, sörözős éjszakán a tábortűz mellett megbeszéljük, de ez most nem az a nap.
-Nem tudom, hogy nagy-e a baj, de nekem nem tetszik ez a színjáték. - körbepillantok a tömegen, az embereket láthatóan nem zavarja a sok páncélban flangáló katona, csak isznak és táncolnak. -Én sem gondoltam gondolnám, hogy Thidia királya ránk támadna, de ez akkor is furcsa. - én lennék a legboldogabb, ha nem lenne igazam és csak tévesen jelezne a vészcsengőm, de egyelőre nem lehetünk semmiben biztosak, így maradok az eredeti elképzelésemnél, mégpedig, hogy ezek a katonák nem ajándékot hoztak.
Igyekszem olyan hangerőn beszélni, hogy csak Ventus hallja és ne keltsek pánikot idő előtt. -Rendben, jó ötlet. Üzenj Eyelinert-tel, ha megtaláltad. Én addig beszélek Atmorral.
Kérésére csak biccentek, majd ott is hagyom, hogy minél hamarabb átvághassak a tömegen Atmort keresve. Mindeközben haladok az emberek között feltűnik valami. A katonák az emberek között szétszórtan helyezkednek el, így a sárkányaink nem tudnak rájuk támadni, anélkül, hogy másokat ne sebesítenének meg. Ez így nem lesz jó. Mi nem léphetünk semmit, amíg ők nem mutatnak ellenséges szándékot, de attól még valahogyan el kellene szeparálni őket a tömegtől.
Gondolataimból hirtelen ki kell másznom, amikor végre meglátom Atmort az egyik asztalnál falatozni. Oda is lépkedek hozzá sietősen.
-Atmor, kérlek, beszélnünk kell. Nekem nem stimmel valami a katonák körül. -nem vártam egy másodpercet sem, hogy akar-e beszélni avagy sem, rögtön hangot adtam annak, hogy mi nyomja a lelkem. Ekkor vettem észre, hogy asztalnál ül Elfleda, a fia pedig ott áll mellette. Lysanthirhoz már valószínűleg eljutott a figyelmeztetésem és alighanem ő is ugyanerről társalog édesanyjával. Biztos vagyok benne, hogy sememben a szokásos magabiztosság helyett, most valamiféle halvány kétségbeesés kezd kialakulni, ezért nagy levegőt veszek és újra Atmorhoz fordulok.
-A katonák túl sokan vannak és ok nélkül harci viseletben érkeztek. Atmor, el kell küldened őket, most! - az idős sárkánylovas hölgyre pillantok egy kis segítséget remélve, hogy nem csak én gondolom ezt így.
~Morth, várj meg ott ahol vagy. Mindjárt megyek.~ üzenem sárkányomnak, aki még mindig ott áll a tömeg szélén a két thidiai katona társaságában.



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Mesemondó
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2016. Jul. 21.


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Vas. Szept. 11, 2016 1:34 pm

Míg a város polgárai egyre több alkoholt fogyasztanak és egyre több port rúgnak fel táncukkal, addig a sárkánylovas őrség tagjai láthatóan egyre nyugtalanabbak. Az idegeskedésük azonban nem jelenti azt, hogy jogosan vádolják a vendégeket.
-Á Rowen! Jól mulatsz? – kérdezi közben széles vigyorral és enyhén kipirosodott arccal a város vezetője, aki kétség kívül élvezi a fesztivált. Valahol érthető ugyan, hogy ő ennyire megbízik a thidiai királyban, de vajon helyes-e egy vezetőnek ennyire kirúgnia a hámból egy ekkora rendezvényen… Akárhogy is, azért még nem vitte túlzásba és képes válaszolni a sárkánylovasok vezérének.
- Ugyan már, Barátom! Te is nagyon jól tudod, hogy a király jó barátunk és sosem rohanna le minket. Botorság lenne a részéről, hiszen semmit nem érnek a katonái a sárkányaitok ellen. –jókedvűen rácsap Rowen hátára, másik kezével pedig egy korsót kínál neki. –A ti sárkányaitok az ő országának a legnagyobb védelme. Semmi értelme nem lenne felbontania velünk a szövetséget. – úgy látszik akárhány aggódó sárkánylovas felsorakozhatna Atmor előtt, akkor sem lehetne elrontani a hangulatát és végül is az érvei egészen elfogadhatóak.

Mindeközben a thidiai hajókon katonák tűnnek fel, amit Karyn kapitány már nem tűrt szó nélkül. Sárkányával együtt a hajó fedélzetén landol, amit úgy tűnik a két egyenruhás nem nagyon nézett jó szemmel.
-Mi is igazán örvendünk, Szépségem. Ha még esetleg nem hallotta volna, akkor elárulom, hogy a király pompás ajándékkal akarja megörvendeztetni a szigetlakókat. Higgye el, bármikor máskor szívesen látjuk az ilyen kedves cicababákat a hajónkon, de éppen az estére készülünk. – mosolya tenyérbe mászó, de amit mond beleillik az eddigi mesébe, talán még igaz is lehet. –És, ha most megbocsát, Hölgyem. –sisakját továbbra is a kezében tartva enyhén meghajol a nő előtt és megfordul, hogy tovább végezze a dolgát. Társa is így tesz, legalábbis tenne, ha nem jelenne meg a következő pillanatban egy fiatal fiú mögöttük, aki a hajófenékből mászott elő.
-Főnök! –szól a fiatal katona, talán újonc lehet. Már kezdene bele a mondandójába, amikor meglátja a hajón pihenő hatalmas sárkányt. Torkán akad a szó, kezéből pedig leejti kardját, amely szokatlanul nagy hanggal érkezik meg a földre. Ami viszont még szokatlanabb, hogy fekete, mint az ében. Vagy inkább… mint az aramin.
-Te bolond! – üvölt rá az idősebb katona – Fogjátok el! – mutat a nőre, de ő maga egészen más irányba indul. Egy tőle pár lépésre ülő ládához rohan, melynek a tetején egy csontkürt feküdt. Felkapta és nem habozva belefújt. Éles hangja egyértelmű jel a szigeten lézengő társainak. A másik idősebb katona közben felkapja a földre ejtett aramin kardot és a nőre támad vele, így az talán észre sem veszi, hogy a hajókból már jó pár katona előkerült és alakzatba rendeződve a fesztivál felé vették az irányt.

A fesztiválon a hangulat szinte megfagyott a kürt idegen hangját meghallva. Míg a mulatozók értetlenül néztek körbe, a katonák arcán aljas mosoly jelent meg. –A fesztivál csak most kezdődik. – suttogja az egyik Morth előtt lecövekelt idegen és azzal a lendülettel előrántotta fekete kardját és belevágta a tűzsárkány mellkasába. A halálüvöltés egyik pillanatról a másikra kirobbantotta a pánikot és a pokol elszabadult.
-Inkább maradj még és meséld el, hogy hol vannak a tojások, Kicsikém. –ragadja meg Linor kezét az eddig vele társalgó katona, s hogy még meggyőzőbb legyen magához húzza és nyakához kést szorít.
Egy másik thidiai Camrothra próbál rárontani, de az egyik sárkánylovas még időben megakadályozza, ám Shreya nem volt ilyen szerencsés. Szárnyát egy nyílvessző sebzi meg, amely a part felől érkező katonáktól ered.
A tömeg egyre vadabbul próbál menekülni. Egymásra sem figyelnek már, csak igyekeznek minél hamarabb elhagyni a helyszínt, s így sikerül elkavarniuk Leannát is védelmezőjétől, ahogyan Tyrell sem tud könnyedén visszajutni sárkányához. Teljes a káosz, amit csak fokoz, hogy Morth utolsó lehelete lángra lobbantja a közelben álló bódékat….
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Tyrell Feidlin
Hozzászólások száma :
15
Join date :
2016. Jul. 28.


