***

Enelye

- Megjöttem!
Kiáltom el magam, ahogy betoppanok az ajtón. Levetem méregzöld köpenyemet, fekete kesztyűimet és kibújok a csizmámból is. Utóbbit hanyagul a sarokba hajítom aztán fáradtan beljebb kerülök a folyosóról nyíló szobába. Azurre-al sokáig edzettem a tisztáson, s emiatt haza sem értem ebédre. Nem is akartam volna őszintén szólva időben érkezni, mivel apám jelenlétében a családi ebédek mindig kínos témázásokba torkollnak. " Miért álltam lovasnak, miért nem csinálok valami nevéhez méltóbb tevékenységet és miért nem veszek már el egy jóravaló lányt." Ennyiből áll legtöbbször egy beszélgetés, úgyhogy úgy gondoltam ezt ma megspórolom. Húgom viszont nem örülhet, mivel ha én nem voltam otthon ő az akire rászállt és zaklatta hasonlóan bugyuta kérdéseivel. Véleményem szerint ő még fiatal az ilyesmihez. Túl jószívű azonban, hogy erélyesebben helyre tegye az őseit.
A konyhából finom illatok terjengnek a levegőben. Ennek igazán örülök, mert farkas éhes vagyok. Remélem Enelye főzött, mert apánk legutóbbi rántottájától még mindig hányingerem van. Ki is ráz a hideg, ahogy rá gondolok.
- Anya? Apa?
A szólítottak nem felelnek. Apám köpenye sem volt a fogason. Bizonyára elmentek a városba. Megkönnyebbülten fellélegzek, hogy az enyém a ház. Az ajtó viszont nyitva volt, úgyhogy valakinek mégiscsak otthon kell lennie.
- Enelye?
Pillantok be a konyhába az ajtófélfára támaszkodva. Ha itt van akkor sejtelmesen elvigyorodom.

Idilli napnak indult el a a nap. Ma végre enyém volt a ház. Andromeda kint aludt a nap fényében élvezve a meleget én pedig a konyhában ügyködtem hosszas szunyókálás után és végre kipihenhettem magamat anélkül hogy valaki berontana a szobámba. Valami finomat akartam készíteni, hogy Aweron valami ehetőt kapjon kivételesen. Apánk előszeretettel veszi birtokba a konyhát, viszont a főzési tehetségéről még nem igen zengenek dalokat. Főleg a múltkori rántottája után, amit Ő jóízüen elmajszolt, Aweron meg én már kevésbé bírtunk jó pofát vágni az egészhez. Időről időre megkóstoltam a levest és a sültet, hogy minden rendben legyen. Kitártam a konyha ablakát, ahova Andromeda odatámasztotta a fejét a párkányra és úgy aludt tovább. Csendesen énekelgettem, hogy elűzzem unalmamat , amikor nyílt az ajtó. Nem hallottam, hogy ki jött haza, de elöbb utóbb úgyis a konyhába keveredik.
Igazam is lett. Nevemet hallva válaszolni akartam, de amikor arrafordultam már láttam Aweron arcát. Rámosolyogtam.
-Kész az ebéd. Addig egyél , amíg meleg..-mondom és elő is kapok két tányért, hogy szedjek magunknak. A finom illatokra végül Andromeda is felkerekedett majd el is tünt az égen vadászni. Egy rövid ideig követem a gondolatait majd hagyom hogy tegye a dolgát nélkülem. Gyorsan megterítek , hogy még kettesben ehessünk a kis nyugalomszigetünkön..