Karakternév

Kysppie szigetén születtem, egy egyszerű kereskedő család harmadik gyermekeként láttam meg a napvilágot. Sosem kellett nélkülöznöm, jómódúak voltunk, éltük átlagos mindennapjainkat a többi polgárhoz hasonlóan. Testvérem Rexar, nálam két évvel idősebb, hozzám hasonlatosan sárkánylovas. Húgom Enelye még fiatal, otthon van és gondozza beteg édesapánkat. Apám szigorú és tekintélyparancsoló. Néha úgy érzem, hogy jelenlétében megfagy ereimben a vér is. Büszke és ellentmondást nem tűrve nevelt minket. Sokszor keze fejével adott nyomatékot szavainak, ha engedetlenek voltunk. Mindennek ellenére azt hiszem jó a viszonyunk, nem úgy, mint Rexarral. A kapcsolatunk sosem volt felhőtlen: mindig versengtünk, jobbak akartunk lenni a másiknál,s talán emiatt történt, hogy egyik reggel szó nélkül eltűnt otthonról. Ekkor állt Lovasnak, s elsőre sikerült is megtalálnia társát: Yserrát a nőstény tűzsárkányt. Láttam, hogy üli meg a fekete pikkelyes fenevadat, és irigy voltam rá. Úgy gondoltam, hogy sikeresebb nálam, erősebb és mindenben jobb is, mint én. Leszámítva egy dolgot természetesen, melyben mindig én jeleskedtem: A kardforgatást. Azóta ha lehet még jobban romlott a kapcsolatunk, s ha néha napján látom őt, keserűséggel telve fordítunk hátat egymásnak. Mintha nem is volna mondanivalónk egymásnak, mintha nem is lettünk volna testvérek. Mint két idegen.
Nem sokkal később követtem a példáját,és én is sárkánylovasnak álltam. Az íjászatban nem remekeltem, a kardforgatásban azonban hamar kitűntem a többiek közül. Halmoztam a kissebb sikereket, s talán kissé nagyobb is lett az önbizalmam, mint az egészséges volt,és azt mondták becsvágyóvá lettem. Talán igazuk volt. Hatalomra vágytam, és megtettem érte bármit. Néha még rossz dolgokat is, ha szükségét éreztem. Ebből a "betegségemből" azonban sikerült kigyógyítani és visszanyertem régi önmagam.
Egy napon elérkezett az idő, és társaimmal a fészekhez indultunk. Akkor nem találtam társat magamnak. Majdnem mindenkinek sikerült, csak nekem nem. Alkalmatlannak éreztem magam, megtörtnek. A második hozta meg a várva-várt eredményt, s egy sárkány gazdájául választott. A többitől egy kissé távolabbi helyen találtam rá egy szikla alatt.  Ezüstfehér volt, a felülete pedig akár egy érdes szikláé. Éreztem a belőle áradó hideget. Megremegett kesztyűs tenyerem alatt én pedig megkönnyebbülve felsóhajtottam, hogy végre nekem is sikerült. Úgy éreztem Azuregos az egyik legjobb dolog az életemben. Az egyik, mert volt más is. Bár sosem kerestem a szerelmet mégis gyengéd szálak kötöttek egy ezüsthajú lányhoz. Még ifjú voltam, mikor Ranwe-vel először találkoztam. Ő akkor éppen egy nehéz időszakon ment keresztül, melyen átsegítettem, s a hosszú idő alatt közelebb kerültünk egymáshoz.
A történetnek van egy árnyoldala is, Ranwe halottnak hitt nővérének személyében. Nem tudom mit hoz a jövő, de érzem, hogy nagy változás elébe nézek.
Azuregossal minden nap edzek, hogy még jobban egymásra hangolódjunk, bár néha ő is olyan kezelhetetlen, mint én. Egy nap még híres sárkánylovas leszek.

Azuregos

Üdv, Aweron!
Köszönöm, hogy javítottad a lapod, így már nincs miért megváratnom téged. Nagyon örülök, hogy megérkeztél! Foglalja avatart, és már mehetsz is játszani! Ha gondolod, nekem máris írhatsz egy kezdőt