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Kedd Szept. 13, 2016 8:23 pm

//Linor, remélem nem zavarok be Smile//

Lassan tudok csak utat törni magamnak a tömegben, a legtöbben pont velem szembe mennek. Közben észre se veszem, hogy kissé elkeveredtem Camrothtól, de amikor feltűnik nem nagyon esek kétségbe, mert nem nehéz kiszúrni a fekete pikkelyeit a tömegben.
Egyelőre nem találom meg azt akit láttam, ráadásul még a tömeg is hátráltat. Ahogy nézem a nép élvezi az ünnepséget, nem egyen már most jó sokat vedeltek, ami meg is látszik rajtuk. A lovasok viszont mintha nyugtalanok lennének, de nem látom ezt mindegyikük arcán, így nem leszek feszültebb mint voltam. Végül feladom a keresést. Próbálok kihúzódni a tömeg szélére, hogy ott  bevárjam Camet, de még ez is csak lassan megy. Amikor végre sikerül kiérnem egy bódéhoz, hátranézek, s látom, hogy Cam méterekre van még tőlem, ráadásul a tömeg közepén próbál haladni. Nagyon erőlködök, hogy ne nevessem el magam, de egy mosoly még  így is felszökik arcomra. Óriási a hangzavar a sok beszélgető miatt, de mégis meghallok valamit, ami mintha nem illene ide. Az éles hang oly könnyen tör át minden más zajon, hogy nem lehet nem észrevenni. Óriási csönd támad, s csak néhány kiáltás hallatszik. Sokan lehajolnak, féltérdre ereszkednek, néhányan még imádkoznak is. Senki sem tudja, hogy mi volt ez a hang, de a jelekből ítélve abban mindenki egyet ért, hogy semmi jót nem jelenthet. Az égen több apró valamit pillantok meg, amik nyílsebesen közelednek a pár perce még mulatozó városiak felé. Villámként csap belém a felismerés, s rögtön elfehéredek utána.
- Megtámadtak.
Mondom magam elé. Megpillantok egy másik tanoncot amíg az emberek nem takarják el. Minden bizonnyal ő volt az, akit kerestem, mert mást nem látok a közelbe. Ami azt illeti ő sincs valami közel hozzám. Egy katona áll mellette, nyakához kést szorítva. A legelső nyílvesszők messze elkerülnek, ennek ellenére ijedten rezzenek össze. Szinte nem is vagyok tudatában annak ami körülöttem történik. Vakon bámulok magam elé, miközben kitör a pánik. Hirtelen hallok valamit, amitől kiráz a hideg. Halálüvöltés hallatszik, de nem emberi. Az emberek ordítva és sírva rohannak a bódék alá, azt remélve, hogy ott biztonságban lesznek. Egyetlen pillanat elég ahhoz, hogy az emberek teljesen elveszítsék a fejüket. Van, aki azért hal meg, mert mások eltapossák. Egy óriási ember rohan felém, senkivel és semmivel nem törődve, fellökve bárkit, aki elé kerül. Gyorsan félreugrok előle, hogy ne lökjön fel engem is.
- Camroth!
Kiáltok fel, amint tudatosul bennem, hogy elvágtak tőle. Amikor egy katona megpróbál rátámadni teljes erőmből futásnak eredek egyenesen felé. Nincs nálam fegyver, de bízok abban, hogy sikerül meglepnem. Rettentő nehezen haladok, s bár tudom, hogy ő se védtelen, kezdek kétségbe esni. Amikor a katona csapásra emeli kardját megállok és hiába akarok minden erőmmel futni lábam egyszerűen a földbe gyökerezik.
~ Segíts!
Hallom fejemben Cam hangját. Hirtelen előtűnik egy lovas a tömegből és kardjával keresztülszúrja a katonát. Némán biccentek felé, így köszönve meg neki, hogy megmentette Camet. Nem hiszem hogy látta, mert rögtön továbbállt. Ismét elindulok sárkányom felé. Amint odaérek szorosan átölelem a nyakát, amit ő hagy is. Semelyikőnk sem szólal meg, nem kellenek szavak ahhoz, hogy Cam tudja mit akarok mondani, már csak azért sem, mert a fejembe lát. Amikor eszembe jut a lány fölkapom a földről a kardot és elkezdek vele felé rohanni. Az emberek sokasága és az, hogy ész nélkül rohannak egyáltalán nem teszi könnyűvé a dolgom, az pedig, hogy egyáltalán nincs közel, tovább nehezíti. Néhány embert félre kell löknöm, különben elsodorna a tömeg. Cam próbál követni, de pár méter után feladja. Még nekem is nehéz előre jutni, nem hogy neki. Minden felé nyilak süvítenek mellettem, néhány csak pár centivel vét el. Sokan halnak meg körülöttem, amit nem viselek valami jól. Pár pillanatra meg kell állnom, hogy összeszedjem magam, nehogy kihányjam az ebédem. Miközben állok a szemem sarkából megpillantok egy óriási fekete füstcsíkot, ami az ég felé kígyózik. Valami biztos meggyulladt, s most ezért van ez.
~ Ha szólok, akkor sikíts!
Szólok neki, mikor már csak pár méterre vagyok a katonától. Tisztában vagyok vele, hogy ez most nem a legjobb ötlet, de valamivel el kell terelni a katona figyelmét. Szinte senki nincs már körülöttünk, az a néhány ember meg aki még itt van messze elkerül. Megállok a katona előtt, s harci állást veszek fel. Eleinte azt terveztem, hogy mögé lopózom és leszúrom, de ahogy szertefoszlott körülötte a tömeg, úgy foszlott szerte az esélyem is arra, hogy ez sikerül.
- Engedd el!
Kiáltom a katonának. Nem hiszem, hogy nagyon megijed tőlem, hiszen tök egyedül vagyok. Miközben várok a válaszra gyorsan végigmérem és éberen figyelem minden apró mozdulatát. Habár csak annyit tudok a lányról, hogy Elinornak hívják, mégis segíteni akarok rajta. Valójában csak hasznossá akarom magam tenni. Elfutni semmiképpen sem fogok, ezt már az elején eldöntöttem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Dragomir Falstrom
Hozzászólások száma :
38
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Ahová a pénz húzza


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Pént. Szept. 16, 2016 3:06 pm

/Örültem skacok, beszállnék: Elinor, Tyrell Smile /

Meglepően jól, mi? Azért ez hízelgő még nekem is. Azt észrevettem már, hogy sokan úgy gondolják, ha valaki katona, akkor nem is tud táncolni. Pedig még csak a katonák tudnak. Annyi vigadalom van amerre csak járok, miért hagynám ki, ha enni, inni meg nőt szerezni is lehet rajtuk? Nagyon korán megtanultam már táncolni és azt is elmondhatom, hogy sok nőt táncoltattam meg már életem során. El tudom engedni magam, most valahogy mégsem sikerül. Nem is Leanna miatt, hanem mert valami rossz érzésem támad. Túl jól működik minden...túl idilli.
- Nem arról van szó, csak rossz megérzésem támadt... - kezdem el magyarázni, de arcát figyelve csak abbahagyom. Minek is magyarázok, ha úgysem azt látja, úgy gondolja ahogy én. Inkább csak kiforgatom, majd ahogy ismét a derekára kell fognom a kezem, csak elnézek a feje mellett a tömegbe.
- Mániákusnak gondolsz igaz? - aki megrögzötten a szakmájának éll, mint mikor a kora reggeli riadóztatós is ijedten ébred fel, hogy vajon elaludt-e. Szakmai ártalmak vannak, nekem is. Ez pedig nem az, én mondom.
Nem látom, hogy a tömeg oszladozni akarna, egyre többen társulnak be mámorittasan a tömegbe, rengetegen vedeltek, ettek, még esznek is és mindenki jól érzi magát. Ez nem az én terepem valóban, az enyém valahol a tömeg szélén van, ott érzem jól magam. A zene közben megváltozik, a zenészek lassúbb dalt kezdenek játszani, amire Leanna megtorpan, vele együtt meg én is csak. Rá sandítok, hátha valami baj lenne, de csak elmosolyodok, ahogy elkapja a tekintetét. Á, már értem, a dal... nem is tűnik el olyan hamarjában az a mosoly az arcomról, még akkor sem, amikor megköszöni. Csak biccentek.
- Hova mész? - az a meghúzná magát picit túl tágnak tűnik. Továbbra sem múlik a rossz érzésem, még annak ellenére sem, hogy kezdem egész jól érezni magam itt. Ehh... nem ártana szemmel tartani hátha valami történik. Hirtelen csapja meg egy nagyon távoli kürt a fülemet tompán, halkan, majd egyre hangosabban. A zene elhalkul, az emberek értetlenül néznek szét. A felismerés hirtelen fut végig rajtam, hogy ezt a kürtöt én ismerem. Ez egy jel és egyáltalán nem jelent jót.
- Jobb lesz ha lelépünk innét. - mondom komoran, miközben egy idegen katona felé pillantok, aki épp egy sárkánylovas felé indul meg. A tömeg közben feleszmél és egy pillanat alatt kitör a pánik. Leanna karja után nyúlok, hogy elrántsam egy épp felé rohanó fiatal suhanc elől, de nem számítok rá, hogy a hirtelen meginduló embertömeg elsodorja tőlem.
- Leanna! A felszerelés, menj a felszereléshez! - ordítom felé, miközben megpróbálom magam a tömegen átvergődni. Teljességgel esélytelen. Nem egy embert kell vállal odébb egyengetnem, hogy ne engem taszítsanak fel. Akárhogy próbálok közelebb férkőzni hozzá, annál távolabb sodródik. Csak remélhető, hogy tud magára vigyázni. Egy katona indul meg felém, amire kardot rántok. Én nem adom ám olyan könnyen magam, mint ahogy ott a szélén becserkészték a lovast. Ismerem ezt a harcmodort, volt hozzájuk szerencsém. Így talán kis előnnyel könnyedebben védhetem ki a támadást, mint sokan itt.
- Nem csalódtam bennetek, mindig is előszeretettel szegitek meg a szavatokat. - vágom hozzá a gúnyos megjegyzést, miközben már meg is indulok felé. Gyere csak, gyere. Támad, véd, támad, véd... közben kihátrálok a fák felé, távol a bódéktól, ahova az emberek többsége beszorult. Az ő katonáik majd megoldják, hogy védjék meg a népüket. Nekem magamat kell, meg azt a fehérnépet. Elememben érzem magam, a terep az enyém és pár csapás után már meg is vágom egy gyenge pontján. Nem lesz ő nagy kihívás nekem, gyorsan elintézem. Aztán elindulok arra, amerre Leannát utoljára láttam. Még mindig teljes a káosz, egyre több katona jelenik meg, a nyilak csak úgy záporoznak, itt bizony vérfürdő lesz. Valahol tőlem kicsit odébb oszlik a tömeg, egy katona és két fiatal alakja bontakozik ki, a lány nyakához tőrt szorítanak és egy fiatal suhanc próbál belekeveredni az incidensbe. Ejj fiam, ha így folytatod, a lány meg fog halni. Ha sarokba szorítják... élő pajzsként fogja a lányt felhasználni. Én nem habozok, nem esek a látószögébe és ahogy észreveszi a fiút... puszta kézzel rontok felé, hogy a meglepetés erejét kihasználva a tőrt is megpróbáljam kiütni a kezéből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Leanna Amell
Hozzászólások száma :
45
Join date :
2016. Aug. 01.
Tartózkodási hely :
Erdők


