Ranwe Saelte

18 éve születtem, pontosan két perccel a nővérem után. Ikrekként jöttünk a világra, ami hatalmas örömet hozott a szüleinknek. Bár, apám fiút szeretett volna minden áron, erre kapott két lányt. Ennek ellenére, szeretett minket, védelmezett, és mindent megadott nekünk, amire csak szükségünk volt.
A város vezetőjeként, nem kapott különleges figyelmet, de az emberek tisztelték, és ez mindig örömet okozott nekem.
Átlagos gyerekkorom volt. A nővérem és én elválaszthatatlanok voltunk, senki sem bírt közénk állni. Sokat játszottunk a küzdőtér mellett, ahol először láttunk igazi légi csatát. Persze csak gyakorlat volt, de azonnal lenyűgözött a sárkányok ereje a lovasok kitartása. Eldöntöttük hát, hogy mi is lovasok leszünk.
Apánk olyan büszke volt, hogy azt elmondani sem tudta. Annyira örült, hogy lányai nem valami "női" munkára szánják magukat, majd hozzámennek egy földműveshez és szülnek pár porontyot. Persze, ez lenne a normál, de mi nem ezt akartuk.
Anya máshogy kezelte a bejelentésünket. Hosszasan veszekedtek apánkkal, hiszen anya, hölgyeket akart nevelni belőlünk mindig is. Végül mi győztünk.

Tizennégy éves korunkban, igazi gyomorgörccsel jelentkeztünk lovasnak, amit elég furcsán fogadtak. Lányokból nemigen válik lovas, nem túl sok rohangál errefelé.
Végül nagyon szépen haladtunk a tanulmányokkal és a két év lejárta után, máris hozzánk került a sárkánytojásunk. Apa újra alig tudott szóhoz jutni, majdhogynem sírásban tört ki, de tartotta magát.
Ezek után történt a szörnyűség.
Ahogy a tojások kikeltek, alig pár napra rá, a nővéremet elrabolták a sárkányával együtt. Fényes nappal történt, a házunkhoz tartozó földön játszottunk a kis sárkányokkal, mikor hirtelen egy csapat bukkant fel. Nővérem tudta, hogy miért vannak itt, ezért azonnal belökött egy szénarakásba, és megparancsolta, hogy maradjak ott, míg el nem mennek. Ellenkezni akartam, megmondani, hogy bújjon el ő is, de mire bármit mondhattam volna, eltűnt.
Azonnal rohantam apához, mindent elmondtam neki, majd együttes erővel, lovasokkal városiakkal, katonákkal megindultunk, hogy megkeressük őt. Hetekig, hónapokig kutattunk, apa még a száműzöttek szigetére is küldött embereket, de ők is üres kézzel tértek vissza.
Akkora már megtalált engem a szerelem is, ami egy ifjú tanonc képében jelent meg. Odaadóan vigasztalt, mellém állt, segített, hogy ne törjek össze.
Azóta eltelt két hosszú év. A nővérem talán már soha nem tér vissza, ami örök fájdalmat ígér mellkasomban, de itt van nekem a szerelmem, és a sárkányom, Frie.

Frie

Üdvözöllek szépséges Ranwe!
Igazán megtiszteltetés, hogy elfogadhatom a vezető lányának karakterét, főleg, hogy semmilyen hibát nem találtam benne! Remélem a nővéred előkerül és érdekes kalandokban lehet majd részed!
Na most nyomás, Ró már vár a játéktéren!