Messziről látszódott a birtok, de a kapun átlépni egészen más érzés volt. Fájdalom , félelem és egy csipetnyi boldogság járta át a lelkemet izgatottsággal megfűszerezve. Ranwe egy pillanatra megfogta a kezemet. Legalább olyan nehéz volt neki is , mint nekem. Egy év alatt megtanultak élni nélkülem ki-ki a maga módján.
Zsibbadtak az ujjaim, a szívem ezerrel dobogott miközben Rowen lesegített , de ott mintha gyökeret növesztettek volna a lábaim nem mertem megtenni az első lépést. Nem tudtam, hogy hazatérek-e vagy csak egy életbe ami egykor az enyém volt. Hallottam Rowen hangját, de még utána sem mertem elindulni, így Smaug lökött egy kicsit rajtam a fejével. Onnantól kezdve pedig meg sem álltam az ajtóig.
-Majd én.-érintem meg Rowen vállát , mielőtt kopogtatna és helyette inkább én teszem meg. Közeledő gyertya fényét látom, és apám súlyos lépteit hallom. Mérges. Kitárul az ajtó. Már nem az a férfi néz rám , mint 2 éve. Arcvonásai megkeményedtek, az idegessék, pedig még mélyebb ráncokkal csúfította el homlokát és szemeit. Végigfut rajtunk a szeme. Mindenkin, aztán rajtam akad meg. Elejti a gyertyát és a gyertyatartó eltörik, amikor földet ér és a sötétben egy pillanatig nem látok, de a karjait már érzem magam körül.
-Mi volt ez?-anyám hangja. Fél. Azt hiszi, hogy rossz hírt kaptak.
-Az isten szerelmére mi törté...-elhal a hangja, amikor felismer és felfogja a helyzetet. Hallom ahogyan sírni kezd és magához öleli Ranwe-t.
-Gyertek be.-közli végül apám , de nem ereszt el és abban a pillanatban úgy érzem, hogy soha többé nem teszi meg.

Lassú és eléggé nehéz jelenet volt ez az egész. Anyám zokogott , apám egy-két könnycseppet elmorzsolt az arcán miközben befelé mentünk. Az anyukánk éppen olyan gondoskodó maradt mint régen, hiszen amint helyet foglaltam már hozott is vezet meg néhány rongyot, hogy rendbe tudja tenni az arcomat.
Amint elkezdte törölgetni az arcomat megéreztem a vér és a kosz szagát, de igyekeztem nem foglalkozni vele. Lehunyt szemekkel hallgattam a többieket és ekkor eljutottunk a szökésemhez. Éreztem apám kemény tekintetét a hátamban. Tudni akarja, hogy hogyan jutottam ki , de nem akar belekérdezni és egyből ilyenekkel foglalkozni , hiszen éppencsak hazaértem.
-Átöltözöm.-közeltem végül minden különösebb részlet nélkül. Apám pedig csak bólintott de tudom hogy ezt a dolgot még nem játszottuk le. Ösztönösen mentem a szobám felé és út közben magamhoz vettem egy gyertyát. Remegő kézzel nyúltam a kilincshez és az ajtó enyhén csikorogva nyílt ki. Mintha tegnap mentem volna el. Még egy porszemet sem tettek odébb. Előszedtem az egyik fehér ruhámat , amire lecseréltem a mostanit. Kicsit rendbehoztam magam majd csatlakoztam a többiekhez ismét.
-Smaug hozott ki. Először köpött tüzet, ami kijuttatott minket a rácsok mögül. Onnantól csak kapaszkodtam.-a saját apám szemébe hazudok ráadásul rezzenéstelen arccal. Nem fogom neki megemlíteni Den-t. Smaug úgysem tud ellenkezni. Nem hiszi el nekem. Látom a szemein. Mégis elmosolyodik és leültet maga mellé. Ranwe-ra pillantottam majd Rowen-re. Remélem nem fogják helyettem elmondani az igazi történetet.