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Pént. Szept. 16, 2016 11:45 pm

Fesztivál

Látom Dragon, hogy folyamatosan aggódik, és jár az agya. Az arckifejezése mindet eltud árulni, mindig eléggé... kifejező tud lenni. Majd meglepve pillantok rá, mikor olyan kérdést tesz fel, amiből az jön le tán érdekli az én véleménye... főleg, hogy magáról. Gyengéden megfogom egy pillanatra a kezét, miközben válaszolok tánc közben.
- Nem tartalak mániákusnak, inkább... alaposnak. És ez nem rossz dolog. - Mielőtt kényelmetlenné válna a helyzet elengedem a kezét. Mikor viszont lassú dallam következik, amire a párok elkezdenek összebújni, bevallom zavarba jövök. Így pillanatok alatt elhúzódom, és megköszönöm a táncot. Most jól esne egy kis " friss " levegő, séta, és hogy körülnézzek alaposabban.
- Nem tudom, csak sétálok egye.... - majd megszólalnak a kürtök, és látom, hogy a nép igencsak zaklatott lesz. Összehúzott szemöldökkel pásztázom a környéket. Még nem volt ilyen pánik mióta én élek , nem támadtak meg, legalábbis nem emlékszem. Így bevallom én is megijedek kicsit. Az emberek egy pillanat alatt olyan pánikba esnek, hogy össze vissza elkezdenek rohangálni, és kijutni a támadók markából.
- Drago... - kezdek bele, de a tömeg magával visz, mielőtt megragadhattam volna a karját. A helyzet iróniája az , hogy pont testőrnek fizetem, és ő az első akitől elszakadok ... - Nem értem...- kiabálok vissza neki, de már el is veszítem szem elől. Elsőnek kétségbe esetten nézek körbe , nem tudom merre kéne mennem, azt se tudom hirtelen hol vagyok. Egy férfi épp elsodor, én pedig a földre esek. A kezemmel védem a fejemet, hogy ne tapossanak rá. Majd magamba elszámolok háromig, és csak azért is felállok, majd kitörök a tömegből. Elsőnek egy sárkánnyal találom szembe magam, és a lovasa rám kiállt, hogy menjek az útból. Egy női lovas, egy pillanatra el is kap a féltékenység, majd gyorsan arrébb állok. Épp hogy a sárkány tüze nem égetett meg. Félre állok , megtámaszkodom egy fánál, majd mély levegőket véve próbálom a szememmel megkeresni Dragomirt. Remélem a szüleim valóban nem jöttek el ide, és otthon vannak biztonságban. A mellkasomat elkezdi nyomni a félelem. Mi van ha bejutnak ? Lehet a bátyáim is a katonák között vannak. Nem tudok egy helyben állni, szinte ugrálok. Utálok tehetetlen lenni, így elkezdek keresgélni valami fegyver után. Majd egy halott katonának meglátom egy idő után a tegezét, és az íját.
- Elnézést... sajnálom.. - mondom az élettelen testnek, kicsit leki ismeret furdalásom van. Főleg, hogy még halott embert nem is láttam még ... főleg ilyen közelről nem. Így fegyverrel együtt rohangálok és Dragomirt keresve próbálom hátha hasznossá válhatok a csatában. Közben aggódva nézem az embereket, hogy semelyik ne a családtagom legyen.  
 


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Elinor Guinevere Tempor
Hozzászólások száma :
88
Join date :
2014. Aug. 12.
Age :
20
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Hétf. Szept. 19, 2016 6:00 pm

/Köszönöm a megmentő lovagokat /

Fesztivál
Egy kürt szólal meg és ekkor a katona akaratom ellenére magához ránt és a tojásokat őrző házhoz akar menni. Az otthonomból származó katona elárulja az új otthonomat, nem értettem miért tette ezt. Eszem ágába se fogom megmutatni a keltető épületet, mert ott van a tojásom is és őt mindenek előtt védenem kell. Kést szorít a nyakamhoz és én nem merek megmozdulni sem, mert félek, hogy elvágja a tőr a torkomat. Kiáltani nem tudok és értelmetlen is, mert a tömeg mind fél és rohan a katonák elől, akik pánik hangulatot keltettek az ünneplő tömegben. ~Ez lenne a nagy meglepetés?~ Senki nem foglalkozik velem, aki csapdába esett egy katona karjai között. ~Támadnak a thidiaiak, de miért?~ teszem fel a kérdést magamnak. nem értem ezt az egészet. Egy hangos mély fájdalmas kiáltás hallok, mely a szívemig hatol és a sírás kerülget. Egy sárkány hangja volt, és a hangja nekem is fájdalmat okozott. Abban az egy évben míg Rhoanta foglya voltam hallottam ilyen hangokat. Lecsuktam a szemeimet. Egy sárkány halt meg. ~Nem, én nem itt vagyok. Ez nem lehet valóság. ~ próbálok nem gondolni erre, de nem sikerül. Álmomban ugyanez az esett megtörtént és emiatt menekültem el és messzire üldöztek ott engem, de most itt a valóságban elfogtak. Soha nem voltam ilyen helyzetben, hisz a szürke kis senki voltam thidiában és Rhoantán is. Itt számba vettek és szeretek, az új életem jobb volt, mint az előzőek és féltem, hogy elveszítem Marthát és Ventust. Támadás történt és én nem tudom, hogy tudnék menedékre lelni. Időt kell szereznem, hogy megtaláljon Ventus vagy valaki más.
- Miért támadtok meg minket?- megcsuklik a hangom és reménykedve mondom ki a szavakat, hogy a katona megkönyörül rajtam. - Én is thidiai vagyok, mint te.  Ventus tudta hisz felismerte a beszédemben a thidiai és a kontinensi vonásokat, de rajta kívül szinte senki nem tudta a szigeten honnan származom. Reménykedtem elenged és megkegyelmez nekem, de nem így történt.
Megláttam Tyrt és hallom, hogy a fogvatartóm felé kiált.
~ Egekre, Tyrell, ne csinálj semmi ostobaságot. Nem akarom, hogy meghaljunk. ~ Gondolom végig a pánikba ejtő környezeti hangulatban az egész esetet nálam nincs semmi fegyver. Tyrell, harci tapasztalat, pedig elég csekély, hogy legyőzzön egy tapasztalt katonát egy maga.
Valahol a tömegben, hallom hogy tűz van, de az általános zűrzavarban senki sem figyelt fel a fiún kívül rám, mikor a katona észreveszi a fiút megpróbálok az erős szorításából kitörni, de ahelyett, hogy lazulna a szorítás még erősebben szorít.
- Kérlek ne bántsd őt, megteszem, amit kérsz. - könyörgök neki, bár eszem ágában se volt a keltető épülethez vezetni a zsoldost, időt akartam nyerni mert annál tovább élhet Tyr és én is.
Nem vettem észre, hogy más is a megmentésemen ügyködik és én nem akartam, hogy Tyrell miattam haljon meg.
Féltem, bár próbáltam nem mutatni a félelmemet előtte mégis az arcomról leolvasható volt. Féltem, hogy a tervem nem sikerül, és valakinek baja esik, de időt akartam nyerni.




Hónap karaktere:
2014. Aug., Szept.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Hétf. Szept. 19, 2016 7:00 pm

Városunk vezetője nem válaszol rosszul, valamelyest igaza van, de a hatodik érzékem valamiért erősen az ellenkezőjét jelzi és emiatt a vérnyomásom az egekbe szökik és elönt a düh és a zavarodottság. Ökölbe szorítom az egyik kezem és teljes erőmből az asztalra csapok éppen Atmor elé, mire az asztal összerándul és az Atmor előtt álló sörös kupa elborul, a drága nedű pedig szétfolyik az asztalon, de engem ez most egy csöppet sem izgat.
-Ne legyél ostoba! Ez nem stimmel! - üvöltök rá a meghökkent vezetőre, s hiába érzem azt, hogy ezt majd meg fogom bánni, de a rossz érzés a gyomromban és a torkomban hajt előre az igazamért. Látom a vezetőnk arcán, hogy hirtelen kiszáll belőle minden alkohol és visszatér az eszéhez, de nem kifejezetten tűnik boldognak. Már éppen válaszra nyitná a száját, amikor megszólal a katonák távoli kürtje és a tömeg elcsendesedik. Mind a ketten hatalmasra nyílt szemekkel pillantunk a hang irányába.
-Éreztem... - suttogom magam elé és rögtön Morth felé rohannék, de a második lépésnél iszonyatos fájdalom üti meg a fejem, ami két pislogás ideje alatt elburjánzik egész testemben, a fejem tetejétől egészen a lábujjam hegyéig. Az erőm egy újabb szempillantás alatt teljesen elhagyja a testem és a földre rogyok. Utolsó erőmmel még Morth után kutatok tekintetemmel, de amit látok az végleg elszív minden tartalék energiámat és elterülök a földön. Elvesztettem az eszméletem, de fejemben, mintha egy álom lenne, még hallom Morth utolsó dörmögő szavait és végső leheletét.
Ez mindössze pár másodpercig tartott, de örülhetek, hogy nem ez idő alatt sem taposott agyon a pánikoló tömeg. Egy fél percbe beletelik, amíg feleszmélek és végre feltápászkodok a földről, akkor viszont villámcsapásként tör rám a felismerés. A népem veszélyben. Morth halott. Nem tudok mit tenni.
A düh, mely eddig elmémet uralta pillanatok alatt alakul át kétségbeesett bosszúvággyá és Morth teste felé kezdek lépkedni. Mintha körülöttem az emberek pánikolása és menekülése nem érdekelne, csak hogy Morth gyilkosát kibelezzem. Még el sem jutott egészen az elmémig, hogy én tényleg elvesztettem a lelkem egyik felét, de azt már most érzem, hogy valami megtört bennem és egyelőre úgy gondolom, hogy a thidiai katonák lemészárlása ezt valamelyest enyhíteni tudja.
A visítozó tömegből is kihallatszódó üvöltéssel csapok le az elsőnek elém kerülő katonára, mely hárítja a támadásom, de csak egy rövid ideig, mert aztán keresztül szúrom kardom a testén. A halott a földre zuhan, de én csak lépkedek tovább, viszont akkor szétválik előttem egy pillanatra a tömeg és meglátom társam élettelen testét, amint a lángok között fekszik.
Odarohanok, de mellette megtorpanok. A tudat, hogy nem voltam mellette, pedig megvédhettem volna, elkezd belülről felemészteni.
Oldalról egy katonát látok közelíteni, akinek sikeresen kivédem a csapását és kiütöm a kezéből a fekete kardot, majd egy lendítéssel lefejezem.
Tehetetlenül állok, s mintha Morthot védelmezném, úgy állok a hatalmas pikkelyes test mellett. Nem tudok segíteni rajta, nem tudok segíteni a csapatomnak, nem tudok segíteni a népemnek, nem tudok megmenteni senkit.
A fájdalom és a kétségbeesés teljesen úrrá lesz rajtam, amely könnyekben tör ki, én pedig térdre rogyok, összecsuklok és zokogni kezdek. Elvesztem....



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Sethra Mangalor
Hozzászólások száma :
3
Join date :
2016. Aug. 23.
Tartózkodási hely :
Kysippe


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Szer. Szept. 21, 2016 12:50 am

/Íme, Sethra bezuhan a mélyvízbe... ^^/

Fura nap volt ma az embereknél, megint felhúzták azokat a nagy hártyaszerű héjakat.. Mi is volt a neve? S... Setor? Sátor? Hm, talán ez lehet, igen. Sokan futkostak és boldogak voltak, villogtatták a fogaikat ami náluk mindig a boldogság jele. A fiókáik is összevissza ugráltak és játszottak egymással, és mindenhol nagyon jó illatok voltak. Ilyenkor szerettünk Rakshával a közelbe jönni, élveztük az illatokat, esetleg ételt is loptunk ha sikerült. Érezni sokfélét. Húsokat, növényeket, van ami erősebb illatú, van ami gyenge, meg vannak nekik ezek a fura ragacsos és édes ízű dolgaik is amikből nem tudok sokat enni mert egy idő után rosszul vagyok az ízétől, pedig finom! Hát, fura.
~ Ma mit találtál ki, Set? ~ nézett rám a mellettem fekvő fehér sárkány. Végignéztem rajta. Fehér pikkelyeit sár borította, meg levelek és gallyak. Mielőtt vadászni indulunk sokszor használjuk ezt a módszert hogy jobban el tudjon rejtőzni, és szerencsére védi a bőrét is. Szegényem olyan érzékeny, bántja a nap, főleg ha erős. Ez legalább segít. Kecses hátán egy állatbőr volt leterítve amit más bőrdarabokkal erősítettem Raksha hátára. Könnyű de jól tart, és legalább nem lesz tiszta seb a lábam mint eleinte. Felkapaszkodtam a hátára és rásimultam.
~ Kéne hozni ételt, morog a hasam az illatoktól, te nem lettél éhes? ~ kérdeztem vissza miközben sárral borított nyakához nyomtam az arcom és halkan pirregtem mint egy boldog kis fióka. Raksha visszafordult és a fejét a vállamnak dörgölte, hasonló gyengéd hangokat kiadva.
~ De, én is, de a zajtól állat se maradt a közelben, mind elfutottak. Nem csoda hogy az emberek fák mögé teszik őket, azok is elmennének a hülye ricsajuktól.. ~ dohogott miközben feltápászkodott.
A bokrok között osontunk, és néha sikerült egész nagy darabokat is megszereznünk amit boldogan majszoltunk el kicsit beljebb az erdőben. Nekem ugye nincsenek erős és éles karmaim mint a sárkányoknak, szóval csináltam magamnak. Vannak ügyetlen sárkányok akik letörik a karmaikat, vannak akik meghaltak valahol és csontvázuk ott hever a pusztán.. Összegyűjtöttem egy csomó karmot amiket állatbőr és inak összerakásával megcsináltam úgy hogy a kezemre húzhassam. Olyan mint egy levehető sárkánymancs. Nem olyan ügyes mint a sajátom, de erősebb a bőre és vannak karmai. A másik bőröm is hasonló, mindenféle csontoktól és levedlett sárkánypikkelyektől lesz jó erős és ellenálló. Sok-sok sebem lenne már ha nem lettem volna ügyes hogy megcsináljam. Raksha eleinte furának találta hogy felvettem és levettem, de ugyanúgy ahogy neki sár kell a bőrére, nekem ez. Puhák vagyunk mi ketten, más sárkányok azt mondanák: gyengék. Mi viszont megmutattuk, okosak vagyunk és csinálunk magunknak másik bőrt, másik mancsot, másik fogakat akár! Ezért is szoktam figyelni sokat az embereket, érdekesek a dolgaik. Díszes a másik bőrük, sokszor színes, néha mintás, néha olyan fodros mint néhány tengeri hal uszonya. Meg nekik a lábukon is van valami más amit le tudnak venni, az meg hasonlít a szarvasok és kecskék lábára csak nekik hosszú és lapos.
Evés után összebújtunk és egy magasabb, erős fán feküdtünk el, onnan néztem az emberek napját. Még mindig nagyon sokan voltak, nyüzsögtek akár a tolvaj madárcsapatok. Láttam közöttük olyat is akin fényes pikkelyek voltak, meg volt a fejükön is. Tőlük tartottak a többiek, sokan elmentek a közelükből, kerülték őket. Féltek tőlük talán? Lehet hogy ők az erős emberek?
A sárkányok röptét nagy szemekkel néztem, bár Raksha egész végig rosszul érezte magát, keserű volt és mérges. Ő is akart volna szárnyalni, de nekünk nem lehet. Őt nem szeretik a sárkányok sem, sokszor elzavartak minket. Nem illik sehova sem. Én sem. Ezért vagyunk jó csapat!
Lemásztam a fáról amíg Raksha pihent. Ébren volt, tudom. Éreztem. Besétáltam az emberek közé. A másik mancsom ilyenkor hátrahajtva pihen a kezemen, ha szükség van rá csak gyorsan beledugom az ujjaim! Pár csillogó dolgot meg kaját elcsentem amíg nem figyeltek, Rakshának is fognak tetszeni a zsákmányaim, a fészkünkben jól fog mutatni. Szeretem a díszeket, az emberek első mancsa igen ügyes. Próbálom figyelni néha hogy csinálják őket, próbálkoztam is vele de mind elég ronda lett...
Aztán valami megváltozott. Éreztem a feszültséget, éreztem hogy baj van. Hallottam egy hangot ami a szarvasbőgéshez hasonló, aztán egy halálrikoltást hallottam. Sárkányé volt. Odarohantam, hiába nincs hozzájuk közöm. Nem értem el odáig, a hatalmas tűzsárkány lángokba borított mindent maga körül, az emberek visítoztak, kiabáltak és rohangáltak mint a méhkas amiből a minap ki akartuk szedni a finom édes szirupot.
~ Raksha! Segíts ki innen! ~ küldtem a pánikkérést sárkányom fele.
~ Megláthatnak Set!
~ Nem érdekel, mindenki bbolyong és őrült, senki sem fogja kiszúrni! ~ kértem egyre kétségbeesetten. A tömeg futott, ide-oda löködtek, már nem tudtam merről jöttem, nem értek ezekhez az emberi építményekhez...
Szinte éreztem ahogy Raksha kitárja a szárnyait és felrepül, elindul felém. Ekkor vettem észre az egyik fémpikkelyesnél egy olyan nagy karmot amit az emberek szoktak használni, csak ez fekete volt és furán fénylett... Ismerősen, és tudtam hogy rossz.
Raksha leszállt mögém, és akkor jutott eszembe hogy ez a sárkánygyilkos kő...
~ Azonnal el kell tűnnünk innen! ~ kiáltottam egyszerre Rakshának, és rikoltottam fel kétségbeesetten. Ha bármelyikünknek baja esik miattam azt sose bocsátom meg... Felugrottam a hátára, közben Raksha már táncolt félre az egyre terjedő lángok elől. A sár a melegtől megkeményedett és elkezdett letörni. Ahogy felugrott hogy elrepüljünk számos hegyes bot repült el mellettünk. Raksha sikolya viszont megrémített, megéreztem a fémes vérszagot. Azonnal keresni kezdtem a sebet, hamar meg is találtam: A szárny tövét átlőve a combjába fúródott egy bot. Visszaszállt a földre, és berohantunk egy faépület alá, ahol leugrottam róla és kihúztam a botot a lábából, mire fájdalmasan felnyögött. Nagyon remegett, remélem nem súlyos a sérülés. Mélyen volt a hegye de talán csak a húsba állt bele... Eléálltam és átöleltem miközben doromboltam neki, ő pedig halkan hümmögve énekelni kezdett. Rám ekkora mértékben már alig hat, ő viszont a fájdalmát enyhíti vele.. Ekkor üvöltést hallottam, egy fémpikkelyes rohant felénk a fekete foggal. Elvicsorodtam, ráüvöltöttem, másik mancsom már az ujjaimon pihent, elrúgtam magam és a földre döngöltem, dühösen visítva téptem és karmoltam az arcát, ütöttem, aztán fogtam a fekete fogat amit az ütközéstől elejtett, és beleszúrtam a feje közepébe. Senki sem bánthatja a testvéremet!!!
Raksha mögém vánszorgott, védelmezőn állt fölöttem, vicsorgott. Fedezéket kell találnunk minél hamarabb, el kell látnom a sebet...
Pánikolva kapkodtam ideoda a fejem, ekkor a már kisebb embercsordán át megláttam egy emberhímet aki épp térdre zuhant a halott sárkány teste mellett. Az övé lett volna? Raksha és én összenéztünk. Egy fémpikkelyes pedig mögé lépdelt, és emelte a sárkányölő fogat hogy lecsapjon vele. Raksha felmorgott, feldobott a hátára és futni kezdett. Hallottam hogy nyöszörög, nyüszít közben, de átverekedtük magunkat a tömegen, elugrott a férfi fölött és rávetette magát a fémpikkelyesre. A lába teljesen elgyengült, ahogy földet értünk összeesett, rá a másik sárkány testére. A fekete fog felénk lendült, én pedig hozzávágtam egy követ a támadó fejéhez. Megtorpant, és ez elég volt ahhoz hogy Raksha kinyúljon hosszú nyakával, és ízekre tépje a pikkelyest. Nagy nehezen lehúzta magát a tűzsárkány testéről, mostanra szinte teljesen lekopott róla a sár.. Legalább a napot eltakarja a hatalmas füstfelhő.
Odaléptem az emberhímhez és nagy szemeket meresztettem rá miközben gondolkoztam azon a pár szón amit ismerek.
- S...Segíts... - mutattam Raksha erősen vérző combjára.

/Kicsit úgy hangzik mintha azt mondaná "Sekíks" Very Happy/
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Lynessa Mertonhall
Hozzászólások száma :
47
Join date :
2016. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Szomb. Szept. 24, 2016 2:49 pm

A kürt rossz jel, ezzel pedig Artes is egyetért. Örülök, hogy korábban a magasba emelkedtünk, így most könnyebben megfigyelhetem, hogy mi is a kürtszó eredménye. Számos érzelem kerít hatalmába. Düh, félelem, aggodalom… Hamarosan pedig az a szívfacsaró érzés, ami azt jelzi, elveszítettem valakit. Ez a valaki pedig Morth. Szívem összerándul, ahogy meghallom az általa utoljára kiadott hangot. Nehezemre esik elhinni, hogy pont ő végezte így. A hatalmas tűzsárkány, akit én és társam is tiszteltünk és kedveltünk.
~Lyn!~ szól rám a jégsárkány, mielőtt bármit is mondanék.
Igen, tudom, hogy nincs idő ezzel foglalkozni. Tudom, hogy dolgunk van és hogy tennünk kell, amit meg tudunk tenni. Íjamat feszítem és a korábban minket zargató katonát keresem tekintetemmel. Amint megtalálom, nyilat eresztek belé, hogy ne okozhasson több gondot. Aztán veszem észre, hogy nem csak Morth az, aki sérülést szerzett. Más sárkányok, emberek, mind a katonák miatt. A fegyvereik kárt tudnak okozni a sárkányokban, ez pedig nagyban megnehezíti a dolgunkat. Sokkalta veszélyesebbé teszi.
Nem tudom, hogy ez kinek a műve. Attól, hogy thidiai katonák ruháit viselik, részemről ugyanúgy lehetnek kivetettek is. A lényegen ez sem változtat. Meg kell állítanunk őket, ehhez azonban időre van szükség, hogy a többi lovas összeszedhesse magát. A csapatok azonban folyamatosan közelednek.
- Le kell lassítanunk őket. Csináljunk egy jégmezőt, Artes! Azzal talán elég időt nyerünk a többieknek – szólok sárkányomnak, ki máris megindul az ünnepség helyszíne és a felénk közelítő katonák közötti terület felé.
Út közben a tömeget figyelem. Amint tiszta célpontot látok, megpróbálom leszedni azt, utána azonban inkább az ellenséges csapatokat figyelem. Jobban mondva az íjászokat és nyilaikat, hogy Artes időben tudjon előlük manőverezni, miközben teszi a dolgát. Leheletével a lehető legnagyobb területet igyekszik lefagyasztani. Először csak a csapatok előtt, majd félkörívben halad az ünnepség körül, hogy a jeges rész megkerülése se lehessen olyan egyszerű.
- Ha ezzel megvagyunk, meg kell keresnünk Rowent. Morth nélkül…
Egy pillanat alatt belém fagy a szó. Szörnyű érzés ezt kimondani. Olyan valóságossá tesz mindent. Akaratom ellenére is végigcsordul egy könnycsepp az arcomon. Nem tudom, hogy mit tennék hasonló helyzetben. Nem akarom megtudni, hogy mit kellene tennem, vagy hogy pontosan mire lennék képes akkor. Valószínűleg azt tenném, mint bármely más lovas. Társam mellett maradnék, és nem akarnék mellőle elmozdulni, hiszen ő a részem. Artes az egyik felem, úgy, ahogyan én az övé.
- Rowennek szüksége lesz egy sárkányra, akin keresztül irányíthatja a csapatokat. Még ha csak rövid ideig is, de szükséges.
Amennyiben épen megússzuk azt, hogy jéggel beborítjuk a környéket, vagy mozgásképesek maradunk a végére, meg is keressük a lovasok vezérét. Földön, vagy levegőben, nem számít, a lényeg, hogy meglegyen. Sejtésem szerint pedig Morth mellett lesz, úgy, ahogy én is társam mellett rostokolnék. Talán egy kicsit örülnék, ha nem így lenne. Ez persze attól függ, milyen okból hagyta ott a tűzsárkányt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Mesemondó
Hozzászólások száma :
16
Join date :
2016. Jul. 21.


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Szomb. Okt. 01, 2016 5:10 pm

// to Tyrell, Linor, Dragomir //

A tömeg lassan oszlani kezd, de a káosz és harc nem csillapodik, talán még hevesebbé is válik. A városiak közül aki tudott az otthona felé menekült vagy az erdőbe vette az irányt, így a csatatéren már főleg csak Kysppie katonái, sárkánylovasai és a thidiai katonák maradtak, na meg néhányan a kétségbeesett városiak közül is, akiket csapdába ejtettek.
A nagy csatán belül kisebb harcok is folynak, mégpedig az egyik ilyen Linor körül zajlik, akit nyakához épp kést szorít egy thidiai.
-Thidiai?! Méghogy thidiai... pfff... naívak és buták. - válaszol a kis hölgynek mély, karcos hangján, majd szorít egy kicsit fogásán. - Na mutasd merre vannak a tojások. - erősködik, de a következő pillanatban megjelenik előtte egy kölyök, aki szemmel láthatóan vele akar szembeszállni. A katona csak elmosolyodott és már válaszolt volna a fiúnak valami frappánsat, de mielőtt megtehette volna hátulról nekitámadt egy hozzá inkább ellenfélnek való illető.
A meglepetés erejétől kibillent egyensúlyából és így elengedte a lányt szorító karjaiból, viszont a tőrét nem ejtette el. Ahogy visszaszerezte egyensúlyát szembefordult támadójával. Tőrét átveszi bal kezébe, jobb kezével pedig előhúzza oldalán lógó kardját. -Mutasd mit tudsz, szigetlakó! - szeme sarkából közben két társát veszi észre, aki felé tartanak. -A lány tudja hol vannak a tojások! - kiált nekik, mire a két másik thidiai Linor és Tyrell felé kezd közelíteni, ő maga azonban marad Dragomirral szemben és nem is vár egy pillanatot se, támad.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Lysanthir Valhosta
Hozzászólások száma :
41
Join date :
2016. Aug. 12.
Tartózkodási hely :
Kysppie


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Szomb. Okt. 01, 2016 5:59 pm

Ahogy odaértem anyámhoz, rá egy percre megjelent Rowen is az asztalnál és a város vezetőjével kezdett beszélgetni. Vagyis inkább vitatkozni. Szóváltásukat nem volt éppen felemelő hallgatni, de mindemellett teljes mértékben egyet kellett értenem Rowennel, még akkor is, ha Atmor érvei egészen jól megállták a helyüket.
Nem igazán tudtam, hogy jó ötlet lenne-e beszállni a vitába, vagy inkább tartsam távol magam és várjam a vezérem parancsait. Végül nem kellett ezen agyalnom, mert a távolból felszólaló kürt éles hangja lezárta a vitát és a fesztivált is.
Rowen azonnal Morth irányába vetette magát, én pedig anyámhoz fordultam, de egy szó sem jött ki a számon, mert a tömeg másik oldaláról egy sárkány élete utolsó perceinek adott hangot felrázva ezzel az egész tömeget. Ráadásul nem is akármelyik sárkány volt ez a sárkány.
Rowen elvesztette társát, ami azt jelentette, hogy a csapat elvesztette a vezérét. Ha valaki nem tesz nagyon gyorsan valamit, akkor a csapatunk irányító nélkül el fog veszni.
-Anya! Szólj Mandzsadrionnak, hogy hozza ide a többi sárkánylovast! - szólalok meg végül, majd ott is hagyom, hogy Arzavurhoz rohanjak. Tudom, hogy anyám tud magára vigyázni, annak ellenére, hogy már nem mai csirke. Ráadásul Mandzs a fél szigetet leégetné érte, így nem aggódok, hogy esetleg baja esik. Viszont a csapatunknak kell valaki, aki összetartja őket és instrukciókkal látja el.
Csak félrelökök pár katonát, akik az utamba kerülnek, szerencsémre nem támadt rám senki azalatt a rövid idő alatt, amíg elértem Arzavurt. Egy pillanat alatt felpattantam a nyeregbe és Arzavur már el is rugaszkodott a földről, miközben én nyergéről átcsatoltam övemre a kardomat és leellenőriztem, hogy a helyén van-e az íjam.
~Héj kölyök! ~ szól Arzavur Camroth-nak, a kölyöksárkánynak, aki mellett elhaladunk ~Neked a menedékhelyen kellene lenned! Szedd össze a lovasod és nyomás! ~ morog rá keményen, majd feljebb emelkedik a parancsomra és torka mélyéről elereszt egy csatamezőt átívelő sárkányüvöltést, jelezve, hogy átveszi a vezetést, mindenki figyeljen.
-Oké, haver! Mondd meg nekik, hogy ne használják az erejüket, csak a fogaikat és a karmaikat, nehogy mást is véletlenül megsebesítsenek!
Arzavur kétkedés és várakozás nélkül továbbította az üzenetet a sárkányoknak, mindenkinek, akit csak elért. Az egy helyben lebegés és a sárkányüvöltés jó pár katonának felhívta a figyelmét, így egy tízes csapat nyilakkal kezdett ránk lőni, amiből egy végigsúrolta Arzavur lábát, egy pedig épp előttem suhant el.
~Menjünk feljebb és szervezzük össze a csapatokat! ~ a jégsárkány engedelmesen tette, amit társa mondott neki, majd mint valami cápa kezdte körbejárni a csatamezőt a többi lovas után kutatva.
-A közelharcosok mind menjenek a közeledő íjászok irányába és állják el az útjukat, mielőtt ideérnek. A felderítők keressék meg a csapdába esett városlakókat és a tanoncokat és mentsék ki őket, a légivadászok pedig mind emelkedjenek a levegőbe és íjaikkal támadjanak. Csak szervezetten, ahogy a gyakorlatokon és fedezzék egymást! - ahogyan eddig is, a jeges teremtés továbbította a szőke légivadász üzeneteit mindenkinek, akinek csak tudta, majd lejjebb ereszkedett egy kicsit Lynessa és sárkánya közelébe.
Én kihúztam íjam és a Lynessára célzó katonára lőttem. Válltalálat, nem is rossz. - Lynessa! A jégmező jó ötlet volt, most viszont keresd meg Rowent és vidd ki innen biztonságos helyre!-
Amint vette a parancsot, sárkányom bedől és elfordul mellőlük. ~A kapitány vajon hol lehet? ~ kérdezem magamban miközben újra kihúzom íjam és a következő áldozatom után kutatok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Rowen Quadan
Hozzászólások száma :
223
Join date :
2014. Apr. 22.
Tartózkodási hely :
Kysppie sziget


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Pént. Okt. 07, 2016 4:18 pm

Körülöttem káosz van, az otthonomon lassan teljesen úrrá lesz a kétségbeesés és a pánik, én pedig Morth nélkül teljesen tehetetlennek érzem magam, amit a fájdalom, mit sárkányom hagyott maga után csak megerősít. Hiszen ő volt az, aki igazán azzá tett, aki vagyok. Nélküle nem csak kommunikálni nem tudok most a csapatommal, hanem vezetni is képtelen vagyok őket.
Összeesek, ráborulok társam mozdulatlan orrára és önzően várom, hogy én is magam mögött hagyjam ezt a világot. Azonban a Sors egészen mást szánt most nekem.
Morth teste megrezdül, amire felkapom a fejem, de nem egészen azt pillantom meg, amire számítottam. Egy ismeretlen fehér sárkány landolt az élettelen testen, ettől mozdult meg. Minden pillanatok alatt zajlik, mintha felgyorsultak volna az események körülöttem.
Egy katona felém ront, de egy lány eltereli a figyelmét, mire a furcsa sárkány örökre kivonja őt a csatából. Csak kapkodom a fejem, de a lány rám kiált és akkor úgy érzem visszatér az ereimbe az erő és a becsület.
A sárkányon csúnya sebét csak most veszem észre, amire elhúzom a szám, de a fiatal lány és sárkánya számítanak rám és ha segítek rajtuk és eltávolodok Morth testétől, akkor talán merítek annyi erőt, hogy kitaláljak valamit és a csapatomnak is hasznára legyek.
Pillanatok alatt mérem fel a rózsaszínes, fehér pikkelyest. A sebe mély, nem lenne elég ereje messzire repülni, így muszáj más opciót keresni a menekülésre, az pedig nem lehet más, mint az erdő.
-Az erdőbe kell mennünk. Nem messze innen van egy menedékhely.
Hátrapillantok, pillanatnyilag senki nem akar ránk támadni, a tűz és a füst feldarabolta a csatateret, azonban bármelyik pillanatban feltűnhet valakinek a sérült szárnyas és akkor annyi nekünk.
-Sosem láttam hozzád hasonlót, de ha tudsz valamiféle barikádot vízből, jégből vagy bármiből, akkor csináld, hogy visszatartsa azt, aki követne, aztán nyomás a fák közé.
Bár tudom, hogy a sárkány számára nem lesz olyan kényelmes a fák között menekülni, de ismerem ezt az erdőt, mint a tenyeremet, bízom benne, hogyha utánunk is jönnek, akkor le tudjuk őket rázni. A sebbel pedig majd akkor foglalkozunk, ha biztonságosabb helyen leszünk és akkor majd a többiekkel is kapcsolatba léphetünk. Addig pedig reménykedem, hogy ez a furcsa szerzet képes lesz elérni a többi sárkányt és üzenni nekik.
Szerencsére a fák és közöttünk nincs túl sok akadály, de azért óvatosan kell elhagynunk a helyet.



Rowen Quadan

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Lynessa Mertonhall
Hozzászólások száma :
47
Join date :
2016. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Szomb. Okt. 08, 2016 12:49 pm

Artes jelzi nekem, hogy Lysanthir és sárkánya átvették az irányítást. Nem tudom, hogy ez tetszik-e, vagy sem, de beosztásomnál fogva el kell fogadnom. Azért szívesebben hallgatnék Rowen, vagy Karyn parancsaira. A jégmezőt ennek ellenére nem hagyom félbe. Ha már belekezdtünk, meg kell csinálnunk, ráadásul úgy tűnik, tényleg beválik. Igyekszem a lehető legjobban fedezni sárkányomat, hogy nyugodtan dolgozhasson, egy-két vessző azonban így is feljut magasságunkba. Egy vállamat karistolja végig, minek csak egy hangosabb szisszenéssel adok jelet. Ez egyáltalán nem vészes. Egy másik társam szarváról pattan le, ami azért már aggodalommal tölt el. Nem érdekel, ha én találatot kapok, de Artes az más dolog. A nyilat lövő katona találatot kap, csakhogy nem tőlem. Hátra pillantva Lysanthirt pillantom meg, majd egy biccentéssel meg is köszönöm a támogatást. Így már sokkalta egyszerűbb lesz a dolog, még akkor is, ha így sem nevezhető pont könnyű feladatnak.
A jégmező azonban teljesen elkészül. Jégsárkányom már fordul is, hogy indulhassunk Rowen keresésére, mikor ezt parancsba is kapjuk. Na szép! Mintha csak a gondolataimban olvasnának. Ez Artes esetében elfogadható, de más esetében eléggé… zavaró. Vagy csak ő is tisztában van vele, hogy a parancsnok elengedhetetlen jelenleg. Mind a lakosság, mind a lovasok megnyugtatása végett.
- Rajta vagyunk az ügyön! – adok azért megerősítést, hogy ő is tudja, ne csak mi.
Partnerem meg is indul, nekem pedig nincs más dolgom addig, mint kiosztani néhány nyílvesszőt. Egész magasan megyünk az egykori ünnepi helyszín felett. Elég magasan ahhoz, hogy jól láthassuk a Morth testét elhagyó Rowent és a furcsa sárkányt. Szokatlan látvány, meg kell hagyni. Ha nem lenne más dolgunk, azonnal elkezdeném róla Artest faggatni, vagy épp a lent lévőket, de helyette azt nézem, merre tarthatnak.
~Az a sárkány megsérült.~ közli velem Artes.
Így már érthető, hogy miért haladnak a földön. Nem ajánlott nekik repülni, vagy épp nem is tudnak. Rowen pedig… Nos, az ő esete sem egyszerűbb. Társam nyakára teszem kezem. Hűs pikkelyei megnyugvást hoznak nekem. Örülök, hogy ő itt van és mondhatni épen. Nem akarom, hogy ez másként legyen.
- Fedezzük őket! Húzz fel egy kisebb falat. Többet ne, mert az elárulná, hogy merre tartunk – mondom sárkányomnak.
Ő teszi a dolgát, ahogy én is az enyémet. Újabb és újabb vesszők kerülnek az idegre, majd szabadulnak el onnan nagy sebességgel, célba véve egy-egy egyenruhást, kisebb nagyobb sérüléseket okozva nekik. Amint a fal elkészül és valamivel odébb repülünk, én is a földre küldöm Artest, nehogy mi áruljuk el a sérült sárkány és a két ember hollétét, akár valami repülő útjelző.
- Rowen! Jöttünk segíteni és jelenteni – kezdek bele mondandómba, majd folytatom - Ellenséges csapatok jönnek a part felől. Egy jégmezőt hoztunk létre köztük és az ünnepség helyszíne között, ezzel időt nyerve. Lysanthir irányít jelenleg, miközben a lovasok gyűlnek. Artesen keresztül beszélhetsz a többiekkel. Itt miben tudunk segíteni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar
Helló, sweetheart! I am
Ventus Legati
Hozzászólások száma :
27
Join date :
2016. Apr. 10.
Tartózkodási hely :
A világot járom


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   Szomb. Okt. 08, 2016 1:25 pm



Ünnepély Ventus módra

Az a pofon még mindig sajgott, de az ötletem, hogy megkeresem a Thidiaiak katonáit nagyon egyszerűnek tűnt, hisz csak a legdíszesebb páncélt és fegyverzetű a vezére egy sereg zsoldos katonáknak. Egy almát vettem le az egyik asztalról és kerestem a katonát. Eylinert hamarosan megérkezik és akkor egy kicsit ráijeszthetünk és megtudakolhatok mindent.
Még nem találtam meg a vezér egyénű katonát. Miközben keresem egy nagyot beleharaptam az almámba.
Majd egy kürtszót hallok, oly sokszor hallottam már jelző kürtöket. Baj van ép egy fegyveres Thidiai katona mellett álltam.
- Hé, barátom, megfognád ezt.-  Mutatom az meg kezemben lévő almát a katonának, akinek pillatokon belül egy ökölömmel találkozik az orra és betörik így pulszban elveszíti a kardját is. Majd még egy ütés kap, hogy ájultan heverjen a földön. Nem akarom senkinek se a halálát és egy Követ nem öl ok nélkül. Most sem fogok ölni.
- Bocs, haver, de ezt nem engedhettem meg neked. - tekintek rá az ájult férfira és a káoszban próbálok úrrá lenni, mindenen. Eylinert Martha és Linor jár az eszembe.
Ha már van kardom először Őket kellene megtalálnom.
~ Keresem őket. ~ hallom Eylinert hangját. A vaksárkányom bárkit megtalál annak ellenére, hogy vak. Kissé nyugtalan vagyok még így is.
Rám támad egy katona, akinek a kardcsapását egyszerűen kikerülök.
- Ejnye így tanították ezt neked Thidiában? - mondom katonának. Majd egy hatalmas ütés mérek rá a kardját, pedig elejti és fegyvertelenül van előttem. A frissen szerzett kardot felé szegezem. -Hol a vezér? - kiáltok rá.
A férfi a nem válaszol és önelégülten a képembe röhög. Ezt egy cseppet sem tűröm meg és érkezik a  lesújtó kardcsapásom, ami hatalmas fájdalommal jár és egy két zúzódással aztán a kardgomb gombjával fejbe kólintóm.
-Ezt neked, pedig szépen kérdeztem, aludj jól itt a csatamező kellős közepén.
Hirtelen egy sárkány sikolyt vagyis üvöltést hallok meg.
~Eylinert, mi történt?~ másodpercekig válasz nem jön. Nem tétlenkedhetek. Hatalmas fájdalmat érzek, ami Eylinertből árad. Szomorú és bánatos.
~ Meghalt, Meghalt  Morth.~ Hallottam, ahogy sír legbelül fekete szépségem. tudtam mindig is hogy érez valamit Morth iránt. ~ Meg kell keresnem Rowent .~
Nem tudtam erről lebeszélni Eylinertet. Ő már csak ilyen volt, amit a fejébe vesz azt meg teszi.
~Rendben, de Linort és Marthát is. ~Mondtam aggódva Eylinertnek. Legszívesebben magam mellett tartottam volna.
Hol van Martha és Elinor? Láttam, ahogy a tömeg oszlik és csak a harcra fogható katonák többsége van a mezőn, ahol percekkel ez előtt, mulatság volt. Mind egy-egy Thidiai katona ellen harcolt könnyebb volt így kiszúrni azt a fickót, aki vezető kinézetű katona volt. Célirányosan haladtam felé, kérdőre akartam vonni. Thidia az otthonom és a király sosem árult volna el engem apámmal jóban volt mindig is. Ismert engem kiskoromban az udvarában nevelkedtem lovagnak tanultam. Nem ismertem rá a katonákra. Talán nem is thidiaiak? merült fel a kérdés bennem. Úgy küzdöttek, mint a zsoldosok olyan ruhában voltak, de valami bűzlött itt nekem. Fellázadtak esetleg a király ellen és ezért most itt állnak bosszút az ártatlan szövetségesen, de most ez a teóriám sem érdekelt. Csak az érdekelt, ki a vezetője ennek a csürhének?
Kiszúrt engem is a vezér és felém közeledett, nem ismertem őt, de hamarosan megismerem őt.
Eylinertet valami idegesítette fel is mertem a távolinak tűnő érzést, de nem foglalkoztam vele, hisz nagy lány és tudja mit tegyen, ha veszélyben van.

Eylinert:
Rossz érzésem volt már akkor is, mikor szólt Ventus. Felszálltam és és repültem sebesen a hangok felé.
Egyik sárkány rám mordult.
~Takarodj innen! ~ én pedig csak rá szisszentettem, hogy hagyjon békén.  Elég zavaróan tudok repülni, hisz nem egy halk teremtés vagyok, a hanghullámok alapján tájékozodóm.
Hallottam az üvöltés, Hirtelen megfordultam, hirtelen nem Ventus volt az első és nem Martha és Linor. Harag gyűlt fel bennem. éreztem Martha illatát az erdőből. Linorról semmit nem tudtam, de nem érdekelt, biztos Martha mellett van, hisz nem hagyja egyedül Elinort ilyen helyzetben.
Morthot szagát éreztem és felé repültem. Annak ellenére, hogy hidegen viselkedett velem, valami megfogott benne nem mondom azt hogy szeretettem, hisz ahhoz sokkal több kell nekem hogy szeressek egy másik sárkányt egy viszont szeretett, amit tőle sem kaptam meg, de vonzódtam hozzá, mert ő volt a vezér és minden családnak van egy fője és ő volt a fő.
Leszálltam mellé. Lassan óvatosan megérintettem fejének gondolt valamit. Vigyázzanak rád az érintetlen világ sárkányai és kísérjen át a Torburaqh. Hittem azt, hogy itt van valahol Torburaqh. Talán az égő ház szagán kívül Őt is meglehet érezni, ha nem is látom.
Itt volt Rowen. Éreztem őt is meg más ismeretlen szagokat is. Kik lehetnek?
Utánuk indultam sebesen. Rowennek sem szabad baja esnie.
Pillanatokkal később értem oda mint Artes. Éreztem a fagyos sárkány és társának csengő hangját.
Rámorogtam idegesen az idegen sárkányra és Artesra rászisszentem csúnyán. Sosem éreztem még ilyen illatot erdei volt valamint valami méregszerű akármit éreztem rajta.
~Ki vagy és mit akarsz Rowentől?~ bizalmatlanul arra felé fordítottam a fejemet.  Éreztem a friss vér illatát rajta. ~Te vérzel?~
Talán most árultam el magam neki, hogy nem látok.
Armaniára mondom, hogy nem vagyok hülye megérzem azt, ha valaki hazudik nekem bármilyen esetben és ha hazudni készül széttépem az idegent és a erdei lányt is.
Rowenhez közelebb mentem és védelmezően álltam mellé, nem engedve közelebb őket hozzá tisztes távolságon kívül tartva őket még Artestől is távol tartva, hisz nem bíztam benne. Egy "jégfúria" ugyan olyan kegyetlen tud lenni, mint "mérgező tövissel" szurkáló sárkányok és Artes jégfúriákhoz tartozott.
Nem akartam, hogy nagyobb baja essen a férfinak, hisz most vesztette el társát Morthot és a két idegen lehet, hogy ellenség emberei. Bár a sebesült sárkányról az is felmerült bennem, hogy segítségre szorul és a mi táborunkhoz tartozik. Bár Artes és Lyn hozzánk tartozik bármit megtettem volna.
Idegesítő hangomat vagyis szuszogásomat csak a két sárkány hallotta, hisz a tájékozódáshoz nekem elengedhetetlen volt. Ventus volt a szemem, aki leírt minden újat most nem tudtam milyen új dologgal állok szembe csak azt tudtam, hogy szokatlan ő is, mint én és én sosem ismertem hozzám hasonló szokatlan sárkányokat. Ő ismert legjobban engem ő volt a világom.
~Megtaláltam Rowent.~ Szóltam Ventusnak.
~ Én, pedig a vezért~ válaszolt a társam. Aggódtam érte, de egy thidiait, bármikor vakon is elintéz, hisz jó harcos nyugtattam magam ezzel.
Artesnek pedig odamorogtam. ~ Vigyázok rá, neked máshol van dolgod.~ hisz ők hasznosabbak  az égen, mint én és ezt Artes is tudja, hogy neki és Lynessának talán fentről kellene támadnia az ellenséget és nem itt kellene lenniük és egy "egészséges sárkány" inkább legyen a harctéren. A hangommal bárkit megsérthetek és ezt most nem tehetem meg a harctéren, mert vannak Kypssie harcosok is ezért nekem itt van dolgom. Ventus megtiltotta nekem sikoly használatát ilyen esetekben és joggal. Nem akar vérző füleket látni senki sem és hallásukat vesztett embereket látni. Így éles szárnyaimat karmaimat, amit használhatok.
Megtudom védeni Rowent, már sokszor bizonyítottam hogy életképes vagyok csak egyes idegesítő barbár sárkányok nem hiszik el. Meg néha én sem de ez hanyagolható.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Helló, sweetheart! I am
Sponsored content


TémanyitásTárgy: Re: Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe   

Vissza az elejére Go down
 

Közös játék - A sárkánylovasok ünnepe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játéktér :: Kysppie sziget :: Város széle-